Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-31 / 149. szám, péntek

A gazdaságilag tevékeny lakosság a produkliv korú lakosság arányában (százalékban) il, hogy alkotó raóirtelmezzük a kietében a belső ki3gyenlítődés a maian befolyásolta a kiegyenlítődését? Milyen e területek szerepe Szlovákia gazdasági fejlődésének dinamizálásában, Szlovákia erőforrásai hatékony kihasználásában az integrált csehszlovák gazdaság efektív fejlődése érdekében? Ezekre a kérdésekre nincs kielégítő válasz. ..Megkíséreljük, hogy legalább közvetve, részben válaszoljunk rájuk. mzetiségi kérdés megoldásának gazdasági vonatkozásai akosság túlnyomó sősorban a nyugat•agyar setiségű A lakosság Dk száma arányában er fő) («/.) 350,8 19,9 85,7 6.8 82,3 7,4 alapján sosság a dunaszersban többséget alépezi a többi délk is: iagyar etiségü A lakosság Dk száma arányában er fő) (%) 76,1 86,7 73.0 69,4 57,9 45,8 59.9 41.4 ••42,5 38,8 42,5 35,1 21,9 27,5 46,3 47,6 36,9 27,1 )k aTánylag egyséítos gazdasági jel: Rozsnyó kivételévoltak, ahol jelenybirtokok és az agsehszlovákiában az együtt elkerülte a ;üliség, tömeges kijellemezte az itt élő zdasági és szociális isok a népi-demokalszabadulás utáni ttsag : járás közül öt jááma a lakosságnak és az e járások ali lakosságnak csak g a nagyrészt maszabadulás után a okban a foglalkozette. Az ipari fog1965 között 22 500 a 3,5-szörösére nögozóknak a lakos365-ben elérte a 7,8 ! Szlovákia déli jám növekedett legtt 21 ezer fővel. Ebi foglalkoztatottság sabb volt, mint Szlovákiában. Szlovákiában 1965-ben az ipari foglalkoztatottság 1960-hoz viszonyítva 27 százalékkal növekedett, az említett járásokban 40 százalékkal. Ipar, mezőgazdaság A déli járások ipari fejlődésének jellegéről a következő tények beszélnek: 1945 óta 56 új üzemet létesítettek és több mint 40-et rekonstruáltak. Ezek főleg élelmiszeripari kapacitások voltak. A legjelentősebb akciók közé tartoznak: a komáromi hajógyár, az érsekújvári Elektrosvit, a galántai TOS, a tolmácsi kazángyár, a füleki Kovosmalt, a szeredi Nikkelkohó, a vágsellyeí Duslo a vasércbányászat és a magnezitipar fejlesztése Gömörben. A déli járások gazdasági fejlődésének értékelésénél nem kerülhetünk meg egy olyan fontos tényt, mint a mezőgazdasági termelés színvonala és fontos helye e területek gazdaságában. A túlsúlyban magyarlakta déli járások a piaci termelésnek ilyen hányadát adják (1965-ös adatok): a szlovákiai termelés 41,2 százalékát, az országos termelés 11,4 százalékát. A gabonának az első esetben 44,7 a második esetben 12 százalékát, a húsnak 40,9 illetve 11,9 százalékát. Ez a fejlődés pozitívan nyilvánul meg a mezőgazdasági lakosság jövedelmében. 1965-ben ezeken a területeken az EFSZ állandó dolgozójának évi jövedelme (járásonként) 14—52 százalékkal magasabb volt a szlovákiai átlagnál. A természeti feltételeken kívül e területek mezőgazdasági eredményeire kedvezően hat a munkaerő és az állóalapok alakulása. Szlovákia mezőgazdaságában mintegy 8000 mérnök és állategészségügyi dolgozó dolgozik, akiknek többsége éppen Dél-Szlovákiában működik. Ez a tény a munkaerő-stabilitással együtt a mezőgazdaság számára rendkívül fontos. A szlovákiai átlagnál kedvezőbb a helyzet az állóaiapok terén is. Például a dunaszerdahelyi járás 16,5, a galántai 19,4 