Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-31 / 149. szám, péntek

Míi íl KÖZELEBBI CÉL — Vajon miért kutatnak a tudósok egyre újabb módszere­ket, hogy valamely idegen bolygóra eljuthassanak? — Arra kíváncsiak, hogy le­het-e más bolygókon is élni? — Na hallod, előbb azt süt­nék ki: hogyan lehet a ml bolygókon megélni! SZERENCSÉTLEN SZÄM — Borzasztó, most veszem csak észre, hogy tizenhármán ülünk az asztalnál. — Hogyan, ön babonás? — Nem, de tudom, hogy csak tizenkettőre készültek. Anekdota Sheridan angol író, egyik komédiájában tisz­teletlenül nyilatkozott az angol parlamentről. Ezért a bíróság úgy ítél­kezett, hogy térdenállua kell bocsánatot kérnie. Az író elment az alsó­házba, belépett az ülés­terembe, térdre ereszke­dett, majd fölállt, elő­vette a zsebkendőjét le­porolta a térdét és így szólt: — De piszkos ez a ház! MODERN CSALÁD — Miért nem mutattál be a mamádnak? — Hirtelen nem jutott eszembe a neve. Már a harma­dik mamám ebben az évben. AZ ANYAKÖNYVVEZETÖNÉL Boldog apa (bebotorkál): Uraim, ikreim születtek. Anyakönyvvezető: Gratulálok. De miért mondja, hogy „uraim", mikor csak egyedül vagyok itt? Boldog apa: Tyüh, akkor jó lesz otthon utánanéznem: hát­ha nem is ikrek? NEM A NÉV TESZI — Hallja, pincér, miért hív­ják ezt teknősbékalevesnek, mi­kor nincs benne egy darab tek­nősbéka sem? — Nézze, uram, van nekünk Welligton-bélszínünk is és ab­ban sincs egy darab Wellington sem. AMI AZ IDEGEKRE MEGY — Mitől olyan ideges, ked­ves barátom? — A horgászástól, doktor úr. — De hiszen a horgászás a legiiyugalmasabb sport. — Az ám, de nekem nincs halászati engedélyem. — Mondtam, hogy ne engedd a gyerekeket a tűzzel Játszani. Még netalán eloltjákl AZ ELTŰNT Panaszos: A teleségem eltűnt hazulról. Itt van a fényképe. Rendőrtiszt: Azt kívánja, hogy megkeressük? Panaszos: Igen, kérem. Rendőrtiszt: (megnézi a fény­képet): Ugyan mondja már: miért? A TIGRISBÖR — Lássa, kérem, ez a bestia egyszer már majdnem nyomo­rékká tett. — Hogyan, ön maga lőtte ezt a tigrist? — Azt nem, de elcsúsztam rajta és kificamítottam a bo­kámat. HALADÉK — Boldog vagy, hogy meny­asszony lettél? — Igen, de hallgatok róla. A vőlegényem és én megegyez­tünk benne, hogy egyelőre ti­tokban tartjuk a dolgot, mert hátha mindkettőnknek Jobb akad. A FilmsK A gépírónő hirtelen ab­bahagyta az írást. „Hagyja, hogy egy ki­csit kifújjam magam" ... Bájosan nyújtózkodott. „És különben is, On olyan íurcsul Még meg sem hívott a lakására, hogy megnézzem a hanglemez­gyűjteményét .. „Ez valahegy. . nem megy!" „Ilyen elvhü?" „Nem", — válaszolta el­gondolkozva « főnök, „dé legszívesebben egyedül gépelek ... !" IVAN REHAK t HIDEGVÉR Utas: Másfél órát késik a vo­nat? Hallatlan! Hát akkor mi­re való itt a menetrend? Állomásfőnök: Hogy ponto­san megtudjuk mondani, meny­nyi késés van. MAGAS ÁLLÁS — Nos, pajtás, találtál már munkát? — Találtam bizony, még pe­dig nagyszerűt. Egy sereg em­ber dolgozik alattam. — Talán művezető lettél? 1— Nem, de a háztetőn dol­gozom. FLAPPER-HÜSÉG — Igazán szeret, Daisy? — Igazán. Ogy emlékeztet a vőlegényemre. TÜLZÁS — Gondolja, hogy Meierué igazat beszélt? — Ó, az a nő annyira túlzó, hogy még a szavainak az el­lenkezőjét sem lehet elhinni. ET.