Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-01 / 120. szám, szerda

Erős, versenyképes földművesszervezetef Az ország egységes lijlilművesszövetkezeteiben, a járási mezőgazdasági társulásuk ülésein, az állami gazdaságokban és az egyénileg gazdálkodó földművesek között az utóbbi hetekben egyre több szó esik az országos földművesszervezet megalakításáról. Amint ismeretes, a javaslat az egységes földmüvesszövetkezetek VII. kongresszusán született, s azóta már több konkrét javaslatot terjesztettek elő a születendő szervezet küldetését illetően. Április első felében, a járási mezőgazdasági társulások elnökeinek országos tanácskozásán megalakították az országos gazdasági és érdekvédelmi földművesszervezet előkészítő bizottságát. A mezőgazdasági sajtóban pedig széles körű vita alakult ki ar ról, milyen is legyen a szervezet? Az előkészületi munkálatokból a Földművelés és ÉielmezésUgyi Minisztérium is tevékenyen kiveszi részét. Az EFSZ-ek és a járási mezőgazdasági társulások tanácskozásairól érkező határozatok alapján megállapítható, hogy a határozatoknak kb. a fele két szervezet kialakítását tartja szükségesnek. Egy társadalmi-érdekvédelmi szervezet és egy gazdasági szervezet létrehozását. A határozatok másik fele pedig egyetlen szervezet kialakítása mellett száll síkra. Olyan vélemények is napvilágot láttak már, hogy a földművesszervezetnek a jövőben joga legyen képviselőket jelöltetni a népképviseleti szervekbe — és így, a párt akcióprogramja értelmében aktívan részt vehetne az állam politikai életében. Az erősödő és a torzulásoktól megtisztuló szocialista demokráciában már elhangzott a megállapítás: „Mezőgazdasági politikát a földművesek bevonása nélkül ezentúl nem lehet folytatni". Az EFSZ-ek VII. kongresszusán választott javasló bizottság elnökének, dr. Jiŕí Karlik docensnek, a mezőgazdasági tudományok kandidátusának véleménye szerint az eddigi javaslatok és a vita alapján három lehetséges variáció körvonalai bontakoztak ki. Az első változat szerint létre kellene hozni a járási mezőgazdasági társulások szövetségét, amely a társadalmi-érdekvédelmi küldetés mellett teljesítené a gazdasági szervezet feladatait is. A második változat szerint elegendő lenne létrehozni az egységes földművesszövetkezetek szövetségét, amely ugyancsak ellátná az érdekvédelmi és a gazdasági feladatkört. A harmadik variáció pedig lehetségesnek tartja, hogy a járási mezőgazdasági társulások szövetsége mellett párhuzamosan létrejöjjön a földművesek (szövetkezeti tagok, egyénileg gazdálkodók) önálló érdekvédelmi szervezete is. Vita tárgyát képezi az a javaslat is, hogy egy önálló (öldművesbankot kellene alakítani. A javasló bizottság tehát több variációt terjeszt a mezőgazdasági közvélemény elé. Az egyes változatok részletes kidolgozásán 9 szakcsoport dolgozik. Ezeket a szakcsoportokat a javasló bizottság hozta létre. Bennük száznál több kiváló mezőgazdasági és élelmezésipari szakember vesz részt. Az egyes variációk részletes kidolgozása április 30 ra készül el. Ezeket a feldolgozott variációkat az EFSZ-ek VII. kongresszusán választott javasló bizottság felülbírálja és ezután nyilvánosság elé ter jeszti. A f üld művesszervezet a nagyüzemi szocialista mezőgazdaságra építi terveit. Ma már mindenki előtt világos, hogy helytelen lépés lenne visszatérni a nadrágszíj parcellákhoz. S megnyugtató, hogy ilyen követelés mindeddig nem látott napvilágot. Ez persze nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az egyénileg gazdálkodókra a mezőgazdasági üzemek úgy tekintenek, mint szövetségeseikre. Főleg azokon a vidékeken, ahol nincsenek meg a nagyüzemi és a gépesített termelés adottságai, indokolt a kistermelők tevékenysége. És azt is tudnunk kell, hogy végeredményben az egyénileg gazdálkodó földműves is hasznos tagja a társadalomnak, tehát az államnak, konkrétabban kifejezve a mezőgazdasági szolgáltatási létesítményeknek is tübb támogatást kellene számukra nyújtani. Az urszágos földművesszervezel létrehozásának kezdeményezői eredeti elképzelésükben számoltak az állami gazdaságok részvételével a szervezetben. A jelenlegi helyzet azonban azt mutatja, hogy számos állami gazdaság — legalábbis Csehországban — külön szervezetben szeretne