Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-01 / 120. szám, szerda

Egy külföldi laptudósító mindennapi foglalkozásához tartozik az is, hogy elolvassa az elmúlt hetek és hónapok csehszlovákiai eseményeiről szóló több száz hírt és hírmagyarázatot. Nemcsak kötelességből tettem, hanem azért is, mert ez volt tájékozódásom első forrása, mivel a hazai csehszlovák lapok többnapos késéssel érkeztek Bonnba. Könnyű volna belelapozni a nyugatnémet újságokba és kiszemelni néhány Jellegzetes kommentárt. Ám úgy vélem, a legfontosabbakat a csehszlovák sajtó is átvette, s ezért inkább általános képet szeretnék nyújtani. Mámor és ... Tény, hogy a nyugatnémet sajtó az elmúlt hetekben sokat Irt Csehszlovákiáról. Elvégre szomszédok vagyunk. Gondosan megválogatta az eseményeket, s a legfontosabbakról aránylag objektíven tájékoztatott. Természetesen, olyasmi történt, amit a nyugatnémet sajtó nem tudott megérteni, ezért híradása szenzációhajhászó jellegű volt. Bármilyen lényegtelen eseményt annyira felfújt, hogy utólag nem egy helyreigazítást kellett hoznia. Hiába, ilyen az itteni sajtó. Sokkal érdekesebbek voltak a kommentárok vagy az egyes események tálalása. Szembetűnő volt, hogy a sajtó egy része, főként a Springer-konszern vagy a klerikális uniópárt lapjai kezdetben örömmámorban úsztak, hogy Ismét egy ország „szabadult ki a keleti tömbből" vagy „a kommunista diktatúra alól". Ezek a lapok igen nagyon csalódtak azután, amikor mindinkább bebizonyosodott, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja ura a helyzetnek, s vezetői álb nak a megújhodási folyamat élén. A jobboldali sajtó ezután elérzékenyülten aggódni kezdett a csehszlovák nép sorsáért. A „hírekben" határainkon csak úgy hemzsegtek a szovjet páncélosok. Amikor aztán a sajtónak ez a „lőszere" is elfogyott, következtek a jó tanácsok, hogy nálunk ellenzéknek is kell lennie, s hogy szocialista országban nem lehet szabadság. A baloldalt vagy inkább liberális sajtó sokkal tárgyilagosabb és józanabb volt. Komolyan elgondolkodott megújhodási folyamatunk fölött, s főként igyekezett megmagyarázni, lehetséges-e a szocializmus és a szabadság egybekapcsolása. Ez mindenkinek nagy nehézséget okozott, mert Nyugat-Németországban a szocializmus vagy a kommunizmus fogalmát még mindig azonosítják a sztálinista torzításokkal. Kevesen ismerték el, hogy a kommunista ideológia a leghumánusabbak egyike. ... önómitás A hírmagyarázatokban nagyon gyakran bukkant fel az a gondolat, amelylyel beszélgetések során is találkoztam: milyen visszhangja és hatása lesz a csehszlovákiai fejleményeknek a többi szocialisiľi országban. Azt válaszoltam, hogy ez ne okozzon gondot a nyugatnémeteknek, inkább attól főjjön a fejük, milyen lesz a hatás Nyugaton. Azt hiszem, Csehszlovákia példája vagy modellje serkentően hathat a nyugati baloldali és haladó mozgalmakra. Természetesen nem hallgathatom el azokat a kommentárokat sem, amelyeket legtalálóbban siralmaknak lehetne nevezni. Néha nevettem,.néha bosszankodtam rajtuk, amikor „mélyenszántó elmefuttatásokat" olvastam Svejkről vagy a švejki mentalitásról amolyan Móricka féle beállítás ban. Híg dolgok voltak ezek, s pontosan megfeleltek egyes „szakértők" felfuvalkodottságának. Ám figyelemreméltó volt a nyugatnémet hivatalos helyek állásfoglalása. Általában tartózkodtak az események kommentálásától, állítólag azért, hogy ne adjanak okot Csehszlovákia bírálására, ám kétségtelenül várakozó taktikát folytattak. Az NSZK-ban ugyanis sokan azt várták, hogy a csehszlovákiai fejlemények következtében a német kérdésben folytatott politikánk is meszszemenően és alapvetően megváltozik. Jellemző volt, hogy gondosan rögzítettek minden olyan csehszlovákiai megnyilatkozást, amely a legcsekélyebb mértékben ls utalt volna a német kérdéskomplexumra. Én azonban semmi okát nem látom annak, hogy megváltozzék Csehszlovákia politikája az NSZK-val szemben, amikor lényegében Nyugat-Németország irántunk tanúsított magatartása sem változott meg. KAREL CfSAft Ék francia sajtó, a rádió és ** a televízió az utóbbi hetekben nagy figyelmet szentelt a csehszlovákiai eseményeknek. A fejleményeket a baloldal örömmel, a Jobboldal pedig nyugtalanul fogadta. Az Humanité Prágába küldött