Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-04 / 153. szám, kedd

ALEXANDER DUBČEK ELVTÁRS BESZÉDE 1988. VI. 4. (Folytatás a >. oldalról! és a televízió munkája az utóbbi másfél hónap alatt miért váltott ki olyan éles bírálatot a párttagság és a társadalom körében. A párttagok s a többi dolgozók is számos esetben nem tudtak válaszolni arra a kérdésre, miért nincs megfelelő összhang a Központi Bizottság és vezetőségének álláspontja, valamint a tömegtájékoztatási eszközök működése között, amelyek irányzata az utóbbi időszakban túlságosan egyoldalú volt. Ogy vélem, hogy az újságírók egy része nem becsülte fel kellőképpen munkájának a társadalomra gyakorolt hatása objektív következményeit. A sokszor egyoldalú, nem hitelesített, szenzációhajhászó információk és jelentések, vagy a hibák egyoldalú hangsúlyozása bizonytalanságot és bizalmatlanságot szült az emberek egy részében a .politikánkkal szemben. A közvéleményre gyakran nagyobb hatást gyakoroltak azzal, hogy visszatértek az 50-es évek problémáihoz, mintsem hogy arra ösztönözték volna, hogy segítsen az akcióprogram feladatainak megoldásában, a múlt hibáinak pozitív leküzdésében. Elégedetlenséget keltett az is, hogy a pártsajtó és a televízióban, a rádióban és a folyóiratokban dolgozó kommunisták is, nem tudnak eléggé gyorsan reagálni a leplezett, sőt a nyílt szocialista ellenes támadásokra, amelyek kívülről érik a pártot. Ha a kommunista és szocialista módon gondolkodó újságírók támogatni akarják a szocialista demokrácia megújhodását, mérlegelniük kell a reális politikai helyzetet, amely gyorsan változik, valamint tevékenységük objektív hatását is. Nem indulhatnak ki csupán saját szubjektív kívánságaikból. A megfontolatlan, bár jőszándékú fellépések objektívan ártanak, és így egyrészt a jobboldali ellenzéki elemek, másrészt pedig a dogmatikus erők kezére játszanak. jelenleg, főként az akcióprogram alapján, a tájékoztatási eszközök fő feladatának a pozitív hatást, az alkotó és szervező munkát tartjuk, amely nemcsak, hogy nem zavarja meg a konszolidációs folyamatot, hanem ellenkezőleg, segíti annak megszilárdulását, a politikai bizalom légkörét alakítja ki, és . konkrétan, bírálóan elemzi a pozitív politika megvalósításának akadályait. Ezen a téren a tájékoztatási eszközöknek minden segítséget meg kell adni, s a magunk számára is azt a következtetést kell levonni, hogy meg kell tanulnunk jobban számításba venni ezen eszközök lehetőségeit és jelentőségüket a pártpolitika hatékonyságának növelése szempontjából. Továbbra is a kommunista újságírók aktívájával fogunk dolgozni úgy, hogy az e szakaszon lévő kommunisták is résztvegyenek a pártpolitika kialakításában és megvalósításában. S úgy vélem, a párt új, alkotó szellemű politikájának megvalósításában való aktív részvétel követelménye hálás követelmény, és teljesen összhangban áll újságíróink és közíróink küldetésével. • • • A pártnak joga a kommunista újságíróktól megkívánni, hogy tovább fejlesszék és védelmezzék a szocializmus alapvető értékeit. Külpolitikai téren elvárjuk, hogy a tömegtájékoztatási eszközök ne sértsék a csehszlovák állami érdekeket, és hogy a szerkesztőségekben gondoskodni fognak arról, ne kerüljön sor más szocialista országok belügyeibe való beavatkozásra. Elvárjuk, hogy megfontoltan és tárgyilagosan reagáljanak a fejlődésünkkel kapcsolatban esetleg megnyilvánuló külföldi aggodalmakra vagy bírálatokra. Az előkészített törvényben lerögzítjük a szólásszabadságot, az előzetes cenzúra eltörlését. Ezt azonban senki sem értelmezheti olyan jogként, hogy szubjektív nézeteit fejtheti ki a nézők, a hallgatók, vagy