Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-17 / 196. szám, szerda

Nacionalizmus, anacionalizmus, internacionalizmus EGY FELMÉRÉS MARGÔJARA Nem ismerik eléggé az akcióprogramot n. M

i a haza, mint a legszentebb kapcsokkal egybefoglalt emberek társasága? Ezerféle édes emlékezet, megszokás, haszon és szeretet Összefont érdekei teszik azt a szív előtt kedvessé; e társaság ideája egyesíti magában nefn csak azon érzeményeket, amelyek kebledet, mint háznép tagjának, barátnak, rokonnak betöltik; e társaság ideája egyesíti magában nemcsak birtokodat s birtokod és életed bátorságos voltát, de az önérzést ls, melyet mint szabad ország polgára, magadban hordasz ..." így írt Kölcsey Ferenc, a himnusz költője, a fia, Kálmán számára hátrahagyott intelmekben, s e hazafogalom meghatározásába nyugodt lélekkel bele merte foglalni kora egyik legalapvetőbb követelményét is: „birtokodat és birtokod bátorságos voltát". Nyilvánvaló, hogy itt a burzsoá hazafogalom meghatározásáról van szó, mely a feudális állapotok megszűnte előtti szürkületben, s a polgári forradalom hajnalhasadása előtti derengésben fogant. A polgárság még nem jutott uralomra, s nem volt ideje szétszaggatni minden kapcsolatot ember és ember között, hogy csak a meztelen érdeket *és érzéktelen készfizetést. hagyja meg helyettük ... A Csehszlovákiába szakadt magyarok két költő-író nemzedéke keservesen próbált megküzdeni valamiféle új haza fogalomért. Az első nemzedék, s belőle főleg Fábry Zoltán az otthonhoz való hűség, az európaiság és a humanizmus talaján realizálta magát, mint ember és mint író. A fiatal nemzedék a konkrétabb politikai realitások, az állampolgári egyenjogúság és az internacionalizmus talaján állva próbált megküzdeni az új hazafogalomért. „Itt van, ez itt a te hazád /, hol minden fűszál ismer téged, / s a nép —, bármi nyelven beszél / mégis, mégis ez a te néped!"... írtam annak idején egy egész kötet címadó versében, s így gondolkodott, így érzett egy egész nemzedék. Plebejus nemzedék volt, mely „birtoka és élete bátorságos voltát" épp az állampolgári egyenjogúsítás és a szocializmus révén látta biztosítottnak. Míg proletársorsban leledzett, — birtokon kívül volt, a munkásosztály hatalomrajutásával — birtokon bévül érezte magát. A nép fogalmát tágabb, sőt magasabb rendű kategóriának érezte a nemzet fogalmánál. A hazáratalálás élménye Itt is, akárcsak Fábry Zoltán európaiságu és humanizmusa az otthonhoz való hűségből adódik, s a több, Illetve sok üemzetiségű nép érdekeivel Való azonosulás jelenti az Internacionalizmust, mely nem Valami absztrakt, csak papíron létező magatartás volt, hanem a mindennapi életből levont alapvető életérzés, mely anachronizmusnak minősített minden nemzeti és nemzetiségi antagonizmust, s a két, Illetve többnyelvűséget természetes állapotnak tartotta. Kölcsey Ferenc hazafogalma korokon átemelve, mint hatálytalanított mozzanat így épült bele enhek a nemzedéknek életébe, a szocializmus, mely nem a tulajdont, csak a polgári tulajdont szüntette meg, ennek az Országnak keretében biztosította „élete bátorságos voltát", s adott „önérzést is, melyet mint szabad ország polgára magadban hordasz ...". így lett ez az ország „a legszentebb kapcsokkal egybefoglalt emberek társasága" számunkra, amit „ezerféle édes emlékezet, megszokás, haszon és szeretet összefont érdekei tesznek a szív előtt kedvessé". jg Az állampolgári egyenjogúsítás ténye, mely a rigorózus ka5L tonapolitikai megoldások erőszakolásának vetett véget, egy i rövid történelmi pillanatra fe| ledtetni tudta velünk a vélt és igazi sérelmeket, hogy annál keservesebben rádöbbenjünk illúzióvesztésünkre, kiszolgáltatottságunkra és tehetetlenségünkre. Az összállami politika, 1945 és 1948 között a nemzeti kizárólagosság alapján akart megfosztani bennünket az otthontól, az egyetlen emberi meghittségtőí, az egyetlen termő televénytől, melyből még emberi öntudat és közösségi tudat sarjadhat. S ez alig fogalmazódott