Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-27 / 176. szám, csütörtök

A MARXIZMUS-LENINIZMUS NEM DOGMA RÉGI SABLONOK SZERINT NEM LEHET VITÁZNI • EST MODUS IN REBUS • KONSZTANTYINOV-CÍSAŔ NÉZETELTÉRÉS A SAJTÓBAN A moszkvai PRAVDA június 14-i számában F. Konsztantyinov akadémikus, ismert szovjet ideológus a Marx-évforduló keretébe illesztett terjedelmes cikkében a marxizmus—leninizmus történelmi sorsát ecsetelve a különféle deformálók és revizionisták közé sorolja CESTMlR ClSART,aCSKP Központi Bizottságának jelenlegi titkárát. Konsztantyinov cikke hangnemével és vádaskodásával nemzetközi visszhangot váltott ki. Ám bármilyen képzett ideológus hírében is áll Konsztantyinov akadémikus, módszere — azaz idézetek kiragadása, félmondatok „kiszúrása" és szubjektív céljának megfelelő magyarázása — erősen emlékeztet a személyi kultusz korszakának „tudományos müveire". forradalom *élén állott, mert akkor a forradalom még sehol nem győzött a világon, s ebben az értelmében a leninizmus gyakorlata akkor elsősorban az akkori különleges viszonyokkal jellegzeMiért marasztalja el a szovjet ideológus Cestmír Císart? Kiragadott fél- és negyedmontokra támaszkodva azt állítja, hogy Císar bírálja a marxismus—leninizmus magyarázásának monopoljogát és tisztán oroszországi jelenségnek tartja a leninizmust. Ez a fő vád Císar ellen, akit a cikkíró Kautsky, Martov, Dan, Kant és Mach, a jezsuita Bochenski, a nyugat-németországi szociáldemokraták, továbbá a maoisták mellett revizionistaként a leninizmus „elferditőjeként" emleget. A támadó hangú cikkre a CSKP Központi Bizottságának titkára a Rudé právóban válaszolt. Císár idézi beszédének kifogásolt részét: „A leninizmus az imperializmus korszakában a marxizmus új értelmezése lett. Lenin olyan elméletként és módszerként tudta elfogadni a marxizmust, amelyet összevetett Oroszország adott társadalmi helyzetével, elemezte a munkásmozgalom tevékenységének belső és nemzetközi feltételeit, és kimunkálta a szocialista forradalom új stratégiáját és taktikáját... Arra a következtetésre jutott, hogy a forradalomnak a győzelem reményéért létre kell hoznia a harc új eszközeit, amelyek között döntő jelentősége lesz a bolsevikok jól szervezett, eszmeileg összeforrott, fegyelmezett politikai pártjának, amely abban a pillanatban kezdi meg a hatal-, mi harcot, amikor a cárizmus a leggyengébb lesz, a munkástömegek elkeseredése pedig a legmagsabb fokot éri el. Ez a pillanat 1917-ben következett be, s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme teljes mértékben igazat adott Leninnek." Mivel Konsztantyinov oktatgatja Císaft és az olvasókat, hogy a kommunisták mindenkor nemzetközi s nem csupán oroszországi marxista tanításnak tartották a leninizmust — amit ugyan senki sem vont kétségbe —, Císaŕ a tények kedvéért leszögezi: „Sehol sem állítom, hogy Lenin csak az oroszországi tapasztaltokra szorítkozott, ellenkezőleg, megjegyzem, hogy Lenin elvetette a szociáldemokrata reformizmust, felismerte, hogy a kapitalizmus új szakaszába, az imperlaillzmus szakaszába lépett, hogy a világ meghódítására irányuló háborúk újabb sorozata készül. Másrészt ki akartam emelni azt a tényt, hogy Lenin az oroszországi győzelmes tes Oroszországban vált be. Ebben a tényben nem Lenin szerepének kicsinyítését látom, hanem annak a képességének a kiemelését, hogy az általános forradalmi célokat össze tudta kapcsolni az adott történelmi helyzettel. Eltekintve a magyar kommunisták hősies, de rövid ideig tartó