az olvasók milliói előtt anélkül, hogy megfelelően mérlegelné társadalmi hatásukat. Az állam tájékoztatási eszközeiért — a ČSTK-ért, a rádióért és a televízióért — a kormány felelős. A Központi Bizottság elnöksége nagy figyelmet szentel e területnek, mert a sajtó, a rádió és a televízió munkája a politikai fejlődés során valóban nagyon fontossá válik. A Rudé Právo szerkesztősége vezetőinek jelenlétében az elnökségben alaposan foglalkoztunk a szerkesztőség munkájával és hangsúlyoztuk, hogy a Rudé právo a Központi Bizottság lapja, és megtárgyaltuk a munkája hatékonyságának növelését célzó intézkedéseket. Helyeseltük, hogy mielőbb jelenjen meg egy pártpolitikai hetilap, amely a politikai fejlődést elemezné és kommentálná. A Nová Mysl-t olyan elméleti marxista folyóirattá akarjuk kiépíteni, amely helyet adna a marxizmus, valamint a többi eszmei áramlat közötti párbeszédnek és polémiának. A többi sajtóban úgyszintén igyekeznünk kell a kiadó és a szerkesztőség vezetősége felelősségének és tekintélyének növelésére. Egyrészt a szerkesztőségek kommunistáira, másrészt a nemzeti frontnak a sajtószerveire gyakorolt befolyására fogunk támaszkodni. Ogy tűnik, hogy az utóbbi időben, az utóbbi néhány napon, mégis csak kevesebb lett a szenzáció, és a túlságosan egyoldalú negativizmus. Komolyabb hangnemre térnek át. Ezek az első jelei annak, hogy e munkahelyeken dolgozó kommunisták tudatosítják azokat a bíráló észrevételeket, amelyek a párttagok és a többi dolgozó részéről hangzottak el címükre. Elutasítottuk azt a koncepciót, amely az újságírókat a pártpolitika passzív tolmácsolóivá degradálta. Nézetünk szerint a pártsajtőnak közvetítenie kell a véleményeket a párt vezetősége és tagjai között, a párt és a társadalom között. Egy másik szélsőség volna azonban, ha a szerkesztőségekben egyes kommunisták a pártpolitika autonóm alkotóinak tartanák magukat. Ezen a téren is el kell mélyíteni a pártpolitika széles körű közös kialakításának lenini alapelveit, de ugyanakkor az akcióegységet is a jóváhagyott határozatok megvalósítása során. Részünkről ez feltételezi, hogy rendszeresebben, gyakrabban fogunk a kommunisták ezen aktívájával dolgozni. A szocialista demokrácia fejlődésének hazánkban végbemenő folyamatát továbbra is fokozott érdeklődés kíséri világszerte. Főként a kommunista és munkáspártok figyelmének középpontjában áll. Bennünket természetesen elsősorban a szocialista országok testvérpártjainak állásfoglalása érdekel. Tény az, hogy képviselőik, akikkel tárgyaltunk, támogatásukról és rokonszenvükről biztosítják pártunkat, támogatják a párt Központi Bizottságának elnökségét a fejlett szocialista társadalom kiépítésére Irányuló erőfeszítésében, de a beszélgetések során, sőt néha nyilvánosan is, nem leplezik nyugtalanságukat a megújhodási folyamat áramlatában felmerült egyes szocialistaellenes, antikommunista és szovjetellenes irányzatok miatt. A múltbeli deformációk elleni harccal egyidejűleg politikánk oszthatatlan részeként harcolunk az antikommunista megnyilvánulások, a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való szövetségünk és jó kapcsolataink megzavarása ellen, pártpolitikánk internacionális vonatkozásainak támadása ellen. Baráti kapcsolataink szilárdítása érdekében, és hogy megelőzzük a különféle félreértéseket, világosan meg kell mondani azt is, hogy politikánkat nem állítjuk mintaként és példaként a többiek elé, nem ítéljük meg a mi szükségleteink és feltételeink alapján más szocialista országok politikáját, és nem fogunk magunk körül jó vagy rossz osztályzatokat osztogatni. Fenntartottuk magunknak azt a jogot, hogy belügyefhket