Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-13 / 192. szám, szombat

N incs olyan nap, hogy a hírügynökségek távirógépei a világ valamelyik zugából ne közölnének hírt, a nemzeti felszabadító moz­galmak küzdelméről, a tüntető dolgozók és a rendőrség összecsapásairól, a diktatúrák kegyet­len, népellenes megtorlásairól, s a legutóbbi hó­napokban a diákmegmozdulásokról. Ahány or­szág, ahány mozgalom, annyi probléma, annyi specifikus rugója, társadalmi háttere lehet e vi­lágméretű harcnak, de az egyszerűsítés veszélye nélkül megállapíthatjuk, hogy valamennyi moz­galomnak van egy közös vonása, inditóoka: az újra, a jobbra törekvő erők küzdenek az elavult konzerválásán, megtartásán fáradozókkal. Egy igazságosabb társadalmi rend vágya mozgósítja a népi tömegeket, amelyek a harc valamennyi formáját felhasználják — a vitáktól a tüntetése­ken keresztül a fegyveres felkelésekig. Természe­tesen a világimperializmus mindent elkövet ha­talmának megőrzéséért, nem válogatós eszközei­ben. Az Egyesült Államok vállalkozott a „világ­csendőr" szerepére, és megkísérli letörni a népi felszabadító mozgalmakat. Vietnamban félmilliós hadserege tűzzel-vassal próbálja megakadályoz­ni, hogy a nép többségének akarata érvényesül­jön, vagyis az amerikai propaganda szótára sze­rint „a kommunisták térhódítását". Washington korunk nagyarányú társadalmi át­alakulását követelő forradalmi erjedést megpró­bálja „kommunista felforgatásnak" feltüntetni, és ezzel a világ közvéleményét megtéveszteni. Ez az igyekezete azonban egyre kisebb sikerrel jár. Elegendő egy pillantást vetni az alábbi térké­pünkre, hogy megállapítsuk, az imperializmus­nak nem sikerül sem zsarolással, sem terrorral, sem fegyveres beavatkozással megállítani a tör­ténelmi fejlődést. Sőt, a nyers erőszak erősíti a progresszív irányzatokat és fokozza a harci szel­lemet . Az utóbbi hónapokban különösen az Egyesült Államok biztos „vadászterületének" tekintett La­tin-Amerikában erősödött a felszabadító harc. Természetesen Washington mindent elkövet egy újabb Kuba létrejöttének megakadályozása és a Latin-Amerikából folyó milliárdos haszon megőr­zése érdekében. (Innen szerzi be potom áron az amerikai termeléshez szükséges ólom 99,5 szá­zalékát, a vasérc 39 százalékát, a réz 44,1 száza­lékát, a cink 60,6 százalékát stb.) A kontinens legtöbb országában a Fehér Ház áldásával nyílt katonai diktatúra van, vagy a hadsereg a hát­térből irányítja a politikát. Most pedig nemzetkö­zi fegyveres erők létrehozásán fáradoznak, amely Washingtonnak lehetővé tenné az azonnali és nyílt intervenciót minden haladó mozgalom el­len. A kétségbeesett erőszak nem képes megakadá­lyozni a felszabadító mozgalmak elönyomulását, erősödését. A forradalmakat nem kell exportálni, azokat az elnyomás, a terror és a nyomor szüli. A szocialista országok és a világ haladó közvéle­ménye szolidáris a szabadságáért harcoló né­pekkel. Kár, hogy a szocialista országok között sincs nézetegység, s emiatt gyakran megoszlanak a felszabadító mozgalmak is, az ellenség pedig ügyesen kihasználja ezt. Ennek ellenére a népi tömegekben egyre szilárdabb az a meggyőződés, hogy a nyomortól, az elnyomástól meg lehet sza­badulni, és a kudarcok, a vesztett csaták sem állíthatják meg a történelem fejlődését. ES FEGYVERES HARCOK 1968. vnľ 13. 1. BOLÍVIA Guevara meggyilkolása után sem szűntek meg a gerillahar­cok. Peredo csoportja kikerül­te az üldözést, és most újra szervezkedik. Néhány körzet­ben a napszámosok és a bá­nyászok készülődnek. A szak­szervezetek, a kommunisták, valamint az MNR (Nemzeti Forradalmi Mozgalom) és a PRIN /Nemzeti Baloldal For­radalmi Pártja) támogatja a gerillákat. 2. BRAZÍLIA Az ország jó néhány körze­tében politikai csoportosulá­sok és kormányellenes meg­mozdulások vannak. A POLOP /Munkáspárt) és a Munkás Szakszervezet (kommunisták és katolikusok együtt) az or­szág északkeleti részén, ahol nagy éhínség pusztít, harcol a kormány amerikabarát politi­kája ellen. 3. KOLUMBIA A dél-amerikai államok kö­zül Kolumbiában és Guatema­lában a leghevesebb a gerilla­harc. A kormány szerint a kommunista párt, valójában azonban a FAR (Forradalmi Fegyveres Erők) irányítja a harcokat. A katolikus baloldal gerillacsoportjai is tevékenyen részt vesznek a partizánmoz­galomban. 4. PERU Pastor limai egyetemista alakulatai és a blankisták cso­portja (amelyet Hugó Biankó szakszervezeti pártvezér ala­kított), viseli a harc legna­gyobb terhét. A gerillaharcok általában a bányászkörzetek­ben folynak, ahol a munká­sok és a parasztok életkörül­ményei a legnehezebbek. 5. GUATEMALA Itt már komoly partizánhá­ború dúl a FAR (Forradalmi Fegyveres Erők) vezetésével. A szervezetet 1962. február 6­án a fiatal Turkes Lima ala­kította, akit később kivégeztek a fasiszták. Most Cézár Montez irányítja a harcokat, és Quez­altenango tartomány egyes ré­szelt már el Is foglalták. 6. VENEZUELA Gerillafrontok alakultak kt Falcon, Anzoátegui, Lara, Tru­jillo és Miranda körzetében. Itt a FALN /a Nemzeti Fel­szabadítás Fegyveres Erői) te­vékenykednek. A városokban a „harci egységek" működnek. 7. HAITI Francois Duvalier diktatúrá­ja ellen a kommunisták, a Nemzeti Demokratikus Szövet­ség és a Keresztény Szakszer­vezeti Szövetség eredményes gerillaharcokat folytatnak a hegyvidéken. 8. PARAGUAY A FÚLNA (a Nemzeti Felsza­badulás Egyesült Frontja), a kommunisták s még néhány demokratikus nemzeti szerve­zet harcol Aljredo Stroessner tábornok, a világ legkegyetle­nebb diktátora ellen. A dzsun­gelban az 1960-as zavargások során alakult partizáncsopor­tok harcolnak. 9. DOMINIKAI KÖZTÁRSASÁG Az amerikai agresszió és az 1965-ös ellenforradalom nem fojtotta el az ellenállási moz­galmat. Nemrég az amerikai szenátusban is szó esett a do­minikai harcokról. A harcokat a kommunisták és a Július 14-i Politikai Tömörülés irányítja. 10. AMERIKAI EGYESÜLT ALLAMOK Noha itt nem beszélhetünk gerillaharcokról, de a 22 mil­liót számláló néger lakosság harca a fajüldözés és a fehér uralom ellen már-már azt je­lenti, hogy az amerikai váro­sok aszfaltján lényegében ge­rillaharcok folynak. 11. SPANYOLORSZÁG A fasizmus ellen csak poli­tikai téren harcolnak. Az Anti­fasiszta Front maga köré gyűj­ti a kommunistákat, szakszer­vezeteket, katolikusokat és né­hány illegális egyetemista­szervezetet. Az utcai tünteté­sekben az utóbbiak a legtevé­kenyebbek. 12. PORTUGÁLIA A gyarmatokon folyó fegy­veres harc és a hazafiak Sala­zár-ellenes küzdelme a forra­dalom politikai módszere Por­tugáliában. Az FPLN /Portugá­lia Nemzeti Felszabadulásá­nak Hazafias Frontja) egyesí­ti az ellenzéki erőket. 13. GÖRÖGORSZÁG Az EDA /Egyesült Demokra­tikus Baloldal/, a kommunista párt, az egyetemista mozga­lom és az Egyesült Centrum vezetői irányítják a görög fel­szabadító mozgalmat. Ha a po­litikai módszerek nem járnak eredménnyel, a fegyveres ösz­szetűzéstől sem riadnak visz­sza. 14. PORTUGÁL-GUINEA Az afrikai gyarmatok közül talán itt dúl a leghevesebb, legtömegesebb és leghaladóbb Irányzatú fegyveres felszaba­dító harc. A felszabadító had­sereget Amllcar Cabral veze­tésével a GA1GC /Guinea és a Zöldfoki-szigetek 'Pártja/ Irá­nyítja. Guinea kétharmad ré­szét már a partizánok tartják kezükben. 15. ETIÓPIA Az ország autonóm terüle­tén, Eritreában, a nemzeti fel­szabadításért indított ham 1961. szeptemberében kezdő­dött el és terjedt át a hegyvi­dékekre. A felszabadító had­sereget (az ALE-tj Eritrea Fel­szabadítást Frontja alapította. 16. RHODESIA Az Afrikai Nemzeti Kong­resszus által támogatott ZAPU /Zimbabwe Afrikai Népi Szö­vetség/ és a ZANU /Zimbabwe Afrikai Nemzeti Szövetség! vezetésével évek óta folyó ge­rillaharcok a Zambézi folyó mentén 1968. márciusában iga­zi gerillafronttá erősödtek. 17. DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG Az „apartheid" politika elle­ni harcot az Afrikai Nemzeti Kongresszus és az Umkonto we Sizwe vezeti. Az Umkonto már a nagyvárosokban is elő­készített néhány vállalkozást. 18. ANGOLA Az 1956-ban alakult M PLA /Angola Felszabadításának Demokratikus Frontja! Agos­tinho Neto vezetésével három fronton harcol: Kabindában, Észak-Kuanzában és Luandá­ban. Az MPLA nemrégiben szembekerült a GRANE szerve­zettel, amely partizán mozga lomnak mondotta magát, való jában azonban az amerikaiak szolgálatában áll. 19. KONGÓ A politikai nehézségek az ország keleti részén újabb ge­rillaharcokat idéztek elő, ame­lyeket az 1963. október 3-án alakult CML /Nemzeti Felsza­badítási Tanács) irányít Pierre Mulele és Gaston Soumialot vezetésével. 20. DÉLNYUGAT-AFRIKA Már meg kellett volna kap­nia a függetlenséget, de még mindig a dél-afrikai fajüldöző kormány „Ideiglenes" uralma alatt áll. Az OPSOA /Délnyu­gat-Afrika Népi Szervezete/ vezeti a partizánmozgalmat, de a harcok még nem terjed­tek ki az egész országra. 21. KAMERUN Az afrikai országok közül itt kezdődött az első partizán­mozgalom. Noha a vezetőket /Félix Mimiét és Rubens Um Niobét) kivégezték, az UPC (Kameruni Népek Szövetsége! vezetésével a harcok tovább folynak. 22. RWANDA A haladó UNR /Rwandai Nemzeti UnióI vezetésével már majdnem egy éve kor­mányellenes harcokat folytat­nak a gerillák. Ojabb jelenté­sek szerint a Kongóból beve­tett fehér bérencek küzdenek ellenük. 23. MOCAMBIQUE A FRELIMO /Mocambique-i Felszabadítást Front) az afri­kai gyarmatok egyik legerő­sebb partizánmozgalma. Veze­tői Eduardo C. Mondlane és Marcelino dos Santos. A több ezer katonát számláló FRELI­MO a világ egyik leghaladóbb mozgalma. 24. SZUDÁN Szudán déli részén már évek óta tart a harc. Az afrikai nép azzal vádolja a kormányt, hogy csak az arabok érdekeit képviseli. A gerillaharcokat az Anzla Nia szervezet irányítja, amelynek Anzánia néger ál­lam felújítása a célja. 25. BIAFRA A Nigériai Államszövetség keleti részén elterülő Biafra — mint ismeretes — egy év­vel ezelőtt kikiáltotta függet­lenségét. A nigériai és biafral hadseregek között még mindig harcok folynak. Az Afrikai Ál­lamok Szövetségének sikerte­len közbelépése óta még job­ban elmérgesedett a helyzet. 26. DÉL-VIETNAM A felszabadító háború kitö­résének hivatalos dátuma 1960 decemberé, amikor „vala­hol Vietnamban" megalakult az FNO IDél-vietnami Nemzeti Felszabadítást Front), valójá­ban azonban a Genfi Egyez­mény megsértése miatt közvet­lenül a genfi értekezlet után megkezdődtek a harcok. 27. LAOSZ Laosz semlegességére vo­natkozó Genfi Egyezmény megsértése és a külföldi tá­maszpontok felállítása rob­bantotta ki a laoszi gerilla­harcokat, amelyeket a Neo Lao Hakszat pártjának népi erői és a Patet Lao katonai szervezel irányít. 28. INDONÉZIA Az 1965. évi államcsíny után elmenekült kommunisták és haladó nacionalisták szervezik a szigettengeren folyó gerll­laharcokat. Különösen Jáva és Borneó szigetén tevékenyek a gerillák. 29. THAIFÖLD A thaiföldi partizánalakula­tok már évek óta kezükben tartják a Laosszal, Kambod­zsával és Burmával határos területeket. 30. IZRAEL ÁLTAL MEGSZÁLLT TERÜLETEK Az izraeli megszállás elleni küzdelem a világ békeszerető népeinek legfontosabb felada­ta. A gerillák Egyiptom, Jor­dánia és Gaza megszállt terü­letein harcolnak a szabadsá­gért. Ü

Next

/
Thumbnails
Contents