Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-05 / 154. szám, szerda

Felelősségünk a mai és a jövő nemzedékekkel Az év elején felvetett időszerű kérdések társadalmi mozgást, eddig nem tapasztalt aktivitást idéztek elő a pártban — mondotta bevezetőül BÜffk elvtárs. Ez a mozgás kiterjed a társadalmi élet minden területére. A politikai élet színpadára új, eddig szunnyadó erők és nézetek léptek, amelyek többségükben támogatták azt az új, egészséges irányzatot, amit a pártéletbe és a társadalomba a CSKP Központi Bizottságának januári plenáris ülése, valamint a Központi Bizottság és szerveinek későbbi tevékenysége hozott. Nem kell bizonygatnunk, bogy alig öt hónap alatt többet tettünk társadalmi, politikai téren, mint az ezt megelőző években. Ennek ellenére olyan hangokat is hallunk, hogy a fejlődés üteme lassú és meg kell gyorsítani. Természetesen más sebességgel lehet haladni a levegőben és mással a földön. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a földhöz kell igazodnunk, figyelembe kell vennünk a valóságot, hogy a földön járunk, és respektálnunk kell bizonyos objektíven érvényes törvényszerűségeket és tényeket. Az akcióprogram elfogadásával pártunk a demokratizálódási folyamat új szakaszába lépett. Ma arról van szó, hogy egységesítsük a párton és a társadalmon belüli egészséges erőket a megkezdett irányvonal realizálására. Az a folyamat, amelyet pártunk a januári plenáris ülés után megkezdett, nem 'lehet csak kampány, hanem a párt és a társadalmi tevékenység állandó módszerévé kell válnia, mert teljes összhangban áll a szocializmus és népünk széles tömegeinek érdekeivel. A jelenlegi politikai helyzet pozitív értékelése azonban nem gátolhat meg bennünket azon negatív jelenségek meglátásában, amelyek az embereket joggal nyugtalanítják. Az elmúlt évekhez hasonlóan jelenleg is sok dolgot leegyszerűsítünk és idealizálunk. Ami fehér volt, most fekete, ami fekete volt, egyszerre fehér lett. Saját magunkat csapnánk be, ha a pártban nézet és akcióegységről beszélnénk. Nehéz ugyanis egy nézetet vallani Novotn^val — de nem érthetünk egyet azokkal sem, akik azt hiszik, hogy akkor szilárdítják a pártot, ha mennél jobban megszégyenítik. Számos problémában különbözhetnek a nézetek. Bizonyos alapvető kérdésekben azonban, amelyek a szocializmus alapjait képezik, fenntartás nélküli egységnek kellene lenni. Az egyik ilyen alapvető kérdés, hogy az olyan országban, mint a miénk, lehetetlen és elképzelhetetlen az igazi szocializmus és a szo- • cialista demokrácia fejlesztése ti marxista párt és a Szovjetunióhoz, valamint a többi baráti országokhoz fűződő barátság nélkül. Sajnos erről egyesek gyakran megfeledkeznek, sőt tudatosan gyengíteni igyekeznek ezt az elvet. Annak ellenére azonban, hogy saját csehszlovák politikát folytatunk, tekintettel kell lennünk arra is, hogy az, amit csinálunk, nemcsak a mi, kizárólagos csehszlovák ügyünk. Megmutatkozott, milyen káros következményekkel jár, ha nem veszik tekintetbe azokat a nemzeti sajátosságokat, amelyek a történelem folyamán az egyes országokban kialakultak. Nein kevésbé káros azonban az is, ha a marxisták ezeken a nemzeti sajátosságokon túl nem látják a közös internacionalista érdekeket, holott csupán ezeknek a respektálása sokszorosíthatja meg a szocialista tábor erejét, és csak ennek keretében biztosítható az egyes országokban a fejlődés haladó iránya. Ezért rendkívüli felelősséggel tartozunk nemcsak a mai, hanem a jövő nemzedékkel szemben is, ha olyasvalamit tennénk, ami a szocializmus érdekeinek kárára lenne. JóváVI. 