Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-02 / 151. szám, vasárnap

A CSKP Központi Bizottságának határozata a jelenlegi helyzetről és a párt további tevékenységéről Ä CSKP KB áprilisi plenáris Älôse után, amikor jóváhagyták a párt akcióprogramját, kidolgozták a kormányprogramot és megalakult az új kormány, a Központi Bizottság megválasztotta új elnökségét és titkárságát, bekövetkezett a CSKP KB januári plénumával megkezdődött fejlődés új szakasza. A kerületekben és a járásokban újonnan választott pártszervek dolgoznak. A CSKP Központi Bizottsága ebben a szakaszban legfontosabb feladatnak tartja teljes mértékben kibontakoztatni az akcióprogram teljesítéséért végzett pozitív munkát, biztosítani az egész párt felsorakozását az egységes politikai irányvonal megvalósítására, hogy megszilárdnljon és elmélyüljön a nép nagy bizalma, amelyet a párt politikája iránt a januári plénum nyert meg. Nem' lehetünk teljesen elégedettek az áprilisi plénum óta végbement belpolitikai fejlődésünkkel, mert e célkitűzéseinket nem érjük el teljes mértékben. A pártban és a közvéleményben ls a konszolidációs folyamat támogatásának bizonyos törekvéseivel együtt a szocialista demokrácia további fejlődése miatt érzett aggodalom is tapasztalható. Egyrészt olyan aggodalom hangzik el, hogy a szocialista demokrácia fejlődésének folyamata ne váltson kl anarchikus irányzatokat és ne engedjen teret a szocializmus alapjai veszélyeztetésének, valamint annak, hogy szocialistaellenes, sőt kimondottan antikommnnista erők támadásokat kísérelhessenek meg. Másrészt olyan aggodalom is elhangzik, hogy a fejlődés ne álljon meg félúton és ne kerüljön sor az 1968 január előtti időszakhoz való visszatéréshez. A CSKP KB megállapítja, hogy belpolitikai fejlődésünkben valóban vannak olyan negatív Irányzatok, amelyek alapot adnak mindkét fajta aggodalomra. Hazánkban a szocialista demokrácia további sikeres fejlődése alapvető feltételét abban látja, hogy a párt döntő módon megszilárdította politikai tekintélyét és új politikája támogatására megnyerte a munkásosztályt, a szövetkezeti parasztságot, az értelmiséget és a dolgozók széles rétegeit Továbbá abban látja, hogy nem szakadt el a jelenlegi szakasz reális feltételeitől, nem előzi meg a reálisan lehetséges fejlődést. A párt a jelenlegi szakaszban döntő fontosságúnak tartja a kommunisták egységének megszilárdítását az akcióprogramban megadott új politikai irányvonal alapján és minden biztosíték megteremtését a párt vezetőségében ahhoz, hogy c politikát világosan és következetesen megvalósítsuk. A párt politikáját úgy fogja megvalósítani, hogy a dolgozók széles tömegei, főként a munkások előtt világos legyen, hogy nálunk nicsen szó valamilyen visszatérésről a dolgozó nép 1948 februári győzelmét megelőző időszak osztály-, tulajdonosi, szociális és politikai viszonyaihoz és a társadalomnak a kommunista párt által új módszerekkel történő politikai vezetése megszilárdul és hatékonyabb lesz, ha ezt a nép tömegesen támogatja. Ez mindenekelőtt megkívánja, hogy a pártot világosan és a dolgozók legszélesebb rétegei számára érthetően elhatároljuk a múltbeli deformációktól, és hogy a párt alapvetően állást foglaljon a ielenlegl problémákhoz és kérdésekhez, amelyek különösen az utóbbi Időben különféle spekulációkra "dnak okot, s amelyeket gyakran egyoldalúan elferdítenek, s aggodalmat keltve a dolgozókban bizalmatlanságot szítanak a dolgozók körében a párt vezetősége és politikája iránt. A CSKP KB súlyos fogyatékosságnak tartja azt, hogy a párt-, társadalmi és állami szervek és szervezetek éppúgy, mint a közvéleményre ható tömegtájékoztatási eszközök (sajtó, rádió, televízió) mindeddig