Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-23 / 172. szám, vasárnap

Ml BOSSZANTJA A CSERNŐI HNB ELNÖKÉT ? Jubiláló, de befejezetlen építkezések... A terebesi járásban, a különböző hivatalos összejöveteleken, pártgyűléseken, s a legutóbbi járási pártkonferencián is több bíráló megjegyzés hangzott el a járási szervek címére, főleg ami a beruházási eszközök szétosztását, a járás városkáinak, falvainak fejlesztését illeti. Panaszkodtak Gálszécs, Királyhelmec, Nagykapos, a csernői rakodóállomás küldöttei: nem arányos az állami beruházási eszközök megosztása ... Terebes aránytalanul nagyobb juttatásban részesül, mint a volt járási székhelyek és Csernő lakótelepe. Nem tartom szükségesnek újból idézni, a már korábban lapunkban is közölt, kézzelfogható tényeken alapuló bírálatokat, a gálszécsi, királyhelmeci városi nemzeti bizottságok vezetőinek az ígéretek be nem tartásából eredő panaszait. Ezek közismertek. Viszont Michal Matuchnak, a Terebesi Városi Nemzeti Bizottság elnökének, a város fejlesztéséről a sajtóban is napvilágot látott s a többi városka vezetői panaszának igazát bizonyító nyilatkozataiból legalább egy mondatot felidézünk: „Bevallom őszintén és teljes örömmel, hogy a területi átszervezés új szakaszt nyitott városunk fejlődésében ..." Erről a rohamos fejlődésről egyébként bárki meggyőződhet, aki Terebesen jár. Ez ellen nem is lenne semmi kifogás, ha a volt járási székhelyek vezetői, száraz kikötőnk, Csernő dolgozói hasonlóképpen nyilatkozhatnának, ha legalább megközelítőleg, a szükségleteknek megfelplő fejlődést érnének el ezeken a helyeken is. ján S i m o elvtárs, a csernői HNB elnöke nyugodt, türelmes természetű ember, de legutóbbi találkozásunk alkalmából rendkívüli módon kikelt magából. — Tudjuk, mindenki látja, — aki akarja — mint fejlődik Terebes, de legalább ne dicsekednének vele az újságban... Sajnos, arról már kevesebbet írnak a lapok, milyen problémákkal küzködünk mi, itt Csernőn... Ezeket 12 éve sem a Terebesi Járási Nemzeti Bizottság, sem a kerületi nemzeti bizottság nem képes megoldani... Vagy? ... Igazat kell adnunk Šimo elnöknek. Hiszen a környéken ls köztudott dolog, hogy több mint egy évtizede megépült Csernőben a kanalizáció, a vízvezeték, de még ma sincs gazdája! Senki sem törődik karbantartásával. Elképzelhető, milyen állapotban van. A HNB évek óta levelez, kér, rimánkodik jobbra-balra. Újságok bírálják a tarthatatlan állapotot. Bizottságot hívtak össze a helyszínre, — több esetben a meghívottak jelentős része nem is képviseltette magát — végül ls kitűnt, hogy senki sem tudja előadni például a kanalizáció tervrajzát. Márpedig enélkül kl lenne hajlandó vaktában átvenni és felelősséget vállalni a földbe épített „milliókért"? Az Államvasutak, a Kerületi Beruházó Egység nem teljesíti a fogyatékosság elhárítására tett ígéreteit, kötelezettségeit... A HNB újból levelez, kilincsel, de hasztalanul. Minden marad a régiben. A nyári strandfürdő, a sportpálya tíz esztendeje épül, végleges befejezése magyarázatlanul késik. Ugyancsak egy évtizede építik a lakótelep központi fűtőkazánházát. Évről évre jelentkeznek a befejezést gátló „akadályok". A fűtőhálózatot, közel négymillió korona ráfordítással, még 1960-ban beépítették, azóta kihasználatlanul, „örök emlékként" hever a földben. így rebesgetik ... A rengeteg probléma közül meg kell még említeni az iskolaépület bővítésének kérdéséi. Kevés a tanterem, sok a gyerek s ha így megy tovább, hármas műszakban folyik majd itt a tanítás. Nem kevesebb, mint hét évvel ezelőtt kijelölték az iskola mellett a „hozzáépítés" helyét, az építkezést viszont még meg sem kezdték. Az ötéves távlati terv szerint Csernön 1968 folyamán meg kell kezdeni 144 lakás építését és az iskolához további 13 osztály építését. A központi kazánház befejezését is erre az évre tervezték. — Mindez a mai napig csupán papírra vetett terv — jegyzi meg az elnök. — Nekünk csak ígéretekből jut, az úfllágokban pedig a közelmúltban is ezt olvashatta az ember: „Terebesen 427 lakás, 22 osztályos új iskola, játszótér, élelmiszerüzlet, ovóda, napközi otthon stb... épül..." Úgy vélem, joggal teszem fel a kérdést: hazánk legnagyobb szárazföldi kikötője dolgozóinak nincs olyan joga a kulturáltabb életre, mint a terebesi, kassal, vagy más városok polgárainak?... Meddig kell még várnunk, hogy panaszaink meghallgatásra találjanak, problémáink igazságos megoldást nyerje nek?... Mit mondjunk a választóknak?... KULIK GELLÉRT A

