Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-31 / 149. szám, péntek

„A nemzet nem nagyobb azáltal, hogy új állampolgárokkal gyarapszik, ha mennyiségileg nő, hanem csak azáltal, ha az igazságosság felé törekszik. ... Bolygónk már éppen eleget szenvedett kicsinyes nemzetiségi viszályok miatt; s már elég érettek vagyunk ahhoz, hogy kitérjünk a felesleges szenvedés elől. Emberemlékezet óta egymás mellett és egymással szemben is éltünk: meg kell próbálnunk együttélni. Ebben semmi sem akadályoz meg bennünket, ha lesz elég bátorságunk, értelmünk ós türelmünk." A nemzet nagyságát igazságossága méri A hazánkban végbemenő demokratizálódási folyamattal, vaiamiat az időszerű nemzetiségi problémával kapcsolatban néhány kérdést intéztünk. VLADIMÍR MINÁČ, államdíjas szlovák íróhoz. Vladimír Mináč kérésünknek készséggel eleget tett, s ennek eredményekánt az alábbiakban közölhetjük az interjút. • Hogyan értékeli a CSKP KB decemberi és januári plenáris ülése óta kibontakozott demokratizáclós folyamatot, s a jövő szempontjából mit tart a legsürgősebb teendőnek? — Egészében véve pozitívan. Arról van azonban szó, hogy a monoton vádaskodások, panaszok, siránkozások és követelések után lassan rátérjünk a valódi vitára, azaz a jövőre vonatkozó alternatívák előterjesztésére. A jövő szempontjából minden egyaránt égető: a következetes rehabilitáció, a polgári szabadságot biztosító törvények, s az új álamjogi elrendezéssel kapcsolatos alkotmánytörvény is. A legsürgetőbb azonban tudatosítanunk, hogy mindez csak az út kezdete, hogy ez még csak eszköz, nem pedig cél: a cél a termelő szabadsága, a szabad társadalomban. Cél az egyenlőség, egyenlőség nemcsak a törvény előtt, hanem a lehetőségek igazi egyenlősége minden polgár számára. • A társadalmi megújhodás hatására — különösen az utóbbi hetekben — különböző erők, nézetek aktivizálódnak. Hogy tekint Ön erre a kérdésre, s véleménye szerint a szocialista demokrácia mai „parttalansága" mennyiben helyeselhető? — Ha azt mondjuk, hogy a társadalom egysége — melyet a múltban hirdettek — mesterséges volt, nem szabad csodálkoznunk, ha ez az egység szétesett. A társadalom egyes szociális rétegeinek, a lakosság egyes területi csoportjainak, valamint a nemzetek és nemzetiségek érdekei objektívan eltérő Jellegűek: arról van és lesz szó, hogy az egyes érdekek megítélésére, az össztársadalmi érdekre integrálására objektív mércét találjunk. Ez ne nyugtalanítson bennünket: ezek az érdekek a jövő felé Irányulnak. Bosszanthat, s kell is, hogy bosszantson az a tény, hogy különféle formákban olyan érdekek is megnyilvánulnak, melyek visszafelé, a múltba, a forradalom tagadásához, restaurációra Irányulnak. Ezek az érdekek semmilyen tömegalapra nem támaszkodnak, hanem a demogógiára és kommunistaellenes gyűlöletre építenek. 0 Miben látja az eredőjét annak, hogy Csehországban és Szlovákiában a demokratizáclós jolyamat egymástól eltérő irányban halad, a Szlovákiában inkább a föderáció kérdésére szükül. Ez a különbözőség hátrányt ls jelenthet? — Ami a szlovákokat illeti, a föderáció nem csak az egyenlőség feltétele, hanem a történelem beteljesítése is: a nemzeti mozgás itt logikus céljához közeledik. Aki nem ismeri történelmünket, történelmi szegénységünket, az nem értheti ineg ennek a mozzanatnak a fontosságát, sem azt a néhány szélsőséges szenvedélyességet, mely ennek a kísérője. A Szlovákiában élő nemzetiségeket illetően szégyenkezve be kell vallanom, hogy