Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-25 / 174. szám, kedd

il3líiil!!l!HlllliH!IUIinilÍl!IIIIH Hat kis lyuk Van egy nagy üzem, abban van egy kis, úgynevezett „vlnk­livas". Ebbe a vasdarabba a raj­zok szerint hat kis lyukat kell fúrni. Csip-csup munka. Még csak nem is fontos, hogy olyan nagyon pontos legyen a lyukak mérete. Milliméter ide, millimé­ter oda .... A fontos csak az, hogy a vasdarabban hat lyuk legyen. De erre azután nagyon nagy szükség van, mert a hat­szor kilyukasztott vasdarab nélkül egy egész futószalag nem mozdulhat tovább, leállnak a hegesztők, leállnak a szere­lők, festők, a lakkozók ... szó­val mindenki, akinek a szerke­zeten a hatlyukú vasdarab be­szerelése után dolga van a mun­kamenetben. Egy s emmi kis munka nagy fontosságot kapott. Nem nehéz, nem igényes, csak éppen nélkülözhetetlen. A műhelyben, ahol a szerke­zetet szerelik és a „vinklivasat" fúrják, különféle szakemberek dolgoznak. Van itt szakképzett és kintüntetett hegesztő, nyol­cas bérosztályban dolgozó la­katos, óriási sajtológépet keze­lő szakmunkás, karbantartók, de segédmunkások és inasok is. Mindegyikük munkája fontos és megbecsült. Mindegyiküket munkája igényessége szerint fi­zetik. Persze, a minőség és a mennyiség ts számba jön. De legfontosabb mégiscsak a mun­ka Igényessége, amelyre azt mondják, „hetes vagy nyolcas munka", azaz olyan, amilyet hetedik, illetve nyolcadik bér­osztályba tartozó, tehát nagy szakképzettséggel rendelkező ember végezhet. Mármost itt van ez a szerencsétlen „vinkli­vas", de még nincsen benne egyetlen lyuk sem. A hat lyu­kat belefúrni, bizony nem nagy kunszt. Eszerint is fizetik az ilyen munkát. Olyan negyedik bérosztályba való, kezdő beta­nult munkásnak járó dolog ez. Van itt a műhelyben egy ilyen kezdő betanult munkásfiú. No­sza, fúrd bele a lyukat, öcsém, mondja a mester és rábízza a vinklivasat. A fiú fúr, fúr, mígcsak észre nem veszi, hogy munkatársai, akik már „ismerik a dörgést", sajnálkozva néznek rá. Hát, fiam, te is megkeresed mára a tizenöt koronádat — mondogat­ják és csóválják a fejüket. Eny­nyi pénzből bezzeg nem élek meg, de majd jön másfajta mun­ka is — gondolja a fiú és re­mél. És belekezd a harmadik lyuk fúrásába. Az ötödik lyuk­hoz érve azonban már megtud­ta, hogy ebből a keserves vink­livasból bizony egy hétre való van itt és mind ki kell fúrni és ez mind neki jut. Nem nagy számoló tehetség, de a hatodik lyuk fúrása közben már tudja, hogy e munka mellett hónap végén éppen sós kenyérre valót keresne. Abba is hagyja menten . és megy a mester után. Hogy ö bizony becsületes bért akar ha­zavinni, így meg úgy ... A vinklivasból sok van, va lakinek csinálni kell, valóban igazságtalan lenne egy emberre sózni mindet. El kéne osztani, lgenám, de akkor vinklivas fú­rására kell beállítani azt a nagy képzettségű lakatost is, meg a préskezelöt, meg egy szerelőt és ezek olyan l'emát csapnak a tizenötkoronás mun­ka miatt, hogy beleremeg a ház ... No jó, de ha nem lesz hatlyukú vinklivas, akkor le­állhatnak ők is a nagy tudo­mányukkal, de még a hegesz­tők is. Márcsak inkább csinál­jon, bátyám, máma vacak mun­kát, mint holnap semmit... Hümmög az öreg, hümmög, az­tán mégis belefog. De szidja is közben az egész felmenő és ol­dalági rokonságát mindenkinek, aki kitalálta, hogy ilyen semmi bérért kénytelen fúrnt azokat a rohadt lyukakat... A hat lyuk fúrását kísérő cif­ra, ízes, szívből