kísérleteitől stb., a munkásmozgalom vezetői másutt erre nem voltak képesek." Konsztantyinov kérdéses cikkében nemcsak az idézetek tömkelegének régimódi halmozásával akarja „meggyőzni" vagy megbélyegezni a „revizionistának" nyilvánított Císaft, hanem a szövegösszefüggésekből bizonyos részek, mondatok kihagyásával is más értelmet akar adni az elhangzottaknak. Cisar pártunk politkájának mély politikai válságával kapcsolatban megjegyezte, hogy ebben a marxizmus—leninizmus sztálini, deformált magyarázatának is része van. Nem a leninizmus, hanem annak sztálini értelmezése volt a hibás, amelyet nemcsak a szovjet kommunista pártra kényszerítettek rá, hanem más pártok, köztük a CSKP is, átvettek. Konsztantyinov figyelmen kívül hagyja ezt a tényt, s feltételezi a leninizmus afféle egyenes vonalú folyamatosságát. Císaŕ ugyanis ezt mondta: „A Szovjetunió fennállása, a világ forradalmi erőinek nyújtott támogtása, a bolsevik párt gyakorlata és tapasztalatai, éppen a világ első, s akkor egyetlen szocialista államában a nemzetközi kommunista mozgalom központjának kialakulását eredményezték. Ez a III. Internacionálé tevékenységével szorosan összefüggő központ történelmileg jelentős szerepet játszott a kommunista pártok tömegfejlődésében, a marxizmus —leninizmusnak mint modern eszmei és politikai erőnek tényleges érvényesülésében. Másrészt viszont nem tagadhatók annak egyes negatív oldalai, hogy a szovjet kimmunisták általánosított tapasztalatait fokozatosan a marxista gondolkodás és marxista politika egyetlen lehetséges irányzataként érvényesítették, hogy a leninizmus a maga konkrét szovjet formájában idővel a marxizmus monopolista értelmezésévé vált." Konsztantyinov éppen ezt a kitételt forgatta ki, s akarta Cisarra rábizonyítani, hogy „nem ismeri el a leninizmust". Mivel a szovjet akadémikus cikke nem csupán és nem a maga egészében irányul Císaŕ beszéde ellen, hanem vélt és erőltetetten elferdített megállapításokból kiindulva rosszul leplezett bírálat is akar lenni pártunk új politikája ellen, amelyre Císaŕ is befolyással van, Konsztantyinov politikai szándékára célozva a CSKP Központi Bizottságának titkára szükségesnek tartja leszögezni: „F. Konsztantyinov nem győzött meg arról, hogy hagyjunk fel kísérleteinkkel, amelyeknek az a célja, hogy Csehszlovákia objektív, belső és külső jeltételeinek megfelelően tudományosan fogalmazzuk meg pártunk jelenlegi jeladatait. Továbbra is úgy vélem, Marxtól és Lenintől ihletve arra kell törekednünk, hogy tanításukat alkotó módon alkalmazzuk országunk viszonyaira... Oj politikánk markánsan kísérleti jellegű, nem dolgozik kész sablonokkal, kifür készetlen terepen szokatlan utat egyenget. A pragmatikus prakticizmus és a radikális avanturizmus veszélyének tenné ki magát, ha nem fogalmazná meg idejében elméleti posztulátumait és alapelveit. Pártunk, amely több mint húsz éve áll a szocialista fejlődés élén, s megindította és fejleszti a jelenlegi megújhodási folyamatot, köteles kitűzni népünk előtt a csehszlovák szocialista társadalom jövőbeni fejlődésének marxista távlatát." Konsztantyinovnak válaszolva Císaŕ érthetően megmagyarázza, hogy pártunk jelenlegi politikája miért nem lehet dogmatikus. „Sajátossága, hogy nem dolgozószobában előre fogalmazták meg, hanem a dogmatikus-szektás és konzervatív deformációk leküzdéséért folytatott küzdelem folyamatában, menetközben alakult kt... Ki-n sztantyinov talán egyetért velem, hogy sem Marx, sem Lenin nem láthatta előre a jelenlegi csehszlovákiai helyzetet, s nem hagytak nekünk megoldásra vonatkozó recepteket. Kötelesek vagyunk klasszikus tanítómestereinkkel teljes egyetértésben elemezni országunk, népünk és kommunista oýrtja helyzetének összes jeltételeit, és keresni a helyes következtetéseket, a helyes kiutat, a helyes politikai eljárást. Nem távolodunk el a marxizmus—leninizmus érvényes alapelveitől, de helyesen akarjuk őket érvényesíteni, nem akarjuk megismételni a múlt régi hibáit és tévedéseit, amelyek majdnem politikai katasztrófába sodortak minket." A dogmatikus ferdítés nem maradt válasz nélkül, sajnos a szovjet olvasók csak a Konsztantyinov-cikken keresztül látják a csehszlovákiai eseményeket. /L. L.j Szállítástechnikai anomáliák Optimista hangulatban mentem a palettizálásról tárgyaló országos konferenciára, amely tegnapelőtt kezdődött Bratislavában. Az ott elhangzott első beszámolók után, sajnos, meglehetősen borúlátóan látom az anyagmozgatás, illetve a gyártmányok szállításának megoldási lehetőségeit. Sokakkal beszélgettem a konferencián, egyértelműen azt mondották: tenni kell valamit, éspedig mielőbb, ha meg akarjuk védeni dolgozóink egészségét és fokozni kívánjuk lakosságunk elégedettségét, illetve a kiskereskedelmi forgalmat. Megkérdeztem juraj Petrula mérnöktől, a konferencia egyik szervezőjétől, miben látja az árumozgatással foglalkozó széles körű értekezlet fő küldetését. így válaszolt: Mintegy 350 szakember vesz részt a konferencián a termelés, a kereskedelem és a közlekedés szakaszáról. A kétnapos. országos értekezlet jelentőségét bizonyítja egyebek között az is, hogy a belkereskedelmi miniszter helyettese, Peter Duda is aktívan részt vesz a konferencián. Itt vannak ezenkívül az érdekelt vezérigazgatóságok, illetve vállalatok igazgatói is. Konferenciánk témaköre igen széles. Lényegében olyan feltételek megteremtéséről van szó, hogy zökkenőmentesen eljuttathassuk a készterméket a gyárból — a nagyraktárokon keresztül — a kiskereskedelmi hálózatba, illetve közvetlenül a fogyasztóhoz. Fő problémánk á palettizálás, vagyis a szállítólapokon való árutovábbítás maximális bővítése. Ez természetesen mai feltételeink között, igen költséges és bonyolult feladat. A kereskedelem különböző posztjain dolgozók jól tudják, hogy nemcsak a raktározási térségek nem felelnek meg a követelményeknek, hanem az anyaggal való manipuláció is — bátran állítom — sok esetben elavult. Vállalataink gyakorlatilag ma is úgy szállítják gyártmányaikat, mint századunk elején. Tisztelet a kivételnek! Nemrégiben foglalkoztunk az élelmiszerek szállításával, raktározásával és értékesítésével összefüggő problémákkal. A helyzet ott is leverő. még rosszabb azonban az apró közszükségleti cikkek terén, ahol például az árunak mindössze 3 (három) százalékát juttatják el a gyártó üzemből az átvevőhöz szállítólapon. Mi ennek a következménye? Egyebek között az, hogy az árut igen sokszor kézileg kell áthelyezni, a csomagolás megsérül, az áru veszít értékéből, akadályokba ütközik a motoros targoncák használata, nem fokozható a munkatermelékenység, és — végeredményben — a dolgozóknak kézileg kell végezniük az árumozgatás bonyolult műveleteit, márpedig ezek az áruk naponta tonnákban mérhetők. Mi több: nagyobbrészt a nőkre hárul ez a nemkívánatos feladat. DÓSA JÓZSE* A rendőrség naplójából Elszomorító, elrettentő esetek Szomorú családi tragédiárúl számolt be a tegnapi sajtóértekezleten )án Janik őrnagy, a közbiztonság bratislavai városi igazgatóságának