Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-28 / 146. szám, kedd

ľ 3e\fomJ^ínm^Sac^ Áz igazság és az emberiség nevében A közvélemény türelmetlenül várja • személyi kultusz Idején az ártatlanul elitéltek rehabilitálását szabályozó törvényt. A tervezetet már kidolgozták s elveit a Nemzetgyűlés alkotmányjogi bizottságában a képviselők a minap élénken megvitatták. Miről szól ez a törvényjavaslat? Mindenekelőtt megállapítja, hogy kik azok t jogsértett személyek, akikre a törvény vonatkozik. Ezek közé tartoznak a politikai és gazdasági „bűncselekményért" igazságtalanul elitéltek, az indokolatlanul üldözött földművesek, iparosok ás kereskedők. Az új törvény vonatkozik továbbá a munkatáborokba. kényszermunkára, beosztott, bűncselekményt el nem követő egyénekre ls. A legfontosabb problémák egyike, milyen módon történjék az igazságtalannl meghurcoltak rehabilitálása? Az egyik változat értelmében az íj törvény bizonyos bíróságoknak (pld. állami b(róság) a deformációk idején hozott ítéleteit mind érvénytelennek nyilvánítaná, anélkül, hogy a jogsértettek kérelmezzék rehabilitálásukat. Ennek az eljárásnak azonban több hátránya is van. Például az is, hogy a törvény a kártérítési igényekkel nem foglalkozhat. Miután ez a megoldás nem volna teljesen kielégítő, a javaslat további változata szerjnt a bíró ságnk gyorsított eljárás keretében a sérelmezettek kérelmeit külön-külön, tehát egyénileg vizsgálnák felül. A számítások szerint ebben az esetben 70 000 ügynél is többet kellene áttanulmányozniuk és letárgyalniuk, ami rendkívüli megterhelést és időveszteséget jelentene. Ezért a szakemberek • kombinált megoldást javasolják, a már emiitett két lehetőség összeegyeztetése mellett emelnek szót. Ez annyit jelent, hogy csupán a nagyobb horderejű ügyeket tárgyalnák le egyénileg, a többi sérelmes ítéletet pedig általánosan érvénytelenítenék. A törvényjavaslat abból az elvből indul ki, hogy a bírósági Ítéletek felülvizsgálása kizárólag a bíróságok dolga. Elejét veszi tehát bármily előzetes döntésnek vagy a bírósági eljárás bárminemű befolyásolásának. A rehabilitálást ügyeket az egyik változat értelmében a kerületi bíróságok külön tanácsai tárgyalnák. Ezeknek a bíróságoknak a tagjait a Nemzetgyűlés választaná a hivatásos bírák közül. A másik javaslat szerint a sérel ines ítéleteket külön erre a célra kijelölt bírósásnk vizsgálnák felüt. Az ti) jogszabályok az igazság talanul elitéltek kártérítési igé nyeire is kitérnek. Ez a probléma ugyancsak többféleképpen volna megoldható. A képviselők feladata. hogy a legigazságosabb és a legemberibb megoldást válasszák. -km— Uj mOanyagfeldoigozó gyár A műanyagok világában régóta ismertek a poliészterek. A szakemberek sokoldalúságukról ismerik őket, a nagyközönség pedig a belőlük készülő szintetikus szálas anyagok — terilén (Nagy-Britannia), a lanon |NDK), a decron (USA) stb. — nevei alatt ismerkedett meg kiváló tulajdonságaikkal. Nem kevésbé nagy az érdeklődés a poliészterselyem iránt, amelynek hazánkban is nagy jövője van. Egy évvel azután, hogy a humennél CHEMLON gyárban megkezdték a műanyag-textíliák gyártására szolgáló részlegek bővítését, ma a nyugatszlovákiai Senica nad Myjavou-! selyemgyárban is újabb — nem kevésbé jelentős — alapkőletételre kerül sor. A szokástól eltérően nem arról akarjuk most tájékoztatni olvasóinkat, hány négyzetméteren terül el az új gyárrészleg, mennyi új munkaerőt foglalkoztat majd, mekkora a beruházások visszatérülési ideje, hanem sokkal reálisabb körülményekre hívjuk fel a figyelmet. A vegyipari üzemek tervezésével és mérnöki szolgáltatásainak lebonyolításával foglalkozó bratislavai CHEMPIK ugyanis — az eddigi gyakorlattól eltérően — az új gyár létesítésével kapcsolatban nemcsak a kivitelezési tervek elkészítésére kötelezte magát, hanem arra is, hogy felelősséget vállal az építkezéséért és a szerelési munkáért is egészen a próbaüzemeltetés befejezéséig. Oj