kevéssé és elégtelenül törekedtek arra, hogy a párt áj politikáját érthetően és pozitívan tolmácsolják a dolgozók széles tömegeinek, főként a munkásságnak ás kevéssé gondoskodtak arról, hogy az A hangjuk és véleményük erőteljesebben nyilvánuljon meg egész köz- és politikai életünkben. Ez kedvező talajul szolgál a bizalmatlanság és a bizonytalanság terjedésének az ellentétek és a konfliktusok esetleges kiéleződésének, ami következményeiben életünk szervezetlenségének és az antikommunlsta erők azon reményének növekedéséhez vezetne, hogy valamilyen hasznot húzhatnak a szocialista demokratizálódási folyamat fejlődéséből. A jelenlegi helyzetben a párt alapvető kérdésnek tartja, hogy ne lehessen veszélyeztetni a hatalom és a társadalmi rendszer szocialista jellegét sem a Jobboldali kommunistaellenes Irányzatok részéről, sem a konzervatív erők részéről, amelyeknek megfelelne az 1968 január előtti viszonyokhoz való visszatérés, amikor is nem voltak képesek biztosítani a szocializmus fejlődését. A párt akcióprogramja az az alap, amelyen szilárdan állunk. Az akcióprogram politikai irányvonalát meg kell tárgyalnia a pártkongresszusnak; egyedül a pártkongresszus hozhat létre demokratikus módon olyan központi szerveket, amelyek maradéktalanul biztosítják az új politika következetes megvalósítását. Csupán ez verheti vissza a párt elleni támadásokat, amelyeket a kételkedés táplál, hogy a párt képes-e következetesen elkülöníteni magát a múlt hibáitól és deformációitól, valamint a bizalmatlanságot a párt és vezetőségének egysége iránt. A szocializmus új formája, amelyet az akcióprogram mutat, eddig még nem alakult ki és nemcsak számos gyakorlati, hanem sok elméleti programkérdés megoldását tételezi fel. A megkezdett fejlődésnek e végső célját meg kell különböztetni a múltból e célhoz vezető átmenet egyes időszakainak feltételeitől és lehetőségeitől. A párt konkrét politikájának mindenkor a reálisan lehetséges átmenet egyes szakaszainak feltételeiből kell kiindulnia. Ezért a pártpolitikának ártana egyes elvtársak törekvése, akik nem látják e szükségességet és a célkövetelményeket összetévesztik a mai időszak konkrét gyakorlati feladataival. A jelenlegi politikai helyzetben, a pártkongresszus előkészítésének Időszakában a párt egységes és politikailag hatékony fellépése érdekében a CSKP KB feltétlenül szükségesnek tartja, hogy valamennyi kommunista — dolgozzék a társadalmi munka bármelyik szakaszán, üzemben, mezőgazdaságban, politikai téren és a sajtóban — a közvélemény kialakítása területén végzett munkában egységesen tartsa be a párt politikai eljárásának következő fő alapelveit. 1. Biztosítani a társadalomnak a kommunista párt általi politikai vezetését és határozottan visszaverni a pártnak mint egésznek diszkreditálására irányuló összes kísérleteket, valamint a párttal szembeni bizalmatlanság keltésére és azon erkölcsi és politikai iogának tagadására irányuló kísérleteket, hogy vezesse társadalmunkat és a szocialista hatalom döntő politikai ereje legyen. 1948 februárja óta a párt vezette társadalmunkat teljes mértékben és ezért magáénak vallja mind a szocialista építés sikereit, mind a felelősséget azokért a deformációkért, amelyek elferdítették a szocialista eszményt. A kommunisták egy része maga is az ötvenes évek deformációinak és bűntetteinek áldozatává vált, s ezért a párt vezetőségében levő konkrét bűnösök és csoportok felelősek. Ezzel egyidejűleg a kommunisták kezdeményezték e deformációk elleni harcot. Ez a harc a CSKP KB plénumát, valamint a párt akcióprogramját eredményezte, ami erkölcsileg és politikailag teljes mértékben feljogosítja őket arra, hogy vezető szerepre