Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-30 / 179. szám, vasárnap

Egy hónappal Los Angeles után A

Los Angeles-i merénylet okozta sokkból az amerikai társadalom kezd magához térni, s a politikai csatározás is újult erővel folytatódik. De nem úgy, mintha mi sem történt volnál Kennedy szenátor meggyilkolása ugyanis szerintem három fő irányban hatott ki az amerikai társadalomra és váltotta ki az erők aktivizálódását: 0 Feltárta, lemeztelenítette az amerikai életnek ma már törvényszerű jelenségét: azt, hogy a kül- és belpolitika dominánsa minden téren az erőszak lett. Az amerikai társadalomban a bűnözés olyan méreteket öltött, hogy félelmetes erőve vált, s ezt az erőt a feltörni vágyó politikusok vagy a pozícióikat féltő tőkés, monopolista érdekcsoportok bármikor felhasználhatják szennyes céljaik elérésére vagy a nekik kellemetlen politikusok „félreállítására". # A hatalomért, az elnöki székért versengő politikusok táborában bizonyos átcsoportosulást idézett elő. A Kennedy név a két megboldogult megnyerő egyénisége és józan reálpolitikai célkitűzései folytán jó reklám minden politikusnak, aki meg akarja nyerni a tömegek rokonszenvét. Ezért verseng a utolsó fiatal Kennedy, a 36 éves Edward megnyeréséért Humphrey jelenlegi alelnök és McCarthy szenátor, a Demokrata Párt liberális szárnyának vezéralakja. # Végül mozgásba. jöttek azok a tömegek is, amelyeknek minden reménye Róbert Kennedy szenátor volt: a kisemmizett szegények és a megkülönböztetett négerek milliós hada. Képes-e a jelenlegi Johnson-kormányzat, amely a vietnami csatamezőkön az erőszak leplezetlen propagálásával az otthoni közerkölcsökre is rombolóan hatott, s nem tudott megbirkózni Amerika első számú problémájával, a bűnözéssel, felülkerekedni a jelenlegi kaotikus helyzeten? Határozott válasz helyett csak következtetésekkel felelhetünk rá. Johnson legutóbbi intézkedéseivel: a fegyvertartási engedély kötelezővé tételével, annak bizonyos feltételekhez kötésével, a fegyverek nyilvántartásba vételévei azt a látszatot akarja kelteni, hogy a bűnözőket vagy politikai gyilkosságok tervezőit a jövőben meg akarják fosztani a bűn eszközétől. Merő áltatásl Ma már a közönséges bűntetteket is jól megszervezett, korszerűen felfegyverzett, fegyvereiket csempésiúton is beszerző bandák, gengek j pl. a Cosa nostra) követik el, amelyek vezérkarában sokszor tekintélyes politikusok, városatyák és nagyiparosok is helyet foglalnak. A politikai gyilkosságokat még inkább érdekcsoportok Irányítják. Johnson Intézkedése szükséges és régóta követelt lépés volt, de azt a benyomást kelti, mintha a „magános gyilkos" elméletét akarná igazolni. Ha Humphrey alelnök, aki a Demokrata Párt liberális szárnyához tartozott, de Johnson vietnami politikájának túlságosan exponált támogatásával elvesztette hitelét, meg tudná nyerni Edward Kennedyt jövőben alelnöknek, a közvéleménykutatás szerint a szavazatok 52 százalékát biztosnak tudhatná. A négerek 92 százaléka szavazna Kennedy alelnökjelöltségére. McCarthy is szívesen látná Kennedy társulását, de politikai önállóságában hajlandó annyira menni, hogy kilépne a Johnson által kompromittált Demokrata Pártból, s egy harmadik pártot alapítana, ebben tömörítené a liberális amerikaiakat. Edward Ken„NAGYPECSÉT" AZ ELNÖKJELÖLT SZÖNOKI EMELVÉNYÉN. IMinnopolis Tribúne rajza/ nedy egyelőre egyik táborhoz sem csatlakozik, mert meg akarja őrizni későbbi cselekvési szabadságát, s a hírek szerint a Kennedy családon belül is folyik politikájuk átértékelése. Akik azt hitték, Johnsonnak vagy Humphreynek sikerül lecsillapítania a szegénység menetének, 30 millió éhező amerikai képviselőinek harci kedélyét, tévedett. Johnson csupán egy néhány tagú küldöttséggel akart tárgyalni, Humphrey a Fehér Ház urának és legközelebbi munkatársainak a Lineo'n-szobor közelében létesített sátortáborba, a „feltámadás városába" történő tüntető látogatását szorgalmazta, Hollywood kiváló színészeket küldött a tüntetők szórakoztatására. Mégis ultima ratio kivetkezett be: a sátortábor erőszakos lebontása, és King lelkész utódjának, Ralph Abernathy tiszteletesnek bebörtönzése. De a meg nem hallgatott szegények haragja tovább izzik, nem rettennek vissza az erőszaktól, s ezért az idei amerikai nyár forróbbnak ígérkezik a tavalyinál. L. L. JÚNIUS 1. • Szudétanémet napok Stuttgartban. Revansista követelések és kijelentések Csehszlovákiával szemben. 0 A dél-vietnami hazafiak tűz alá vették Saigon központját. (ONIUS 3. • A párizsi rendörök megszállták a rádió és a televízió épületét> (ÜNIUS 4. • Súlyos Incidens a Jordán folyó völgyében az íz raell—arab konfliktus kitörésének 1. évfordulóján. A csehszlovák Nemzetgyűlés küldöttsége a Szovjetunióban. JÚNIUS 5. • Los Angelesben merényletet követtek el Róbert Kennedy ellen. A szenátor másnap betetja^t sebesülésébe. 0 Párizsban eredménytelenül végződött a 7. amerikai vietnami tárgyalás. JÚNIUS 9. « Róbert Kennedyt örök oyugovóra helyezték az arlingtoni temetőben. • Londonban letartóztatták Jomes Earl Rayt, Martin Luther King néger társadalmi vezető gyilkosát. JÜNIUS 11. • Az Egyesült Alla mokban újból megindult a választási kampány. JÚNIUS 13. • Csehszlovák —ma gyar tárgyalások Budapesten egy újabb barátsági szerződés megkötéséről. JÜNIUS 15. • A saigoni táborno kok mozgósították a IS és 43 év közötti férfiakat. JÜNIUS 17. • A Jordán folyón és völgyeiben újabb izraeli—jordániai tűzharc zajlott le. JÜNIüS 19. • A Biztonsági Ta nács határozatot fogadott el a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok biztonságának szavatolásáról. JÚNIUS 20. • Kétszázezres tömeg polgárjogi tüntetése Washing Ionban. JÚNIUS 21. • Az amerikai képvl selőház jóváhagyta a tízszázalékos adóemelést, amelyei Johnson a vietnami háborús kiadások fedezésére javasolt. IÜNIUS 23. 0 A franciaországi választások első menete jobbratolódást okozott. • Trudeau liberálisainak győzelmével végződlek a kanadai választások. 0 Háromezer vasutas sztrájkja Angliában. JÜNIUS 24. • Reykjavikban tár gyalt a NATO miniszteri tanácsának kétnapos illése. • A rendőrség Washingtonban felszámolta a ,,feltámadás váró sát". JÜNIUS 27. # Gromiko szovjet külügyminiszter parlamenti beszédében kifejtette, hogy a szovjet kormány kész megvizs gálni minden leszerelési javasalatot. # Az amerikai hadvezetőség bejelentette, hogy Khe Sanh támaszpontot kiürítik. A szép szavak nem segítenek A NATO miniszteri értekezletének margójára A hidegháború éveiben az " Egyesült Államok szövetségi hálózatot épített ki, elkötelezte magát valamennyi kontinensen, és egymás után szervezte meg a katonai tömböket. Európában a NATO, Ázsiában a CENTO és a SEATO, Ausztráliában az ANZUS, Latin-Amerikában pedig az Amerikai Államok Szervezete próbálta útját állni a nemzeti felszabadító mozgalmaknak, és biztosítani az Egyesült Államok befolyását az egész világon. A legutóbbi hónapok viharos eseményei bebizonyították, hogy Washington hatalmas katonai gépezete, gazdasági ereje sem képes megállítani a történelmi fejlődést, konzerválni az évtizedekkel ezelőtti állapotokat. A. történelmi . mozgás szétzilálja, szétomlasztja a hidegháború bástyáit, a katonai tömböket. A „mindenható Amerika" nimbusza már a múlté. „Az a tény, hogy képtelenek vagyunk győzelmet kicsikarni a vietnami háborúban, a megoldhatatlan faji