Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-19 / 198. szám, péntek

Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének álláspontja az öt kommunista és munkáspárt leveléhez 1968. VII. 19. (Folytatas az 1. uldalrúl.) szabadulás és az új élet útjára való lépés a Szovjetunió történelmi győzelmével a második világháborúban, az ebben a harcban életüket áldozó hősök iránti tisztelettel. Ebből indul ki pártunk akcióprogramja is, amely kiutat lát ebben a hagyományban: „A csehszlovák külpolitika alapvető irányzata a nemzeti leiszabadító küzdelem idején és országunk szocialista átépítése folyamatában született és szilárdult meg. Ez a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való szövetség és együttműködés irányzata. Arra fogunk törekedni, hogy szövetségeseinkkel — a szocialista világrendszer országaival — való baráti kapcsolataink a jövőben is a kölcsönös megbecsülés, a szuverenitás, az egyenjogúság, a kölcsönös tiszteletben tartás és a nemzetközi szolidaritás alapján tovább mélyüljenek. Ebben az értelemben aktívabban fogunk hozzájárulni a KGST és a Varsói Szerződés tevékenységéhez." A levélben szó esik a szocialista külpolitika, a szocialista országokkal való szövetségünk és barátságunk elleni támadásokról, azokról a hangokról, amelyek az NSZK iránti közös és összeegyeztetett politikánk felülbírálását követelik. Sőt a levél azt állítja, hogy az NSZK hivatalai és revansistái részéről megnyilvánuló kokettálási kísérletek visszhangra találnak hazánk vezető köreiben. Csodálkozunk az ilyen állításokon, mivel közismert, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság következetesen szocialista külpolitikát folytat, amelynek elveit rögzíti a CSKP akcióprogramja és a kormány programnyilatkozata. Ezek a dokumentumok, a vezető csehszlovák képviselők beszédei, valamint más akciók is következetesen a szocialista internacionalizmus elveire, a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal való szövetségünk és baráti kapcsolatunk fejlesztésének elveire épülnek. Nézetünk szerint ezek a döntő fontosságú tények, s nem az egyének nálunk előforduló felelőtlen megnyilvánulásai. Tekintettel arra, hogy nemzeteink keserű történelmi tapasztalatokra tettek szert a német imperializmussal és inilitarizmussal, elképzelhetetlen, hogy bármilyen csehszlovák kormány szem elől téveszthetné ezeket a tapasztalatokat és könnyelműen kockáztathatná országunk sorsát. Annál kevésbé teheti ezt egy szocialista kormány, s ezért minden ezzel kapcsolatos gyanakvást vissza kell utasítanunk. Az NSZK iránti kapcsolataink viszonylatában közismert, hogy bár a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a Német Szövetségi Köztársaság közvetlen szomszédja, utolsokónt tett meg bizonyos, főleg gazdasági lépéseket a kölcsönös kapcsolatok részleges rendezésére, míg más szocialista országok az NSZK iránti viszonyukat ilyen, vagy amolyan mértékben már sokkal előbb rendezték, anélkül, hogy ez bármiféle aggodalmat váltott volna ki. Ugyanakkor következetesen tiszteletben tartjuk és védelmezzük szocialista szövetségesünk, a Német Demokratikus Köztársaság érdekeit és mindent megteszünk nemzetközi helyzetének és tekintélyének megszilárdítására. Erről kifejezetten tanúskodik pártunk és államunk vezető képviselőinek valamennyi beszéde az 1968 januárjától eltelt időszakban. A szocialista országokat egybefűző szerződések és egyezmények a kölcsönös együttműködés, a béke és a kollektív biztonság fontos tftnyezöi. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság teljes mértékben tiszteletben tartja az egyezményekből eredő kötelezettségeit ős továbbfejleszti a szocialista országokkal megkötött szerződések rendszerét. Erről tanúskodnak azok az új szövetségi szerződések, amelyeket nemrég kötöttünk a Bolgár Népköztársasággal és a Magyar Népköztársasággal, valamint az előkészítés szakaszában levő barátsági és együttműködési szerződésünk a Román Szocialista Köztársasággal. A levél szerzőihez hasonlóképpen ml sem érthetünk soha egyet azzal, hogy hazánkban a szocializmus történelmi vívmányait és nemzeteink biztonságát veszélyeztessék s hogy imperializmus békés avagy erőszakos módszerekkel áttörje a szocialista rendszert és a javára változtassa meg az európai erőviszonyokat. Január utáni fejlődésünk alapvető tartalma éppen az a törekvés, hogy fokozzuk a szocialista rendszer és így szövetségi kapcsolataink belső erejét, stabilitását. A Varsói Szerződés tagállamai fegyveres erőinek hazánk területén lefolyt törzskari hadgyakorlata konkrétan bizonyítja, hogy hűen teljesítjük szövetségi kötelezettségeinket. E hadgyakorlat sikeres lefolyása érdekében részünkről megtettük a szükséges intézkedéseket. Népünk és a hadsereg tagjai is Csehszovákia területén barátian fogadták a szovjet és más szövetséges katonai alakulatokat. Pártunk és kormányunk vezető képviselői részvételükkel dokumentálták, hogy milyen fontosnak és érdekünk nek megfelelőnek tartjuk ezt a hadgyakorlatot. Nyilvánosságunkban csak akkor keletkeztek tisztázatlan kérdések és merültek fel egyes kételyek, miután a hadgyakorlat befejezését követően több ízben megváltoztatták a szövetséges katonai alakulatok Csehszlovákia területéről való távozásának határidejét. Az öt párt levele foglalkozik jelenünk néhány belpolitikai kérdésével is. Elfogadjuk azt a garanciát, hogy ennek nem célja beavatkozni Csehszlovákia szocialista népgazdasága tervezésének és irányításának módszereibe, a gazdaság szerkezeti tökéletesítését és a szocialista demokrácia fejlesztését szolgáló intézkedésekbe. Elfogadjuk azt az állítást is, amely pártolja a csehek és a szlovákok viszonyának rendezését a testvéri együttműködés egészséges alapjain, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kereteiben. Egyetértünk azzal a nézettel, hogy kapcsolataink ereje és szilárdsága — s ez kétségtelenül valamennyiünk közös létérdeke — minden testvérország szocialista rendszerének belső erejétől függ. Nem kételkedünk abban, hogy a kommunista párt vezető szerepének aláaknázása felszámolással fenyegetné a szocialista rendszert. Éppen ezért azonban feltétlenül szükséges, hogy kölcsönösen szót értsünk abban a kérdésben, mitől függ ma Csehszlovákiában a szocialista rendszer ereje és a kommunista párt vezető szerepének megszilárdítása. Pártunk akcióprogramjában a múlt tapasztalatai alapján leszögeztük: „Ma különösen fontos, hogy a párt olyan politikát folytasson, hogy teljes mértékben kiérdemelje vezető szerepét a társadalomban. Meggyőződésünk, hogy a mostani helyzetben ez feltétele az ország szocialista fejlődésének ... A kommunista párt a nép önkéntes támogatására támaszkodik; nem úgy érvényesíti vezető szerepét, hogy a társadalom fölött uralkodik, hanem úgy, hogy a Iegodaadóbban szolgálja a társadalom szabad, haladó, szocialista fejlődésát. Tekintélyét nem kényszerítheti ki, hanem saját tetteivel kell szüntelenül kiérdemelnie. Irányvonalát nem juttathatja érvényre utasításukkal, hanem tagjainak munkájával, eszményeinek valódiságával." Nem kendőzzük el, — s a májusi központi bizottsági ülésen ezt világosan megmondottuk — hogy ma nálunk vannak olyan