ÉG^ÉCES OK — De hát ml oka van az el­válásra? — Az, hogy férjhezmentem. A FOGORVOS BOSSZOjA AZOK A SZEGÉNY MAHARADZSÁK Karikatúra-rajzoló Orvos: Mi az ön foglalkozá­sa? Páciens: vagyok. Orvos: Helyes, akkor úgy fo­gok önnek fogat húzni, aho­gyan azt a humorisztlkus la­pokban ábrázolni szokták. — Van a vőlegényének va­lami foglalkozása? — Filmekben szerepel. — És mi a szerepköre? — Ö alakítja a nagy jelene­tek végén a fenyegetően köze­ledő lépéseket. A fiatal férj egy seprűt vá­sárol a feleségének. Az asszony forgatja a szerzeményt, aztán kedvesen megkérdezi: — Mondd drágám, hol van ehhez a használati utasítás? Szöveg nélkül. Képkiállításon: — Ezt a képet miért akasz­tották fel ide? — Talán azért, mert nem találták meg a festőt! Két Író beszélget: — Mit szólsz hozzá, hogy az a piszok X. lepocskondiázta az utolsó darabomat? — Ne törődj vele! Az olyan mint egy papagáj, folyton azt Ismételgeti, amit másoktól hal­lott! — Képzeld, ma volt az első nap tízéves házaséletünkben, hogy egyezett a véleményünk a feleségemmel. — Végre! És miről volt szó? — Hogy kár volt összeháza­sodnunk! VALÓDISÁG JELE — No, barátom, hogy ízlik az új rajnai borom? — Tudod, ugyancsak érezhe­hető rajta a Rajna Ize. O OQ O t— < lO O < o CD "O I— < to o < Szöveg nélkUI. AFORIZMÁK • Noé szigorúan ügyelt arro, hogy barkójába párosával kerül­jenek az egyes állatfajok. Az ökrök esetében azonban kivételt tett. • „Néhány szakágazat femini­zólódása valóban elgondolkoz­tató" - panaszolta a főorvos, amikor megállapította, hogy az újabb szülőanya, akit a nap fo­lyamán a terembe hoztak, ismét nő. • Harmadik válópere után ér­deklődni. kezdett, hogy vajon lé­teznek-e élőlények más bolygó­kon is. • Igaz, hogy az író legújflbb regénye féromunka, de az önkri­tikája - művészi teljesítmény! A maharadzsák verejtékezve „dolgoznak": leveleket írnak szerkesztőségeknek, állandóan tanácskoznak. Meg akarják védeni azt a jogukat, hogy munka nélkül kereshessenek. Valaha uralkodtak, most pártfogókat keresnek. Találnak is a kormányban, a kormányzó párt felső köreiben, az ellen­zék körében és a sajtóban Is. „Nyugdíjunkat és egyéb kiváltságainkat egyezmények biztosítják azért, mert fejedelemségeinket önként beolvasz­tottuk az államba. Ha az egyezményeket felbontanák, egyes külföldi államok félni fognak egyezményeket kötni Indiá­val, mert velük is ugyanaz történhet, mint a maharad­zsákkal." A maharadzsák nyilatkozatai az „önkéntes csatlakozás­ról" egyáltalán nem helytállóak. „Hazafiságuk" ugyanis akkor ébredt fel bennük, amikor néptömegek felvonultak az utcákon, Hyďerabadban az indiai sorkatonaság bevonu­lása után, Jammuban és Kasmírban pedig akkor, amikor palotáikhoz pakisztáni fegyveresek közeledtek. A maharadzsákkal kötött egyezmények nem „örök ér­vényűek", „megbonthatatlanok", mivel nem olyan egyez­mények, mint amilyeneket egyenjogú, szuverén államok kötnek egymás között, nem nemzetközi egyezmények. Eze­ket az egyezményeket az Indiai nép nevében fellépő köz­ponti kormány kötötte egyes indiai állampolgárokkal, akik különféle történelmi okokból kifolyólag hatalmat nyertek milliók fölött. A maharadzsák furcsán értelmezik az erkölcsöt. Lelkiis­meretük felháborodik azon, ha megfosztják őket alattva­lóik évszázados kizsákmányolásának gyümölcseitől. A józan ész sugallja azokat a követeléseket, hogy vonják meg a nyugdíjat és a különféle kiváltságokat a maharadzsák­tól, mert összeegyeztethetetlenek az ország célkitűzéseivel. Nagyon érthető, hogy ez az érv nem tetszik azoknak, akik­től idegen az ppvnninoú emberek társadalmának eszméje, •••MP STREA Mj HUHnH A „DEMOKRATIKUS" AMERIKA ARISZTOKRÁCIÁJA Dina Meril színésznő ősi és nagyon gazdag amerikai családból származik, mégis törölték nevét a New Yorkban most megjelent Social