Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-21 / 170. szám, péntek

„Társadalmunk további fejlődésében számítanunk kell lakosságunk valamennyi rétegének aktivitásával, valamint a közéletben és a szocializmus építésében való részvételével. Nyíltan kijelentjük: a hívő emberekkel is számolunk, mindazokkal, akik hitük alapján, mint a szocialista társadalom egyenrangú és teljes jogú építői részt akarnak venni igényes feladataink teljesítésében." Rólunk nincs sió — sajnos — még párbeszéd formájában sem. Márpedig a párbeszédet öt éve megkezdték a prágai marxista tudósok. Gardavský és Machovec egyetemi docens Mariánské Láznéban kijelentette, hogy „tiszteint, becsülni kell a hívők meggyőződését, mert csak akkor várhatjuk el, hogy minket, kommunistákat is becsülni fognak" (1967. májust. ... Amíg emberek élnek, mindig lesznek ellentétes álláspontok és szemben álló ideológák. De amíg egy ideológia csak a maga nyelvét beszéli és nem hajlandó a másik nyelvét megérteni, addig csak börtön, amelyen nem vágtak akkora ablakot sem, ahol kifér gy ember ... ..Az embert és a társadalmat 'nem azoktól kell félteni, akik a maguk hite szerint Isten nevében vesznek részt őszinte szorgalommal annak építésében, hanem azoktól, akik hangzatos jelszavak és jelvények ellenére sem hajlandók szolgálni a társadalmat... Kellő Gyula, vajkai plébános leveléből. Párbeszéd a hivőkkel A szemben álló ideológiák az életben nem szükségszerűen jelentenek összeférhetetlenséget. Az emberiség ősidők óta választ keres az élet kez^ detének, értelmének és céljának kérdésére. Amióta a filozófiában ez a kérdés egyáltalán felvetődött, mindig voltak szemben álló nézetek, de az embete^ riség fejlődött tovább. választ keresők társadalmi hely^^^Apte már egymagában is meghatározH^PRttta a kérdés feltevését. A társadal^^^^ mi helyzetével elégedetlen egyén, csoport vagy osztály kutatta mostoha helyzetének okát, kiutat keresett ebből a helyzetből. Az uralmon lévők — az elégedettek — indokolták helyzetük örök, változtathatatlan jellegét. Igy alakultak az ellentétes szemléletek, világnézetek, ideológiák. A második világháború után köztársaságunkban új társadalmi osztály vette át a hatalmat, amely a materialista világnézet talaján állt. Az uralomra került osztály saját ideológiáját, Világnézetét terjesztette. A marxizmus —leninizmus kötelező tantárgy lett az iskolákban. Ugyanúgy, mint kötelező volt a hitoktatás az első köztársaság és Horthy-Magyarország iskoláiban, ahol a gyermekbe az első osztálytól kezdve oltották az idealista világnézetet. Az ember nem maga jutott el hozzá, hanem intézményesen belépláutálták. Nem csoda hát, hogy ez a plántálás erős nyomot hagyott egész emberöltőkben és a családi környezetből sok fiatal ma is ezt hozza magával. Az Igazság kedvéért azt is le kell szögeznünk, hogy mai rendszerünkben a súlyos deformációk és különféle korlátok ellenére is volt lehetőség a hitoktatásra az állami iskolákban, ha a kötelező tanterven kívül is. Ám a Valóság elferdítése lenne azt mondani, hogy a vallásszabadság terén minden rendben volt. Sőt! Nagyon is primitív és emberi méltóságot sértő korlátozásokra, megszorításokra került sor. A hiba nem abban keresendő, hogy az új rendszer a saját ideológiáját terjesztette, ennek nyitott zsilipeket és ennek biztosított előnyöket. Sajnálatos azonban, hogy az ideológiai harc drasztikus, embertelen formákat öltött. Ezek a formák azonban nem választhatók el a múlt éveket Jellemző 1988. sltaláno