meg az első publicisztikai és irodalmi művekben, máris felváltotta egy anacionállsnak álcázott ökonomizmus, öncélú hatalmi sovinizmus, mely újra problematikussá tette számunkra az otthon biztonságát, kétessé tett minden jogot, újra elhomályosította a keservesen kiépített hazafogalmat, s az internacionalizmust megfosztotta belső tartalmától. A nemzeti és nemzetiségi kérdés megoldásának gazdasági megalapozását elhanyagolta, nem integrált, csak centralizált. Az elavult technológiai bázison épülő ipar főleg szakképzetlen vagy betanult munkaerőket követelt, ami aligha ösztönözhette az ifjúságot arra, hogy értelmiségi pályát válaszszon. így értelmiségünk mindmáig rendkívül foghíjas. Minthogy nagy kapacitásokkal rendelkező és sok munkaerőt követelő ipar többnyire a nemzetiségek lakla mikroterületeken kívül épült, a mezőgazdaságban feleslegessé vált munkaerők tízezrével elvándoroltak északra és a cseh országrészekbe. Nálunk nincs erőszakos aszszimiláció, mondjuk, legfeljebb természetes asszimiláció, s előszeretettel hivatkozunk Leninre, aki üdvözölt minden aszszimilációt, csak az erőszakos asszimilációt ítélte el. Am az iparépítés szempontjából elhanyagolt nemzetiségi mikroterületeken lényegében szándékosan idéztük elő a migrációt — azaz megteremtettük a természetes asszimiláció mesterséges feltételeit. Ugyanakkor a hivatalos j>ropaganda csehszlovák szocialista hazafiságot követelt a magyarságtól, de ha egy-egy Jelentősebb ipari üzemet a harmincnyolcas határoktól északra építettek fel, s az üzem dokummentációjában ezt azzal indokolták, hogy a terület kívül esik Magyarország érdekkörén, ezt, vajon minek minősítsük? Talán a hazaszeretettől sugallt bölcs óvatosságnak, vagy a déli szomszéddal s a csehszlovákiai magyarsággal szemben táplált eredendő bizalmatlanságnak? Tudomásom szerint a dél-szlovákiai járásokból naponta 50 vagon húst szállítanak el az ország közellátására. Mindez e járások határain kívül realizálódik. Könnyű lenne kiszámítani, hogy a mai árpolitika mellett mennyit tesz ki ebből a felhalmozás, — a húson és a többi mezőgazdasági terméken, Illetve nyersanyagon. Jó volna megtudni egyszer, mennyit kapnak vissza ezek a járások állami befektetések formájában. Erről a hivatalos propaganda nem beszél, de ha árvíz sújtja a Csallóközt, az egész ország tudomást szerez a közadakozásból összegyűjtött összegek nagyságáról. S

zinte hallom a jóravaló ellenvetéseket: hiszen a magyar falvak szinte mind újjáépültek. Épít a paraszt, épít a munkás, s nem elégszik meg valami földes vagy deszkapadlós vityillókkal. A parkett, a fürdőszoba, vízvezeték ma már szinte mindennapos dolog a déli járások falvaiban. Hát Igaz. Építenek a magyarok ís. Megálltam egyszer Bős községben egy vadonatúj ház előtt. Valóságos kis palota. Kétszázezer koronába került. A gazdája Ostraván dolgozik a bányában. Szinte kaszárnyai fegyelemben él immár két évtizede. Hatodmagával lakik a bányászszálláson. Hatszáz koronát költ magára havonta. Otthon a felesége, meg roskadt yállú édesapja gürcöl a szövetkezetben a mezőn és az állatok mellett. Hét igen: van szép, vadontúj háza ennek a bősi bányásznak, de van-e otthona? A jelen pillanatban a déli járásokból 50 ezer ember él hasonlóképpen, vagy távoli munkásszállásokon, vagy vonatoznak, s további hatvan vagy hetvenezernek, főleg asszonynak, aki szívesen dolgozna, nincs munkája. Hát az életszínvonal? Igaz, emelkedett. Csak az a kérdés, hol és mennyire. Van néhány adatom az érsekújvári járásból, ahol a munkaerők kihasználásának foka 55,2 % (a szlovákiai átlag 71,6 %) a dolgozók havi átlagkeresete 1403 korona, {a szlovákiai átlagkereset 1433 korona), 1000 ember közül 68,8 dolgozik az iparban (a szlovákiai átlag 1000 emberre 113,6), a járásban 1,22 embert lát el Ivóvízzel a nyilvános vízvezeték (a szlovákiai átlag 42,4), 1000 emberre esik 2,7 kórházi ágy (a szlovákiai átlag 6,3), egy orvosra jut 892 ember (a szlovákiai átlag 546). Az érsekújvári járás nemzetiségi