5. tehetetlen lenne, ha eltitkolnánk, hogy mindez- amit ma haladónak neveznek, valóban az, és hogy az egészséges erőkön kívül — akik többségben szemben Vasi! Bil'ak elvtárs felszólalása a CSKP KB májusi plenáris ülésén 196B vannak — felszínre kerülnek és csoportosulnak a kommunista- és szocialistaellenes erők is. Nyugtalanít bennünket azoknak az erőknek az aktivizálódása, amelyek Szlovákiában szorosan kapcsolatban álltak a demokrata párt február előtti politikájával. Ugyanakkor azonban nemcsak azt kell látnunk, mi történik Szlovákiában, hanem azt is, hogy mi történik a köztársaságban. Feltétlenül nyugtalanít bennünket nemcsak a Tudák ideológia ébredezése, hanem azoknak az osztály- és politikai erőknek az aktivizálódása is, amelyek programja a München előtti köztársaságban, valamint a felszabadulás után egészen a februári eseményekig a kapitalizmus uralmának megőrzésére, az uralmon levő burzsoázia privilégiumának, és itt Prágában pedig azoknak az erőknek a megőrzésére irányultak, amelyek komolyan veszélyeztették a szlovákoknak mint nemzetnek az életérdekeit. Hallatszanak azonban megnyugtató hangok is, hogy ezekké.! ne törődjünk, mert mindez — úgymond — csupán egyesek vagy kisebb csoportok megnyilvánulása. Az SZLKP Központi Bizottsága kifejtette azon véleményét, hogy éberségünknek nem szabad csökkennie, hanem komoly figyelemmel kell kísérni minden negatív jelenséget. Ez természetes és indokolt forradalmi fellépés a szocializmus ellenségeivel szemben, akik a szocializmus elleni gyűlölet érzését_állandóan fenntartják és mélyítik, nemcsak saját magukban, hanem gyermekeikben is. Nem lehetünk olyan együgyűek, ha azt feltételezzük, hogy az exponált fudákok, a gárdisták, a különféle arizátorok és háborús gazdagok egyetértenek a szocializmussal, és nem igyekeznek kihasználni minden lehetőséget a régi idők visszatérésére. A burzsoázia — amelynek vagyonát államosítottuk —, a bankároktól és gyárosoktól kezdve egészen a kulákokig, egészen bizonyos, hogy sohasem törődnek bele a szocializmus létezésébe. A marxista—leninista tanítás világosan megmutatja a társadalom dialektikus fejlődését: az új, a születendő és a régi és elavult közötti ellentétet. Ezt a marxista tételt az utóbbi években figyelmen kívül hagyták. A haladó gondolatokat, javaslatokat vagy intézkedéseket a pártban, a társadalomban, a termelésben vagy a nemzeteink közötti kapcsolatok tekintetében nagy erőfeszítésekkel kellett kiharcolni a konzervatív erők ellenállásával szemben. Nem ismerek a világon még ( j egy olyan országot, ahol az j I uralkodó párt saját magát — i I a sajtón, a rádión és a televíl zión keresztül — annyi bírálattal illette volna, mint a mi pártunk. Es sokaknak még ez sem elég. Előkotornak még olyan szennyest is, amit nem kommunisták hordtak, csak azért, hogy egyes egyéneket, szerveket és az egész pártot nyilvánosan pocskondiázhassák. Egyszerre úgy tüntetik fel, mintha a felszabadulás óta nálunk nem is létezett volna semmilyen szabadság és demokrácia, mintha a demokrácia elsajátítása céljából vissza kellene térnünk a München előtti köztársaság burzsoá kormányaihoz vagy a nyugati burzsoá kormányokhoz. Talán az NSZK ,,demokráciájához", ahol betiltották a kommunista pártot? Miért kerülgetjük azt a történelmi tényt, hogy a München előtti köztársaság politikája — Masarykkal és BsneSsel képviselve — kudarcba fulladt, és a cseheket, valamint a szlovákokat nemzeti halál fenyegette. Nem szabad megfeledkeznünk az ő ckmiokráciájuk másik oldaláról sem, ami a Duchcovban, a Kosutyn, a Haburban, a Korompán és a Moston lezajlott eseményekhez vezetett. Továbbá Szlovákiában az még abban is megnyilvánult, hogy a szlovákokat nem ismerték el mint nemzetet. Ez a burzsoá kormány az úgynevezett demokrácia keretében a CSKP-t illegalitásba kergette és Szlovákiában a klerofasiszta fudákok kezébe adta a hatalmat. Valahogy megfeledkeznek beismerni az igazságot, hogy azok a demokratikus jogok és vívmányok, amelyek az egyes cikkekben és történelmi tanulmányokban megjelennek — mint a München előtti köztársaság demokratikus vívmányai — nem a burzsoá kormányok nagylelkűségének és demokratikus érzelmeinek az eredménye, hanem elsősorban a munkásosztály és a dolgozó nép osztályharcának az eredménye. Ne gyanúsítson bennünket s-einki azzal, hogy nem akarjuk meghallani a különféle hibák és fogyatékosságok vagy azon konkrét személyek bírálatát, akik pártunknak és társadalmunknak nagy kárt okozlak. A hibákat bírálni kell, de teljes tárgyilagossággal. Köztársaságunk története nem húsz évvel ezelőtt kezdődött. Az ifjú nemzedék nem emlékezhet a München előtti köztársaságra, sem pedig a klerofasiszta szlovák államra. Ezért szükséges, hogy objektívan tárjuk fel a burzsoá vezetők pozitív, de negatív