Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-19 / 198. szám, péntek

Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének álláspontja az öt kommunista és munkáspárt leveléhez (Folytatás a 3. oldalról) hogy az elutasító állásfoglalás után hazánkban a gyakorlatban sehol sent került sor hasonló akciókra, s a „Kétezer szó" fel­hívásának következményei nem veszélyeztették a pártot, a Nemzeti Frontot és a szocialis­ta államot. Valóságunk negatív vonása mindmáig az egyes funkcioná­riusok és közéleti tényezők — beleértve a párt ój vezetőségé­nek tagjait is —, elleni kam­pány és indokolatlan uszítás, amelyet szélsőséges jobb- és baloldali állásokból folytatnak. A párt központi bizottságának titkársága és a vezető elvtár­sak egyértelműen felléptek az ilyfajta konkrét jelenségek és módszerek ellen. Tudjuk, ez a helyzet ügy ala­kulhatott ki, hogy nálunk meg­szüntettük a cenzúrát és tör­vénybe iktattuk a szólás-, va­lamint a sajtószabadságot. Amit azelőtt csak „suttogó propa­gandaként", stb. terjeszthettek, azt most nyilvánosan kimond­hatják. Ha azonban feltesszük a kérdést, vajon helyes-e az ilyen jelenségeket úgy értékel­ni, mint Csehszlovákia Kommu­nista Pártja vezető politikai szerepének elhalását a reak­ciós, ellenforradalmi erők tá­madása következtében, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy ez nem helyes. Mindez ugyanis csak egy része mai politikai valóságunknak. Ennek a politikai valóságnak azonban van egy másik, nézetünk sze­rint döntő fontosságú része ís. Ez az új demokratikus párt­politika tekintélyének elmélyü­lése a dolgozók legszélesebb tömegei körében, a lakosság zöme aktivitásának növekedése. A cenzúra megszüntetését, a szólásszabadságot pártolja va­lamennyi társadalmi osztály és réteg tagjainak túlnyomó több­sége. Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja annak bizonyítására törekszik, hogy másformán, bü­rokratikus-rendőri módszerek nélkül is képes politikailag ve­zetni és irányítani. Elsősorban marxi—lenini eszméinek, prog­ramjának, helyes és az egész nép által támogatott politikájá­nak erejére akar támaszkodni Pártunk a nehéz politikai harcban csak akkor győzhet, ha valóra válthatja a májusi központi bizottsági ülés takti­kai irányvonalát és a rendkívü­li XIV. kongresszuson az akció­program szellemében rendezhe­ti az alapvető politikai kérdé­seket. Ezért a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaságban a párt vezető szerepe sikeres megerő­sítésével kapcsolatban a fő ve­szélyt minden olyan nyomásban látjuk, amely más eljárást akar rákényszeríteni a pártra, hogy az alapvető kérdéseket ne a XIV. kongresszuson oldja meg, hanem máskor és másutt. Ilyen nyomást gyakorolnak mind a belső jobboldali szélsőséges erők, mind az 1968. januárja előtti helyzet visszaállítására törekvő konzervatív, dogmati­kus és szektás erők. Az öt párt levelében a hely­zetértékelés és a további elő­rehaladásunkkal kapcsolatos, kétségtelenül őszinte szándékú tanácsok nem veszik tekintet­be azt a bonyolult és dinami­kus társadalmi mozgást, ame­lyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának májusi központi bi­zottsági ülésén elemeztek. Nem veszi tekintetbe ennek a ple­náris ülésnek komplex követ­keztetéseit. Politikánk, ameny­nyiben marxi—lenini politika akar maradni, nem épülhet csak felszíni jelenségekre, ame­lyek nem tükrözik