tömörülni. Előreláthatólag komoly gondokat okoz majd a születőfélben levő földművesszervezet és az élelmiszeripari üzemek viszonyának rendezése. Gyakran felmerül az a követelés, hogy a mezőgazdasági termelésre közvetlenül kapcsolódó élelmiszeripari üzemeket adják át a mezőgazdasági üzemeknek. A tervezett földművesszervezet teljesen egyenrangú intézmény lenne az ország más szervezeteivel és tevékenyen részt venne a Nemzeti Front munkájában. Valószínű, hogy az országos földművesszervezet országrészek szerint tagolódna. Tehát a szervezeten belül lenne egy szlovákiai és egy cseh-, illetve morvaországi szervezet. Ma, amikor még csak előkészületi stádiumban van a földművesszervezet, nehéz lenne részletezni annak szerkezeti felépítését, hisz azt végeredményben a javaslóbizottság által előterjesztett variációk széles körű megvitatása döntheti el. Annyi azonban bizonyos, hogy a szervezet létrehozása fontos lépés a mezőgazdasági dolgozók életében. Az elmúlt időszak politikai torzulásai a szövetkezeti parasztságra és általában a mezőgazdaságra is károsan hatottak. Elég azokra a politikai „érvelésekre" gondolnunk, amikor a népgazdaság hibáiért a mezőgazdaságul okulták. Ezért is indokolt egy erős, gazdaságilag is versenyképes önálló mezőgazdasági érdekvédelmi szervezel létrehozása. SOMOGYI MATYAS 9 PPPS: > "3 ffi s aj CQ « a «c "C a; E-. f-i A HETVENHAT esztendős Mondok Gáborral beszélgetek. Itt él Dunaszerdahelyen. A Bőst út mentén, baloldalt közvetlen a vasúti sorompó előtt áll a háza, mely fedelet, békességet, otthont nyúlt megfáradt öregségének. Idős asszonya ide oda tipeg a házban, örül a várat lan vendégnek, figyeli a vénségében is erős embere beszédét, a százszor hallott történetek alapján próbálja megérteni életének logikáját. Magam is erre törekedem, és magam is úgy érzem, hogy amit elmond magáról, százszor is hallottam már valahol. Ifjúsága a ' Monarchia idejére esett. Kőművesmesterséget tanul otthon a szülőfalujában, Felsőszelőn. Végigharcolta az első világháborút. Az összeomlás Pozsonyban érle. Alighogy hazaért, néhány hónapra rá eleget tett a Magyar Tanácsköztársaság felhívásának és szolgálatra Jelentkezett a közeli Balassagyarmaton. Harcolt a légiók és a betolakodó bojárseregek ellen, és megélte a második összeomlást is. Ezután következett a tulajdonképpeni élet. Munka, szerelem, házasság, otthonalapítás és pártszervezés. Ö jár a dunaszerdahelyi járás kommunistáinak az élén. Mezőgazdasági sztrájkokat és tüntetéseket szervez. A harmincas években a városi tanács kommunista frakciójának vezetője és hangadója. És aztán jött 1938. Még egy roppant nekifeszülés A Csallóköz és a Mátyusföld kommunistái, forradalmat váró proletárjai és falusi szegényei Tornócra sereglenek. A program: tiltakozás a háború és a fasizmus ellen. Ott vannak a dunaszerdahelyiek is. Mondok Gábor is. Meghallgatja Major elvtársat, Steiner Gábor és a fiatal Lőrincz Gyula gyújtó beszédeit. Huszonkétezer ember nyilvános nagygyűlésen fegyvereket követel, hogy megvédje a köztársaságot, mely a lehető legmostohábban bánt velük. A mozgósítás idején a déli városokban és falvakban a magyar kommunisták nyilvánosan megesketik a bevonuló magyar munkásokat és parasztlegényeket, hogy mindhalálig védelmezik a köztársaságot, s végül a köztársaság önmagát árulta el, mert a kispolgári tömegekre támaszkodó burzsoák voltak az ország urai. Leghűbb fiait a cseh, szlovák és magyar munkások, kommunisták, falusi szegények tömegeit kiszolgáltatta a fasiszta megtorlásnak. Az autonóm Szlovákia hatóságainak első ténykedése a kommunista párt betiltása volt. Harmincnyolc novemberében, pontosan 6-án Dunaszerdahelyre bevonult Horthy megszálló hadserege. A köztársaság vedelmét meghirdető magyar kommunisták bujdosnak, ha ugyan van hová. Mondok Gábor három napig egy ismerős szenei család vendégszeretetét vette igénybe. A harmadik napon ha zaindult. Még aznap éjjel a magyar csendőrök katonák segédletével letartóztatják. A csendőrlaktanya fürdőszobájába lökték megbilincselve és véresre verték. Vallatáskor ordító, ugató kérdések özöne zúdult rá: . J ú z a n u ' i • r e a 11 s a n fasiszta Jaross vezette reakción túl legfeljebb ürügyet szolgáltattak rá, elsősorban puszta létükkel, s ezért kellett