Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-02 / 151. szám, vasárnap

A CSKP Központi Bizottságának határozata a jelenlegi helyzetről és a párt további tevékenységéről Ä CSKP KB áprilisi plenáris Älôse után, amikor jóváhagyták a párt akcióprogramját, kidol­gozták a kormányprogramot és megalakult az új kormány, a Központi Bizottság megválasz­totta új elnökségét és titkársá­gát, bekövetkezett a CSKP KB januári plénumával megkezdő­dött fejlődés új szakasza. A kerületekben és a járásokban újonnan választott pártszervek dolgoznak. A CSKP Központi Bi­zottsága ebben a szakaszban legfontosabb feladatnak tartja teljes mértékben kibontakoztat­ni az akcióprogram teljesítésé­ért végzett pozitív munkát, biz­tosítani az egész párt felsora­kozását az egységes politikai irányvonal megvalósítására, hogy megszilárdnljon és elmé­lyüljön a nép nagy bizalma, ame­lyet a párt politikája iránt a ja­nuári plénum nyert meg. Nem' lehetünk teljesen elége­dettek az áprilisi plénum óta végbement belpolitikai fejlődé­sünkkel, mert e célkitűzésein­ket nem érjük el teljes mérték­ben. A pártban és a közvéle­ményben ls a konszolidációs fo­lyamat támogatásának bizonyos törekvéseivel együtt a szocia­lista demokrácia további fejlő­dése miatt érzett aggodalom is tapasztalható. Egyrészt olyan aggodalom hangzik el, hogy a szocialista demokrácia fejlődé­sének folyamata ne váltson kl anarchikus irányzatokat és ne engedjen teret a szocializmus alapjai veszélyeztetésének, vala­mint annak, hogy szocialistael­lenes, sőt kimondottan antikom­mnnista erők támadásokat kísé­relhessenek meg. Másrészt olyan aggodalom is elhangzik, hogy a fejlődés ne álljon meg fél­úton és ne kerüljön sor az 1968 január előtti időszakhoz való visszatéréshez. A CSKP KB megállapítja, hogy belpolitikai fejlődésünkben va­lóban vannak olyan negatív Irányzatok, amelyek alapot ad­nak mindkét fajta aggodalomra. Hazánkban a szocialista demok­rácia további sikeres fejlődése alapvető feltételét abban látja, hogy a párt döntő módon meg­szilárdította politikai tekinté­lyét és új politikája támogatá­sára megnyerte a munkásosz­tályt, a szövetkezeti parasztsá­got, az értelmiséget és a dolgo­zók széles rétegeit Továbbá ab­ban látja, hogy nem szakadt el a jelenlegi szakasz reális felté­teleitől, nem előzi meg a reáli­san lehetséges fejlődést. A párt a jelenlegi szakaszban döntő fontosságúnak tartja a kommunisták egységének meg­szilárdítását az akcióprogram­ban megadott új politikai irány­vonal alapján és minden bizto­síték megteremtését a párt ve­zetőségében ahhoz, hogy c po­litikát világosan és következe­tesen megvalósítsuk. A párt po­litikáját úgy fogja megvalósíta­ni, hogy a dolgozók széles tö­megei, főként a munkások előtt világos legyen, hogy nálunk nicsen szó valamilyen visszaté­résről a dolgozó nép 1948 feb­ruári győzelmét megelőző idő­szak osztály-, tulajdonosi, szo­ciális és politikai viszonyaihoz és a társadalomnak a kommu­nista párt által új módszerekkel történő politikai vezetése meg­szilárdul és hatékonyabb lesz, ha ezt a nép tömegesen támo­gatja. Ez mindenekelőtt megkí­vánja, hogy a pártot világosan és a dolgozók legszélesebb ré­tegei számára érthetően elhatá­roljuk a múltbeli deformációk­tól, és hogy a párt alapvetően állást foglaljon a ielenlegl problémákhoz és kérdésekhez, amelyek különösen az utóbbi Időben különféle spekulációkra "dnak okot, s amelyeket gyak­ran egyoldalúan elferdítenek, s aggodalmat keltve a dolgozók­ban bizalmatlanságot szítanak a dolgozók körében a párt ve­zetősége és politikája iránt. A CSKP KB súlyos fogyatékosság­nak tartja azt, hogy a párt-, társadalmi és állami szervek és szervezetek éppúgy, mint a köz­véleményre ható tömegtájékoz­tatási eszközök (sajtó, rádió, te­levízió) mindeddig