Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-30 / 179. szám, vasárnap

A félelem győzött A „Canard enchainé" című baloldali szatirikus folyóirat a múlt héten ezt a nagybetűs el­met hozta: „Salan: Merci, Cohn­Bendit!" (köszönet Cohn-Ben­ditnek). E héten ugyanez a lap már a következő változatban jelentethette meg a címet: „De Gaulle: Merci Cohn-Bendit!" A hét elején megjelent sajtó­kommentárok címeiből ls nyil­vánvaló az egy­öntetű véle­mény a választások első fordu­lójának eredményéről. „Féle­lemmel teli urnák" cím alatt az Amerika-barát Combat meg­állapítja, hogy a többségi pár­tok győzelme nem jelenti Fran­ciország győzelmét. „Ugyanazok az emberek — folytatják majd továbbra is ugyanazt a politi­kát" — írja. A Szocialista Szö : vétség jobbszárnyán álló Dépé che du Midi ezt a címet adja cikkének: „Működésben a fé­lelem reflexe". Egy másik lap a „félelem bérét" emlegeti. Nyilvánvaló, hogy a májusi eseményeket követő választá­sok első fordulójában a féle­lem volt a jobboldali előretörés egyik fő tényezője. De Gaulle nem is titkolja, hogy erre szá­mított, s erre építette egész vá­lasztási kampányát. René Andrieu találóan jegy­zi meg a ľHumanitében: „A rendkívül éles kommunistaelle­nes kampány, valamint a volt OAS vezetők megkegyelmezése váltotta ki a jobboldalra, a szélsőjobboldalra és a fasiszták­ra leadott szavazatok áradatát. Nem fér kétség ahhoz, hogy a polgárháború réme megtette ha­tását a lakosságnak politikailag kevésbé fejlett rétegeire. Ugyanúgy a belügyminiszter hallgatólagos beleegyezésével tevékenykedett szélsőjobboldali csoportok. Érdekes lenne meg­állapítani a történelem számá­ra, ki volt a Gay-Lussac utcai „barikádok" kezdeményezője. A főiskolások mit sem sejtve sza­ladtak a rendőri kelepcébe. S minden egyes barikád, minden felgyújtott gépkocsi százával növelte a gaulleistákra leadott szavazatokat... A kommunista párt azonban — az ellene indí­tott óriási kampány s a gaulleis­ta „polgári akció" által terjesz­tett rémület légkörének ellené­re — néhány szavazatot vesztett ugyan, de megmaradt a legfon­fontosabb baloldali erőnek, s to­vábbra is döntő szava van a munkásosztályban." Claude F u­zier a szocialis­ta Populaire­ben megállapít­ja: „A leghatal­masabb most a félelem pártja Franciaország­ban." A gaulleista Nation két­ségbe vonja ugyan, miszerint a félelem irányította volna a vá­lasztók kezét a szavazatok le­adásakor. Mégis kénytelen beis­merni, hogy a zavargásokat és az anarchiát előidéző mindenféle fajta őrjöngőtől való viszolygás teremtette meg a gaulleista si­ker feltételeit. Arról azonban már hallgat a Nation, hogy a szélsőbaloldaliak üzelmeit a kormányzat nemcsak tűrte, de még bátorította is. Értékes szö­vetségesre lelt ugyanis a kom­munistaellenes anarchistákban és maoistákban. Még egy adoma az első for­duló eredményének könnyebb megértésére: Az egyik gaulleis­ta jelölt így szólt a választók­hoz: „Hagyjátok őket (a szél­sőbaloldaliakat! } csak nyugod­tan tüntessenek! Minden bari­kádjuk kétszázzal több szava­zathoz segít engem." A gaulleista Paris-four a poli­tikailag legfejlettlenebb munká­sokhoz intézte a szót, amikor ezt írta: „A franciák kimond­ták, amit gondoltak. Pompidou a nagy győztese ennek a véle­ménykikérésnek." A konzervatív Figaro vélemé­nye szerint a jobboldalnak e si­kerét de Gaulle javára kell ír­ni. „A franciák válasza volt ez a tábornok május 30-i beszédé­re, amely nagy fordulatot je­lenteti az ország életében — ír­ja. Nem lehet azonban figyel­men kívül hagyni, hogy a bal­oldal szétforgácsoltsága és egy közös program hiánya is lénye­gesen hozzájárul a gaulleisták sikeréhez. De Gaulle választási beszéde MERÉNYLETEK A VÁLASZTASOK ELŐESTÉJÉN Párizs — Adják szavazatai­kat