s torzulásoktői, amelyek egyaránt érintettek kommunistákat, kato11. 21. Ükusokat, szlovákokat, magyarokat, felekezetnélkülieket és hívőket. Tragikum, hogy e torzulások egy S olyan párt tagjainak a nevéhez fűződnek, amely a haladó eszmékért, az em(A CSKP AKCIÓPROGRAMJÁBÓL! berségesebb, igazságosabb társadalmi rendszer kialakításáért a történelem folyamán elszánt harcot vívott és mérhetetlen áldozatokat hozott. A történelmi igazsághoz tartozik, hogy a párt e fájdalmas igazságot feltárta és folyamatosan elhatárolja magát saját tagjaitól is, akik e torzulásokért felelősek. Az eseményeket ugyanis nem lehet történelmi vonatkozásaiktői elszigetelten megítélni és elbírálni. A két évtized előtti társadalmi erőviszonyok (belső és nemzetközi viszonylatban J ma már másképp tűnnek és valószínűleg sok mindent másként csinálnának azok is, akik akkor — mai szemmel nézve — súlyos hibákat követtek el. A mai ismeretek birtokában bizonyára az inkvizíció sem gyújtotta volna meg a középkori máglyákat, amelyeken azokat hamvasztották el, akiknek nézete, életszemlélete nem egyezett az egyházéval, mert a tudomány később az áldozatok és nem az egyház igazát igazolta. Miért kerültek hátrányos és károsan megkülönböztetett helyzetbe az iskolákban egyes személyek gyermekei, vagy állások elfoglalásánál azok a személyek, akik merték gyakorolni az alkotmány 32. cikkelyében (a vallás szabadság biztosításai foglalt jogukat, ha teljesítették kötelességüket is? Miért fenyegették meg a gyermekeiket hittanórára járatni akaró szülőket ezekkel a szavakkal: „Vigyázzanak! Ne írássák be gyermekeiket hittanórára, mert ennek súlyos következményei lehetnek!" Vörös Béla kamocsai református lelkész leveléből. Nem erőszakkal — az érvek erejével lóban eredmény lehetett volna, ha ezt becsületes meggyőzés, tudatosító munka előzi meg és a szülő önkéntes elhatározása az életszemléletét tükrözné. Ahogy az egyház számára ls eredmény lenne egy-egy új hívő megnyerése. Ez természetes mindkét oldalon. Ha a gyermek vallási oktatása hátrányt Jelenthetett a szülő számára, nem kétséges, hogy ebben az időszakban a papi hivatás sem számított előnynek. Ehhez hozzászámíthatjuk, hogy a magyar papok hivatásukon, életszemléletükön kívül még nemzetiségük miatt is hátrányba kerültek. Tény az is, hogy azokban az években a papság egy része nem támogatta és még lojalitást sem tanúsított az új társadalmi rendszerrel szemben. Minden rendszer védi a maga vívmányait. Ez az állam funkciója. Ám ezen túl is nehezen érthető meg, hogy a humánum jelszavát hirdető társadalmi rendszer az elméleti, ideológiai síkon vívott küzdelemben erőszakot alkalmazott ott is, ajjpl az érvek erejét kellett volna felvbnultatnia. Holott az érvekből nem volt hiány. Ma már joggal beszélhetünk sajtószabadságról. Az Oj Szónak rengeteg katolikus olvasója van, akiknek bizonyára legújabban lesz annyi joguk szintén, hogy sérelmeiket legalább megemlíthetik abban a napilapban, amit olvasnak... ... Nagyon kérem, legyenek objektívek. Boros Mihály, kőhídgyarmati római katolikus plébános leveléből. Vallásszabadság — ideológiai harc Nem a vallás területe volt az egyetlen, ahol az alkotmányban deklarált jogokat adminisztratív eszközökkel korlátozták. Sajnos a polgárok elemi Jogainak megnyirbálása sem tartozott a kivételes esetek közé. Azt sem állíthatjuk, hogy a jogsértők mindannyian tudatosan cselekedtek. Kialakult gépezet volt ez, amelynek megvoltak a mozgató motorjai és a hajtókarai, amelyek ezt a „mozgást" továbbították. A szülők ijesztgetése? Bizonyára előfordult. Talán nem is ritka esetben. De itt nem csupán a tanítók okolhatók. Jobbára ők is csak „hajtókarok" voltak. Az