jövő, ám nyom­dafestéket mégsem tűrő szavak zümmögése közben bal könyö­kömmel nekitámaszkodok a fú­rógépnek, szemem a borús és mérges arcú lyukfúró munká­son pihen, agyam pedig ekkép­pen bölcselkedik: Bizony, a szellőztetés sem nagy munka, de mondjuk a szu­pertiszta, tranzisztorok gyártá­sánál ezt is nagyon meg kell fizetni, mert tiszta légkör nél­kül nincs szupertiszta tranzisz­tor. Persze, ugyanilyen szellőz­tetés máskor és más munkahe­lyen nem olyan fontos. De itt és most Igen. Azért kell meg­fizetni. Á hat lyuk fúrása egyébként, akármikor és más­hol ugyancsak nem fontos, de most és itt bizony nagyon fon­fontos. Mégsem fizetik meg. Ki tudja miért? Mert -fgy mondja kt az előírás? De a pótori bá­nyákban is van előírás, az ak­nász mégis talál háromszáz koronát arra, hogy megfizesse az Igénytelen munkát is, csak végezzék el idejében és jól. Ha olyan nagyon fontos az a vink­livas és a hat lyuk benne, nem akadna egy mesteri alap, vagy művezetői prémium annak, aki a szorult helyzetben önként vál­lalja azt a ... munkát? És ak­kor talán nem is tekintenék ezt olyan ... munkának. VILCSEK GÉZA Szebb lesz, mint volt Beszélgetés JAN JANY elvtárssal, a Gútai Városi Nemzeti Bizottság elnökével Gútát, hazánk legnagyobb községét a múlt év őszén várost rangra emelték. A több mint 11 ezer lakosú települést három év­vel ezelőtt csaknem teljesen elöntötte az árvíz, lakói idegen­ben kerestek otthont, majd visszatértek, hogy újjáépítsék csalá­di fészküket. Az egykori katasztrófával és az azóta eltelt évek eredményeivel kapcsolatban feltett kérdéseinkre Ján jány elv­társ, a VNB elnöke adott választ. • Hogyan jutott el az ár Gútára? — Amikor a veszélyt Jelezték, a falu kataszteri határán azon­nyomban elkezdtük a gátépítést. Az ár gyorsan'közeledett, s így a gátépítést közvetlen a falu szélén folytattuk. Csaknem tel­jesen elkészültünk a munkála­tokkal s már abban reményked­tünk, hogy a víz nem tör be hozzánk, június 25-én 1,20 óra­kor azonban a gátat áttörte a víz. Huszonnégy óra múlva a község 90 százalékában az ár volt az úr. Még szer.encse, hogy a lakosságot és az állatokat ide­jében evakuáltuk. Az itthon ma­radt 600 főnyi ember a rendre és a közbiztonságra ügyelt feL 9 Mi következett ezután? — Meg a víz jóformán le sem apadt, s ml már az újjáépítésen törtük a fejünket. A gyors és készséges segítségnek köszön­hetjük, hogy már októberre el­készültek a falu átépítésének tervei és megkezdhettük a mun­kálatokat, amelyek fölött Prága, Brno, Bratislava a trnavai és az olomouci járás, valamint a CSISZ Központi Bizottsága vál­lalt védnökséget. Az első fel­adatok közé tartozott 100 szov­jet faház összeszerelése. Ezek karácsonyra készültek el. A prá­gaiak és brnóiak egy-egy barak­kot állítottak fel, s ezekben is 30 család húzhatta meg magát. • Az újjáépítésben milyen eredményeket értek el? — Eddig 1030 családi ház és 60 magántulajdonban levő lakás készült el. Kilencvenhat szövet­kezeti, illetve állami lakást a Nyitrai Magasépítő Vállalatnak még a múlt évben át kellett volna adnia rendeltetésének, de az ötödik átadási határidőt e hónap végére tűzték ki. A köz­építkezésekre összesen 105 mil­lió koronát fordítunk. A város központjában elkészült a szennycsatorna- és a vízvezeték­hálózat. Egyébként az 1972-ben elkészülő munka 19 millió ko­rona beruházást igényel. A jövő hónapban kész lesz a 18-tan­termes középiskola is, amely mellett 