Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-14 / 163. szám, péntek

r Ja, a nemes versengés, a nemzetek közötti baráti vetélkedés, az erő, a tudás és az akarat szimbóluma. Minden sportoló álma, hogy egyszer eljusson az olimpiára. S akinek ez sikerül, egy életen át büszkén gondol vissza rá. Mint ahogy évtizedek, de lehet, hogy évszázadok múltán ls világszerte ismert lesz annak a városnak a neve, amely az olimpiai játékok színhelye lehetett. Nagy a versengés a megtiszteltetésért, hiszen ahol folyik az olimpia, ott a világ szeme. Persze nem csupán a dicsőség Játszik ebben szerepet, hanem az a tény ls, hogy az olimpiai játékok vonzzák az Idegeneket, a sportolókon kívül több tízezer vendég is várható. Az idegenforgalom ilyen mérvű fellendülése pedig a nagy felelősség mellett haszonnal ls jár. Igen ám, de nincsen haszon befektetés nélkül, ezt minden józan ember tudja. Az olimpiai játékok megrendezése is nagyszabású befektetéseket igényel. Megfelelő szállodák, sportlétesítmények, kellő felkészülés nélkül ilyen vállalkozásra senki sem szánhatja el magát. De régi közmondás, hogy aki mer, az nyer. Ezen állítás igazáról saját tapasztalatunk győzött meg bennünket. Hogy ne menjünk messzire, például a montreali világkiállítás alkalmával. Részvételünk tetemes összeget emésztett fel. Köztudomású azonban, hogy a kiadások búsásan megtérültek. Emellett alkalmat adtunk a világnak arra, hogy megismerje a szocializmust építő Csehszlovákiát, népét, fejlett kultúráját, röviden — sikerrel propagáltuk politikánkat. Ennek eredménye pedig pénzben ki sem fejezhető. I

Öt millió I már van De téjünk a tárgyra. Van-e rá kilátás, hogy 1980-ban Prága rendezze meg az olimpiát? Kérvényezzük-e a megbízatást, vagy pedig eleve elvetendő ez az ötlet, mint megvalósíthatatlan? Érdemes-e versenyre kelnünk azokkal az államokkal, amelyek az olimpia megrendezéséBevezetőül egy kis történelem Az olimpiai játékok atyja Pierre de Coubertin. Az ő gondolata volt az ógörög játékok felújítása és neki, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság első elnökének köszönhető, hogy 1896-ban Athénben ifjúsági világtalálkozóval egybekötve megrendezték az olimpiai játékokat, amelyeknek a marathoni futás szerves részét képezte. Pierre de Coubertin erre a nagy eseményre emlékirataiban így gondol vissza: „A görögöknek kevés futójuk volt és senki sem sejthette, hogy a pálmát honfitársuknak, a görög Spiridon Louysnak ítélik oda, akinek a nevét fel sem tüntették az aktív résztvevők jegyzékében. Remek emberpéldány volt ez a hegyi pásztor. Egyszerű tunikájában az erőt és egészséget képviselte. Amikor a 60 ezres tömeg szemeláttára a stadionban megjelent, a fáradtság legcsekélyebb jele sem látszott rajta. fis amikor a király színe elé vezették, mintha az egész ókor szegődött volna kísérőjévé .. Az athéni olimpia valóban világraszóló esemény volt. Csak természetes, hogy a cseh sportmozgalomban is azonnal óriási visszhangra talált. Már az Osztrák—Magyar Monarchiában megalakult a Cseh Olimpiai Bizottság, melynek örökébe a Csehszlovák Köztársaság kikiáltásával szinte egyidejűleg a Csehszlovák Olimpiai Bizottság lépett. Tevékenysége a fiatalok körében termékeny talajra talált, amit talán az bizonyít a legjobban, hogy 1920-ban az Antwerpenben megrendezett VII. Olimpián már 113 sportolónk vett részt. Sportkedvelőink lelkesedése és az olimpia vonzereje azóta sem hagyott alább, sőt egyre növekszik. Aktív sportolóink szoros kapcsolatokat tartanak fenn külföldi kollegáikkal és részvételük a nemzetközi versenyeken, világbajnokságokon és olimpiákon éppen olyan természetes, mint az, hogy a rendkívüli sportesemények színhelyének kiválasztásánál gyakran esik a döntés hazánk javára. Igaz, most először került szóba, hogy az olimpiai Játékokat hazánkban rendezzék meg. Ez lenne az első olimpia szocialista ország földjén. Felesleges talán hangsúlyozni e nemzetközi találkozó óriási Jelentőségét a tartós béke szempontjából ls. Hiszen különféle nemzetek sportolói részére kitűnő alkalom ez egymás közelebbi megismerésére, barátságuk megpeesételésére és elmélyítésére. az nyer A világ legjobb sportolóinak és sportbarátalnak nagy örömére — két alkalom kivételével, amikor a megrendezésbe beleszólt a világháború — rendszeresen minden négy esztendőben fellobbant va-lahol az olimpiai tűz lángnak engedélyéért folyamodnak a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz? VÁCLAV PÁCL, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Központi Bizottságának tagja, az olimpiai játékokkal kapcsolatos teendők irányítására létesített bizottság titkára így vélekedik a dologról: — A CSKP KB elnökségének 1967 augusztus 1-én hozott határozatát idehaza csakúgy, mint külföldön, Igen élénk visszhang követte. Intézményeink, szervezeteink és a dolgozók javarésze kitörő örömmel fogadta az ötletet, és egyetértése jeléül a legnagyobb kezdeményezéssel válaszolt. Ezzel magyarázható, hogy noha az 1980-as olimpiai játékok egyelőre még igen távolinak tűnnek — hiszen 12 hosszú esztendő áll előttünk és addig szinte beláthatatlan a fejlődés, — máris tömegesen hozza a posta a segítségüket felajánló polgárok leveieit. Tudom, az újságírók szeretik a pontos adatokat, mégsem tudok kívánságának részletekbe menően eleget tenni. Annyit azért máris elárulhatok, hogy az olimpiai játékok költségeinek fedezésére nyitott bankszámlán — több vállalat és szervezet jóvoltából — máris gyűlik a pénz. Az összeg már ma meghaladja az öt. millió koronát. Az adomány-akciót a nejdeki Fésüs-fonógyár indította el. Adakozásra szólította fel az üzemeket és hogy jó példával járjon elől, az olimpiai játékok előkészületeivel kapcsolatos költségekre egyúttal 100 000 koronát utalt át. A további 100 000 korona a prágai géptechnikai üzemektől érkezett... és Így folytathatnám egészen a legkiválóbb sportolókig és a fizetésük egy részét önként felajánló sportbarátokig. Ügy tűnik e jelekből, hogy az ország lakossága hajlandó áldozatokat is vállalni az ügy érdekében. Hogy milyen összegre lesz szükség, azt ma még senki sem tudhatja pontosan, hiszen jóformán még az előkészítő munkák sem indultak meg. Kétségtelen azonban, hogy a 12 évre felosztott különféle építkezések mind nem terhelhetik az olimpia számláját. Figyelembe kell venni ugyanis azt, hogy a főváros az évek során amúgy ls lényeges fejlődési folyamaton megy majd át. Ezt az egyre fokozódó idegenforgalom is megkívánja. Ám ezeket az építkezéseket nem fedezhetjük az olimpiai játékokkal kapcsolatos költségekből. Emellett elvünk az, hogy semmivel se építsünk fel többet, mint amire 1980-ig Prágának, mint világvárosnak amúgy ls szüksége lesz. Különben az olimpia felbecsülhetetlen anyagi előnyöket jelenthet hazánknak. Hiszen több mint száz ország sportolóit látnánk vendégül. A tervek szerint a versenyzők legalább 22 sportágban mérnék össze erejüket. A több százezres nézőközönség s látvány, ragyogó telj len benyomások élmé hiszen a világlik művészetévSnteiu «n találkozni. A szakemi sel kísérik majd fig; nyeket, tapasztalatok, lyeket a hazai sport későbbiek során. A sportolók céltuc éveket igényel. Ezé: időnk. A legfőbb fig •lókra, sőt a legkise Köztudomású ugyanis a zsenge ifjú korban pasztalatok. Ehhez a a szocialista államot nyit jelent, hogy rei más-más országban ségeinknek, hogy öss: Mondanom sem ke lyik a gyermekek és lése. Szeretnénk, ha legszebb jellemvonás a kitartást és a feg nyú nevelésünk te] alapokra épülő test edzők vezetésével, fí ugyanis alig