minden eset­ben pontosan a társadalmi fej­lődés mély okait, hanem poli­tikánknak fel kell mérnie a fejlődés lényegét és ehhez kell igazodnia. A testvérpártok ma elsősor­ban azzal szolgálnák társadal­munkban a szocializmus érde­keit, ha kifejeznék bizalmukat Csehszlovákia Kommunista Párt­ja vezetőségének és teljes tá­mogatásukban részesítenék po­litikáját. Ezért javasoltuk a si­keres közös tárgyalás feltéte­leként pártjaink képviselőinek bilaterális tanácskozásait, hogy a közös tárgyalás mélyebb köl­csönös eszmecserére és tárgy­szerű tájékozottságra épüljön. Őszintén sajnáljuk, hogy ja­vaslatunk nem valósult meg. Önhibánkon kívül került sor a varsói tanácskozásra, részvéte­lünk nélkül. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának elnöksége két íz­ben, július Ö-án és 12-én vitat­ta meg az öt párt javaslatát ennek a tanácskozásnak össze­hívására. Mindkét esetben azon­nal tudattuk a tanácskozás elő­készítési módjával kapcsolatos véleményünket, ahogy azt a leghelyesebbnek tartottuk. Saj­nos, július 12-i tanácskozásunk már felesleges volt, mivel ered­ményétől függetlenül a varsói tanácskozást július 14-re már egybehívták. Ezt csak a CSTK közvetítésével tudtuk meg jú­A Nemzetgyűlés elnökségének NYILATKOZATA A Nemzetgyűlés tegnapi ülé­sén megvitatta a varsói érte­kezleten képviselt öt kommu­nista és munkáspárt levelét, amely nemcsak az említett pár­tok közötti kapcsolatokkal ösz­szefüggö problémákra, hanem társadalmunk, nemzeteink s nemzetiségeink 'létfontosságú problémáira Is kiterjedt. A Nemzetgyűlés elnöksége erre való tekintettel kifejezi azt a meggyőződését, hogy e sors­döntő órákban hazánk egész népe egyetért a CSKP KB el­nökségének állásfoglalásával és azt maradéktalanul támogat­ja. A nyilatkozat a továbbiakban hangsúlyozza: „Bonyolult hely­zetünkben ismét tudatosítjuk, hogy a hazánkban jelenleg vég­bemenő megújhodási folyamat célja a szocializmus megszilár­dítása, a többi szocialista or­szághoz fűződő kapcsolatunk elmélyítése. Ezért szükséges­nek tartjuk, hogy a hazánkban kialakult helyzet és fejlemé­nyek felmérése esetén minden­kor tiszteletben tartsák állami s politikai szerveink állásfogla­lását, mivel köztársaságunkban kizárólag ők jogosultak az ese­mények irányítására. A belpo­litikai problémák megoldása minden ország és nép elidege­níthetetlen joga. Meggyőződé­sünk, hogy a kölcsönös megér­tés s a nemzeti feltételek és sajátosságok elismerése a szo­cialista országok egységét csak megszilárdíthatja. Ezért elvár­juk barátainktól, hogy teljes megértést tanúsítsanak az em­lített elvek iránt, s elsősorban ilyen értelemben tekintsenek hazánk megújhodási folyama­tára. A Nemzetgyűlés elnöksége a közvéleményt és népünk min­den rétegének véleményét szem előtt tartva minden fenntartás nélkül egyetért Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének meg­fontolt, de egyben határozott állásfoglalásával. A Nemzetgyű­lés elnöksége maradéktalanul támogatja azt az elgondolást is, hogy kétoldalú tanácskozá­sokon kell elvtársi szellemben, a tárgyilagos indoklások s a tárgyaló felek szuverenitása s egyenjogúsága tiszteletben tar­tásának légkörében megvitatni a tisztázatlan kérdéseket. A Nemzetgyűlés elnöksége újfent hangsúlyozza, hogy kül­politikánk alapja most és a jö­vőben is a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátságunk. A Nemzet­gyűlés elnöksége a CSKP KB akcióprogramjának szellemében ismét kijelenti, hogy törvény­hozói tevékenységével megszi­lárdítja szocialista társadal­munk fejlődésének demokrati­kus elveit, s megtesz minden tőle telhetőt hazánk s társadal­munk felvirágoztatása érdeké­ben. lius 13-án délután, amikor az öt párt képviselői már folya­matosan Varsóba érkeztek. Az öt pártnak küldOtt egyet­lenegy állásfoglalásunkban sem utasítottuk el elvileg a közös tanácskozáson való részvételün­ket. Csak kifejtettük vélemé­nyünket, vajon megtelelő idő­ben került-e rá sor és előké­szítési módja hozzájárulhat-e tárgyszerűségéhez s ahhoz, hogy bonyolult problémáink megvitatása mélyebb informá­ciókra támaszkodjék. Az öt párt 1968. július 4—6 án kelte­zett leveleinek tartalma alap­ján ugyanis úgy véltük, az ilyen tájékozódás feltétlenül szükséges, hogy ne kerüljön sor olyan tanácskozásra, amely­nek sikerét már előre veszé­lyeztetné résztvevői túlnyomó többségének egyoldalú és ala­csony fokú informáltsága Cseh­szlovákia jelenlegi helyzetéről. Ez volt az előzetes bilaterális tárgyalásokra vonatkozó javas­lataink értelme. Nein az a tö­rekvés vezetett bennünket, hogy elszigeteljük magunkat pártjaink és országaink közös­ségétől, hanem ellenkezőleg, az a törekvés, hogy hozzájáruljon e közösség megszilárdításához és fejlesztéséhez. Nézetünk szerint a szocializ­mus közös ügyét nem szolgál­ja olyan tanácskozások meg­rendezése, amelyeken bármely testvérpárt politikáját és tevé­kenységét e párt képviselőinek távollétében ítélik meg. To­vábbra is érvényesnek tartjuk a Szovjetunió kormánya 1956. október 30-i nyilatkozatában kifejezésre juttatott elvet, amely szerint: „A szocialista nemzetek nagy közösségének országai, amelyeket a szocia­lista társadalom felépítésének közös eszméi és a proletár in­ternacionalizmus elvei egyesí­tenek, kölcsönös kapcsolatai­kat csupán a teljes egyenjogú­ság és a területi sérthetetlen­ség tiszteletben tartása, az ál­lami függetlenség és szuvere­nitás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elveire építhetik." Ismeretes, hogy ezt az elvet megerősítették a kom­munista pártok képviselőinek 1957. novemberi moszkvai ta­nácskozásán, és azt általában elfogadták. Egész tevékenysé­günkben erősíteni és fejleszteni kívánjuk azokat a mély Inter­nacionalista hagyományokat, amelyeknek nézetünk szerint magukba kell foglalniuk mind a világ haladó erői közös érde­kelnek és célkitűzéseinek meg­értését, mind a sajátos nemze­ti szükségletek iránti megér­tést. Erdekünk, hogy viszonyún^ tovább ne romoljék. Részünk? ről hajlandóak vagyunk hozzá­járulni a helyzet rendezéséhez a szocializmus, a szocialista or* szágok egysége érdekében. Ré­szünkről nem teszünk semmit sem, ami ellentmondásban áll­na ezzel a célkitűzéssel. Elvár» juk azonban, hogy a többi párt ebben a törekvésünkben segít­ségünkre lesz és helyzetünk iránti megértést tanúsít. Fontos feladatot látunk ab­ban, hogy minél rövidebb időn belül megvalósítsuk a javasolt bilaterális tárgyalásokat, ame­lyek a többi között megítélnék a szocialista országok együttes ülésének lehetőségeit, s ame­lyeken nteg lehetne egyezni e tanácskozás programjában, üsz­szetételében, helyében és dátu­mában. Döntő fontosságúnak tartjuk, hogy minél rövidebb időn belül megegyezzünk olyan pozitív lépésekben, amelyek biztosítanák eddigi baráti együttműködésünk folyamatos­ságát és meggyőzően tanúsíta­nák a kölcsönös baráti kapcso­latok fejlesztésére és szilárdí­tására irányuló közös akara­tunkat. Ez érdekében áll az im* perializmus ellen, a békéért és a népek biztonságáért, a de* mokráciáért és a szncializmu* sért vívott közös harcunknak. A varsói tanácskozás és a csehszlovákiai belpolitikai helyzet világvisszhangja Támogatjuk a CSKP halározoll irányvonalát A világsajtóban szinte minden más hírt háttérbe szorítanak a Csehszlovákiával kapcsolatos fejlemények, különös tekintet­tel az öt szocialista ország var­sói tanácskozására és az ezt kö­vető levélváltásra a testvérpár­tok és a CSKP között. A CSEHSZLOVÁKIAI ESEMÉNYEK A JUGOSZLÁV KÖZVÉLEMÉNY ÉRDEKLŐDÉSÉNEK KÖZÉPPONTJÁBAN Belgrád — Valamennyi ju­goszláv lap vezető helyen is­merteti az öt szocialista ország testvérpártjának a CSKP Köz­ponti Bizottsőgához Varsóból intézett levelét. A „Politika" című lap „Informbyro 1968" cí­mű vezércikkében többek között azzal foglalkozik, hogy a ju­goszláv közvélemény érdeklődé­sének középpontjában a leg­utóbbi központi bizottsági ple­náris ülés határozatának az a része áll, amely leszögezi: egye­dül a csehszlovák munkásosz­tálynak, a kommunista pártnak s a többi haladó szocialista erő­nek van joga ahhoz, hogy érté­kelje az ország belső helyzetét és megoldja azokat a problémá­kat, amelyek az évek során át jelhalmozódtak. Belgrádi politi­kai körökben egyébként hang­súlyozták, hogy a CSKP Köz­ponti Bizottságának határozott irányvonala teljes támogatásra talál egész Jugoszláviában. A MÚLT HIBÁINAK HELYREHOZATALA BELÜGY Bukarest — A Scinteia című központi román pártlap tegnap hírmagyarázatban foglalkozik Románia és Csehszlovákia ba­rátsági és együttműködési szer­ződésével, amelynek e napok­ban ünnepeljük 20. évfordulóját. A hírmagyarázó megelégedéssel állapítja meg, hogy mindkét or­szág parlamentje már megtár­gyalta az új szerződés szövegét. Ezután a legújabb csehszlovák fejleményekkel kapcsolatban megállapítja, hogy „a kommu­nista pártok és a szocialista or­szágok baráti kapcsolata ere­jének különösen olyan esetek­ben kell megnyilvánulnia, ami­kor az élet egyik vagy a másik felet bonyolult problémák elé állítja, amikor az egyik vagy másik fél rászorul az elvtársi szolidaritásra". Nem véletlen az a közmondás, hogy „bajban ismered meg a barátod". Jelen­leg Csehszlovákiában rendkívü­li események vannak. A CSKP vezetősége széles körű harcot vív az ország politikai és tár­sadalmi életének demokratizá­lásáért, a múlt hibáinak helyre­hozataláért. Mindez Csehszlová­kia belügye — írja a lap. A LENGYEL VEZETŐK AGGODALMAI Varsó — Cyrankiewicz len­gyel miniszterelnök szerdán Nowa Hutában mondott beszé­dében a csehszlovákiai helyzet­tel kapcsolatban rámutatott azokra a veszélyekre, amelyek a lengyel vezetők szerint ezek­ben az eseményekben rejlenek, s fenyegetik Csehszlovákia sza­bad, demokratikus fejlődését, a szocializmust és a nemzetközi békét. Nem nézhetjük közömbö­sen azokat a próbálkozásokat, amelyek Csehszlovákiában elő akarják készíteni a talajt egy szocializmusellenes ellenforra­dalom számára. A JAPÁN, OLASZ ÉS OSZTRÁK KOMMUNISTÁK TÁMOGATÁSA Tokióban Mijamoto, a Japán Kommunista Párt Központi Bi­zottságának főtitkára sajtókon­ferencián jelentette ki, hogy „a csehszlovák problémát a csehszlovák kommunistáknak és Csehszlovákia népeinek kell megoldaniuk". Az Olasz Kommunista Párt