Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-31 / 149. szám, péntek

A gazdaságilag tevékeny lakosság a produkliv korú lakosság arányában (százalékban) il, hogy alkotó raó­irtelmezzük a ki­etében a belső ki­3gyenlítődés a ma­ian befolyásolta a kiegyenlítődését? Milyen e területek szerepe Szlovákia gazdasá­gi fejlődésének dinamizálásában, Szlovákia erőforrásai hatékony kihasználásában az in­tegrált csehszlovák gazdaság efektív fejlődése érdekében? Ezekre a kérdésekre nincs kielé­gítő válasz. ..Megkíséreljük, hogy legalább köz­vetve, részben válaszoljunk rájuk. mzetiségi kérdés megoldásának gazdasági vonatkozásai akosság túlnyomó sősorban a nyugat­•agyar setiségű A lakosság Dk száma arányában er fő) («/.) 350,8 19,9 85,7 6.8 82,3 7,4 alapján sosság a dunaszer­sban többséget al­épezi a többi dél­k is: iagyar etiségü A lakosság Dk száma arányában er fő) (%) 76,1 86,7 73.0 69,4 57,9 45,8 59.9 41.4 ••42,5 38,8 42,5 35,1 21,9 27,5 46,3 47,6 36,9 27,1 )k aTánylag egysé­ítos gazdasági jel­: Rozsnyó kivételé­voltak, ahol jelen­ybirtokok és az ag­sehszlovákiában az együtt elkerülte a ;üliség, tömeges ki­jellemezte az itt élő zdasági és szociális isok a népi-demok­alszabadulás utáni ttsag : járás közül öt já­áma a lakosságnak és az e járások al­i lakosságnak csak g a nagyrészt ma­szabadulás után a okban a foglalkoz­ette. Az ipari fog­1965 között 22 500 a 3,5-szörösére nö­gozóknak a lakos­365-ben elérte a 7,8 ! Szlovákia déli já­m növekedett leg­tt 21 ezer fővel. Eb­i foglalkoztatottság sabb volt, mint Szlo­vákiában. Szlovákiában 1965-ben az ipari fog­lalkoztatottság 1960-hoz viszonyítva 27 száza­lékkal növekedett, az említett járásokban 40 százalékkal. Ipar, mezőgazdaság A déli járások ipari fejlődésének jellegéről a következő tények beszélnek: 1945 óta 56 új üze­met létesítettek és több mint 40-et rekonstruál­tak. Ezek főleg élelmiszeripari kapacitások vol­tak. A legjelentősebb akciók közé tartoznak: a komáromi hajógyár, az érsekújvári Elektrosvit, a galántai TOS, a tolmácsi kazángyár, a füleki Kovosmalt, a szeredi Nikkelkohó, a vágsellyeí Duslo a vasércbányászat és a magnezitipar fej­lesztése Gömörben. A déli járások gazdasági fejlődésének érté­kelésénél nem kerülhetünk meg egy olyan fon­tos tényt, mint a mezőgazdasági termelés szín­vonala és fontos helye e területek gazdaságá­ban. A túlsúlyban magyarlakta déli járások a piaci termelésnek ilyen hányadát adják (1965-ös adatok): a szlovákiai termelés 41,2 százalékát, az országos termelés 11,4 százalékát. A gaboná­nak az első esetben 44,7 a második esetben 12 százalékát, a húsnak 40,9 illetve 11,9 százalékát. Ez a fejlődés pozitívan nyilvánul meg a me­zőgazdasági lakosság jövedelmében. 1965-ben ezeken a területeken az EFSZ állandó dolgozó­jának évi jövedelme (járásonként) 14—52 szá­zalékkal magasabb volt a szlovákiai átlagnál. A természeti feltételeken kívül e területek me­zőgazdasági eredményeire kedvezően hat a munkaerő és az állóalapok alakulása. Szlovákia mezőgazdaságában mintegy 8000 mérnök és ál­lategészségügyi dolgozó dolgozik, akiknek több­sége éppen Dél-Szlovákiában működik. Ez a tény a munkaerő-stabilitással együtt a mezőgazdaság számára rendkívül fontos. A szlovákiai átlagnál kedvezőbb a helyzet az állóaiapok terén is. Pél­dául a dunaszerdahelyi járás 16,5, a galántai 