mozzanat ez a tervezőintézetek munkájában, amelyet feltétlenül népszerűsíteni kellene és más területeken is bővebb teret kellene teremteni számára. Számos jó hírnévvel rendelkező vállalat vesz részt az új műselyemgyár kivitelezésében, egyebek között a bratislavai Hydrostav, mint főszállító, továbbá a plzeüi Skoda Művek, a prágai CKD, a bratislavai EMZ, a brnói Chepos, a prágai ZPA, a bratislavai Termostav stb. Az egyik legfontosabb partner azonban a holland AKU (Algemene Kunstzijdene Uniej társaság, amely a technológiai berendezések nagy részét fogja szállítani. Ki kell emelni, hogy az új gyárból olyan termékek — kész polieszterselyem és granulált állapotban levő polieszter — kerülnek ki, amelyek a világpiacon is keresettek. Mindkét áruféleségnek a termelése eléri az évi 3000 tonnát. Tekintettel arra, hogy a poliesztergyártmányok előállítása meglehetősen bonyolult, a gyár felépítésére előirányzott beruházások is tekintélyesek: a költségvetés szerint 441 millió koronát tesznek ki, amiből 130 millió korona az építkezésekre, 300 millió pedig a gépi-technológiai berendezésekre esik (az utóbbi összegből 150 millió koronát a külföldről behozott berendezésekre fordítunk). Megszoktuk már, hogy senki sem vette túlságosan zokon, ha megkésett egy-egy gyár üzembe helyeeése, legfeljebb kötbért fizettünk, vagy másképp „egyenlítettük ki" a késést. A holland AKU cég azonban most szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy a szerződés megkötése után legkésőbb 18 húnapon belül meg kell kezdeni a próbaüzemeltetést — csak iiyen körülmények között optimális számára a szállítás. Csupán hosszas tárgyalások után értük el, hogy beleegyezett a 21 hónapos határidőbe, amely 197U. január elsején végződik. Nagy feladat vár tehát az építkezésben részt vevő valamennyi vállalatra, hogy idejében — a külföldi partner ütemtervével összhangban — teljesítsék feladataikat. DÓSA JÓZSEF A feliratok első látásra arról tanúskodnak, "hogy az illető nem tudott helyesen magyarul. Ám alaposabb elemzés után az derül ki belőlük, hogy a tettes szándékosan variálta a szórendet, s rontotta el a helyes magyarságot. Minden valószínűség szerint mind a két nyelvet tökéletesen bírja. Erről tanúskodik egy fenyegető levél ls, amit Turján Stefan áttelepültnek címeztek. Szószerinti szövege a következő: Magyar koronáért most már felelni fugszü! Jól nézdmeg (egybeírva), hogy mely fa a legmagasabb, ahol lógni fogsz Oeákin Istenid (d-vel) az anyádnak. A fenyegető levél történetét is megtudtam. A háború befejezése után Turján Stefan, mint milícia-parancsnok leromboltatta a templom közelében épült hősök emlékművét, amelyen magyar állami címer díszelgett. A levélíró erre a címerre céloz. Magyar fül első olvasására meg sem érti a szöveget, mert a magyar címer helyett soha sem használja a korona szót. A korona mindenkor korona, a címer pedig címer. Az ezután következő mondat szórendje is szándékos ferdítéseket mutat, s az „Istenid" szó végén a tárgyragot helyettesítő „d" betű pedig olyan szlovakizmus, ami csak Jókai és Mikszáth regényeiben szokott előfordulni. Ezt a levelet szándékosan elváltoztatott kézírással írták, ráadásul minden betűt még egyszer körülhúztak az írószerszámnak használt ceruzával. Erről a nyomozó hatóságok embere pedig a következőket mondta: „Csak olyan ember lehetett, aki tisztában van V. 28. a rendőrségi írásszakértők munkamódszereivel és tudja, 5

