Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-27 / 176. szám, csütörtök

Látogatás a losonci konzervgyárban tárban megfigyelés alatt tartják. Az üzemet csak hibátlan áru hagyhatja el. Včela Milan igazgató nagyon népszerű. Az asszonyok körülfogják, alig akarják továbben­gedni. Közkedveltsége a férfiak körében sem _ kisebb. Egyiküknek megtetszik az öngyújtója. * (Gyűjti a fiam!) Kis híján odaadja. Felkeressük az üzem laboratóriumát. Garajo­vá Dana fontos mikrobiológiai vizsgálatokat vé­gez. Dr. Kaliňák Ladislav és dr. Chaboda Juraj feladata a gyártási folyamatban levő, s a már elkészült konzervek minőségének ellenőrzése. Lelkiismeretes és figyelmes munkájuknak kö­szönhető, hogy a losonci konzervgyárban a romlandóság sokkal alacsonyabb, mint a tervben engedélyezett, összehasonlítva más üzemekkel, ez az eredmény is felfigyeltetől KEVÉS A KERESET Az üzem váltott műszakban körülbelül 350 nőt foglalkoztat. — Nehéz munkát végeznek, — mondja az igazgató. — Keresetük nem áll arányban a vég­zett munkával. A második bérosztályban levők például a prémiummal együtt (nélküle 640 ko­rona) alig érik el a 750 korona átlagbért. Né­hány szakszervezeti ülésen már foglalkoztunk ezzel a problémával. Több határozat született, s hogy ezt legalább kétszáz koronával meg kell toldani. Sajnos, ha a bértarifát sürgősen nem változtatják meg, erre nem igen lesz mód. Gyors intézkedésre volna szükség! ZUHANYOZÓFÖLKÉK, PIHENŐSZOBA Elhagyva a laboratóriumot, az asszonyok ál­tal említett szociális intézmény után érdeklő­döm ... Néhány lépcsőn felmegyünk, s én úgy érzem magam, mintha egy hotel előcsarnokába csep­pentem volna. A különbség csak annyi, hogy Stengerová Božena nem szobakulcsokat, hanem számozott szekrénykulcsokat osztogat. Minden nőnek külön szekrénye van, melyek a hosszú, táncteremnek is beillő öltözőben sorakoznak. Példás rend és tisztaság van itt is. Az öltöző után hófehér mellékhelyiségeket találok, majd zuhanyozófülkék csábítanak. Az igazgató vizs­gálódva körültekint, odamegy az egyik csepegő vízcsaphoz, elzárja. Orvosi rendelőhöz hasonló szobába kukkantok: három, fehér lepedővel bo­rított fekhely van benne. A pihenőszoba azokat a nőket várja, akiken hirtelen rosszullét, be­tegség vesz erőt munkaidő alatt. HÉT INTÉZET IS BELESZÓL... Ugyanebben az épületben helyezkedik el at új termékeket kísérletező részleg. Külön irodá­val, laboratóriummal és jól felszerelt miniatűr gyártási teremmel rendelkezik. Vezetője Barzík Milan mérnök. — Üzemük jelenleg harminc különböző kon­zervet gyárt. Évente hány új terméket képesek kikísérletezni és gyártásra ajánlani? — kérde­zem tőle. — Ez nemcsak tőlem és három mérnök kol­légámtól, hanem az anyagiaktól is függ. Húszat mindenesetre ... — Sokáig tart, míg egy-egy új konzerv gyár­tását jóváhagyják? — Fél év, egy év, de néha két év is eltelik, mire megjön az engedély. Ez nagyon hosszú idő. Az árkalkulálásban komoly hibák történ­nek, hétféle intézet szól bele. így azután nem » csoda, hogy némelyik konzerv árát olyan maga­san állapítják meg, hogy szinte eladhatatlan. Több rugalmasságot várnánk ezen a téren a jö­vőben, és azt szeretnénk, hogy nagyobb önálló­sággal rendelkezzünk. A szabad kéz elve kell, hogy érvényesüljön. Miért ne gyárthatnánk ol­csóbb termékeket, mint testvérüzemeink? Sze­rintem csak így alakulhat ki az egészséges szo­cialista versengés! JÓL FELKÉSZÜLTEK AZ IDÉNYRE Azután még sokáig járom a gyárat, ismerke­dem az emberekkel és az új épületekkel. — Ezt az 1100 négyzetméter alapterületű termet például három hónap alatt építettük fel — mondja Včela Milan büszkén. Bejárom a raktárakat, melyek naponta négy­öt vagon üveget fogadnak be. A gyár jól fel­készült az idényre, mert a sterilizált zöldség­féle és az uborka kedvelt exportcikk. Svédor­szág, Anglia s a dél-amerikai államok szívesen vásárolják. * Hatalmas termet meszel néhány fiatalem­ber ... — Itt fogjuk tölteni az uborkát. Ugyanis az uborkaszezon nálunk egyáltalán nem jelent „uborkaszezont"! — mosolyog az igazgató. Az­után a szomszédos épületen dolgozó kőműve­sekkel beszélget. Valami állandóan új célok el­érésére ösztönzi. 