Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-13 / 192. szám, szombat

TOLLVÉGEN: Komjáthy György IDEGEN SZÖVEG Figyelmesen olvasgattam az Üj ljjúság huszonhetedik számat és sok érdekeset találtam benne. Minden cikket átolvastam, megemésztettem. Az egyik mondattal azonban sehogy sem tudtam megbirkózni: „oui shrdl cméáy shrxllhm". így. A lap legalján feküdt, szorosan hozzásimulva az egyik aforizmához. Az aforizmát megértettem: „A kommunisták között is vannak hamis próféták". Ez igaz. Csak nem ezt ültették át idegen nyelvre? Nem hasonlít hozzá. „Oui shrdl cméáy shrdlhm". Hm, hm ... Minden szövegről, ránézésre, megállapítom milyen nyelvű, de ez esetben ez szinte lehetetlennek látszott. Az „oui" spanyol ismerősnek tűnt, a „shrdl" amerikai angolnak, a „cméáy" francia hangzású, a „shrdlhm" megint angolnak. Ennyi nyelvből...? Csakis eszperantó leheti Az egyik barátom azonban, aki nyakig eszperantó, váltig esküdözött, hogy lehetetlen. Ilyen zagyvaságok abban nincsenek. A „zagyvaságot" természetesen kikértem, ne gyanúsítsa az én mondatomat. Ha nem eszperantó, akkor biztosan valami más. Nem mindegy? Aztán világosságra gyúltam. Az egyik keresztrejtvény elárulta, hogy az „oui" „én"-t jelent. A többit egyelőre nem sikerült felismernem. Gyanúsan forgattam jobbra-balra, mígnem egy filmelőadás után rájöttem, hogy a „shrdl" öklöt jelent, a „srdlhm" bizonyára ennek ragozottabb alakja. Márcsak egy hiányzott a megfejtésből. Órák hosszat tűnődtem rajta, forgattam jobbrabalra, egyszerre rájöttem az értelméreI Csak úgy egyszerűen rájöttem. Néha rájövök valamire. Az olvasó is meglátja, nem nehéz rájönni. Csak sokáig kell forgatni. A szájban. A „cméáy" az én számban „kemény"-et jelent. Nem tudom, más hogy lesz vele. Megvan a mondat igazi értelme. Végrel De beleizzadtam. Ez a hőség. „Az én öklöm kemény ököl". Ilyen egyszerű. Csak egy kis józan ész kell hozzá. A szerkesztő bizonyára örül, hogy a hazai közönség számára érthetővé tettem ezt az idegeneknek szánt nehéz szöveget. Ha nem venné rossz néven, a következő számba felajánlanám a mondat bővített alakját: Oui shrdl cméáy shrdlm skrp kentaur. Gondolkozzanak rajtat Riport — levegőben! N

em, nem vakmerő ejtőernyősökről vagy bátor pilótákról lesz szó az alábbiakban; nem is rejlik ármányság a dologban ... A „titok" nyitja csupán ennyi: a IV. Aranykulcstáncdalfesztivál festői színhelyéről — Karlovy Varyból hazajövet, egy, a magyarországi képeslapok és újságok fényképeiről ismert arc bukkant föl előttem a repülőtéren! A közelébe sodródva megkockáztattam a kérdést: „Bocsánat, de ugye ön Komjáthy György...?" A meglepetéstől kissé tágra nyílt szemmel, da barátságos mosollyal válaszolt: „Én ..." Fölszállás után a levegőbe kapaszkodó gépmadárban már egymás mellett ülünk. Nézzük a parázsló napfényben úszó gyönyörű lenti tájat, miközben elsősorban róla, s a budapesti rádióban elhangzó, nálunk is népszerű műsorairól beszélgetünk. — Csöndesebb ember vagyok, mint az adásaim... — mondja nevetve, majd komolyra fordítja a szót. — A könnyűzene nagyon igényes műfaj, amihez a tehetségen kívül megalapozott tudás is kell. Igaz, a korszerű tánczenét az ifjúság nagyon széles körében játsszák manapság a különböző amatőr együttesek, a pop-zene valódi mesterei azonban