Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-31 / 149. szám, péntek

Míi íl KÖZELEBBI CÉL — Vajon miért kutatnak a tudósok egyre újabb módszereket, hogy valamely idegen bolygóra eljuthassanak? — Arra kíváncsiak, hogy lehet-e más bolygókon is élni? — Na hallod, előbb azt sütnék ki: hogyan lehet a ml bolygókon megélni! SZERENCSÉTLEN SZÄM — Borzasztó, most veszem csak észre, hogy tizenhármán ülünk az asztalnál. — Hogyan, ön babonás? — Nem, de tudom, hogy csak tizenkettőre készültek. Anekdota Sheridan angol író, egyik komédiájában tiszteletlenül nyilatkozott az angol parlamentről. Ezért a bíróság úgy ítélkezett, hogy térdenállua kell bocsánatot kérnie. Az író elment az alsóházba, belépett az ülésterembe, térdre ereszkedett, majd fölállt, elővette a zsebkendőjét leporolta a térdét és így szólt: — De piszkos ez a ház! MODERN CSALÁD — Miért nem mutattál be a mamádnak? — Hirtelen nem jutott eszembe a neve. Már a harmadik mamám ebben az évben. AZ ANYAKÖNYVVEZETÖNÉL Boldog apa (bebotorkál): Uraim, ikreim születtek. Anyakönyvvezető: Gratulálok. De miért mondja, hogy „uraim", mikor csak egyedül vagyok itt? Boldog apa: Tyüh, akkor jó lesz otthon utánanéznem: hátha nem is ikrek? NEM A NÉV TESZI — Hallja, pincér, miért hívják ezt teknősbékalevesnek, mikor nincs benne egy darab teknősbéka sem? — Nézze, uram, van nekünk Welligton-bélszínünk is és abban sincs egy darab Wellington sem. AMI AZ IDEGEKRE MEGY — Mitől olyan ideges, kedves barátom? — A horgászástól, doktor úr. — De hiszen a horgászás a legiiyugalmasabb sport. — Az ám, de nekem nincs halászati engedélyem. — Mondtam, hogy ne engedd a gyerekeket a tűzzel Játszani. Még netalán eloltjákl AZ ELTŰNT Panaszos: A teleségem eltűnt hazulról. Itt van a fényképe. Rendőrtiszt: Azt kívánja, hogy megkeressük? Panaszos: Igen, kérem. Rendőrtiszt: (megnézi a fényképet): Ugyan mondja már: miért? A TIGRISBÖR — Lássa, kérem, ez a bestia egyszer már majdnem nyomorékká tett. — Hogyan, ön maga lőtte ezt a tigrist? — Azt nem, de elcsúsztam rajta és kificamítottam a bokámat. HALADÉK — Boldog vagy, hogy menyasszony lettél? — Igen, de hallgatok róla. A vőlegényem és én megegyeztünk benne, hogy egyelőre titokban tartjuk a dolgot, mert hátha mindkettőnknek Jobb akad. A FilmsK A gépírónő hirtelen abbahagyta az írást. „Hagyja, hogy egy kicsit kifújjam magam" ... Bájosan nyújtózkodott. „És különben is, On olyan íurcsul Még meg sem hívott a lakására, hogy megnézzem a hanglemezgyűjteményét .. „Ez valahegy. . nem megy!" „Ilyen elvhü?" „Nem", — válaszolta elgondolkozva « főnök, „dé legszívesebben egyedül gépelek ... !" IVAN REHAK t HIDEGVÉR Utas: Másfél órát késik a vonat? Hallatlan! Hát akkor mire való itt a menetrend? Állomásfőnök: Hogy pontosan megtudjuk mondani, menynyi késés van. MAGAS ÁLLÁS — Nos, pajtás, találtál már munkát? — Találtam bizony, még pedig nagyszerűt. Egy sereg ember dolgozik alattam. — Talán művezető lettél? 1— Nem, de a háztetőn dolgozom. FLAPPER-HÜSÉG — Igazán szeret, Daisy? — Igazán. Ogy emlékeztet a vőlegényemre. TÜLZÁS — Gondolja, hogy Meierué igazat beszélt? — Ó, az a nő annyira túlzó, hogy még a szavainak az ellenkezőjét sem lehet elhinni. ET.