19,4 a komáromi 21,9, az érsekújvári 8, a lévai 7,6 százalékkal több állóalappal rendelkezik, mint amilyen a szlovákiai átlag. Gazdasági színvonal Nem becsüljük le, de egyben nem is becsül­jük túl az eddigi fejlődés során elért pozitív eredményeket. A déli járások gazdasági szín­vonala nem éri el az országos és a szlovákiai átlagot. Az ipari foglalkoztatottság intenzitása országos méretben elérte a 18,1 százalékot, Szlo­vákiában 11,9 százalék, a déli járásokban azon­ban csak 7,6 százalék. Ez a mutató egymagá­ban természetesen nem kielégítő. Más tényeket is számításba kell venni, például az egy lakosra jutó nagyobb mezőgazdasági földterületet, a belterjes mezőgazdálkodás kedvezőbb feltétele­it (a mezőgazdaság súlya e járások gazdaságá­ban nagyobb kell, hogy legyen) stb.„Szlovákiá­ban a lakosságnak megközelítőleg 27 százaléka tartozik a mezőgazdaságba, a magyarlakta te­rületeken körülbelül 40 százaléka. Szlovákia déli járásainak gazdasági színvo­nala megítélhető továbbá a munkaképes korú lakosság gazdasági aktivitásából:" Ipari dol- A lakosság Ipari dol- A lakosság gozék száma arányában gozók száma arányában % % 1948 1965 503 0,5 1856 2.0 1182 1,0 11 807 9,1 914 0,8 7282 6,9 1098 1,1 7916 6,5 1998 1,8 10 128 8,9 7250 8,7 16 960 12,4 2834 3,0 B372 6,6 8299 10,0 10 852 13,3 704 0,7 4598 4,1 összesen nők Csehszlovákia 88,4 79,7 Cseb országrészek 90,7 84.3 Szlovákia 83,1 88,9 Járások: Dunaszerdahely 74,0 48,7 Galánta 78,1 58,1 Komárom 75,6 52,3 r.éva 77,5 58,6 Érsekújvár 75,8 52.8 Losonc 79,2 61,8 Rimaszombat 75,8 57,2 Rozsnyó 75,7 55,0 Terebes 75,5 51,9 • 1965-ös adatok; a gazdaságilag tevékeny lakos­ság tartalmazza a foglalkozásra felkészülőket és nem tervezett alakulatokat. Ezekben a járásokban tehát a munkaképes korú lakosság gazdasági aktivitása Szlovákia egészét s mindhárom kerületét nézve lényege­sen kisebb (az országos összehasonlításról nem is beszélve). A kilenc közül hat járásban a mun­kaképes korú lakosság kihasználási foka 75 szá­zalék határán van, három esetben 77—78 szá­zalék körül mozog. Egy esetben sem lépi túl a a 80 százalék határát, amely még mindig ala­csonyabb, mint a szlovákiai átlag és lényegesen alacsonyobb, mint az országos átlag (a cseh or­szágrészek atlagáról nem is beszélve). Munkaerő-vándorlás A foglalkoztatottságot illetően két probléma égető: a női foglalkoztatottság és a munkaerő­vándorlás. 1961-ben a nők gazdasági aktivitása a déli járásokban (a munkaképes korú nők arányában) 55 százalék határán mozgott. Orszá­gos méretben a munkaképes korú nők 88,4 szá­zaléka volt állásban, Szlovákiában 83,1, a cseh országrészekben 90,7 százaléka. Járás Dnnaszerdahely Galánta Komárom Léva Érsekújvár Losonc Rimaszombat Rozsnyó Terebes A munkaerőmozgás egyenlege (10011 fő) — 4.9 — 9.5 — 3,6 — 4, B — 3 — 3,4 — 4.6 + 0,8 — 3,0 Ezek az adatok a megelőzőekkel együtt két tényről tanúskodnak: Szlovákia déli járásaiban a lakosság gazdasági aktivitása igen alacsony, a munkaerővándorlás pedig igen magas fokú. A magyarlakta járásokból 42 000 ember járt el munka után. Az utazók száma a munkaképes korú lakosság arányában 7,6 százalékot tett ki, míg szlovákiai méretben (az egyenleg 87 000 személy) mintegy 4,2 százalékot. Emellett túl­súlyban hosszabb időre és nagyobb távolságra elvándorolt emberekről volt szó, mivel a napi bejárásra