Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-04 / 153. szám, kedd

ALEXANDER DUBČEK ELVTÁRS BESZÉDE |Folytatás ax 5. oldalról.) ség objektív hatásában végül is egyesül, s akadályozza a progresszív fejlődést, amely legfőbb célunk, s amelynek tovább kell folynia. Nem szabad megállni és nem is fogunk megállni félúton. Ezért adunk hangot aggodalmainknak a fejlődés útjában álló irányzatok felett. Ha össze akarnám foglalni az áprilisi plénum utáni fejlődés eredményeit, azt mondanám; lényege az, hogy társadalmi fejlődésünk új szakaszba lépett. A nézetek jelenlegi polarizálódása pártunkban és társadalmunkban azoknak az ellentéteknek visszatükröződése, amelyek az említett átmenet kiegyensúlyozásának szükségéből fakadnak. Ha közvetlenül január után újabb szervek kialakítása volt a cél, a dermedtség elleni küzdelem, az új politika kialakítása és népszerűsítése, most az új politikának a gyakorlatban kell érvényesülnie. Ha helyt akarunk állni, konszolidálnunk kell a demokratizálódási folyamatot, pontosan ki kell tűzni céljainkat s azok megvalósításának útját úgy, hogy fejlesszük s megszilárdítsuk a szocializmust, ne pedig gvengítsük pozícióit. Az ösztönös folyamat teret nyitna a szélsőséges irányzatok megnövekedésének, amelyek hatásukban kölcsönösen erősítik egymást, s következményeiben szükségszerűen olyan összeütközésekre vezetne, amelyek veszélyeztetnék hazánk szocialista hatalmának lényegét. Ez nem csupán a párt progresszív erőinek vereségét jelentené, hanem a nemzetközi munkásmozgalom haladó erői reményének megcsalattatását is. Olyan felelősséget vállaltunk magunkra, amelytől nem léphetünk vissza. Ezért az új helyzetből le kell vonnunk a következtetéseket. A párt offenzív politikai fellépése megköveteli, hogy világosan meghatározzuk taktikaipolitikai eljárásunkat a legközelebbi Időszakra. Miből indulunk ki? Mindenekelőtt nem szabad elvesztegetni azt a bizalmat, amelyet pártunk politikájába a januári plénumülés után a széles rétegek vetettek. Ez megköveteli, hogy következetesen egyesítsük pártunk egészséges erőit az akcióprogram megvalósítására. Pártunk figyelmét a munkásosztály és a széles néptömegek szociális politikai problematikájának megoldására fordítjuk, következetesen szocialista alapon aktivizáljuk Nemzeti Frontunk politikáját, meggyorsítjuk az államjogi rendezés és a rendkívüli pártkongresszus előkészületeit. Éppen ezzel az aktív fellépésünkkel kell elejét vennünk az ösztönös és dezintegrációs erők növekedésének. Más szóval nem engedhetjük meg, hogy a politikai hatalmi struktúra, amelyet megteremtettünk, megszűnjék, mielőtt fokozatosan és megfontoltan újjal pótolnánk. Fokozatosan kell megváltoztatnunk. Jelenleg a legfontosabb az, hogy szocialista rendszerünket ne bomlasszuk, hanem éppen ellenkezőleg minőségileg átalakítsuk és fejlesszük. Meg kell különböztetni azokat a célokat, amelyekre törekszünk, az átmenettől azokhoz a célokhoz, amelyeket most élünk át, s az átmenetet fokozatosan, szakaszonként kell megvalósítani. Rendkívül pontosan meg kel) szabnunk és nyíltan meg is kell határoznunk néhány olyan elkerülhetetlen feltételt is, amelyeket a jelenlegi időszakban tiszteletben kell tartanunk s amelyek nélkül ez az átmenet megvalósíthatatlan. Ez nem jeleti azt, hogy lemondunk végső célunkról. Ám épp a célt veszélyeztetné, ha meg akarnánk előzni a fejlődést, idő előtt kívánnánk megoldani azokat a problémákat, amelyeket az adott feltételek mellett képtelenek vagyunk megoldani, s olyan követelményeket támasztanánk, amelyeket az emberek nem értenének meg. A legszélesebb