Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-28 / 177. szám, péntek

arák Rudolf kilenc éven át volt mágus állami és párttisztségben. A kormány legfiatalabb tagjaként az ország leghatalmasabb embere lett. A gyors emelkedés után még gyorsabb bukás következett. Szabotázzsal és a nemzeti vagyon eltulajdonításával vá dolták, s a katonai bíróság Rudolf Barákot 15 évi börtönbüntetésre ítélte. A tizenötből hat esztendőt le is ült. A felfelé ívelő sít A morvaországi Blansko városkában, ahoi Barak sokáig élt, az emberek elismeréssel nyilatkoznak róla. Főleg a szerénységét hangsúlyozzák; nem ivott, nem dohányzott, sokat törődött a családjával, egyszóval jó híre volt. 1952-ben, amikor a pártkonferencíán Karol Bacílek bejelenti, hogy az ún. Slánsky-féle összeesküvési csoport leleplezésében a legnagyobb érdem Antonín Novotnyt illeti, Barák a CSKP Központi Bizottságának póttagja lesz. Később, 1954-ben Rudolf Barák már nemcsak a KB rendes tagja, hanem Bacílekkel, CepiCkával, Kopeckyvel, §irokyval és Novotnyval együtt már a Politikai Bizottság tagja ls. Az újdonsült belügyminisztert a prágai indulás időszakában Novotny embereként emlegetik. Ezt a család tagjai, és mások is igazolták. Igen gyak ran jártak össze az asszonyok, és a két férfi is. Antonín Novotny és Rudolf Barák kiese rélték véleményüket, s kezdetben minden — legalábbis úgy tűnik — a legnagyobb rendben ment. A rivaiitá gondolattal; válasszák meg elnöknek Novotnyt, hogy egy kézben legyen a legfőbb állami- és pártfunkció. Akkoriban mint ismeretes, arról volt szo, hogy Viliam Siroky lesz az elnök. Ebben az időben és •feltehetően még később is, Novotny és Barák közt jók a kapcsolatok. A látszólagos barátság azonban nem tart sokáig, jar mila Baráková erről így beszél: „Az ellentétek egyik motívuma a rivalitás volt. Férjemnek A. Novotnyval ellentétes véleménye volt Kínáról, ahol járt, s véleményét Moszkvában is kifejtette. Amikor Tiranából visszatért, ahol az albán kommunisták kongresszusán vett részt, jó munkát végzett, sót A legfelsőbb bíróság egyik dolgozója nemrég a következő megrendítő történetet mondta el nekem: J. V. Sztálin halála után egy évvel ki kellett volna végezni Osvald Závodskyt, a pírt háború előtti tagját, interbrigadistát, akit koholt váddal halálra ítéltek. Barák felismerve, hogy csalásról van szó, szembeszállt a bírósági döntéssel. Közbelépésére az ítéletet nem hajtották végre. Később sor került egy beszélgetésre, mégpedig egy eddig meg nem állapított személyiséggel. Barák lesújtva érkezett vissza a minisztériumba s kijelentette, Závodsky ügyében nem lehet segíteni. Az ítélet végrehajtására 1954. március 19-én 4 óra 59 perckor került sor. Mint ma már ismeretes, Barák nemegyszer igyekezett megszabadulni helyettesétől, Kotáltól. Ez a Kotál igazgatta éveken át a mirovi, a lipótvári, a ruzinéi és a további fegyházakat. Sőt más intézmények is hatáskörébe tartoztak. Antonín Novotny nem járult hozzá, hogy Kotált megfosszák funkciójától. {Beosztása alól ez év májusában függesztették fel.) Vajon már ebben az időben jelentkezett a bizalmatlanság Barákkal szemben? A bizalmatlanságra bizonyára több ok volt, s ezek az esztendők múlásával egyre csak szaporodtak. JUDr. Kubik alezredes, az állambiztonság vizsgálati főosztályának akkori parancsnokhelyettese erről a következőket mondotta: „A kihallgatás során Barák egyáltalán nem titkolta, hogy Novotny juttatta őt börtönbe, hogy kényelmetlen vetélytársától megszabaduljon. Kezdetben ezeket a kijelentéseit nem vettük jegyzőkönyvbe, de egy hónap múlva