Rómában határozatot fogadott el Csehszlovákia Kommunista Pártja támogatására vonatkozó­lag. Erre azután került sor, hogy Moszkvából hazaérkezett az az olasz pártküldöttség, amely megvitatta a fejleménye­ket. A nyilatkozat támogatja a Csehszlovákiában megindult megújhodási folyamatot. Az Osztrák Kommunista Párt nyilatkozatban foglalt állást a Francia Kommunista Pártnak azzal a javaslatával kapcsolat­ban, hogy a csehszlovák esemé­nyek megvizsgálására hívják össze az európai kommunista és munkáspártok értekezletét. A párt központi lapja, a Volks- stimme ismerteti az öt szocia­lista országnak a CSKP Köz­ponti Bizottságához intézett le­velét. Az öt szocialista ország test­vérpártjainak levelét egyébként tegnap a magyar, a bolgár és az NDK sajtója is közölte. Brüsszelben a Belga Kommu­nista Párt nyilatkozatban támo­gatta a Francia Kommunista Párt javaslatát. Az angol saj­tó is nagy terjedelemmel fog­lalkozik a csehszlovák fejle­ményekkel. A legtöbb lap ki­zárja egy külső beavatkozás le­hetőségét. A moszkvai Pravda tegnapi számában közölte Cedenbalnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt első titkárának az egyik leg­utóbbi beszédét, amelyben azt állította, hogy „Csehszlovákiá­ban szocialistaellenes erők ke­rültek hatalomra, és veszélyez­tetik a párt vezető szerepét". A Nemzeti Front KB elnökségének nyilatkozata Minden nép történelmében van­nak nagy pillanatok, amelyek to­vábbi fejlődésére nézve kulcsfon­tosságúak. Csehszlovákia népe most olyan időben él, amikor szé lesre tárta ki a szocializmus és a demokratizmus kapuit. A szocializ­mus és a demokrácia eszménye el­választhatatlanul összefügg nem­zeteink hagyományaival. Nemze­teink történelmében az is hagyo­mányos, hogy mozgalmai minden­kor sikeresek voltak, ha az or­szág lakosságának minden rétege összefosott, s minden erejét latba vette. Ezért fordulunk most Is ha­zánkban mindenkihez, aki a szo­cializmust szívügyének tekinti. A felhívás a továbbiakban hang­súlyozza, hogy kommunista pár­tunk progresszív erői ez év ja­nuárjában nyíltan szálltak síkra a múltban elkövetett hibák és tor­zítások következményeinek kikü­szöböléséért. Hazánk népe sohasem felejti el a bennünket felszabadító szovjet hadsereg történelmi szerepét és mindenkor tudatosítja szövetségesi kötelezettségeit. Történelmünk e rendkívül jelentós napjaiban nem nélkülözhetjük barátaink támoga­tását, s olyan támogatást várunk tőlük, amely bizonyítéka lesz an­nak, hogy a nemzetek s országok önállóságának, szuverenitásának elve nem iires frázis, hanem a szavak s a tettek egységéről ta­núskodó valóság. Meggyőződésünk, hogy társadal­munk jövőjéről s a szocializmus Csehszlovákiában legmegfelelőbb' módjáról kizárólag népünknek kell döntenie. Népünk fejlettségét érettségével s eddigi magatartásá­val is bebizonyította, hogy nem tér le a szocialista fejlődés útjáról. Köztársaságunk minden polgárá­hoz fordulunk s kérjük őket, hogy — tekintet nélkül politikai, fele­kezeti, nemzetiségi hovatartozá­sukra, korukra, műveltségükre — tovább is támogassák államunk vezetőit, ős nyugodt, megfontolt magatartásukkal ismét bizonyít­sák be a már oly sokszor bebizo­nyított hűségüket. Azzal a felhí­vással fordulunk hazánk minden polgárához, ho^y ezentúl is ápol­ják s mélyítsék el a Szovjetunió és a többi testvérország népeihez fűződő* barátságunkat. 1968.

Next

/
Thumbnails
Contents