a gaulle-lsta jelöltekre — hívott fel De Gaulle tábornok tegnapi televíziós beszédében. Megemlítette a májusi esemé­nyeket, amelyek nézete szerint veszélyeztették a francia köz­társaság létét, és kiemelte, hogy nagy gaulle-ista többség­re van szükség a nemzetgyűlés­ben. Az ellenzék már előre elítél­te a francia elnök beszédét, mint a hivatalával való vissza­élés megnyilvánulását. De Gaul­le tudatában volt ennek, és ezért beszéde nem tartalmazott konkrétumot csak általánosság­ban beszélt. A francia parlamenti válasz­tások második fordulójának előestéjén két bombamerénylet­ről érkezett jelentés. Nice-ben a centrista jelölt Boulogne Sur, Seine-ben pedig a gaulle-ista jelölt hivatali helyiségében robbant bomba. Döntő mértékben viselik gazdasági tevékenységük következményeit (Folytatás az 1. oldalról) részesedés alapja megteremtésé­nek elveit ís|, d) az irányítási és szervezési rendszert Illető elvi intézkedése­ket (beleértve az igazgatóság tár­gyalási rendjét Is), valamint a vál­lalaton belüli kapcsolatokat, e) a vállalat évi zárszámadását, amelyhez rendszerint egy függet­len ellenőrző szerv szakértői véle­ményezését kéri (pl. autorizált el­lenőrző és számvevő iroda). A dolgozók tanácsa megkövetel­heti az igazgatóságtól, hogy továb bi elvi kérdéseket is elbírálhas­son. A tanács álláspontjáról a jelen­levő tagok egyszerit szavazattöbb­sége döat. 5. Az igazgatóság kötelessége, hogy a tanács álláspontját konk­rét megoldásokban juttassa kife­jezésre. Ha a tanács álláspontja ellentétben áll az igazgatóság ja vaslalával, az igazgatóság a ja­vaslatot megokolásával egyiitt is­mét tárgyalásra bocsátja. Ha ezt követően sem jutnak megegyezés­re, az igazgatóság tulajdon javas­lata szerint jár el. Nagy beruhá­zási akciók megkezdésének kérdé­sében a tanács ismételt tárgyalás után élhet vétójogával, amennyi­ben a tervezett akciók túlságosan kockázatosak, kiváltképpen pedig ha veszélyeztetik a bérek célsze rű alakulását. Ebben az esetben a vétót a tanács tagjai két har madrészének kell jóváhagynia. A zárszámadás megtárgyalása során a tanács értékeli az igazgatóság tevékenységét. G. A dolgozók tanácsa az alábbi kérdésekben dönt: a) Miután megtárgyalta a felet­tes szervvel, kinevezi és felmenti a vállalat igazgatóját, az igazgató javaslatára pedig helyetteseit, b) jóváhagyja az igazgtó fizelé sének és a gazdasági eredményből való részesedésének összegét, va lamint az igazgatósági tagok ju­talmának teljes összegét a szilárd alapként megszabott részesedésen felül, c) alapszabályzati kérdésekben dönt (tagság valamely társulásban, a vállalat egyesüléséről vagy megoszlásáról stb.). A döntéshez a tanács valameny­nyi tagjának kétharmados szava­zattöbbsége szükséges. 7. A dolgozók tanácsa tevékeny­ségéért a dolgozók egész kollek­tívájának felelős. Kötelessége, hogy a dolgozók kollektívájának beszámoljon tevékenységéről. 8. A vezető dolgozók lelvételét a megüresedett helyekre verseny­pályázatok alapján valósítják meg. Azon dolgozók esetében, akiket a tanács nevez ki, vagy ment fel, azzal számolnak, hogy a jogszabályok lehetővé teszik, hogy meghosszabbított felmondási határidőben egyezzenek meg velük (a vállalati igazgatók esetében rendszerint egy év). Abban az esetben, ha az említett dolgozók a tanács oly irányú döntése ellen, hogy funkciójuk alól felmentik őket, óvást emelnek, a határozat csak akkor valósitható meg. ha a tanács valamennyi tagja kéthar­mados szótöbbséggel megerősíti. Az alkalmazott igazgatóval a vállalat a dolgozók tanácsának határozata szerint hosszú lejáratú alkalmazási szerződést köt, rend­szerint legkevesebb 6 évre. A szer íődésben megszabják mindkét fél jogait és kötelességeit, valamint azokat az alapvető gazdasági