Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-26 / 144. szám, vasárnap

A DUNASZERDAHELYI JÁRÁS ÉS A NEMZETISÉGI KÉRDÉS EGYES PROBLÉMÁI A

dunaszerdahelyi járást nemcsak az jellemzi, hogy például a mezőgazdasági termelésben országos viszonylatban az első helyen áll, s ugyanakkor az egy főre eső jövedelemben és az ipari foglalkoztatottságban az utolsón; hanem az is, hogy a vezetés, a politikai munka gyakorlata évek óta eltér az átlagtól, a megszokottól. Éppen ezért ha a demokratizálódási folyamatot, s ennek keretében a nemzetiségi kérdést vizsgáljuk, azt kell mondanunk, a járás e téren is megelőzte az általános gyakorlatot, és sokszor az adott lehetőségek ellenére is többet tudott kivívni magának, mint az az adott helyzetben sokak számára „elviselhető" lehetett. Ez azt jelenti, hogy • 1960 óta, a területi átszervezés óta a járási pártbizottság és általában a járás vezető szervei az élet minden területén következetesen érvényesítették a szocialista demokrácia elveit. Ennek eredményeként a CSKP Központi Bizottságának decemberi és januári határozatai nyomán megindult demokratizálódási folyamat a dunaszertíahelyi járásban több vonatkozásban is túlhaladott állásponttá vált, s így lehetőség nyílt arra, hogy a megkezdett munkát az eddiginél még alaposabban, az élet minden területén elmélyítsék. Megmutatkozik ez nemcsak abban, hogy a járás vezetőinek elképzeléseik megvalósítása érdekében, ma már nem kell „közelharcot" vívniok a felettes szervekkel, hanem abban is, hogy az emberek az eddiginél még bátrabban lépnek fel az életüket érintő kérdésekben. Ennek a munkának az eredménye, hogy a járásban a politikai közhangulat kiegyensúlyozott. A járás lakossága — nemzetiségre való tekintet nélkül — aegelégedéssel fogadta a párt akcióprogramját, ameljtben a politikai, gazdasági és a társadalmi kérdések megoldásán kívül a nemzetiségi kérdés rendezése is előtérbe kerül. A nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban talán csak abban mutatkozik eltérés, hogy míg az előző években a nemzetiségi kérdést jobbára gozdasági kérdésként kezelték, s elsősorban az egyenjogúság gazdasági feltételeit próbálták biztosítani, ma előtérbe került e probléma intézményes, államjogi megoldásának kérdése is. Egyébként mind a demokratizációs folyamat, mind a nemzetiségi kérdés vizsgálatánál abból az alapvető tényből kell kiindulnunk, hogy a járás lakosságának több mint hatvan százaléka anyagi és szociális szempontból közvetlenül a mezőgazdasági termelésre van utalva. Ugyanakkor — munkalehetőség hiányában — ezrek kénytelenek lakóhelyüktől távol munkát vállalni. Nem beszélve arról, hogy számottevő ipari létesítmény hiányában a nők foglalkoztatottsága minimális, s ugyanakkor a mezőgazdaság korszerű eszközeinek a kihasználását a munkaerők foglalkoztatása miatt kénytelenek mellőzni. Ezek a problémák sürgetően felvetik a gazdasági kiegyenlítődés Jogos igényét, mely ipartelepítés nélkül aligha érhető el. Figyelembe véve e vidék sajátosságait, mindenekelőtt az élelmiszer feldolgozóipar lehetőségei jöhetnek számításba, de a vegyipar fejlesztése és a különböző mechanikai, vagy rádiótechnikai alkatrészek gyártása stb. ugyancsak megfelelő munkalehetőséget biztosítanának. Nagy lehetőség van fafeldolgozó ipar létesítésére ls, mivel a járásban évente 110 ezer köbméter fát termelnek ki. Fafeldolgozó ipar létesítésével nemcsak újabb munkalehetőséget lehetne biztosítani, hanem megtakarítanák a fa elszállításával Járó tetemes költségeket is. Az iparosítás az alapja annak, hogy a vidék élet- és kulturális színvonala fokozatosan megközelítse a fejlett országrészekét. Másik meghatározó szempont, hogy a lakosság 87 százaléka magyar nemzetiségű, s a szlovák lakosság — egy-két községet leszámítva — szétszórtan él a járásban. A járás jellegéből következik az is, hogy a közvélemény befolyásolása szempontjából a fokozatosan gyarapodó mezőgazdasági értelmiség mellett csak a pedagógusok és az egészségügyi értelmiség jöhet számításba. • A nemzetiségi kérdés és a gyakorlat Tényként kell leszögeznünk, hogy a járási pártvezetőség internacionalista szellemű irányító tevékenysége erősen hozzájárult ahhoz, hogy a járásban kiegyensúlyozott a helyzet. Az elmúlt években nagy godot fordítottak e kérdés megoldására, s következetesen, a vezetés minden szintjén érvényesítik a lenini nemzetiségi politika elveit, köztük a kétnyelvűség betartását ls. Ezt a gyakorlatot a magyar lakosság éppúgy, mint a szlovák dolgozók nagyrésze pozitívan értékeli. Maga a CSEMADOK Központi Bizottságának állásfoglalása, mely a CSKP KB decemberi és Januári plenáris ülése következtetéseit, támogatásaként — az akcióprogrammal összhangban — felvetette a nemzetiségi kérdés rendezésének igényét, kedvező visszhangot keltett a járásban. Ennek alapja nemcsak az eddig végzett jó politikai munka, hanem az is.ihogy a pártszervezetek — a járási pártvezetőséget is beleérve — megtárgyalták és állást foglaltak a kérdéshez, s Ily módon tudatosan befolyásolták az egészséges közhangulat kialakítását. Jórészt ennek is tulajdoníthatjuk, hogy a CSEMADOK által szervezett nyilvános gyűléseken, — melyeken több mint tízezer ember vett részt, — egy-két esettől eltekintve megfontolt javaslatok hangzottak el. Ha a közelmúlt hetekben a nemzetiségi kérdés egyes problémái mégis előtérbe kerültek, s bizonyos helyeken nyugtalanság tapasztalható, ennek az okát nem a CSEMADOK állásfoglalásában, vagy a pártvezetőség politikai munkájában kell keresnünk, hanem a járáson kívül. A szlovák közvélemény egy részéről a nemzetiségi kérdésben tapasztalható türelmetlenség és elutasító magatartás az együttélés évtizedes rendjét és békéjét zavarta meg. S ennek elsődleges okaként a sajtó és más hírközlő eszközök tendeciózus, egyoldalú tájékoztatásait említik a Járás vezető funkcionáriusai éppúgy, mint a szlovák dolgozók. Egyes — főleg bratislavai — értelmiségiek az erőszakos belemagyarázásoktól sem riadtak viszsza, s ily módon károsan befolyásolva egyes személyeket, végső soron okozói lettek annak, hogy e téren nem egyszer szertelenséggel találkozhattunk. Részt vettünk a dunaszerdahelyi épülő cukorgyár pártszervezetének nyilvános taggyűlésén. A gyűlésen szlovák műszaki értelmiségiek — mérnökök, technikusok stb. — vettek részt. Elég sok szó esett itt a nemzetiségi kérdésről, s egy-két embertől eltekintve, — akiket viszont elvtársi vitában győztünk meg álláspontjuk helytelenségéről — nagyon józanul foglaltak állást a nemzetiségi kérdésben. Itt, ezen a taggyűlésen kapott hangot először két dolog. Az egyik: helytelenítik, hogy a szlovák lapok nem ismertették a CSEMADOK Központi Bizottságának javaslatát, mert ha közölték volna, a szlovák lakosság tudná, milyen magyar követelésekről van szó. Ezzel elejét vehették volna annak, hogy egyes szlovák lapok tendenciózus belemagyarázásai megtévesszék az embereket. A másik dolog: az elvtársak aggodalmukat fejezték ki egyes szlovák lapok magyarellenes cikkeivel kapcsolatban. A Smena április 21-1 számában megjelent tudósításról az a véleményük, hogyha ezt a hírt a Tátrában, Liptóban vagy Karlovy Varyban olvassák, akkor mit gondolhatnak? Csak azt, hogy a dunaszerdahelyi járásban a magyarok és szlovákok ölik egymást és szét verik a köztársaságot? Számos, a nemzetiségi kérdésre józanul tekintő szlovákokkal beszéltünk, akik hasonló véleménynek adtak kifejezést. • A szlovák közvélemény állásfoglalása és az érvényesülés kérdése Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a járás szlovák közvéleményének állásfoglalása differenciált. Elsősorban az 1945 után Magyarországról áttelepített szlovák lakosság egyrésze kevés megértést tanúsít a magyar kisebbség helyzete, s jogai iránt. Annak ellenére ugyanis, hogy az anyagi, szociális feltételek s egyenjogúság dolgában a munka és a rátermettség a főszempont, sokat vitáznak a kétnyelvűség kérdéséről, s a nemzetiségek államJogi helyzete rendezésének problémájáról. Bár a párt akcióprogramja egyértelműen leszögezi a nemzetiségek jogait, egyesek ma sem jutottak tovább annál a régi, elavult elméletnél, mely a „NA SLOVENSKU PO SLOVENSKY" elv alapján teljes mértékben kétségbevonja az itt élő magyarság legalapvetőbb jogait, Ezen elméletek legfőbb hibája, hogy az Itteni magyarságot a kivándorolt vagy emigrált személyekhez, népcsoportokhoz hasonlítja, s jogait eszerint eleve korlátozni szeretné. A szlovák lakosság közhangulata szempontjából nem árt megjegyeznünk azt ls, az áttelep'ültek között gyakran találkozunk azzal a megállapítással: „Rendkívül csalódottak, nem ezt ígérték nekik", vagy hogy „Magyarországon sokszor jobb volt a helyzetük, mint saját hazájukban, mely hazahívta őket". E kérdés megítélésében kétségtelenül sok szempontot figyelembe kell venni. Eltekintve attól, hogy 1948 után a juttatott földek, s más előnyök hovatovább megszűntek, s a képesség és a konkrét munka lett az érvényesülés fő mércéje. Meg kell mondanunk azt is, hogy az ígéretektől függetlenül egyes szlovák családok sok esetben hátrányosabb helyzetbe kerültek. Nem egyszer olyan környezetbe kerültek, mely nemzetiségi összetételénél fogva különbözött — éspedig a szlovák lakosság hátrányára — attól a településtől, amelyben például Magyarországon laktak. Ennek ellenére azonban „elnyomásr 6 1" vagy erőszakos „magyarosításról" beszélni CSEHSZLOVÁKIÁBAN — enyhén szólva — túlzás. A hatáskeltő megállapításokon túl nem árt azonban a REALITÁSOKAT tudomásul venni, s légvárak helyett az EGYÜTTÉLÉS legjobb feltételeinek kialakítását keresni. Természetesen, anélkül, hogy bárki jogait is kétségbe vonnák. Az a nacionalista hullám, mely ma Dél-Szlovájfia szlovák lakossága „elnyomásának" koholt vádjával takarózik, éppúgy tarthatatlan, mint az a nézet, mely egyes családok elköltözését a „kibírhatatlan állapotokokkal" magyarázza. A falu szocializálásával és a szakképzettség