demokratizálódási folyamat egyik eredménye, hogy az emberek bátrabban nyilvánítják véleményüket ami a sérelmek tisztázásához, orvosolásához vezet. A földművesek körében ls felszínre került néhány kérdés, melyek megoldásra várnak. Ilyen például a megkárosítottak rehabilitálása, az egyes szövetkezeteknek az állami gazdaságokhoz való erőszakos csatolása, a szövetkezetekbe vitt élő és holt leltár kifizetése. Ami a kis- és középparasztok ügyének rendezését illeti, a közelmúltban Brnóban, a falusi pártszer- . vezetek funkcionáriusainak országos értekezletén Josef Borüvka, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter beszélt róla. Egyelőre még nem tudni, hogyan oldódik meg teljes egészében a kérdés, az egyes részletek azonban tisztázódnak. A kulákok rehabilitálásáról — még ha van is követelni valójuk — nem lehet szó. Túlnyomó részük annak idején az iparba ment dolgozni 1500— 2000 koronás havi fizetésért, és mint ipari munkások a családi pótlékot ls kapták. Létfenntartásuk tehát biztosítva volt, és ezért nincs mit követelniük. Az akkori időkben a szövetkezetben maradt kis- és középparasztok fizettek rá inkább a kezdeti nehézségekre. Sok esetben kénytelenek voltak Ingyen. vagy havonta néhány száz koronáért dolgozni, és családi pótlékot sem kaptak. Rehabilitálásukat azok a kisés középparasztok kérhetik, akiknek helytelen intézkedéssel elkobozták a vagyonát, (pl. a házát). Ennek az összegnek a kifizetésére is csak néhány év múlva kerülhet sor, s az évenkénti törlesztés 20 ezer koronánál nem lehet nagyobb. Maguk a károsultak gyakran nem is az anyagi, hanem inkább az erkölcsi rehabilitálásukat kérik. Egyelőre nincs eldöntve az sem, mi lesz az állami gazdaságokhoz csatolt szövetkezeti tulajdonnal. Ez különleges elbírálást igényel, s valószínű a két félnek majd egymás között kell megállapodnia a felmerült vitás kérdésben. Gyakori probléma az is, hogy egyes szövetkezetekben miért nem került sor mindmáig a bevitt élő és holt inventár kifizetésére. Megtalált lehetőség Ebben az esetben nem kell várni a felsőbb szervek rendeletére. Néhány évvel ezelőtt már javasolták, hogy ahol gazdaságilag megerősödött a szövetkezet, fokozatosan fizessék ki a tagokat megillető összeget. A gazdaságilag jól megalapozott szövetkezetek vezetőit nem kellett sokat biztatni, maguk álltak elő a javaslattal, melyet a tagság szívesen jóvá is hagyott. A szövetkezet a bevitt leltár 20 százalékát az oszthatatlan alapban hagyta, a többit meg r-\ részletekben kifizeti. Az előzi években 15—15 százalékot, az idén pedig 20 százalékot fizettek ki a felbecsült összegből. Az évi járadék növelése a szociális segélyre szorulók körében általános megelégedést keltett. A 68 éves Fülöp Dömötör például az idén 627 koronát kapott. A 470 korona havi nyugdíjához Jó kiegészítés ez. Kosztanko Károly is örül az 1146 koronának, mert havonta csak 274 korona szociális segélyt kap. BENYUS JÓZSEF Az olvasó hozzászól Ismerjük magunkat Csak öt esztendeje dolgozom Dunaszerdahelyen, de ez alatt az idő alatt sok emberrel, sok magyarral is megismerkedtem és őszintén kijelenthetem, hogy közöttük sok és jó barátra leltem. Becsületes, jóindulatú emberek ezek, megszerettem őket, s úgy vélem kölcsönösen megértjük egymást. Nem tudok magyarul, de eddig ezt ínég senki sem vetette a szememre. Ha ügyfél jön hozzám és nem tud szlovákul, minden esetben megtaláljuk a megértés módját. Ha magyar nyelvű iratot kapok, a kollégáim, akik jól beszélnek magyarul és szlovákul a segítségemre sietnek. Mindezt természetesnek tartom, s azt hiszem általában tudatosítanunk kellene, hogy a