ke­retcélokat, amelyek irányában az igazgatónak a vállalatot vezetnie kell. A szerződés megszabta idő eltel­te előtt az igazgatót funkciójából csak az alábbi okoknál fogva lehet leváltani: a) Ha munkájával megsérti a jogszabályokat, túllépi hatáskörét, s nem tartja tiszteletben a dolgo­zók tanácsának határozatalt azok­ban az esetekben, amikor a tanács­nak van joga dönteni. b) Ha a vállalat helytelen irá­nyítása következtében a vállalat gazdaságilag kedvezőtlen irányban fejlődik, nagy^ veszteségeket szen­ved, ha durván megsérti a kollek­tív szerződést, vagy komolyan el­hanyagolja az általános gazdálko­dás szükségleteit. c) A szocialista vállalkozás alap elvei súlyos megsértésének eseté­ben, amelynek következtében az igazgató elvesztette a dolgozók bi zalmát. A dolgozók tanácsai az igazgatót vagy helyettesét csupán munka eredményeik alapos elemzése alap ján menthetik fel funkciójuk alól, emellett be kell tartanluk a mun­kajogi előírásokat, s az előbb fel­sorolt elvekből kell kiindulniuk. Az Igazgató nem menthető fel funkciója alól, ha a dolgozók ta nácsának álláspontjától eltérően jár el a jogi előírások és a munka­szerződés megszabta jogai kereté­ben, összhangban az említett ke­retelvek 3. pontjában felsorolt jo­gokkal, amennyiben a vállalat gaz dasági eredményeit bizonyíthatóan nem veszélyeztette. 9. A dolgozók tanácsa tagjainak száma a vállalat nagyságával áll arányban — 10—30 tagja lehet. A tanács tagjai működési időszaká­nak tartamát törvénnyel fogják megszabni. A tanács tagjainak túlnyomó ré szét a dolgozók választják meg a vállalat dolgozói közül. A válasz­tás közvetlen, s úgy szervezik meg, hogy a tagok összetételében arányosan szerepeljenek a válla lat egyes üzemei. Emellett a dol­gozóknak azt tanácsolják, hogy a tanácsba olyan tagokat válassza nak, akik erkölcsi és jellembeli tu­lajdonságaikkal, valamint szakis­mereteikkel és áttekintésükkel biz tosítékát nyújtják annak, hogy he lyesen és szaképzetten fogják vé­delmezni a dolgozók érdekeit, s már hosszabb ideje alkalmazottai a vállalatnak. Helyes lenne, ha a dolgozók tanácsának tagjai anya­gilag is érdekeltek lennének a vál­lalat gazdálkodásának hosszú lejá ratú eredményeiben. A jelöltek ki választását, valamint közvetlen és titkos megválasztásukat a szak szervezet illetékes szerve szervezi meg. 10. A nagy és fontos vállalatok, nemkülönben olyan vállalatok ese­tében, amelyek bonyolult piaci kö rülmények között vagy bonyo lult termelési technológiával dolgoznak, azzal számolunk, hogy a tanácsok tagságának 10—30 százaléka rendszerint a vállalaton kívül dolgozó füg getlen szakemberekből fog áll ni. A mezőgazdasági szolgáltató üzemek (példának okáért GTÁ, me zogazdasági építőipari üzemek. élelmiszeripari termelési vállala­tok és a mezőgazdasági terméke­ket felvásárló kereskedelmi válla­latok) esetében a tanácsok tagságá­nak 30 százalékát rendszerint azon mezőgazdasági vállalatok képvise­lőiből választják meg, amelyeknek a szolgáltatásokat végzik, vagy amelyek a mezőgazdasági nyers­anyagot szállítják. „11. Az állami érdekek szempont­jából rendkívül fontos vállalatok, tnvábbá a jelentősen monopolizált vállalatok esetében a tanácsokba az állami szervek is kinevezik tag­jaikat. Ugyanakkor szóba kerülhet­nek a fő átvevők képviselői is. Az állami szervek kinevezte tagok száina a dolgozók tanácsaiban nem haladhatja meg a 20 százalékot. 12. Abban az esetben, ha a bank nagyarányú, hosszú lejáratú hitelt nyújt a vállalatnak, joga van ah­hoz, hogy képviselője jelen legyen a dolgozók tanácsában. Ugyanúgy más vállalatoknak is joguk van a dolgozók tanácsában való képvise­letre, amennyiben a maguk eszkö­zeit ruházták be a vállalatba. 