Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-19 / 198. szám, péntek

Avarsói értekezlet résztvevőinek levele Csehszlovákia Kommunista Pórija Központi Bizottságához (Folytatás az 1. oldalról) testvérpártjaink megértéssel fogadták Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizott­ságának januári plénumán ho­zott határozatokat. Abból indul­tunk ki, hogy az ünök pártja, keményen kézben tartva a ha­talom kormányrúdját, az egész folyamatot a szocializmus ér­dekeinek megfelelően fogja irányítani, nem engedi, hogy azt a kommunistaellenes reak­ció a maga céljaira használja ki. Meg voltunk győződve, hogy Önök a demokratikus centra­lizmus lenini elveit úgy fogják őrizni, mint a szemük fényét. Ezen elv bármely oldalának, akár a demokráciának, akár a centralizmusnak az elhanyago­lása elkerülhetetlenül a párt­nak és vezető szerepének gyen­güléséhez, a párt bürokratikus szervezetté vagy vltaklubbá való átalakulásához vezet. Mindezekről a kérdésekről ta­lálkozóinkon nem egy alkalom­mal beszéltünk és Önök bizto­sítottak bennünket arról, hogy tisztában vannak minden ve­széllyel, s azzal teljes határo­zottsággal készek szembeszáll­ni. Sajnos, az események más mederbe terelődlek. A reakció erői, kihasználva az ország párttrányitásának meggyengü­lését, demagóg módon vissza­élve a „demokratizálódás" jel­szavával, hadjáratot indítottak Csehszlovákia Kommunista Pártja és annak becsületes, odaadó káderei ellen, azzal a világos szándékkal, hogy fel­számolják a párt vezető szere­pét, aláássák a szocialista rend­szert, szembeállítsák Csehszlo­vákiát más szocialista orszá­gokkal. Az utóbbi időben a Nemzeti Front keretein kívül megala­kult politikai szervezetek és klubok lényegében a reakciós erők vezérkarai lettek. A szo­ciáldemokraták makacsul töre­kednek pártjuk megalakítására, földalatti bizottságokat szervez­nek, szakadást akarnak elő­idézni a csehszlovákiai mun­kásmozgalomban, meg akarják szerezni az ország vezetését, hogy visszaállítsák a burzsoá rendszert. A szocializmus ellen törő és revizionista erők kezük­be kaparintották a sajtót, a rá­diót és a televíziót. Ezeket az eszközöket a kommunista párt elleni támadás, a munkásosz­tály és valamennyi dolgozó fél­revezetése, a féktelen szocia­lizmusellenes demagógia szó­székévé változtatták; felhasz­nálták a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság és a többi szocialista ország közötti bará­ti kapcsolatok aláásására. A tö­megtájékoztatási szervek egész sora rendszeresen valóságos er­kölcsi terrort alkalmaz azokkal szemben, akik fellépnek a reakció erői ellen, vagy kife­jezik nyugtalanságukat az ese­mények alakulása miatt. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága má­jusi plénumának határozata el­lenére, amely szerint a fő ve­szély a jobboldali és antikom­munista erők fenyegetése, a reakció megerősödő támadásait nem verték vissza. Ezért a reakció lehetőséget kapott az ország színe előtt arra, hogy a Kétezer szó elnevezés alatt nyilvánosságra hozza politikai platformját, amely nyílt felhí­vás a kommunista párt, az al­kotmányos hatalom elleni harc­ra, sztrájkokra és rendbontás­ra. Ez a felhívás súlyos fenye­getés a párt, a Nemzeti Front és a szocialista állain ellen, kí­sérlet az anarchikus állapotok megteremtésére. Ez a nyilatko zat lényegében az ellenforrada­lom szervezeti-politikai prog­ramja. Senkit se tévesszen meg a szerzők azon állítása, hogy nem akarják megdönteni a szo­cialista rendszert, nem akar­nak a kommunisták nélkül te­vékenykedni, nem akarják meg­szakítani a szocialista országok­hoz fűződő szövetséget. Ezek üres frázisok, melyek célja le­galizálni az ellenforadalom e platformját, elaltatni a mun­kásosztály pártjának és a dol­gozóknak az éberségét. Ezt a felhívást, melyet Cseh­szlovákia Kommunista Pártja rendkívüli kongresszusát meg­előző felelősségteljes Időszak­ban, széles körben terjesztenek, nemcsak hogy nem utasították el, hanem az Ilyen szocialista­ellenes felhívások nyílt védel­mezőkre is találtak a pártban és annak vezetésében. A szocializmus ellen törő és revizionista erők gyalázzák a kommunista