Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-07 / 156. szám, péntek

Af orizmal — Adsz a fiadnak zsebpénzt? — Valamikor adtam, de nem tett jót neki. Hamarább elköl­tötte, mint ahogy kölcsönkér­hettem tőle. Összevert, dagadt szemű em­ber támolyog az utcán. Egy já­rókelő gyöngéden megszólítja: — Huligán? Az ember felsóhajt: — Feleség. Természetesen, hogy kalap ... Túlságosan élénk a fantáziád. Hi­szen láthatod, hogy senki sem rej tűzik alatta! — Önök angolok — elmélke­dik egy amerikai vendég Lon­donban — nagyon maradiak és unalmasak, mert nem regene­rálódnak. Nekem például orosz, spanyol, görög és olasz vér is folyik az ereimben. — Ez igazán tiszteletre mél­tó teljesítmény volt a kedves édesanyjátóll — Szeretném, ha a válást a e férjem hibájából mondanák ki, mert tudtom nélkül eladta e konyhai tűzhelyet, a pénzt pedig elitta. — Kérem, hogy a válást a feleségem hibájából mondják ki, mert a tűzhely eltűnését csak tizennégy nap múlva vet­te észre. Kikapós asszonyka az udvar­lójának: — Ma sok időnk van, mert a férjem horgászni ment. Es te mit mondtál a feleségednek? — Hogy horgászni megyek. • • • Gyakran láttunk mostanában a filmeken teljesen pucér nő­ket. Talán a rendezők Így akar­ják kimondani a — „meztelen Igazságot"? 1988. VI. 7. • Egy igazán szép nö min­den ruhában szép. Szükség ese­tén még ruha nélkül is. • Egy ismerősöm annyira ta­karékoskodik, hogy még nászút­ra is egyedül ment. • Vannak olyan könyvek is, amelyek minden ízlést kielégíte­nek: a szakácskönyvek. • Méhnek lenni sem jelent örökös méznyalást. • Semmit sem tanult, hogy alapos és széles körű müveletlen­ségre tegyen szert. A lány kérdőre vonja a fiút: — Hiszen te mást is szeretsz, nem csak engem?! — A szerelem nem Ismer ha­tárokat. — Uram, maga hülyének tart engem?! — Nem ... de én is tévedhe­tek! — Itt járt az udvarlód és megkérte a kezedet. Én bele­egyezésemet adtam — mondja az apa a lányának. — De apu — dadogja a lány —, kissé kellemetlenül ér­zem magam, mert nem szívesen hagyom itt anyukát. — Rendben van, drágám — nyugtatja meg az apja — nyu­godtan magaddal viheted. — Hogy van a feleséged? — Ne is kérdezd! Szegény mártiromságot szenved a hite miatt. — Hát miben hisz? — Azt hiszi, hogy 37-es lába van és a kis cipők agyonnyo­morítják. — Kölcsönözhetnél ötszáz koro­nát? — Nem. — Ezt megjegyzem! — De ha kölcsönöznék, azt biz tosan elfelejtenéd. GYOMORRÖNTGENEN — Uram, ilyet még nem lát­tam: a maga gyomrában szürke színűre változik a gipszkása! — szólt rémülten pácienséhez a röntgenkezelő. A beteg azonban nyugodtan így válaszol: — Ez csak természetes: ha a feketét fehérrel keverjük, mindig szürke színt kapunk. — Milyen feketéről beszél? — bámul értetlenül a röntgen­kezelő. — Hát arról, amit az imént ittam a sarki büfében. K£T HUMORISTA TALÁLKOZIK — Hova, hova, kolléga? — kérdi az egyik. — Megyek az Állami Biztosí­tóba — válaszolja a másik. — Biztosítást kötök munkaképte­lenség esetére. — Munkaképtelenség a mi szakmánkban?! — csodálkozik a kolléga. — Hát az meg mi­csoda? — A témahiány! — sóhajtja a máris gyengélkedő humo­rista. VAJ - VAJ Az igazgató csalódottan álla­pítja meg, hogy a reggelihez te­rített asztalról hiányzik a szo­kásos friss vaj. — Drágám, nem megmond­tam, hogy vajat mindig ve­gyél?! — bosszankodik. Erre az asszony is dühbe gu­rul: — Mostanáig vettem is — válaszolja gúnyosan. — De teg­nap megtudtam, hogy elég vaj van a te fejeden! ESETLEG EGY BAJ ÉRHETI — Ugyan milyen veszély fe­nyegetheti magát?! — vetette gúnyosan egyik szatíraírónk szemére egy profifutballista. — Egy szatíraíró azt sem tudja, mi az agyrázkódás vagy a láb­törés. Sőt, még a bokája sem ficamodhat ki. — Valóban így van — ismer­te el a szatíraíró. Majd így foly­tatta: — Minket esetleg egyet­len ba) érhet: kitekerhetjük a nyakunkat. -fa­A rendőr megkérdezi a ko­csi vezetőjét: — Hogyan tudott ilyen ré­szegen volánhoz ülni? — A barátaim