szerepét is, hogy ne alakulhassanak ki olyan téves nézetek, mintha a burzsoázia képviselői népünknek többet adtak volna, mint amit elért Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével. Tisztességtelen és meggondolatlan tett volt azok részérói, akik olyan rendszert hoztak •létre, amelyben deformálódtak a marxista—leninista alapelvek, — ha a mai cikkeikben és nyilatkozataikban — mint ezt például Bacilek és Kopííva tették — a tájékozatlan, tehetetlen és semmire sem emlékező emberek álláspontjára helyezkednek. Az egyik a pártra, a másik a sorsra, a harmadik a szovjet tanácsadókra hárítja a felelősséget. Ez nem becsületes, nem kommunista eljárás. A máért, azért, ami ma történik, a történelem előtt bennünket terhel a felelősség. Mindig érvényben lesz, hogy a vezető tisztségben elkövetett hibákért a felelősség is nagyobb, és ezekért a deformációkért nem lehet felelősségre vonni a lakosság — a kommunisták és párton kívüliek — ezreit, akiknek valóban semmi közük sem volt a deformációkhoz, hacsak nem azzal, hogy i be voltak csapva. Felelőtlen nyilatkozataikkal és a valóság elferdítésével nem segítenek • magukon, s még kevésbé a pártnak, de támogatják azokat, akik pártunk diszkreditálására, a Szovjetunióval való kapcsolatunk gyengítésére, a szovjet nép nyújtotta őszinte segítség lebecsülésére törekednek. A szovjet emberek, a Szovjetunió nem felelős azért, hogy számos túlbuzgó egyén — a szovjet tapasztalatok átvételének jelszava alatt — elértéktelenített számos hazai és világviszonylatban is elismert tapasztalatot. Jelenlegi munkánk legnagyobb fogyatékossága az, .hogy nem válaszolunk világosan és nem reagálunk rugalmasan még azokra a kimondott hazugságokra sem, amelyek gyengítik pártunkat, valamint a szocialista országokkal és főleg a Szovjetunióval való szövetségünket. Egyesek burkoltan, mások nyíltan igyekeznek kételyeket ébreszteni a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió között fennálló gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kölcsönös előnyössége iránt, mintha ezzel bizonyítani akarnák, vajon a Szovjetunió nem zsákmányol-e ki bennünket stb. Ez az egyik módszere annak, hogyan lehet rendkívül ímegkárosítanl népgazdaságunkat. Az alapfokú iskola bármelyik növendéke — nem kell, hogy nagy közgazdász legyen — Európa térképére tekintve megállapíthatja, hogy a Szovjetunió a világ akkora részét öleli fel, amely teljes bizonnyal kevésbé függ Csehszlovákiától, mint Csehszlovákia tőle. Franciaország, Olaszország, Japán, Anglia, NyugatNémetország, az Egyesült Államok — egyszóval valamennyi fejlett nyugati kapitalista ország piacot keres, törekszik a szovjet piac megszerzésére. Mi azonban, akik saját érdekünkben lehetőséget kapunk e piacon való érvényesülésre, s arra. hogy nehezen beszerezhető nyersanyagokat szerezzünk — egyes „tanácsadóink" szerint erről a piacról önként le kellene mondanunk. A történelem arra tanít bennünket, hogy a Szovjetunió már akkor is fejlődött, amikor Csehszlovákia még a túlsó oldalon állt, vagyis h nyugati nagyhatalmak védelme alatt állott. Szerencsénk, hogy a világ jelenlegi bonyolult fejlődésében a Szovjetunióhoz nemcsak közös ideológiai és politikai érdekek fűznek, hanem gazdasági tekintetben is megfelelő partnerünk. Ma egyetlenegy oppozíciós, szocialistaellenes csoport sem lép fel kimondottan nyílt programmal a szocializmus ellen, mert tudja, hogy pórul járna. Az ellenség okult a magyar ellenforradalomból is, s nem olyan együgyű, hogy nyílt követeléssel lépne fel. Ellenkezőleg, a megújhodási folyamat mellé sorakozik, hivatkozik a januári plénáris ülésre, támogatásról biztosítja a párt vezetését, de ugyanakkor ellene van a párt vezető szerepének, a marxizmusnak, ami — úgymond — túlhaladott, elavult, és ezért valami új, modern kommunizmussal kell helyettesíteni. Kételkedést keltenek az önálló csehszlovák külpolitikában, mintha a Szovjetunió bizonyos céljainak lenne alárendelve. Soha senki előtt nem titkoltuk, hogy a Szovjetunió hű szövetségese vagyunk, és •leszünk, mint az emberiség azon milliói, akik egyeTertenek a szovjet politikával a béke kérdésében, az imperializmus és a kolonializmus elleni