csak Bratislava, Kassa és részben Rozsnyó ad lehetőséget. Nem azért említjük eze­ket az adatokat, mintha a járás kereteibe szo­rított munkaerő mellett törnénk lándzsát. El­lenkezőleg, koncepciónk ésszerű munkaerőmoz­gást vesz számításba. Az említett adatok azon­ban szemléltetik a nemzetiség által lakott terü­letek ki nem elégítő gazdasági fejlettségét. E néhány mutatóból látható, hogy Szlovákia magyarlakta déli járásai egészében viszonylag alacsonyabb gazdasági színvonalon vannak. A fejlesztés Irányai 1960 óta, amint említettük, a helyzet bizonyos mértékben változott, a gazdasági fejlődés meg­gyorsult: vegyipari üzemek Vágsellyén, Pár­kányban, Somorján, a Kelet-szlovákiai Vasmű, öntözőrendszer a Csallóközben és a kelet-szlo­vákiai síkságon. A pozitív változás azonban nem jelenti azt, hogy a problémák megoldódtak. A magyarlakta területeken a problémák még megoldásra várnak, részét képezik Szlovákia gazdasága korszerű, dinamikus fejlődésének az integrált csehszlovák szocialista gazdaságban. A további fejlődés során a mezőgazdaság inten­zifikálása mellett a feldolgozó ipar és a terciá­ris szektor fejlesztésére kerül sor. A szlovákiai központi szervek a vegyipar, a közszükségleti ipar, az építőanyag-ipar s különösen a mezőgaz­dasági-élelmiszeripari komplexumok gyors fej­lesztését helyezik kilátásba. A magyarlakta járások gazdasági színvonalá­ra mutató adatok figyelmünket elsősorban a múltra irányítják, e mikroterületek eddigi fej­lődésére a szlovák nemzetpolitikai terület ke­retében. A területi fejlesztés elméletének szem­szögéből azonban egymagunkban nem elégítik ki a mai és a távlati szempontokat. Ezekből az adatokból kiindulni nem elég, a nemzetiségek problémáinak megoldását a területek szociális­gazdasági kiegyenlítődésének új általános elmé­letére, és nevezetesen a belső kiegyenlítődés el­méletére kell alapozni. Fel kell tehát hagyni az­zal a szemléletei, amely túlsúlyban a lakosság gazdasági aktivitásának fokát veszi figyelembe és a megoldást egyszerűen a munkaképes korú lakosság jobb kihasználásában látja, például va­lamilyen üzem elhelyezésével. E területeken a termelőerők fejlesztését a csehszlovák gazdaság dinamikus fejlődésének átfogó tervére, Szlovákia fejlesztési tervére és a területek, ebben az esetben a magyarlakta te­rületek fejlesztésének tervére kell alapozni. Csak e területek átfogó értékelése vezethet a nemzetiségek problémáinak eredményes közgaz­dasági megoldásához, olyan megoldáshoz, amely összhangban van nemzeteink és nemzetiségeink közös érdekeivel. kövessék tettek Ha a mezőgazdaság rehabilitásáról beszélünk — márpedig eleget beszé­lünk róla — mindenekelőtt arra gon­dolunk, hogy jóvá tegyük a múlt hi­báit, a mezőgazdasággal szemben ta­núsított — sokszor — igen szembetű­nő helytelen magatartásunkat, hogy a mezőgazdasági termelésnek a nép­gazdaságunkban megadjuk az őt megil­lető helyet és megbecsülést. Egysze­rűbben kifejezve a mezőgazdaság ne legyen továbbra is mostohagyereke ennek a társadalomnak. Ne csak ak­kor jusson eszünkbe, amikor valamit a szemére kell vetnünk, hanem ak­kor is, amikor országos jelentőségű dolgokról döntünk. Egyenlő jogokkal és kötelességekkel bíró partnerként szerepeljen gazdaságpolitikánkban. Nem sok értelme lenne most, csu­pán a múlt hibáin rágódni, ha to­vábbra is minden maradna a