világszerte komoly képzettséggel rendelkeznek. — Ün szerint tehát helytelen, ha a fiatalok gitároznak, énekelnek? — Ellenkezőleg! Egyet azonban mindenkinek, aki pop-zenével foglalkozik, tudatosítania kell: az őstehetségként föltűnt sztárok a nagy karrier felé vezető úton tanulással először alapos szaktudásra tettek szeri. A közönség már-már ismerte nevüket, de az olcsó sikerek ellenére elsajátították a zene elméleti titkait, az énekórákon pedig a hangjukat tökéletesítették. Hadd említsek csak egy közelálló példát: tudtommal Karel Gott kitanult villanyszerelő volt, amikor énekelni kezdett, a mai világhír kulcsát inégis a konzervatórium elvégzése jelentette. Egyébként aligha tudná kiaknázni szinte egyedülálló, széles hangfekvését, tisztán csengő tenorja árnyalatait. Komjáthy György elzárkózik az öt érintő kérdések elől. Csak annyit árul el, hogy 34 éves és tíz éve dolgozik a rádióban, ahová komolyzenei tanulmányai befejeztével technikai rendezőként került. Többféle műsort szerkesztett és csak évek múltán került át a könnyűzenei osztályra. Itt ma — többek között — a közkedvelt Csak fiataloknak! és a Vasárnapi koktél c. adásokat szerkeszti. Az éter hullámaiból ismert jellegzetesen egyszerű-kedves hangján mondja: — A célom: jó miisort csinálni. A „Csak fiatalnknak"-ban például arra törekszem, hogy az egy-egy alkalommal elhangzó számok a címemre érkező levelek alapján egy-ngy zenei stílust képviseljenek. Legyen ez beat, szwing vagy egyéb muzsika. A Vasárnapi koktél jellegét már a neve is meghatározza, ahol könnyűzenei újdonságok és hitek jutnak szóhoz, minden különösebb mfifajválogatás nélkül. Itt mutattam be például egy héttel a pozsonyi dalfesztivál után a hazai verseny győztes dalát Marta Kubišová eredeti előadásában. Repülőgépünk néhány száz méterrel lejjebb ereszkedik. Közeledünk Prágához. Gyorsabbra fogva a szót elmondja még, hogy a magyar tánczene iránt is egyre fokozódó érdeklődés mutatkozik világszerte. Példaképpen Koncz Zsuzsa kubai s párizsi hódításait, a magyar táncdalénekesek tavalyi gmundeni sikerét, Zalatnay hároméves londoni szerződését, az Omega-együttes egyhónapos angliai vendégszereplését említi. — Betörtünk a nyugati slágerpiacra s ez a fontos)- Szerzőink ls rájöttek a modern pop-zene legdivatosabb kútfőjére, a népi muzsikából táplálkozó motívumokra. Gondolom, inost már a további sikerek sem maradnak elf — mondja. Nagy ívben kerül egyet gépünk a röptér fölött, aztán simán földet érünk. Búcsúzáskor kapok egy ígéretet: rövidesen egy-egy levél formájában személyesen is beszámol a HF olvasóinak műsorai küldetéséről, szerkesztési titkairól, sőt, alkalomról alkalomra a magyar könnyűzenei élet újdonságairól is! Kíváncsian várjuk hát írásaitl MIKLÓSI PÉTER Kép az albumodba CHRIST1NB KAUFF MANN, német táncdalénekesnő Szépnek lenni — nem könnyű dolog Ez a modell az ÜBOKban készült, a montreali világkiállításon nagy sikert aratott. Lassan tíz éve, hogy Prágában meg alakult az ÜBOK, a Lakberendező és Ruhatervező Intézet. Hazánkban egyedülálló, kétszázötven tervezőt foglalkoztató „divat-laboratórium". Itt születnek az ötletek, majd a prototípusok, az intézet külön érdekessége az archív, ahol a világdivat legprogresszívebb modelljeit őrzik. Feladata: összhangot teremteni