kevéssé és elégtelenül törekedtek arra, hogy a párt áj politikáját ért­hetően és pozitívan tolmácsol­ják a dolgozók széles tömegei­nek, főként a munkásságnak ás kevéssé gondoskodtak arról, hogy az A hangjuk és vélemé­nyük erőteljesebben nyilvánul­jon meg egész köz- és politikai életünkben. Ez kedvező talajul szolgál a bizalmatlanság és a bizonytalanság terjedésének az ellentétek és a konfliktusok esetleges kiéleződésének, ami következményeiben életünk szervezetlenségének és az anti­kommunlsta erők azon remé­nyének növekedéséhez vezetne, hogy valamilyen hasznot húz­hatnak a szocialista demokra­tizálódási folyamat fejlődé­séből. A jelenlegi helyzetben a párt alapvető kérdésnek tartja, hogy ne lehessen veszélyeztetni a hatalom és a társadalmi rend­szer szocialista jellegét sem a Jobboldali kommunistaellenes Irányzatok részéről, sem a kon­zervatív erők részéről, amelyek­nek megfelelne az 1968 január előtti viszonyokhoz való vissza­térés, amikor is nem voltak ké­pesek biztosítani a szocializmus fejlődését. A párt akcióprogramja az az alap, amelyen szilárdan állunk. Az akcióprogram politikai irány­vonalát meg kell tárgyalnia a pártkongresszusnak; egyedül a pártkongresszus hozhat létre demokratikus módon olyan köz­ponti szerveket, amelyek mara­déktalanul biztosítják az új po­litika következetes megvalósí­tását. Csupán ez verheti vissza a párt elleni támadásokat, ame­lyeket a kételkedés táplál, hogy a párt képes-e következetesen elkülöníteni magát a múlt hibái­tól és deformációitól, valamint a bizalmatlanságot a párt és ve­zetőségének egysége iránt. A szocializmus új formája, ame­lyet az akcióprogram mutat, ed­dig még nem alakult ki és nem­csak számos gyakorlati, hanem sok elméleti programkérdés megoldását tételezi fel. A meg­kezdett fejlődésnek e végső cél­ját meg kell különböztetni a múltból e célhoz vezető átme­net egyes időszakainak feltéte­leitől és lehetőségeitől. A párt konkrét politikájának minden­kor a reálisan lehetséges átme­net egyes szakaszainak feltéte­leiből kell kiindulnia. Ezért a pártpolitikának ártana egyes elvtársak törekvése, akik nem látják e szükségességet és a cél­követelményeket összetévesztik a mai időszak konkrét gyakor­lati feladataival. A jelenlegi politikai helyzet­ben, a pártkongresszus előkészí­tésének Időszakában a párt egy­séges és politikailag hatékony fellépése érdekében a CSKP KB feltétlenül szükségesnek tartja, hogy valamennyi kommunista — dolgozzék a társadalmi mun­ka bármelyik szakaszán, üzem­ben, mezőgazdaságban, politikai téren és a sajtóban — a közvé­lemény kialakítása területén végzett munkában egységesen tartsa be a párt politikai eljá­rásának következő fő alapelveit. 1. Biztosítani a társadalomnak a kommunista párt általi politi­kai vezetését és határozottan visszaverni a pártnak mint egésznek diszkreditálására irá­nyuló összes kísérleteket, vala­mint a párttal szembeni bizal­matlanság keltésére és azon er­kölcsi és politikai iogának taga­dására irányuló kísérleteket, hogy vezesse társadalmunkat és a szocialista hatalom döntő po­litikai ereje legyen. 1948 februárja óta a párt ve­zette társadalmunkat teljes mértékben és ezért magáénak vallja mind a szocialista épí­tés sikereit, mind a felelősséget azokért a deformációkért, ame­lyek elferdítették a szocialista eszményt. A kommunisták egy része maga is az ötvenes évek deformációinak és bűntetteinek áldozatává vált, s ezért a párt vezetőségében levő konkrét bű­nösök és csoportok felelősek. Ezzel egyidejűleg a kommunis­ták kezdeményezték e deformá­ciók elleni harcot. Ez a harc a CSKP KB plénumát, valamint a párt akcióprogramját eredmé­nyezte, ami erkölcsileg és poli­tikailag teljes mértékben feljo­gosítja őket arra, hogy vezető szerepre