ellentétek, a dollár válsága és nyilvános vitáinak bizonytalan, határozatlan hangneme teljesen szertefoszlatták a mindenható, sérthetetlen, bölcs és szívélyes vezérről alkotott elképzeléseket, aki védelmezi a civilizációt, és akire támaszkodni lehet — állapítja meg keserűen Olaszországból írt eszmefuttatásában Walter Lippman, az ismert, amerikai publicista. Érthető, hogy a bizalomnak e válsága rányomja bélyegét a Washington által szervezett katonai tömbökre. Így a NATO sem kerülheti el a belső feszítő erők által kiváltott problémákat, s aligha heveri ki az amerikai vezetésre mért francia csapásokat. Senki sem bizonyos abban, hogy jövőre, amikor lejár a szerződés, valamennyi tagállam hozzájárul-e az Észak-atlanti Tömb életének meghoszszabításához. Washington és Bonn mindent elkövet azért, hogyha „megreformálva", „modernizálva" is, de megőrizzék a katonai tömböt. Ezért nem lehet csodálkozni a felemás ötleteken, javaslatokon, ellentmondásos határozatokon, amelyek a NATO miniszteri tanácsának legutóbbi reykjavíkl ülését jellemezték. Érdemes talán néhányat megemlíteni: Egyes nyugati lapok a tanácskozások előtt drasztikus ellenintézkedéseket vártak az NDK azon határozata miatt, hogy az NSZK állampolgárai számára bevezette az útlevélés vízumkényszert, ha NyugatBerlinbe akarnak utazni. Bonnak azonban csak egy szolidaritási nyilatkozatot sikerült kicsikarni NATO-belI partne. reitől, az erőfitogtatás régi módszereit senki sem vállalta. Közben Willy Brandt nyugatnémet külügyminiszter figyelemreméltó javaslatot tett: azt ajánlotta, a két német állam tegyen nyilatkozatot, hogy kölcsönösen lemondanak az erőszak alkalmazásáról. De hogy a javaslatból ne lehessen semmi, nyomban hozzátette: ez nem jelentené nz NDK elismerését, az összes német egyedüli képviselője továbbra is az NSZK. Ez a legszemléltetőbben bizonyítja, mennyire a hidegháborús dogmákban ragadt a bonni külpolitika. Érzik, hogy valamit lenni keli a német kérdésban, azonban nem -tudnak megszabadulni régi elképzeléseiktől. A reykjavíki ülés másik szembeötlő ellentmondása, hogy több tagállam külügyminisztere síkra szállt a középeurópai fegyveres erők kölcsönös csökkentése nellett, és a NATO, valamint a Varsói Szerződés között tárgyalásokat javasolt. Örömmel üdvözöljük ezt a határozatot, ha a NATO nemcsak szép szavakban követeli, hogy el kell indítani egy olyan folyamatot, amely a Kelet és Nyugat között a köcsönös katonai erőcsökkenéshez vezet", akkor azt is láthatnák, hogy a szocialista országok kommunista és munkáspártjai a Kariovi Varyban tartott értekezletükön már 1967 áprilisában javasolták a fokozatos leszerelést, a két katonai tömb felszámolását és egy átfogó európai biztonsági rendszer létrehozását. Sajnos minderről a NATO miniszteri tanácsa mélyen hallgat és nagy csöndben előkészíti a jövőre lejáró szerződés meghosszabbítását. Azt, hogy a NATO egyelőre a békeszólamoknál nem jutott tovább, bizonyítja az is, jFranciaország kivételével) a tagállamok nyugtalanságukat fejezik ki, mivel a Szovjetunió haditengerészete megerősödött a Földközi-tengeren és a Szovjetunió növelte befolyását az arab országokban is. Az viszont természetes, hogy a nagyobb számú amerikai 6, flotta a Földközi-tengeren tartózkodik évek óta. Inkább az bántja őket, hogy a Földközitenger már nem az USA és a NATO beltengere. A NATO vezetői hiába változtatják meg „szótárukat", a régi hatalmi elképzelések bűvköréből nem tudnak kiszabaduni. SZŰCS BÉLA 1968. M