a komáromi 21,9, az érsekújvári 8, a lévai 7,6 százalékkal több állóalappal rendelkezik, mint amilyen a szlovákiai átlag. Gazdasági színvonal Nem becsüljük le, de egyben nem is becsüljük túl az eddigi fejlődés során elért pozitív eredményeket. A déli járások gazdasági színvonala nem éri el az országos és a szlovákiai átlagot. Az ipari foglalkoztatottság intenzitása országos méretben elérte a 18,1 százalékot, Szlovákiában 11,9 százalék, a déli járásokban azonban csak 7,6 százalék. Ez a mutató egymagában természetesen nem kielégítő. Más tényeket is számításba kell venni, például az egy lakosra jutó nagyobb mezőgazdasági földterületet, a belterjes mezőgazdálkodás kedvezőbb feltételeit (a mezőgazdaság súlya e járások gazdaságában nagyobb kell, hogy legyen) stb.„Szlovákiában a lakosságnak megközelítőleg 27 százaléka tartozik a mezőgazdaságba, a magyarlakta területeken körülbelül 40 százaléka. Szlovákia déli járásainak gazdasági színvonala megítélhető továbbá a munkaképes korú lakosság gazdasági aktivitásából:" Ipari dol- A lakosság Ipari dol- A lakosság gozék száma arányában gozók száma arányában % % 1948 1965 503 0,5 1856 2.0 1182 1,0 11 807 9,1 914 0,8 7282 6,9 1098 1,1 7916 6,5 1998 1,8 10 128 8,9 7250 8,7 16 960 12,4 2834 3,0 B372 6,6 8299 10,0 10 852 13,3 704 0,7 4598 4,1 összesen nők Csehszlovákia 88,4 79,7 Cseb országrészek 90,7 84.3 Szlovákia 83,1 88,9 Járások: Dunaszerdahely 74,0 48,7 Galánta 78,1 58,1 Komárom 75,6 52,3 r.éva 77,5 58,6 Érsekújvár 75,8 52.8 Losonc 79,2 61,8 Rimaszombat 75,8 57,2 Rozsnyó 75,7 55,0 Terebes 75,5 51,9 • 1965-ös adatok; a gazdaságilag tevékeny lakosság tartalmazza a foglalkozásra felkészülőket és nem tervezett alakulatokat. Ezekben a járásokban tehát a munkaképes korú lakosság gazdasági aktivitása Szlovákia egészét s mindhárom kerületét nézve lényegesen kisebb (az országos összehasonlításról nem is beszélve). A kilenc közül hat járásban a munkaképes korú lakosság kihasználási foka 75 százalék határán van, három esetben 77—78 százalék körül mozog. Egy esetben sem lépi túl a a 80 százalék határát, amely még mindig alacsonyabb, mint a szlovákiai átlag és lényegesen alacsonyobb, mint az országos átlag (a cseh országrészek atlagáról nem is beszélve). Munkaerő-vándorlás A foglalkoztatottságot illetően két probléma égető: a női foglalkoztatottság és a munkaerővándorlás. 1961-ben a nők gazdasági aktivitása a déli járásokban (a munkaképes korú nők arányában) 55 százalék határán mozgott. Országos méretben a munkaképes korú nők 88,4 százaléka volt állásban, Szlovákiában 83,1, a cseh országrészekben 90,7 százaléka. Járás Dnnaszerdahely Galánta Komárom Léva Érsekújvár Losonc Rimaszombat Rozsnyó Terebes A munkaerőmozgás egyenlege (10011 fő) — 4.9 — 9.5 — 3,6 — 4,

B — 3 — 3,4 — 4.6 + 0,8 — 3,0 Ezek az adatok a megelőzőekkel együtt két tényről tanúskodnak: Szlovákia déli járásaiban a lakosság gazdasági aktivitása igen alacsony, a munkaerővándorlás pedig igen magas fokú. A magyarlakta járásokból 42 000 ember járt el munka után. Az utazók száma a munkaképes korú lakosság arányában 7,6 százalékot tett ki, míg szlovákiai méretben (az egyenleg 87 000 személy) mintegy 4,2 százalékot. Emellett túlsúlyban hosszabb időre és nagyobb távolságra elvándorolt emberekről volt szó, mivel