irányzatok is, amelyeknek célja a párt lejáratása s elvitatni tőle erkölcsi és politikai jogát a társadalom vezetésére. Ha azonban felteszszük a kérdést, vajon helyes-e az ehhez hasonló jelenségeket a szocialista rendszer veszélyeztetéseként s a CSKP vezető politikai szerepének a reakciós ellenforradalmi erők támadása következtében való elhalásaként értékelni, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy ez nem helyes. Pártunk vezető szerepe a múltban komoly károkat szenvedett az ötvenes évek deformációi következtében, valamint azáltal, hogy a pártvezetés, élén A. Novotnyval, a deformációk következetlen felszámolásának politikáját folytatta. O hibáztatható azzal, hogy elmélyült számos társadalmi ellentmondás: a csehek és a szlovákok, az értelmiség és a munkásság, a fiatal és az idősebb nemzedékek között. A gazdasági kérdések következetlen megoldása olyan helyzetet hagyott nekünk örökül, amelyben nem oldhatjuk meg a dolgozók jogos gazdasági követelményeinek sorát, s amelyben komoly károkat szenvedett népgazdaságunk effektivitása. Az ilyen vezetés mellett gyengült a tömegek bizalma a párt iránt, bírálat és ellenállás nyilvánult meg, de mindezt a jogos elégedetlenséget, a kritikát és azokat a törekvéseket sújtó hatalmi beavatkozásokkal „oldották meg", amelyek a társadalmi problémákat a párt és vezető helyzete érdekeivel következetesen összhangban akarták rendezni. A hibák fokozatos és megfontolt kiküszöbölése helyett az irányítás szubjektivizmusa következtében további tévedések és ellentmondások tornyosultak fel. Azokban az években, amikor már objektíve fokozatosan kibontakozhatott volna a szocialista demokrácia és érvényesülhetett volna a tudományos irányítás, a szubjektív hiányosságok kiélezték a társadalmi ellentmondásokat és nehézségeket. Kifelé ugyanak kor úgy tűnt, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban minden rendben van. Hangsú lyózták a fejlődés konfliktusmentességét, a párt iránti bizalom tényleges gyengülését a direktív pártirányítás külsődleges formáival leplezték. Bár ez a rendszer úgy tüntette fel önmagát, hogy az egész szociális ta tábor érdekeinek szilárd biztosítéka, az országon beliil felhalmozódtak a problémák, amelyeknek tényleges megoldását az új haladó módszerek képviselői elleni hatalmi beavatkozásokkal elnyomták. Az ilyen módszerekhez való visszatérés bármiféle jele kiváltaná a párttagság döntő többségének, a dolgozóknak, a munkásoknak, a szövetkezeti földműveseknek és az értelmiségieknek ellenállását. A párt éppen ezzel veszélyeztetné po litikai vezető szerepét és olyan helyzetet hívna ki, amelyben valóban sor kerülne hatalmi konfliktusra. Ez tényleg veszélyeztetné a nép szocialista vívmányait s ezáltal a szocialista közösség antiimperialista frontjának közös érdekeit is. Egyetértünk azzal, hogy a párt egyik legfontosabb feladata megakadályozni a jobboldali és a szocializmus ellenes erők célkitűzéseinek elérését. Pártunk ezzel kapcsolatban a májusi központi bizottsági ülésén kidolgozta politikai eljárásának taktikáját és ennek alapján oldja meg ezeket a kérdéseket. Ennek az eljárásnak lényegét olyan intézkedések rendszere képezi, amelyek csak akkor vezethetnek sikerre, ha rendelkezni fogunk néhány hónapig tartó fokozatos valóraváltásuknak feltételével. A siker feltételének tartjuk, hogy az akcióprogram teljesítését és a pártkongresszus előkészítését ne veszélyeztesse semmiféle téves lépés, amely politikai-hatalmi konfliktust idézhetne elő hazánkban. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága májusi ülésének határozatában világosan kimondotta: „A párt a jelenlegi helyzetben alapvető fontosságúnak tartja, hogy a hatalom és a társadalmi rendszer szocialista jellegét ne veszélyeztethessék egyik oldalról sem, sem a jobboldali antikommunista irányzatok, sem a konzervatív erők, amelyeknek megfelelne a viszszatérés az 1968 január előtti viszonyokhoz s amelyek képte lenek voltak biztosítani a szocializmus fejlődését." Pártunk a politikai munka alábbi alapvető céljait és szakaszait tűzi ki: 1. A pártot, mint egészet, következetesen elhatároljuk a múlt deformációitól, amelyekért a régi pártvezetés konkrét tagjai felelnek; ezeket a konkrét embereket joggal vonják felelősségre. 2. Előkészítjük a párt rend kívüli XIV. kongresszusát, amely értékelni fogja a januári központi bizottsági ülés óta lezajlott fejleményeket és a kialakult politikai helyzetet, a demokratikus centralizmus elveivel összhangban kijelöli az egész pártra kötelező irányvonalat, politikai álláspontot foglal el a Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderatív elrendezésével kapcsolatban, jóváhagyja az új alapszabályzatot és olyan új központi bizottságot választ, amely a pártban és az egész társadalomban teljes tekintélynek és bizalomnak fog örvendeni. 3. A XIV. kongresszus után offenzív szellemben folytatjuk az alapvető belpolitikai kérdések megoldását: hozzálátunk a Nemzeti Front és a társadalmi önigazgatás szocialista bázisára épülő politikai rendszer kialakításához, a föderatív állomjogi elrendezés megoldásához, az állam képviseleti szerveinek (szövetségi, nemzeti és helyi) megválasztásához és az új alkotmány kidolgozásához. A jelenlegi szakaszban politikai harc folyik Csehszlovákia Kommunista Pártja májusi központi bizottsági ülése irányvonalának valóraváltásáért. Ez valóban harc, és ezért nemcsak győzelmeket érünk el benne, hanem vannak kudarcaink is. Az egyes harci eredmények alapján azonban sohasem lehet helyesen megítélni az egész küzdelem eredményét. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a májusi központi bizottsági ülés óta sikerült előrelépnünk a politikai helyzet konszolidálásában. Az elmúlt napokban a rend kívüli járási és kerületi pártkonferenciák világosan tanúsították, hogy pártunk az akcióprogram irányvonala alapján kialakítja egységét. Megválasztották a kongresszusi küldötteket, akiknek összetétele záloga annak, hogy a párt további irányvonalát nem a szélsőséges nézetek képviselői fogják eldönteni, hanem pártunk ezzel demokratikusan megbízott progresszív magva. Az akcióprogram és a májusi központi bizottsági ülés irányvonalával összefonódó új pártvezetés valamennyi képviselőjét a kerületi pártkonferenciákon jelölték az új központi bizottságba. A pártban tehát fokozatosan sor kerül bizonyos stabilizálódásra, és sikeresen tettük meg a kongresszus előkészítésének első lépéseit. • A CSKP májusi központi bizottsági ülésének határozatával összhangban, a kommunisták kezdeményezéséből kidolgozzák a Nemzeti Front politikailag kötelező szocialista platformját. A Nemzeti Front valamenynyi politikai alkotóeleme 1988. június 15-én programnyilatkozatot fogadott el, amely világosan elismeri Csehszlovákia Kommunista Pártjának a történelem folyamán kivívott vezető helyzetét és kifejezésre juttatja a szocialista rendszer, a szocialista bel- és külpolitika elveit. A Nemzeti Front éppen e napokban vitatja meg statútumának tervezetét. Ez a statútum kötelező szervezeti norma lesz, amely biztosítani fogja minden párt és szervezet szocialista politikai irányzatát. A bírósági rehabilitálást