törekedjenek hazánk további szocialista fejlesztésében is. E tények tagadását, a pártnak mint egésznek diszkreditálását, valamint a harcot az ellen, hogy a szocialista hatalom döntő politikai ereje legyen — a párt Jelenleg konkrét antikommunista és antiszoclallsta Irányzatnak minOsItl. A párt már sok esetben rehabilitálta és a Jelenlegi Időszakban továbbra ls következetesen rehabilitálja mindazokat a kommunistákat és pártonkívülieket, akiket a múltban Jogtalanul üldöztek. Ez iránt kételkedés keltése a bizalmatlanság keltését jelenti a párttal szemben. A párt határozottan meg akar tisztulni azoktól, akik a múltbeli deformációkért felelősek és síkra szállt valamennyi bűnös megbüntetéséért, helyzetükre való tekintet nélkül. Eközben a Jogi és a pártnormák szerint fog eljárni, hogy minden egyes személy bűnét és felelősségét Igazságosan megállapítsák. A párt teljes határozottsággal szembeszáll azokkal a kísérletekkel, amelyek hisztérikus légkört és általános bizalmatlanságot igyekeznek kelteni, a párt és állami funkcionáriusokkal szemben, az igazságos és a jogi eljárással ellentétben álló eszközökkel, amelyek politikailag az antikommunista erőket és azok szándékait szolgálják. A burzsoá osztályt 1948. februárja után sújtó forradalmi — gazdasági, politikai és államhatalmi — forradalmi intézkedések sem képezik semmilyen „felülvizsgálat" tárgyát. A CSKP KB abból indul ki, hogy a párt következetes megújhodása szükségessé teszi a párt rendkívüli XIV. kongreszszusának összehívását 1968. szeptember elején, mert enélkül a párton belül sem lehet teljesen megoldani az új politika következetes megvalósításának valamennyi biztosítékát. A pártkongreszus megtárgyalja: a) a párt XIII. kongresszusát és főként a CSKP januári központi bizottsági ülését követő fejlődést, a társadalom és a párt fejlődésének alapvető irányzatait értékeli; ezen az alapon meghatározza a párt következő időszakra érvényes politikai irányvonalát, beleértve a CSSZK állam jogi (föderatív) elrendezésének politikai irányvonalát; megszabja a pártnak az egész politikai rendszer alakulására vonatkozó politikai irányvonalát (főleg az államhatalmi szervek, a képviseleti testületek felépítésével és e testületek választásával kapcsolatban); b j az ártatlanul sújtott elvtársak rehabilitálása érdekében kifejtett munka eredményeit és a régi politikai vezetőség felelősségét a törvénytelenségekért; c) elfogadja és jóváhagyja a CSKP új alapszabályzatát, amely részletesen kifejti a párton belüli demokrácia elveit és a pártmunka módszereit; d) megválasztja a CSKP új Központi Bizottságát és a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságot. A központi bizottság feltétlenül szükségesnek tartja nagyon gyorsan és ugyanakkor felelősségteljesen tartalmilag előkészíteni a párt XIV. rendkívüli kongresszusát. Feltétlenül szükségesnek tartja úgy szervezni ezt a munkát és a kongresszusi küldöttek választásának folyamatát is, hogy a párt XIV. rendkívüli kongresszusát szeptember elején megtarthassák és így az őszi politikai akiivitás kibontakoztatását (a Nemzeti Front valamennyi alkotó elemének kongresszusai és konferenciái, a föderatív CSSZK államjogi elrendezése, köztársaságunk létrejötte 50. évfordulójának ünnepségei) Csehszlovákia Kommunista Pártja, az ország vezető politikai ereje indítsa el. A jövő év elején azután az alkotmánytörvény rendezné a föderatív CSSZK új államjogi viszonyait, meghatározná a képviseleti szervek felépítését, és ekkor tárgyalnák meg az új választási törvényt ls, amelynek alapján megejtenék az állam valamennyi fokozatú képviseleti testületének választását. A CSKP Központi Bizottsága ártalmasaknak és helyteleneknek tartja