13. A dolgozók tanácsalt rend szerint nem választják meg a ve­zérigazgatóságokon, a részvénytár­saságokban és olyan vállalatokban, amelyek állami vagy közvállalat jellegűek (példának okáért vas­utak, távösszeköttetés, erdő- és vízgazdálkodás stb.) mindaddig, amíg külön jogszabállyal nem rendezik az említett vállalatok szervezési helyzetét, irányításuk módját, s a dolgozók irányításuk­ban való részvételének módját. Ugyancsak nem lenne helyes a dolgozók tanácsának megválasztá­sa olyan vállalatokban, amelyek hosszabb időn át ismételten veszte­séggel dolgoznak, tehát olyan vál­lalatokban, amelyekben tartósan rosszabodnak a gazdasági eredmé­nyek, amelyek hosszabb időn át képtelenek eleget tenni kötele­zettségeiknek, továbbá a felszá­molandó vállalatokban stb. 14. A szakszervezeti szerveknek a munkatörvénykönyvből és egyéb előírásokból következő jogai sér­tetlenek maradnak. 15. Ezeket az ideiglenes elveket, amennyiben a gyakorlatban bevál­nak, valamint az országos szak­vita eredményeit is tekintetbe fog­ják venni a szocialista vállalat helyzetéről szóló törvény előkészí­tése során. A vállalatok és az üzemek szer­vezési besorolásának változásait csak alapos megfontolás után le­het megvalósítani, ugyanakkor bs kell tartani az említett változások megvalósítása során azokat az el­veket, amelyeket a kormány el­fogadott (1968. április 25-i 128. sz. kormányhatározat). 16. Egyes esetekben sor kerülhet a dolgozók tanácsának ideiglenes megválasztására még a szocialista vállalatról szóló törvény kibocsá­tása előtt is, ha megegyezés jött létre azzal a szervvel, amely az eddigi előírások szerint jogosult a vállalati igazgató kinevezésére és felmentésére. A dolgozók tanácsait a felké­szültség foka szerint fokozatosan három szakaszban lehet megvá­lasztani. Mégpedig ez év július 1­én, ez év október 1-én és 1969. január 1-én. 4 AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A FÖDERÁCIÓ KÉRDÉSEIRŐL TÁRGYALT Történelmi szükségszerűség (ČSTK) — Viktor Pavlenda professzornak, a tudományok kandidátusának, az SZLKP KB elnökségi tagjának elnökletével Bratislavában ülést tartott az SZLKP KB közgazdasági bizott­sága, amely Csehszlovákia új áliamjogi rendezésével össze­függő gazdasági kérdésekkel foglalkozutt. A vitában felszólaltak az SZLKP KB közgazdasági bizottsá­gának tagjai és néhány elméleti szakember. A tanácskozások végén elfogadták az SZLKP KB közgazdasági bizottságának alább ismertetett álláspontját. Az SZLKP KB közgazdasági bizottsága megismerkedett a cseh és a szlovák közgazdá­szoknak az új államjogi rende­zéssel összefüggő gazdasági problémák megoldására kidol­gozott javaslataival. A bizottság megállapítja, hogy a munkák, noha mindkét fél: a csehek és a szlovákok számára is tartalmaznak bizo­nyos elfogadható megoldáso­kat, nem hoztak olyan eredmé­nyeket, amelyek elegendők len­nének az alkotmánytörvény-ja­vaslat június végéig való kidol­gozásához, amint azt a szlovák közvélemény feltételezte és el­várta. Ily módon komoly veszélybe kerül a föderációs terv fokoza­tos előkészítése további határ­idejének biztosítása, különö­sen a föderáció alapelveinek a CSKP rendkívüli XIV. kong­resszusa számára való kidolgo zása, a föderációról szóló al­kotmánytörvény elfogadása és kihirdetése a Csehszlovák Köz­társaság megalakulásának 50. évfordulójáig. A föderáció közgazdasági modelljének tartalmi problé­máiról kialakult vitában az SZLKP KB közgazdasági bizott­ságának tagjai és a meghívott szakértők a következő alapvető nyitott kérdéskomplexumokra összpontosították a figyelmü­ket: a csehszlovák föderáció körülhatárolása, az egységes piac biztosítása a szövetségi népgazdaságon belül, Szlovákia és a cseh országrészek szociá­lis-gazdasági szintjének ki­egyenlítése az új feltételek