dolgozója. Elmondotta, hogy id. Ián Haban részegeskedés miatt gyakran veszekedett feleségével és 17, valamint 19 éves fiával is, akik olykor az anyjuk pártjára keltek. A múlt vasárnap kétnapos lumpolás után Habant a felesége a Kristály-bárban találta meg. Elkérte tőle a még nála levő pénzt, bogy keresetéből valamit megmentsen a családnak. Hazaérkezte után hamarosan férje is megjött. Szidta feleségét, nyomdafestéket nem törö szavakkal illette. A két fiú anyja pártjára kelt, s a vita verekedéssé fajult. Az apa erre leemelte az ajtót, s a 17 éves fiára akarta dobni. A 19 éves ifj. Ján Haban egy régi katonai bajonetet felkapva apja bal lapockája alá szúrt?. Az odérkezett közbiztonsági szervek és az orvos már csak a halált állapították meg. A múlt évben elkövetett 31 gyilkosság közül 18 hasonló körülmények között történt. A szomszédok a családtagok közötti vitát másként is el lehet intézni. Martin Hrúz rendorszázados a továbbiak folyamán elmondotta, hogy az autólopások száma az utóbbi időben növekszik. Míg a a múlt év első felében 192 motorkerékpárt és 176 autót loptak, ez év június 10 ig már 232 motorkerékpárt és 324 autót. Éppen ezért nem árt az óvatosság különösen most, a szabadságok idején. — A spekuláció és a devizacsempészet is egyre nagyobb méreteket ölt. Néhány cigány lovakkal kupeckodik és lucernamaggal kereskedik — mondotta Ján Pom o t h y rendőralezredes. — Három nappal ezelőtt letartóztattuk D. jankovics, jelenleg Bécsben dolgozó jugoszláv állampolgárt, aki uborkasaláta közt igelltzacskóban 15 700 csehszlovák koronát akart kicsempészni. Az említett egy év alatt 38-szor járt hazánkban. Az aranypénz csempészése is egyre nagyob méretet ölt. A régiség kereskedések eddig mintegy 3,5 millió korona értékű aranyat vásároltak fel. E kérdéssel kapcsolatban július első napjaiban egy bizottság foglalkozik majd, amely intézkedéseket javasol az állami szerveknek e kényes kérdés mielőbbi megoldására. ján Pavlen őrnagy, a kerületi rendőrkapitányság forgalmi osztályának vezetője elmondotta, hogy az év első öt hónapjában a nyugat-szlovákiai kerületben 155S közlekedési baleset fordult elő, amely a múlt év ugyanazon időszakához hasonlítva 213 al több. Ezek 72 emberéletet követeltek. Az anyagi kár 7 192 185 korona; 2 720 000 koronával több, mint a múlt év első felében. A közúti balesetek oka elsősorban a gyorshajtás, az előnyszabály be nem tartása és az alkoholfogyasztás. Párizsi ceruzajegyzetek lyslÁjUS 20-ÄN kellett volna repülőre szállnom és Párizsba utaznom. A prágai repülőtéren értesültem arról, hogy Párizsban már a repülőtársaság dolgozói is sztrájkba léptek, és így az utazásból nem lett semmi. Fájó szívvel tértem vissza a városba és csalódottan arra gondoltam, lám, ritkán készülök Párizsba, de ha már útra készen állok, kitör a sztrájk. Nem tehettem egyebet, minthogy egyenesen a postára mentem és hozzátartozómnak Párizsba a következő sürgönyt adtam fel. „Nem utazhattam, Párizs nem fogad". Ezzel az ügyet lezártnak tekintettem. Később azonban kiderült, hogy nincs lezárva. Három hét múlva ugyanis, június 8-án mégiscsak Párizsba jutottam, ott megkérdeztem rokonaimtól, megkapták-e sürgönyömet? A válasz tömör volt: nem! En csodálkoztam, őszintén szólva meg voltam lepve, mert hiszen a sürgönyözésért nem kevesebbet, mint 25 koronát fizettem, sógorom azonA ban megnyugtatott, azt mondta, hogy ami késik, az nem múlik. Es neki volt igaza. A sürgöny két nap múlva, június 10-én végre megérkezett. Sok értelme ugyan már nem volt, de a rend a fontos, és a rend kedvéért a sürgöny — amely nem volt többé sürgöny — mégiscsak megérkezett rendeltetési helyére. RENDDEL kapcsolatban eszembe jut a viruló bürokrácia. Ez is a párizsi sztrájkkal függ össze, és ezért itt mondom el. Miután a sztrájk miatt nem utazhattam Párizsba, Prágában maradtam. De mert Prágában valamiből élni kell, fogtam a takarékkönyvemet és bementem vele a Vencel téri takarékpénztárba. Ott azt mondták, hogy csak úgy kaphatok pénzt, ha érintkezésbe lépnek Bratislavával. Érintkezésbe is léptek. Nekem másfél órát kellett várnom, amíg érintkezésbe kerültek egymással, utána 25 koronát kellett fizetnem az érintkezési és kezelési költségért. En az időt meg a költséget sokalltam, ezért amikor másodszor mentem pénzért, három órát vártam és 60 korona költséget kellett fizetnem. Amikor felháborodásomban az osztályvezetőt hívattam és szemrehányást tettem neki, megvonogatta a vállát és azt mondta, hogy nem tehet róla, ha Bratislava oly nehezen jelentkezik. En erre dühömben azt mondtam neki, hogy az ügy lebonyolítását azért nem értem, mert hiszen Párizsban és nem Prágában sztrájkolnak a posta alkalmazottai... őszintén szólva máig sem értem, hogy Prága és Bratislava takarékpénztárai között miért nincs telex-összeköttetés?! ITT VAGYOK Párizsban, ' e csodálatos és zajos környezetben. Itt minden olyan felfokozott mozgásban van, hogy az ember szinte szédül tőle. Ezt a zajt és mozgást az ember mindenüvé magával viszi. Ha történetesen egy kávéházba érkezem, és a székre zuhanva behunyom a szemem, akkor is tengernyi autót látok özönleni valami állandó búgószerű zajtól kísérve. Az özönlés idővel lelassul, és a tengernyi autó egy térre érve hirtelen megáll. A torlódásban sem jobbra, sem balra nem mozdulhatnak. Es a mozgást hirtelen a tülkölés helyettesíti, mindegyik autó másmás hangon tülköl és a bábeli hangzavarban úgy tűnik, mintha az autók valami ismeretlen, idegen nyelven beszélnének egymással ... Aztán hirtelen tágra nyitom a szemem, a nagy tér eltűnik, helyette megjelenik a zsúfolt párizsi utca, az autók között három sötétkék rácsos autóbusz szorong. Nagyon lassan haladnak előre, és a kávézó ablakán most már tisztán látni, hogy a rácsok mögött rendőrök meg fiatalok, amolyan diákfélék ülnek. E látványtól nagyon elszomorodom, és arra gondolok, hogy amikor Párizsba készültem, mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ennek a pompás világvárosnak ilyen rácsos járművei is vannak. l\yJlNT MINDENÜTT, Párizsban is vannak csámpás, ügyetlen emberek, de ezek itt keménygallérral járnak, egyszóval csámpásságukkal bizonyosfajta elegancia párosul. Láttam egy csámpás gimnazistát, amint a járdán karonfogott egy fehérpálcikás vak öreg urat, és a legnagyobb forgalom közepette átkísérte a széles úttesten. A gimnazista csámpásságában méltóság is volt. Ezt minden sofőr — aki óvatosan kikerülte és utat engedett neki — érezte. EGYRE TÖBB és egyre szíE- nesebb választási plakátok jelennek meg a párizsi falragaszokon. A választást viccek is forgalomba kerültek. Azt mondják például, hogy de Gaulle-ra csak azok fognak szavazni, akik félnek. Mitől félnek? — kérdik. A kommunizmustól — hangzik a válasz, hisz köztudomású, hegy de Gaulle választóira alaposan ráijesztett. A francia rádióban egyébként nagyban folyik a vita a kommunizmusról meg a demokráciáról és Csehszlovákia már most mint konkrét és követendő példa szerepel, hogy miként lehet a szocializmusban a demokráciát megvalósítani. SZABÓ BELA