párt egész tevé­kenységét, rágalonihad járatot íolytatnak a párt káderei el­len, rontják a becsületes, párt­hű kommunisták hitelét. Ily módon olyan helyzet ala­kult ki, amely egy szocialista ország számára teljességgel el­fogadhatatlan. Ebben a légkörben támadják a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság szocialista külpolitiká­ját is, támadások érik a szo­cialista országokhoz fűződő szö­vetséget és barátságot. Hallat­szanak olyan hangok, amelyek a Német Szövetségi Köztársa­sággal kapcsolatos közös, egyeztetett politikánk felülvizs­gálatát követelik, annak elle­nére, hogy a nyugatnémet kor­mány országaink biztonságának érdekeivel szemben változatla­nul ellenséges politikát folytat. A Német Szövetségi Köztársa­ság hatalmi köreinek és re­vansistáinak csábító kísérletei visszhangra találnak pártjuk vezető köreiben. Országukban az utóbbi hóna­pokban az események egész menete arra mutat, hogy az imperialista központok által támogatott ellenforradalmi erők széles fronton támadást Indí­tottak a szocialista rendszer ellen. Ezzel szemben hiányzik a szükséges ellenállás a párt és a népi hatalom részéről. Nem kétséges, hogy ezekbe a csehszlovákiai eseményekbe bekapcsolódtak a nemzetközi imperialista reakció központjai, melyek mindent megtesznek, hogy feszültebbé és bonyolul­tabbá tegyék a helyzetet, ilyen irányba befolyásolják a szocia­lizmus ellen törő erők tevé­kenységét. A burzsoá sajtó a Csehszlovák Szocialista Köztár­saságban folyó „demokratizáló­dást" dicsérve bujtogató kam­pányt folytat a testvéri szo­cialista országok ellen. Különö­sen nagy aktivitást fejtenek ki a Német Szövetségi Köztársa­ság vezető körei, amelyek a csehszlovákiai eseményeket fel­használva igyekeznek ellenté­teket szítani a szocialista or­szágok között, elszigetelni a Német Demokratikus Köztársa­ságot és megvalósítani revan­sista szándékait. Vajon Önök, Elvtársak, nem Vajon lehet ebben a helyzetben látják ezeket a veszélyeket? tétlennek maradni, a szocializ­mus ügyéhez és a szövetségi kötelezettségekhez való hűség­ről szóló nyilatkozatokra és bizonygatásokra korlátozódni? Vajon nem látják, hogy az el­lenforradalom az egyik pozí­ciót a másik után veszi el Önöktől, nem látják, hogy a párt elveszti az ellenőrzést az események felett és a kommu­nistaellenes erők nyomására mindinkább visszavonul? Sajtójuk, rádiójuk és televí­ziójuk a Varsói Szerződés törzs­gyakorlatai kapcsán kampányt indított. Talán csak nem azért, hogy bizalmatlanságot és ellen­séges hangulatot keltsen a Szovjetunió és a többi szocialis­ta ország ellen? Az események odáig fejlődtek, hogy a szov­jet egységek részvételével ren­dezett szokásos közös katonai törzsgyakorlatunkat felhasznál­ták a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szuverenitásának megsértéséről szóló alaptalan vádaskodásokra. S mindez Csehszlovákiában történik, amelynek népe szentül őrzi a hazája szabadságáért és szuve­renitásáért elesett szovjet hő­sök emlékét. Ugyanakkor hazá­juk nyugati határai közelében az agresszív NATO katonai erői a revansista Nyugat-Né­metország hadseregének bevo­násával gyakorlatoznak, s erről egy szó sem hangzik el. E barátságtalan kampány bujtogatói, úgy látszik, félre akarják vezetni Csehszlovákia dolgozóit, el akarják homályo­sítani a nép öntudatát, és ké­tessé akarják tenni azt az igaz­ságot, hogy Csehszlovákia füg­getlenségét és szuverenitását csak mint szocialista ország, mint a szocialista közösség tag­ja őrizheti meg. Csak a szocia­lizmus ellenségei spekulálhat­nak arra a jelszóra, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság szuverenitását a szocia­lista országokkal szemben kell védeni, azokkal szemben, ame­lyekkel a szövetség és a test­véri együttműködés népeink számára a függetlenség és a szabad fejlődés legbiztosabb alapja. Meggyőződésünk szerint olyan helyzet alakult ki, amely­ben a szocializmus alapjainak veszélyeztetése Csehszlovákiá­ban, fenyegeti a többi szocia­lista ország létfontosságú közös érdekeit. Országaink népei soha sem bocsátanák meg nekünk az ilyen veszéllyel szembeni kö­zömbösséget és