azokat a szórványosan előforduló nézeteket, hogy a pártnak más módon és nem a párt XIV. rendkívüli kongresszusának gyors összehívásával kell elhatárolnia magát a múlt hiányosságaitól, és lefektetni az új politika végleges, szilárd biztosítékait. Különösen olyan szórványos nézetekről van szó, amelyek lényegében a párt egységének megbontására és valamilyen másik marxista munkáspárt létrehozására ösztönöznek. A CSKP Központi Bizottsága az ilyen törekvések politikai jellegét végső soron közvetlenül antikommunistának tartja, különösen ma, amikor új politikánk alapvető záloga éppen a párt egysége. Ezen mltsem változtat, hogy az Ilyen törekvéseket egyes, magukat „progresszív kommunistáknak" tartó egyének, vagy azok a szociáldemokraták képviselik, akik „revidiálni" akarják a két marxista munkáspárt 1948. évi történelmi egyesülését. Csehszlovákia Kommunista Pártja ennek az országnak egyedüli politikai ereje, amelynek tudományos szocialista programja van. Pártunk a CSSZK és a többi szocialista állam jó viszonyának, s ezzel köztársaságunk stabil nemzetközi helyzetének fő záloga, nemzeteinknek, a cseheknek és a szlovákoknak egyesítő ereje. A munkások, a földművesek és a szellemi dolgozók százezreit tömöríti soraiban, akik környezetükben tiszteletnek és megbecsülésnek örvendenek. Soraiban zömében ott vannak társadalmunk legjobb alkotó erői, a tudósok, a műszaki értelmiség, a művészek. Tagjai olyan emberek, akik tekintélyre tettek szert a kapitalizmus, a náci megszállás elleni harcban, akik kezdeményezői és szervezői voltak a szocializmus mai megújhodási folyamatának, a szocialista demokrácia fejlesztésének. Káderei társadalmunk igazgatási és irányítási struktúrájának túlnyomó részét képviselik. Mindez olyan történelmi realitást, olyan helyzetet hoz létre, amelyben konfliktusok, nem kívánatos megrázkódtatások, valamint a hatalomért (s ezzel egyidőben az ország szocialista jellegéért) való harc kirobbantása nélkül nincs más előrevezető út, mint az, amelyen a CSKP mint ennek az országnak a legerősebb szervezett politikai ereje vezeti a fejlődés egész folyamatát — természetesen új eszközökkel és módszerekkel, amelyeket világosan vázolt a párt akcióprogramja, s amelyet meghatároz a párt kongresszusa. A CSKP Központi Bizottsága kijelenti, hogy amennyiben az antikommunista elemek támadást kísérelnének meg e történelmi valóság ellen, és nemzeteink fejlődését más utakra akarnák terelni, a párt mozgósítja népünknek és szocialista államunknak minden erejét, visszaveri és elnyomja az ilyen kalandor kísérletet. Ez természetesen nagyon veszélyeztetné az egész eddigi fejlődést, s a párt akcióprogramja irányvonalának teljesítését is. Csehszlovákia Kommunista Pártja ezért minden eszközzel törekedni fog arra, hogy fejlődésünkben Ilyen helyzet ne álljon be. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának véleménye, hogy nálunk önmagukban nagyon gyengék a kommunistaellenes erők. Idetartoznak a kizsákmányoló osztályok még élő volt tagjainak csekély maradványai, Február előtti reakciós jobboldali politikának még itt-ott élő politikai képviselői, akiknek egy része még nem mondott le politikai ambícióiról, a külföldi imperialista erőket kiszolgáló ellenségnek kis csoportja, amelyet államunk a múltban büntetőjogilag is joggal sújtott, s akik az igazságos büntetés letöltése után egyes esetekben nem változtattak szándékukon stb. Ezeknek a gyenge antikommunista erőknek ugyan vannak külföldi támogatóik, de nálunk csak akkor tehetnének szert jelentősebb politikai befolyásra, ha sikerülne kiaknázniuk a káoszt, és a szervezetlenséget, amely úgy keletkezhetne, ha: — politikánk nem fejezné kl a munkások és a