által előállt helyzettel, s az ipar nyújtotta jobb megélhetési lehetőségekkel magyarázható elsősorban, hogy egyes családok esetében az anyagi javak kedvező lehetőségei biztosítása kapcsán a kulturális igények kielégítését segítő etnikum kérdése is előtérbe került. Ez a modern népvándorlás azonban éppúgy jellemzi a magyar, mind a dél-szlovákiai szlovák családokat. • A kulturális igények jobb kielégítéséért Az Iskolaügy és a kulturális élet lehetőségeit nézve, épp a lakosság említett számaránya miatt, a szlovák családok nem egyszer hátrányos helyzetbe kerülnek. Eltekintve ugyanis attól, hogy a járásban huszonnégy szlovák tannyelvű l—V. évfolyamú, és hét osztály VI—IX. évfolyamú szlovák Iskola működik (magyarban 53 és 23 a megoszlás), s a diákok egyrésze a szlovák iskolákban magyar nemzetiségű, kétségtelenül vannak olyan falvak, ahol a kis létszám miatt nem sikerült szlovák iskolát szervezni. Hangsúlyozzuk azonban: nem a jóindulat hiányával — ez a járási szervek részéről megvan — hanem a létszámmal magyarázható ez a helyzet. Ily módon ezekből a falvakból a szlovák családok gyermekei — a közeli falvakba — bejárásra kényszerülnek. Ez azonban nemcsak dél-szlovákiai probléma, mivel Csehországban, (szlovák és magyar gyerekek esetében] Illetve Szlovákiában (cseh, ukrán, magyar családok viszonylatában) egyaránt megtalálható. S bár a törvény csak 20 diáknál engedélyez osztályt, a dunaszerdahelyi Járásban a szlovák iskolák esetében tíz tanulón felül már osztályt nyitnak, (pl. Jánošíkovo — 11, Felbár 13 stb.). A kulturális tevékenység jelentős hányadát a magyar rendezvények képzik. Ez egyrészt a CSEMADOK szervezetek aktivitásával, másrészt a lakosság érdeklődésével magyarázható. Ennek ellenére szükséges lesz, hogy a szlovák öntevékeny csoportok munkája a jövőben nagyobb mértékbe segítse a szlovák dolgozók kultuális Igényelnek kielégítését. Szükség lesz ugyanakkor arra is, hogy a hivatásos szlovák együttesek (színházak, esztrádegyüttesek, Lúčnica stb.) nagyobb érdeklődést tanúsítsanak e vidék és az itt élő szlovák lakosság kulturális Igényeinek kielégítése iránt Ugyanakkor az Oktatásügyi Illetve a Művelődés- és Tájékoztatásügyl Megbízotti Hivatal feladata lesz, hogy felmérje a dél-szlovákiai helyzetet s mind a szlovák, mind a magyar lakosság kulturális igényei teljesebb kielégítése érdekében intézkedéseket foganatosítson. Az „elnyomásról" terjesztett híresztelések cáfolásaként hadd említsük meg még azt, hogy míg a választott (tiszteletbeli) funkciókban az arány a lakosság összetételéhez igazodik, a járási végrehajtó, szervekben, hivatalokban (JNB, ügyészség, takarékpénztár, Állami Bank, közbiztonság, vasút stb.) általában 65—70 százalék a szlovák nemzetiségű dolgozó. • A MATICA és a nemzeti kultúra A társadalmi megújhodás kétségtelenül lehetővé teszi a vélemények szabad nyilvánítását, a MATICA klub dunaszerdahelyl alakuló gyűléséről mégis szorongó szívvel távoztunk. Előre bocsátjuk, őszintén üdvözöljük a szlovák kultúra ápolására hivatott MATICA-klubok megalakulását, a nemzetiségekkel szembeni türelmetlenségnek, a megalázó vádaskodásnak azonban olyan zuhatagával találkozhattunk — egy-két józan felszólalástól eltekintve — mely eleve elgondolkoztat, vajon 1 e h e t-e, szabad-e ezt a hangnemet tovább