a napi bejárásra csak Bratislava, Kassa és részben Rozsnyó ad lehetőséget. Nem azért említjük ezeket az adatokat, mintha a járás kereteibe szorított munkaerő mellett törnénk lándzsát. Ellenkezőleg, koncepciónk ésszerű munkaerőmozgást vesz számításba. Az említett adatok azonban szemléltetik a nemzetiség által lakott területek ki nem elégítő gazdasági fejlettségét. E néhány mutatóból látható, hogy Szlovákia magyarlakta déli járásai egészében viszonylag alacsonyabb gazdasági színvonalon vannak. A fejlesztés Irányai 1960 óta, amint említettük, a helyzet bizonyos mértékben változott, a gazdasági fejlődés meggyorsult: vegyipari üzemek Vágsellyén, Párkányban, Somorján, a Kelet-szlovákiai Vasmű, öntözőrendszer a Csallóközben és a kelet-szlovákiai síkságon. A pozitív változás azonban nem jelenti azt, hogy a problémák megoldódtak. A magyarlakta területeken a problémák még megoldásra várnak, részét képezik Szlovákia gazdasága korszerű, dinamikus fejlődésének az integrált csehszlovák szocialista gazdaságban. A további fejlődés során a mezőgazdaság intenzifikálása mellett a feldolgozó ipar és a terciáris szektor fejlesztésére kerül sor. A szlovákiai központi szervek a vegyipar, a közszükségleti ipar, az építőanyag-ipar s különösen a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumok gyors fejlesztését helyezik kilátásba. A magyarlakta járások gazdasági színvonalára mutató adatok figyelmünket elsősorban a múltra irányítják, e mikroterületek eddigi fejlődésére a szlovák nemzetpolitikai terület keretében. A területi fejlesztés elméletének szemszögéből azonban egymagunkban nem elégítik ki a mai és a távlati szempontokat. Ezekből az adatokból kiindulni nem elég, a nemzetiségek problémáinak megoldását a területek szociálisgazdasági kiegyenlítődésének új általános elméletére, és nevezetesen a belső kiegyenlítődés elméletére kell alapozni. Fel kell tehát hagyni azzal a szemléletei, amely túlsúlyban a lakosság gazdasági aktivitásának fokát veszi figyelembe és a megoldást egyszerűen a munkaképes korú lakosság jobb kihasználásában látja, például valamilyen üzem elhelyezésével. E területeken a termelőerők fejlesztését a csehszlovák gazdaság dinamikus fejlődésének átfogó tervére, Szlovákia fejlesztési tervére és a területek, ebben az esetben a magyarlakta területek fejlesztésének tervére kell alapozni. Csak e területek átfogó értékelése vezethet a nemzetiségek problémáinak eredményes közgazdasági megoldásához, olyan megoldáshoz, amely összhangban van nemzeteink és nemzetiségeink közös érdekeivel. kövessék tettek Ha a mezőgazdaság rehabilitásáról beszélünk — márpedig eleget beszélünk róla — mindenekelőtt arra gondolunk, hogy jóvá tegyük a múlt hibáit, a mezőgazdasággal szemben tanúsított — sokszor — igen szembetűnő helytelen magatartásunkat, hogy a mezőgazdasági termelésnek a népgazdaságunkban megadjuk az őt megillető helyet és megbecsülést. Egyszerűbben kifejezve a mezőgazdaság ne legyen továbbra is mostohagyereke ennek a társadalomnak. Ne csak akkor jusson eszünkbe, amikor valamit a szemére kell vetnünk, hanem akkor is, amikor országos jelentőségű dolgokról döntünk. Egyenlő jogokkal és kötelességekkel bíró partnerként szerepeljen gazdaságpolitikánkban. Nem sok értelme lenne most, csupán a múlt