segítettek. — És hogy nem segítünk a fia­tal kádereknek . . .? „Emlékszel még a filmprodu­cerre, aki kis szerepet ígért nekem, ha engedem, hogy meg­csókoljon?" „Persze..." „Ma reggel aláírta ötéves szerződésemet." „Vádlott, ön szabad! — kö­zölte a bíró. A bigámia miatti vádat bizonyítékok hiányában el kellett ejtenem ön ellen. Visszatérhet otthonába." „Melyikbe, bírő úr?" Férjének abszolút nyugalom­ra van szüksége — mondja az orvos a beteg feleségének — adok önnek egy csomag igen erős altatószert, esténként ok­vetlenül szíveskedjék kettőt be­venni belőle". A vastag Bilit már harmad­szor dobták ki a bárból. Egy já­rókelő segített neki feltápász­kodni és részvéttel megkérdez­te: — Mindenképpen vissza kell menni magának ebbe a bárba? — Sajnos, én vagyok a tulaj­donosa. — Mary, valamit be kell val­lanom neked. Már nős vagyok. — Öh, de megijesztettél! Már azt hittem, hogy ellopták a kocsidat. O 03 O H­< to O < o CO O h­—» < U) O «< > < Szöveg nélkül SPORTDEFINÍCIÓK A kosárlabda: — Az a sportág, ahol a magasabbtermetű Já­tékosokból lesz a „kimagas­ló". Gyaloglóverseny: — Szemben a boxolással, a résztvevők ma­guktól dőlnek ki a verseny­ből. Vízipóló: — Csak a játékvezető ússza meg száraz lábbal. Edző: — Olyan gyakran válta­kozik sportegyesületeinkben, mint a nők hajszíne ...! Beállít egy kéregető a gaz­dag, de rossz emberhez. így kezdi: — Ismertem a szegény papát, meg a mamát. Sőt a nagypapát is ismertem. Meg a nagybácsi­ját is, és annak a feleségét. . . A gazdag ember ideges lesz. — Mondja meg mennyit akar és azonnal másszon le a csa­ládfámról ...! O 00 O »— —^ < co O < — i > < SZEMÉTDOMB A TRÓN ELŐTT Abból az alkalomból, hogy keresztvíz alá tartották Felipe fuan Pablo Alfonso de todos los Saníost, fuan Carlos Bour­bon herceg, trónörökös és a görög Zsófia hercegnő fiát, a Bourbonok négy ágának képviselői találkoztak Madridban. Ez az esemény találgatásokra adott okot Franco diktátor esélyes utódának személye körül. Azt remélik tőle, hogy majd visszaállítja a spanyol monarchiát. Két uralkodóház sarjai viaskodnak az üres trónért: az „al­fonzisták", azaz XIII. Alfonz király leszármazottjainak cso­portja és a „karlisták", akiknek élén a barcelonai gróf áll, akiket Xavier de Bourbon-Parma francia herceg családja képvisel. A legnagyobb esélye XIII. Alfonz utódainak van. Igaz, Franco és a portugáliai Estorilban élő barcelonai gróf viszonya időnkint feszült volt. Juan Carlos harceg és Franco kapcsolatai szívélyesek. A herceg a Pardo palota, Franco hivatalos rezidenciája kö­zelében levő Sarsucla palotában él, s gyakran meglátogatja a generalisszimuszt. Megfigyelők szerint Juan Carlos nyo­mást gyakorol a caudillóra^hogy még életében nevezze ki a trónörököst. A „hagyományos monarchisták" azenban úgy vélik, hogy Juan Carlosnak nincs joga a spanyol trón elfoglalására, ha csak don fuan, a barcelónai gróf le nem mond „törvényes" utódlási jogáról. A madridi keresztelés különféle, egymásnak ellentmondó magyarázatokra adott okot. Az „örökösök" minden egyes csoportja feszülten figyelte, milyen jelekből következtethet érdekeinek kedvező elismerésére. Castiella francoista kül­ügyminiszter, Oriola igazságügy-miniszter megjelenése a Barejas repülőtéren Bettenbergi Viktória exkit'ályné fogad­tatásán felbuzdulást keltett a monarchisták körében, noha rendkívüli derűlátásra nem adott okot, mert sem a caudillo, sem Carrero Blanco tengernagy, alelnök nem jelent meg a repülőtéren. Franco hivatalos üdvözletét a légügyi mi­niszter adta át XIII. Alfonz özvegyének. A keresztelési szer­tartáson a caudilló kimérten elbeszélgetett a Bourbon ház valamennyi tagjával. A karlisták, akikre a diktátor ügyet sem vetett, ingerül­ten reagáltak az eseményre, és lapjukban, a Pensamiento de Navarrában epés megjegyzéseket tettek. Különösen árért dühöngtek, mert egyes spanyol lapok don Jüant emlegették a spanyol korona reményteljes