nemzetiségi különbségek nem jelenthetnek okol ai ellentétekre. Amikor párttaggyűlésünkön a nemzetiségi ellentétekről esett szó, meglepődtem. Ilyesmiről nem tudok — mondtam a vitában. Elvontan beszélni az ellentétekről nem vezethet megoldásra, ellenkezőleg csak bonyolultabbá teszi, felfújja a dolgokat. Ebben az esetben jobb hallgatni. A nemzetiségi ellentétekről — mind magyar —szlovák, mind szlovák— cseh viszonylatban — az a véleményem, hogy fő célja szándékosan vagy akaratlanul a megújhodási folyamatot mellékvágányra tolni. Ez a köztársaság az ország minden lakossának hazája, közös hazában élünk. S hazánk minden polgára számára az áldozatkész, becsületes munka, a demokratizálódási és megújhodási folyamat, az élet alfája és ómegája kell hogy legyen. E szavak frázisként hathatnak, pedig igenis konkrétak, hiszen munkánkkal saját magunkat adjuk. A demokratizálódás a szabadságot biztosítja részünkre, a megújhodási folyamat pedig lehetőséget ad arra, hogy demokratikus módszerekkel elérjük politikai, gazdasági és kulturális kérdéseink igazságos megoldását. Ezt úgy érhetjük el, ha a vezető helyeken szakmailag és erkölcsileg értékes, fe lelős emberek állnak, akik szervezési készséggel is rendelkeznek, s akik élvezik a nép bizalmát, nem pedig olya nok, akiket védelmezőik hatalmi eszközökkel ültettek pozícióba. Csak így teremthetjük meg a feltételeket ahhoz, hogy a nép (nemzet és nemzetiség) képviselői azoknak az érdekeit védjék, akiket képviselnek. Ha erre képesek, kiérdemlik a nép elé gedettségét. ha nem, más lép a helyükre. Csallóköz az ország szerves része, ahol mindenki azonos jogokat élvez — eddig is élvezett — s kötelességei is azonosak. Egyenjogú és egyenértékű csehszlovák állampolgárok vagyunk. Mindenki, aki tud, írhat, aki olvasni tud, senki sem akadályozza meg abban, aki tud és akar dolgozni, van rá lehetősége, aki tud szónokolni, kérem, aki szereti a nyulakat, nyugodtan nevelhet, aki tanulni akar, le kell tennie a felvételi vizsgát, aki a ligában akar futballozni, teljesítményével hívja fel a figyelmet képességeire. Aki sört vesz, meg kell érte fizetnie, a gyermekekre mindenki családi pótlékot kap, aki beteg, gyógyíthatja magát, aki vadászni akar, engedélyt kell kérnie hozzá, aki a hadseregban szolgál, egyenruhát hord, aki szép családi életre vágyik, tudnia kell azt irányítani stb. Keresve sem találok okot annak bizonyítására, hogy Csallóközben nem lenne egyenjogúság, hogy itt a magyaroknak vagy a szlovákoknak verekedniük kellene a jogaikért. A szlovák és magyar nép „védelmezőinek" egyes cikkei azt bizonygatják, hogy itt ellentétek és sérelmek vannak. Kérem, demokrácia van, mért ne írjanak, és ha nem közölnék írásaikat, megsértődnének, a demokráciánkat szidnák, ezt pedig nem akarjuk. Ismerjük a mások nézeteit, javaslatait, kívánságait, terveit és szándékait. De főleg ismerjük magunkat és én hiszem, ismerjük olyan jól, hogy meg tudjuk ítélni, mi a jó és mi a rossz, mi a hasznos és mi a káros. A csallóközi lakosság egységének megszilárdítása érdekében meg kell találnunk a mai helyzetnek, a demokráciának és a megújhodási folyamatnak megfelelő új utat. Ne vesztegessük az energiát annak hánytorgatásával, ki mit mondott a szlovákok vagy a magyarok ellen. Ami a nemzetiségi túlkapásokból mindkét fél részéről mégis érdekelhet bennünket, az annyi, hogy a mondottak kinek a szájából és mért hangzottak el. Az esetek többségében valószínűleg meglepődnénk, sőt népünk e „hőseiért" még szégyenkeznénk is. JÄN GAÁL Dunaszerdahely, JNB Demokrácia NEHÉZ VOLNA MEGMONDANI, ki használta először a „demokratizálás" fogalmát. Nem is éppen a fogalomról, hanem Inkább a fogalom tartalmáról a múltban sok vita folyt már. A „demokrácia" fogalmának a „demokratikus centralizmus" definíclőjáből való de facto likvidálása a pártéletből a monolitás párt sztálini koncepcióját szülte, amely idővel csaknem kizárta a véleménycserét. A pártban akkor is ott voltak a demokratikus erők, akik harcot vezettek a demokrácia kiszélesítéséért, de ez számukra sokszor nem a legtisztességebben végződött. Ma, amikor a demokratizálás Idejét éljük, s a demokrácia elvei fokozatosan a párt fő elvei közé sorakoznak, nehéz volna azt állítani, hogy már befejeződött a demokráciáért folyó harc. Hogy ma nyilvánosan senki nem T7

