Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-18 / 197. szám, csütörtök

A N Y ľT nemcsak táborozás Bizonyára ismerik azt az érzést, amely az emberen úrrá lesz, ha a nehézségeket leküzdi és törekvésének értelmét látja. Olyan ez, mint amikor a búza súlyos kalásszá érlelődik. Hát igen, már több mint tíz éve, hogy Prágában megalakult az első klub. Számuk egyre szaporodott, tevékenységük, tartalma is gazdagabb lett. Ez a klubok közötti nyári találkozó is — nem tudom, kinek jutott az eszébe —, de jó ötlet volt. Hogy rohan az idő! Már negyedszer rendezik meg. Fogalommá vált, csak NYIT-nek emlegetjük és már-már mindenki tudja, miről van szó. Romantika? jóval több! Komárom előtt a tábla úticélomat jelzi: Kameničná 10 km. A faluba érve sárga nyilakat látok, NYIT, NYIT... A főúttól jobbra, alig kétszáz méternyire, ahogy a táboriak mondják: festői táj. A Vág széles medrében lassan, lustán kanyarog a Duna felé. Tőle nem messze, fűzfaerdő közepén, hatalmas tisztás. A SÁTRAK SZÍNES EGYVELEGE vidámmá teszi az egyöntetű zöldet. Tehát ez a tábor. Nem mint látogató „családtagként" érkezem. Ogy is fogadnak, közvetlenül, szívélyesen. „Lecsó lesz ebédre, a faluban nem kaptunk, bemehetnél érte Komáromba." Gyerünk. Aztán: „Levelet kellene Írni a Magyar Ifjúsági Szövetség elnökségi tagjainak." Írjuk meg. Közben a fiúk fociznak, vannak, akik röplabdáznak, tollaslabdáznak. Lemegyünk a Vágra csónakázni. A parton egy kezdetleges tutajt látok, közepén szénafészek. — Hát ez meg mi? — Ezzel érkezett Vágsellyéről Madary Laci. Két napot és két éjszakát a vízen töltött. Az elején tábla díszelgett: „Köszöntöm a NYIT-et, éljen a NYIT". Mondanom sem kell, milyen üdvrivalgással fogadtuk — magyarázza Kurucz Sanyi, a prágai Ady Endre Diákkör tagja, a tábor parancsnoka. Laci tutajjal érkezett, a többiek vonattal, busszal, stoppal, ki hogyan tudott, összesen körülbelül 150-en. Többnyire főés középiskolások, de sokan vannak, akik már dolgoznak és a szabadságukat áldozták fel. Hiszen az eddigi tapasztalatok azt bizonyították, hogy a nyári találkozókra érdemes elmenni. Az előkészítő bizottság már fél évvel ezelőtt a program felett törte a fejét, levelezett, szervezett stb. Rengeteg munkával jár az ilyesmi, de tíz nap MINDEN FARADSÁGOT MEGÉR. Évente egyszer itt adódik mód arra, hogy klubtagok kötetlenül, barátságosan elbeszélgessenek, a vezetők megtárgyalják a problémákat. S azokból bizony van mindig elég. Eddig a klubok megalakulása, a klubmunka tartalma volt a fő téma, most a legtöbb szó a Magyar Ifjúsági Szövetségről esik. Már áprilisban, a pozsonyi összejövetelen elhatározták, hogy megalapítják a MISZ-t. Az első lépéstől ugyan sok idő telt el, de a kézzel fogható eredmény még mindig várat magára. Természetesen a tábor fiataljai méltatlankodnak, heves vitákba bocsátkoznak, úgy vélik, hogy egy hivatalos szerv létrehozása felette időszerű. Nem értik a felelős tényezők közömbösségét. Különben a közömbösség vádjával mások is elmarasztalhatók. Huszonhat fiatal tanítő bizonyos kérdéseket akart tisztázni a táborbeliek — többnyire diákok — jelenlétében. Erre a pedagógiai napra meghívták magyar vonalon a legilletékesebbeket, Mózsi Ferenc és Bertók Imre tanfelügyelőket. Helyettük csak egy levél érkezett Mózsi elvtárs tollából, aki sajnos nem jöhetett el, de figyelmeztet az egyik Szocialista Nevelésben megjelent cikkére. Mit szépítsem a dolgokat, a jelenlevők szótlanul, de kifejező mosollyal fogadták sorait. Azt viszont kimondották, rosszul esik nekik, hogy éppen a legilletékesebbek „NEM TŐRÖDNEK VELÜNK". ígéret ugyan van bőven, de a valódi segíteniakarás elmarad. Hiányolták az Új Ifjúság szerkesztőjét is. Hogy neheztelésük jogos és helyénvaló, ezt akkor értjük meg leginkább, amikor kézbe vesszük a tábori postát és a többi között ezeket olvassuk: „Szeretettel köszöntöm a NYIT-et és sajnálom, hogy ügyem-bajom itthon tart. Nem vehetek részt a kereken 40 év előtt eltelt gombaszögi táborozás mai emlékezőjén, de szívem és életem munkája Veletek van s Általatok teljes. Rátok vár minden, formázzátok meg magatoknak ezt a mindent, saját élményeitek és felismeréseitek okos megvitatása szerint. Örvendeni fogok, ha hírt hallok Felőletek és munkátokról, mely bizonyára hozzájárul majd a csehszlovákiai magyarság sorsának és országotok szocializmusának újszerű megfogalmazásához és megerősítéséhez. Szeretettel kívánok ezért a Sarló régi kifejezésével „Jó munkát!" és „Szabadságot!' Balogh Edgár". Vagy: „Kezelőorvosom csak orvoskísérettel enged el. Én mégis elmegyek. Pénteken egy kis matinét, tábortűzi irodalmi emlékmüsort is rendeznék tiszteletetekre. Igaz öröm, hogy meglátogathatlak és megismerhetlek Benneteket. Győri Dezső". És itt vannak Illyés Gyula sorai: „Köszönöm a kitüntető meghívást. Beteg vagyok. Boldogan vettem volna részt a találkozón. A Sarló mozgalom ma is mint példakép áll előttem." Féja Géza ezt Írja: „A ti ügyetek, az én ügyem is." Tasnádi Gábor is üdvözletét küldi, meg Do bossy László. A táborba eljön Szabó Gyula festőművész, dr. Turczel Lajos, Jócsik Lajos, Szalatnai Rezső, Balázs András és mások. Eljönnek, szívesen, mert úgy érzik, hogy A FIATALOKAT TÁMOGATNI KELL. És a táborbeliek azért hívták meg őket, mert úgy érzik, hogy van tőlük mit tanulniuk. Ez hát a NYIT! De nemcsak ez, hanem még sok minden más, mint például a fiatal irodalmárok vitaestje, a falubeliek meghívása a táborba, műszakiak előadása, beszélgetés Csallóköz népének múltjáról, kulturális hagyományairól, néprajzi munka stb. Itt való ban érezzük az Ady Endrések jelszavának igazát: „Szórakozva tanulni, egymást segíteni." Július 22-én véget ér a csodálatos tíz nap. Befejeződik a IV. NYIT. Oj tapasztalatokat, barátokat szerezve mindenki hazatér, hogy ősszel az egyes klubokban ismét megkezdjék a munkát. OZORAI KATALIN OTA ŠIK, akadémikus, miniszterelnök-helyettes előadássorozata a televízióban KULTURÁLIS HÍREK • Az Olaszországban bemutatott szovjet filmek közül eddig a Szállnak a darvak aratta a legnagyobb közönségsikert. Ezt a rekordot most megdöntötte a Háború és béke első része: a Natasa, amely másfél hónap alatt több mint 300 millió líra bevételt hozott az olasz moziknak. • MAJAKOVSZKIJ tizenhárom eddig ismeretlen- versére bukkant egy moszkvai egyetemista a Szovjetunió központi levéltárában a rádió történetére vonatkozó kutatásai közben. A verseket Majakovszkij feltehetőleg 1925-ben írta, és a korabeli politikai eseményeket tükrözik. • WESTERNT készít az Othello nyomán Sergio Pastore olasz filmrendező. Othello szerepének eljátszására Sidney Poitier-t, A lánc néger főszereplőjét akarja felkérni, a cowboy-Jago szerepét pedig egy ne ves olasz íróval és rendezővel. Pier Paolo Pasolinival akarja eljátszatni. Az Othello különben már a második Shakespearetragédia, amiből westernt készítenek; az első a Hamlet volt. Látlelet gazdaságunk betegségéről irányítás A háború után jó tervezési rendszert vezettünk be. Államosított üzemeinkben vállalkozói szellem uralkodott. Vállalataink eredményesen konkurráltak a világpiacon. Mindennek meg is volt az eredménye. Egy idő után azonban áttértünk a tervezés és irányítás adminisztratív módszerére. Ez a rendszer fokozatosan elfojtotta a vállalatok kezdeményezését, az egészséges gazdálkodás helyett megindult a hajsza a terv formális, tisztán mettynyiségi teljesítéséért. A központi irányítás hibái Bizonyos években azt gondoltuk, hogy a szocialista tulajdon csak állami tulajdon formáját öltheti, amikor az ál lam fentről mindent előír, a vállalatoknak megmondják, mennyit kell termelniük, hogyan kell a termékeket elosztaniuk, mennyi embert alkalmazhatnak, milyen legyen a munkatermelékenység növekedése stb. A vállalatoknak mindent, amire az újratermelési folyamatban szükségük volt (beruházási eszközökre, nyersanyagra, bérekre stb. J, fentről utaltak ki. Megszűnt az érdeklődés a piac, a fogyasztók, a gazdálkodás iránt, mivel a vállalatok jövedelme nem az értékesítéstől, a szükségletek kielégítésétől, hanem a fent kidolgozott tervek teljesítésétől függött. A központ azonban nem tudta helyettesíteni a piacot, nem tudta a legapróbb részietekig megmondani, mit kell termelni, csak néhány kiemelt termék gyártását tudta előírni. De ezeknél sem volt képes meghatározni a minőséget, a teljes választékot, a termelés műszaki színvonalát stb. A vállalatok a bruttó termelés tervét valahogyan mindig teljesítették,- azonban a gazdaságosság és a fogyasztók rovására. A központ megelégedett a terv teljesítéséről szóló formális jelentéssel, de a valódi eredmények senkit sem érdekeltek. Hatalmi szempont Ilyen volt a káderpolitika is, az igazgatók és más vezető káderek kinevezésének a módszere. Nem az volt a fontos, hogy kinek milyen képességei, ismeretei, tapasztalatai vannak. Általában döntő szerepet játszott az ún. odaadás és megbízhatóság, azonban gyakorlatilag a hatalom hordozóival szemben. Csak formálisan beszéltek az ún. politikai és szakmai előfeltételekről. A gyakorlatban ugyanis a politikai és a szakmai szempont egyáltalán nincs ellentétben. Politikai szempont, hogy a vezető a dolgozók alapvető érdekeivel összhangban cselekszik-e. így azonban csak az cselekedhet, aki szakmailag magas fokon áll, aki úgy tudja irányítani a vállalatot, hogy a termelés minél hatékonyabb legyen. • Akinek nincsenek megfelelő ismeretei és képességei, annál a politikai előfeltételek sincsenek meg, mivel nem képes az emberek érdekeivel összhangban cselekedni. A valóságban azonban nálunk a múltban nem is annyira a politikai szempontról volt szó. Leggyakrabban bizonyos erős egyének vagy csoportok hatalmi szempontja érvényesült. Azok, akik az irányító káderekről döntöttek, elsősorban olyan embereket választottak ki, akikben biztosak voltak, hogy támogatni fogják őket, erősíteni hatalmi helyzetüket, nem növik őket túl, tehát egyéni szempontjukból megbízhatók lesznek. A kiválasztottak azután maguk is hasonlóképpen jártak el. Ez jellemezte az irányító káderek kiválasztását fentről lefelé. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden irányító dolgozó rossz, s mindenkit ki kell cserélni. Személyesen ismerek sok jó igazgatót, akik az új feltételek között is helytállnak majd. Az irányítás tudomány A hatalmas termelési koncentráció, a tudományos-műszaki forradalom és a bonyolult termelési és piaci kapcsolatok a tudományos irányításnak elsődleges jelentőséget adnak. Ma elsősorban az irányítás színvonalától függ a gazdálkodás eredménye. Ezért a tőkésországokban az irányító káderek céltudatos nevelésének megkülönböztetett figyelmet szentelnek, mivel az irányítás nehéz és igényes szakma, úgymond tudomány. A legnagyobb tőkés társasá gok a főiskolák legjobb végzősei közül választják ki különleges pszichotechnikai vizsgák segítségével a jelölteket, akik külön kiképzést kapnak. Megismerkednek a korszerű számítástechnika alapjaival, a marketinggal, az irányítás szociológiai, lélektani vonatkozásaival stb. Ezeket az embereket azután gyakorlatra küldik külföld! cégekhez. Amikor visszatérnek, átmennek a vállalat valamennyi osztályán, míg végül a vezető irányító káderekhez osztják be őket asszisztenseknek, hogy átvegyék tőlük a tapasztalatokat. Így képzett káderek állnak a