Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-01 / 120. szám, szerda

Köztársaságunk bölcsője - így él a köztudat ban - ai első világháború idején külföldön ringott. Kevésbé közismert azonban, hogy idehaza a munkásság ugyancsak a köiös csehszlovák haza létrehozását szorgalmazta. S nem a biztonságos külföldön - hanem otthon, csend örszuronyok fenyegető közelségében, statárium idején. A köztársaság megalakulásának egyik elöhirnökét, egyik első szikráját, Liptovský Mikuláš-i ötven év előtti május elsejét eleveníti fel Ján Biskup elvtárs, az egykori bőrcserző munkás. BECSAPTAK A HATÔSAGOT Liptovský Mikuláson és környékén sok volt annak idején a bárcserzőüzem. Ezekben a kisebb-nagyobb gyárakban készült az osztrák-magyar hadsereg bőrfelszerelésének nagy része — szíjak, nyergek, hevederek, talpbőrök, patrontáskák s miegymás. A vidék gyárai a hadiüzemek jellegét kapták: katonai parancsnokok parancsoltak, katonai fegyelem uralkodott, tőt, az 1918. évi áprilisi sztrájk után statáriumot Is hirdettek. Mindennemű megmozdulásnak egyetlen megtorlása volt csupán: „Elégedetlen vagy? Mars ki a frontra!" Az áprilisi sztrájk irtán azonban ezt a fenyegető ijesztgetést már másképp értelmezték a munkások. Az emlékezetes sztrájk idején katonai ellenőrzés jött az egyik gyárba, s az inspekciót végző tábornok felsorakoztatta a munkásokat. Megkérdezte az elégedetlenektől: „Ki akar a frontra menni?" Ahogy az emberek sorban álltak a gyárudvaron, mind egy száMg kiléptek. Inkább a frontra jelentkeztek, mintsem az embertelen gyári viszonyokat tűrték volna tovább. A fronttal való ijesztgetés akkor vesztette el hatását. Ilyen, mindenre elszánt végső elkeseredés hangulatában közeledett a tizennyolcas év május elseje. Már nem volt mit veszíteni. A munkásság felvonulási engedélyt kért a hatóságoktól. Ezek megszabták a felvonulás útirányát, s m-ivel tartottak az elkeseredett hangulattól — a felvonulást engedélyezték. A nagygyűlés színhelyéül a Fekete Sas-vendéglő udvarát választották. A hatóságok képviselője - a - járási parancsnok ugyancsak részt vett a gyűlésen. Ján Biskup és a többi ifjúmunkás — mert Mikuláson okkor már murtkásifjúsági egylet, tornaegylet és egyéb szervezett munkáskor létezett — a felvonulást megelőző éjszakákon titokban nyomtatott röplapokat hordott szét a környéken, míg mások a hivotalosan nyomtatott és nyilvánosan teljesztett legális plakátokat ragasztották. A gyűlést nyilvánosan hívták egybe, tartalmát azonban titokban ismertették az emberekkel. Az ötven év előtti május elseje minden zavar nélkül zajlott le. Hogyon volt ez lehetséges? Igy: A FEKETE SASBAN A felvonulók annak rendje és módja szerint bevonultak a Fekete Sas udvarára. Sokan künn rekedtek, mert a hely kicsinek bizonyult, hiszen a résztvevők száma a várakozáson felül kétezernél is többre emelkedett. A vendéglő erkélyére a felvonulás szervezői Kusenda, Maršalko, Kormon, dr. Srobár léptek. Szlovákul mondták a beszédeket a háborút, a drágaságot, az alacsony béreket, az élelmiszerhiányt ostorozva. És egyhangú határozatot fogadtak el. Ennek hat pontját érdemes ismertetni: Igazságos békét, nemzeti önrendelkezési jogot, általános titkos választási jogot, nyolcórás munkaidőt és a feketézők elleni intézkedéseket követeltek. A résztvevők meglepetésére mindezek a követelmények nem kellették fel a jelenlevő hatótági emberek gyanúját. Nem avatkoztak be. Incidens nélkül zajlott le az a május elseje, amelyen hazai földön először hangzott el a követelmény, hogy a cseh és szlovák nép közös hazát olakítson. A határozatot elküldték a külföldi ellenállási mozgalom vezetőinek. HÁROM NAP MŰLVA a liptói munkások