saját feltételeink és hagyományaink alapján rendezzük el. Nem tagadjuk meg e jogot másoktól sem, és különféle nézetek nyilvánosságra hozásával nem avatkozunk be más szocialista országok belügyeinek megoldásába. Nem tesszük másokkal azt, amit nem akarunk, hogy mások velünk tegyék. Részünkről semmi esetre sem szabad a burzsoá propaganda malmára hajtani a vizet, amely a szocialista országok egységének megbontására irányul, például olyan híresztelésekkel, mint az, hogy a szocialista országok részéről katonai beavatkozás készül Csehszlovákia ellen, vagy a vezető elvtársak kijelentéseinek durva elferdítésével. Nem tudom, mire jó átvenni a burzsoá propaganda különböző híreszteléseit és helyet adni nekik nálunk a sajtóban anélkül, hogy állást foglalnánk hozzájuk. Szükséges közvéleményünknek újból megmondani, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Szovjetunió kormánya képviselőivel lefolyt valamennyi találkozónk és megbeszélésünk az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján zajlott és zajlik le. Mint internacionalisták teljesen tudatában vagyunk, hogy elsősorban mi vagyunk felelőssek a hazánkban lévő helyzet fejlődéséért, Csehszlovákia Kommunista Pártjának a szocialista fejlődés irányításában végzett munkájáért. Szeretném megismételni azt is, hogy a szovjet elvtársak nagy készséggel hajlandók segíteni gazdasági nehézségeink megoldásában. Biztosíthatom önöket arról, hogy az SZKP KB elnöksége, a Szovjetunió kormánya és a CSKP KB elnöksége, a Nemzetgyűlés és köztársaságunk kormánya között a teljes kölcsönös bizalom kapcsolata áll fenn. Még gyakrabban és részletesebben kell tájékoztatnunk a testvérpártokat fejlődésünkről, találkoznunk kell velük és keresni kell a további konkrét együttműködés útjait. Ne gondoljuk azt, hogy képesek vagyunk és leszünk valamilyen eszményi teljes egységet elérni az egyes szocialista országok fejlődésének valamennyi kérdésében, mert az internacionális tapasztalatok és érdekek tiszteletben tartása mellett látni kell azt is, milyen sajátosságok közepette dolgozik az egyik vagy másik kommunista párt. Közöttünk és a többi szocialista ország között objektívan fennállnak és a Jövőben is fenn állnak majd bizonyos különbségek a szocialista társadalom felépítésének politikai gyakorlatában, elsősorban az egyik vagy másik ország és kommunista párt munkáját jellemző sajátosságokat tekintve. De meg vagyunk győződve arról, hogy a Szovjetunió testvéri kommunista pártjával és a szocialista országokkal a kölcsönös megértés és kölcsönős segítség elvei alapján folyik az együttműködésünk. Pártunk politikája internacianális volt és marad, ez felel meg a marxista—leninista párt fő vezérelvének, nemzeteink létfontosságú, sőt sorsdöntő érdekeinek. A Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátságunk és szövetségünk védelmezése nemcsak a kommunisták feladata, hanem országunk valamennyi polgárának ügye, akik nem feledkeztek meg Münchenről, akik nem akarják könnyelműen kockáztatni nemzeteink létezésének, érinthetetlenségének és önálló létének alapvető feltételét. Mivel ismerjük a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő baráti és szövetségi kötelékeink értékét, azt kívánjuk, hogy szövetségeseink is tudják, bogy a jóért jóval fizetünk és a hozzájuk fűződő kapcsolataink is tar-tósak. A szocialista országokkal fennálló szövetségünk, a Varsói Szerződéshez való tartozásunk nem gátol bennünket abban, hogy tevékenyen és rugalmasan fejlesszük együttműködésünket és kapcsolatainkat valamennyi többi országgal politikai, gazdasági és kulturális érdekeinknek megfelelően. Ez a mi aktív külpolitikánk