tömegeknek nyíltan és meggyőzően meg kell mondanunk, mi mellett állunk, miért harcolunk, mire törekszünk s ezzel egyidejűleg mivel számolunk, miről nem mondhatunk le semmilyen esetben, ha megakarjuk őrizni és gyarapítani azokat a pozitív értékeket, amelyeket szocialista társadalmunk teremtett. Melyek tehát a megoldásra váró fő feladatok? Mindenekelőtt el kell határolnunk magunkat az ötvenes évek bűntetteitől, amelyekért a pártvezetőség egyes olyan csoportjai felelősek, amelyek kicsúsztak a pártellenőrzés alól; a párt, a kommunisták, a társadalom és az állami törvényeink fölé helyezték magukat; cserben hagyták és beszennyezték a párt programjának kommunista eszméit, nem különben egész társadalmunk demokratikus és szocialista ideáljait. Tegyük fel a kérdést: mi akadályozza a kommunistákat abban, hogy aktívan harcolják ki pártunk politikáját, hogy valóban polemikusán és meggyőzően reagáljanak különféle helytelen és Igazságtalan vádaskodásokra, olyan nézetekre, amelyekkel nem érthetnek és nem is értenek egyet, mivel gyakorta nyilvánvalóan jobboldali, vagy antikommunista irányzatok megnyilvánulásai? Mindenekelőtt bizonyos mértékig a felkészületlenség az, hogy kevésbé tudunk alkalmaz-' kodnl az emberek bizalmának elnyeréséért vívott igazi politikai harc feltételeihez. Vannak fogyatékosságaink a párt politikai-szervezési tevékenységében is. Létezik azonban egy mélyebb ok is. Ezt jelzik a pártgyűlések, konferenciák, a Központi Bizottságnak küldött sok száz határozat és levél. A kommunisták azt követelik, hogy a párt nyilvánosan és következetesen határolja el magát a múlt valamennyi eltorzulásától, hogy vesse ki magából azokat, akik konkrétan a fő felelősséget viselik ezekért az eltorzulásokért. Azt követelik: a párt adjon nyilvánvaló és meggyőző kezességet arra, hogy nem tér vissza az irányítás régi bürokratikus módszereihez, mégkevésbé azokhoz a deformációkhoz, amelyek oly tragikusan súlytották az ötvenes évek életét. Nyújtottunk-e ilyen kezességet? Bizonyos dolgokban kétségtelenül igen. Az utóbbi két hónap folyamán a párt vezetősége nyíltan elhatárolta magát azoktól u módszerektől, amelyek a január előtti helyzetet jellemezték. Ám mindennek ellenére úgy vélem, hogy az idő rövidsége, a helyzet bonyolultsága és ellentétessége s egyéb körülmények is oly irányban hatnak, hogy a választóvonal aközött, amit a párt gyakorlatában jogosan bírálni kell és az új módszerek bevezetésére irányuló őszinte szándékunk között nem mindig eléggé érthető a kommunisták és a dolgozók számára. Alapjaiban változtattuk meg a Központi Bizottság szerveinek, vezetőségének öszszetételét, ám a kommunisták és a pártonkívüliek rámutatnak arra, hogy legfőbb pártszervünk sorai között még mindig vannak olyanok, akik elveszítették a kommunisták és egész népünk bizalmát. Ez csak fokozza a nyomást a Központi Bizottságra és ürügy a párt Központi Bizottsága munkájának lebecsülésére. Elfogadtuk az akcióprogramot, amelyben kezdett kialakulni pártunk politikájának új fő irányvonala, ám nem sikerült mindig megtartanunk a szükséges ütemet számos olyan intézkedés realizálása során, amelyeket azonnal végre kell és lehet is hajtani. Ezenfelül mintha csak megfeledkeztünk volna a propaganda és a közvélemény megnyerésének ábécéjéről: távolról sem vagyunk képesek tolmácsolni és megmagyarázni azt, amit eddig végeztünk. Vonatkozik ez a pártirányítás minden részlegére és a tömeghatás eszközeire. A Központi Bizottság, a Nemzetgyűlés, a kormány és további intézmények fontos lépéseit figyelmen kívül hagyják és a közvéleményt gyakran olyan rendkívül