volna lakolniuk. Meglakoltak. Ha megmenekültek a teljes szétszórástól, az csak annak köszönhető, hogy a kommunista mozgalom eredendően internacionalista mozgalom, amit nem lehetett a teljes csőd szélőre és a teljes züllésbe sodorni. Egy időre mégis sikerült Dél-Szlovákia magyarságát bűnbaknak és áldozatnak odavetni. Az áruló korrupt burzsoázia és az éretlen kispolgári tömegek kapva kaptak az alkalmon, hogy bosszút álljanak saját árulásukért. Nem önmagukon, de rajtunk. Egyes pártvezetők pedig szívesen megfeledkeztek arról, hogy épp a délszlovákiai kommunisták voltak annak idején legerősebb támaszaik. Jó fél óra hosszat latolgattuk Mondok Gáborral a múlt szörnyű eseményeit. megfontoltan — Mi a foglalkozása? — Kőműves. — Szabadkőműves. Ugye?l Mi a nemzetisége? — Magyar. — Nem magyarl Büdös cseh kommunistái — Magyarl — Kellett neked köztársaságot védeni? Nesze. Nesze! És újra véres ütlegek zápora zúdult rá. Mire szabadon engedték a felesége nem ismert rá az agyonkínzott emberre. Éveken át munkanélküliség. Rendőri felügyelet. Negyvenegy nyarán, néhány nappal a Szovjetunióra zúduló német orvtámadás után megint letartóztatják és a budapesti toloncházba szállítják, onnan a kistarcsai ínternálótáborba. Hét napot tölt a kőfalakkal és villanydróthuzallal körülvett táborban. Hazatérése után megint rendőri felügyelet alá helyezik. Negyvennégy tavaszán ismét őrizetbe vették. Sem Komáromban, sem a járási hivatal fogdájában nincs elegendő hely. A letartóztatás! parancs érvénybe maradása mellett szabadlábra helyezik. Október 17-én tizenötöd magával a komáromi Monostori várerődbe hurcolják, majd a Csillagvár-erődbe. November 11-én a német SS katonák és nyilas pribékek marhavagonba zsúfolják a foglyokat és elindítják Nyugat leié. A flossenburgi koncentrációs táborban kötnek ki. Héthónapi gyötrelmek után negyven elhurcolt bajtársa közül csak hetedmagával tér vissza Csallóközbe. Hazatérése után érte talán élete legnagyobb csalódása. A sztálini machiavellizmusnak be ugró néhány csehszlovákiai pártvezető Benešsdl és a burzsoáziával egy platformon üldözi a magyar kommunistákat. A kommunista pártok történetében példátlan brutalitással kiűzik őket a pártból. A köztársaság szétdarabolásáért elsősorban a korrupt cseh burzsoázia a felelős, másodsorban a Hlinka-féle fasiszta párt. A csehszlovákiai magyarok a Hogy is történhetett? A lenini internacionalizmus eszmeiségén nevelkedett, megőszült öreg kommunista kétségbeesve csóválgatta a fejét. — Nem értem. Nem értemi Soha meg nem értem! — A CSEMADOK állásfoglalását és a párt akcióprogramját ismeri? — Azt mondom, már 1949ben meg kellett volna valósítani. A Rolničke noviny, a Ľud és a Kultúrny život uszító, soviniszta kampányára gondolok, s azon tűnődöm, hogy a jogfosztottságból kiemelkedett magyar dolgozók tulajdonképpen miért követték oly hűségesen a párt politikáját. Miért építették ki az ország legjobb földművesszövetkezeteit. Miért hagyták oda otthonukat, hogy az északi és a cseh országrészekben új ipari üzemeket építsenek. Miért tartottak ki ötvenhatban rendületlen hűségben a köztársaság mellett? Mert rendületlenül hittek abban, hogy a pártot nem lehet megfosztani tiszta, éltető eszmeiségétől, az internacionalizmustól. A' Rolničke noviny, a Ľud és a Kultúrny život uszító sovinisztái újra az 1948 előtti jogtalan állapotba akarják visszalökni a magyar dolgozókat. És akadnak köztük kommunisták is. Érthető. A mi körülményeink közé átültetett sztálini machiavellizmus újra le akarja aratni gyümölcseit. A szektás baloldali elemek kezet fognak a szélsőséges jobboldali elemekkel. A pártnak ebben a pillanatban az a kötelessége, hogy véget vessen ezeknek az alattomos törekvéseknek, mert aki a magyar dolgozókat, ma, húsz év után vissza akarja süllyeszteni jogtalan állapotukba, az a húsz év pozitív eredményeit, elsősorban a földművesszövetkezeteket eszélyezteti. Nem látni ezeLet a veszélyes törekvéseket, annyit jelent, mint szemet hunyni a konzervatív és az ellenséges elemek térhódítása felett. Éppen ez az, amit nem ért meg Mondok Gábor. Ez az, amit nem értenek meg soha a Csallóköz és Mátyusföld koncentrációs táborokból hazavergődött öreg kommunistái és szocialista eszmeiségtől áthatott tömegei. BABI TIBOR