nem ismerem a helyzetüket. Legalább is annyira nem, hogy felelősségteljesen dönthetnek. Ügy vélem, hogy a megértés egyik legfontosabb feltétele az ablakok és ajtók kitárása, de nem a nagyvilágba, hanem a szomszéd a szomszédnak, az egyik polgártárs a másiknak, a szlovák a magyarnak, az ukrán a szlováknak. Hogy ne csak statisztikai adatokat lássunk, hanem élő és szenvedő embereket is, ne csak kulisszákat, hanem konyhát is, sőt lelkeket is. Úgy tűnik, hogy a tartozás nagyobb része ebben az értelemben a mi, azaz a szlovákok számláján van. Hü 1968. . 3L • Miben látja az államjogi elrendeződés lényegét, s ennek keretén belül hogyan tekint a nemzeti kisebbségek helyzetére? — Különbség van nemcsak Prága és Bratislava közt, hanem Bratislava és mondjuk Piripócs között. A demokráciát nem lehet egy idény alatt megvalósítani, még akkor sem, ha az annyira érdekes és lázas szezon, mint a tavaszi idény Csehszlovákiában. Az egyenlőség ajtói csak félig-meddig vannak megnyitva: különféle szociális, nemzeti, gazdasági tapasztalatokkal rendelkező emberek térnek be rajta. Minden eltérő nemcsak az egyes nemzeti területeken, hanem az egyes kerületekben, járásokban és községekben is. A demokratizáclós gyakorlatban a legnagyobb különbség — és kizárólag csak ez a lényegbevágó eltérés — napjainkban nem Prága és Bratislava közt, hanem a központok ás a vidék között van. A demokratikus szint kiegyenlítésének egyetlen lehetősége minden rátermett ember fáradhatatlan és türelmes politikai munkája: munka, néni pedig nagy ős üres gesztusok. • Az utóbbi időben — egyes, elsősorban kulturális lapok hasábjain — mondhatni tendenciózus kampány indult a nemzetiségek, köztük elsősorban az itt élő magyarság jogai ellen. Egyesek a reciprocitás elve alapján oldanák meg a nemzetiségi kérdést, melý nemcsak visszalépés, hanem a tények, a kialakult történelmi helyzet objektív értékelésének feladását is jelentené. A nemzetiségek . ugyanakkor szívesen vigasztalódnak azzal a tétellel, hogy a kisebbségi kérdés megoldása az igazi demokrácia próbaköve. Hogy tekint Ön ezekre a kérdésekre? — A Dél-Szlovákiával kapcsolatos vita kezdetét nagyon szerencsétlennek tartom — mindkét részről. A múltkoriban a csehek és a szlovákok viszonyát érintve beszéltem a legalapvetőbbekről, hogy a föderációnak a csehek ügyének, nemzeti büszkeségük ügyének is keli lennie. A nemzet nem nagyobb azáltal, hogy új állampolgárokkal gyarapszik, ha mennyiségileg nő, hanem csak azáltal, ha az igazságosság felé törekszik. A szlovákiai magyar nemzetiség egyenlőségének a szlovákok ügyének, a szlovákság ügyének is kell lennie. Ha a szlovákok a múltban — tulajdonképpen állandóan — Igazságtalan manipuláció tárgyai voltak — annál inkább értékelniük kell az igazságot, annál következetesebben kell megvalósítaniuk a gyakorlatban. Nem vagyok a bibliai: szemet szemért, fogat fogért elv híve. Inkább a Kollár-féle állítást támogatom: aki méltó a szabadságra, minden szabadságot tiszteletben tud tartani. Ez napjaink jelszava lehetne és éppen a szlovákmagyar kapcsolatokban. Bolygónk már éppen eleget szenvedett kicsinyes nemzetiségi viszályok miatt; s már elég érettek vagyunk ahhoz, hogy kitérjünk a felesleges szenvedés elől. Emberemlékezet óta egymás mellett és egymással szemben is éltünk: meg kell próbálnunk együttélni. Ebben semmi sem akadályoz meg, ha lesz elég bátorságunk, értelmünk és türelmünk. > Néhány évvel ezelőtt az Itt nemzet él című tanulmányában — mely magyar vonatkozásban nagy vitát váltott ki — a két nép közti „mitológikus gyűlöletről: beszélt. A történelem osztály szempont