harc, valamint az osztály és szociális elnyomás elleni harc támogatásában — úgy mi is, saját érdekünkben azonosítjuk magunkat ezekkel a célkitűzésekkel, és támogatjuk ezeket az egész emberiségnek megfelelő humánus célokat. löbb szgz határozatból kitűnik, hogy a dolgozók elégedetlenségüket fejezik ki a szocialistaellenes erők gyarapodása miatt. Egyes emberek szemében ugyanis szálkát jelent például a népi milícia. Sőt még azt is kétségbe vonják, hogy van e törvényes alapja. Kit bánt annyira a szocialista társadalomban, hogy a munkásoknak fegyverük van? A népi milícia nálunk még senkibe sem lőtt, önkéntes tevékenységet fejt ki, munkaidőn kívül, s ennek ellenére valakiknek mégis az útjában áll. Ezért úgy gondolom, hogy a népi milíciának — amint ezt DubCek elvtárs is mondotta — fokozott figyelmet kell szentelnünk, és sokoldalú támogatásban kell részesítenünk. Azt mondják, hogy a Novotny rezsimben rend volt. Igen, rend volt, amely a félelemből eredt. Ezzel szemben szóbeszéddel Igyekeznek félelmet előidézni, hogy ne legyen rend, Ennek ellenére az SZLKP Köz-, ponti Bizottságának az a meg-> győződése, hogy nem szabad a kitűzött demokratizálódási irányvonaltól eltérnünk, hanem vissza kell utasítanunk min-, dent, ami eltéríthetne bennünket a szocializmushoz vezető megkezdett útról. Csehszlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa egyik lépés lehet a konszolidálódáshoz. Egyike vagyok azoknak, akik azt vallották, hogy a kongresszust tartalmilag elő kell készíteni. Az új momentumok a helyzetet jelentősen megváltoztatták. Egyes forrófejűeket komo-. lyan és teljes felelősséggel figyelmeztetni kell: hasznos lenne tudatosítaniuk, hogy már soha nem folytathatnak Csehszlovák politikát Szlovákia nélkül, hogy Szlovákiának ebben a köztársaságban szava van és lesz, és azt akarja, hogy a pártban és az államban — a csehek és a szlovákok két egyenrangú nemzetének közös államában — tekintetbe vegyék véleményét a további fejlődés kérdésében. Ma bennünket Szlovákiában konzervatívoknak, és a megújhodási folyamat befagyasztói* nak neveznek. Ha ezek a „szintén teoretikusok" és nagy „megújhodók", akik olyan gyakran különféle jelzőkkel illetnek bennünket, legalább annyi fáradságot vehetnének, hogy komolyan megfejtenék: mi az a progresszív és mi az a konzervatív. Milyen komédia! Még hozzá azok az emberek, akik a szocializmust következetesen és alkotó módon akarják építeni a marxizmus-leninizmus alapján — és valóban igaz, hogy szocializmust semmilyen más alapon nem lehet építeni. Ez azt jelenti, hogy a szocialista társadalom vezető ereje más nem lehet, csakis a munkásosztály pártja, mely a marxizmus—leninizmus tudományos világnézetéhez igazodik. Az ilyen embereket ma Szlovákiában és Csehországban is konzervatívoknak bélyegzik. És ellenkezőleg, azok az erők és csoportok, amelyek lényegében semmi mást sem akarnak, csak a február előtti, sőt a háború előtti gyakorlat viszszatérését, vagyis a burzsoá polgári demokráciát — amit már túléltünk, és a nem is olyan régi forradalmi időkben végérvényesen elutasítottunk — ezek egyszeriben önmagukat kiáltják ki progresszív erővé. Azzal kérkedtek, hogy Novotn£ ellen harcolnak. Novotnyt félreállítottuk, a demokratizálódási folyamat tovább fejlődik — a pártot mégis ütik és ütik. A jelenlegi időszak igazolja, hogy számukra nem a kommunista pártról van szó, hanem arról az átgondolt igyekezetről, hogy a kommunista párttal szemben ellenzéket hozzanak létre az ő elképzeléseik szerint. Talán a kommunista párt neve még meg is maradhatna — könnyebben szolgálhatna a széles tömegek becsapására —, nem szabadna azonban kommunista politikát folytatnia. Több elvtársnak, mint Novomeskynek, Husáknak, Smrkovskynak —, erkölcsi joguk lenne, hogy bírálják a párt múltbeli politikáját, ám ők a deformációk konkrét megtestesítőit ítélik el, és mint tiszta kommunisták védelmezik a kommunista pártot, s ezért már ők is kegyvesztettek. Sokan az akasztófa alatt a következő szavakkal haltak meg: Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja, éljen a Szovjetunió! Szükséges, hogy ez minden becsületes kommunista krédója, munkánk és életünk krédója •legyen.