kétes szenzációk alakítják ki, amelyeket nem a társadalom érdekeinek és szükségleteinek felelős politikai irányítása diktál, hanem inkább az a törekvés, hogy egyesek mindenáron eredetiek legyenek. így aztán a pártaktíva és a közvélemény felveti a kérdést, miért nincs összhang ezen a téren? Az akcióprogramban például világosan állást foglaltunk a cenzúra eltörlése mellett. A törvényes intézkedések elfogadása azonban lassan valósul meg. Hasonló a helyzet az egyesülési törvény előkészítével. Ezért olyan helyzet alakult ki, mely lehetővé teszi, hogy az ún. a sajtószabadságot védelmező klubok alakításával kételkedést idézzenek ejő, mintha a párt változtatná állásfoglalását s megtéveszti a nyilvánosságot. Ogy véljük, hogy a hasonló kezdeményezések indokolatlanok. Hogyan határoljuk el magunkat a múlt hibáitól? Milyen kezességet adjunk arra, hogy a jelenlegi helyzetből az út nem vezet sem a január előtti viszonyokhoz, sem az 1948 februárja előtti viszonyokhoz, még kevésbé az 1938-as éveket megelőző viszonyokhoz, s hogy az út csak előre vezet a szocialista fejlődés magasabb stádiumába? Hogyan fejlesszük pozitív irányba azt a politikát, amelyre a januári plénumon és az akcióprogram elfogadásával léptünk? Legfontosabb feladat a párt olyan irányú fejlesztése, hogy mint egész a társadalmi fejlődés élén álljon, hogy az új feltételek között teljesíteni tudja vezető szerepét. A párt következetes megújhodása megköveteli — különös tekintettel az újabb körülményekre — a párt XIV. rendkívüli kongresszusának mielőbbi összehívását. A párton belül enélkül nem alakulhat ki kezesség arra, hogy következetesen érvényesüljön az új politikai irányzat. Ezért a kongreszszus összehívását ez év szeptember 9-ére javasoljuk. Meggyőződésünk, hogy a kongresszus helyeselni fogja a januárban megkezdett utat s feltételeket teremt egy új politikai irányvonal kialakításához. Értékelnünk kell u XII. kongresszus, valamint a CSKP KB januári ülése óta beállt politikai lejlődést, s meg kell jelölni a párt politikai és taktikai fellépését a legközelebbi időszakban. A pártot egységesítenünk kell a társadalom szocialista fejlesztése érdekében kifejtett politika megvalósítására, melynek kiindulópontja az akcióprogram és amelynek alapvető irányvonalát a párt XIV. rendkívüli kongresszusán kell megtárgyalni és jóváhagyni. Tekintettel az új államjogi elrendezés gyors realizálásának igényére — a kongresszusnak Jóvá kell hagynia a párt eljárásának alapelveit e kérdésben és ki kell dolgoznia a pártépítés alapelveit is az állam szövetségi felépítésének feltételei között. A kongresszus további feladata lesz, hogy jóvá hagyja az új pártalapszabályzatot, megválassza az új központi bizottságot, mely teljes tekintélyével fejleszteni és védelmezni fogja a párt egységét és akcióképességét és élére áll a párt egységes és szervezett eljárásának a kongresszusi határozatok megvalósítása terén. Ennek megfelelően a kongresszusnak a következő lenne a programja: 1. Jelentés a párt tevékenységéről, a társadalom fejlődéséről a XIII. pártkongresszus után, és a párt fő feladatairól a legközelebbi időszakban; 2. az Ellenőrző- és Revíziós Bizottság jelentése; 3. javaslat a Csehszlovák Szocialista Köztársaság államjogi elrendezésének politikai irányelvére; 4. a CSKP új alapszabályzatának új javaslata; 5. a CSKP Központi Bizottságának, valamint a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság megválasztása. A küldötteket megválasztó taggyűléseknek, járási és kerületi konferenciáknak június— augusztus folyamán kell lefolyniuk. A Központi Bizottság