Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-28 / 146. szám, kedd

A világ mezőgazdaságából A gabonatermesztés mai helyzete és jövője TAVALY Rómában különböző nemzetközi szervezetek foglalkoztak a gabonatermesztés helyzetével és jövőjével. A rendelkezésre álló adatok alapján az 1966/67-es gazdasági év búzatermesztését 281 millió tonnára becsülik. Az említett időszakban igen jó termést értek el a Szovjetunióban, ahol több mint 100 millió tonna búzát takarítottak be. A kanadaiak is rekordtermést értek el. Nyugat-Európában viszont a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt némileg csökkent a búzahozam. Délkelet-Európában, elsősorban Romániában és Bulgáriában rendkívül jó gabonatermést takarítottak be. Az ázsiai világrészben azonban, kiváltképpen Indiában és Pakisztánban, úgyszintén a KözelKeleten számottevően csökkent a búzatermés. Afrika búzahozamának csökkenését legfőképpen a szárazság idézte elő. A kínaiak termése azonban megegyezik az 1965/66-os gazdasági év eredményével. DélAmerikában, akárcsak két évvel ezelőtt, tavaly is alacsony szinten maradt a termelékenység. Ausztrália a kedvező Időjárási viszonyok és a vetésterület bővítésének eredményeként rekordtermést ért el. A nemzetközi búzakereskedelem az 1966/67-es gazdasági évben nem érte el az 1965/66os év kereskedelmi szintjét, de túlhaladta az 1964/65-ös esztendőt. A Szovjetunió behozatala — rekordtermés eredményeként — 3 millió tonnára csökkent, ami az 1965/66-os év behozatalának csak egyharmada. Az iparilag fejlett államok tavalyi behozatala csaknem azonos az 1965/66-os év behozatalával. A japánok, a dél-afrikaiak és több nyugat-európai ország tavaly azonban több gabonát vásárolt, mint tavalyelőtt. A fejlődő országok gabonaszükségletét jelentősen befolyásolták a kedvezőtlen időjárási viszonyok. Mivel India hazai tartaléka kimerült, a Nemzetközi Gabonaforgalmi Társaság 1967-ben 10 millió tonna gabonát küldött a megsegítésére. Pakisztán behozatala meghaladta a 2 millió tonnát. Algírnak, Marokkónak, Tunisznak, illetve a Közel-Kelet országai túlnyomó részének szintén emelkedett a behozatala. A világpiacon a kisebb kereslet ellenére a búza átlagos ára meghaladta a tavalyelőttit. Ennek oka azzal magyarázható, hogy a legfontosabb gabonaszállító országok tartalékai csökkentek. Az áremelkedés azonban nem volt kirívó, mivel a szállítási költségeket mérsékelték. Az előzetes becslés szerint az idei búzatermés valószínűleg olyan gazdag lesz, mint az 1966/67-es gazdasági esztendőben volt. Az iparilag fejlett országokban a tavalyihoz hasonlóan, az idén szintén termelésnövekedés várható. A fejlődő országokban viszont valószínű, hogy az idén sem lesz nagy javulás. Várható, hogy a piacra termelő országokban némileg emelkednek a búzatartalékok, ellenben a takarmánygabona-tartalékok tovább csökkennek. Kedvező termés esetén a világ búzatartaléka gyarapodna. VILÁGVISZONYLATBAN a búza idei vetésterülete nagyjából megegyezik, sőt némileg meghaladja az 1966/67-es gazdasági év vetésterületét. Kanadában megközelítőleg 19 millió tonna gabona betakarításával számolnak. Az USA 42 millió tonna, Argentína 13 millió tonna, Ausztrália pedig több mint 10 millió tonna búzatermést vár. A nyugat-európai országok hozamát 44—47 millió tonnára becsülik. A Szovjetunióban, ahol a tavalyihoz viszonyítva csökkentették a vetésterületet, általában szintén jó terméseredményt várnak. Az 1967/68-as esztendő búzakereskedelmének forgalmát még korai lenne megjósolni. Valószínűleg a tavalyitól lényegesebben nem tér el. India és Pakisztán búzaszükséglete előreláthatólag az idén is magas lesz. A Szovjetunió pedig Kanadából hozza be az importszükségletet. A japánok továbbra is jelentős búzavásárlók maradnak, és valószínűleg Kína sem csökkenti behozatalát. Az 1966/67-es gazdasági évben a betakarított takarmánygabona mennyisége 452 millió tonna volt, s ez megközelítőleg 5 százalékkal több az előző évi termésnél. A termésnövekedést főképpen a nagyobb kukoricaés árpa- hozamok révén sikerült elérni. Kukoricából 10 millió tonnával termett több, s az árpa hozama is 12 százalékkal növekedett. A LEGJELENTŐSEBB meny nyiségű búzát exportáló ÉszakAmerikában a tuvaiyi takarmánygabonatermés az 1965/66os esztendei szinten maradt. Nyugat-Európában, a legtöbbet importáló területen viszont, gazdag termést takarítottak be. Kelet-Európában szintén jobb volt a takarmánygabona termé se, és emelkedett az árpa hozama a Szovjetunióban is. A takarmánygabona világkereskedelmi forgalma 1966 júliusától 1967 júniusáig (az előző időszakhoz arányítva), rekorderedménnyel zárult. Jelentős változások következtek be a kereskedelmi partnerek összetételében. Mivelhogy az importáló nyugat-európaiak maguk is nagy termést takarítottuk be, részükről kisebb volt az érdeklődés a takarmánygahfcna iránt. A japánok viszont növelték a behozatalukat. Az élelmiszerellá tás kiegészítésére India nagy mennyiségű cirokot importált. Mivel a takarmánygabona forgalma magas szin ten maradt, és az exportáló államok tartalékai csökkentek, a nemzetközi piacon az 1966/67-es gazdasági évben is az árak aránylag magas szinten maradtak. A világ takarmánygabonatartaléka 1968 kezdeti idősza kában valószínűleg 37 millió tonnával csökken. Ez elsősor ban annak tulajdonítható, hogy az USA tartaléka jelentős mértékben, valószínűleg az átlagos szint alá csökkent, amely normális körülmények között 35— 40 millió tonna körül ingadozik. Az említett időszak második felében Kanadában és DélAfrikában az ellátás javulása várható, de feltehetően ez a világpiac általános helyzetét nem fogja tudni befolyásolni. A jelenlegi adatok alapján arra lehet következtetni, hogy az északi féltekén az idén emelkedik a takarmánygabona terméshozama. Nagyobb hozamokat várnak Észak-Amerikában és Nyugat-Európában. A kukoricán kívül javul a gabonatermesztés helyzete Észak-Afrikában is, de az ottani termés még mindig az átlagon aluli marad. Viszont Távol-Keleten elsősorban Indiában és Pakisztánban — ismét csökken a terméshozam. Ha az északi féltekén sike rül állandósítani a nagy takormánygabona hozamokat, le helőség nyílik majd arra, hogy a szükségletet a helyi tartalé kokból fedezzék. Az idei takar mánygabona kereskedelmi forgalma megközelítőleg az előbbi időszak szintjén marad, főleg azért, mert Nyugat-Európa nagyobb területet szánt árpatermesztésre. A NEMZETKÖZI Gabonaforgalmi Társaság kérelmére a munkacsoport kidolgozta a ga bonakérdés távlati elemzését. Ebből következtethető, hogy az eddigi gabonapolitika befolyása továbbra is érvényben marad, viszont a következő évtizedben számolni lehet a nagyobb termeléssel, a fokozódó szükséglettel és a mind jobban kibővülő kereskedelemmel, s így majd egyensúlyba kerül a világkereskedelemben a kínálat és a kereslet, az elmúlt időszakhoz hasonlóan. A távolkeletiek gabonahiánya valószínűleg még tovább növekszik. Az iparilag fejlett országoknak — az állattenyésztési termékek termelésének növelése következében - szintén gabonahiányuk lesi:. A behozatalra utalt szocialista államok helyzete az 1961—1963-/as esztendőkhöz hasonlóvá válik. (us.) Az OGGI című olasz polgári képes magazin tudósítófa érdekes riportot írt Dallasból a Kennedy-gyilkosság elhallgatott harmadik sebesültjéről. Az alábbiakban közöljük a cikket. Az 1963. november 22-i dailasi merénylet során, amikor Kennedy elnök meghalt és John Connally texasi kormányzó megsebesült, egy harmadik ember is sebesülést szenvedett. Egy visszapattant lövedék sebesítette meg. Ezt az embert James Thomas Tagúénak hívják. Fontos mondanivalói vannak a végzetes napról. Mostanáig hallgatott. Megbénították a fenyegetések és a fé'elem. Ma szólal meg először. • Tague úr, hogyan határozta el magát, hogy négy és fél év után mégis beszéljen? — 1964-ben elhatároztam, hogy távol maradok ettől az ügytől. Sok más tanút fenyegető telejonokkal és levelekkel árasztottak el, vagy kegyeilenül megbosszulták, hogy beszéltek. A Kennedy-ügy halottainak száma állandóan növekszik, már a két tucatot ts meghaladja. Még a telefonkönyvből is kihagytam a nevemet, nagy bérházba költöztem, ahol a lakók nem ismerik egymást, de ott sem volt nyugalmam, mindig újra lakást változtattam és sohasem hagytam meg az új címemet. Végül azonban beláttam: nem tarthatom meg tovább magamnak, amit tudok. Kötelességem beszélni. Ezért határoztam el, hogy mindent elmondok arról, ami Dallasban azon a szörnyű napon lejátszódott. Mint annyi más autóst, engem is megállíu Április huszadikától huszonharmadikáig, ma már pontosan ismert személyek, aláírás végett különös memorandumot köröztettek a vágsellyei DUSLO dolgozói között. „Aggasztó összefüggések" című cikksorozatomban már foglalkoztam ezzel a memorandummal, s idéztem is belőle egy-két állítási és követelést. Az egyik meghökkentő gyanúsítás szerint a magyarok DélSzlovákiában az 1956-os magyarországi eseményekhez hahonló vérengzést akarnak rendezni. Ezért a memorandum szerzői lakosságcserét és a vegyes lakosságú falvakban az SZNT által kinevezett komiszszáriátusok és közigazgatási bizottságok létesítését követelik. A DUSLO kommunistái ezt a memorandumot az üzemen belül, mint oktalan és alaptalan szélsőséget elítélték, de szerzőiket elfelejtették leleplezni a nyilvánosság előtt, s memorandumra vonatkozó véleményüket sem közölték. Ugyanakkor külön határozatban, — amit a „HLAS DUSLA" című üzemi lap hasábjain közöltek is — annak a véleménynek adtak kifejezést, hogy a két nemzetiség zavartalan együttélése fokozatosan 1968. március 15-től bomlott meg, ugyanis az Oj Szó ezen a napon közölte a Csemadok Központi Bizottságának állásfoglalását. A felelősséget részint a szervezet országos elnökének és titkárának, részint pedig Dénes Ferencnek, az Űj Szó volt főszerkesztőjének a rovására írják. Dénes Ferenc nevének említésével olyan nagyfokú tájékozatlanságról tesznek tanúbizonyságot, hogy e véleményüket teljesen megalapozatlannak kell tekinteni. Üfiabb —Illllll ——mu érdekes adatok a Kennedygyiikosságré! tott az elnök gépkocsisor átvonulása. Mivel láttam, hogy egyhamar nem jutok tovább, ki szálltam a kocsimból, hogy olyan helyet keressek, ahonnét láthatom Kennedyt. A Commerce Street-et a Main Street-tőt elválasztó járdán álltam meg. Csak néhány másodperce álldogálltam ott, amikor tapsot hallottam a tankönyvraktár felől. Akkor haladt el a tömeg előtt az elnök. Véletlenül felpillantottam a tankönyvraktár épületén levő órára: 12 óra 29 perc volt. Lábbujhegyre álltam, hogy lássam Kennedy autóját, amelyet a tömeg eltakart előlem, s ekkor dörrenést hallottam. Az első pillanatban petárdára gondoltam, vagy arra, hogy egy motorkerékpár kipufo°ócsöve Jött" e<?v~\ n-i r3;öi rájötDénes Ferenc ugyanis sosem volt a CSEMADOK tagja, se tisztségviselője, nem működött együtt a CSEMADOK-kal, s az említett időben már nem volt befolyása az Oj Szó szerkesztésére. Tehát a DUSLO kommunistái olyan üggyel és olyan személyekkel kapcsolatban foglaltak állást, amelyről és amelyekről érdemlegesen nem tájékozódtak. Sajnálatos tévedés oldozatai, ám e tévedést korrigálni nem az én dolgom és kötelességem. Rajtuk áll, rajtuk múlik, hogy a tényekkel és a társadalmunkban végbemenő folyamatokkal minden félreértést kizáróan megismerkedjenek, és biztos felismeréseik alapján ítéljenek. Kommunistáktól csak ilyen magatartást lehet elvárni. S joggal elvárjuk tőlük azt is, hogy elkülönítik magukat a különös memorandum szerzőitől és a szégyenletes aláírási akció szervezőitől, még akkor is ha azok egyike tagja az ösjzüzemi pártbizottságnak, sőt annál inkább, mert szélsőséges nézetek terjesztője. A DUSLO, melynek alapkövét a tornóci nagygyűlés huszadik évfordulóján rakták le, nem válhat hűtlenné Dél-Szlovákia internacionalista hagyományaihoz, és kommunistái egy-két helyi vagy járási CSEMADOKfunkcionárius izgága magatartása alapján nem ítélhetnek sommásan a szervezet munkássága, sem annak elnöke felett, aki a tornóci nagygyűlés egyik szervezője, szónoka s a köztársaság fegyveres védelmének elszánt hirdetője volt, akit ezért a magyar hatóságok üldöztek és bebörtönöztek. Az a külön'is memorandum nem foglalkoztatna már, ha azóta nem álltak volna elő újabb, gyanútkeltü körülmétem, hogy másról van szó. Katonakorombó! ismerem a tűzfegyver hangját. Igen, már tudtam, hogy ez egész biztosan puskalövés volt, talán egy rendőr a levegőbe lőtt, hogy távoltartsa a tolongó tömeget. Idegesen tettem néhány lépést előre, és ekkor felhangzott a második lövés, erősebb és világosabb dörrenés az előzőnél, mintha közelebbről jönne a hang. Az elnöki kocsi előtt emelkedő füves domb felé néztem, és ebbün a pillanatban éles fáidíhhát éreztem Jubb arcomon. Nem vettem észre, hogy megsebesültem, mert akkor már eldörrent a harmadik lövés. Izgatott, rémült arcokat láttam köröskörül. O Mit tett ekkor? - Ö.;zf5nösen az aluljáróban i jrüs rm tx!3nedéket, ahol a koc?lma! iiae íiam. Az a hely védve v-.il a Ívű dombról érkező lövéselííő!. da a tankönyvraktár felől nsm védi semmi. Nagyon jól emlékszem, hogy abban a percben ösztönösen ott kerestem védelmet, mintha tudtam volna, hogy a tankönyvraktár felől nincs mitől félnem. 0 Ezután már nem látott semmi'? — Hallottam a felgyorsuló autók motorjának berregését a kísérő motorkerékpárok robaját és egy sziréna üvöltését. Lát tam a titkosszolgálat kocsiját, amely a sebesült elnök kocsija mögött haladt. Az emberek felalá rohangáltak és kiabáltak, mint az őrültek. Sokan a füves domb felé néztek. ® Még nem tudta, hogy megsebesült? — Felém jött egy polgári r^^ hás rendőr, aki a töltényhüvelyeket kereste a fűben. Rámnézett és azt mondta, hogy megsebesültem. Csak ekkor húztam végig kezemet égő arcomon, és láttam, hogy véres. A rendőr, Walters serif fhelyettes, megvizsgált és azt mondta: „Szerencséje van. Csak súrolta egy visszapattanó lövedék. Hol állt, amikor lőttek?" Megmutattam neki a helyet. Fürkésző tekintettel kérdezte: „Biztos, hogy maga itt állt?" Mondtam, hogy nagyon jól emlékszem erre a helyre, mert a második lövés után, mikor el akartam sietni innen, még meg is botlottam az ott látható vasfödélben. Nem szólt semmit, de pillantása képzelt vonalat húzott a járda és a füves domb között. (Befejezés következik) nyek. A magyarok irrendentiz-' musára vonatkozólag ugyanis az újságok rosszindulatú híresztelésein és a memorandum állításán kívül május tizedikéig nem volt semmi bizonyíték. A bizonyíték e hónap tizedikéről tizenegyedikére virradó éjszaka jelent meg — mégpedig Deákin — az áttelepültek házaira festett fenyegető feliratok és akasztófára emlékeztető torz rajzok formájában. A magyarok házaira pedig a magyarokat buzdító feliratokat mázolt az ismeretlen tettes. Néhány korán kelő asszony, fejő és állatgondozó látta is az elvetemült provokátort. Fekete nadrágot, fekete pulóvert viselt, magas karcsú az alakja, s állítólag hullámos fekete a haja. Az egyik szemtanú állítása szerint ugyan szőke. Így szokott ez már lenni, a szemtanúk többnyire homlokegyenest ellenkező vallomásokat tesznek. Dehát nem is a külseje a fontos. Különös ismertetőjele, hogy egyformán ellensége a szlovák és magyar dolgozóknak. Ez leginkább a falakra mázolt feliratokból derül ki. Nem tud vagy nem akar tudni helyesen magyarul. A 493. számú házra például ilyesmit mázolt: MAGYAROK FÖL. Magyar ember helyesen így írná, vagy mondaná ezt a buzdítást: Föl magyaroki Hogy a magyar szórend követelményeinek is eleget tegyen, a 448. számú ház falára valóban ezt mázolta: FÖL MAGYAROK. A 442. számú ház falára a helyes szórendet alkalmazva a következő feliratot pingálta oda: ÉLJENEK a MAGYAROK, de az autóbuszmegállóra már fordított szórendben írta ugyanezt: MAGYAROK ÉLJENEK. A mondat így magyar fülnek mindenképpen lehetetlenül hangzik. A 467. számú ház falán pedig ez olvasható: MI MAGYAROK, SZLOVÁKOK VEN. Különös ismertetőjel