200 férőhelyes interná­tus lesz. A művelődési otthon építését még 1966-ban megkezdtük. Az „A" pavilont az idén, a „B"-t jövőre adjuk át rendeltetésének. Kitolódott határidőre (július­ban) az egészségügyi központ és az orvosi lakások ls elké­szülnek. A „Duna" akció kere­tében 4 km-es panelút befeje­zésén dolgozunk. S mivel a töb­bi utak javítása is égetően sür­gős, erre a célra 2 millió koro­na kölcsönt vettünk fel. A pol­gárok segítségével 5 km utat javítottunk ki, 22 km járdát ké­szítettünk el és több száz mé­ter virágsávot készítettünk. Saj­nos, esős Időben 40 utca szin­te járhatatlan. Javításukra pén­zünk nincsen, ha csak a fel­sőbb szervek nem segítenek raj­tunk ... A benzinkút is üzemképes már. A közvilágítást és a hango­sanbeszélő-hálózatot is átépí­tettük. Elkészült két park is, amelynek egyikében Nagy Já­nos szobrász az újjáépítésnek állított emlékművet. • Az üzlethálózat és a szol­gáltatások terén mi a helyzet? — A Városi Nemzeti Bizott­ság tanácsának határozata ér­telmében Gútán a fogyasztási szövetkezeteken kívül az állami kiskereskedelem is épített üzle­teket. Még a múlt évben elké­szült egy korszerű élelmiszer­üzlet. A partizánskéi cipőgyár és a bratislavai háztartási cik­keket árusító vállalat a harma­dik negyedévben épít üzletet, jövőre a Textil, Drogéria és az Odevy társas beruházássál egy korszerű áruház építését kez­dik meg. Az ógyallai „Potravi­ny" vállalat egy cukrászdát és egy élelmiszerüzletet szándék­szik építeni. A Jednota Fogyasz­tási Szövetkezet a falu központ­jában és a Lenin utcában épit üzletet, míg a falu felső részén, 1,5 millió korona beruházással, üzletet és vendéglőt. A szolgáltatások terén is van­nak már eredményeink. A VNB jelenlegi épületével szemben ké­szen áll a szolgáltatások háza, amelyben a ruhatisztító, moso­da, rádió- és televíziójavítő mű­hely, fényképészet, borbély és fodrászüzlet stb. kapnak he­lyet. Ez a létesítmény feltehe­tően július elsején kezdi meg ténykedését. A középületek és az iskolák fűtését egy 10 mil­lió korona beruházásával ké­szült központi kazánház látja majd el. • Milyenek a távlati ter­vek? — Már az árvíz előtt kértük, hogy Gútának és környékének ipari üzemet adjanak. A múlt­ban ez a kérésünk süket fülek­re talált. Jelenleg azonban örömmel újságolhatom, hogy a Považská Bystrica-i motorkerék­párgyár már a közeljövőben megkezdi egy fióküzem építését s ennek első szakaszát már a jövő évben befejezi. Az alkat­részkészítő üzem mintegy ezer embernek biztosít munkalehető­séget. Az építkezés második sza­kasza 1972—1973-ban valósul meg. A foglalkoztatottak szá­ma ezáltal 2500-ra növekedik. Már az idén 65 fiatal a Považ­ská Bystrica-i üzemben tanul mesterséget. Itt említeném meg azt is, hogy a 240 férőhelyes óvoda és az 55 férőhelyes böl­csőde is elkészül az év végére, úgyhogy a munkát vállaló anyáknak könnyítünk gondjai­kon. Ugyancsak a közeljövőben egy korszerű adminisztrációs központ és sporttelep építését is megkezdjük. A közszolgáltatási üzem a helyi ipar számára mű­helycsarnokokat épít és itt is mintegy 400 ember talál majd munkára. Jelenleg nálunk 1700 ember — túlsúlyban nők — vár mun­kalehetőségre és 2300-an vidé­ken dolgoznak. Ennek követ­keztében a migrálás is nagy. Le kell azonban szögeznem, hogy az elköltözködött családok több­sége magyar nemzetiségű, akik munkalehetőség hiányában Csehországban, vagy egyes ipari központokban telepedtek