Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-26 / 144. szám, vasárnap

a kulfúrtrópolók megértik egymást Amit kevesen tudnak a Matica slovenskáról a

napjainkban kiéleződött nemzetiségi problémák körüli vitákban valamiféle nemzeti színű ködfátyol elhomályosított több lényeges mozzanatot. Az egyoldalú tájékozottság okozta a legtöbb esetben, hogy a felkorbácsolt kedélyek elfeledtették sokakkal az ésszerű vita elemi követelményét: a törekvést, hogy megértsük a másik fél álláspontfát. Testvérlapunk, a Pravda május 17-i egészoldalas cikkében első ízben találkozunk a szlovák lapok részéről olyan gondolattal, amely észszerű törekvést tanúsít: a határvonalat elsősorban a jó és a rossz tisztségviselők, gondolatok és követelmények között vonjuk meg, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. Akármiben nem értünk is egyet a cikk szerzőivel, az objektivitásra és igazságosságra való törekvést nem vitathatjuk el tőlük. E jóakarat megnyilvánulása választ vár. A Predvoj-féle erőszakolt meg nem értés módszerétől eltérően mi azzal próbálunk válaszolni, hogy igyekszünk bemutatni a magyar olvasónak a szlovák nemzeti öntudatban Jelképpé vált, ennek az öntudatnak alakulására mérhetetlen hatást gyakorló nagy hagyományú Matica slovenská sorsának néhány Jelentős mozzanatát. Meglátjuk, hogy a „burzsoá nacionalizmus" megbélyegző vádja nemcsak az itteni magyarság feje felett függő fenyegetés volt, hanem a deformált politikai gyakorlat nem demokratikus módszerei éppen a szlovák nemzetet sújtották érzékenyen e Jelszó jegyében. Ezért a mindkét felet, magyart, szlovákot egyaránt sújtó ferdítések elleni küzdelem, úgy vélem, mindkét fél számára elfogadható és elsőrangú közeledési alapul szolgálhat. 1968. V. 26. A fellegvárban A Matica martini fellegvárában a főbejárat fölött friss transzparens hirdeti: „Köszöntjük a Matica klubjainak alapítóit." A székház jellegzetes épülete az egyetlen, amely e nemzeti intézmény erőszakos megcsonkítása után a Matica óriási hazai és külföldi hálózatából megmaradt. Érthető tehát a helyi egyesületek, klubok alakulása feletti öröm. Odabenn tudományos intézethez méltó csend és nyugalom fogadja a látogatót. Az egyik helyiségben a cseh Horák professzort — egykori szovjetunióbeli nagykövetünket — találjuk régi dokumentumok tanulmányozása közben, a szomszédban Bartók Béla közeit barátja, Baník docens hajol munkája fölé. A falról Skultéty portréja tekint le hálával az utódokra, akik végre az idén, 1968-ban szlovák nyelven is kiadták mindeddig csak magyarul létező müvét, a szlovák irodalom történetét... A magyar újságírót Michal Kováö, a Szlovák Irodalmi Hagyaték vezetője fogadja és a beszélgetést a két nemzetet összekötő történelmi mozzanatok felelevenítésével kezdi, hangsúlyozza azt a segítséget, amelyet Andrej Kmef a Múzeumi Társaság alapításakor budapesti magyar kollégáitól kapott. Szigorúan elhatárolja ezeket a segítőkész magyar tudósokat az olyan magyaroktól, mint Tisza Kálmán, aki betiltatta a Maticát... Ilyen hangnemben megértjük egymást. Nemzeti és humanista jelleg Magyar szemmel a Matica mindenekelőtt nemzeti intézmény, s humanista jellege elhalványodik. Miután Michal Kováč-csal megállapodunk egy objektív nézőponton, nem nehéz többé megtalálni a Matica múltjában a szlovákok és magyarok számára egyaránt pozitív humanista felleget. E humanista jelleg fölött nemcsak magyar részről igyekeztek sokan elsiklani. Az ún. szlovák állam idején látszólag e nemzeti intézmény jó táptalajra talált a nemzeti államformában. De így volt-e ez valóban? Éppen az a bizonyos humanista jelleg volt az, amely szembe állította a Maticát a fasiszta állammal. Jellemző, hogy az úgynevezett Matica-adásokat a szlovák rádióban éppen a szlovák propaganda-miniszter, Mach tiltatta be. A Matica ellene szegült, amikor a szlovák állami szervek nyomást gyakoroltak rá, hogy tagjait a Hlinka-párt tagjainak tekinthessék. 1940-ben a Matica leszögezte: nem hajlandó az álllaml propaganda szekerét tolni. {Ezért is kapott csupán évi 60 0©3 korona dotációt az államtól, amely pénz egyetlen tudományos mű kiadására is kevés volt... J Nem véletlen, hogy a Matica tagjainak 60 százaléka részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben, amely tudvalevően a fasiszta szlovák állam ellen irányult. Ez az intézmény bújtatta Daubnert, Karvast és másokat az üldözések idején. Ennek gondozásában jelentek meg a Szovjetunió elleni háború idején szovjet írók művei. S ami bennünket is érint: a Matica jelentette meg a magyar írók legjobb szlovák fordításait. S egy kevéssé ismert tény: Kelet-Szlo vákia több magyar vonatkozású kulturális emlékét éppen a Matica áltál létesített emléktáblák jelzik ... Meglepő hasonlatosság A szocialista eszméket deformáló gyakorlat az ötvenes években súlyos csapásokat mért a Maticára. L. Novomeskýnek, a Matica elnökének bebörtönzése után e nemzeti intézmény tervszerű és következetes szétzüllesztése, megcsonkítása következett. Különösen érdekel ez az időszak, mert egyes, elemi objektivitást nélkülöző lapok napjainkban egyetlen lélegzetvétellel emlegetik a Matica szétzúzását és csehszlovákiai magyarság jogait, hogy fél reérthetetlenül párhuzamot vonjanak, mintegy „bizonyítva", hogy itt „összefüggés" van. Ilyen kétértelmű tűszúrások megcáfolásában segítségemre siet a Matica slovenská levéltára, amelynek idevágó dokumentumait szívesen rendelkezésemre bocsátja dr. Štefan Baranoviö. A legkülönfélébb intézkedések fokozatosan megfosztották a Maticát a tudományos kutatómunkától, tagságától, szakágazataitól, egyesületi jellegétől. Amikor minden bokor tövében burzsoá nacionalistákat kerestek, elsősorban a Maticára összpontosult a figyelem. A Matica rákényszerült, hogy vizsgálatot folytasson le helyi szervezetei működése irányában. 1039 szervezete közül 403-at kénytelen volt felszámolni. De ez csak az első lépés volt. 1953. július 3-án keltezett a belügyi megbízotti hivatal döntése, amelynek indoklása igy szól: „Huzamos ideig tartó tétlenség miatt megszűnt létezni, s ezért felszámolja tagsági alapját, feloszlatja helyi szervezetett..Az Indoklás kísértetiesen hasonlít, még megszövegezésében is ahhoz, amellyel annak idején Tisza Kálmán indokolta az intézmény feloszlatását. Egy kis különbség van csupán: míg Xisza Kálmán magyar provokatőröktől szerezte be tájékoztatását, addig Szlovákia belügyi megbízottja (Lietavec s. k.J, aki bizonyára nem magyar ember, a legkülönfélébb szlovák szervekre hivatkozik: az iskolaügyi, pénzügyi megbízotti hivatalra, a művészeti bizottságra, a népművelési intézetre, a népművészeti.,központra — mindmind szlovák emberek vezette szlovák intézményre. És egy tollvonással éppúgy megsemmisít egy nemzeti intézményt, mintha a nemzet ellenségéről lenne szó. „Ez az Intézkedés végérvényes. Ltetavec s. k." Kitelepítés — Martinho! Egy intézményt, egyletet fel lehet számolni, de nehéz eltüntetni azokat az érzelmeket, amelyek az intézményhez fűzik az embereket. A burzsoá nacionalizmus égisze alatt folyó boszorkányüldözés ezért egészen groteszk Jelenségekben is megmutatkozott. Fel kellett hígítani, szét kellett szórni valamiképp a kompakt egységet és így A MATICA KÉSZÜLŐ ÚJ SZÉKHAZA — MARTINBAN. „pontenicális ellenséget" képviselő helyi csoportosulásokat is. Nem véletlen, hogy elsőnek a Matica trenčíni és žilinai alapszervezeteit oszlatták fel. De Martin még mindig „nacionalista fészek" maradt. E helyzetben kapóra jött a gépgyár — akkor Sztálin Művek — építése. Ez alkalmat adott az őslakosok szétszórására. Brátislavából Martinba jött Kulis különmegbízott, akinek nagyobb szava volt, mint az egész járási pártbizottságnak, és megkezdődött a „lakásszerzés". Ez a lakásszerzési akció egyenlő volt az őslakók kitelepítésével. Több száz családnak el kellett hagynia házát, lakását. Kizárólag szlovákokat telepítettek ki, hiszen más alig volt a városban, sőt még osztály-, vagy politikai szempontokat is figyelmen kívül hagytak. A kitelepítettek között volt Manica tábornok, az akkor járási nemzeti front elnöke, volt partízánparancsnok is A kitelepítetteket a környék német (I) falvaiban helyezték el ... Ma már mindnyájan ismét Martinban vannak. Két család kivételével. Mint érdeklődésemre a VNB lakásosztályának vezetője kijelentete: „Kérvényük elintézése folyamatban van." Nos, ilyen ls volt... Röpke tizenöt évvel ezelőtt. Megújhodás A Matica slovenská-t megcsonkított formájában 1954-ben mint nemzeti könyvtárat ugyan, de megmentették. A napjainkban lezajló megújhodási folyamat során a Matica természetes törekvése az egyesületi jeleg jelújítása. A vezetők azt szeretnék, ha elmélyülne a tájékoztatás területén folytatott tevékenység, a külföldi szlovákokról való gondoskodás. A nemzeti kultúra tudományos adatfeldolgozása — ez röviden a fő munkakör. Számos tudományos kutatási szakaszt ném kíván vissza a Matica, hiszen sok vonatkozásban az állami intézetek sokoldalúbban végezhetik el ezt a munkát. Tevékenysége a múltban mindig a széles tagsági alap támogatására és amatőr szakkörei részleges kutatásaira épült. E tagsági alap felújítása az, amivel ma a klubok megalakulásánál találkozunk. Ennek kapcsán felmerül a Matica szétszórt és felszámolt vagyonának kérdése. A berendezési tárgyak, helyiségek és épü(ČTK — Dubovský felv.) letek nagy hálózatáról van szó, amelyeket a feloszlatás után egy-egy helység legaktívabban működő kulturális intézményére ruházott a belügyi megbízotti döntés. Van-e ilyen épületre, helyiségre szóló igény a CSEMADOK-kal szemben? — kérdezem Michal Kovácot. — Nem, ilyen igényeink nincsen. Csupán Kassán szeretnénk visszaszerezni épületünket. De kitől, azt bizony nem tudom, mert mi erről csak a városi nemzeti bizottsággal tárgyalunk ... Befejezésül elmondtam a Matica egyik vezetőjének a CSEMADOK néhány tisztségviselőjének nézetét, miszerint örülnek a Matica klubjainak, legalább nem viseli majd egyedül a CSEMADOK a felelősséget egy-egy helység kulturális tevékenységéért. — Örülök, hogy a magyarok nem Iáinak a Maticában valamiféle ellenül/L irányuló intézményt. Mi is ügyelünk arra, hogy a klubok az egyetemes humanista kultúra ápolói legyenek, és ne tulajdonítsanak a Maticának olyan küldetést, ami valójában ellenkezik küldetésével. Még azt is Javasolhatnám — pendít meg egy üj gondolatot Michal Kovái —, hogy a Matica vezetőségébe kXildje ki a CSEMADOK saját képviselőjét és fordítva... Ez nem lenne Jt ügy kárára ... A Matica martini felegvárában tett látogatásomról azzal a meggyőződéssel tértem vissza, hogy mindazok, akik magyarellenes érzelmektől fűtve hangoskodnak, csalódni fognak a Matica slovenskában. A Matica klubok alapításánál gyakran elhangzó gyűlöletet és meg nem értést tükröző szavak ellentmondanak mindannak, amit erről a Matica központjában tapasztaltam. Egy nemes küldetésű intézmény nevével élnek vissza. Az ilyen célzatú klubokat talán inkább valamiféle „Okáli-klubok"-nak kellene nevezni. Az egyetemes humanista kultúra igazi ápolói számára idegen a nemzeti gyűlölködés. Az ilyen emberek megértik egymást legyeneK akár a CSEMADOK, akár a Matica-klub tagjat. Az elvakult gyűlölködők pedig éppoly ellenséget a Maticának, mint d CSEMADOK-nak, bármilyen nemzetisé• gűek is. VILCSEK GÉZA t '>' * 1 AZ ELSŐ SZÉNA Anger felvétele