ÉG^ÉCES OK — De hát ml oka van az elválásra? — Az, hogy férjhezmentem. A FOGORVOS BOSSZOjA AZOK A SZEGÉNY MAHARADZSÁK Karikatúra-rajzoló Orvos: Mi az ön foglalkozása? Páciens: vagyok. Orvos: Helyes, akkor úgy fogok önnek fogat húzni, ahogyan azt a humorisztlkus lapokban ábrázolni szokták. — Van a vőlegényének valami foglalkozása? — Filmekben szerepel. — És mi a szerepköre? — Ö alakítja a nagy jelenetek végén a fenyegetően közeledő lépéseket. A fiatal férj egy seprűt vásárol a feleségének. Az asszony forgatja a szerzeményt, aztán kedvesen megkérdezi: — Mondd drágám, hol van ehhez a használati utasítás? Szöveg nélkül. Képkiállításon: — Ezt a képet miért akasztották fel ide? — Talán azért, mert nem találták meg a festőt! Két Író beszélget: — Mit szólsz hozzá, hogy az a piszok X. lepocskondiázta az utolsó darabomat? — Ne törődj vele! Az olyan mint egy papagáj, folyton azt Ismételgeti, amit másoktól hallott! — Képzeld, ma volt az első nap tízéves házaséletünkben, hogy egyezett a véleményünk a feleségemmel. — Végre! És miről volt szó? — Hogy kár volt összeházasodnunk! VALÓDISÁG JELE — No, barátom, hogy ízlik az új rajnai borom? — Tudod, ugyancsak érezhehető rajta a Rajna Ize. O OQ O t— < lO O < o CD "O I— < to o < Szöveg nélkUI. AFORIZMÁK • Noé szigorúan ügyelt arro, hogy barkójába párosával kerüljenek az egyes állatfajok. Az ökrök esetében azonban kivételt tett. • „Néhány szakágazat feminizólódása valóban elgondolkoztató" - panaszolta a főorvos, amikor megállapította, hogy az újabb szülőanya, akit a nap folyamán a terembe hoztak, ismét nő. • Harmadik válópere után érdeklődni. kezdett, hogy vajon léteznek-e élőlények más bolygókon is. • Igaz, hogy az író legújflbb regénye féromunka, de az önkritikája - művészi teljesítmény! A maharadzsák verejtékezve „dolgoznak": leveleket írnak szerkesztőségeknek, állandóan tanácskoznak. Meg akarják védeni azt a jogukat, hogy munka nélkül kereshessenek. Valaha uralkodtak, most pártfogókat keresnek. Találnak is a kormányban, a kormányzó párt felső köreiben, az ellenzék körében és a sajtóban Is. „Nyugdíjunkat és egyéb kiváltságainkat egyezmények biztosítják azért, mert fejedelemségeinket önként beolvasztottuk az államba. Ha az egyezményeket felbontanák, egyes külföldi államok félni fognak egyezményeket kötni Indiával, mert velük is ugyanaz történhet, mint a maharadzsákkal." A maharadzsák nyilatkozatai az „önkéntes csatlakozásról" egyáltalán nem helytállóak. „Hazafiságuk" ugyanis akkor ébredt fel bennük, amikor néptömegek felvonultak az utcákon, Hyďerabadban az indiai sorkatonaság bevonulása után, Jammuban és Kasmírban pedig akkor, amikor palotáikhoz pakisztáni fegyveresek közeledtek. A maharadzsákkal kötött egyezmények nem „örök érvényűek", „megbonthatatlanok", mivel nem olyan egyezmények, mint amilyeneket egyenjogú, szuverén államok kötnek egymás között, nem nemzetközi egyezmények. Ezeket az egyezményeket az Indiai nép nevében fellépő központi kormány kötötte egyes indiai állampolgárokkal, akik különféle történelmi okokból kifolyólag hatalmat nyertek milliók fölött. A maharadzsák furcsán értelmezik az erkölcsöt. Lelkiismeretük felháborodik azon, ha megfosztják őket alattvalóik évszázados kizsákmányolásának gyümölcseitől. A józan ész sugallja azokat a követeléseket, hogy vonják meg a nyugdíjat és a különféle kiváltságokat a maharadzsáktól, mert összeegyeztethetetlenek az ország célkitűzéseivel. Nagyon érthető, hogy ez az érv nem tetszik azoknak, akiktől idegen az ppvnninoú emberek társadalmának eszméje, •••MP

STREA