le. • Az elmondottakat mivel egészítené még ki? — Ott kezdeném talán, hogy nem igen sikerült a községünk­ben végbemenő változásokat részletesen és aprólékosan fel­sorolni, egy azonban tény: a gú­taiak, magyarok és szlovákok, vállvetve küzdöttek az árral és közösen vették és veszik ki ré­szüket községünk újjáépítésé­ből. Mindezért köszönet jár né­kik éppúgy, mint a védnökség! városoknak, járásoknak. Vége­zetül azt a kívánságomat sze­retném kifejezni, hogy az épít­kezési vállalatok igyekezzenek betartani a határidőket, a fel­sőbb szervek pedig az eddiginél nagyobb figyelmet szenteljenek Csallóköznek. NÉMETH JÁNOS MIÉRT NEM SIKERÜL RENDEZNI A KÖZEL-KELETI VÁLSÁGOT? (Folytatás a 3. oldalról) ment változások Izraelt takti­kamódosításra kényszerítették ugyan, de nem változott a cél: a területrablás, a haladó arab rendszerek megdöntése vagy térdrekényszerítése. Megmutat­kozott ez a jarring-missziő ke­zelésében is. Az ENSZ-főtitkár közel-keleti megbízottja a Biz­tonsági Tanács múlt év novem­beri határozatának megvalósí­tását kívánta elősegíteni. Man­dátuma erre szólt. Több mint negyven ingajáratot bonyolított le Jeruzsálem, Kairó és Amman között, míg áttette székhelyét Ciprusról New Yorkba, hogy az ENSZ palotájában folytassa küldetését. A svéd diplomata missziója mindeddig azért ma­radt meddő, mert csak az ara­bok jogadták el a BT határo­zatát, Izrael makacsul elutasí­totta. (Az EAK szóvivője nem­rég feltette a kérdést: egyálta­lán megkezdődött-e Jarring missziója? Mint mondotta, amíg Izrael nem fogadja el azt a határozatot, amelynek végre­hajtására Jarring megbízatást kapott, szó sem lehet rende­zésről.) Izrael előbb azzal próbálko­zott, hogy a határozatot csu­pán „munkaokmánynak" fogad­ja el, vagyis tárgyalási alap­nak. A határozat végrehajtását a róla folytatandó tárgyalások­kal akarta helyettesíteni. Ami­kor ezt a kísérletet az arab országok elutasították, az iz­raeli diplomácia újabb manő­verbe kezdett. Elfogadta a ha­tározatot, de nem volt hajlandó vállalni alkalmazását-, arra szá­mított, hogy ezt az EAK nem tartja kielégítőnek, és így rá lehet majd hárítani a Jarring­misszió kudarcának felelőssé­gét. Az EAK azonban azonnal elfogadta a Jarring formulát, és ezzel színvallásra kényszerí­tette Izraelt. Ez be is követke­zett: az izraeli kormányban a hangadó Dajan-csoport kereke­dett felül, dezavuálták Abba Eban külügyminisztert, aki kénytelen volt letagadni a BT határozatának még csak szóbeli elfogadását is. Izrael hivatalos nyilatkozatban jelentette ki,, hogy nem hajlandó visszatérni a június 4-i „bizonytalan hatá­rokra", nem hajlandó kivonni megszálló csapatait békeszerző­dés nélkül, ragaszkodik az ara­bokkal való közvetlen tárgyalá­sokhoz. Mindez magyarán azt jelenti, hogy Izrael határmódo­sításra törekszik; nem elégszik meg a Biztonsági Tanács által elfogadott formulával, a hadi­állapot megszüntetésével. És akkor akar tárgyalni az ara­bokkal, amikor területeiket megszállva tartja, vagyis nyo­mást akar rájuk gyakorolni, diktátumokat akar rájuk kény­szeríteni. Ezt nevezi politikai megoldásnak. Ezzel szemben az EAK és az agresszió többi áldozata mesz­szemenő engedményeket tett a válság politikai rendezése ér­dekében. Az EAK egy év óta következetesen hangsúlyozza: kész a békés megoldásra, és nemcsak elfogadja a Biztonsági Tanács határozatát, hanem vál­lalja alkalmazását ts. Az EAK szerint a békés rendezés ke­retét