szerkesztője, Antoine Aquaviva három héten át naponta terjedelmes cikkeket küldött a nagy változásokról, Ismertette a politikai vezetők fontosabb nyilatkozatait. A jobboldali sajtó, annak ellenére, hogy a világ más részein is fontos események Játszódtak le, tudósításaiban előtérbe helyezte a csehszlovákiai eseményeket. így a Monde is, amelyet itt a jobboldali politika bibliájának tartanak. A burzsoá lapok és főként a rádió a csehszlovákiai vezetésben időnként felmerülő nehézségeket alaposan felfújták. Egyes felelőtlen egyének kijelentései olykor ugyanannyi helyet kaptak a kommentárokban, mint a hivatalos jelentések. Csehszlovákiát már-már a kapitalista táborban látták, azonban Igyekeztek aránylag objektívak maradni. „A csehszlovákiai új vezetőség a kormány átalakításával és az akcióprogram elfogadásával legalább részben elérte azt a stabilizálódást, amelyre törekedett" írja a Monde. Majd így folytatja: „A párt Ismét elnyerte harcosainak bizalmát. Most első ízben Indokolt a remény, hogy az olyan égető problémák, mint a rehabilitáció, a csehek és szlovákok viszonya végleges rendezést nyernek. De azért még sok a kérdőjel a lövőt Illetően." A jobboldali reakciós Aurore, miután megállapította, hogy „a kommunista párt a legnagyobb akadálya az Igazi liberalizálódásnak az országCSEHSZLOVÁKIA N EPE A SZOCIALIZMUSBAN KEP AZ IGAZSÁG ÚTJÁT RTjy A konzervatív figaró prágai tudósítója március 22-1 cikkében Így nyilatkozik: „Dubček biankó csekket állított ki, melynek be nem váltása beláthatatlan következményekkel járhat." Későbbi tudósításában ezt Írja: „Dubőek legnagyobb sikere, hogy helyes mederbe tudta terelni a kezdetben féktelen mozgalmat, mely már aggodalmakra adott okot." Míg március 18-án a Figaróban még azt olvashattuk, hogy Dubőek külpolitikai orientációja némileg hasonlít a románokéhoz, április másodikán a tudósító már azon lepődik meg, milyen „ortodox hangnemet" ütött meg az első párttitkár ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. „Nem túlzás, ha azt állítom, hogy Dubček úttörő, és kísérletének eredményei nagy visszhangot keltenek majd az ország határain kívül is — írja végül elismerően. ban", és hogy „Svoboda kinevezése sok embert kiábrándított", saját csalódásának ad hangot a következő sorokban: „Az új vezetők elég ügyesek voltak ahhoz, hogy idejében ráncba szedjék az elégedetlenkedőket". A lap vezércikke március 23-án Így vélekedik: „Bármilyen elégedetlen ls a Szovjetunió a csehszlovákiai fejleményekkel, nem valószínű, hogy beavatkozik. Nem 1956-ot írunk... A csehszlovákiai eseményeknek nagy visszhangja lesz a népi demokratikus államokban. Ha az új rendszernek sikerül egy szocialista közgazdaság felvirágoztatása a demokratikus fogok tiszteletben tartása mellett, akkor a mt jövőnk ezzel alaposan felborulhat." A baloldalon meleg szavakkal kommentálják a történteket. Georges Montaron ezt magyarázza a Témoignage Chrétien című haladó katolikus lapban: „A csehszlovák ember nem hajlandó egyetlen párt/át a pénzesek pártjáért elcserélni, sem elhagyni a népi demokrácia táborát, hogy az imperializmushoz szegődjék. A szocializmusban keresi az Igazság útját". A szocialista Populaire-ben Claude F uzier kifejti: „A csehszlovákok nem változtatják meg politikai-gazdasági rendszerűk politikai jellegét. Pártjuktól telkesítést várnak, s nem diktátumot." Christtan Pineau úgy véli, hogy „a prágai példa a világ népi demokratikus országainak és kommunista pártjainak sokkal hatékonyabb propagandaeszköze, ha Csehszlovákia szocialista ország marad, mintha valamiféle neokapítalizmus felé fejlődnék". Az Humanité Dimanche a következő sorokat hozza Aquaviva tollából: „Az új Intézmények létrehozása a társadalom szocialista strukturális átszervezésének egy szakasza. Nagyszabású vállalkozás, s a tét óriási. A Központi Bizottság nem titkolfa, hogy akadnak emberek, akik e vállalkozás lényegét hamis fényben akarják feltüntetni. Valamennyi kommunista — a munkásosztály, a fiatalok, a szocializmushoz hü értelmiségiek — ügye, hogy minden téren, minden fokon, tevékenységük minden szakaszán azért harcoljanak, hogy az utóbbi húsz év alatt kivívott demokráciát politikai, szocialista demokráciává fellesszék". „Olyan változatot — írja, a lap — amely