fokozni?! S bár Daňo Okáli „kvalifikáltan" tudja a hangulatot meglovagolni — méghozzá a Művelődés- és Tájékoztatásügyl Megbízotti Hivatal nevében (I) — meggyőződésünk, hogy a megértés szellemét nem ők, hanem azok a felszólalók (Krištofy és mások) munkálták, akik az olcsó népszerűség helyett EMBERKÉNT közeledtek az emberséget MINDENKI számára igénylő kérdéshez. Feltehetően ez lehet alapja annak is, hogy a CSEMADOK járási elnöksége javaslata megvalósuljon és a két szervezet tagsága egymást segítve munkálkodjék a Járás kulturális felemelkedésén. • Közös gondok, közös célok Tapasztalatainkat összegezve, miben látjuk a dunaszerdahelyi járás lényeges problémáit a nemzetiségi kérdés megoldását illetően? A tényekből ítélve mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a Járás vezetősége feladata magaslatán áll, és éppen ezért erkölcstelen és egységet bomlasztó tendenciájú az a magatartás, amely közönséges kocsmai verekedésekből — amelyek azelőtt is voltak és ezután ls lesznek — a nacionalizmus számára próbál tőkét kovácsolni anélkül, hogy a való helyzetet tudomásul venné. Helyesnek tartjuk a járási szerveknek azt a javaslatát, hogy Illetékes szervek vizsgálják felül Dél-Szlovákiában uralkodó helyzetet, s erről tájékoztassák a közvéleményt. A közvéleményről szólva meg kell állapítanunk,, hogy akár az egyik, akár a másik fél részéről elhangzó szélsőséges megnyilatkozások nem tekinthetők közvéleménynek. Az Ilyen hangok egyének megnyilvánulásai, melyeket viszont vissza kell verni. A magyaroknál a magyaroknak, a szlovákoknál pedig a szlovákoknak. Ezt kell tenni annál is inkább, mert egyrészt az ilyen szélsőséges megnyilvánulások a helyzetet helyenkét csak elmérgesíthetik, másrészt pedig azért, mert a nemzetiségi kérdést központilag kell megoldani és nem egyéneknek. Kétségtelen tény, hogy a járás magyar lakosságában Igen nagy bizalmat keltett a párt Központi Bizottsága iránt az, hogy az akcióprogram konstruktív szellemben foglalkozik a nemzetiségi kérdéssel. Mi a legsürgősebb megoldásra váró nemzetiségi kérdés? Munkalehetőséget teremtenil Ez az érdeke a szlovákoknak, magyaroknak egyaránt. Közös gond ez, mert mint már mondottuk, a járásból több ezren járnak el dolgoznt Továbbá, például Dunaszerdahelyen: művelődési ház kell, színház kell, ahol kulturális életet lehet élni a magyaroknak éppúgy, mint a szlovákoknak. Uszoda kellene, s egyáltalán az ifjúságnak sportolási lehetőséget kell teremteni, és mindezek megvalósításáért együtt kell harcolni, hiszen közös érdekekről van szó. Szükséges az ls, hogy a Járásban az igényeknek. Illetve a szükségleteknek megfelelően nyissanak magyar tannyelvű közgazdasági, egészségügyi és vegyipari középiskolát Most látszik csak, mennyire hiányzik a Járási újság, hogy mennyire helytelen lépés volt annak megszüntetése. Égető szükség van rá, hiszen ha lett volna Járási újság, akkor számtalan helytelen nézetet már eleve ki lehetett volna küszöbölni. E kérdéseknek a rendezése hozzájárulhat ahhoz, hogy a dunaszerdahelyi járás minden vonatkozásban erőssége legyen szocialista köztársaságunknak és nemzetiségre való tekintet nélkül mindenki számára biztosítani tudja ax érvényesülés lehetőségét. BATKY LÁSZLÓ FÔNOD ZOLTÁN Következetesen érvényesítik a szocialista demokráciát