Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-23 / 172. szám, vasárnap

Változik a gombaszögi műsor A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége és társrendezői sajnálattal értesítik a közönséget, valamint mindazokat, akik az 1968. június 29—30-án megrendezésre kerülő XIII. Országos Dal- és Táncünnepélyre készülnek, hogy a budapesti Magyar Állami Operaház technikai jellegű nehézségekre hivatkozva lemondta a gombaszögi szereplését. Ennek következményeként a kétnapos ünnepség műsorából a János vitéz Június 29-re, szombaton estére tervezett előadása, valamint a daljáték szólistáinak június 30-i, vasárnap délutáni szereplése elmarad. A CSEMADOK Központi Bizottsága elnökségének Magyarországon járt küldöttsége az Operaház igazgatójával, majd a művelődésügyi miniszterrel folytatott tárgyalásig minden lehetőt megtett az Állami Operaház fellépése érdekében — sajnos eredménytelenül. Ezért a CSEMADOK KB elnöksége a közönségtől a sajnálatos műsorváltozásért elnézést kérve, közli az Állami Operaház lemondó levelét. Tudjuk, hogy ez nem elégséges a csalódás enyhítésére, de bízva közönségünk megértésében és a gombaszögi ünnepségek iránti szeretetében reméljük, hogy ez évben is nagy számban találkozunk. Figyelembe véve az Állami Operaház ígéretét, bízhatunk benne, hogy a János vitéz most elmaradt előadását egy későbbi időpontban mégis lesz alkalmunk biztosítani. Az elmaradt szombat esti előadás és a szólisták helyett új műsort és új szólistákat biztosítottunk. Szombat esti műsorunkat a Syrius-együttes és az Illés-zenekar közös produkciója alkotja: Slágerparádé Gombaszögön cím alatt. A két társulat kiváló szólistái: Ambrus Kyri, Poór Péter, Mary Zsuzsa, Harangozó Teréz, Kovács József, Angyal János, Wittek Mária, Keszei Ági táncdal- és sanzon-énekesek, továbbá Bródy János, Illés Lajos, Pásztori Zoltán, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, valamint a Baronits Zsolt vezette Syrius zenekar, Rácz György és Dévényi Tibor konferansziékkal művészi előadást biztosítanak. Bízunk benne, hogy a műsor különösen az ifjúság körében óriási visszhangra talál. Címéhez méltóan parádés szereposztásban parádés előadást láthat majd közönségünk. A vasárnapi előadások szólistái Elek Éva és Mozsár Imre a Magyar Rádióból és Televízióból jól ismert népdalénekesek, valamint Mátray Zsuzsa és Korda György neves táncdalénekesek lesznek. A vasárnapi műsorok nem változtak, a meghirdetett sorrendben és tartalommal kerülnek bemutatásra. Az ünnepség időpontja, többi programja és a helyárak változatlanok. A CSEMADOK KB titkársága értesíti mindazon személyeket, szervezeteket, szövetkezeteket, intézményeket, akik, illetve amelyek elővételben biztosítottak belépőjegyeket, hogy a CSEMADOK rozsnyói járási titkárságán a műsorváltozás miatt a jegyek visszaváltását igényelhetik. Cím: Okresný výbor CSEMADOKU, Rožňava. Az igénylések bejelentésével együtt — ajánlott levélben a megvásárolt jegyeket is küldjék viszSza. Az ellenértéket postán átutaljuk vagy a helyszínen té rítjük. Igényüket légkesőbb 1968. június 28 este 20.00 óráig kell bejelenteniök. A később érkezett ilyen irányú igényt a rendezőség nem tudja figyelembe venni. A CSEMADOK KB és a társrendező szervek a műsorváltozás ellenére is — amelyért az erkölcsi felelősséget magukra vállalni nem tudják — bíznak abban, hogy az immár XIII. esetben megrendezésre kerülő Gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepélyünk fényéből ezáltal sem veszít, és az ország minden tájáról készülő csoportok — látogatók tízezreit szeretettel várja és látja vendégül. Mindazoktól, akiknek csalódást okoztunk, még egyszer elnézést és bocsánatot kérve szeretettel várja mindannyijukat a Gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepélyre, 1968. június 29—30-ra a