gondatlanságot. Olyan Időben élünk, amikor a népek békéje, biztonsága és szabadsága sokkal inkább, mint bármikor a szocializmus erői­nek egységét követeli. A nem­zetközi feszültség nem csök­ken. Az amerikai imperializ­mus nem mondott le erőpoliti­kájáról és a szabadságért küz­dő népek elleni nyílt beavatko­zásokról. Továbbra is bűnös há­borút folytat Vietnamban, tá­mogatja az izraeli agresszoro­kat a Közel-Keleten, akadályoz­za e konfliktus békés rendezé­sét. A fegyverkezési verseny egyáltalán nem csökkent. A Né­met Szövetségi Köztársaság, ahol növekednek a neofasizmus erői, a határok revízióját köve­telve támadja a status quót, nem akar lemondani a Német Demokratikus Köztársaság be­kebelezésére irányuló törekvé­sekről, a nukleáris fegyverek megszerzéséről, fellép a lesze­relési javaslatok ellen. Európá­ban, ahol hatalmas tömegpusz­tító eszközök halmozódnak fel, a béke és a népek biztonsága mindenekelőtt a szocialista ál­lamok erejének, összefogottsá­gának és békeszerető politiká­jának köszönhető. Mi mindnyá­jan felelősek vagyunk a szocia­lista országok erejéért és egy­ségéért, a béke sorsáért. Országainkat szerződések és megállapodások kapcsolják össze. Az államok és a népek e fontos kölcsönös kötelezett­ségei azon a közös törekvésen alapulnak, hogy megvédjük a szocializmust és szavatoljuk a szocialista országok kollektív biztonságát. Pártjainkra, né­peinkre történelmi felelősség hárul azért, hogy ne vesszenek el az elért forradalmi vívmá­nyok. Pártjaink nemcsak saját mun­kásosztályuk és népeik, hanem az egész nemzetközi munkás­osztály, a kommunista világ­mozgalom előtt felelősek tet­teikért és nem vonhatják ki magukat e kötelesség alól. Ezért szolidárisaknak és egysé­geseknek kell lennünk a szo­cializmus vívmányainak, bizton­ságunknak és az egész szocia­lista közösség nemzetközi pozí­cióinak védelmében. Ezért úgy véljük, hogy a kommunistaellenes erők táma­dásaival szemben a határozott ellenállás és a csehszlovákiai szocialista rendszer fenntartá­sáért vívott elszánt harc nem­csak az Önök feladata, hanem a miénk is. A munkásosztály és a dolgo­zók hatalmának, a szocialista vívmányok védelmének ügye Csehszlovákiában megköveteli: — a határozott és bátor tá­madást a jobboldali és antiszo­cialista erők ellen, a szocialista állam által létrehozott vala­mennyi védelmi eszköz mozgó­sítását; — a szocializmus ellen fellé­pő valamennyi politikai szerve­zet tevékenységének beszünte­tését; — a párt vegye kezébe a tö­megtájékoztató eszközöket, a sajtót, a rádiót, a televíziót, hogy azokat a munkásosztály, a dolgozók és a szocializmus ér­dekében használják fel; — a párt sorainak tömöríté­sét a marxizmus—leninizmus el­vei alapján, a demokratikus centralizmus elvének töretlen megtartását, harcot azok ellen, A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának megbízásából: TODOR ZSIVKOV a Bolgár Kommunista Párt KB első titkára, a minisztertanács elnöke, SZTANKO TODOROV a Bolgár Kommunista Párt PB tagja, a KB titkára, BORISZ VELCSEV a Bolgár Kommunista Párt PB tagja, a KB titkára, PENCSO KUBADINSZKI a Bolgár Kommunista Párt PB tagja, a minisztertanács elnökhelyettese, A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának megbízásából: WLADYSLAW GOMULKA a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára, MARIAN SPYCHALSKI a Lengyel Egyesült Munkáspárt PB tagja, az államtanács elnöke, JÖZEF CYRANKIEWJCZ a Lengyel Egyesült Munkáspárt PB tagja, a minisztertanács elnöke, ZENON KLISZKO a Lengyel Egyesült Munkáspárt PB tagja, a KB titkára, A Magyar Szocialista Munkáspárt KB megbízásából: KÄDÄR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt KB első titkára, akik tevékenységükkel az ellen­séges erőket segítik. Tudjuk, hogy Csehszlovákiá­ban vannak olyan erők, ame­lyek képesek megvédeni a szo­cialista rendszert, és vereséget mérni a szocialistaellenes ele­mekre. A munkásosztály, a dol­gozó parasztság, a haladó ér­telmiség — a köztársaság dol­gozóinak túlnyomó többsége — kész mindent megtenni a szo­cialista társadalom további fej­lődéséért. A feladat ma az, hogy ezeknek az egészséges