ötvenes évek elején minden hivatali asztalon megjelentek a nyomtatványok a vallásból való kilépésre. Egy járási tanfelügyelő például azzal fogadta a berendelt tanítókat, hogy „most ide úgy léptél be, mint hívő ember, de ateistaként távozol"... És aláíratta vele a kilépési nyilatkozatot. Az ideológiai harc jelszava jegyében kisebb-nagyobb tisztségek viselői azzal igyekeztek számbeli eredményeket kimutatni, hogy kilépési nyilatkozatokat szereztek. Az anyagi, családi helyzetüknél fogva rákényszerült emberek aláírása azonban nem jelentett ideológiai győzelmet. Sőtl Égy aláírással senkinek az életszemlélete nem változhatott meg, senkit sem nyerhetett meg az eszmének. Igy volt ez a hitoktatással is. A tanító eredményeként könyvelték el, ha kevesebb szülő íratta be gyermekét a vallásoktatásra. Tévedés ne essék, a marxista ideológia számára vaAz életszemléleti különbség nem lehet egymás megbecsülésének, kölcsönös megértésének akadálya. Megbecsülést valóban csak azoktól várhatunk, akiket mi is megbecsülünk. Köztársaságunk a huszadik század új, modern társadalmát építi, amely most minden erejét az ember igazi érdekeinek szolgálatára, értékeinek feltárására mozgósítja. Ebből a nagy komplexumokból nem hiányozhatnak a becsületes hívők érdekei sem. Nem ls beszélhetnénk igazi demokráciáról ott, ahol az embernek titkolnia kellene belső érzéseit, mert ellenkező esetben ebből hátránya származhatna. Természetesen a vallásszabadság biztosításával a szocialista társadalom — érthetően — nem adja fel Ideológiáját. Sőt, az Ideológiai harc természetszerű fokozása várható ott, ahol a világnézetek nyílt küzdőtéren találkoznak. Nem téveszthetjük szem elől, hogy a demokrácia sem öncélú. A társadalmi törekvések középpontjában az embernek kell állnia. Az ember életének szebbé tétele, jóléte a végső cél. A szocialista társadalom küldetése a gazdasági és a kulturális felemelkedés biztosítása. Ez pedig csak bizonyos feltételek közepette lehetséges. A társadalomnak megvan a programja és minden erejét latba veti, hogy ezt a programot realizálja. Ha ez a program az egész társadalom érdekeit fejezi ki, ezen a síkon kell találkoznia a társadalmi erőknek. Hívők, nem hívők, párttagok és pártonkívüliek egyaránt megtalálhatják a közös nevezőt ebben a mindennapi munkában, a jobb létért való küzdelemben. És itt kell megnyilvánulnia egymás kölcsönös megbecsülésének. A demokrácia jelenlegi kibontakozása az a biztosíték, hogy a társadalmat képviselő erők, csoportok, személyek vagy szervek valóban az egész társadalom érdekében lépnek fel. Ellenkező esetben éppen a demokrácia mechanizmusával találnák szemben magukat. A katolikusokat lehetetlenség lenne kizárni a demokratizálódási folyamatból. Ezt nem ls akarhatja senki. Ezt bizonyítják a kormány és az egyház képviselőinek nemrég lefolyt tárgyalásai is. Meggyőződésünk, hogy minden becsületes ember — nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül e folyamatban pozitív szerepet játszhat, ha felsorakozik a közös nagy törekvések mögé. Az esetleges sérelmek a demokratizálódási folyamatra, társadalmunkra vetnének árnyékot. ZSILKA LÁSZLÓ Szerkessze velünk az ÚJ SZÓ-t JÖVŐ ÉVI TERVEINK Hetekkel, hónapokkal ezelőtt jelentkeztünk először e fejléc alatt. Azóta olvasóink elárasztottak leveleikkel, értékes javaslataikkal, észrevételeikkel. Ezekből időközben sok mindent megvalósítottunk. Ugyanakkor új események töltötték meg lapunk hasábjait. Egész társadalmunkban reménytkeltő folyamat indult meg, amelyből lapunk és olvasóink is vállalták a rájuk eső szerepet. Ogy érezzük, soha ezelőtt nem volt olyan közvetlen, őszinte kapcsolat lapunk és olvasóink között, mint éppen ezekben a hetekben. Ez is arra kötelez bennünket, hogy a nagy társadalmi események mellett saját problémáinkat, terveinket, elképzeléseinket ismét olvasóink elé tárjuk. ® Emelkedik a péMányszám A munkahelyünkön, magánéletünkben még a tegnap és a ma problémáival birkózunk, de szerkesztőségi terveinkben már a jövő évi lehetőségek körvonalazódnak. Milyen újdonság várható? Elsősorban az átlagos példányszám emelését tervezzük. Mondhatná valaki, hogy az emelkedést csak a piac, az olvasó igénye szabhatja meg és ezt az igényt nehéz előre tervezni. Ez igaz, de bizonyos feltevések alapján már most biztosítani kell a Jövő évi papírmennyiséget. S hogy ez mit jelent? Az idei tervezett átlagos példányszám 78 000. Ezzel szemben jelenleg már megközelíti a 81 ezret. Mivel a papírmennyiség az idei terv szerint csak 78 ezerre volt biztosítva, a többletet a vállalaton belül megtakarított papírból fedezzük. (A Pravda kiadóvállalatban készül ugyanis a Rudé Právo szlovák nyelvű kiadása, a Pravda, a VeCerník és a Hlas fudu című napilap. J Jövőre is fokozott érdeklődéssel számolunk, ezért kérjük az átlagos példányszám emelését. A papíron kívül persze biztosítani kell a terjesztést, a kézbesítést, a példányszám szétírását kerületekre, járásokra stb. • Megszűnik a vasárnapi szám? Ez a kérdés komolyan felmerült. A szabad szombatokra való tekintettel tértünk át a pénteki bővített számra. Az élet és olvasóink igazolták döntésünk helyességét. Ugyanakkor sok probléma merült fel a vasárnapi szám körül, főleg amiatt, hogy miért éppen abban közöljük a heti műsort. Olvasóink írják, hogy vasárnap sokan ki se mozdulnának otthonukból, csupán az újság miatt kell kimenniök. Mások a hét végét rendszeresen „házon kívül", a természetben töltik, ahol nem juthatnak a vasárnapi számhoz. Most olyan megoldáson törjük a fejünket, hogy a vasárnapi számot megszüntetnénk. Helyette a pénteki számot kibővítenénk 24 oldalra, gazdag, olvasmányos tartalommal. Ebben a számban jelenne meg a heti műsor is, ami sok olvasónk kérésének a teljesítését jelentené. Ezen kívül vagy a hétfői számot bővítenénk nyolc oldalra, vagy a keddit 12 oldalra. Igy a heti terjedelem (oldalszám] változatlan maradna annak ellenére is, hogy nem hétszer, hanem csak hatszor jelennénk meg. Ez a megoldás gazdaságosabbnak is ígérkezik, mivel a lap előállítása a szabad szombatokon (és ősztől minden szombat szabad lesz) lényegesen költségesebb, mert a nyomda felárat számít. Ugyanakkor a vasárnapi kézbesítés is elesne, amely egyrészt drága, másrészt megoldatlan, mert sok községben nincs vasárnapi kézbesítés. • Nyomdában az évkönyv A tizenkét ív (192 oldal) kézirata már a nyomdában van. Ebből három ív mélynyomással készül. Ügy hisszük, sikerült színes, érdekes anyagot összeállítanunk, reméljük megnyeri olvasóink tetszését Az évkönyv csak korlátozott példányszámban jelenik meg. Ezért döntöttünk úgy, hogy jubileumi kiadványunkbői előfizetőinket részesítjük előnyben. A közeli napokban megkíséreljük a lapterjesztőtől beszerezni állandó előfizetőink névjegyzékét. Ez a megoldás persze nagy munkát igényel, mert 60 ezernyi évkönyvet kell majd becsomagolni, megcímezni és elküldeni. Viszont így előfizetőink házhoz kapják az érdekes kiadványt, amely után minden valószínűség szerint nagy lesz az érdeklődés. Ennyit terveinkről. Kérjük olvasóinkat — úgy mint eddig is — közöljék exiel kapcsolatos észrevételeiket, javaslataikat, amelyek mindig nagy segítséget jelentenek számunkra.