Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-19 / 198. szám, péntek

Ota Sík akadémikus, miniszterelnök-helyettes előadássorozata a telev RECEPT GAZDASÁGI ORVOSLASARA Van remény arra, hogy megszabaduljunk a múlt áldatlan örökétől? Mi a Minden nehézség ellenére a helyzet nem annyira katasztrofális, hogy kétségbeessünk és passzívakká váljunk. Másrészt azonban nem festhetünk rózsás képet, nem ámíthatjuk a dolgozókat, mint ahogyan azt a régi politikai vezetés tette, éppen az egyre kézzelfoghatóbb, növekvő nehézségek közepette. Kettős eshetőség Csehszlovákia történelmi válaszúthoz érkezett, a szó nemcsak politikai, hanem gazdasági értelmében is. Lehetőségünk van arra, hogy az adott helyzetet gyökeresen megváltoztassuk, de nem zárhatjuk ki a további stagnálás lehetőségét sem. Sőt a helyzet lényegesen rosszabbodhat. Ha továbbra is eladhatatlan termékek gyártásáért fogjuk a béreket kifizetni, ha milliárdokat fogunk költeni hosszan tartó beruházásokra, amelyek gazdaságossága, végső eredménye minimális, akkor a helyzet nem fog jóra fordulni. A kifizetett béreknek nincs árufedezete, s így az a helyzet állhat elő, hogy a kúszó inflációból robbanásszerű infláció keletkezik. Ezt bizonyára senki sem akarja, mint ahogyan azt sem, hogy a keresetek és megtakarításaink elértéktelenedjenek. Ezt azért mondom, hogy megértsük: a megoldás nem a kiegyensúlyozatlan költségvetés, nem a sok milliárdos beruházási és bérkövetelés. Mindez hiábavaló, ha nincs alátámasztva reális áruértékekkel. Megegyezhetünk tehát abban, hogy ebben a sorsdöntő évben és a következő években egy másik, reményteljesebb megoldást kell elfogadnunk. Ez a megoldás azt ígéri, hogy 5—7 éven belül elérjük a korona szabad beválthatóságai, >a ezzel felújítjuk régi jé hírnevünket a kereskedelmi világban. Ez azt jelenti, hogy viszonylag rövid időn belül tartalékot kell teremtenünk keményvalutákból. A csehszlovák állampolgárok szabadon cserélhetnék pénzüket külföldi valutákért, nem kellene a szegény rokon szerepében utazniuk Nyugatra. Ennek a távlatnak azonban másik oldala is van. Ha 5—7 éven belül el akarjuk érni a korona konvertibilitását, akkor ugyanezen időn belül a csehszlovák árut kell szabadon beválthatóvá tenni. Olyan minőségű és olyan olcsó árut kell termelnünk, hogy versenyképesek lehessünk a világban, hogy a csehszlovák áru is, amelyre Nyugaton senki sem vár, elég vonzó legyen. Három ötéves tervidőszakot éltünk át szerény sikerek kíséretében. A következő öt év reményteljesebbnek ígérkezik. Nincs sehol felírva, hogy erre az időre össze kell húzni a nadrágszíjunkat. Becsületesen kell dolgoznunk, vállalkozók módjára termelnünk, amit sajnos már csak a szakirodalomból ismerünk. Ha erre nem leszünk képesek, akkor nem tudunk elég tartalékot képezni keményvalutából, és a korona szabad beválthatóságának reménye szétfoszlik. A demokrácia verjen gyökeret a gazdaságban is Mi a feltétele annak, hogy mindezt elérjük? KomenskS' háromszáz évvel ezelőtt azt írta, hogy ha az ember valamit el akar érni, három feltételt kell teljesítenie: akarnia kell, tudnia kell és lehetőségének kell lennie. Nem vonom kétségbe, hogy többségben akarunk. Elvégre ki örül olyan munkának, amelynek termékei eladhatatlanság miatt raktáron maradnak, vagy amelyeket nagy veszteségek árán szállítunk külföldre. És ki ne akarná, hogy mi is felsorakozzunk a gazdag államokhoz. A másik feltételt — a lehetőséget — a csehszlovák tavaszban látom, amely ebben az esetben már januárban kezdődött. Fél éven belül az edclig elérhetetlen központi istenségek rákényszerültek arra, hogy lelépjenek a bürokratikus irányítási rendszer olimpuszáről. Ennek a