ostanában új politikai divat terjed a Nyugaton. Az évtizedekig, vagy legalábbis évekig együttműködő koalíciós pártok — mint a mostoha-testvérek — egyszerre csak külön utakat keresnek. Ezek a kormány, illetve koalíció-válságok veszélyeztetik az egyes országok belső helyzetét. Gondoljunk csak a belga és az olasz kormányválságra. Nem kevésbé feszült helyzetet teremtett azonban a francia diákok, majd az ezt követő általános sztrájk okozta kormányválság sem. Az ázsiai féltekén Indonéziában és Dél-Vietnamban kellett átalakítani a kormányt a koalíciós pártok közti dulakodás, vagy egyéb gazdaság-politikai okok miatt. Június folyamán két nosszú Idő óta tartó válság úgy ahogy megoldódott, ám a megfigyelők mindkét esetben tiszavirágéletű uralmat Jósolnak az új kormányoknak. • BELGIUMBAN talán az utóbbi évtized leghosszabb és legbonyolultabb kormányválsága oldódott meg. Még február elején kezdődött, amikor nyelvi zavargások veszélyeztették a kormányt Irányító keresztényszocialisták amúgy ts ingatag pán a nyelvi vitában látnánk a belga politikai válság okát. Inkább a gazdasági nehézségek jelentették a robbanószart, a nyelvi-nemzeti kérdés csak a gyújtózsinór szerepét játszotta. A főKORMÁNYVÁLSÁGOK helyzetét. A zavargások központja maga a főváros, Brüsszel volt, ahol eddig a kétnyelvűség érvényesült enyhe francia fölénnyel. Arról volt szó, megmaradjon-e a főváros kétnyelvű Jellege, és ha igen, a francia vagy a hollanddal rokon flamand nyelvé legyen-e a hegemónia. A király felismerte a veszélyt, elfogadta" a ko.-mány lemondását, s azonnal új választásokat írt ki. Az erodmény: az ország három legnagyobb pártfa egyaránt Jelentős mandátumot veszített. Persze leegyszerűsítenénk a dolgokat, ha csuként külföldi befektetések és hitelek révén gazdaságilag előretörő Flandria az összes beruházások 80 százalékát tulajdonította el a franciául beszélő Vallonia elől, amely Belgium egykor legvirágzóbb országrésze volt. A múlt hét elején F.yskens keresztényszocialista politikusnak sikerült felújítania a „klasszikus" koalíciót a szociáldemokratákkal. Ez a koalíció azonban félelemből született, inert ellenkező esetben általános választások kiírására került volna sor, s mindkét párt súlyos vereséget szenvedhetett volna az jobban előretörő radikálisokkal szemben. Éppen ezért megfigyelők nem nagy jövőt jósolnak az új belga kormánynak, amely az or szág súlyos gazdasági és politikai válságát csak nagy általánosságokban ismerte le. 0 OLASZORSZÁGBAN más jellegű, de méreteiben szintén súlyos válság zárult le. A megbukott Moro-kormánynak lényegében akkor kellett távoznia, amikor a májusi parlamenti választásokon, ha csekély, de mégis 1, 2 százalékos szavazatnövekedést ért el. Az ellenérv azonban mindennél többet mond: a szenátusi választásokon az Olasz Kommunista Párt és a Proletár Egység Olasz Szocialista Pártjának közős listája a kommunisták 1963-as 25,5 százalékával szemben most 4,5 százalékkal többet kapott. Ez azt jelenti, hogy több mint 10 millió olasz dolgozó mély meggyőződése szerint kizárólag az olasz tőrsadalom szocialista átalakítása biztosíthat Igazságos fejlődést és szabadágot Itáliában. A választások kimenetele azonban nemcsak az uralmon levő kormány bukásának árnyékát vetítette előre, hanem az olasz koalíciók vereségének előszelét is jelentette. Erre már meg is van a bizonyíték, Saragat elnök a kereszténydemokrata Leonet bízta meg kormányalakítással, aki nagy meglepetésre közölte: csakis pártjainak híveiből állítja össze az új olasz kormányt. A hazai nagytőke fi s az amerikai érdekeket kiszolgáló olasz kereszténydemokraták pillanatnyi uralma azonban nem más, mint a népi követelményektől és a valódi lehetőségektől való elfordulás attól, hogy a szocializmus az iparilag fejlett országok, tehát Olaszország számára is ma már egyre inkább objektív követelmény. TÓTH GÉZA