hogy az így körülhúzott írás már nem szolgálhat alapul az összehasonlításra." 1988 A levél és a falakra mázolt feliratok ugyanarra a személyre vallanak. A tettes minden jel szerint tökéletesen ismeri mindkét nyelvet, s a szórend cserélgetésével leplezi nemzetiségét. A levélben ejtett primitív egybeírás (nézdmeg) s a két s-sel írt" legmagossabb" szó is szándékosság gyanánt hat. Jókai avagy Mikszáth regényből lopott szlovakizmus a magyar irodalom, ismeretére vall. Ismerte a DUSLÖN köröztetett memorandumot, s tettét annak szélsőséges vádaskodására és követeléseire való reakcióképpen követte el, vagy egyenest bizonyítékot akart szolgáltatni a magyarok irredentizmusára vonatkozóan. Ha igaz . a nyomozóhatóság emberének állítása a levélre vonatkozóan, akkor már vagy dolga volt a rendőrséggel, vagy maga is a rendőrség kötelékében szolgált. Akármi is volt közvetlen indítéka, cselekedete hosszadalmas előkészületet és indulatmentes állapotot követelt, mert a mázolás a már említett éjszakán körülbelül éjféltől hajnali négy óráig tartott. A szemtanúk állítása szerint nem falubeli ember volt. Egy asszony szemtől szembe találkozott vele, sőt a tettes szólt is hozzá néhány szót, mégpedig szlovák nyelven. A feliratokat szürke míniumfestékkel mázolták a falakra. A festéket tartalmazó ötliteres edényt az egyik nyomozó meg is találta. Sajnos, a tettes egyetlen ujjlenyomatot sem hagyot hátra rajta. Ogy látszik ez sem véletlen, hanem egészen tudatos óvatosság következménye. A provokátor a festékhez bárhol hozzájuthatott, akár a deáki állami gazdaságban, akár a vágselyei üzemben, de legkönnyebben a DUSLO-ban, ahol állítólag eléggé felületes az ellenőrzés a kiadott és fel tíem használt festékeket illetően. A provokatőr átgondolt terv alapján, hideg, józan fejjel dolgozott. Egyetlen célja nemzetiségi torzsalkodások és ellentétek felszítása volt. Akár magyar, akár szlovák, kezére játszik a memorandum szerzőinek, akik a helyzetet úgy értékelik, hogy a magyarok az ötvenhatos eseményekhez hasonló vérengzést akarnak rendezni. Egyébként nagyon magános és kétségbeesett lény lehet, aki ilyesmire vetemedik, és azt hiszi, hogy néhány mázolmánytól a 20 év óta békességben élő magyar és szlovák dolgozók egymás torkának esnek. A DUSLOban és Deákin is, mind a két nemzetiség egyforma felháborodással ítéli Hl a tettét. Alig három hónap választ el bennünket a tornóci tüntetés és nagygyűlés harmincadik évfordulójától. A Művelődés- és Tájékoztatásügyi Megbízotti Hivatal, értesülésem szerint, már előkészületeket tett az évforduló nagyszabású megünneplésére. Harminc év múltával újra összegyűlnek majd a mátyusföldi és csallóközi munkások, becsületes szövetkezeti parasztok, kommunisták, szlovákok és magyarok, hogy újra hitet tegyenek a szocializmus és a köztársaság egységének eszméje mellett. Ilyen évfordulót csak tiszta szívvel és csak az internacionalizmus jegyében lehet megünnepelni. Épp ezért arra kérjük a DUSLO dolgozóit, a vágsellye környéki és deáki dolgozókat, kommunistákat és pártonkívülieket, vessenek véget minden nemzetiségi torzsalkodásnak, ne üljenek fel a provokatőrök aknamunkájának. A tényleges problémákat józanul ítéljék meg, mert hiszen egyoldalúság és szélsőség, akár baloldali, akár jobboldali, akár a magyar, akár a szlovák dolgozók körében kap is lábra, csak árt közös ügyünknek és eleve veszélyezteti a megújhodási folyamňt eredményeit. BABI TIBOR A topofőanyi Békeüzem ez idei újdunsága az Amis védjegyű íróasztal, amelyet különféle ki vitelezésben készítenek, s különösen lakberendezési tárgyként keresett, mivel ezt a bútort tizenháromféleképpen lehet összeállítani. (Bakonyi felv.): avartan kopogtatok be. Szívélyesen fogadnak, de én kínosan feszengek. Szemük mosolyog, bátorít: Gyere beljebb, látod élünk, vagyunk, létezünk ... A balesetek régen történtek. Küzdöttünk a végsőkig. Nem volt könnyű... De nem voltunk egyedül. Ketten voltunk. Mindenre ketten ... Összefogtunk. Hát ezért sikerültl Helyet foglalok az asztalnál. Kúrák József a másik végén ül. — Tudom, mire kíváncsi — mondja. — A balesetre ... Azaz a balesetekre. Velem tizenhárom éve történt ... Zólyomban a vasútállomáson. Átszállás közben. Mindkét lábam odalett... Ancsival is ugyanabban az évben esett meg a dolog. A vasútnál dolgozott jCsehországban — mert odavalósi) mint takarítónő. A kupékat tisztogatta. Ködös este volt, Ancsi nem figyelt, lehet, hogy elgondolkodott, lehet hogy elszédült. Ma ő sem tudná megmondani, hogyan történt. Mire feleszmélt, már csak egyik lábát mondhatta a magáénak. Nem részletezi a szerencsétlenségeket, hiszen annyiszor elmondta idegen embereknek. En sem kérdezem. Nem érdekel. Az érdekel, ami utána volt, ami utána következett. És Kúrák József arról beszél. — 1956-ban került sor a második amputációra. Majd hamarosan a harmadikra, negyedikre Összesen tizenegyszer feküdtem fel a műtőasztalra. Ami még a baleset után a két lábamból megmaradt, lassan az is elfogyott — mondja, és városok, híres kórházak, híres orvosok neveit sorolja. — Igazi kálvária volt. Egyedül jártam be. Feleségem hűtlenül elhagyott a bajban. A baleset előtt bányász voltam Handlován. Egyszer egy hónapban látogattam haza. Amíg a pénzt küldöztem, addig jó voltam. Munkaképtelenségem alatt rendszeresen eljárt Handlovára és felvette a „maródpénzt". Amikor nyugdíjaztak, elváltunk. — Ugyanez történt Ancsival is. Prágában ismerkedtünk meg, Vyšehradyn, az Ortopédia utánkezelési intézetében. Először csak jól megértettük, később megszerettük egymást... Szomorú volt, elhagyta a férje, egészséges asszony után nézett. Kiskorú gyermekeit intézetbe kellett adnia, gondoskodni nem tudott róluk. Ráadásul édesanyja is meghalt. Egyedül maradt. De nem sokáig. Kladrubyn hozzászoktattak új és idegen végtagjainkhoz — a műlábhoz. Megtanultunk járni. Ne csodálkozzék, én is ... Persze, nekem különösen nehéz volt, mert nincs térdem. így mankó használatára szorulok. Azután egybekeltünk. Nem hivatalosanI Az ünnepélyes külsőségek között elhangzó esküket lejáratták előttünk. Több mint tíz éve élünk együtt, de a pecsétes okmány még egyszer sem hiányzott. Így is tisztában vagyunk azzal, mivel tartozunk egymásnak. Első dolgom volt, hogy Ancsi előző házasságából származó két kiskorú gyermekét visszahozzam az intézetből. Egy darabig Csehországban éhtünk, majd hazajöttem Ancsival és a gyermekekkel Losonca ra. Édesanyám befogadott. Kér sőbb lakáshoz jutottunk, elköh töztünk tőle. A két gyermekei mesterségre tanítottuk. Alentía a textil szakmát sajátította el, Milan mozdonyvezető lett. Miért engedték? — akarom kérdezni, de nem merem. Milan úgy látszik másképp górtSegítenek egfytnáônak éíni dolkodott. Es ök minden előítélettől mentesen hagytak, hogy maga válasszon hivatást, életpályát. Nem próbálták befolyásolni. Linc Anna megmutatja a szobákat. Máris terveikről beszélnek. Nyáron a lakás javítására készülnek. Alig egy hónapja költöztek ide. Az előbbi lakás szebb volt. De ez praktikusabb. Itt közelebb vannak az üzletek, könnyebb bevásárolni, kevesebbet kell járkálni. — Mindenük van: televízió, mosógép, varrógép, porszívó és egyéb felszerelések ... Bár a nyugdíj nem túl magas, én 593 koronát kapok havonta, Ancsi valamivel kevesebbet, semmiben sem szevendünk hiányt. Es nemsokára autónk is lesz. Tavalyelőtt második díjat — tizenhétezer koronát nyertem a sportkán. Valamit hozzáspórolunk, felveszünk egy kis kölcsönt ... A lábfékeket átcsináltatom kézihasználatra, és mehetünk ahová csak tetszikl — Hol van az mégI — nevet Linc Anna. — Őszintén kívánom, hogy sikerüljön! — búcsúzom el tőlük. Hazafelé a fényképekre gondolok, melyeket Kúrák József mutatott. Mindketten megváltoztak a baleset után. De belül törhetetlenek maradtak. Hősiesen viselik a terhet, melyet a sors vállukra helyezett. Nem hősiesség ez, hanem egyszerű kényszermegoldás. Egymásra vannak utalva. Nincs más választásuk! — mondhatná bárki. De ez az állítás csak akkor fedné a valót, ha e két ember nem szeretné egymást. Ám a szeretet, megértés és a közös megpróbáltatások erősebben fűzik őket egymáshoz, mint a papír házasság ok kötelékei. Ezért elégedettek egymással, ezért igyekeznek elfelejteni a múltat. Ezért tervezgetnek, pedig a tervezgetés sokszor nehezebb, mint az ellerf kezője. Kúrák József és Line Anna tudják ezt. Ezért segítenek egymásnak élni. ARDAMICA FERENC