Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-18 / 167. szám, kedd

v Méltó helyet a szakszervezetnek ' - Egy halom, másfél-két évtizede kiadott szakszervezeti ismeretterjesztő füzetben lapozgatok. Mind arról szól: hogyan viszonyuljon az új körülményekhez a munkások szervezete. Alapjában véve azt hangoztatták ezek a brosúrák: munkás tiéd a gyár, a bánya, a bank, tehát a szakszervezetben se olyan harciasan viselkedj, mint amikor még a tőkés volt az úr. A füzetek téziseit olvasva öreg, ma már nyugdíjas hajógyáriak bukkannak fel emlékezetemben, akikkel — főiskolásokként — órák hosszat elvltáztunk egy-egy ilyen kérdésről. Mi — újdonsült tudásunkkal — mondani se kell, a hivatalos álláspontot képvisetük és — roppant egyszerűnek láttuk a dolgokat. „A szakszervezet" — mondtuk tudálékosan — „fogaskerék a társadalom szerkezetében, és »mint ilyen csak a párthatározatok jobb és gyorsabb teljesítését kell hogy szolgálja". A sokszor fél évszázados munkásmozgalmi múltú, öreg hajóépítők a tudálékos kijelentéseket hallva csak a fejüket csóválták. Ha nem tévedek, az öreg Csiba szaki így vélekedett a dologról: „A szakszervezetet kissé túlságosan államosították ..." Elég nagy gyár a komáromi üzem, az ott történtek országos viszonylatban is általánosíthatók. ® Az eddigi jogkör Horváth Vince, a szak-' szervezeti elnök ügyintézéssel van elfoglalva. Kopogtatás nélkül benyit hozzá egy míniumpiros ruhás szerelő és védőkesztyűt követel tőle. Cseng a telefonja és — már ahogy szavaiból kivehető — egy asszony a más munkahelyre való áthelyezés ellen tiltakozik... — Eddig — csaknem húsz éven át — a szakszervezet szerepét enyhén szólva rosszul értelmezték. Véleményt mondott az elnök, és ez a vélemény egy cseppet se elméleti jellegű. — Hadd mondjak el egy esetet — kezdi. Érdekes például a fizikai és az adminisztratívműszaki dolgozók számaránya fejlődésének története. A törvények és rendeletek szerint a szakszervezetnek a felvételekbe és elbocsátásokba beleszólása van. Sőt, mi több, a szakszervezetet is felelősségre vonhatják — természetesen a vezetőket — ha például a megengedettnél nagyobb az adminisztratív dolgozók részaránya ... — Ha a felvételbe és az elbocsátásba beleszólásuk van, ez teljesen helyénvaló ... — ... csakhogy ténylegesen nincs beleszólásunk. Eddig legalább is nem volt. A gazdasági vezetők rendszerint kész tények elé állítottak bennünket: felvettük ezt, elbocsátottuk amazt. Legfeljebb még bizonyos aláírásokat végeztettek el velünk. Csak természetes, hogy az ilyen gyakorlatnak negatív következményei is voltak. A hajógyár jelenleg a teljes tervezett létszámmal dolgozik. A termelésből viszont körülbelül 100 ember hiányzik. A szakszervezeti elnök pedig panaszkodik: a gazdasági vezetők — de nem kevésbé a munkások — már nemegyszer bírálták, miért nem hat oda, hogy a munkások és az adminisztratív dolgozók aránya helyes legyen. O Értelmiség ellenesség? — A munkások részéről csak nem valami értelmiség ellenesség nyilvánul meg ebben? — kérdem Horváth Vincét. — Egyáltalában nem. Sőt, a hajógyári munkások nemegyszer követelik is a gazdasági vezetőktől, hogy közvetlen a munkahelyekre osszanak be hozzájuk technikai képzettségű szervezőt, technológust. Olyat, aki tanácsaival előbbre lendítené a termelést. A mi munkásaink régesrég felismerték a a