Regislerből. Helyrehozhatatlan ballé­pést követett el azzal, hogy elvált if. Stanley Rambachtól (akinek neve ott szerepel a Social Registerben), és férihez ment Cliff Robertson színészhez, aki nem szerepel a ka­talógusban. Dina megszegte azt az íratlan szabályt, hogy a Social Registerben szereplők ugyan bármikor elválhatnak, de ismét csak olyan személyekkel köthetik össze életüket, akiknek neve szintén a Social Registerben szerepeL A hírhedt Social Register az írókat és az „új embereket" is lenézi. Charles Lindbernek nem volt elég az óceán átre­pülése ahhoz, hogy felvegyék a „választottak jegyzékébe", ennek eléréséhez feleségül kellett vennie Ann Morrowt, egy nagykövet lányát. Politikusok és feleségeik viszont könnyen bejegyezhetők, a Social Registerben szerepel Ken­nedy elnök özvegye is. • A Social Register a nemzet arisztokrata elitjét egyesíti. Létesítésének gondolata 1887-ben Louis Kelleryben vetődött fel. Jelenleg százezer nevet tartalmaz címekkel és telefon­számokkal. Évente 12 városban adják ki. A legvaskosabb kötet New Yorkban lát napvilágot, tízezer nevet tartalmaz és húsz dollárba kerül. Kiadóinak igazi aranybánya: a száz­ezer neves személy mind kötelességének tartja, hogy előfi­zesse a Social Registert. A névjegyzékben csak amerikai állampolgárok és fele­ségeik szerepelhetnek, előnyt élveznek az angolszász ere­detűek és protestáns felekezetűek és természetesen a gaz­dagok. Oj klubtagot más tagok ajánlására vesznek fel. Nyilatkozataikat egy bírói bizottság vizsgálja felül, a bírák nevét titokban tartják. A bírák tekintetbe veszik a „faj­tisztaságot", a foglalkozást, a tekintélyt, a vagyon nagy ságát és a házassági genealógiát. Pontos szabályok nin­csenek, a bizottság tagjai nemegyszer egyéni rokon- vagy ellenszenvük alaoián döntenek új tagok felvételéről. reMPO) KIRÁLYI" ÁBÉCÉ O 00 O i— c «•» O < _ i > < Amikor a német gyarmati seregek 1899-ben megszállták a kameruni bamum nép területét, Ndzsoja helyi király olyan írásjelet eszelt ki (a bamumoknak nem volt írása), hogy se az európaiak, se a muzulmánok ne fejtsék meg. A király írásrendszere kezdetben tisztán ideográfiái volt. Minden egyes jel — a szótagok számától függetlenül — egy-egy szónak felelt meg. Néhány évvel később zseniális ötlete támadt a királynak. A szavak grafikus ábrázolása helyett bizonyos hangcsopor­tokat érzékeltetett ugyanazokkal a jelekkel. Ndzsoja ún, szillabikus, szótagírást alkotott. Például a régi rendszerben a kalebasz (tökből készült edény) szó írásbeli jelzésére e tárgy alakjára emlékeztető jel szolgált. Most aztán ezt a jelet kezdték használni a több más szóban szereplő „ka" szótag jelzésére. Ndzsoja a piktográfiái, képírásnak nevezett írásmódról áttért a fonetikus írásmódra. Néhány év alatt azt valósí­totta meg, amire az egyiptomiaknak évszázadok kellettek. öt évvel később az egyik missziósiskolában végzett meg­figyelései alapján a király új „nyelvreformot „hajtott vég­re. Ábécé-jel leget adott írásának, az írásjelek számát 350­ről 80-ra csökkentette, s 1-től 10-ig a számjegyeket és az ábécébe iktatta. A királyi reform szerint az új ábécé minden egyes betű­jének egy-egy hangot kell képviselnie. Ndzsoja a nemzeti írás megteremtésével nyilván az írástudatlanság megszün­tetését akarta elérni. Palatáblát vásárolt a fehérektől, és élére állt az első iskolának, amelynek növendékei lettek az első bamum tanítók. Ndzsoja szultánságában 1908-ban már hatszázan tudtak írni és olvasni. (LECTURE POUR TOUS)

Next

/
Thumbnails
Contents