a vllágvonal és a hazai kereslet kízütt. Ebből az következik, hogy munkájában elsősorban a piackutatásból Indul ki. Kétségtelen, hogy a tiz ér alatt a divat terén ls nagy lépést tettttuk előre, az ÜBOK kézzelfogható eredményeket mutathat fel. Az újságok hasábjain az utóbbi években gyakran bíráltuk a fiatalok „szürke" öltözködésmódját. Örvendetes, hogy ezt a jelenséget már magunk mögött tudjuk. A konfekció színesebbé válásában nagy szerepet játszott az imént említett intézmény. Vagy két évvel ezelőtt létrehozták az ifjúsági osztályt, megalapították a Fiatalok Klubját. A divattervezők a fiatalok elképzeléseiből indulnak kl, tökéletesítik azokat, konkrét formákba öntik. Évente kétszer a fiatalok számára divatbemutatókat tartanak és a versenyből győztesen kikerülő modellek gyártását a vállalati Igazgatók révén biztosítják. Ugyancsak az ÜBOK indította meg a fiatalok számára a „Jó ízlés iskoláját". Annak ellenére, hogy a tanfolyamba az ország bármely részéről jelentkezhetnek a hallgatók, a nagy érdeklődésre való tekintettel még a prágalakat sem tudják kielégíteni. Az intézet vezetősége többször felajánlotta, hogy másutt is segítene Ilyen tanfolyamok létrehozásánál, sajnos azonban az illetékesek (Népmfivelődésl Otthonok, Üzemi Klubok, Iskolák, stb.) nem tanúsítanak kellő érdeklődést. A „jó Ízlés Iskolája" két részből áll: elmélet és gyakorlat. Az elméleti részben a „szépségtudomány" történetével, az egyes kozmetikai szerek összetételével és hatásával, a lakberendezés titkaival ismerkednek a fiatalok (eddig kizárólag csak lányok), a gyakorlati órákon ruhákat terveznek, szakértő segítségével kiválasztják a nekik leginkább megfelelő színeket és hajviseletet, tornásznak és „járni tanulnak". Hogy milyenek az eredmények? Ezt talán leginkább az a titkos ankét bizonyítja, amelynek keretén belül több mint száz lányt bíztak meg feladatokkal, a tíz legjobbat kellett a zsűrinek kiválasztani, s a tíz legjobb közül nyolc a „jó Ülés iskolája" növendéke volt. -ozoPrágában „Néhány nap múlva" címmel csehszlovák—francia film forgatását kezdték meg. A filmet Yves Ciampi, a nálunk is bemutatott Ki volt dr. Sortje? alkotója rendezi. A történet Prágában és Pártzsban játszódik le, a főiskolai hallgatók érzelmi és erkölcsi problémáit tárja a nézők elé. Az egyik cseh diákot Vit Olmer, a párizsi diáklányt T halié Fruges alakítja la felvételen). TÁVOL VIETNAMTÓL Francia filmművészek alkotása A Távol Vietnamtól című francia filmalkotás alapgondolatát múlt év tavaszán vetette föl egy szűkebb párizsi művészcsoport. A filmről először Chris Marker, Resnais, Agnes Varda, jacques Demy és William Klein beszélgettek és ekkor elhatározták ötletük megvalósítását is. Később a kör egyre bővült és változott. Két hónapon keresztül rendszeresen tartottak megbeszéléseket azokkal a filmművészekkel, akik éppen Párizsban tartózkodtak. Végül több mint harmincan kapcsolódtak be az előkészítő munkálatokba, közöttük olyan alkotók, mint Claude Lelouch, Godard, joris lvens, André Delvaux. Nyár végére mindenki elkészítette a maga forgatási penzumát és a 125 perces művet Chris Marker állította össze. Híradó részletek váltakoznak benne montázsokkal, önálló jelenetekkel, interjúkkal. A film a legkülönbözőbb műfajok alkotási módszerek