ha szét igényes helyt a versen^Sber JAN FORMÁNEK Nemzeti Bizottság i vezetőjéhez is intézi • Milyen mértékb arculatát az olimpiai — Az építkezéseki vezzük. 1970-lg befe sporttelepekkel, spoi tos építkezési munkí sekre már ma sürgi szlovák Testnevelési rlnt 1975 végéig na j szigeten az olimpiai több sportcsarnokot, berendezést is slkerí deltetésének. A har: szakasz munkáival ban. Azokat a Nem2 gal együtt 1972-lg d Számolnunk kell a vei ls. A főváros v; körzetében, valószínt ban kapna helyet. E 1974-ben lebontásra helyébe 1980-lg kors tünk, mint ahogy < olimpiai Játékok be •lakások lesznek, ezt be veszik. Ilymódon ls hozzájárulunk. Igaz ez nem olyai hangzik. Az említeti legnépesebb negyede szében 37 ezer lakó tehát: hova helyezzü teremtsünk ennyi pfi — Halotta o hírt? Olimpiai játékokra készii lünk Prágában. — Mi jut eszébe? Remélem ezt maga sem g ondolja komolyan. — De bizony, miért ne lehetne igaz? — Ez igaz? Ugyan! Inkább lakásokat kellene építenünk, hogy tető legyen a fejünk fölött. — Hiszen éppen erről van szó. Ami 1980-ig felépül, azt az olimpia után a lakosság fogja élvezni. — De kérem, nem mondaná meg, honnan vennénk az anyagiakat? Vagy talán nem tudja, milyen rosszul állunk gazdaságilag? — Nono, nyugodjon meg, semmi ok az aggó dalomra. Ez a probléma is rendbe jön. Tőlünk függ, kievickélünk-e a csávából. — Én azon a véleményen vagyok, hogy in kább takarékoskodnunk kellene ... Tudom, illetlenség a hallgatózás, de tekintettel arra, hogy a téma érdekelt minap a villamosban, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, mikor két fiatalember arról vitatkozott, helyes-e, ha tizenkét év múlva Prágában tartják meg az olimpiai játékokat. Amint látjuk, jó gazda módjára mindkettő szivén viseli a főváros ügyét. De általában ez jellemzi manapság a prágaiakat, sőt talán az ország egész népét. Természetesen nem lehet közömbös számunkra, hogy valóban Prága lesz-e ai 1980-as olimpiai játékok színhelye. ••••••••••^•^•••••••••••••••••••••••^^HHHBHiHHHHBi^lHHHHi