műszaki értelmiség szerepét. Viszont a túlzott papírmunka veszélyét is látják. Protestálnak ;968. a

z ellen, ha például a tervezőiroda és a vele szomszédos mű18. hely „levelező" viszonyban ál! egymással. És sokszor nem is 5

idézőjelben leveleznek egymással. Ez bíirökrácia, amelv csak megkeseríti az ember életét. Bólogatás helyett aktivitást Q A szakszervezet beleszólási joga eddig formális volt 9 Áttekinthetőbb bérrendszert a munkásoknak ^ Oldják meg az égető kérdéseket A szakszervezeti tagok és a funkcionáriusok pontosan tudják, mi a teendő. Elsősorban is a szakszervezetnek nem a „másodhegedűs" szerepét kellene játszania, ha egy-egy a vállalatot érintő ügyben döntésre kerül sor. O Túlzott centralizáció A szakszervezetek túlzott központosításának negatív következményei már évekkel ezelőtt jelentkeztek. Egy központban döntötték el, hány pár munkavédelmi kesztyű jár évente a vasipari munkásnak, milyen elvek szerint küldhetők a dolgozók üdülésre, milyen jogokkal bír egy-egy alapszervezet a vállalatigazgatóval szemben, stb. A fizetett apparátus elszakadt a munkásságtól, nem ismerte azok tényleges szükségleteit. — Naponta többen is bejönnek hozzám — mondja a szakszervezeti elnök — és panaszkodna!:, hogy kevés a munkavédelmi eszköz. Kétféleképpen válaszolhatnék a munkásoknak. Kihúzhatnám az asztalfiókból a központban szerkesztett előírásokat és „bebizonyíthatnám", hogy a munkásoknak nincs igazuk, mert lám, a nagykönyvben ís megvan írva, mi jár és mi nem dukál egy vasipari munkásnak. Mondanom sem kell, hogy az ilyen érvelés hallatára nem egy munkás rám döntené az íróasztalt. És joggal .. Nem marad más hátra, mint hogy a munkásokkal együtt szidjam a bürokráciát. Ennél sokkal nagyobb gondjai is vannak az üzemi szakszervezeti bizottságnak. Szociális gondjai, amelyek a gyár dolgozóinak jő negyed részét érintik. Törvény tiltja a nők egészségre ártalmas munkahelyen való dolgoztatását. Márpedig a hajógyárban — ahol festékkel, és vegyszerekkel dolgoznak — sok az egészségre ártalmas munkahely. És a dolgozók körülbelül negyedrésze nő. Ha a gyár vezetői és a szakszervezet a törvényeket tiszteletben akarnák tartani, a dolgozó asszonyok jelentős részét el kellene bocsátani. — Ez létkérdés, amely szorosan összefügg a családok ezreinek költségvetésével — véli Horváth Vince. — Hova helyezzük el az esetleg munka nélkül maradt asszonyokat? Könnyűipar itt Komáromban nincs. Beszélgetünk és közben körvonalazódik. mi mindenbe kellene a szakszervezetnek beleszólnia. Például a regionális Ipartelepítési tervekbe. A szolgáltatások fejlesztésének a terveibe, mert a nők számára itt is sok munkaalkalmat lehetne teremteni. A környéknek szinte egyáltalában nincs mezőgazdasági feldolgozó ipara. A helyi termékeket nemegyszer néhány száz kilométerre dolgozzák fel. Egy-egy konzervgyár létesítésével asszonyok — sokszor többgyermekes családanyák — százai számára lehetne megfelelőbb, egészségesebb munkaalkalmat biztosítani. — Az egészségre ártalmas munkahelyeken továbbra is dolgoznak nők. És örülnek, hogy ott dolgozhatnak, hogy kereshetnek. Az illetékes szervek ezt — ideiglenesen — engedélyezték. 9 Egyszerűbben nem lehetne? Két haiőénftő a keresetről beszélgetett. Én hallgattam a szavaikat. amelyeket — nem értettem. — Ezen ne csodálkozz — szólt az egyik. — Én már tizenöt éve rtt doleozom, és én se értem. Nemegyszer megtörténik. hogv zűrt vélek felfedezni a fizetési szolas körül. Kérdésoi/rtre /eleletet várok, amit meg is kapok, de nincs benne köszönet. Az előírások mintha folvnírivel"en lennének megírva. Ha miamit nem értünk, és Horváth Vince, a komáromi hajógyár szakszervezeti elnöke. (A szerző felvétele.) úgy érezzük, hogy megkárosítottak bennünket, néha dühünkben már nem is követelődzünk, hanem azt mondjuk: „A haza oltárára tettük ..." Mert mindent meg lehet magyarázni. Hogy ez az összeg Ilyen alapból van, az olyanból. Csak legyen, aki ezeket a magyarázatokat elhiggye. Húsz esztendeje azt gondoltuk, hogy a szakszervezet akkor dolgozik jól, ha nem dolgozik, ha bólogatással elkendőzi a dolgozók követeléseit. — Ma — amikor az egykori jönelégültség ezüstpapírját mind több helyen döfködik át a hiányosságok — látszik, hogy a munkások tömegszervezetének is más szerepet kell adni. Mert az ezüstpapír vékony! Vajon mikor lesz a szakszervezet újra a dolgozók érdekvédelmi szervezete? TÖTH MIHÄLY Az utóbbi hónapokban Feketenyéken is fellendült a kulturális munka. Különösen a CSEMADOK helyi szervezete fejt ki elismerésre méltó munkát. A szövetség színjátszó együttese legutóbb egész estét betöltő műsorral szórakoztatta a falu lakosságát. A környező falvakba tervezett fellépések befejezése után az együttes Magyarországra megy tanulmányútra. Mázsár László, Feketenyék NÉPHADSEREGÜNK ÉLETÉBŐL Jubilál a csehszlovák légierő A köztársaság megalakulásának 50. évfordulójával párhuzamosan félévszázados fennállását ünnepli a csehszlovák légierő is. A jubileumi ünnepségek augusztus 15-én a kbeli repülőtéren megrendezett kiállításon éri el csúcspontját. Az évforduló alkalmából kitüntetik a veteránokat és azokat a konstruktőröket, Illetve pilótákat, akik hozzájárultak a csehszlovák légierő hírnevének öregbítéséhez. ÖTVEN ÉV TAVLATABÖL A csehszlovák légierő megalakulásakor szerény felszereléssel rendelkezett. Egyetlen röpterén (Cheb) alig néhány üzemképes aeroplán vesztegelt. Nemcsak külföldön, de idehaza sem hitték, hogy Csehszlovákiának rövidesen repülőgépipara lesz, sőt azt sem, hogy olyan légierővel rendelkezik majd, amely jelentősen fokozza az ország védelmi erejét. A hitetlenek csalódtok. Az első hazai gyártmányú — ŠM-1 jelzésű — már 1920. május 8-án próbarepülést végzett. A katonai repülőgépgyár (később a f.etov nevet vette fel) után további gyárak — AERO, AVIA — épültek fel. Beneš, Hajna, Smolík és Husink repülőgép-szerkesztők neve külföldön ls hamarosan ismert lett. A csehszlovák pilóták, műrepülők 1922-től rendszeresen részt vettek a különböző versenyeken és teliesítményiikről, valamint gépeikről a szakemberek az egész világon elismeréssel nyilatkoztak. Repülőgépgyárainkban 1918tó! 1939-ig mintegy 120 katonai repülőgéptípust fejlesztettek ki, s ebből 57-et sorozatban ls gyártottak. Ebben az időben hazánk Lengyelországba, Jugoszláviába, Görögországba, Törökországba és nem utolsósorban a Szovjetunióba is szállított repülőgépeket. Repülőgépiparunk gyors fejlődésének köszönhetjük, hogy 1925-ben a kiöregedett külföldi gépeket — a bombázók kivételével — hazai gyártmányú korszerű gépekkel cserélhettük fel. Az 1938-as események idején a csehszlovák hadsereg mintegy 1500 repülőgéppel rendelkezett, ebből 800 az első rajvonalban állt készenlétben. Az AVIA gyár a B-35-ös vadász, az AERO a 300-as bombázó és az Š-50-es felderítő gépek gyártását készítették elő. Ebben az időben érkeztek meg a szovjet SB-2-es jelzésű gépek hazánkba. Csehszlovákia volt az első kapitalista állam, amely a Szovjetuniótól vásárolt repülőgépeket. Az 1939-es tragikus események során a gépek nagy része a megszállók kezébe került, ám a pilóták gyalogszerrel vágtak neki az útnak, hogy Illegálisan mielőbb külföldre jussanak és harcba induljanak hazájuk felszabadításáért. PILÖTAINK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN A hitleri fasiszták minden igyekezete ellenére a csehszlovák légierő katonáinak nagy része sikeresen eljutott külföldre. Az első köztársaság pilótáinak kétharmada belekapcsolódott a fasizmus elleni harcokba. 1939. augusztus 8-án Nagy-Britanniában a 310. légikötelék keretében már részt vettek a harcokban. Ekkor lőtték le az első három ellenséges gépet. Két és fél hónap alitt 36 ellenséges gépet semmisítettek meg. 1945 májusáig a csehszlovák pilóták a nyugati fronton 313 ellenséges gépet lőttek le, és 1223 tonna bombát dobtak ellenséges területre, összesen 47 ezer harci repülésen vettek részt. Ezen a frontszakaszon 511 csehszlovák repülős vesztette életét. A Szovjetunióban a negyedik ukrán front kötelékében megalakult első csehszlovák dandár keretében ls harcoltak pilótáink. Jelentős feladatokat haitottak véere a Szlovák Nemzeti Felkelésben, részt vettek Ooava és Ostrava felszabadításában. számos ellenséges gépet semmisítetfpk met?. A HAGYOMÁNYOKHOZ HÍVEN Az 1945—1950-es években ä légierő felszerelése zsákmányolt vagy azok alapján késztilt hazai gyártmányú gépekből állt. A fiatalok százai jelentkeztek a pilótaiskolába, az 1951-es 54-es években néphadseregünk légiereje mintegy 800 repülőssel gyarapodott. A pilóták nagy örömmel fogadták a MIG-15-ös jelzésű szovjet repülőgépeket, amelyeket további korszerű gépek követtek. Megkezdődött á légiharc új elemelnek elsajátítása. Ma a korszerű haditechnika minden vívmányát megtaláljuk néphadseregünk légierejében. Felszerelésük évről évre korszerűbb. Pilótáink a Vltava hadgyakorlaton is tanúbizonyságát adták annak, hogy mindegyikük mestere gépének, mindenkor és minden körülmények között készek a haza védelmére. Jubilál a csehszlovák légierő és vele együtt repülőgépiparunk is. Mindkettő büszkén tekinthet vissza a fél évszázad alatt megtett útra. —nj — Á rva Lajos vőki lakos ** (Bratislava-vidéki járás) kérte szerkesztőségünket, hogy vizsgáljuk felül panaszát. 0 66 éves, szövetkezeti tag, a nővére 71 éves, aki 65 éves koráig dolgozott a szövetkezetben. Árva Júlia annak idején is csak két éven át kapott háztáji földet, s most, hogy pihenőbe vonult, egy talpalatnyit sem mértek ki számára, öregségisegélye sem sok, 1966-ig csak 190 koronát kapott, azóta kétszeri javítás után havi 350 koronára emelkedett. Árva Lajos azért emlegeti nővérét, mert ő viseli gondját. A néni gyámságra szorul, négyéves korától süketnéma. 84 ár földje van, amit a szövetkezetbe adott. Az egyezség szerint Árva Lajosnak ezért kell eltartani a nővérét, s ezért tartja Jogosnak a 15 ár háztáji föld kimérését. Árva bácsi hét gyermeket nevelt föl, a két legfiatalabb még vele van. A fiú jelenleg katona, a leány az Érsekújvári Egészségügyi Iskola tanulója, s bizony elég sok pénzbe kerül a taníttatása. A fiú sem segítheti, sőt itt-ott zsebpénzre van szüksége. — Míg az állattenyésztésben dolgoztam és évente nyolc-kilencszáz munkaegységet szereztem, nem kértem háztáji földet — mondja Árva bácsi —, de most, hogy a növénytermesztésben csak feleannyi munkaegységet szerzek, nagv szükség volna a segítségre. Már arra is gondoltam, hogy a lánykát kiveszem az iskolából, de nem akarnám megszomorítani, nagy kedve van a tanuláshoz. Említést érdemel még, hogy Árva Lajos, mint aktív szövetkezeti tag, megkapja a fél hektár háztáji földet. Ezenkívül havonta 700 korona nyugdíjat. EnKih ez forduljak? nek ellenére úgy látja az ember, hogy a család szociális helyzete nem irigylésre méltó, és indokolt a segítségkérés. Árva bácsi a szövetkezet vezetőségétől kérte is a már említett háztáji földet, a taggyűlés azonban nem szavazta meg. Ezután küldött panaszlevelet szerkesztőségünkbe azzal a kérdéssel, kihez forduljon? A szövetkezet vezetői és funkcionáriusai azzal érvelnek, hogy a szövetkezet legfőbb fóruma a taggyűlés, és az nem hagyta Jóvá Árva Lajos kérelmét, így ők nem mérhetik ki a 15 ár háztáji földet. Felvetődött a kérdés, hogy amikor szociális eseről van szó, miért nem akarja a helyzetet megérteni sem a vezetőség, sem a tagság? Nem hallgathatom el, hogy a faluban Árva Lajosnak kevés a pártfogója. Régebben a HNB elnöke volt és annak idején a lakossággal nemigen tudott „kijönni". Az irodában más dolgokat is fölvetnek. A szövetkezet földje nem sok. A szántó csak 367 hekiáľ s ennyiből, ha nem feltétlenül szükséges, nem szívesen osztogatnak, mert a társadalom iránti feladatok is köteleznek, és az állatállománynak takarmányt kell termeszteni. Árva Júlia a háztáji földet megművelni már nem tudja. Ha a 15 árat hozzácsatolják Árva bácsi fél hektárjához, amit — ha leszerel a fia — további 15 árral kell megtoldani, akkor családban 80 ár lesz a háztáji föld, aminek megművelése sok munkaidőt vesz igénybe a közös munka rovására. Ami igaz, az igaz, ezt az indoklást sem lehet figyelmen kívül hagyni, helyénvalónak tűnik, ám Árva bácsi kérelme is jogos. Árva János, a szövetkezet elnöke (Árva Lajos rokona) azt mondja: „Miért nem jön Lajos bácsi azzal a kéréssel, hogy emeljék a nővére szociális segélyét, azt biztosan megkapná. „Az egyik elvtárs közbeszól és megjegyzi, hogy a HNB már javasolta Árva Júlia öregségi járadékának fölemelését a havi 400 koronára. A szövetkezet is segíthetne, hiszen Árva bácsi nem ragaszkodik kimondottan a háztáji földhöz. Nincs ellene, ha természetbeniben, vagy akár az egyenértékű pénzösszegben adnák ki nővére számára a járandóságot. — Az utóbbiról még tehet szó — mondja az elnök és hozzáteszi, hogy a legközelebbi taggyűlésen ismerteti a panaszos kérelmét. Reméli, hogy ilyen formában a tagság sem lesz ellene. Elvégre egy család szociális helyzetének a javításáról van szó. BENYUS JOZSEP