Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-03 / 122. szám, péntek

/Kolumbusz hajója 1494-ben »>> vetett horgonyt a Santa A/ina-öbölben. Az első volt az utazók között, akiket a verőfényes Jamaica megbűvölt. Az ország neve a bennszülöttek nyelvén annyit jelent: „források szigete". Port Antóniában (a banánszállító társaságok egyik fő kikötőjében) az adventista templom mellett nagy tömeg ácsorgott. Egy embert vettek közre, aki ott állt piros virágcsokorral és jogarral a kezében, haját dús copfokban viselte. Furcsa öltözete úgy hatott, mintha színes rongydarabokból varrták volna össze. Gyarmati angol nyelvvel kevert afrikai szavakat használva prédikált. Beszédét így fejezte be: „Mindenki pénzről beszél. Nekem nem kell a pénz. Nekem béke és szeretet kell". E jelszó és furcsa hajviselet jellemzi a Rasz Tafari szektát. Hívei harminc évvel ezelőtt tűntek fel. Követelték hazatelepítésüket Etiópiába. Hailé Szelasszié négust nevezték trónra lépése előtt Rasz Tajarinak, s a szekta az ő nevét vette fel. A szekta istenné nyilvánította a császárt. A szekta követőinek zöme szegény, szelíd és vallásos ember, mégis gyanús sok jamaicai szemében. A következő utcában „dzong kunu" (rettenetes varázsló) táncosokkal találkoztunk. Az elferdített afrikai szavakból keletkezett a John Kanu Táncegyüttes" elnevezés, pedig nyoma sincs valamilyen társulatnak, hanem színes rongydarabokba öltözött, álarcos csoportok karácsonytői Gjévig egész hétig táncolnak az utcákon. Port Antoniótól tíz mérföldnyire, a Blue Mountain vidékén, azaz Kék-hegységben terül Moortown város, a legrégibb független Jamaicaiak, a maronok, azaz bozót-négerek öt településének egyike. Szuverenitásukat egy különleges brit egyezmény elismerte 1739ben, tehát száz évvel a jamaicai rabszolgák felszabadítása előtt. Nevük a spanyol cimarron szótól ered, amely vadat, illetve szökött négert jelent. A maronok zömében a másfélszázados spanyol uralom idején megszökött rabszolgák utódai. Felkerestük Harris ezredest, a maronok törzsfőnökét. Jelenleg nyolcezer maron él a szigeten. Az angolok ellen vívott háború idején a brit tisztek rangjai annyira megtetszettek a maronoknak, hogy azóta törzsfőnökeik ezredesnek hívatják magukat. „Miután az angolok 1655 ben kiszorították a spanyolokat, újból megkísérelték őseink meghódítását. Népünk azonban tökéletesen ismerte a partizánháború minden fortélyát, s a nyugati megközelíthetetlen hegyekbe húzódott." A britek végül is beletörődtek a helyzetbe és elismerték a maronok szuverenitását. Ezt a fügetlen Jamaica is elismeri. „Nem fizetünk földadót, s az esetek többségében csak saját tudtak alkalmazkodni a valósághoz. Meggyőződésük, hogy a függetlenségnek azonnal általános felvirágzást kel! eredményeznie. A lakosság többsége elégedetlen a gazdasági helyzettel. A faji problémák további ellentéteket okoznak. Fred Wilmot, az idegenforgalmi iroda munkatársa Így vélekedik: „Jamaicának kétmillió lakosa van, ennek 90 százaléka néger és színes, a fehérek arányszámerős jelszavakat láttam házfaiakon: Yankee, go homel) A másik nagy jövedelemforrás a banán- és cukornádültetvényekböl ered. A jamaicai parasztok 80 százaléka banánültetvényeken dolgozik. Egy reggel Port Antonióban a Nortland tehergőzösön megtekintettem a banánszállítmányok berakását. „Már nem kézzel rakják be, mint régebben — újságolta a United Frutt embere. — Az ültetvéreformban látja a megoldást. 