nálunk járt Lédl (ez az a bizonyos titokzatos férfi, aki már az ötvenes évek pereiben is szerepelt, s aki állítólag az ártatlanul halálra ítéltek hamvát szétszóratta a határban — a szerző megjegyzése), és felszólította Barákot, hogy beszéljen, kijelentéseit pedig jegyzőkönyvezni fogják. Barák a javaslatot visszautasította, ha ezt megtenné — hangoztatta —• a fejével fizetne érte. A továbbiak során többé említést sem tett Antonín Novotnyhoz való kapcsolatairól." Különben azt is hangoztatta — ám ezt sem volt hajlandó jegyzőkönyvben elismerni —: 1957-ben ő jött először azzal a még N. Sz. Hruscsov is megdicsérte. Zápotocky elvtárs röviddel halála előtt magához kérette közvetlen barátainak egy csoportját, köztük Rudolf Barákot is, de nem volt a meghívottak közt Antonín Novotny. Dollárok a páncélszekrényben Antonín Novotny bizalmatlansága Barákkal szemben egyre növekszik, s így Barák 1961 ben a Belügyminisztériumból átkerül a miniszterelnökségre. Miért? Mert nem gondoskodott a rehabilitálásról? Vagy inkább azért, hogy ne legyen kezeügyében a rendőrségi archívum és a rendőrségi apparátus? Barák tulajdonképpen ugyanoda megy, ahová Rudolf Slánsky került, így a második Rudolf is miniszterelnök-helyettes lesz — átmenetileg, mert ez a beosztás számára is csak átszállóhely a börtönbe vezető útján. Ebből is kitűnik, hogy a módszerek tíz év múlva sem változtak meg. Fontos helyeken az a szokás, hogy a titkos iratokat tartalmazó páncélszekrény kulcsai több személy birtokában vannak. Ha a páncélszekrényt felkeli nyitni, az valamennyi kulcstulajdonos jelenlétében történik. Vajnn puszta véletlen-e, hogy éppen Viliam Őiroky, — akit még nemrégen köztársasági elnökként emlegettek, s akit e tisztségből dr. Kubik alezredes állítása szerint Barák lőtt ki, nyitja ki Ba rák páncélszekrényét, s talál benne 70 000 dollárt? A Belügyminisztérium pénze volt, s nem volt helye a miniszterelnökségen. A páncélszekrényben őrzött dollárvagyon revans volt, véletlen felfedezés, vagy lopott pénz? JUDr. Kubik elmondta, hogy a páncélszekrényhez hívták, s később megérkezett Antonín Novotny is, aki felháborodottan nyilatkozott, hogy ez szabotázs.-.. Mint tudják, Barákot szabu tázs vádjával ítélték el. Barák jó néhányszor meg akart szabadulni helyettesétől — Kotáltól, de ezt Antonín Novotny minden esetben megakadályozta. S éppen Kotál volt az, aki a döntés után bekopogtatott a kormányvillába, letartóztatási végzés, elővezetési engedély, ügyészi hozzájárulás nélkül, hogy letartóztassa főnökét. Barák egész egyszerűen kidobja házából Kotált. Törvényes előírásismeretének köszönheti, hogy ideig-óráig halasztást nyer. De valóban csak néhány órára. Aztán már mások jöttek érte, minden szükséges írással felszerelve. A Nemzetgyűlés elnöksége tíz perc alatt megfosztotta a mentelmi jogtól. A belügyminiszter letartóztatásával járó előkészület persze jóval tovább tartott. Dr. Kubik alezredes mesélte, hogy Ruzynöből berendelték a Belügyminisztériumba, ahol már várta Kotál miniszterhelyettes, SaAmernak vették ajándékba, mégis Rudolf Barák családi használatában találták meg. Egy eredeti Picasso-képre — melyet külföldre vittek ki s később a Belügyminisztérium pénzén visszavásároltak — a blanskói ház padlásán akadtak rá. Szó van egy 200 000 koronás összegről is, melyet még 1956 decemberében felvételeztek s a bankelismervényen Barák neve szerepel felvételezőként. Az elismervényen az aláírás mellett még egy megjegyzés is szerepel: „A magyar elvtársak számára". A blanskói ház kéményében talált pénz egy kötegén e kérdéses