vállalat rendelkezésére, akik bármikor elfoglalhatják a vezető állásokat. A döntés feleiősséggel jár Semmilyen központi adminisztratív intézmény nem irányíthatja jól a termelést, a vállalatok szervezését, még kevésbé a vezetésüket. Nemcsak Piaci „csendélet' (Vavrek felvétele) azért, mert a központi szerv, a minisztérium nem ismerheti tökéletesen a termelési feltételeket a vállalatokban és a fogyasztók konkrét szükségleteit, hanem azért is, mert az állami szervek döntéseihez nem fűződik semmilyen gazdasági érdek. Ezek a vállalatoktól elkülönült szervek anélkül döntenek, hogy a következményeket saját jövedelmükön éreznék. A „zöld asztaltól" döntenek különféle írásos jelentések, felületes ellenőrzések, értekezletek stb. alapján, és egyáltalán nem tudják felfedni azt, amit a vállalatok nem akarnak, hogy fel legyen fedve. Ha az előadó így vagy úgy dönt, ilyen vagy olyan következménnyel, mindenképpen biztosítva van a fizetése, és mindig elrejtőzik az apparátus mögé, amelyet szolgál. Ez a bürokratikus irányítás lényege, amit Lenin élete utolsó éveiben annyira líráit. A döntésért tehát anvagi felelősséget kell viselni. \z embereknek lehetőséget kell adni, hogy dönthessenek mindarról, ami érdekeiket, jövőjüket érinti. És nemcsak ott, ahol életük közvetlenül lejátszódik — a vállalatokban —, hanem ott is, ahol szélesebb körben döntenek a termelésről, akár járási, akár állami szinten. Ezért minél szélesebb körű önkor, mányzati rendszert kell kiépíteni, amely azonban nem zárhatja ki a tudományosan megalapozott döntést. A döntési fokozatokat alulról felfelé kell építeni. Csak olyan mértékben, amilyen mértékben lent dönteni nem tudnak, kell a döntést felsőbb szinteken végezni, hogy ne úgy legyen, mint a múltban, amikor a hatalmasok akartak mindennel rendelkezni és esetleg nagy kegyesen megengedték, hogy miről dönthetnek lent. Arról van tehát szó, hogy a dolgozók demokratikus önkormányzatát egybekapcsoljuk a hatékony irányítással. Ezt akarjuk elérni a dolgozók tanácsával az üzemekben, a gazdasági tanáccsal a nemzeti szervek és föderális szervek szintjén. Az ilyen szocialista önkormányzati rendszer kiépítése jelenleg az előkészületek stádiumában van. Ezért csak a dolgozók tanácsáról kívánok néhány szót szólni. Feleslep aggodalom A dolgozók tanácsa demokratikusan választott, vállalat feletti szerv lenne. Kinevezné az igazgatót, hozzászólna a vállalat alapvető kérdéseihez anélkül, hogy korlátozná az igazgató jogkörét és felelősségét a végső döntésért. Ezzel kapcsolatban az az aggodalom merül fel, nemcsak a minisztériumok, hanem egyes igazgatók részéről is, hogy a dolgozók tanácsai majd olyan igazgatókat választanak, akik népszerű politikát fognak folytatni, például előnyben részesítik a bérkifizetéseket a beruházások ellenében. Véleményem szerint ez nagyfokú bizalmatlanság a dolgozókkal szemben. Mintha a dolgozók nem tudnának a jövőjükre gondolni. Történhet ugyan tévedés, hogy a dolgozók tanácsába beválasztanak egy-két „hangoskodót". Előbb vagy utóbb azonban mindenütt tapasztalni fogják, hogy ez nem fizetődik ki, hogy műszaki fejlesztés nélkül tartósan nem biztosítható sem a vállalat, sem a dolgozók jövedelme. Dolgozóink magas színvonala elég kezesség arra, hogy nem fognak gyenge igazgatókat választani, mert ezzel csak leginkább maguknak ártanának, nem biztosítaná semmi a keresetek tartós növekedését. Meggyőződésem, hogy a dolgozók tanácsai nem fognak rosszabbul eljárni, mint azok, akik a vezető káderekről minden anyagi felelősség nélkül ez idáig döntenek. Csak az az igazgató fél a dolgozók tanácsától, aki ismereteivel és képességeivel nem tudott tekintélyt szerezni a dolgozók előtt. A jó igazgatónak a dolgozók tanácsától nem kell félnie. VII.