350 nagybirtokosnak és a társaságoknak általában különkülön 2200 acre földje van, 113 ezer kisparasztnak pedig családostul nincs több egyenként alig két acrenál. Az óriási termetű Shirer miniszterelnök a magánkezdeményezésben bizakodik, Róbert Lateborne, kereskedelmi és iparügyi miniszter ellenzi a földreformot, s a megoldást abban látja, hogy piacokat szerezzenek a kis farmerek számára. bíróságaink ítélkezhetnek fölöttünk. Ugyanakkor mi jamaicaiak vagyunk. Részt veszünk a választásokon, adót fizetünk a vásárolt föld után. Augusztus 1-ét, Jamaica államünnepét azonban nem ünnepeljük meg; a maronok nem várták meg 1838. augusztus 1-ét, hanem hamarabb kivívták szabadságukat." A jamaicaiak többségükben afrikai rabszolgák utódai. A sziget 1962. augusztus 6-án 468 évi gyarmaturalom után nyerte el függetlenségét. Problémák Jamaica ezekben az években határozott haladást ért el, különösen az idegenforgalom terén, mely a bauxitbányászat után az ország második legnagyobb valutaforrása. A fiatal állam azonban még mindig viaskodik a súlyos gyarmati örökséggel: a túlnépesedettséggel és a nagy munkanélküliséggel. A kingstoni Daily Gleaner főszerkesztője szerint az egyszerű Jamaicaiak nem ma nem egészen egy százalék. A többi főként kínai és indián. Némi leegyszerűsítéssel meg kell jegyezni, hogy egy 9—10 százalékos kisebbség mindig jobban élt a néger többségnél. Most is ez a helyzet. Problémáink a múlttal függnek össze. A túlnépesedés például azzal magyarázható, hogy a rabszolgaság Idején mindenképpen támogatták a családi kötelékektől független rabnők többgyermekességét, hogy biztosítsák az állandó munkaerőutánpótlást." „A kormány Igyekszik beve zetni a születésszabályozást" — mondotta fontoskodva egy szenátor. Jövedelemforrás Az utóbbi időben Jamaicában nagyon fellendült az idegenforgalom. A szigetnek 1966-ban több mint 345 ezer látogatója volt, 80 százalékban az Egyesült Államokból. A jamaicaiak nyíltan kimutatják ellenszenvüket a gazdag amerikai turistákkal szemben. (Isnyesek teherautókon szállítják ide és szállítószalagokra teszik a banánt." Valóban, de a szállítószalagokra úgy kerülnek a banánkötegek, hogy a munkások a fejükön cipedik oda. Egyszer le akartam fényképezni egy banánhordó lányt, de odaugrott az apja, elvette lányától és elém dobta azt a shillinget, amelyet lányának adtam, hogy hagyja magát lefényképezni. „Maga talán lefényképezné a saját gyerekét ilyen munkában?" — mondta az apa megvetően. Ez a látszatra jelentéktelen incidens is bizonyítja Jamaica társadalmi és gazdasági problémáinak komolyságát. Kingston, az ország fővárosa gyönyörű öbölben fekszik. 465 ezer lakosa van. A legszegényebbek viskókban tengődnek. A fővárosi munkanélküliek aránya eléri a 15—20 százalékot. A kis farmereket minduntalan a koldusbot fenyegeti. Norman Washington Manley, az ellenzék vezére földKincsek a víz alatt Utazásom végén Palisadosfélszigeten megtekintettem Port Royalt. E vidéken a sziget történelmének legkomorabb és legromantikusabb fejezetei íródtak. Port Royal a XVII. század második felében Henry Morgan kalóz bázisa volt. Morgan az angol király és a kormányzó belegyezésével milliókat harácsolt össze a spanyoloktól, s végül Jamaica kormányzója lett. Jgy fejlődött ki Port Royal, melynek „istentelen és féktelen lakosságát" 1692-ben földrengés sújtotta. Víz