kö­zött, a csehszlovák föderáció mechanizmusának működése. A közgazdasági bizottság hangsúlyozza, hogy tovább keil keresni a megoldáshoz vezető utakat a gazdaságilag racioná­lis és nemzeti szempontból igazságos föderáció elve alap­ján. Megengedhetetlennek tart­juk a megfelelő tapasztalato­kat mellőzve kijelölni a „szo­ros" vagy a „teljesen laza" fö­deráció szélsőséges lehetősé­geit és a másik, a szlovák felet egyetlen választás: az egyik vagy a másik szélsőség elfoga­dása elé állítani. A megoldás útja a nemzeti és a szövetségi szervek tevé­kenysége optimális összekap­csolásának türelmes keresése. Ennek az összekapcsolásnak olyannak kell lennie, hogy te­ret nyisson a gazdasági reform­nak, a gazdaságirányítási rend­szernek, népgazdaságunk fej­lesztése racionalizálásának és így a szlovák és a cseh nemzeti érdekek teljesebb realizálásá­nak. Cseh részről nem mindig ér­tékelik kellőképpen .az új ál­lamjogi rendezés jelentőségét. Sajnálattal állapítjuk meg azérl, hogy a „Kétezer szó" című ki­áltványban egyenesen lebecsü­lik a föderatív államjogi rende­zést. A cseh nemzet kulturális érettségének abban is meg kel­lene nyilvánulnia, hogy megér­ti a szlovák nemzet jogos kö­veteléseit, amelyek arra irá­nyulnak, hogy sürgősen meg kell szüntetni Szlovákiának nemzeteink közösségében el­foglalt nem egyenjogú helyze­tét. Ez egyike a demokratikus viszonyok egészségesebbé téte­lét célzó rendszabályoknak, Szlovákia számára pedig ez a szlovák nép egyenjogú érvénye­sülésének elsődleges és életbe­vágó kérdése a demokratikus szocializmus útján. A föderá­ciónak csehszlovákiai viszo­nyok között nem szabad a nem­zeti állam elszigetelődéséhez, sem az egységes állam centra­lizmusának állandósulásához vezetnie. Ellenkezőleg, a föde­rációnak sokkal szélesebb teret kell biztosítania a két nemzeti gazdaság integrációja és a csehszlovák integrált népgazda­ságnak a világgazdaságba, kü­lönösen az európai gazdaságba való bekapcsolása számára. Ezeken az alapokon fejlőd­het intenzívebben az egyes te­rületek közötti szociális-gazda­sági kiegyenlítődés, hogy 1980­ig Szlovákia és a cseh ország­részek között kiegyenlítődjenek a főbb különbségek. A közgazdasági bizottság megállapítja, hogy — tekintet nélkül, milyen stádiumban van­nak a szakbizottságok által az államjogi rendezés új modelljé­nek előkészítésével foglalkozó munkálatok — Szlovákiában in­tenzívebbé kell tenni az új mo­dellre való áttérés előkészítését, mind a személy és szervezési mind pedig az anyagi-műszaki vonalon. Az ilyen előkészítéssel kapcsolatban igen fontos, hogy Szlovákia közvéleménye tudo­mást szerezzen a munkálatok valóságos állásáról. Ezért sür­gősen munkaaktívákat kell szervezni — mindenekelőtt a vállalkozói és a szlovákiai köz­jjonti állami szervek stb. kép­viselőiből. Azok a nyílt kérdések, ame­lyekben a cseh és a szlovák közgazdászok nem tudtak meg­egyezni, elég súlyosak. Mind­azonáltal nem olyanok, hogy kölcsönös megértéssel — te­kintetbe véve a megoldás va­lóban történelmi szükségszerű­ségét, sorsdöntő fontosságukat testvérnemzeteink további fej­lődése szempontjából — ne le­hetne eljutni a mindkét felet kielégítő megoldáshoz. A cseh és a szlovák közgaz­dákhoz fordulunk, hogy össz­pontosítsák erőiket, használja­nak fel minden olyan lehetősé­get, amely a megoldás felé ve­zet, és ezzel nyújtsanak segít­séget a pártnak és nemzeteink­nek. Ne engedjünk meg semmi huzavonát a föderatív államjo­gi rendezés előkészítésében, mivel a föderációért folyó küz­delmet még távolról sem nyer­tük meg. Tegyünk meg min­dent^hogy ez megtörténjék ad­dig, az időpontig, amelyet a nemzet magától értetődőnek tart, vagyis a CSKP XIV. rend kívüli kongresszusáig. 1968 VI. 30.

Next

/
Thumbnails
Contents