várományosaként. ITiempof A GAZDASÁGI ÉLET ÉS AZ ELMEBETEGEK Pénzügyi nehézségek elmebetegségeket idézhetnek elő. Bárminő gazdasági hanyatlás azonnal viszatükröződik az el' mebetegek számának növekedésében, amit kórházi statisz­tika bizonyít. Doktor Harvey Brenner, a Yale Egyetem szociológusa az amerikai gazdasági élet ingadozásainak alapos tanulmányo­zása és a New York-i kórházak 1910 és 1960 közötti mun­kájának felülvizsgálása alapján derítette ki ezt az össze­függést. Dr. Brenner azt állítja, hogy a gazdasági aktivitás bármi­lyen csekély hanyatlása is elkerülhetetlenül visszatükröző­dik az elmebetegek kezelésbe vételének statisztikájában. Gazdasági hanyatlások idején leginkább a középosztályhoz és a felső tízezerhez tartozó egyének hajlamosak elmebe­tegségre. Ezeknek az osztályoknak képviselői automatiku­san betegesen reagálnak a gazdasági hanyatlásra, viszeot az alsóbb osztályok képviselői, akár fiatalok, akár éltesebbek, elég nyugodtan vészelik át a gazdasági Ingadozásokat. A New York-1 kórházak 1960-ban mintegy húszezer el­mebeteget vettek kezelésbe. Doktor Brenner feltételezi, hogy az idén kezelésbe vett elmebetegek 60—70 százaléka gazdasági hanyatlás áldozata. Különféle lelki betegségek tartoznak az elmebajokhoz, a mániákus-depressziv pszichózisok azonban nyilvánvalóan nem a gazdasági ingadozások közvetlen következményei. Érdekes az említett amerikai tudós és egy híres svéd et­nográfus, Bengt Danielson megfigyeléseinek (A boldog szi­get című könyve) összehasonlítása. Danielson éveket töltött a Csendes-óceánban Tahiti közelében fekvő Raroa szigeten, melynek lakossága máig sem ismeri a tőkés paradicsom gyönyörűségeit, viszont az elmebetegségek szintén isme­retlenek náluk. fScients newsf A NYAKÍORES PROFESSZIONISTÁI Mintegy száz amerikai él abból, hogy állandóan a nyak­törés veszélye fenyegeti, ök a „stunt"-emberek, a vadnyuga­ti filmek dublőreí, akik az életveszélyes ugrásokra és zuha­násokra specializálták magukat. Ök jelennek meg a filmvásznon a színész helyett, amikor le kell zuhanni a lóról, sziklák között kell gurulni, vagy éppen a robogó kocsira kell felugrani. Ök ereszkedne!, le a bástyafalakról, ők verekszenek az égő házban, őket hurcol­ják az indiánok a ló farkához kötözve kilométereken át. Mutatványaik korántsem trükkök. Nem lehet pontosan előre látni, mikor esik le az ember egy óránként 50 kilo­méteres sebességgel vágtató lóról, és a zuhanás nem mindig úgy sikerül, ahogyan kellene. Csaknem valamennyien ösz­szetörték már a csontjaikat; de igyekszenek minél hama­rább kikerülni a gipszből, mert amíg rajtuk van a gipsz, nem kereshetnek. Esésenként fizetik őket, a mutatvány nehézségétől és ve­szélyességétől függően. De ha eltévesztik, ha meg kell is­mételni a jelenetet, akkor egy centet sem kapnak. Ha viszont jól sikerült a felvétel, megéri a kockázatot. A vágtató ló farkához kötött dublőr 1000 dollárt kap per­cenként. Egyszerű zuhanás 200 dollár, zuhanás lóval együtt 250. Egy közejies képességű dublőr 2000 dollárt is kereshet naponta. Chuck Roberson, az egyik legtapasztaltabb és leg­keresettebb dublőr 3000-et is kap egynapi munkájáért. Az amerikai dublőrök szövetségének több mint 100 tag­ja van. A loydoni Lloyds biztosítónál vannak biztosítva, es szövetségükön belül is működik biztosító inézet. Csonttöré­seiket úgy mutogatják, mint öreg katonák a dicsőséges csa­tákban szerzett sebek nyomát. Egy híres rendező azt mondta egyszer: két vadnyugati film közöt csak az a különbség, hogy kicserélik a lorrakat. Nem volt igaza. A dublőröknek gondosan idomított saját lovaik vannak, amelyek pompás „színészek": tudják, hogyan kell viselked­niük, amikor puskalövést hallanak, vagy amikor megbok­rosodnak". A dublőrök minden filmhez magukkal viszik a lovukat, sohasetr) adják el, nagyon ritkán adják bérbe. A ló leghívebb munkatársuk és biztonságuk záloga. (STERŇ)

Next

/
Thumbnails
Contents