elnöksége legközelebbi gyűlésén előterjeszti az ezzel kapcsolatos javasalatait. Miért döntöttünk a kongreszszus mielőbbi összehívása mellett? A rendkívüli kongresszus összehívásával kapcsolatos előző elgondolásaink annak szükségességéből indultak ki, hogy több időnk legyen tartalmilag gazdag kérdések minőségi és sokoldalú kidolgozására. Erre nagy súlyt helyeztünk. Gondoltunk arra is, hogy a kongresszus számára gazdaságpolitikai irányelveket dolgozunk ki. Tekintettel az új körülményekre az elnökségben megegyeztünk, hogy erre most nem kerül sor. A kongresszus határidejének kitűzését a kongreszszusi anyagok kidolgozásának feltételeihez kötöttük. Előzetes információk szerint lehetőség van arra, hogy a kongresszus anyagait rövidebb időn belül kidolgozzuk, bár nem lesz meg a feltételezett idő a párton belüli és a nyilvános vitára. A kerületi konferenciákon az a nézet alakult ki, hogy a kongresszusnak nemcsak káderintézkedésekkel kellene foglalkoznia, hanem tartalmi feladatokkal is. Ugyanakkor a kerületi konferenciákon követelték, hogy a kongresszus összehívását gyorsítsuk meg. Ezen álláspontjukat azzal indokolták: feltétlenül szükséges, hogy a Központi Bizottságból mondjanak le azok az elvtársak, akik elvesztették a bizalmat. Ilyen állást foglaltak főleg Novotný elvtárssal szemben. A kongresszus határidejének kitűzésénél a Központi Bizottság elnöksége főleg azt a tényt vette tekintetbe, hogy az utóbbi hetekben lényegesen meggyorsult a politikai mozgás, mely minőségileg új elemeket hoz felszínre. A rendkívüli kongresszus összehívásával kapcsolatos követelések nemcsak folytatódnak, hanem egyre erősödnek. A Központi Bizottsággal szemben egyre nagyobb igényeket támasztanak. Hazánk jövőjének életfontosságú kérdéseiben kell döntenie. Konkrét intézkedéseket kell foganatosítani a párt egységének megszilárdítására, aktív erejének egységesítésére és akcióegységének megszilárdítására. Ezekkel a feladatokkal ellentétben azonban egyre inkább csökken a Központi Bizottság tekintélye s ennek következtében csökken azon képessége is, hogy ezeket a kérdéseket tekintélyesen megoldja, hogy e bonyolult helyzetben vezesse a pártot. Az új Központi Bizottság megválasztása ezért természetes, demokratikus, az alapszabályzatnak megfelelő módja . annak, hogyan oldjuk meg ezt a kérdést. Mint a párt alapszervezetei elnökeinek tanácskozása is rámutatott — mi több, tájékoztatta a Központi Bizottságot a pártban megnyilvánuló különféle negatív irányzatokról — a kongresszus összehívásának kérdése rendkívül sürgőssé vált. Ezeket a hangokat és a többi körülményt is figyelembe kell venni. Nem kockáztathatjuk meg, hogy néhány hónapos nyilvános vita rombolja a pártot és továbbra is gyengítse erejét. Vannak további sürgős feladatok is. Szlovákiában és az egyes cseh kerületekben is követelik, hogy a föderációt a köztársaság megalakulása 50. évfordulója alkalmából hirdessük ki, ami viszont nem valósítható meg anélkül, hogy annak alapelveit a kongresszus meg ne tárgyalja. Mint a fenti elemzésből kitűnik — a párt tekintélyének megszilárdítása és hatásgyakorlása a társadalomra — olyan alapvető kérdés, mely nem tör halasztást. Enélkül avanturizmus lenne feltételezni, hogy nem fognak nyomást gyakorolni az extrém irányzatok, amelyek országunkban a szocialista hatalom elleni támadásba torkollhat. Ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy a rendkívüli kongresszus nélkül pártunk ma nem egységesíti erejét megfelelő gyorsan és elveszti autoritását. Ezért az a javasolt rendkívüli intézkedés, hogy a kongresszust a három nyári hónapban kell előkészíteni — a belpolitikai helyzet fejlődése szempontjából alapvető kérdés. Azt is tekintetbe kell venni, hogy az ősz folyamán a társadalmi aktivitás újra felhullámzik. Célszerűbben és nagyobb alapossággal készíthettük volna elő a kongresszust az eredetileg tervezett időre — december vagy január — azonban azok az új körülmények, amelyekre tekintettel kell lennünk arra késztetnek bennünket, hogy — a kongresszus előtti pártgyűlések, járási- és kerületi konferenciák határideje lerövidítésének árán is — a kongresszus lényegesen rövidebb időn belül üljön össze. Ezért javasoljuk a Központi Bizottságnak, hogy a kongreszszusra már szeptemberben kerüljön sor. A kongresszusi előkészület és maga a tárgyalás is a párt egységesítésének eszközévé, a kommunisták offenzív felsorakozásának eszközévé válhat. A Központi Bizottság elnöksége tudatosítja, hogy a kongresszusnak ilyen rövid idő alatt való előkészítése rendkívüli igényeket támaszt a párttal, minden pártszervezettel, járási és kerületi bizottsággal, valamint az elméleti szakaszon dolgozó kommunistákkal szemben, akik részt vesznek a kongreszszus előkészítésében. Az elnökség ezért meggyőződését fejezi ki, hogy a kongresszus küldetésének komolyságát tudatosítva — előkészítésének olyan figyelmet szentelnek, mely lehetővé teszi a kongresszus sikeres lefolyását és a kívánt eredményekét. Különösen nagy feladat s ezzel felelősség is hárul a kongresszus előkészítése terén a sajtóban, a rádióban és a televízióban dolgozó kommunistákra, akik a modern korszakban a politikai hatás jelentős eszközeivé válnak. A Központi Bizottság komolyan számít az említett szakaszon dolgozó kommunisták munkájára és felelősségteljes munkára szólítja fel őket a XIV. rendkívüli kongresszus előkészítésében is. Megkülönböztetett figyelmet szentelhetnének a szervező munkának, ami a pártban jelenleg háttérbe szorul, és amely munkában ezeknek az eszközöknek is jelentősebben be kellene kapcsolódniuk. Az említett munkahelyek kommunistáinak megfontoltabban kellene reagálniuk a munkájukkal kapcsolatban jelenleg elhangzott bíráló megjegyzésekre, céltudatosabban kellene hozzájárulniuk a párttagok, a pártszervek és szervezetek önbizalmának, biztonságérzetének és akcióegységének megszilárdításához, s hozzájárulhatnának a további pártmunka sikerébe vetett hit és erő fokozásához. A kongresszus előkészítése — mely a jelenlegi pártélet tengelyét fogja kéVezni — lehetővé teszi egész sor feladat megoldását, amelyek előtt a pártéletben ma állunk. Főleg arról van szó, hogy az akcióprogram alapján megszilárdítsuk a párt egységét. Az egységes szónak és az egységes tettnek — amire ma rendkívül nagy szükségünk van — semmi közük sincs ahhoz, amit januárban és áprilisban elítéltünk. Hangsúlyozni szeretném, hogy a jövőben nekünk nem až „álegység" lesz a fontos, melý a „föntről" kiadott utasításoknak vakon való engedelmességet jelent. Számolunk azzal, hogy a nézetek találkoznak éš hogy keresni fogjuk az optimális megoldásokat. A helyzet komolysága és a pártépítés irányelvei azonban megkövetelik, hogy a párttagok a határozatok elfogadása után egységesítsék erőfeszítéseiket azok megvalósítására. A párt hatásgyakorlása a társadalomban megköveteli, hogy egységesek legyünk a párt taktikai eljárásának alapelveiben és egységesen valósítsuk meg a demokratikus centralizmusnak megfelelően. A párt szervező munkájának alapjául az akcióprogramnak kell válnia. Szükséges, hogy a kerületi és járási bizottságok, valamint az alapszervezetek bizottságai az akcióprogram alap(Folytatá* * 7. oldalon.)