szabályozó törvénnyel lényegében rendezzük az elmúlt években ártatlan emberekkel szemben alkalmazott törvénytelen megtorlás fájdalmas problémáját. Ez a lépés nyilvánvalóan hozzájárult ahhoz, hogy a széles nyilvánosság és a tömegtájékoztatási eszközök figyelme már nem összpontosul ezekre a kérdésekre. Szeptemberben — azonnal a pártkongresszus után — megvitatásra kerül néhány fontos új törvényjavaslat: a Nemzeti Frontról szóló alkotmányos törvény, amely megalapozza a Nemzeti Front talaján tömörülő politikai pártok rendszerének tartós létét, továbbá a társulási és a gyülekezési jogot szabályozó törvény, amely jogilag szabályozni fogja a különféle önkéntes szervezetek, egyesületek, klubok stb. megalapítását és tevékenységét, s ezzel lehetővé teszi a hatásos harcot az antikommunista erők kísérleteivel szemben, hogy nyilvános tevékenységük szervezeti bázisára tegyenek szert. A kommunisták, a CSKP májusi központi bizottsági ülésének határozatához igazodva, kezdeményezően oldják meg a szakszervezetek és a dolgozók vállalati tanácsai munkájának fontos kérdéseit. A pártnak ezekben a kérdésekben általában sikerült szembeszegülnie a politikai demagógiával, amely a munkások jogos követelményeivel visszaélve, kísérletet tett a rend megbontására, a „munkáskövetelmények" nevében ösztönös mozgalom kibontakoztatására, hogy megnehezítse az ország gazdasági és politikai helyzetét. Egyben az adott lehetőségekhez mérten rendezünk néhány égető szociális-politikai kérdést, például emeljük az alacsony járadékokat, sürgős esetekben rendezzük a béreket. A kormány fokozatosan foglalkozik az ország alapvető gazdasági problémáival, hogy ismételten ösztönözze a termelés fellendítését és így rátérhessen a nép életszínvonala további emelésének útjára. Szükséges intézkedéseket foganatosítottunk államhatáraink biztosítására. A párt teljes mértékben támogatja a hadsereg, a biztonsági erők, az ügyészség és a bíróságok konszolidálódását. A párt világos álláspontra helyezkedett a Népi Milícia kérdésében is, amelynek országos aktívaiilése teljes mértékben támogatta Csehszlovákia Kommunista Pártjának új vezetőségét és az akcióprogramot. Közismert, hogy e fontos lépést örömmel fogadták a dolgozók nemcsak nálunk, hanem a Szovjetunióban is. Véleményünk szerint a felsorolt intézkedések fontos eredményekkel jártak Csehszlovákia Kommunista Pártja májusi központi bizottsági ülése irányvonalának teljesítésében, jelentős jegyei a politikai viszonyok konszolidálódásának, és hazánkban a párt vezető befolyása nem deklarált, hanem valós megszilárdulásának. Ennek ellenére látjuk, s ezt nem akarjuk leplezni, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja májusi központi bizottsági ülésének nem minden következtetését teljesítjük megnyugtató módon. Most is előfordul, hogy a nyilvános gyűléseken és a tömegtájékoztatási eszközökben is időközönként szóhoz jutnak olyan hangok és irányzatok, amelyek a párt, az állami szervek és a Nemzeti Front pozitív törekvéseinek medrén kívül állnak. Nézetünk szerint ennek a kérdésnek a megoldása hosszabb időt igényel. Mi igazodunk a májusi központi bizottsági ülés határozatához, amelynek értelmében „a politikai vezetést nem érvényesíthetjük a régi adminisztratív hatalmi módszerekkel". Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége, a kormány és a Nemzeti Front egyöntetűen elutasították a „Kétezer szó" című nyilatkozatba foglalt felhívást, amely anarchista akciókra, politikai reformunk alkotmányos jellegének megbontására ösztönöz. Látnunk kell, (Folytatás a 4. oldalon)