rendezői szervek nevében a CSEMADOK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Ax alábbiakban közöljük a budapesti Magyar Állami Operaház igazgatóságának június 3-án kelt, dr. Szabó Rezsőhöz, a CSEMADOK KB vezető titkárához Intézeti levelát, amelyei Lukács Miklós igazgató és Szirtes György gaz dasági igazgató írt alá: június 1-én éjszaka tértünk haza rendkívül megerőltető, sok fá radtsággal járó külföldi vendégszereplésünkről. E turnét olyan évad munkája elózte meg, amelyikben a művészi és műszaki személyzet egyaránt kimerült. Pillanatnyi technikai nehézségek, egyes művészek túlzott Igénybevételéből származó betegségek és szervezeti gondjaink arra a sajnálatos bejelentésre késztetnek bennünket, hugy vállalt kötelezettségünknek ebben az évben (1968. június 29. János vitéz) nem tudunk eleget tenni. Az évadvégi s a jövő évad elejei feladataink már Igy is majdnem megoldhatatlan probléma elé állítanak minket, e közben a feni említett okok miatt a vendégszereplés teljesítése egyszerűen lehetetlen. Tudjuk, hogy a lemondás gondok elé állítja Önöket, mégis kérjük megértésüket. Az a baráti kapcsolat, amely közüttünk keletkezett, reméljük, segíti a bejelentés megértését és tudomásul vételét. Kérem, engedjék meg, hogy az említett baráti egyetértés alapján a mnst elmulasztott vendégjáték kérdésére a következő évadban visz szatérjünk. ORSZÁGOS SZÉPSÉGVERSENY BRATISLAVABAN Az aranykorona Kassán maradt A Bratislavai Líra táncdalfesztivált követően ismét nevezetes esemény színhelye volt Szlovákia fővárosa: a Kultúra és Pihenés Parkjában pénteken este került sor a Miss 68 megválasztására. Az idén harmadszor megrendezésre kerülő szépség- • versenyt — melyen a kerületi elődöntők, illetve a prágai és bratislavai „selejtező" győztesei vettek részt — a bratislavai Városi Nemzeti Bizottság védnöksége mellett a Mladý svét, a Smena, az egyes városok kultúra és pihenés parkjai, valamint az ifjúsági utazási irodák szervezték. A rendezvényt Michal Slivka konferanszié nyitotta meg. Üdvözölte a jelenlévőket, bemutatta a zsűri tagjait, majd ismertette a „játékszabályokat" azaz a verseny feltételeit. A tizenkét szépség bemutatkozása után megkezdődött a verseny első része, melynek során a zsűri a lányok viselkedését, megjelenését, ízlését vette „nagyító alá". A részvevőknek a verseny keretében „tehetségvizsgát" is kellett tenniük. Ki-ki saját belátása alapján választhatott pl. táncot, éneket, zongorajátékot, művészi tornát, rajzolást, vagy bemutathatta a „konyhaművészet" titkait. A verseny harmadik részében zajlott le a tulajdonképpeni fizikai szépség értékelése. A test méreteit — a hasonló nemzetközi rendezvények limitjeinek megfelelően — már megelőzően pontosan ellenőrizték. Az ország 12 legszebb lányának néhány órás vetélkedése utána bíráló bizottság — Ctibor Cítek, a Mladý svét főszerkesztője elnökletével — kihirdette a verseny győzteseit. Röviddel éjfél előtt Betka Strkulová, a tavalyi szépségkirálynő Jarmila Teplanovának, a kelet-szlovákiai kerület képviselőjének átadta az egy évig tartó „uralmat", s egyidejűleg fejére helyezte a koronát is. A közönség viharos tapssal üdvözölte a győztest, aki szerény fellépésével, fiatalos bájával és mosolyával már a verseny kezdetén megnyerte a közönség rokonszenvét. A szépségkirálynő, a Kassai Műszaki Főiskola kohászati karának 21 éves hallgatója, 168 cm magas, súlya 58,5 kg, mellbősége 100 cm, dereka 66 cm, csípőbősége pedig 92 cm. A szépségverseny második helyezettje a nyugat-csehországi Marcela Bulková. Eva Juzová, a Miss Bratislava a harmadik helyen végzett. A verseny résztvevői értékes tárgyi nyereményekben, ajándékokban részesültek. A Miss 68-nak több külföldi ajándékutat is adományoztak. Nem érdektelen talán megemlíteni, hogy részt vesz a londoni Miss World (világszépe) versényen is. Az új szépségkirálynőt újságírók és riporterek veszik körül, mindenki a közelébe szeretne férkőzni, hogy kezet szoríthasson vele, többen kérdésekkel árasztják el. „El sem képzelik, milyen boldog vagyok, s milyen fantasztikus érzés győztesnek lenni" — közölte a versenyt követő sajtóértekezleten. „Igazán nem is sejtettem, hogy megválasztanak szépségkirálynőnek, a prágai Karla Hronovára tippeltem." A versenyt a bratislavai COMBO zenekar tette szórakoztatóbbá Zdenék Kratochvíl vezetésével és Zuzka Lonská közreműködésével. A trenčíni Ruhaipari Középiskola rövid divatbemutatója az est érdekes színfoltja volt. Kár, hogy a szervezés nem volt elég rugalmas, s emiatt a műsor sem volt elég gördülékeny és ütemes. Jarmila Teplanová (kelet-szlovákiai kerület) az országos szépségverseny győztese AZ ALKOTÓ SZENVEDÉS JELKÉPE Néhány nappal ezelőtt, 88 éves korában, westporti (Connecticut állam) otthonában elhunyt Helen Keller világtalan és süketnéma amerikai írónő. Mark Twain már 1910-ben azt írta: „Számomra a múlt évszázad két legérdekesebb jelleme I. Napoleon és Helen Keller." A korzikai akkor már kilencven éve halott volt, Keller pedig harmincadik születésnapját ünnepelte. Pedig Mark Twain akkor még nem tudhatta, hogy ez a tuscumbiai asszony, aki fertőző agyhártyagyulladás következtében elvesztette szemevilágát, hallását és beszélőképességét, valamikor milliók számára az alkotó szenvedés jelképévé válik. Alkotó szenvedés? Tudjuk — különösen hangzik, de Keller esetében jellemző, a valóságot láttató kifejezés. Hatalmas akaratereje, minden önsajnálatot mellőző vasfegyelme tette lehetővé, hogy megtanulja a vakírást és elvégezhesse — nemcsak a gimnáziumot, hanem az egyetemet is és a Radcllff College-ben megszerezze a Bachelor of Arts tudományos fokozatot. Tanulmányai befejezése után nemcsak irodalmi tevékenységet folytatott, hanem számtalan országban szervezte a világtalanok és süketnémák tanintézeteit, tárgyalt államférfiakkal a vele azonos sorsúak érdekében, gyújtott belső fényeket azok számára, akiket örök, sötét és néma éjszaka ölelt körül. Kiépítette saját, belső világát, egy élményekkel telt, gazdag világot. „A szagok felejthetetlenek. A Riviéra virágillata, a tenger sós szaga, a narancs- és citromszag mámora. Az évszakok változása is csodálatos élmény, mindegyiknek más az illata és a hőfoka és amikor a kertben dolgozom megértem a fák, bokrok és virágok beszédét .. Valóban: az alkotó szenvedés jelképe volt. A LUGANÓI JUBILEUM Tizedszer rendezték a Iuganói Ciani-villában a „Bianco e Nero" (fekete-fehér) grafikai kiállítást. A műfajról csak annyit, hogy a grafika a német reneszánszban virágzott először, (Dürer lapjai), Rembrandtnál újabb magaslatra emelkedett, Goya bizonyította agitatív erejét, és Daumier szatíráiban már a társadalmi harc fegyvere lett. A jubileum alkalmával szakítottak a hagyománnyal, amely ragaszkodott a fekete-fehér alkotásokhoz és ez sokat levont a világhírű verniszázs méltóságából. Ettől függetlenül, a legértékesebb alkotások a feketefehér kompozíciók voltak. Természetesen a „legértékesebb" jelzőt a szakbírálatokból vettük át, szubjektív mércénk kevésbé kedvező. A belga Frederic de Guide szürrealista tájai, a vigasztalan égbolt felé kapaszkodó kísérteties virágai, a jugoszláv Halil Tikvesa mágikus látomásai nem annyira „kozmikus ábrándozás" (ismét a szakbírálatból idézünk), mint inkább félelemgerjesztő misztikum. Hazánkat Jirí Anderle és Viera Bombová grafikái képviselték — kísérteties, éjszakai árnyak, képtelen fantazmagóriák, kétségbeejtően kusza pesszimizmus. (i fentiekhez hasonló, tudat alatti, álomszerű képzeteket . örökítettek meg J. M. Hogan^* Erich Brauer, Robyn Denny és Paul Eliasberg is. A nagydíjat Maria Reuter (NSZK) két kőlapot ábrázoló, spártai