lényeges eleme, amelyet komolyan és felelősségteljesen akarunk folytatni továbbra is. Elsősorban hozzá akarunk járulni az európai kollektív biztonsági rendszer fokozatos kialakításához. Sarkalatos probléma a német kérdés. Számunkra éppúgy, mint egész Európa számára történelmi jelentőségű az, hogy ma Németország egyik részében, a Német Demokratikus Köztársaságban szocialista állam létezik, amely a barátság, a többi európai országgal való békés együttélés elvein épült s amely elismeri a második világháború eredményezte realitásokat, s amelyet ml teljesen támogatunk. Jószomszédi és baráti kapcsolatokat akarunk a Német Szövetségi Köztársasággal is. De ha van ok a nyugtalanságra, akkor az nemcsak az újnácl erők növekedése, hanem az is, hogy a Német Szövetségi Köztársaság mindeddig nem hajlandó elismerni a fennálló európai határokat, elismerni a Német Demokratikus Köztársaságot és München kezdettől fogva vett érvénytelenségét. Éppen ezek a tények állnak kölcsönös kapcsolataink normalizálásának útjában. Pártunk internacionális állásfoglalását fejezi ki a kommunista és munkáspártok 1968 november 25-én, Moszkvában tartandó nemzetközi tanácskozása előkészítésében való részvétele is. Szeretném ezzel összefüggésben nyomatékosan értékelni azt, hogy a lényeges kérdésekben egység jött létre a résztvevő felek között. Ezzel azonban távolról sincs még minden megoldva. Még sok erőfeszítésre, konzultációra és vitára lesz szükség, hogy a tanácskozás meghozhassa a várt eredményt. Pártunk két dolgot tart döntőnek. Először is olyan politikai dokumentumot kellene kidolgozni, és olyan érdembeni intézkedéseket kellene jóváhagyni, amelyek az imperializmus ellen, a békéért, a szocializmusért és a demokráciáért vívott harcban a nemzetközi kommunista mozgalom tényleges aktivizálásához vezetnének. Másodszor a tanácskozásnak a legnagyobb mértékben elő kellene segítenie a nemzetközi kommunista mozgalom akcióegységének kibővítését, és szerteágazó együttműködés kibontakozását a világ összes imperialistaellenes erőivel. Teljes mértékben megértjük e feladat nehézségét, de internacionális hagyományaink szellemében s erőnkhöz mérlen hozzá akarunk járulni az egész mozgalom egységéhez, akcióképességéhez és tekintélyéhez. Elvtársak, engedjék meg, hogy összefoglaljam a párt legközelebbi tevékenységének fő feladatait. J. A januári plénumot követő fejlődés őszhangban áll a szocializmus megújhodásának szükségleteivel. Ezért politikánknak az akcióprogram következetes teljesítésére kell Irányulnia. A kommunisták a társadalmi problémák megoldása során kezdeményező becsületes munkával akarják meggyőzni az egész lakosságot útjuk helyességéről és arról, hogy a párt képes és jogosult a társadalom vezetésére. Ez a fő tartalma annak a harcnak, amelyet a pártellenes és a szocialista ellenes ellenzék esetleges veszélye ellen folytatunk. 2. Politikánk sikerének előfeltétele a párt tekintélyének megerősítése és vezető szerepének megszilárdítása. Ez nem lehetséges anélkül, hogy a pártot következetesen ne különítsük el a szocializmus múltbeli deformációilól. A párt megerősítése, egységének és akcióképességének megszilárdítása érdekében erőnket az 1968 szeptemberében megtartandó XIV. rendkívüli pártkongresszus előkészítésére összpontosítjuk. Hogy a kongresszus országszerte lendületet adjon a politikai aktivitásnak, politikai és szervező munkát végzünk és tevékeny munkát fejtünk ki a társadalmi szervezetekben, elsősorban a szakszervezeti mozgalomban. Határozottan elfojtjuk a szektásságot és a dogmatizmust. A párt soraiba felvesszük a szocialista gondolkodású polgárokat, elsősorban a haladd szellemű ifjúság tagjait. A párt vezető szerepe nélkülözhetetlen előfeltételének tartjuk az egység megszilárdítását a párton belüli demokrácia elveinek teljes betartása mellett. Síkra szállunk a jogtalanul sújtottak következetes rehabilitálásáért, de ugyanakkor nem mondunk le a szocialista forradalom eredményeiről, kiállunk a párt valamennyi becsületes tagja és funkcionáriusa, a nemzeti bizottságok és állami szervek dolgozói mellett, megvédjük őket a hisztéria keltőkkel szemben. 