árasztotta el Port Royalt, s a jamaicaiak úgy vélték, ez isten büntetése volt. Edwin Link 1959-ben az amerikai Nemzeti Földrajzi Társaság megbízásából hónapokon át kutatta az elsüllyedt város nyomait, s berajzolta helyét a víz alatti világ térképére. Róbert Morx víz alatti régész 1965 óta a jamaicai kormány megbízásából ásatásokat végez. Legnagyobb lelete egy láda volt IV. Spanyol Fülöp címerével, mely színültig tele volt ezüstpénzzel. A rendkívül konzervált ezüstpénzek 1653 és 1691 között készültek, s most a jamaicai kormány tulajdonába mentek át. Morx megállapította, hogy 1800 házat borított el a víz. Ásatásai során kővé keményedett vajat is talált. Épségben maradt dohánylevelek, üvegek vizsgálata alapján meg tudják mondani, milyen dohányt szívtak és mit ittak Port Royal lakói. Kiderült, hogy például rumot, bort és brandyt. Morx eddig 250 ép ólomedényt halászott kl. Hatezer agyacsőre, ezüstművekre, ezüst zsebórákra, rumfőző rézszerkezetre bukkantak. Elmondták, hogy az itteni erős rumot valaha „ördögölö"-nek hívták. Az volt az érzésem, hogy Port Royal főnixként 275 év múltán is újjáéled poraiból, s ezzel Jamaica kiölhetetlen^ szellemét jelképezi. R. HILL MAN SZIGETI ÜTIJEGYZETE A

mikor Szent Patrik felszabadította Man szigetet a kígyók és békák uralmától és szakadékba vetette Mannanin varázslót, a gonosz mágus esése közben még odakiáltotta: „Bárhová is vess, mégis állok!" Azóta van három láb a sziget címerében. Igaz, prózaibb magyarázata is van a három lábnak: a szigetlakók hősies függetlenségi törekvéseinek a jelképe. A szigetlakók évszázadokon át dacoltak idegen hódítók - keltők, vikingek, skótok uralmával, majd az angol királyokkal szálltok szembe, akik a XV. században Stanleynek, Derby grófjának adományozták hűbéri birtokként a szigetet. A sziget a XVIII. században az atholli fejedelmeké lett, akiktől 1765-ben visszavásárolta az angol állam. Man sziget ma a brit korona független autonóm területe. NYARALÓK PARADICSOMA? Man sziget egyenlő távolságra van Angliától, Skóciától s Írországtól — féllllíll!lllllll!!ll!lll!llli!llllll!lill órás repülőút -, s ezért főként a lancashire-i ipari munkások kedvelt kirándulóhelye. Nem kerül sokba és nem kell lemondaniuk számos megszokott élvezetükről, például a méregerős teáról, z aranysárgára füstölt heringről, meg a „custard pies"-ről (tejes-tojásos süteményről). Man sziget nevezetességei közé tartozik még — a füstöltheringen kívül — a farkatlan macska, az évente megrendezett nemzetközi motorkerékpár-verseny és a douglasi játékkaszinó. Az ötvenezer főnyi lakosság vegyes kelta és ősi nord eredetű. A legutóbbi népszámlálásnál azonban már csak 355 személy vallotta, hogy beszéli a kelta (manx) nyelvet. Sok itt az angol bevándorolt, akiknek alacsony jövedelme itt többet ér. A telepest már 1,6 havi itt-tartózkodás után választójog illeti meg, s a szigetlakók abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nem 41,25 százalékos jövedelmi adót kell fizetniük, mint Angliában, hanem csak 21,35 százalékosat. A nagy jövedelmű egyének mentesek a pótadótól, az örökösök pedig az örökösködési adótól. A londoni kormány szemet huny afölött, hogy a szigeten - Angliában különben tilos — állami sorsjátékot rendeznek, sőt azt sem szorgalmazza, hogy a sziget parlamentje hozzon törvényeket a halálbüntetés és a korbócsolás eltörléséről. A szigeten hozott