egyszerűségű kompozíciója nyerte el. Lugano mérlege: nonfiguratív problémamentesség. Persze tudjuk, hogy a minden mű előtt jelentkező válaszúton nem „az absztrakt és a figuratív" között kell dönteni, hanem a vállalt feladat jellegét világnézeti alapon kell megérteni. Ehhez azonban tudatosság kell — és ez hiányzott Luganóban. A HAMBURGI BOTRÁNY A római színész az antik világban könyörögve fordult a közönség felé: Applaudite! Tapsoljatok. A hamburgi Állami Színház művészei néhány nappal ezelőtt az „Opus" című színmű ősbemutatóján nem fordultak ezzel a kéréssel a közönség felé, egyrészt, mert ez már nem szokás, másrészt, mert úgyis csak füttyöt kaptak volna. Ugyanis az egész előadást füttyel és a marhabőgést utánozó hangorkánnal kísérte és „jutalmazta" a közönség. Az „Opus" szerzője: James Saunders, az angol avantgarde tagja, volt pedagógus, lakkgyáros, pincér és matróz. Ez a második darabja. A gazdag tapasztalatokkal rendelkező Saunders első darabját (Virágillat) túlságosan értelmesnek találta, ezért az Opus-ban olyan abszurd utópiát tálalt a közönség elé, amit csak nagymennyiségű kábítószer hatása aíatt le het kiagyalni. A darab 2000-ben íródik és azt boncolgatja, hogy milyen lesz utódaink élete — 4000-ben. Saunders mester véleménye szerint jó öreg Földünk dzsungellé változik, komputerek és robotgépek uralják és mi tollatlan kétlábú gerincesek ne sokat ugráljunk, mert^ úgy kétezer év múlva bogyókat^r rágcsálva üldögélünk majd tétlenül és szomorúan és a megváltó halálra gondolunk, amit azonban hiába várunk, mert nemcsak a robotok számára lesznek pótalkatrészek, hanem a homo sapiens is kicserélheti bármikor bármelyik meghibásodott alkatrészét. Egyébként van a darabban minden, mi szem s szájnak ingere: krimi, szex, fantázia, helyzetkomikum. Filozófiai kicsengése: minden megváltozik, de a borravaló marad. Ugyanis kései utódunk a színen pénzt dob a Robot-pincér fémhasába. (Utópisztikus elem: a Robotpincér megköszöni!) A darab megérdemelt — füttykoncertet aratott. A „TRIENNALE" BUKÁSA Tizennégy ország szakemberei készültek hosszú hónapokon át az iparművészet hagyományos seregszemléjére, a milánói triennaléra. A szemle érdekesnek ígérkezett, habár néhány ország az új esztétikai problémákat erősen leszűkített és egyszerűsített eszközökkel akarta érzékeltetni. Igy például szomszédunk, Ausztria, egy olyan gépet küldött a kiállításra, amely percenként gyárt — egy rózsaszínű szemüveget. Ügy véljük, hogy egy ilyen gép nem jelent többletet sem az általános formakultúra, sem az ízlésalakítás szempontjából. Kanada és az NSZK viszont Le Corbusier, Niemeyer és Mies van de Rohet legjobb hagyományaiból merítve urbanisztikai javaslatokkal, térplasztikai megoldásokkal jelentkezett. Az absztrakciót Saul Bass amerikai műépítész képviselte, aki több emelet magasságú teljesen fekete fakockákból építette fel a kafkai légkört árasztó „város" makettjét. Természetesen nem hiányzott a „műanyag világa", a sokszorosított grafika, nero hiányoztak a művészi szírivonalú használati tárgyak, sőt az évszázadokon át kis művészetnek nevezett (arte minorij, ma egyértelműen szobrászatként számon tartott műfaj alkotásai sem, mint például a művészi kivitelezésű érmék. Az ünnepélyes megnyitás azonban elmaradt. A triennale területét megszállták a tüntető diákok és munkások. A Képzőművészeti Főiskola hallgatói katonai acélsisakokban vonultak fel, a transzparenseken villogó jelszavak a munkáshatalmat követelték, tiltakoztak a kapitalista-fasiszta művészeti diktatúra ellen. A tüntetők az űrrakétákon, a fantasztikus „város-álmok" makettjein, az óriási műanyag szíveken üldögélve cigarettáztak és itták a Coca-Colát. Nem volt ez igazi öntudatos tüntetés —• csak — érzésünk szerint — egy készülő nagy társadalmi vihar előjele. P. GY. 1 V