erőknek világos távlatokat ad­janak. Mozgósítsák és vezessék őket az ellenforradalmi erők elleni harcra, hogy megőrizzék és megszilárdítsák a szocializ­must Csehszlovákiában. Az ellenforradalom fenyege­tésével szemben a kommunista párt felhívására a munkásosz­tálynak teljes erővel kell hal­latnia a hangját. A munkás­osztály tette a legnagyobb erő­feszítéseket a dolgozó paraszt­sággal együtt a szocialista for­radalom győzelméért. Nekik a legdrágább a szocializmus vív­mányainak megvédése. Meggyőződésünk, hogy Cseh­szlovákia Kommunista Pártja felelősségének tudatában meg­teszi a szükséges intézkedése­ket, útját állja a reakciónak. Ebben a harcban számíthatnak a testvéri szocialista országok szolidaritására és mindennemű segítségére. FOCK JENŐ a Magyar Szocialista Munkáspárt PB tagja, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, a Német Szocialista Egységpár!; Központi Bizottságának megbízásából: WALTER ULBRICHT a Német Szocialista Egységpér" KB első titkára, az államtanács elnöke, WILLI STOPH a Német Szocialista Egységpárö PB tagja, a minisztertanács elnöke, HERMANN AXEN A Német Szocialista Egységpárl PB póttagja, a KB titkára A Szovjetunió Kommunista Pártja KB megbízásából: LEONYID BREZSNYEV a Szovjetunió Kommunista Pártja KB főtitkára, NYIKOLAJ PODGORNIJ a Szovjetunió Kommunista Pártja PB tagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, ALEKSZEJ KOSZIGIN a Szovjetunió Kommunista Pártja PB tagja, a minisztertanács elnöke, PJOTR SELESZT a Szovjetunió Kommunista Pártja PB tagja, az Ukrán Kommunista Párt KB első titkára, KONSZTANTYIN KATUSEV a Szovjetunió Kommunista Pártja KB titkára Az SZKP Központi Bizottsága plénumának határozata A VARSÓI TANACSKOZÁS EREDMÉNYEIRŐL A moszkvai Pravda csütörtö­ki száma közli az SZKP KB plé­numának határozatát a szocia­lista országok kommunista és munkáspártjai küldöttségei varsói tanácskozásának ered­ményeiről. A határozat szövege a kővetkező: „Az SZKP Központi Bizoltsá­gának plénuma teljes mérték­ben helyesli az SZKP KB po­litikai bizottságának a nemzet­közi politika területén kifejtett tevékenységét, a szocializmus pozícióinak megszilárdítására, a világméretű szocialista közös­ség összeforrottságának meg­erősítése érdekében végzett munkásságát, azt a tevékeny ségét, amelyet a szocialista és a nemszocialista országok kom­munista és munkáspártjai vi­szonylatában kifejt. Az SZKP Központi Bizottsá­gának plénuma nagyra értéke­li és egyhangúlag jóváhagyja a szocialista országok — Bulgá­ria, Lengyelország, Magyaror­szág, az NDK és a Szovjetunió — kommunista és munkáspárt­jai küldöttségei 1968 július 14— 15. Varsóban tartott találkozó­jának eredményeit és az ott el­fogadott levelet, amelyet a CSKP Központi Bizottságának küldöttek. A plénum teljes mér­tékben jóváhagyja az SZKP kül­döttségének a találkozón kifej­tett tevékenységét és azokat a következtetéseket, amelyekre a találkozó részvevői jutottak. A plénum jóváhagyja azokat a következtetéseket, amelyek sze­rint Csehszlovákiában a szocia­lizmus ügyéért határozott har­cot kell folytatni. Az SZKP Központi Bizottsá­gának plénuma kifejezi azt a meggyőződést, hogy a testvér­pártok varsói értekezletén elfo­gadott levél megértésre és tá­mogatásra talál a CSKP és Csehszlovákia népei részéről, és ott úgy értékelik azt, mint a szocialista országok népei és pártjai által nyújtott őszinte, baráti, internacionalista segít­ség megnyilvánulását és hogy ez az levél elő fogja segítenfi Csehszlovákia s a Szovjetunió, az egész szocialista közösség népei közötti barátság erősö" dését. Az SZKP KB plénuma a jövő ben is szükségesnek tartja a párt és a nép egységének szi­lárdítását, az ideológiai mun­kának és a marxizmus—leni­nizmus nagy tanítása terjeszté­sének sokoldalú fejlesztését. Azok a sikerek, amelyeket a kommunizmus építésének során a Szovjetunióban elértek, meg­felelnek a testvéri szocialista országok, minden forradalmi erő érdekeinek, a nemzetközi imperializmus ellen, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializ­musért folytatott harc érdekei­nek". 1968. VII. 19.

Next

/
Thumbnails
Contents