bank pecsétje szerepelt, és a dátum azonos azon elismervény dátumával, melyen a megjegyzés áll: „A mek ezredes, Kavau, a minisztérium igazgatási osztályának parancsnoka, valamint Ledl alezredes, „írjad alá — mondták Kubikuak — te csinálod majd a Barákot". Ez 1962. január 30-án történt, Barák letartóztatásának napján. De már ezt megelőzően, még a reggeli órákban behatolt a Barák-villába a Belügyminisztérium tucatnyi tagja. Ezeket az embereket azonban visszarendelték a Jarmila Baráková és Antonín Novotny közti drámai hangú telefonbeszélgetés után. Csak aztán jöttek Barákot az előírásoknak megfelelően letartóztatni. Autóba vágták, s irány Ruzyné. A ruzynéi személyzet Barákot míg miniszter volt respektálta, de tartott tőle most is, bár bűnösként került a fegyház falai közé. A belügyminiszter gondot okozott nekik úgy is mint fogoly. Barák és családtagjai, akiket kissé később szállítottak át a ruzynéi fegyházba, itt hamis néven szerepeltek; a beérkezettek könyvében még ma sem találni egyetlen bejegyzést sem Rudolf Barák fogságáról. Dr. Kubik alezredes azoknak egyike, akik részt vettek Rudolf Barák letartóztatásában, a kihallgatásokon és a házkutatásokon. Kubik erről így nyilatkozott: — Készpénzben és betétkönyvekben Baráknál 1 millió 200 000 koronát találtunk. Képeket 800 000 korona érték ben foglaltunk le nála és különböző eredetű árut. Míg Pa- vel Barák állítása szerint édesapjának havi jövedelme 25 000 koronát tett ki, Kubik alezredes állítása szerint csak 20 000 koronát és 5000 korona volt a reprezentációs illetménye. A lefoglalt pénz egy részét, 600 000 koronát, igelit zacskóba rejtve a blanskói házuk kéményében találták meg. A lefoglalt tárgyak közt, Kubik alezredes szerint volt egy svájci gyártmányú óra, melyet a Belügyminisztérium pénzén vettek a Csehszlovákiában látogatóban járt Amer marsall számára. A 30 000 koronás órát magyar elvtársak számára."... Kínos ügy. Ennek ellenére, hangozzék bármiképpen is, ma sem lehet egyértelműen állítani, hogy Barák sikkasztott volna. Miért állították Barákot a közönség kirekesztésével katonai bíróság elé? Miért nem kapta meg a szükséges lehetőséget a védelemre? Hisz Barák nem volt katona, ügye normális bíróság hatáskörébe tartozott, annál is inkább, mert nem vádolták államtitkok elárulásával. Azonban a vizsgálat sem folyt le a törvények szerint, bár az ő esetében erőszakot nem alkalmaztak. A vizsgálat kis híján egy hónapig tartott, hosszú órákig tartó kihallgatásokkal, melyek gyakran a késő éjszakai órákba nyúltak. Nehéz megállapítani, hogy Barák becsületesen járt-e el, vagy sem. Annak a lehetőségéről is szó esett, hogy a talált pénz más úton került oda, és a vád — mint előtte egész sor más — koholmány. Kubik alezredes egy azok közül, akik Barák és két fia vizsgálatát vezették, viszont meggyőzően állítja, hogy a pénzt ott találták s kizártnak tartja, hogy valaki más helyezte volna el. Az elmúlt napokban Alexander DubCek intézkedésére a Barák-ügy anyagát átadták a Legfelsőbb Bíróságnak. A nagy mennyiségű irathoz csatolták a Belügyminisztérium levéltárának az esetre vonatkozó filmés magnetofonfelvételeit is. Mint egyetlen csehszlovákiai újságíró lehetőséget kaptam arra, hogy a Belügyminiszté rium filmesei által készített filmekbe is betekinthessek. Lepergetésük bizony sok órát vett igénybe és a filmek igen érdekesek voltak. Közülük a leghosszabb a perről készített film volt. A tárgyalás a pankráci fegyház ugyanazon termében folyt le, ahol Rudolf Slánsky s több más elvtárs felett ítélkeztek. Barák és titkára )eny§, valamint