követelménye napvilágot látott o külföldi - francia, angol - sajtó hasábjain. A hatóságok csak akkor döbbentek ró, hogy orruk előtt a Monarchia megszüntetését, új ország létrehozását követelték. Mégpedig a háború, a statárium, minden óvintézkedés ellenére. A járási parancsnok nem tudott talán szlovákul, hogy nem értette, mit mondanak a májusi gyűlésen? Nem tudott, az igaz, de a mondottakat lefordították neki. Csakhogy bürokratikus agya képtelen volt felfogni miről is volt szó. Az önrendelkezési jog alatt ki tudja mit értett szemellenzős feje! Talán munkásegyletek jogaira gondolt, amikor a nemzeti önredelkezésről volt szó. De megértette azután, amikor Budáról o fejére zúdult a szidás. Azon nyomban letartóztattatta a felvonulás szervezőit. Csakhogy ezek védekeztek: „A gyűlésen ott volt a járási parancsnok, ha valami nem volt rendben, feloszlathatta volna a gyűlést. Ha ezt nem tette, akkor minden rendben volt, így hát semmi rosszat nem tehettünk." Saját ostobaságát a parancsnok, persze, nem vallhatta be ... 3 .2. I'S A szervezők ugyan börtönben maradtak, de a munkások megtanultak valamit: a legszigorúbb rendszert is ki lehet játszani. Nem csoda, hogy éppen itt, Liptóban zajlott le ugyanaz év decemberében - immár az alakuló Csehszlovák Köztársaságban — a nagy tüntetés, amelyen nem kevesebbet, mint szocialista köztársaságot követeltek a munkások. BISKUP BÁCSI hatvannyolc éves nyugdíjas már. Szívesen emlékezik vissza a régi időkre, amikor a forradalmi lendületben új ország született. Most vallja be Éva néni, a felesége, hogy bizony azon az emlékezetes május elsején ő is ott volt, tizenhat éves munkáslány korában. De akkor még nem ismerték egymást. Csak később a munkásegyletben találkoztak. S azután negyvenkét évig nem mozdultak egymás mellől ... Régi családi fényképeket nézegetünk. János bácsi bátyja Kun Béla hadseregében harcolt a Magyar Tanácsköztársaságért, sógornőjét Salgótarjánban végezték lei a fehérek . . . Ján Biskup és felesége sorsa is forradalmi harcokban, sztrájkokban alakult tovább. A sok évi harc megtanította az öreg kommunistát arra, hogy sikert a párt csak akkor ért el, amikor a teljes igazságot tárta az emberek elé. Éppen az igazsággal, az igazságosság követelményével nyerte meg híveit. Ezért beszél ma igy: — Annak, ami ma történik, be kellett következnie. Enélkül nem mehettünk tovább. VILCSEK GÉZA PRÁGAI LEVÉL CL Veacet-tét izjtélife A prágaiaknak ls megvan a maguk l.oeh Ness-i szörnye, mégpedig nemcsak a mátyásnapi búcsúkor, hanem közvetlenül a Vencel-téren ls. Így hívják ugyanis a villamos-jelüljárót a tér közepén, amelyet a kohóipari szerelővállalat épített. A kilátás a Loch Ness-t szörnyről érdekes és úgyszólván mindig más. Vagy hat méter mélységben már jó néhány hónapja szorgos munka folyik itt. Az odalenn dolgozó bányászok, védősisakban dolgoznak j mindenki szeme előtt szorgoskodnak, így tehát kénytelenek betartani a védelmi előírásokat!, zúgnak a légsűrítők és a betonkeverő gépek. Az ember innen megpillanthatja néhány vencel-téri ház lábát, vagy sarkát. A házak előtt a talajt merően-egyenesen lekanyarították, csak imitt-amott ütközik szemünkbe egy gáz- és vízvezeték vagy kábel. A gödör idővel megtelt keresztgerendákkal és betonnal. Egyik-másik oldalt, a fákon színes pántlikák jelentek meg, mert a munkások „bokrétaünnepet" tartottak. A technikusok szerint a Loch Ness-i szörny egy vasbeton csarnok-szerkezetű aluljáró tíz lépcsőházzal, amelyek közül nyolcat mozgólépcsővel szerelnek fel. Odalenn üzletek és egyéb csábító intézmények lesznek, így tehát a látogatók kezdetben aligha kívánnak majd napvilágra kerülni innen. A számítások szerint az aluljárón óránként harmincezer ember haladhat át mindkét irányban. Mindazt pedig a Katonai Tervezőintézet dolgozói gondolták ki és tervezték meg, s ha minden rendben megy — úgy mint eddig — az emberek 1968-ban már használhatják az aluljárót. Nem minden érdekesség nélkül való, hogy az aluljárót épp ott építik, ahol 1680 óta J. j. Bendl Szent Vencel szobra áUt. Ez a szobor jóval kisebb volt a mai szobornál, amelyet a tér felső végén helyeztek el. A tér Csehország hagyományos patrónus szentje után kapta nevét 1848-ban, a fokozottabb nemzeti öntudatosodás időszakában. A Vencel-tér közepén, körülbelül ugyanitt fedezték fel egy régi kőház, valószínűleg a „bódé-színház" romjait, amely a levéltári adatok szerint a Lóvásár-téren állt. A Lóvásár-tér, a jelenlegi Vencel-tér valaha a prágai Újváros kézműveseinek és kereskedőinek központja volt. Mikor a munkások és régészek lehántották a tér aszfaltburkolatát — ez volt az első réteg, a mai kocsiút — s feltárták a gránitból épített utat, majd amikor ezt és a sziklarögökből álló úttestet ls eltávolították és szürkés homokréteghez értek, majd ez alatt három méterrel jó szántóföldre leltek — a különböző rétegekben érdekes tárgyakat találtak. A sziklaréteg alatt vagy egy méter mélységben mind keresztben, mind hosszában átfúrt fenyőtörzsekre akadtak. A csövek mérete 22 és 45 centiméter. Ez volt a régi prágai vízvezeték 1495-ből, amikor Londonban még híre sem volt vízvezetéknek. A csövek a Sitkovi vízműből Ja mai Mánes híd mellett feküdt j több kútba vezetlek. A prágai levéltárak régi metszetein láthatjuk, hogyan fúrták át a fenyőtörzseket és helyezték el azokat a földben. A talajrétegek és a kövezet rétegei évszázadokról „számoltak be", amelyek erre a helyre rányomták bélyegüket. Találtak itt sarkantyút és nyilat, szöget és patkót, mindet a kézművesek apró kézjegyével ellátva. Bőrkészítményeket, csontból készült tárgyak maradványait — fésűket, elmésen fogazott kulcsokat, kanalakat és késeket — egyszóval számtalan fémtárgyat. Széjjeltört üvegedényeket és gyönyörűen színezett kerámiát a XVI—XVII. századból. Ki ivott vajon utoljára ebből á barna kancsóból, amelyet zöld sávok ékesítenek? Milyen Italt tartalmazott a kancsó? Vizet, bort, méhsert, vagy árpalevet? Mivel töltötték meg ezt a XVI. századból való üvegedényt? Illatszerrel, gyógyszerrel, vagy netán méreggel? Pénzérméket ts leltek itt. Es a legkülönfélébb állatok csontjait. Természetes, hisz itt piac volt, egykoron lovat, sertést, baromfit árultak. Akad itt továbbá halszálka, cseresznyemag, őszibarackrnag, mogyoró- és dióhéj, fadarab, uborka-, szőlő- és kendermag. A régészek mindezeket a tárgyakat összegyűjtötték, s kiállítást rendeztek belőlük a prágai Városi Múzeumban Ja florenci autóbuszmegállóval szemben eső parkbeli épületbenf, hozzátették az aluljáró tervelt ls és meghívták a látogatókat. Ha igaz, hogy május első éjszakáján Prága valamennyi szobra életre kel fmint mondják, nem tudják hidegen nézni a szerelmesek tüzes Játékait és diszkrét módon maguk is „körültekintenek" a városban), úgy az idén alighanem IV. Károly ktrály is eljön megtekinteni hídja felől a Lóvásárteret, amely az 6 akaratából épült, mint Prága város új felének része. „Ml Károly, Isten kegyelméből római ktrály etc. és cseh király, Oj várost kívánunk teremteni... AzOr 1347. esztendejének április havában," olvashatjuk az alapító levélben. Az idén ugyan még aligha, ám a következő esztendőben már könnyen találkozhatunk vele, mtnt a Lóvásár tér aluljárójának mozgólépcsőjén szemléli má- f /Jf «,/ / jus éjszakáján az új világot. Egykorú fénykép: május elsejei tüntetők • Fekete Sas vendéglő udvarán.