hibáin rágódni, ha továbbra is minden maradna a régiben, ha — mondjuk — továbbra is az az elképzelés érvényesülne, hogy mindenki előbbre való, mint a mezőgazdaságban dolgozók. Nemrégiben egy sajtóértekezleten vettem részt, amelyen vezető beosztásban levő pártfunkcionáriusok bizonygatták, hogy a múltban minden és mindenki előbbre való volt azonknál, akik a/, ország kenyerét termelik. Példaként ho?ták fel, hogyha a szövetkezetek építkezni akartak, csak igen nehezen kaphattak építőanyagot. A mezőgazdasági gépeket nem nekik, hanem a raktárak részére gyártották. Hogy menynyi és milyen műtrágyát használjanak végső soron a vegyiüzemek döntötték el. Nincsenek kiépítve olyan öntözőberendezések — bár a mezőgazdasági üzemek állandóan sürgették —, amelyek — épp most érezzük a Isgiobban — legalább részben tudnák ellensúlyozni a jelenlegi szárazságot. A napokban ülésezett az SZNT mezőgazdasági élelmezésügyi bizottsága, s megállapította, hogy a múlt esztendő — az előforduló visszásságok ellenére is — igen sikeres volt. Az 1966-os esztendőhöz mérten Szlovákiában a mezőgazdasági termelés színvonala kerek két százalékkal emelkedett. Ez a gyarapodás 369 millió korona értékű többletterméket jelent. Még szembeötlőbb az eredmény, ha az 1960—1966 os időszakot állítjuk a tavalyi év mellé. A gyarapodás 15,2 százalék, 2,2 milliárd korona értékű többtermékkel. Az említett bizottság tagjai azonban mégsem ezt tartották a legfontosabbnak. A parázs vita tárgyát a jelenlegi helyzet taglalása képezte. Tényként szögezték le, hogy az idei szárazság — különösen Szlovákia déli járásaiban — szinte katasztrofális. Az ipari növényekben és a takarmányfélékben máris olyan nagy kár esett, hogy félő, ez kihat majd az állattenyésztésre is. Kevés vigasz az, hogy a cseh országrészekben jóval több volt a csapadék, és ígéretteljes a mezőgazdasági üzemek határa. Aggasztó jelenségként állapították meg, hogy most, amikor ilyen súlyos a helyzet, még a műtrágyaellátás is akadozik. Súlyosbítja a helyzetet, hogy valamilyen oknál fogva a szlovákiai vegyiüzemek beszüntették — a jelen helyzetben legjobban igényelt — nitrogénes műtrágyafélék gyártását. A felszólalók többsége a vegyiüzemeknek ezt a cselekedetél nagy felelőtlenségnek minősítette. Sürgősen cselekedni kell. A bizottság felhívással fordult az illető üzemek dolgozóihoz, hogy mielőbb változtassanak álláspontjukon. Komoly vita tárgyát képezte a mezőgazdasági termékek felvásárálásában mutatkozó visszásság is. Többen hangsúlyozták, hogy nálunk az is baj, ha nincs, viszont az is, ha valamiből van elég, mert nem tudunk vele mit kezdeni. A zöldségfelvásárlás máris akadozik. Ezt egyébként azok a levelek is megerősítik, amelyeket a termelők szerkesztőségünkbe küldenek. További gond a hűsfelvásárlás. A hízott jószág továbbtartása súlyos teher a mezőgazdasági üzemeknek. A felvásárlók viszont halogatják az átvételt, holott a piacon — az említett bizottság megállapítása szerint — nincs húsfölösleg. Ezek olyan figyelmeztető jelek, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A mezőgazdaság rehabilitásá val szorosan összefügg, hogy módját találjuk az ilyen visszásságok mielőbbi kiküszöbölésének és a mezőgazdaságot érintő kérdések tisztázása a jövőben ne tizedrangú feladat legyen. SZARKA ISTVÁN