a Biztonsági Tanács meg­szabta: a BT határozatát tartja politikai megoldásnak, ennek megvalósítására indítványoz menetrendet, konkrét módsze­reket. % Hogyan állnak jelenleg a frontok? Egyfelől Izrael a lehető leg­nagyobb hasznot akarja húzni agressziójából, zsarolja az arab országokat, kihívja az ENSZ-et, semmibe veszi a Biztonsági Ta­nács határozatát. Másfelől az EAK meghatározva az arab ál­láspontot, abból indul ki, hogy nem lehet megengedni az ag­resszió kifizetődését, nem sza­bad belenyugodni az ENSZ alapokmányának megsértésébe, a támadás eredményeként ki­alakult fait accompliba. Ezért nem hajlandó tárgyalni az ag­resszorral a területmegszállás nyomása alatt, s nem hajlandó békeszerződést kötni vele. Az EAK elfogadja a Biztonsági Ta­nács határozatát, vagyis a meg­szállók kivonása és a paleszti­nai menekültek problémájának rendezése esetén megszünteti a hadiállapotot Izraellel, s vállal­ja az ebből következő lépése­ket: biztosítja a hajózás sza­badságát a szuverenitása alatt álló víziutakon, mind a Tiran­szorosban, mind a Szuezi-csa­tornán. Ami a térség országainak biz­tonságos határát illeti, Izrael ezen a címen akar területeket szerezni, terjeszkedni. Izrael elég erős határainak megvédé­sére. Az elmúlt két évtized ag­resszióinak története arra vall, hogy inkább az arab országok határait kell megvédeni, biz­tonságossá tenni az izraeli tá­madások ellen. Az EAK elfo­gadja, hogy a határok bizton­sága érdekében a június 5-i ha­tárok mentén demilitarizált övezeteket hozzanak létre, még­pedig a határok mindkét olda­lán egyenlő mélységben. A palesztinai menekültek problémáját Izrael úgy kívánná megoldani, hogy az arabok be­letörődnek a palesztinai nép felszámolásába: felszívják a menekülteket, magukra vállal­ják letelepítésük költségeit. Az EAK ezzel szemben csak az ENSZ határozatait tartja elfo­gadhatónak: ezek szerint Izrael vagy visszafogadja a menekül­teket, vagy kártalanítja őket elvett földjükért, vagyonukért. Oj tényezőként jelentkezett a közel-keleti kérdésben a pa­lesztinai népi ellenállást moz­galom. Szervezetei, amelyek a napokban egyesültek és kitűz­ték a palesztinai nemzetgyűlés megalakításának időpontját, fegyveres partizánharcot vív­nak a megszállók ellen. Izrael terroristáknak nevezi és igyek­szik megsemmisíteni a szabad­ságharcosokat, akiket az arab államok támogatnak. 0 A megoldás messze van A szembenálló erők konflik­tusa egy év után is tovább tart a Közel-Keleten. Az ellen­tétek felsorolása, az álláspon­tok puszta összehasonlítása ar­ra figyelmeztet, a megoldás még messze van. De az idő nem Izraelnek dolgozik. A* ököljog hirdetését, az agresszió folytatását barátai is kezdik megsokallni. Izrael elszigetelő­dik, lényegében már csak az amerikaiakra támaszkodik. Az EAK viszont mérsékelt, józan magatartásával új rokonszenvet ébreszt. Az agresszió következ­ményeit elvileg elutasítja, da rugalmasságot tanúsít a politi­kai rendezés elősegítésére. Egy évvel a háború után az EAK Joggal mondhatja: csak csatát vesztett. A nemzetközi közvéle­mény méltányolja azt az állás­pontot, amelyet Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter így fejezett ki: „A Biztonsági Ta­nácsra vár határozatának meg­védelmezése. Ha rábírják Iz­raelt a határozatból ráháruló lépések megtételére, akkor az EAK is megteszi, ami rá vár, és igy helyreállhat a béke a Kö­zel-Keleten." 1968.

Next

/
Thumbnails
Contents