1 lép fel a demokratizálás ellen? Igen, éppúgy, mint ahogy senki nyll1968 vánosan ne

m '^P £

e' a kapitalizmus visszaállításának programjával. VI. 23. A CSKP KB januári plénuma után — de már előtte ls —, a párt demok5

ratikus erőit közös program vezette: felszámolni a múlt hibáit, melyek úgyszólván gyökeret vertek a pártés felelősség ban. A párt új célokat tűzött ki, s kidolgozta programját, az akcióprogramot. A demokratizálódási folyamat legfontosabb tényezőjeként talán az emberek aktivitását lehetne elkönyvelni. Ma nem mindegy, ki lesz a köztársaság elnöke, vagy miről tárgyalt a csehszlovák párt- és kormányküldöttség Moszkvában. A miniszternek telelnie kell, lesz-e Alweg stb. S úgy tűnik, hogy az ország valóban polgárai országává vált. Sok minden, ami az első látszatra demokratikusnak tűnik, más szemszögből nézve messziről sem az. Egy tömeggyűlés például elfogadhatja néhány „bátor egyén" nézetét olyan esetben, ha ezeknek sikerül döntő pillanatban, ügyesen rápendíteni a közvélemény húrjára, s nevetségessé tenni az ellenfelet. Kritika nélkül elfogadják a „bátor egyén" nézetét, akinek, — lehet, hogy akaratlanul is — sikerült optikai hazugságot inszcenálni: fellépni, mint a közvélemény reprezentatív egyénisége. Lehet, hogy ez pozitívan hat egy konzervatív környezet véleményalkotására, de sok esetben máshol megint fordított feladatot teljesíthet. Helyes az ilyen módszer addig, amíg sokan nem kezdik látni a demokráciát és a tévedhetetlenség garanciáit kizártán ilyen kollektív határozatokban. NAGY FELADATOK ELŐTT ÁLLUNK. Demokratizálni kell a deformált társadalmi érdekeknek nem megfelelő irányítást. Véget kell vetni a rendellenességeknek, törvénytelenségeknek és a bizonytalanságnak. Le kell azonban ezzel kapcsolatban szögezni, hogy jövőbeni jólétünk nemcsak a szabad szavak mennyiségétől, vagy a társadalom új modelljének megteremtésétől, sem a tudományos-műszaki forradalom győzelmétől, avagy a külföldi kölcsöntől fog függni. Ez mind nagyon fontos, de ugyanúgy fontos ma, holnap és holnapután mindnyájunk mindennapi felelőssége. A nemrág múlt megtanított bennünket a könynyelmflségre, amely fokozatosan teljes passzivitássá vált. S a könnyelműség, a fegyelmezetlenség és a felelőtlenség vaskos öltönyét mindmáig nem vetettük le magunkról. A tudományos-műszakl forradalom blzonynyal milliárdos jövedelemmel gazdagít majd bennünket, de ma nem kevesebbe kerül a könnyelműség és felelőtlenség. Ám a könnyelműséget és felelőtlenséget aligha lehet csak azok kontójára írni, akik „uralkodtak" vagy „uralkodni fognak". Ez mindnyájunkat érint, mindnyájunkra vonatkozik. A szocialista demokrácia új modellje messziről sem csupán a demokratikus elvek kiszélesítését és betartását jelenti. Elkerülhetetlen az értelmiségi szakvezetés, amely képes lesz akceptálni az alulról jövő kezdeményezést és kritikát, s melynek egyidejűleg meg kell adni ezen demokratikus elvek keretén belül a sokoldalú, de különösképpen jogi biztonságát. Vannak köztünk dogmatikusok, lehet, hogy nem hiányoznak a szocializmus ellenségei sem. Vannak dezorlentálódottak, vagy olyanok, akik egyenlőségjelet tesznek a szocializmus és azok közé a sikertelenségek közé, amelyek a szocializmus építése folyamán felmerültek. Szükséges, hogy magunkba szálljunk és Ismerjük meg önmagunkat. így jobb lesz számunkra ls és a társadalom számára ls. A VÁLTOZÁSOK NAGY FOLYAMATÁBAN szükség van a megfontoltságra és politikai okosságra. A szabadság és a demokrácia összetört fedelű házakban csak a harc fél győzelmét jelentené. Ahhoz, hogy az egyes házak, utcák és városok, s így az egész ország megváltozzon, ahhoz elsősorban szorgalmas munka, felelősség, fegyelmezettség és az „uralkodók" politikai érettsége, megfontoltsága és felelőssége szükséges. Dr. GYÖRGY ISTVÁN