Mj HUHnH A „DEMOKRATIKUS" AMERIKA ARISZTOKRÁCIÁJA Dina Meril színésznő ősi és nagyon gazdag amerikai családból származik, mégis törölték nevét a New Yorkban most megjelent Social Regislerből. Helyrehozhatatlan ballépést követett el azzal, hogy elvált if. Stanley Rambachtól (akinek neve ott szerepel a Social Registerben), és férihez ment Cliff Robertson színészhez, aki nem szerepel a katalógusban. Dina megszegte azt az íratlan szabályt, hogy a Social Registerben szereplők ugyan bármikor elválhatnak, de ismét csak olyan személyekkel köthetik össze életüket, akiknek neve szintén a Social Registerben szerepeL A hírhedt Social Register az írókat és az „új embereket" is lenézi. Charles Lindbernek nem volt elég az óceán átrepülése ahhoz, hogy felvegyék a „választottak jegyzékébe", ennek eléréséhez feleségül kellett vennie Ann Morrowt, egy nagykövet lányát. Politikusok és feleségeik viszont könnyen bejegyezhetők, a Social Registerben szerepel Kennedy elnök özvegye is. • A Social Register a nemzet arisztokrata elitjét egyesíti. Létesítésének gondolata 1887-ben Louis Kelleryben vetődött fel. Jelenleg százezer nevet tartalmaz címekkel és telefonszámokkal. Évente 12 városban adják ki. A legvaskosabb kötet New Yorkban lát napvilágot, tízezer nevet tartalmaz és húsz dollárba kerül. Kiadóinak igazi aranybánya: a százezer neves személy mind kötelességének tartja, hogy előfizesse a Social Registert. A névjegyzékben csak amerikai állampolgárok és feleségeik szerepelhetnek, előnyt élveznek az angolszász eredetűek és protestáns felekezetűek és természetesen a gazdagok. Oj klubtagot más tagok ajánlására vesznek fel. Nyilatkozataikat egy bírói bizottság vizsgálja felül, a bírák nevét titokban tartják. A bírák tekintetbe veszik a „fajtisztaságot", a foglalkozást, a tekintélyt, a vagyon nagy ságát és a házassági genealógiát. Pontos szabályok nincsenek, a bizottság tagjai nemegyszer egyéni rokon- vagy ellenszenvük alaoián döntenek új tagok felvételéről. reMPO) KIRÁLYI" ÁBÉCÉ O 00 O i— c «•» O < _

i > < Amikor a német gyarmati seregek 1899-ben megszállták a kameruni bamum nép területét, Ndzsoja helyi király olyan írásjelet eszelt ki (a bamumoknak nem volt írása), hogy se az európaiak, se a muzulmánok ne fejtsék meg. A király írásrendszere kezdetben tisztán ideográfiái volt. Minden egyes jel — a szótagok számától függetlenül — egy-egy szónak felelt meg. Néhány évvel később zseniális ötlete támadt a királynak. A szavak grafikus ábrázolása helyett bizonyos hangcsoportokat érzékeltetett ugyanazokkal a jelekkel. Ndzsoja ún, szillabikus, szótagírást alkotott. Például a régi rendszerben a kalebasz (tökből készült edény) szó írásbeli jelzésére e tárgy alakjára emlékeztető jel szolgált. Most aztán ezt a jelet kezdték használni a több más szóban szereplő „ka" szótag jelzésére. Ndzsoja a piktográfiái, képírásnak nevezett írásmódról áttért a fonetikus írásmódra. Néhány év alatt azt valósította meg, amire az egyiptomiaknak évszázadok kellettek. öt évvel később az egyik missziósiskolában végzett megfigyelései alapján a király új „nyelvreformot „hajtott végre. Ábécé-jel leget adott írásának, az írásjelek számát 350ről 80-ra csökkentette, s 1-től 10-ig a számjegyeket és az ábécébe iktatta. A királyi reform szerint az új ábécé minden egyes betűjének egy-egy hangot kell képviselnie. Ndzsoja a nemzeti írás megteremtésével nyilván az írástudatlanság megszüntetését akarta elérni. Palatáblát vásárolt a fehérektől, és élére állt az első iskolának, amelynek növendékei lettek az első bamum tanítók. Ndzsoja szultánságában 1908-ban már hatszázan tudtak írni és olvasni. (LECTURE POUR TOUS)