folyamatnak nem szabad megállnia. A piaci gazdaság további fejlesztése érdekében a felesleges ágazati intézmények leépítéséhez és ahhoz kell vezetnie, hogy a vállalati szféra valóban elkülönüljön az államapparátustól. Akkor talán végérvényesen megszűnik az a régi gyakorlat, hogy a túlburjánzott bürokratikus apparátus minduntalan erőszakot vesz a vállalkozáson csak azért, hogy bizonyítsa létének szükségességét. A kérdés másik fele, milyen szerv helyettesítené a központi irányítás eddigi bürokratikus és egyoldalú ágazati felépítését. Nézetem szerint egy erős gazdasági tanácsra van szükségűnk, amely a szokásos utasítások és határozatok helyett szabályozná a gazdasági életet, egészséges környezetet teremtene a vállalkozásnak, megállapítaná a közgazdasági játékszabályokat. Mindez azért szükséges, hogy a demokráciának a gazdaságban is biztosítékai legyenek. A vállalatoknak pedig hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy viselkedésüket senki sem fogja felülről előírni. Maguknak kell eligazodniuk a hitel-, ár-, bér- és más feltételek között. Ezért biztonságérzetre van szükségük, arra, hogy hosszabb időre előre lássák, milyen közgazdasági feltételekkel kell számolniuk (elvonások, kamatláb, bérek stb.). Több ilyen feltétel van, ezeket a kormány gazdaságpolitikai irányvonalként még ebben az évben kiadja. A vállalkozás sikere azon múlik, hogy a vállalatok az állam által garantált feltételek közepette miként tudják majd felbecsülni a keresletet, a műszaki fejlődés lehetőségeit. Ha vállalat, hát vállalkozzék Ha kialakítjuk ezt a rendszert, akkor nem vonom kétségbe, hogy vállalatainknak sikerül teljesíteniük a harmadik feltételt is: tudni fognak. Nem beszélve arról, hogy rákényszerülnek arra, hogy tudjanak, bizonyítsák létjogosultságukat, ellenálljanak a külső piacok erősödő nyomásának. Megemlítek egy példát napjainkból. A deőíni gépgyár kilépett a trösztből, és más, megfelelőbb partnereket keresett magának. Az indok egyszerű volt: a dééíni targoncák külföldön nagy sikert arattak, a kapacitás 2—3 évre előre foglalt, és az állam ma nem tud nagyobb összeget fordítani a décíni termelés bővítésére, jelentkeztek üzemek, amelyek részt kívántak vállalni az atraktív gyártási programból. Ezek az üzemek felhagytak elavult gyártási programjukkal és a défiíni gépgyár segítségére siettek. Így itt 1970-ig háromszorosára növelik a kapacitást anélkül, hogy beruházási igényeket támasztanának az állammal szemben. A jövőben sokkal több ilyen vállalkozást szeretnénk feljegyezni. Vállalatainknak nem kellene kitérniük azelől sem, hogy kooperációs kapcsolatba lépjenek külföldi vállalatokkal. Annál inkább is, mert sok francia, angol, belga, osztrák, nyugatnémet cégnek az ilyen együttműködés eminens érdeke. Nem azért, mintha kapitalista diverzióra készülnének, hanem mert védekezni akarnak az erős amerikai konkurrencia ellen. Vállalatainknak ezt az alkalmat ki kell használniuk qjTa-,. - KOTS2erfí5frsék termelésüket, gyártási programjukat, és nyugati partnerük segítségével behatoljanak azokra a piacokra, amelyeket magunk elhagytunk, vagy amelyek az elmúlt húsz év folyamán bezárultak előttünk. Nem beszélve arról, hogy ezek a partnerek magasabbra emelnék a minőség mércéjét a mi vállalatainkban. A kis kiterjedésű Csehszlovákiának szüksége van arra, hogy támaszpontokat létesítsen a kereskedelmi világban. A csehszlovák iparnak olyan termelésre kell berendezkednie, amire otthon és a világban szükség van, el kell érnie, hogy termékei legalább átlagban megüssék a világszínvonalat. Ez a rugalmasság az önmegmaradás feltétele. Az állami pénzügyek nem védelmezhetik örökké magas dotációs gátakkal azokat a vállalatokat, amelyeknek nincs esélyük még arra sem, hogy megkeressék a felhasznált nyersanyag árát és a kifizetett béreket. De azt sem követelhetjük, hogy az életképes vállalatok segítsék az életre képteleneket. Sertkit se irhet Itt jutok el napjaink egyik legkényesebb problémájához, amit a régi politikai garnitúra nagyon jól ismert, de megoldani nem akart. Hogy elkerülje a népszerűtlen lépéseket, inkább nem csinált semmit. Ez egyben felelet arra is, hogy miért a politikusokban látom a hibát és nem a felelős gazdasági szakemberekben. A politikai vezetés ugyanis éveken keresztül fenntartotta a régi irányítási rendszert, mert félt a bírálattól és az ún. népszerűtlen intézkedésektől. Ezek a politikusok éveken keresztül fenntartották a régi irányítás intézményes alapját, az irányító káderek kiválasztásának régi módszerét, elkerültek minden intézkedést, amely csak átmenetileg is népszerűtlen lett volna. Irtóztak minden áremeléstől, másrészt viszont ragaszkodtak ahhoz a védelmező rendszerhez, amely fenntartotta a ráfizetéses, hasznavehetetlen termelést. Ez volt az ő politikai gyengeségük, ez állt annak hátterében, hogy semmit sem csináltak. Ma már tovább nem tétlenkedhetünk, akkor sem, ha esetleg rövid idejű konfliktusokra kerül sor. Sok állampolgárunk ugyanis az első köztársaság és a tömeges munkanélküliség szempontjából nézi a dolgokat. De hiszen ez a szempont már egymagában is hamis. Elvégre egy szocialista állam kormánya nem engedheti meg magának, hogy a dolgozó, aki a ráfizetéses termelés következtében felszabadul, nyomorogják, az emberi méltóság szintje alatt tengődjék. Az államkassza nem fogja támogatni a sikertelen vállalatokat, de teljes mértékű anyagi és erkölcsi elégtételt ad a dolgozónak, aki más üzemben, más szakmában keres megélhetési lehetőséget. Meg kell fizetnünk a kiesett bért, az átképzés költségeit, az esetleges átköltözést stb. A múltban ugyanis a dolgozónak nem volt semmilyen befolyása a termelésre, a beruházási politikára, s éppen ezért a mai strukturális változások költségei nem terhelhetik az ő vállát. E változások elől nem térhetett ki egy fejlett ipari ország sem, mi sem térhetünk ki előle. S ha a nyugati országok képesek voltak átfogó programokat kidolgozni, amelyek a szociális kihatásokat minimálisra csökkentik, akkor a szocialista rendszer szégyene lenne, ha nem gondoskodna állampolgárairól legalább úgy, mint a nyugati országok. Ezért kijelenthetem, hogy munkanélküliséggel nem számolunk. Helyi vonatkozásban azonban nem zárhatjuk ki a részleges munkanélküliséget arra az időre, amíg az emberek új munkaalkalmat találnak, amíg átkópezik és elhelyezik őket. Természetesen senki sem maradhat teljes ellátás nélkül. Mi sem topoghatunk egy helyben A munkához való jog nem egy iparághoz, nem egy szakmához s nem egy helyhez fűződik. Minden gazdaságnak, tetszik vagy nem, alkalmazkodnia kell a műszaki változásokhoz és általában a kor követelményeihez. Ha ez nem így lenne, akkor ma is a kőkorszaknál tartanánk, és sohasem jutottunk volna el a mába. S ha a mérnökök, orvosok képezik magukat, akkor miért ne fokozná szakképzettségét minden dolgozó — méghozzá az állam költségeire — azért, hogy jobb keresetet biztosíthasson magának. Elvégre nem elégedhetünk meg olyan termeléssel, munkával és szakmával, amely nem járul hozzá a nemzeti jövedelem növekedéséhez, nem felel meg a társadalom szükségleteinek, csak meglopja a nemzet kenyerét. Az amerikai ipar 5 évvel ezelőtt felállította a legkeresettebb szakmák rangsorát: számítógép kezelője, laboráns, mérnök, titkárnő, mester, természettudós, szakmunkás. Csökkentek a fűtők, a mezőgazdasági dolgozók és a segédmunkások esélyei. A Szovjetunióban hasonló a helyzet. Az életszínvonal érdekében nálunk sem topoghatunk egy helyben. 1966-ban 204 ráfizetéses üzemet szüntettek be, tavaly 81-t. Sok helyütt azonban továbbra is folyik a ráfizetéses termelés, az eladhatatlan termékek gyártása. A csőd azonban elkerülhető, ha időben megváltoztatják a gyártási programot. Erre már napjainkban is találunk példát. A maga nemében ez is az elavult termelés felszámolását jelenti. A versenyképtelen vállalatok szerződést köthetnek az állammal. Kötelezik magukat, hogy zárós határidőn belül felszámolják elmaradottságukat, versenyképesekké válnak, s akkor erre az időre élvezhetik az állam támogatását. Ilyen szerződések előkészítése folyamatban van. Külföldi kölcsön A hosszú lejáratú kölcsön — két-három éven belül 300—500 millió dollár összegben — meggyorsíthatja az iparágak műszaki rekonstrukcióját és korszerűsítését, különösen a közszükségleti ipari, élelmiszeripari és más ágakban* ahol hazánknak feledhet nyai vannak. Nem beszél esőn segítene áthidalni alatt felszámolnánk a Nem kényszerülnének ai kiszállítsunk csak azért, vizatartalékunk. A válla elesne az ilyen kivitelbi gek teherviselésétől. A k csön ügyében, ügyelve ai és politikailag egyaránt i Sok tekintetben azon! gunkon saját erőnkből is. tó kompromisszumok utá ben és teljes következe nánk az új irányítási ren „megjátszani" a piacot, a kereslet és a kínálat m lalkozás mozgatóerejévé gyasztott árakat fel ke által dotált sok terméke gek szintje alatt vásárolj pedig hatalmas árat fizet a központ valaha 1000 s: előírt. Egységes forgalmi közgazdasági árak kialak Csak ezután lehet remi piac igazán a fogyasztók mint mindnyájan tudjuk, len diktátuma alatt vag; mindent megveszünk, hi; laszték és minőség.. Ne várjanak, magul A pezsgő gazdasági éle rencia a termelésben és A piacon egyre gyakrabl niük például a szövetkezi üzemek saját üzleteinek bővítésének lehetőségét i juk az egészséges piaci i máját. S miért ne fejles lalkozást, amely a gazd .őrületeit művelné. Példá na össze 5—10 ügyes eml melőszövetkezetet létesíts vona nélkül, különösen 1: fogyasztásunkban és tei nak saját kezdeményező! vállalkozószellemű embi fog nyújtani, elfogadhatí más kedvezményben rész ket. T Mindenki tudja, hogy veszélyeztetheti egy ipari vonja a családtagokat, < nulót képez ki. A szoci sem veszélyezteti a soli magánvállalkozás. Csak dig pápábbaknak lenni t kezeket" minden esetben A kormány ezért támog vállalkozást, ami egyálta zsákmányolás felújítását, magánvállalkozást mindé sokban, amelyek színvom szintjén mozog. Nagy s; tatások bővítésére és jav lomban, ahol a magánvá nagy lehetőségek nyílnál A magánvállalkozás kit zájárulhat egyes közpon tetése vagy korlátozása, r.em kevés iparos jutott 1 a saját kezükben és üg janak, és kíséreljék meg tenciájukat, amire neme van szüksége, hanem ai jobb keresetet biztosítha Mindnyáj un A lehetőség tehát adva milyen vállalat vagy sz< felülről jövő utasítások kezdeményezésére 'és fan kodnia minden termelőne léma lényegéhez. A szocialista gazdaság képzett irányító közpon egymagában tehetetlen le talál kellő visszhangra, galmas szocialista vállal különösen ebben a pilla Szlovákia két korszak m mán közel állunk ahhoz, dülésre tegyünk szert, s nyugati világ előnyét, hogy a stagnálás továbt junk az infláció útvesztő Ha az önök érdeklődé nek tanújelét adják, és e zelfogható tettek követ; félnünk. Ellenkezőlegl Ri hozzájárultak a nemzet élesztőséhez, a képesség megerősítéséhez, s an hogy megbirkózunk mine resztül feleslegesen terhe bogy van elég erőnk e egynéhány évben á mi ú zetünk meghozza eredm