törekedjenek hazánk további szocialista fejlesztésé­ben is. E tények tagadását, a párt­nak mint egésznek diszkreditá­lását, valamint a harcot az el­len, hogy a szocialista hatalom döntő politikai ereje legyen — a párt Jelenleg konkrét anti­kommunista és antiszoclallsta Irányzatnak minOsItl. A párt már sok esetben rehabilitálta és a Jelenlegi Időszakban to­vábbra ls következetesen reha­bilitálja mindazokat a kommu­nistákat és pártonkívülieket, akiket a múltban Jogtalanul ül­döztek. Ez iránt kételkedés kel­tése a bizalmatlanság keltését jelenti a párttal szemben. A párt határozottan meg akar tisz­tulni azoktól, akik a múltbeli deformációkért felelősek és sík­ra szállt valamennyi bűnös meg­büntetéséért, helyzetükre való tekintet nélkül. Eközben a Jogi és a pártnormák szerint fog el­járni, hogy minden egyes sze­mély bűnét és felelősségét Igaz­ságosan megállapítsák. A párt teljes határozottsággal szembe­száll azokkal a kísérletekkel, amelyek hisztérikus légkört és általános bizalmatlanságot igye­keznek kelteni, a párt és álla­mi funkcionáriusokkal szemben, az igazságos és a jogi eljárással ellentétben álló eszközökkel, amelyek politikailag az anti­kommunista erőket és azok szándékait szolgálják. A bur­zsoá osztályt 1948. februárja után sújtó forradalmi — gaz­dasági, politikai és államhatal­mi — forradalmi intézkedések sem képezik semmilyen „felül­vizsgálat" tárgyát. A CSKP KB abból indul ki, hogy a párt következetes meg­újhodása szükségessé teszi a párt rendkívüli XIV. kongresz­szusának összehívását 1968. szeptember elején, mert enélkül a párton belül sem lehet telje­sen megoldani az új politika következetes megvalósításának valamennyi biztosítékát. A párt­kongreszus megtárgyalja: a) a párt XIII. kongresszusát és főként a CSKP januári köz­ponti bizottsági ülését követő fejlődést, a társadalom és a párt fejlődésének alapvető irányza­tait értékeli; ezen az alapon meghatározza a párt következő időszakra érvényes politikai irányvonalát, beleértve a CSSZK állam jogi (föderatív) elrende­zésének politikai irányvonalát; megszabja a pártnak az egész politikai rendszer alakulására vonatkozó politikai irányvona­lát (főleg az államhatalmi szervek, a képviseleti testüle­tek felépítésével és e testüle­tek választásával kapcsolat­ban); b j az ártatlanul sújtott elv­társak rehabilitálása érdeké­ben kifejtett munka eredmé­nyeit és a régi politikai veze­tőség felelősségét a törvényte­lenségekért; c) elfogadja és jóváhagyja a CSKP új alapszabályzatát, amely részletesen kifejti a pár­ton belüli demokrácia elveit és a pártmunka módszereit; d) megválasztja a CSKP új Központi Bizottságát és a Köz­ponti Ellenőrző és Revíziós Bi­zottságot. A központi bizottság feltétle­nül szükségesnek tartja nagyon gyorsan és ugyanakkor felelős­ségteljesen tartalmilag előké­szíteni a párt XIV. rendkívüli kongresszusát. Feltétlenül szük­ségesnek tartja úgy szervezni ezt a munkát és a kongresszusi küldöttek választásának folya­matát is, hogy a párt XIV. rendkívüli kongresszusát szep­tember elején megtarthassák és így az őszi politikai akiivitás kibontakoztatását (a Nemzeti Front valamennyi alkotó elemé­nek kongresszusai és konferen­ciái, a föderatív CSSZK államjo­gi elrendezése, köztársaságunk létrejötte 50. évfordulójának ünnepségei) Csehszlovákia Kommunista Pártja, az ország vezető politikai ereje indítsa el. A jövő év elején azután az alkotmánytörvény rendezné a föderatív CSSZK új államjogi viszonyait, meghatározná a képviseleti szervek felépítését, és ekkor tárgyalnák meg az új választási törvényt ls, amely­nek alapján megejtenék az ál­lam valamennyi fokozatú kép­viseleti testületének választá­sát. A CSKP Központi Bizottsága ártalmasaknak és helytelenek­nek tartja azokat a szórványo­san előforduló nézeteket, hogy a pártnak más módon és nem a párt XIV. rendkívüli kong­resszusának gyors összehívásá­val kell elhatárolnia magát a múlt hiányosságaitól, és lefek­tetni az új politika végleges, szilárd biztosítékait. Különösen olyan szórványos nézetekről van szó, amelyek lényegében a párt egységének megbontására és valamilyen másik marxista munkáspárt létrehozására ösz­tönöznek. A CSKP Központi Bizottsága az ilyen törekvések politikai jellegét végső soron közvetlenül antikommunistának tartja, különösen ma, amikor új politikánk alapvető záloga éppen a párt egysége. Ezen mltsem változtat, hogy az Ilyen törekvéseket egyes, magukat „progresszív kommunistáknak" tartó egyének, vagy azok a szo­ciáldemokraták képviselik, akik „revidiálni" akarják a két mar­xista munkáspárt 1948. évi tör­ténelmi egyesülését. Csehszlovákia Kommunista Pártja ennek az országnak egyedüli politikai ereje, amely­nek tudományos szocialista programja van. Pártunk a CSSZK és a többi szocialista állam jó viszonyának, s ezzel köztársaságunk stabil nemzet­közi helyzetének fő záloga, nemzeteinknek, a cseheknek és a szlovákoknak egyesítő ereje. A munkások, a földművesek és a szellemi dolgozók százezreit tömöríti soraiban, akik környe­zetükben tiszteletnek és meg­becsülésnek örvendenek. Sorai­ban zömében ott vannak társa­dalmunk legjobb alkotó erői, a tudósok, a műszaki értelmi­ség, a művészek. Tagjai olyan emberek, akik tekintélyre tet­tek szert a kapitalizmus, a náci megszállás elleni harcban, akik kezdeményezői és szervezői vol­tak a szocializmus mai megúj­hodási folyamatának, a szocia­lista demokrácia fejlesztésének. Káderei társadalmunk igazga­tási és irányítási struktúrájá­nak túlnyomó részét képvise­lik. Mindez olyan történelmi realitást, olyan helyzetet hoz létre, amelyben konfliktusok, nem kívánatos megrázkódtatá­sok, valamint a hatalomért (s ezzel egyidőben az ország szo­cialista jellegéért) való harc ki­robbantása nélkül nincs más előrevezető út, mint az, ame­lyen a CSKP mint ennek az or­szágnak a legerősebb szerve­zett politikai ereje vezeti a fej­lődés egész folyamatát — ter­mészetesen új eszközökkel és módszerekkel, amelyeket vilá­gosan vázolt a párt akcióprog­ramja, s amelyet meghatároz a párt kongresszusa. A CSKP Központi Bizottsága kijelenti, hogy amennyiben az antikommunista elemek táma­dást kísérelnének meg e törté­nelmi valóság ellen, és nemze­teink fejlődését más utakra akarnák terelni, a párt mozgó­sítja népünknek és szocialista államunknak minden erejét, visszaveri és elnyomja az ilyen kalandor kísérletet. Ez termé­szetesen nagyon veszélyeztetné az egész eddigi fejlődést, s a párt akcióprogramja irányvona­lának teljesítését is. Csehszlo­vákia Kommunista Pártja ezért minden eszközzel törekedni fog arra, hogy fejlődésünkben Ilyen helyzet ne álljon be. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának véleménye, hogy nálunk önma­gukban nagyon gyengék a kommunistaellenes erők. Ide­tartoznak a kizsákmányoló osz­tályok még élő volt tagjainak csekély maradványai, Február előtti reakciós jobboldali politi­kának még itt-ott élő politikai képviselői, akiknek egy része még nem mondott le politikai ambícióiról, a külföldi imperia­lista erőket kiszolgáló ellen­ségnek kis csoportja, amelyet államunk a múltban büntetőjo­gilag is joggal sújtott, s akik az igazságos büntetés letöltése után egyes esetekben nem vál­toztattak szándékukon stb. Ezeknek a gyenge antikommu­nista erőknek ugyan vannak külföldi támogatóik, de nálunk csak akkor tehetnének szert jelentősebb politikai befolyás­ra, ha sikerülne kiaknázniuk a káoszt, és a szervezetlenséget, amely úgy keletkezhetne, ha: — politikánk nem fejezné kl a munkások és a földművesek érdekeit és nem oldaná meg életük problémáit, A munkás­osztály támogtása ezért a párt­politika szempontjából a leg­fontosabb. Elsősorban a mun­kásság magatartásától függ a szocialista demokrácia Jellege és kibontakozásának lehetősé­ge; — a párt értelmiség és Ifjú­ság iránti politikájában megis­métlődnének a szektás hibák s ennek alapján konfliktusok ke­letkeznének; — nem tennénk megfelelő mértékben lehetővé a nem kommunisták egyenjogú részvé­telét a társadalom kormányzá­sában és irányításában, és nem váltanánk következetesen való­ra a Nemzeti Front politikáját; — a pártban és a társada­lomban nem küzdenénk le elég következetesen a szektásság­nak, a bürokratikus és direktív módszereknek minden marad­ványát, s a régi adminisztratív­hatalmi módszerekkel töreked­nénk a politikai vezetésre, ilyen eszközökkel korlátoznánk a szocializmus talaján álló kü­lönféle érdekek és nézetek szabad kinyilvánítását, (sajtó­szabadság stb.). A CSKP Központi Bizottsága meghagyja a párt minden szer­vének és szervezetének, min­den kommunistának, hogy ezekkel összhangban egysége­sen és szervezetten törekedje­nek a párt vezető politikai be­folyásának megerősítésére, kü­lönösen most, a kongresszusi előkészületek idején. Felszólít minden becsületesen, szocialis­ta módon gondolkodó állampol­gárt és szervezetet, hogy eb­ben a törekvésben nyújtsana a kommunisták segítséget és támogatást. 2. Demokráciánk szocialista, célunk a szocializmus fejlesz­tése a munkások és a többi dolgozó szabadsága. A fejlődés jelenlegi szakasza jellegének eltorzítását jelenti, ha ma Ilyen világos tartalom nélkül beszé­lünk a megújhodás és a de­mokratizálás folyamatáról. A szocializmus fejlődésének elválaszthatatlan része a politi­kai demokráciának, az állam­polgárok szabadságjogainak fejlődése. A munkások és a töb­bi dolgozó szabad életének reális lehetőségei azonban vég­ső soron a gazdaság fejlődési fokának megfelelő feltételektől függnek. Ezért egész szocialis­ta demokráciánknak gondos­kodnia kell a társadalmi gazda­ság gyarapításáról, a termelés fejlesztéséről, gazdasági és ci­vilizációs bázisunk fokozatos oly irányú kibontakoztatásáról, amely a jövőben lehetővé »eszi az embereknek a tudományos­műszaki forradalom valameny­nyi gyümölcsének élvezését. A szocialista demokrácia nem vitatja el a munkásoktól saját érdekeik védelmének ha­gyományos jogait, beleértve a sztrájk jogát is. A kommunis­ták azonban nyíltan kijelentik, a munkásokat arra felszólító Jelszavak, hogy szabadságuk alapvető kérdését például a sztrájk jogában és abban ke­ressék, hogy szembehelyez­kednek a műszaki értelmiséggel, a nagyüzemi termelés szükség­szerű szakmai irányításával, (a munkásokat a „technokraták" ellen lázító jelszavak) demagó­gia, amely nem szolgálja a munkásosztály igazi érdekeit. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága ugyanakkor bírálatra érettnek tartja azt, hogy bár az akció­program kimondottan ösztön­zött a szocialista vállalatok és munkahelyek irányítása olyan demokratikus szerveinek létre­hozására, amelyeknek munká­jukért felelnének az igazgatók és a munkahelyek vezetői, s amelyek ellenőriznék, kinevez­nék és rossz munka esetén le­váltanák őket — erre csak na­gyon lassan, elégtelenül és ha­bozva kerül sor. Az állami, gazdasági szervek és a szak­szervezet is még teljes mérték­ben nem tette a magáévá ezt a feladatot. A CSKP Központi Bi­zottsága politikailag feltétlenül szükségesnek tartja, hogy eze­ket a kérdéseket a vállalatok és a vállalati társulások hely­zete kérdésének rendezésével párhuzamosan megoldják, és a vita tárgyát képezzék ne csak az irányító szervekben, hanem közvetlenül a munkahelyeken, a munkások és a többi dolgozó (Folytatás a 3. oldalon) 1968. VI. 2. M i

Next

/
Thumbnails
Contents