ú értékelése alapján nem tartja ezt a kijelentését egyoldalúnak és túlzónak? S egyáltalán, hol kezdődött, vagy kezdődhet az „úf szakasz", mely a népeink közötti megértésre s egymás megbecsülésére apellál? — A szöveget úgy kell olvasni, ahogyan írták: helytelen, ha egy mondatból politikai zászlót varrnak. Nem beszéltem a magyarok és szlovákok közti mitológikus gyűlöletről azért, mintha egyetértenék vele, hanem azért, mert tudat alatt létezik. És nem tűnik el azzal, ha hallgatunk róla — ennek bizonyítékai a legutóbbi dél-szlovákiai események is. Ez irracionális gyűlölet, melyet éppúgy a történelmi valóságból, mint a történelmi pletykából, a tragikus találkozásokból és az igazi sovinizmusból fontak. A régi számlákat csak úgy egyszerűen nem lehet kitöröliU. Ezek a történelem részei, a történelem viszont a nemzet öntudatának része. De ha a régi viszályokat objektívan felbecsülik s objektívan megosztják a bűnrészességet, nem lesznek újabb viszályok okozói. Ez az a bizonyos tiszta asztal elve — s ebben az értelemben a két nemzetnek van mit tennie. A magyar politikusok, a magyar tudósok sem haragudhatnak ránk, ha nemzetünk történelmére saját szemünkkel próbálunk nézni: ez ideig idegen szemmel tekintettünk — kénytelenek voltunk így nézni. Tudják, az az osztályszempontú értékelés, melyet emlegetnek, aszerint változik, hogy melyik nemzet tagja végzi, és más, ha mondjuk valaki olyan értékeli, aki csak a sajtó néhány mondatából ismeri a nemzetet. Ami az „új fejezetet" illeti: úgy gondolom, már elkezdődött. Ezt bizonyítja hazánk magyar nemzetiségének jelenlegi helyzete is. A teljes egyenlőséghez a lehetőségek bizonyos egyenlőségéhez, melyről már beszéltem, a politika-igazgatási területen szükségszerűen egynémely intézkedés is tartozik, főleg Dél-Szlovákia gazdasági egyenjogúsága. Bizonyára önök is tudják, hogy ezzel az alapvető kérdéssel kapcsolatban magyar polgártársaink körében is eltérő nézetek alakultak ki: egyesek az iparosítást, a munkalehetőségek növelését hangsúlyozzák, mások viszont félnek az ilyen gazdasági mozgástól. Aggályokat okoz egyeseknél az asszimiláció — s ez véleményem szerint túlzás. Az ipar magával hozza a kétnyelvűség szükségletét, a kétnyelvűség állítólag az asszimilációhoz vezető útnak csak az első szakasza. Szerintem a kétnyelvűség az az ajtó, mely utat nyit a szövetkezeti-paraszti gettóból, a gazdasági-szociális korlátozottságból. Ez az egyetlen leheteséges út. Minden szlovák nemzetébresztő kétnyelvű volt, büszkélkedtek magyar nyelvtudásukkal és ezáltal egy mákszemnyivel sem voltak rosszabbak a szlovákoknál. A szlovákiai magyarok nem élnek nemzetiségi körülzárt gyűrűben, mindennapi szellemi kulturális és személyi kapcsolatban vannak és élnek a nemzetnek a határon túl élő nagyobb részével. Az asszimilációtól való félelem rossz tanácsadó — a félelem általában többnyire rossz tanácsadó. Az ilyen félelem azoknak a bizonyos idegenkedéseknek, fájó emlékeknek, bizalmatlanságnak, vagy ha úgy tetszik mitológikus gyűlöletnek a maradványa. Hogy ez a félelem és bizalmatlanság lassan eltűnjön, magyarok és szlovákok egyaránt kötelesek vagyunk egymás elébe menni legalább a félúton. A magyarok és a szlovákok így nyújtják a legjobb szolgálatot a legsajátabb érdekeiknek. DOBOS LÁSZLÓ FÓNOD ZOLTÁN o> in O) < ő 2 < •J u S cn O Z < t