3. Elsődleges feladatunknak tekintjük megteremteni az előfeltételeket ahhoz, hogy a munkásosztály, társadalmunk vezető ereje, tevékenyen részt vegyen a jelenlegi társadalmi átalakítások megvalósításában. A párt politikájának a munkásság érdekeit és szükségleteit kell kifejeznie, s arra kell törekednie, hogy fokozott befolyást gyakoroljon a társadalom irányítására. Az akcióprogramból kiindulva javaslatot terjesztünk elő a dolgozók vállalati szerveinek létesítésére. Politikánkkal a parasztság, az értelmiség, kiváltképp az ifjúság érdekeit fogjuk kifejezésre juttatni. 4. Következetesen megvalósítjuk a Nemzeti Front politikáját. Súlyt helyezünk a politika szocialista tartalmára és elősegítjük azt, hogy benne példás munkára tömörüljenek a különböző szociális csoportok és társadalmi szervezeteik, a politikai pártok összes becsületes erői és tagjai, valamennyi állampolgár. Kizárjuk annak lehetőségét, hogy a Nemzeti Fronton kívül legálisan szervezkedjenek olyan erők, amelyek ellentétben állnának a Nemzeti Front szocialista programjával. A szocialista demokrácia fejlesztése és népünk szocialista vívmányainak megőrzése érdekében politikailag erélyesen szembeszállunk azokkal a kísérletekkel, amelyek bármilyen formában az ellenzéki antikommunista erők kialakítására irányulnának. 5. Megszilárdítjuk a szocialisla jogrendet, mint a demokratikus élet alapját. Síkra szállunk a szocialista demokrácia fejlesztését biztosító törvényes rendelkezések gyors jóváhagyásáért. Támogatni fogjuk a szocialista állami szervek: a nemzeti bizottságok, a csehszlovák néphadsereg, a biztonsági testület és a bíróságok tekintélyét. A népi milíciákat, amelyek 1948 februárjában a reakció fölött aratott győzelem eredményeként jöttek létre, a munkásosztály és a dolgozók fontos vívmányának tekintjük, és elvben elutasítunk minden meggyengítésükre irányuló kísérletet. 6. A sajtóban, a rádióban és a televízióban dolgozó kommunistáktól a Központi Bizottság megkívánja, segítsék a társadalom minden erejét az akcióprogram pozitív feladatainak teljesítésére összpontosítani, s aktívan védelmezzék és fejleszszék a párt és a Nemzeti Front politikáját, válaszoljanak a kommunista és szocialistaellenes külföldi hangokra. 7. A köztársaság föderatív elrendezése előkészítésének meggyorsítására fogunk törekedni. A képviseleti és állami szervek struktúrájának megváltoztatásával együtt javaslatot készítünk elő Csehszlovákia Kommunista Pártja szerveinek elrendezésére a jövő föderatív államban. 8. Védelmezni fogjuk nemzeteink érdekeit és szükségleteit, fejlesztjük nemzeti hagyományaikat, teljesítjük minden internacionális kötelességünket és kötelezettségünket. A proletár internacionalizmus és a kölcsönös egyenjogúság szellemében minden téren szilárdítani akarjuk testvéri és szövetségi kötelékeinket a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. Mindent megteszünk, hogy továbbfejlesszük együttműködésünket azokkal az országokkal, amelyekhez közös védelmi kötelékek és a szocializmus ügye fűz bennünket. Júniusban nálunk lesz a Varsói Szerződés hadseregeinek a már korábban tervezett közös vezérkari gyakorlata.