OndráCek ugyanarra a vádlottak padjára került, mint Slánsky, Clementis, Geminder, Frank ... A vádlottakon és őreiken, a bírákon, ügyészeken és védőkön kívül a film bizonysága szerint a terem ásított az ürességtől. Valóban így volt? Nem! Az emberek, akiket a per érdekelt, és akik talán a pert elő is készítették, az erkélyen voltak. Oda pedig a kamerák nem néztek fel, bizonyára tudatosan. Meri maga a film sem tiszta célzatú. A vádlottak mikrofonba beszéltek, s a Legfelsőbb Bíróság dolgozói is arról biztosítottak, bogy a film eredetileg hangos film volt. Most pedig maga a film, sőt egyes magnószalagok is némák. A belügy letörölte. Kevésbé meggyőző az a film, mely a Baráknál talált tárgyak blanskói kiállítását kívánja dokumentálni. Köztudomású, hogy a kiállítás mindössze hét óra hosszat tartott, s megtekinteni csak meghívóval lehetett. Megrendezése a nagy üzletházak k i á rusít ására emlékeztetett Az órák és televíziós készülékek tucatjai, jelentős mennyiségű textil, írógépek, tranzisztoros rádiók, vagy 150 festmény — annyi minden, hogy tulajdonosuknak a dolgok tárolására külön helyiségre lett volna szüksége. S mindennek tetejébe egy csomó idegen valuta, és szinte kéménymagasságban a százkoronások. Rudolf Barák perét alaposan előkészítették. A tárgyalás alatt a Legfelsőbb Bíróságon a belügy egy különcsoporttal rendelkezett. E csoport első akciója volt, hogy a tárgyalás idejére legfoglalt helyiségekben kirángatták az összes telefonvezetéket és a vezetékes rádió minden drótját, hogy meggátolják a lehallgatást. A tárgyalótermet a szükségesnek megfelelően feldíszítették. Nagy per — nagy állami címer — mondhatták a szervezők, olyan címert készítettek, mely 17 000 koronába kerüli. Barák a filmben nyugodt, vallomása során írásbeli jegyzeteit használja. Jenys az egész tárgyalás során lehajtott fejjel ül, időnként sír, OndráCek enyhén mosolyog. A filmszalag bemutatja az ítélethozatalt is. Barák 15 esztendő, JenyS 10 esztendő,... feny§ szemét törli zsebkendőjével, Barák fellélegzik, minden valószínűség szerint halálos ítéletet várt. Mivel a be'ügyből, — ahogy mondogatták — nem igen lehetett civilbe menni. Milyen volt hát Barák? Nem merek egyöntetű választ adni. Nem volt tiszta kezű, — tán ezt lehetne mondani. De kételyeim vannak afelől, vajon a volt belügyminiszter letartóz tatására, s az ellene indított bűnügyi eljárásra akkor ls sor került volna-e, ha nem lett volna veszélyes rivális? De Barák sokat tudott, tűrhetetlenül sokat... Becstelen életet élt, meggazdagodott? Nem tudom, hogyan éltek a múltban a miniszteri villákban, s hogyan gazdálkodtak ilyen helyeken az állami javakkal. Valószínűleg, és ezt nem lehet tagadni, létezett egy bizonyos elismert „norma". A norma nem volt mindenki számára egyforma, a miniszterek nagy része még abban az időben sem lakott miniszteri villákban, s fizetésük lényegesen kisebb volt mint Baráké; külföldi kollégáival összehasonlítva azonban alacsonyabb volt. Még egy apróságról szólnék. Röviddel letartóztatása előtt Rudolf Barák fia Ny. Sz. Hruscsovnak címzett levelet adott át a prágai szovjet nagykövetségen. Ehhez még hozzá keli tenni, hogy a levél átadása a nagykövetségen nehézségekbe ütközött. A levélben Rudolf Barák talán megírta, miért forog veszélyben az élete. A kézbesítéssel megbízott Pavel Barák tett erről nekem említést. A levél végül is annak az asztalára került, akinek nem volt címezve. A Barák-ügy most a Leg felsőbb Bíróság előtt nyer be IÜ 1368. VI. 28 fejezést. (KAREL HÄJEK írása nyomán 1 ^ A Kvéty 25. számából) 8