1965-től áll az üzem élén. Há­rom év egy vállalat életében nem nagy idő, de az elért eredmények egy évtized munkásságá­nak is becsületére válhatnának. Még fiatal em­ber, de máris gazdag tapasztalatokkal rendel­kezik, szívós, széles látókörű, állandóan tovább képezi magát (most éppen élelmiszeripari ké­miát tanul), merész, harcos és vállalkozó szel­lemű, a dolgozók körében népszerű. Egyszóval Včela Milan igazgató született gazdasági veze­tő, aki mindennemű támogatást megérdemel. Méltó a nevéhez j a Včela magyarul méhet je­lent!), s talán egy kicsit az ő érdeme is, hogy az általa vezetett üzem, a losonci konzervgyár kezd hasonlítani egy nyüzsgő és egyre gyarapo­dó nagy méhcsaládhoz. ARDAMICA FERENC -* KÖLCSÖNÖS MEGELÉGEDÉS KELLEMES MEGLEPETÉS A vágsellyei Duslo vegyipari kombinátban mintegy 500 millió korona költséggel új, ammóniát gyártó részleg épült, amelynek berendezéseit főként az angol Power Gas Corporation LTD cég szállította. (Koloman Clch felv. — Uj termálfürdő épül Komáromban Egy-két évvel ezelőtt a komáromiak még nem sejtették, hogy városukban rövidesen termálfürdő lesz. Hogy is gondol­hatták volna, hiszen a város alatti termálvízről senki sem tu­dott. Ennek ellenére a város lakói ma már meleg vizű meden­cében lubickolhatnak. Sőt — ha minden jól megy — jövőre elkészül Komárom új, korszerű termálfürdője is. De ne vág­junk a dolgok elé; előbb inkább nézzük meg, hogyan is jutot­tak el idáigl Kérdéseinkre FLORIÁN KÁČER, a városi építési bizottság elnöke válaszolt. • Miből indultak ki, ami­kor a fúrásokat elrendelték? — A magyarországi oldalon kőolajkeresés közben meleg vi­zű forrásra bukkantak. Ez adta az ötletet. 1966. novemberében kezdtük el a fúrást, s 1967. ja­nuár 5-én már találtunk is me­leg vizet. Méghozzá 56,5 foko­sat. Ezt tavasszal bevezettük a már meglevő úszómedencébe, melyet hideg vize miatt alig le­hetett használni. Ez év áprili­sában pedig átadtuk a 670 000 korona költséggel épült új me­dencét. Ennek egy része fedett. Az úszómedencéből jövőre kive­zetjük a meleg vizet, s helyet­te termálvízzel felmelegített kúti vizet vezetünk bele. Az eh­hez szükséges készüléket Kelet­Németországban vásároljuk. 9 Milyen a tottsága? fürdő látoga­— A hétvégeken 1700—1900 ember keresi fel a medencét, de köznapokon is szép számban lá­togatják — mintegy 4—500-an. Persze, csak fürdőidényben. Ezért tartjuk szükségesnek egy fedett fürdő felépítését. • A fedett fürdő milyen lesz? — Többemeletes, köralakú épület tesz. A központi meden­cén klvii) egy kis medence, szauna, zuhanyozók, pihenők, büfék, s természetesen öltözők is lesznek benne. Előzetes szá­mítások szerint 3 és fél millió koronába fog kerülni. A város számít a KNB anyagi támogatá­sára is, amely elérheti az össz­költség 50 százalékát, mivel nem kimondottan gyógyfürdő­ről, hanem tisztálkodási fürdő­ről van szó. Gyógyfürdő építé­se esetén ekkora támogatásra nem számíthatnánk. O Pedig úgy tudjuk, a ko­máromi termálvíz egyben gyógyhatású is. — Igen. Az elemzés bebizo­nyította, hogy több betegség gyógyítására alkalmas. Így pél­dául izületi bántalmak, a köz­ponti idegrendszer megbetege­dése, gyomor- és bélbántalmak, nem ragályos bőrbetegségek és más betegségek gyógyítására. ® Mikor kezdik el a fürdő építését, és mikorra készül el? — Még ebben az évben, s ha minden jól megy, jövőre el ls készül. FÜLÖP IMRE Néhány éve jártam itt utoljára, de akkor még minden más volt. A változás szembeötlő. Meg­állásra késztet. Érdeklődve nézelődöm a gyár udvarán. Kellemes meglepetéssel nyugtázom a tényt, hogy a gyár az elmúlt évek alatt cseppet sem öregedett. Ellenkezőleg, megszépült, meg­fiatalodott. Az udvart aszfaltburkolat borítja. A zöldnek is megvan a helye. Két szökőkút vé­kony sugarai lövellnek a magasba. A neonvilá­gításról oszlopok árulkodnak. A gyárud­varokra jellemző rendetlenségnek itt semmi nyoma. A kapus elém Jön, megkérdezi, ml járatban vagyok. Az igazgató után érdeklődöm. — Épp ott van! — nyújtja ki ke­zét, s a nem messze álldogáló há­rom férfira mutat. Vajon melyikük az igazgató? Az idősebbekre tippelek, de a legfia­talabbik fordul felém. Makulátlan fehér köpenyben van. Včela Milan olyan fiatal, hogy egy igazgatótól ez már szinte illetlenség. — Rosszkor jött — ráncolja homlokát. — Néhány perc múlva értekezletet tartunk. — Es délután? — Délután tanulnom kell... Jöjjön holnap reggeli ... Azt isi — int a magasban fűrészelő férfiak­nak. Egy öreg fa törzsét szabadít­ják meg száraz ágaitól. — Kis híján tönkrement. Az asz­faltozók megfeledkeztek róla, hogy nem villanyoszloppal van dolguk. Jó darabon felvágattam körülötte burkolatot. Lassan kezd rend­bejönni — magyarázza. AZ IGAZGATÓ BOSSZANKODIK M r E H S Z O R G A L O M Másnap reggel újból belépek az üzem kapuján. Az igazgató végig­vezet birodalmán — az üzemen. A kapusszoba előtt néhány nő várakozik. Az igazgató arcára bosz­szúság ül. Szívesen alkalmazná őket... — Naponta számos kínálkozőt kell elküldeni. Áldatlan állapot ez, jellemző Losonc vidékére. Remé­lem, hamarosan megszűnik, hiszen a demokratizálódási folyamatban biztosan felfigyelnek erre. És nem csak erre, hanem még sok minden másra. Például arra, hogy sokkal több befektetést kellene eszközöl­ni. Üzemünk dolgozói igen nehéz munkaviszonyok kőzött dolgoznak. Sem az épületek, sem a gépek nem felelnek meg a korszerű követelményeknek. Eredményeit tekintve gyárunk mégis előkelő helyet foglal el, s a legtöbb húskonzervet ké­szítő üzemek egyike köztársaságunkban. Az élelmiszeriparban sikerült szinte egyedülálló eredményt elérnünk:, az alapeszközök minden egyes koronájára tíz korona bruttó értéket produkálunk. Mindez azt bizonyítja, hogy elen­gedhetetlenül szükség van gyárunk bővítésére. — Milyen intézkedések történtek ezzel kap­csolatban? — Gázfogyasztásra berendezett fűtőházat kapunk, négy és fél millió korona költséggel épül. Még ez év augusztusában teljesen új hús­feldolgozó gépsort állítunk be, melyet Anglia szállít. A jövő évben pedig hozzákezdünk az új gyártási terem alapozásához. Betérünk az első épületbe. A főraktárban teljes a gépesítés, bevezették a palettizációs rendszert, amely biztosítja az áruval való gyors és biztonságos manipulációt, s egyben a raktá­rozási terület maximális kihasználását. Minde­nütt rend és tisztaság. Koprdová Barbora rak­tárnoknő mosolyogva vallja be, eleinte nagyon félt, hogy az „égig" felrakott konzervkészlet egyszer csak rádől, maga alá temeti. Idővel azután sikerült megszabadulnia a nyugtalanító érzéstől. Továbbmegyünk. A tágas teremben két oldalt tizenöt hatalmas, rotyogó katlan ... — Ügy látom, húsban nincs hiány — jegy­zem meg, de Včela igazgató kineveti naivsá­gomat. — Ez csak a látszat. Állandó sertéshúshiány­nyal küzdünk. Ilyenkor csehországi szállítmá­nyokkal segítünk magunkon, pedig vidékünkön elegendő sertéshús van. S most jön a furcsa­ság: ugyanakkor 40 000 tonnát szállítunk Cseh­ország részére — mondja az igazgató. — Ezt nem értem — jegyzem meg. — Én seml Magamban megállapítom, hogy ez a legszebb „boszorkánykonyha". A fehér köpenyes nők se­rényen dolgoznak, főzik és aprítják a húst. Be­szédbe elegyedek velük. Tuhárszky Etelka az igazgatót dicséri, mert törődik velük — nőkkel. Bíztat, föltétlenül nézzem meg a számukra épí­tett szociális intézményt. A megelégedés köl­csönös. Včela igazgató többször hangsúlyozta, hogy a munkafegyelem kielégítő. A következő terem is ragyog a tisztaságtól. Az ajtónál két asszony a tojások százait üti fel. Odább őrlőgépek zúgnak, készülnek az ízletes pástétomok. A töltőgépek körül bizony nem unatkoznak az asszonyok. Fridrich Júlia s a többiek még csak nem is gondolhatnak meg­állásra. Mozdulataik villámgyorsak, kiszámí­tottak. A kész konzervet sterilizálás után itt kosarakba gyűjtik, azután hat hétig különrak­1968 VI. 27. A komáromi járásban az alsópéteri szövetkezeti szőlősgazdák 90 hektáron termesztenek különféle fajszőlöt. Képünkön: Ja­roslav Kriían mérnök megtekinti a már most bőségesnek ígér­kező termést. (L. Dubovský felv. — CSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents