Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-31 / 149. szám, péntek

H

ódmezővásárhely a legjellegzetesebb magyar város. Évek hosszú során keresztül megyeszékhely volt a ma járási joggal rendelkező 54 ezer lakosú város. Harmincöt kilométerig terjedő határa van. Lakosságának többsége a mezőgazdaságból él. A török világ után csak üszkös romok maradtak a városban. Az elbujdosott jobbágyok félve szállingóztak elő a mocsaras nádasokból. Nemcsak a töröktől, saját földesuraiktól is féltek. A városig nem merészkedtek. Sárból építettek maguknak hajlékot, s lassan megkezdték az elvadult táj megszelídítését. Így született meg Békés és Csongrád megye hatalmas tanyavilága. A tehetősebb gazdák takaros parasztházakat építettek maguknak Hódmezővásárhelyen. A tanyai élet kemény és szívós. A megöregedett tanyasi gazda fiára vagy vejére hagyta a tanyát, s bért kért érte. Ö pedig beköltözött a városba, ahol a kevesebb erőt igénylő állattenyésztéssel foglalkozott. Ez az életforma részben ma is fennáll, persze a tanyasi gazdák termelőszövetkezetekbe tömörültek, de egyéni állattenyésztés ma ls folyik, s ezt értelmiségiek is müvelik. Egyik jó barátom, dr. Szabó Lajos állatorvos benn a városban, lakóháza udvarán hetven sertést tart. Okos dolog: az állam segíti az egyént, az egyén pedig az államot. EBSUSSBH Parasztvárosként Jellemeztem Hódmezővásárhelyt; külterületén az Idegen valóban ilyennek látja, de ha a belvárosba téved, ott már szép alföldi város képe tárul a% idegen szeme elé. Tágas terek, széles utcák, lombos, árnyas fák, parkok, a múltat és a jelent ábrázoló szebbnél szebb szobrok teszik vonzóbbá a város arculatát. Az alföldi városokra jellemző a hagyománytisztelet és a hagyománykeresés. Nincs olyan város az Alföldön, ahol ne lenne Kossuth-szobor. Nincs olyan értelmiségi ház, ahol ne lenne négy-öt eredeti festmény, szobor, népművészeti tárgy. Szabó Lajos állatorvos szobái falát eltakarják az eredeti festmények. A könyvespolcokon szobrok, népművészeti tárgyak díszelegnek. így van ez másoknál is. Jártam egyszerű emberek otthonában, náluk is láttam két-három eredeti festményt, szobrot, de Csehov, Tolsztoj, Gorkij, Balzac, Móricz, Németh, Kodolányi és mások könyvei is megtalálhatók lakásukban. A nagyfokú kulturáltság, művelődési igény Hódmezővásárhely igazi énje. Nem véletlen, hogy ott-tartózkodásomkor ez kötötte le figyelmem. Oly nagy művészek éltek itt, mint Pásztor János és Medgyessy Ferenc, vagy a még élő fiatal, tehetséges festő: Fejér Csaba és Meszlényi János szobrász. A város jeles költője, az irodalmi élet szervezője Moldvay Győző ma is sokat tesz a szellemi élet országos méretű és színvonalú gyarapításában. Nemcsak hazai Írókkal, művészekkel, a szellemi élet nagyjaival tart fenn kapcsolatot, hanem a külföldi magyar értelmiségiekkel és írókkal is. Veres Péter 1966os csehszlovákiai útja után Hódmezővásárhelyen tartotta meg első élménybeszámolóját. Igen szívéhez nőtt a város, akárcsak Németh Lászlónak, aki éveken át itt tanároskodott. Itt szerezte az Égető Eszter élményanyagát. Kodolányl és Szabó Lőrinc nevét és emlékét is híven őrzi az a kedves szép város. ,HlÉPMÜvéSZÍ f•WSUR m Hódmezővásárhelyen sok a látnivaló, de most már hadd szóljak Magyarország legnagyobb élő fazekasmesteréről, Vékony Sándorról, aki 1956ban megkapta a legnagyobb kitüntetést, a „Népművészet mestere" címet. A ma 54 éves mester 42 éve dolgozik szakmájában. Az Agyagipari KTSZ Népművészeti Együttes tagja. Elmesélte a fazekasmesterség szépségét, minden nehézségét, mert bizony nehéz munka a Miska-kancsók készítése. Be is mutatta golyóscsapágyon forgó korongján. — Türelmes az agyag, de aki vele dolgozik, még türelmesebb — mondja, miközben ügyes ujjai között formálódik a híres Miska-kancsó. Megformálása öt percig tart. A mester még egy maréknyi agyagot tesz a korongra, és kész az agyagtál. Csak egy percig tartott. Látszatra könnyű munka, de ahogy a mester mondja, erős karizom, lábizom és mellizom kell hozzá. No meg ami a lényeg: szív kell a művészethez. Az agyagformálást meg lehet tanulni, de igazi tehetség kell ahhoz, hogy valaki művészi tárgyat formáljon az agyagból. Az agyagedények művészete féltve őrzött titok volt. Tapasztalatokat gyűjtve mindenki maga tanulta meg. egyik mester sem tanította rá tanítványalt. Akiben szív, tehetség és kitartás volt, művész lett, a többiek fazekasmesteri színvonalon maradtak. Vékony Sándor tíz évig kísérletezett a Miska-kancsó csodálatos, a világon páratlan zöld színének a kikeverésén, míg végre sikerült olyan mély, fénylő zöld színt nyernie, amely a Miska-kancsót világhírűvé tette. A napon ezüstösen fénylő fekete szín kikeverésével is két évig kísérletezett, egy barna színen öt évig dolgozott. Amikor azt kérdeztem, elárulta-e már gyönyörű színeinek titkát, mosolyogva jegyezte meg: — Ezt majd akkor árulom el, ha nyugdíjba megyek. Szakmánkban ez ősi szokás, amelyhez én is hü maradok. Van egy nagyon tehetséges lánytanítványom, most Brüszszelben folytatja művészt szinten a fazekasmesterséget. Kért, hogy áruljam el a zöld szín titkát. Sok tanítványom közül 6 a legtehetségesebb, szerettem is, levelezünk művészi kérdésekről, de ezt neki sem árulom el. Mindezt olyan kedvesen, mosolygó arccal mondja, hogy az embert meggyőzi őseinek igazáról. A fazekasművészet nemcsak a színek összeállításától, hanem a száradástól, égetéstől és főként a mázolástól is függ. Az égetésnél pontosan be kell tartani a kellő hőfokot, amilyet az agyag és a festék is megkíván. Vékony Sándor népművész ebben is igazi mester. Negyvenkét év alatt csak egyszer történt meg vele, hogy égetéskor 15 százalékos selejtje volt. — Mindig a magam örömére, kedvtelésemre csinálom az anyagot. Nem érdekel, menynyit kapok értük. Ez is egyik titka művészetemnek. Igen, a művészetnek sok titka van. Ezt csak az igazi művész tudja igazán. A valóban művészi alkotás rangot, nevet szerez mesterének. Vékony Sándor nevét a világ minden táján ismerik a népművészet kedvelői. Csehszlovákiában is volt már kiállítása. Itt ismerkedett meg Moravský és Bizmájer fazekas népművésztársaival, a Modor vidéki népművészettel. Az egyik külföldi látogató ezt jegyezte be a kiállítás emlékkönyvébe: „A kiállítás ízléses, szép kivitelű. Különösen megkapó Vékony Sándor népművész finom munkáinál a színek összhangja. Sok ilyen kiállítást szeretnék látni". Én ugyan nem láttam a kiállítást, de legszebb munkáinak gyűjteményét igen. Valóban lenyűgöző, művészi élményt nyújt valamennyi alkotása. Ilyen a Miska-kancsó, a Kanta-korsó, a többlyukú Csali-korsó, a Betyár-pohár, mely nevét hegyes talpától kapta. Tartalmát egyszerre kell kiinni, mert ha leteszik, felborul. Szép a a Koma-csésze is. Ez ételhordó agyagedénykészlet, betegágyasoknak hordták benne az ebédet. Elragadó a Juhászkutya-butykos és a duplafülű, áttört falú Kanta-korsó, a Csikmák, a tésztaszűrő, amelyet Hódmezővásárhely környékén ma is használnak. De ki tudná felsorolni mindazt a sok művészi tárgyat, amelyet Vékony Sándor hűséges élete párjával 42 év alatt alkotott?! Én csak ízelítőt adtam belőlük. Ha utunk Hódmezővásárhelyre visz, ismeretlen ismerősként kopogtassunk be Vékony Sándor népművész szerény hajlékába, amely sok szép kincset őriz az utókornak. A fazekasmesterség művészetének Magyarországon ő egyik utolsó és egyben legméltóbb művelője. A HÍRES MISKA-KANCSO, KOMA-CSÉSZÉK ÉS MAS MUNKÁK. • " - " - -' - ' • - mm Régebben Is jártara Kelet Nigériában, most azonban olyan érzéssel keltem át a Niger folyón, jmintha valamilyen ismeretlen, kifürkészhetetlen vidékre kerülnék. Enuguban, a Keleti Tartomány, vagyis Biafra fővárosában szállodai szobámban felhívott Herbert. Figyelmeztetett, bogy mindjárt felkeres. Herbert Unegbnval még 1962-ben Moszkvában isemerkedtem meg, amikor a nigériai küldöttség tagjaként részt vett a béke- és leszerelési világkongresszuson. A West Afričan Pilot munkatársa volt, s mindnn egyes cikke, melyet Uno Habib írói álnévvel jelzett, beves vitákat váltott ki. Herbert Unegbu most a Keleti Rádió egyik vezetője. Szállodai szobámból lementünk a bárba — szellős csarnok volt egy kék vízmedence partján. — Mi újság Lagosban? — érdeklődött Herbert, mihelyt leültünk. Elmondtam tapasztalataimat. — Es itt milyen a hangulat? Asztaltársam szinte várt erre a kérdésre. A tartózkodó, tréfálkozó Herbert hirtelen kirobbant: — Sohasem ismerjük el a lagosi kormányt. Gowun az északi hűbérurak szervezte lázadással jutott hatalomra, az ő nevükben knrmánynz. Mi pedig . . . Sokat beszélt a keletiek ellen északon szervezett programról, a holtak, sebesültek, íregnyomorítottak ezreiről. Vá'atlannl telefonhoz kérették Herbertet. Felfigyeltem, hogy a közelben oroszul beszélnek. Két nigériai sörözött, s amikor feléjük fordultam, mosolyogva integetlek. Kiderült, hogy mindketten a moszkvai Lumumba Egyetemen végezték főiskolát tanulmányaikat, ai egyik orvos, a másik mérnök. Mire Herbert visszatért, mi már javában vitáztunk. Csak egyetlen egy kérdést tettem fel nekik: — Vajon nem túl erős-e Kelet-Nigériában a sovinizmus, s nem kerültek e hatása alá a különben haladó nézeteket valló fiatalok? Kerekedett is ebből vitai Végül arra a következtetésre jutottak, hogy senki sem tudja, hová vezethet a sovinizmus. — De értse meg, népünknek ezt nem könnyű megmagyarázni. Számukra az északiak — a feudálisuk és az egyszerű emberek is Bgsformák. ABA, A VÖRÖS VAROS Azt mondták, miHtegy kétmillió menekült él Biafrában, amelynek a „nagy menekülés" előtt mintegy 12 millió lakosa volt. Azt hiltem, munkanélkülieket, nyomorúságos menekülttáburokat fogok látni. Knrántsem. Egyetlen tétlenkedőt, egyetlen sátrat sem láttam. Biafrában mindenki épít, aki nem katona. A menekülteket városok, falvak, családok szerint széthelyezték. Őserdőket irtanak, új földterületeket tesznek termővé. Kedvező feltételekkel több százezer keltetett csirkét kaptak az államtól s baromfit tenyésztenek. A munkások, a klskereskudők, a tisztviselők mind felkarolták a menekültek ügyét. Nehezebb volt megmozgatni az üzletembereket. Az egyszerű emberek azonban a kölcsönösség régi szokása szerint segítik egymást. Szemet gyönyörköd tető látvány a lázas építkezés, de kellemetlen, hogy minden ötven mérföldön igazoltatnak és ellenőrzik az autókat. Az egyik ilyen ellenőrző állomáson ismerkedtem meg Paul Nwokedyvel, vagy ahosy ilt nevezik P, Key jel. Nem tudom, mikor hallottam először, bogy Nigéria egyik legnagyobb városát, Abát „vörös városként" emlegetik. Itt él P. Key, a neves ügyvéd, a még IronsI tábornok kormányzása idején feloszlatott Nigériai Szocialista Munkás—Paraszt Párt vezetőségi tagja. Itt született e párt volt elniike, Uche Omo ügyvéd is. Mindkettő jük ügyvédi irodája a párt lapja, az Advance (Haladás) helyi szerkesztőségének és a Nigériai—Szovjet Baráti Társaság épületének szomszédságában van. A város erősen baloldali, erősek a szakszervezetek. Ohiaeri doktor, aki az NDK-ban sze rezfe meg orvosi diplomáját, egyike volt a Nigériai—Szovjet Baráti Társaság alapítóinak. Most arról álmodozik, hogy „szocialista" kórházat létesítsen. Amikor megkérdeztem, miben látja a különbséget a „szocialista" és a kapitalista kórház között, ezt válaszolta: — A szocialista orvostudomány célja az emberek gyógyítása, a kapitalistáé nyerészkedés szerencsétleneken. Míg régebben Kelet-Nigériában gátolták a szocialista eszmék terjesztését, most Ojukwu alezredes, biafrai államfő nyilvánosan kijelentette, hogy a fejlődés nek csak egy útját látja, a szocialista utat, s hogy a társadalmat úgy kell felépíteni, hngy se gazdagok, se szegények ne legyenek, senki se élősködhessek mások bőrén. Blafra lakossága aktív politikai életet él. Az Advance nagyon keresett lap. Az emberek — a háború közepette — új eszméket keresnek, nem a „pragmatikus szo cialista" Michael Okpara eszméit, nem a „brit demokrácia" vagy az „amerikai életmód" eszméit. Ám látni kell az útkere sőkkel szemben álló erőket is. Ezek elsősorban az elmozdított politikusok. Egyesek a vörös Abában is hallatták szavukat. Itt azonban süket fülekre találtak, mert már a puszta nevük gyűlöletes. A régi nevelésű tisztviselők is Biafrában telepedtek le, miután kénytelenek voltak elhagyni lagosi meleg helyeiket, s ők most a legszélsőségesebb soviniszta nézetek hirdetői. Végül a nyugati hatalmak ügynökei sem tétlenek: rágalmazzák a haladó elemeket, cselszövő praktikákat űznek a baloldaliakkal szemben. Saját szememmel láttam az Enuguba látogató nyugatnémet nagykövetet, amikor bizonyos személyiségeknek különféle „ajándékokkal kedveskedett". Néhány nap múlva aztán ódi vatú szovjetellenes karikatúrák jelentek meg a Nigérián Outlookban. Biafrában nacyon erős az amerikai propaganda. A „békehadtest" tagjai, sok amerikai misszionárius és öt amnrikaí kőolajtársaság képviselői védelmezik Itt az Egyesült Államok érdekeit. 1968. V. 31. J KC