egyvelege. Egyetlen összekötő kapcsa: a közös mondanivaló. Erről Resnais a következőket mondotta: „A Távol Vietnamtól nem Vietnamról szóló film, bár az embernek nehezére esik, hogy kivonja magát e szörnyű háború nyomasztó hatása alól. A film célja azonban az, hogy gondolkodásra késztesse az embereket. És nemcsak azokat, akik megnézik, hanem azokat is, akik elkészítik. Nem előregyártott eszmei sémákból indultunk ki, és hallgatóságunkat sem arra akarjuk rábírni, hogy egy bizonyos módon gondolkozzék. Nem ilyenfajta meggyőződést akarunk kialakítani. Persze, nem igyekeztünk véka alá rejteni politikai véleményünket. A totálisan objektív fiira technikailag is kivihetetlen. Kerek egy hónapig tartana, ha így próbálnánk rögzíteni a világ egyetlen napját, és a tetejébea teljesen értelmetlennek bizonyulna. Valamennyiünk közös célja az volt, hogy felrázzuk az embereket, felhívjuk figyelmüket a háború esztelenségéra és iszonyatosságára." A közös vállalkozással a művészek közös felelősségüket óhaitották kilejezésre juttatni. Siáiidékosí. i nem jelölték meg azt sem, melyik részlet, kitől származik. A közös megbeszélés nyomán született kollektív alkotás valamennyiük állásfoglalását tükrözi. A nézők persze hogy kivonja magát e szörnyű stílusa, szerkezete alapján sok részletet nyilván azonosítani fognak. Nem beszélve arról, hogy például Godard hozzájárulása egy monológ formájában történik, amikor maga ül a kamerával szemben. A Távol Vietnamtól vetítését mindenütt nagy érdeklődés előzi meg. Nemcsak filmtörténetileg kiemelkedő a kezdeményezés, hanem mint művészi tett I* példamutató. (Filmvilág) Mi újság a filmvilágban? A Csehszlovák Film és az amerikai MPO filmgyártó vállalat, a Szigorúan ellenőrzött vonatok című csehszlovák alkotás amerikai sikere után megállapodott jan Kadar és Elmar Klos rendezővel Zilahy Lajos Valamit visz a víz című regényének megfilmesítésében. A főbb szerepeket Jozef Króner, Gustáv Valach és a jugoszláv Rade Markovic alakitja. John Lennon, a Beatles egyike rendezi a The Hobbits című játékfilmet, amit ősszel kezdenek forgatni. Főszereplők: a „gombafejüek", a beatles, akik tíz új számukat mutatják majd be. Oino di Laurentis — a hamburgi Die Welt értesülése szerint — megállapodást kötött Moszkvában egy Waterloo-film elkészítésére. A legjobb külföldi filmek számára kitűzött „Dávid" nevű olasz trófeával ezúttal három amerikai filmet tüntettek kl. Ezek: a Bonnié és Clyde, a Hidegvérrel valamint Találd ki, ki jön vacsorára. Hogyan lehetünk próféták, ha kell, a saját hazánkban, s vajon érdemes-e prófétáknak lennünk? Talán ennyiben összegezhető, milyen problematika körül zajlik Dino Risi rendező és Vittorio Gassman, a közkedvelt olasz színész új filmje, „A próféta" A nagyvárosi civilizáció rémségei elől a hegyek remetei magányába menekült tisztes férfiú bizarr és színes története erős vígjátéki hatásokkal azt a kérdést feszegeti, hogy van-e visszatérés a hegyek bői ugyanabba a megvetett és utált civilizációba? Dino Risi, jól tudjuk, az elementáris, pergő, sőt vágtató tempójú filmek mestere, Vtttorio Gassman vérében, stílusában, jellemábrázoló humorában pedig ugyanez a ritmus lüktet. Risi és Gassman a ma ellenmondásainak leleplezől. A felvételen: Vittorio Gassman és Ann Magret 1968.