szempontból erősen vegyes jellegű. Tehát a hanyagságok és az elhanyagoltság állapota nemcsak a magyarságot sújtja, hanem a szlovákokat is. Az ember azt hihetné, hogy a közös baj és a közös sors közös erőfeszítésre készteti őket, hogy megváltoztassák az adott helyzetet. Egy érsekújvári szlovák hazafi a Szlovákiai írószövetség konferenciáján azt panaszolta, hogy a magyarok el akarják kergetni a szlovákokat és arra kényszerítgetik őket, hogy tanulják meg a nyelvüket (már mint a magyar nyelvet). Nincs tudomásom arról, hogy a magyaroknak akárcsak az egyikre is elégséges hatalmuk lett volna, de tudom azt, hogy hivatalos propagandánk, még a magyar is, egyre arra inti a magyar fiatalokat, hogy sajátítsák el a szlovák nyelvet, mégpedig azért, hogy az ország bármely táján boldogulhassanak. Mintha azt mondanánk nekik: azért, mert otthon nem boldogulhattok. A dunaszerdahelyi járásból évente kétezer fiatalember vándorol el a kenyér után. „Mi a haza, mint a legszentebb kapcsokkal egybefoglalt emberek társasága? Ezerféle édes emlékezet, megszokás, haszon és szeretet összefont érdekei teszik azt a szív előtt kedvessé ..." írta egykor Kölcsey Ferenc, a himnusz költője. Keserves és rettenetes dolog, mikor ebből a szép megfogalmazásból már a költő fülében is csak ez az egyetlen sző ragad meg, hogy „haszon", s a kitermelt hús és mezőgazdasági termények mennyisége felett tűnődik, mert a legszentebb kapcsokat két évtized alatt avatatlan kezek sorra elszaggatták. K

ölcsey ma rettenetesen időszerűtlen, s mivel félek a magánytól, egyben időszerű is, legalábbis számomra: „Az ember egyedül gondolva nem több a magányos vadállatnál, mely élte fenntartásáért zsákmányt keresve bolyong. Emberi ész és erő csak társaságban fejlik ki; s amint valamely embertársaság szerencsébb, szebb, dicsőbb hazává alkotta magát: polgárai minden szépben és jóban a szerént haladhatnának. Ezért kell minden művelt embernek a hazát legfőbb gondjává tennie; s er. mindenekfelett oly hazákról értetik, hol az egyes polgárnak a közdolgok folyásába tekinteni joga és kötelessége van. Mert jog és kötelesség egymástól soha el nem választhatók." Hazáml Hazáml Ennyi, ez volt második verses kötetem címe: pusztába kiáltott szó. BABI TIBOR Lapjaink a minap beszámoltak annak a szlovákiai jelmérésnek az eredményéről, amely képet nyújt arról, hogy mennyire Ismeri a nyilvánosság Szlovákia Kommunista Pártjának akcióprogramját, Illetve, hogy milyen az akcióprogram visszhangja. Ezek közül talán a legszembeötlőbb, hogy a megkérdezetteknek csupán 32 százaléka ismeri Szlovákia Kommunista Pártjának akcióprogramját. 35,3 százaléka részben, 32,7 százaléka pedig egyáltalán nem ismeri. E számok annál is inkább megdöbbentők, mivel egy olyan fontos dokumentum nem ismeréséről van szó, amely lényegében körvonalazza Szlovákia fejlődését, az elkövetkező időszakban. Szlovákia Kommunista Pártja teljes mértékben számít a széles néptömegekre — mindenki részvételére — merész programjának valóra váltásában. A program ilyen nagyarányú nem ismerése pedig egyben azt jelenti, hogy még nincs mindenki tisztában terveinkkel, s így feladatainkkal sem. A feladatok teljesítéséből mindenkinek ki kell venni a részét. Mindenkinek tudnia kell, mi vár rá. Am, a megkérdezettek válaszai az erre vonatkozó kérdésre is eléggé eltérőek. A kérdés így hangzott: „Személyesen is hozzá akar járulni a program teljesítéséhez?" „Igen — méghozzá azt is tudom, hogyan" — válaszolta a megkérdezettek 18,4 százaléka. További 13,6 százaléka is igennel felelt, s azt is hozzátette, hogy máris részt vesz az akcióprogram teljesítésében. 11,3 százaléka részt kíván venni, de várja, hogy arra felszólítsák. A legtöbben azok vannak (34,1 százalék), akik hozzá akarnak járulni a prog• KUlföldi cégek is részt vállalnak ebben az igényes akcióban? — A Közlekedésügyi Minisztérium júniusban szerződést kötött a Brown—Boveri svájci céggel, mely szerint az említett cég 3 teljes fogaskerekű vasútszerelvényt, műszaki berendezést, alkatrészeket szállít az építkezéshez, és természetesen kellő számú szakembert küld hozzánk a szakmunkálatok elvégzésére és ellenőrzésére. Ebbe a nagyszabású akcióba bekapcsolódnak továbbá a von Rohll és a Schwelzerische Maschienenfabrik szakemberei is. Az építőmunkálatokat a Vasúti Építővállalat végzi el, a villamosítást a CKD Dukla Praha — remélhetőleg ugyancsak pontosan és menetrendszerűen.. . ram teljesítéséhez, de nem tudják hogyan. A megkérdezettek 11,3 százaléka még egyáltalán nem gondolkozott el az akcióprogram teljesítésén. A többiek száma lényegesen kisebb, de semmivel sem kevésbé figyelemre méltó. A közvéleménykutatás azt ls megmutatta, hogy mi az, amit az emberek hiányolnak Szlovákia Komunista Pártjának akcióprogramjából. A megkérdezettek 13,9 százaléka túlságosan általánosnak találta, 8,1 százaléka úgy véli, hogy nem eléggé konkretizálja Szlovákia gazdasági kiegyenlítésének kérdését, 6,8 százaléka szerint nem elég konkrétan tárgyalja az életszínvonallal kapcsolatos problémákat. Elég sokan (6,7 százalék J kifogásolják, hogy nem elég részletes a nemzetiségi kérdés megoldására tett javaslat. Ezt annál inkább kifogásolják, mivel az utóbbi időben ez lett az egyik legtöbbet vitatott kérdés... A megkérdezettek 11,1 százaléka szerint a programban minden benne van. Nagyon fontosnak tekinthető az ankétnak az a tanulsága is, melyből az derül ki, hogy mit kellene mindenekelőtt tennünk az akcióprogram teljesítése érdekében. Ä megkérdezettek legszükségesebbnek a dolgozók megnyerését, valamint a tehetségtelen és kompromittált vezetők leváltását tartják. Továbbá a munkafegyelem megszilárdítását, a szocialista demokrácia kiszélesítését, a törvényesség betartását, a nemzetek és nemzetiségek békés egymás mellett élésének megszilárdítását. Sok-sok kérdésre adott még megbízható választ ez a nagyszabású felmérés. A Kultúra és Közvéleménykutató Intézet az eredményeket közrebocsátotta. Okulni belőlük, s értékesíteni őket — valamennyiünk feladata. FULOP IMRE • Merre vezet majd az üj vasútvonal? — A fogaskerekű vasút Csorba és az Üj Csorba-tó közötti 4800 méter hosszú útszakaszon fog közlekedni. A két vasútállomás közötti szintkülönbség 424 (I) méter. Az útszakaszt, amerre a fogaskerekű áthalad, három merész ívelésű híd szeli majd át — melyek közül az egyiken fog keresztül vezetni az épülő csehszlovák autóműút. • Mekkora beruházási költséggel számolnak a tervek? — A költségvetéshez csatolt eredeti tanulmányt (3 év előtt készült el) most dolgozzák át szakembereink, miután áreltolódásokra került sor. Hozzávetőleges becslések szerint a teljes építkezés (beleértve a devizákért vásárolt szerelvényeket, műszaki berendezést, stb.) mintegy 150 millió koronába fog kerülni. 0 És végül ami a legfontosabb: bizonyosra vehető, hogy időben elkészül? — Véleményem szerint igenl A Brown—Boveri e tekintetben a legpontosabb partner hírében áll. Persze nem csupán őrajtuk múlik az időpontok betartása. Szükség lesz az akcióban részt vállaló üzemek, cégek és vállalatok „óraműpontosságú" együttműködésérel (tanzer) „Brown-Boveri" fogaskerekű vasúton a Csorba-tóhoz Mérföldes léptekkel közeleg az 1970. évi sívilágbajnokság időpontja. Az utóbbi időben sok bírálat érte — ezzel kapcsolatban — a Magas-Tátrát: az építkezések zöme vontatott ütemben halad, veszélyeztetve van a zökkenésmentes közlekedés, az építővállalatok nem dolgoznak eléggé rugalmasan, gyorsan. „Nem lesz blamázs?" — kérdik az emberek. Az ürömbe most — végre — öröm vegyült. A sívilágbajnokság időpontjáig, tehát legkésőbben 1970-ig felépítik és üzembe helyezik a Csorba — Cj Csorba-tó között a régen nélkülözött fogaskerekű vasutat, amelyjelentős mértékben megyorsítja és kényelmessé teszi az utazást az épülő sportközpontba — a sívilágbajnokság színhelyére. Erről a jelentős építkezésről Michal Farkašovský, a Vasúti Építővállalat kassai kirendeltségének főmérnöke tájékoztatta kelet-szlovákiai munkatársunkat.