régiben, ha — mondjuk — továbbra is az az elképzelés érvényesülne, hogy min­denki előbbre való, mint a mezőgaz­daságban dolgozók. Nemrégiben egy sajtóértekezleten vettem részt, ame­lyen vezető beosztásban levő párt­funkcionáriusok bizonygatták, hogy a múltban minden és mindenki előbbre való volt azonknál, akik a/, ország kenyerét termelik. Példaként ho?ták fel, hogyha a szövetkezetek építkezni akartak, csak igen nehezen kaphat­tak építőanyagot. A mezőgazdasági gépeket nem nekik, hanem a raktá­rak részére gyártották. Hogy meny­nyi és milyen műtrágyát használja­nak végső soron a vegyiüzemek dön­tötték el. Nincsenek kiépítve olyan öntözőberendezések — bár a mező­gazdasági üzemek állandóan sürget­ték —, amelyek — épp most érezzük a Isgiobban — legalább részben tud­nák ellensúlyozni a jelenlegi száraz­ságot. A napokban ülésezett az SZNT me­zőgazdasági élelmezésügyi bizottsága, s megállapította, hogy a múlt esz­tendő — az előforduló visszásságok ellenére is — igen sikeres volt. Az 1966-os esztendőhöz mérten Szlová­kiában a mezőgazdasági termelés színvonala kerek két százalékkal emelkedett. Ez a gyarapodás 369 mil­lió korona értékű többletterméket je­lent. Még szembeötlőbb az eredmény, ha az 1960—1966 os időszakot állítjuk a tavalyi év mellé. A gyarapodás 15,2 százalék, 2,2 milliárd korona értékű többtermékkel. Az említett bizottság tagjai azon­ban mégsem ezt tartották a legfon­tosabbnak. A parázs vita tárgyát a jelenlegi helyzet taglalása képezte. Tényként szögezték le, hogy az idei szárazság — különösen Szlovákia dé­li járásaiban — szinte katasztrofális. Az ipari növényekben és a takar­mányfélékben máris olyan nagy kár esett, hogy félő, ez kihat majd az állattenyésztésre is. Kevés vigasz az, hogy a cseh országrészekben jóval több volt a csapadék, és ígéretteljes a mezőgazdasági üzemek határa. Aggasztó jelenségként állapították meg, hogy most, amikor ilyen súlyos a helyzet, még a műtrágyaellátás is akadozik. Súlyosbítja a helyzetet, hogy valamilyen oknál fogva a szlo­vákiai vegyiüzemek beszüntették — a jelen helyzetben legjobban igényelt — nitrogénes műtrágyafélék gyártá­sát. A felszólalók többsége a vegyi­üzemeknek ezt a cselekedetél nagy felelőtlenségnek minősítette. Sürgő­sen cselekedni kell. A bizottság fel­hívással fordult az illető üzemek dol­gozóihoz, hogy mielőbb változtassa­nak álláspontjukon. Komoly vita tárgyát képezte a me­zőgazdasági termékek felvásárálásá­ban mutatkozó visszásság is. Többen hangsúlyozták, hogy nálunk az is baj, ha nincs, viszont az is, ha valamiből van elég, mert nem tudunk vele mit kezdeni. A zöldségfelvásárlás máris akadozik. Ezt egyébként azok a leve­lek is megerősítik, amelyeket a ter­melők szerkesztőségünkbe küldenek. További gond a hűsfelvásárlás. A hí­zott jószág továbbtartása súlyos te­her a mezőgazdasági üzemeknek. A felvásárlók viszont halogatják az át­vételt, holott a piacon — az említett bizottság megállapítása szerint — nincs húsfölösleg. Ezek olyan figyelmeztető jelek, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A mezőgazdaság rehabilitásá val szorosan összefügg, hogy módját találjuk az ilyen visszásságok mielőb­bi kiküszöbölésének és a mezőgazda­ságot érintő kérdések tisztázása a jövőben ne tizedrangú feladat legyen. SZARKA ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents