Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-19 / 168. szám, szerda

Ülésezett az SZNT kereskedelmi bizottsága (CSTK) — A szlovákiai belkereskedelem akcióprogramjával foglalkozott tegnapi ülésén a Szlovák Nemzeti Tanács keraskedelmi bizottsága. Petronela Višňovcová mérnök, megbízott a tárgyalás során hangsúlyozta, hogy ez csupán jaTEGNAP REGGEL Prágából Berlinbe utazott a Vietnami Demokratikus Köztársaság gazdasági küldöttsége. A vietnami küldöttség Le Thanh Nghi miniszterelnök-helyettes vezetésével hazánkban a VDK-nak nyújtott csehszlovák segítségrőj tárgyait. vaslat, amelyet ki kell majd egészíteni a CSKP és az SZLKP rendkívüli kongresszusa tárgyalásainak eredményeivel. Az akcióprogram rámutat a szlovákiai kereskedelem irányításának, szervezésének problémáira és a fejlődés néhány kérdésére. Sürgősen meg kell oldani az üzemek fogyatékos műszaki berendezésének kérdését, valamint a termelési szakaszokon a gépesítés alacsony színvonalának problémáját. Hasonló hiányosságokkal küzd a nagykereskedelmi raktárak hálózata Filmszakadás — füttykoncert — csalódás... E három szóval jellemezhető legjobban a kassai amfiteátrumban megrendezett dolgozók filmfesztiválja ... Miért? A resztivá'l első napján hatalmas tömeg hallgatta meg Štefan Avara mérnöknek, a Kassai Városi Nemzeti Bizottság elnökének megnyitó beszédét. Ezt követően fellépett a j a t r a ukrán ének- és táncegyüttes. Sajnos, ez az egyébként teljes estet betöltő műsor a kései kezdés miatt este tíz óráig elhúzódott, s a filmre „éhes" közönség egy része — főleg a fiatalság — elégedetlenségét kifejezve füttykoncertbe kezdett. A program szerinti szovjet film vetítése jóval tíz óra után kezdődött, s többszöri filmszakadás miatt éjfél után ért véget. Közben nagyon sokan elmentek ... Véleményünk szerint kár volt a rendezőségnek ennyire sűríteni a műsort, inkább biztosították volna a zavartalan filmvetítést. Másnap közel 12 ezer ember tekintette meg a színes amerikai filmet, de nem minden bosszúság nélkül, mert a filmszakadás újból megismétlődött. Hétfőn este talán még több ember szorongott a nézőtéren. A vetítés előtt a pódiumon a modern könnyűzene műfaját tolmácsolni szándékozó fiatalok együttese szórakoztatta a közönséget. A zenekar ellen különösebb kifogás nem volt, de amikor egy alacsony termetű, „parókás", fekete pulóveres fiatalember, nyakában érthetetlenül nagy kettős kereszttel énekelni kezdett, az ifjúság füttykoncerttel fejezte ki véleményét. Színre lépett egy copfos kislány is, aki énekelni, szórakoztatni szeretett volna. Nem sikerült. Füttykoncert kíséretében távozott a pódiumról a zenekarral együtt... Végre sor került a filmvetítésre, jó szórakozás ígérkezett, a közönség igen jól mulatott Bodrogi Gyu'la, Páger Antal, Kiss Manyi és még néhány élvonalbeli magyar színész alakításán, de nem sokáig ... Rövid egymásután 13-szor szakadt el a film. Közben 10—15 perces szüneteket rendeltek el. A rendezőség most is adós maradt a magyarázattal, bocsánatkéréssel. Nem tudni, mi okozta ezt a gyakori filmszakadást. Füttykoncerttel válaszoltak a csalódott nézők és százával távoztak el. (Nem lehetne ezt jobban csinálni? Ha a fesztivál rendezősége nem javít a helyzeten, az idei fesztivál Kassán nagyon sok kívánnivalót hagy maga után.) K. G. Kl ÉRTI EZT?! Bonyodalmak a sertéshús körül # Zsírfölösleg - stabil árak # Kit terhel a felelősség? A sajtó hasábjain az utolsú időben sok szó eselt arról, hogy a mészárszékekben túl zsíros sertésbúst árulnak. Az ember azt gondolhatná, hogy ez a húsfeldolgozó vállalatoknak kedvez, igy anyagi javakhoz jutnak. A látszat azonban néha csal. Ugyanis míg a szalonna nagykereskedelmi ára 22,60 korona, addig a sovány sertéshúsé 21,28 koronalll Ezek szerint tehát kifizetődő volna a szalonna és a hús különválasztása. A kiskereskedelmi árak relációja — ami érthetetlen — más képet mutat. A szalonna a hústermékek közül a legolcsóbb, míg a sovány, hús — persze ennek is jó része zsíros — ára jóval magasabb. Vagyis minél zsírosabb a hús, annál nagyobb a kiskereskedelem haszna. A sertéshús körüli problémák egyike, hogy a mezőgazdasági üzemeket a sertések súlya után fizetik. Minél nagyobb a sertés, annál több pénzt kapnak érte, ami ugyan érthető, de a túlhizlalt sertéseknél igen sok a szalonna s kevés a hús. Az állami normák szerint a sertéseknél 8 százalékot kellene kitennie a szalonnának. A túlhizlalás következtében ez azonban 12—15 százalékot tesz ki. A sertéseknek kb. 105 kilogrammosoknak kellene lenniük, ám a valóságban 120 kilogramm, de nem ritkaság a 140—150 kilogrammos sertés sem. Évente több száz vagon szemes takarmányt importálunk és ezt olcsón áron alul juttatjuk mezőgazdasági üzemeinknek, s ugyanakkor ezt a takarmányt túlhizlalásra használják fel. növelik bevételüket a fogyasztók bosszúságára. Ezzel párhuzamosan növelik az állami zsírkészletet, amelyből jelenleg másfél ezer tonnányi van raktáron. A zsír ára egységes, leszállítása állítólag nem lehetséges, viszont fennáll az a veszély, hogy a fölösleges zsírkészletet szappangyártáshoz használják majd fel, esetleg megpróbálják külföldön áron alul eladni. Ha ez a helyzet, miért nem lehet legalább átmeneti időre leszállítani a zsír árát. Vagy inkább veszítsen rajta nép gazdaságunk7 Ki érti ezt?!.., néKARLOVY VARY-I NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁL MARGÓJÁRA Egy önámítás agóniája A filmfesztivál fogalma egykor milyen serkentőleg hatott fantáziánkra! Ogy tűnik, hogy ez azonban túlságosan régen volt. Talán a szép illúziók aranykorában. Szép nők, pompás toalettekben vonzó gálaelőadások, a fényképezőgépek kattogása, fotólámpák villogása, fogadások, autogrammok, botrányok, filmcsillagok és a fesztivál fogalmával szorosan összefüggő dolgok, melyek az aranyozott illúziók mesébe illő világát elárasztották rejtelmes álmaikkal, vágyaikkal és szent naivitásukkal... s csak ezután, jóval ezt követően esett szó a filmekről, s ennek kapcsán a kereskedőkről, s itt voltak az úttörők és a kisebb csalók. Milyen remekül lehetett írni ebben az időben a fesztiválokról, a Karlovy Vary-i szemlé1 ről is. Ha kevés volt a botrány és a filmsztár, valami azért még mindig maradt: ha más nem, a jelszó, melynek jegyében évenként megrendezésre került a filmszemle, mely oly ismertté vált, hogy ezt már felesleges ismételni. Lehetőségünk volt tehát a filmeket értékelni és összehasonlítani ezzel a formával, melynek egyetlen előnytelensége abban rejlett, hogy a rossz alkotásból nem csinált jót és fordítva. Ilyen varázserővel csak a jeles bíráló bizottság rendelkezett. S ez a különös ereje ez idén ls megvolt, amikor túlzott számító taktikával fűnek fának díjat adományozott a régi bevált elv alapján — csak azért, hogy senkit se haragítsunk magunkra, vagy úgy is mondhatnánk: ha megdobnak kővel, dobd vissza kristályserleggel. Az ez évi Cannes-i filmfesztivál politikai viharok légkörében kezdődött meg. Idő előtt zárult Mao Ce-tung idézetekkel és a polgári képmutató rendszer elleni jelszavakkal. Ezt követően a filmvilág szakemberei Karlovy Varyban találkoztak. Régi, kedves ismerősök jöttek össze. Talán mintha szégyenkeztünk volna egymás előtt, hogy ismét ugyanazok látják egymást, s ki tudja, miért jöttünk ide. S ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy még sem volt itt minden régi ismerősünk. A francia újságírók és kritikusok nem jöttek el, mivel már odahaza meggyőződhettek egy ilyen út hiábavalóságának lehetőségeiről. Több olasz szakember sem látogatott a filmfesztiválra, mivel éppen elég a bajuk önmagukkal, s akik eljöttek, végül is megbánták. Nem voltak itt a lengyelek sem, állítólag azért, hogy ez évben Krakkóban megrendezték a rövid filmek fesztiválját — kifogás mindig található. Az ez évi Karlovy Vary-i fesztiválon ls vetítettek filmeket, ez idén is megtettük az utat az Otava vagy Szevasztopol szállótól a fesztivál filmszínházig, azonban őszintén szólva, sok mindenről szót váltottunk, sok egyébről vitáztunk, csak éppen a bemutatott filmekről nem. A filmszemle első napjaiban Amerikában meggyilkolták a védtelen és nemes lelkű embert, néhány nap múlva Pesaroban a rendőrök gumibotokkal támadták meg a fesztivál részvevőit és azokat, akik a fesztivált akarták felhasználni arra, hogy véleményt nyilvánítsanak a hazai viszonyokról. Nyilatkozatokat és tiltakozásokat írtunk alá és küldözgettük az illetékeseknek. Ezt követően megkezdődött a szabad fórum, ahol a baráti országokból érkezett szakembereknek bizonygatnunk kellett, hogy a szabadságról nem lehet beszélni egy lélegzetvételnyi erőig, utasítással a korlátozására. Az olaszoknak sajtótermékeinkből beszámoltunk az olaszországi eseményekről, s így a filmekről nem rolt kedvünk, s talán okunk sem beszélni. Próbálja/rak képzelni olyan helyzetet, amitor a szovjet kollégával eszmecserét kellene folytatni, hogy a Július 6. című film publicisztikai alkotás, vagy művészet, akkor, amikor az egyik szovjet akadémikus a CSKP Központi Bizottsága egyik titkárát revizionizmussal vádolja. Van időszak, amikor a leghatásosabb művészetnek is szerényen, lehetőségeit tudatosítva háttérbe kell szorulnia az elemi és alapdolgokkal szemben, bár végeredményben ezektől függ. Mit jelent napjainkban a jó, a kevésbé jó, vagy rossz filmektől visszhangzó fesztivál, főleg, ha olyan dolgokról van szó, melyektől ezek a filmek mérföldekre eltérnek? Menzel győztes filmjében egy káprázatosan szép jelenet szemtanúi lehetünk, amikor egy hajósinas horoggal varrja össze a lelkész betépett fülét. Pukkadásig nevettem a jeleneten, de a sírás kerülgetett, amikor megtudtam, hogy éppen ez a film két fődíjat kapott. A technikai zsűrit mégcsak valahogy megértem, de a szerzői bíráló bizottságnak talán mégis jobban fontolóra kellett volna vennie az alkotást, annál is inkább, mivel az ez évi fesztivál visszhangja az alvilág áramlataival megtépázta a mű alapjait. Ivan Sviták, a szabad fórumon közölte, hogy a fesztivál díjai a kinematográfia helyzetéről látási illúziókat hoznak létre. Tehát, önámítás abban az időben, amikor a film még egy lehetőség előtt áll; amikor az emberi értékének a civilizáció humanista alapértékei védelmének érdekében aktivizáló erővé kellene válnia. Ellenkező esetben a fesztiválokon csak egy értelmetlen agóniát láthatunk, egy illúzió lassú és feleslegesen hosszan tartó haldoklásának szemtanúi lehetünk. Sajnálatos, hogy a Karlovy Vary-i fesztiválról — annak ellenére, hogy néhány érdekes alkotást is beneveztek —, is csak ilyen értelemben beszélhetünk. MILAN POLÁK Az olvasó hozzászól KÖSZÖNÖM Nagy örömmel olvastam a „Szlovákok és magyarok" című cikküket az Oj Szó június 4-i számában. Örömöm annál nagyobb, mivel önök, akik ezt a rendkívül értékes sorokat írták, szlovákok. Méghozzá magyarok között élő szlovákok, akik tehát jobban ismerik az itteni magyar lakosság gondolkodását és érzéseit, mint akik csupán egy-két felületes rosszul tájékozott újságíró cikkeiből tájékozódtak s úgy ítélték meg az elmúlt hónapok eseményeit, hogy a délvidéki magyarság irredenta, soviniszta, nemkívánatos, idegen elem. Önök írják, hogy már régebben foglalkoztak cikkük megírásával. Talán jobb is, hogy csak most írták meg, hiszen azáltal, hogy helytelenítették a főiskolások meggondolatlan akcióját, cikkük még értékesebb lett. Igazuk van, az ilyen és hasonló akciók csupán elmérgesítenék a két nép viszonyát és növelnék a sovinizmus veszélyét mindkét részről. Mi magyarok, meggyőződtünk róla, hogy nemcsak önök. de sok-sok derék, megfontoltan gondolkodó szlovák is helytelenítette ezt az akciót. Kis népek vagyunk. A múltban mindkét nép sokat szenvedett. A legnagyobb értelmetlenség lenne, ha a kölcsönös megértés és segítés szelleme helyett átadnánk magunkat egy idejétmúlt szemléletnek, amely a népesség számában vagy a lakott terület kiterjedésében látta egy nép értékét és nagyságát. Ma már a gondolkodó emberek a haza fogalmát sem az országhatárok szerint állapítják meg. Ott a hazám, ahol megbecsülnek, szeretnek, ahol jól érzem magam. Ha lenéznek, megvetnek, szülőföldemen is idegen vagyok. Ogy gondolom, hogy mi magyarok, akik ezen a földön születtünk és nevelkedtünk, ezen a földön verejtékeztünk, szeretni fogjuk ezt az országot, annak mindkét nemzetet és többi nemzetiségeit is, ha úgy fogjuk érezni, hogy nemcsak megtűrt, idegen elem vagyunk, hanem egyenrangú, megbecsült polgárai a hazának. Nincs értelme, hogy nagy problémát csináljunk az elmúlt eseményekből. Tudjuk, hogy ma már nem fenyeget bennünket az áttelepítés és deportálás veszélye. Vezetőink nyilatkozatai teljesen megnyugtatnak bennünket. Semmiképpen sem engedjük magunkat elragadtatni és a sovinizmus karjaiba sodorni, még akkor sem, ha egyes felelőtlen elemek a Dunántúllal fognak is fenyegetőzni. Ám, reméljük, hogy ők is és a borgőzös fejjel hetvenkedő magyarok is jobb belátásra jutnak és győz a jó akarat, a megértés. A mi feladatunk mindent megtenni, hogy ne legyen szlovák—magyar probléma. Hogy testvérként, barátként élhessünk egymás mellett, hogy feledni és feledtetni tudjuk a múltat. Ha eddig elmondtunk egymásról minden rosszat, ezentúl mondjunk el minden jót, amit csak tudunk. Mert az is van bőven itt is, ott is. Meleg szívvel köszöntjük a nagymegyeri szlovák általános középiskola üzemi bizottságának elnökét és tagjait s kívánjuk, hogy őszinte meleg szavaik, bátor kezdeményezésük gyümölcsöző legyen. PAXY LASZLO KIÉ A KlSGÉRESI HOMOK? W Állami érdek — kontra szövetkezet Hirtelenében nehéz lenne számba venni azokat a deformációkat, melyek a mezőgazdasági dolgozóknak is tetemes károkat s nem kevesebb bosszúságot okoztak. Egy bizonyos, nagyon sok egyoldalú, s egyben „közérdek" jelzővel illetett intézkedés látott napvilágot a szövetkezeti gazdálkodás rovására. Egyik ilyen konkrét esetről beszélgettünk a minap Berta Jánossal, a kisgéresi EFSZ elnökével. Az akácossal borított kisgéresi pincesor mögötti domboldal értékes homokot tartalmaz, melynek kitermelését évekkel ezelőtt megkezdte a szövetkezet. — 1960-ban a vezetőség és a tagság bezzeg elcsodálkozott, amikor az Építésügyi Megbízotti Hivatal értesítette a kisgéresi szövetkezetet, hogy 57,5 hektár homokos területen megtiltja a tartós kultúrák termesztését, mivel — a bányatörvényre hivatkozva — a homok „nyersanyag", erre pedig szüksége van az építőiparnak. Ennek a végzésnek az alapján az iglói kőbánya vállalati igazgatóságának képviselői egyezkedni kezdtek a szövetkezet vezetőségével. Több ízben kérték, adják át a homokdombot. A kisgéresiek nem áltak kötélnek. Hosszas huzavona után a Terebesi Járási Nemzeti Bizottság a szövetkezet megkérdezése nélkül végzéssel kisajátította az igényelt területet. Majd a bányavállalat szerződést nyújtott át az átvételről a szövetkezet vezetőségének aláírás végett. Ennek mindhárom példánya ma ls a szövetkezet irodájában, aláíratlanul az asztalfiókban hever. A bányavállalat homokbányát létesített az igényelt és ellenérték nélkül kisajátított szövetkezeti földön, ahonnan évente átlagosan ötszázezer köbméter homokot értékesít. Ezáltal a vállalat évente megközelítőleg 3,5 millió korona haszonhoz Jut ezen a területen, a tulajdonost-, a szövetkezetet pedig kitiltotta a homokbányából. Azt a menynyiséget, melyet mégis elvisz innen a szövetkezet, pontos kimutatásban minden éven megküldi a vállalat a kisgéresi szövetkezetnek. Ezek után az iš várható, hogy a bányavállalat kiszámlázza a szövetkezetnek az általa elszállított homokot?? Félreértések elkerülése végett leszögezzük: a kisgéresi homokbánya, amely egyébként jelentős hasznot hoz, nem nagy üzem, egy baggerest foglalkoztat, aki felrakja gépével a homokot az Állami Autóforgalmi Vállalat tehergépkocsijaira. Nincs itt szükség jóformán semmi beruházásra, s a kisgéresi szövetkezet is képes lett volna arra, hogy hasonló formában biztosítsa — saját területéről — az állami építkezésekhez szükséges homokot. Erről a lehetőségről, de a terület kisajátításáról sem tárgyal-t senki a szövetkezet vezetőivel. Adminisztratív úton, állami érdekekre hivatkozva, utasításszerűen kitiltották a szövetkezetet saját földjéről. Arra senki sem gondolt, hogy ezáltal a kisgéresi szövetkezet, — nem beszélve a már említett tetemes haszonról — évente a termelésből elérhető 35—40 ezer korona jövedelemtől is elesett. Idekívánkozik még egy megjegyzés: a szövetkezet a bányavállalattól egy-egy köbméter elszállított homokért egy korona kártérítést kért, de süket fülekre talált. Bárkihez fordult, ígéreteken kívül semmi mást nem kapott. Jelenleg, amikor napirendre került a mezőgazdaságot érintő deformációk, jogsértések felszámolása, a kisgéresi szövetkezet abban a reményben nyújtotta be a Kerületi Nemzeti Bizottság mezőgazdasági szakosztályához kártérítési Igényét, hogy ez az ügy Igazságosan rendeződik. KULIK GELLÉRT 1988. VI. 19.