lehetővé teszi a kommunista vezetőknek az összes tartalékok bevetését, hogy az államnak mindenekelőtt gazdasági téren új ösztönzést adjon. Az új vezetőség elsősorban a lakosság bizalmának megnyerésére törekszik, arra, hogy bízzanak a jövőben, mivel enélkül nem követelhetne további áldozatokat a csehektől és szlovákoktól. Márpedig az áldozathozatalra még jócskán szükség lesz a szocialista demokrácia és ezzel együtt a szocialista gazdasági paradicsom eléréséhez vezető úton. Ez a *paradícsom« pedig kétségtelenül kommunista vezetés alatt áll majd." Az osztrák burzsoáziát komolyan nyugtalanítják a csehszlovákiai fejlemények. „Amennyiben sikerrel Járna Csehszlovákiában a szocialista gazdasági demokrácia figyelemre méltó kísérlete" — Írja a Volksblatt — „a Nyugat, amely eddig képtelen volt megakadályozni a magántulajdonnal való viszszaélést, komoly kihívássál találja majd magát szemben, és egy Ideológiailag gyengébb védekező állásba szorul vissza. Egyre nehezebb lesz majd bebizonyítani a nyugati liberalizmus előnyeit." A csehszlovákiai átalakulás jelentősége felbecsülhetetlen értékű a tőkésországbell szocialista és demokratikus erők számára. Frledl Fürnberg, az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára erről így vélekedik: „A szocialista demokrácia útján való előrehaladásról van szó Csehszlovákiában, vagyis a szocializmus megszilárdításáról az emberek millióinak aktív és tudatos közreműködésével. A szocialista rendszer a népek e tudatos és aktív részvétele nélkül nem tudna gazdaságilag elég gyorsan fejlődni és kultúráját kibontakoztatni. Csehszlovákia kommunistái élére álltak az ezért küzdő elszánt mozgalomnak, mint annak Idején a tőkésrendszer megdöntésééért vívott harcnak. Ezzel a marxizmus-leninizmus programjának lényeges részét váltják valóra." Muhrí elvtárs, az OKP elnöke Interjúban Így nyilatkozott: „Mi, osztrák kommunisták tiszta szívből sok sikert kívánunk csehszlovák barátainknak az új feladatok teljesítéséhez. Göröngyös lesz az az út, amelyre testvérpártunk most bátran rátért. Hiszen a nagy gazdasági reformokat nem lehet máról holnapra megvalósítani s a nehéz feladatokkal könnyedén megbirkózni. Teljesen megbízunk azonban csehszlovák testvérpártunkban, amelyhez szoros kapcsolatok fűznek bennünket." A „prágai tavasz" és a francia baloldal Ha Franciaország meggyőződik arról, hogy a „prágai tavasz" megteremti a kommunizmus új arculatát, akkor eltűnik a félelem a kommunizmus bizonyos formájától és ez elősegíti a francia baloldali egység kialakítását ts. Ha a cseheknek holnap sikerül kialakítani a szocializmus és a szabadság szintézisét, akkor e szintézis értékét még növeli, hogy Csehszblovákia szociális szerkezete hasonlít a francia struktúrához és mindkét ország demokratikus és humanista hagyományok örököse. COMBAT Ajtónyitás Nyugat felé — Cerník csehszlovák miniszterelnök a kormányprogramban következetesen ragaszkodott a 'demokratizációhoz. A programnak ezt az alapvető részét még az egyes szocialista országokból érkező figyelmeztetések ellenére sem változtatták meg. Cerník hangsúlyozta, hogy teljesíti a Varsói Szerződésből származó kötelezettségeket, majd a miniszterelnök megismételte a párt által már korábban hivatalosan elfoglalt álláspontot, miszerint az ajtónyitás Nyugat felé nem jelenti az eltávolodást Kelettől, Cerník ezt az alapelvet néhány konkrétummal is bővítette. Nagy lehetőségeket lát a Franciaországgal, NagyBritanniával, a Benelux államokkal és Skandináviával létesítendő kétoldali kapcsolatokban. FRANKFURTER RUNDSCHAU Demokratikus és humánus kommunizmus Az új csehszlovák vezetők százszázalékos kommunisták, akik elutasítják az elhajlás vádját. Azonban az általuk képviselt kommunizmus távol áll az eddigiektől, mivel a szocialista országokban az elmúlt húsz év alatt eltorzított kommunizmust valósítottak meg. A csehszlovák vezetők szerint a kommunizmus fennkölt, humánus eszme, amelynek célja boldogságot, egyenlőséget és tisztességes életet biztosítani at embereknek. E cél eléréséhez azonban nincs szükség nagy perekre, titkosrendőrökre. terrorra és a szólásszabadság elfojtására. Prágai vélemények szerint az ilyen módszerek meghamisítják, eltorzítják a kommunizmus arculatát. LA LIBRE BELG1QUE