földművesek érdekeit és nem oldaná meg életük problémáit, A munkásosztály támogtása ezért a pártpolitika szempontjából a legfontosabb. Elsősorban a munkásság magatartásától függ a szocialista demokrácia Jellege és kibontakozásának lehetősége; — a párt értelmiség és Ifjúság iránti politikájában megismétlődnének a szektás hibák s ennek alapján konfliktusok keletkeznének; — nem tennénk megfelelő mértékben lehetővé a nem kommunisták egyenjogú részvételét a társadalom kormányzásában és irányításában, és nem váltanánk következetesen valóra a Nemzeti Front politikáját; — a pártban és a társadalomban nem küzdenénk le elég következetesen a szektásságnak, a bürokratikus és direktív módszereknek minden maradványát, s a régi adminisztratívhatalmi módszerekkel törekednénk a politikai vezetésre, ilyen eszközökkel korlátoznánk a szocializmus talaján álló különféle érdekek és nézetek szabad kinyilvánítását, (sajtószabadság stb.). A CSKP Központi Bizottsága meghagyja a párt minden szervének és szervezetének, minden kommunistának, hogy ezekkel összhangban egységesen és szervezetten törekedjenek a párt vezető politikai befolyásának megerősítésére, különösen most, a kongresszusi előkészületek idején. Felszólít minden becsületesen, szocialista módon gondolkodó állampolgárt és szervezetet, hogy ebben a törekvésben nyújtsana a kommunisták segítséget és támogatást. 2. Demokráciánk szocialista, célunk a szocializmus fejlesztése a munkások és a többi dolgozó szabadsága. A fejlődés jelenlegi szakasza jellegének eltorzítását jelenti, ha ma Ilyen világos tartalom nélkül beszélünk a megújhodás és a demokratizálás folyamatáról. A szocializmus fejlődésének elválaszthatatlan része a politikai demokráciának, az állampolgárok szabadságjogainak fejlődése. A munkások és a többi dolgozó szabad életének reális lehetőségei azonban végső soron a gazdaság fejlődési fokának megfelelő feltételektől függnek. Ezért egész szocialista demokráciánknak gondoskodnia kell a társadalmi gazdaság gyarapításáról, a termelés fejlesztéséről, gazdasági és civilizációs bázisunk fokozatos oly irányú kibontakoztatásáról, amely a jövőben lehetővé »eszi az embereknek a tudományosműszaki forradalom valamenynyi gyümölcsének élvezését. A szocialista demokrácia nem vitatja el a munkásoktól saját érdekeik védelmének hagyományos jogait, beleértve a sztrájk jogát is. A kommunisták azonban nyíltan kijelentik, a munkásokat arra felszólító Jelszavak, hogy szabadságuk alapvető kérdését például a sztrájk jogában és abban keressék, hogy szembehelyezkednek a műszaki értelmiséggel, a nagyüzemi termelés szükségszerű szakmai irányításával, (a munkásokat a „technokraták" ellen lázító jelszavak) demagógia, amely nem szolgálja a munkásosztály igazi érdekeit. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága ugyanakkor bírálatra érettnek tartja azt, hogy bár az akcióprogram kimondottan ösztönzött a szocialista vállalatok és munkahelyek irányítása olyan demokratikus szerveinek létrehozására, amelyeknek munkájukért felelnének az igazgatók és a munkahelyek vezetői, s amelyek ellenőriznék, kineveznék és rossz munka esetén leváltanák őket — erre csak nagyon lassan, elégtelenül és habozva kerül sor. Az állami, gazdasági szervek és a szakszervezet is még teljes mértékben nem tette a magáévá ezt a feladatot. A CSKP Központi Bizottsága politikailag feltétlenül szükségesnek tartja, hogy ezeket a kérdéseket a vállalatok és a vállalati társulások helyzete kérdésének rendezésével párhuzamosan megoldják, és a vita tárgyát képezzék ne csak az irányító szervekben, hanem közvetlenül a munkahelyeken, a munkások és a többi dolgozó (Folytatás a 3. oldalon) 1968. VI. 2. M i