halálos ítéletet ugyanis a londoni belügyminiszternek, majd az ő előterjesztésére a királynőnek kell megerősítenie Nyilvánvaló, hogy nem erősítik meg. Ez a példa is jellemzi, menynyire függ a sziget a Whitehalltól. A sziget parlamentjének alsóháza nemrégen követelte, hogy a függetlenségre törekvő lakosság problémáit vigyék az ENSZ elé. A sziget parlamentjét csak az tántorította vissza szándékától, hogy az arab államok, Lengyelország, Etiópia, Venezuela, Madagaszkár, Tunézia és Indio támogatására kellene támaszkodniuk. HAGYOMANYOK FOGSÁGÁBAN Az volt a benyomásom, hogy a sziget független. A szigetnek saját bankjegyei és bélyegei vannak a királynő képmásával, de a királynő nem királynőként, hanam Man lordjaként szerepel rajtuk. A királynő helytartója az alkormányzó, aki a szigeti parlament, a Tynwald elnöki tisztjét látja el. A törvényhozó tanács — a felsőház kinevezett vagy közvetve választott képviselőkből áll. Az alsóháznak, a House of Keys-nek 24 közvetlenül választott képviselője van, akik többségükben pártonkívüliek, függetleneknek nevezik magukat, s politikai magatartásukra is ez jellemző. Az alsóházban, ahol nincs kormánypárt és ellenzék, akár csak a Westminsterben, parókás és taláros speaker elnököl. A képviselők kényelmes bőrfotelekben, a szokástól eltérően egymással szemben ülnek. A törvényeket először a felsőház elé terjesztik. Itt patkó ala. kú asztalnál az alkormányzó, Sodor és Man anglikán püspöke, a két bíró (deemsters), az államügyész és képviselők foglalnak helyet, akik közül kettőt a kormányzó, négyet az alsóház nevez ki. Július 5-én, a napfordulat ősi ünnepén o parlament ünnepélyesen kivonul a Tynwald Bilire, hogy angolul és a szigetlakók nyelvén kihirdesse az elmúlt évben megerősített törvényeket. NEM ÉRIK BE LÁTSZATFÜGGETLENSÉGGEL Az alsóház jogköre kisebb, mint bármely angol grófságé. Technikailag a sziget független, gyakorlatilag azonban nemcsak külpolitikai, honvédelmi, gazdasági, kereskedelmi, hanem más, olyan kérdésekben is Westminster döntéseitől függ, amelyekben illetékességük keresztezi egymást. A kölcsönös tapintatnak köszönhető, hogy eddig elkerülték a viszályt. Most azonban erősödik a szigetlakók függetlenségi mozgalma, folynak a kölcsönös tárgyalások. Felizgatta a kedélyeket a kalózrádiók ellen tavaly nyáron foganatosított kormányintézkedés. A kalózadók elmaradása Man sziget reklámjövedelmének elmaradásával jár. A függetlenségre törekvő lakosság o vámunió megszüntetéséről és más előnyökről is álmodozik, többek között adómentes cigaretta- és whiskyárusításróL Meggyőződtem róla, hogy a szigetlakók nagyon félnek Anglia közös piaci csatlakozássáról, aggódnak a kis farmerek sorsa miatt, tartanak tőle, hogy emelkedni fognak az élelmiszerárak, s ez kedvezőtlenül hat vissza az idegenforgalomra. A britek okultak skóciai, írországi, wollesi és conrwalli tapasztalataikból, hogy nem jó tréfálkozni a heves vérű keltákkal. Man a brit szigetek között a legkel* tább. Ott volt ugyanis a leggyengébb a rómaiak, az angolszászok és a többiek befolyása. Azóta persze sok idő telt elt de Lord Stonham jól tette, amikor a Ronaldsway repülőtéren levette kalapjót és hagyományosan „Jó reggelit, emberkék* üdvözléssel köszöntötte a szigetlakók kőbe, bronzba faragott, letűnt korszakokból átmentett „házi istenségeit". Az volt a benyomásom, hogy az itteniek szeretnének még sokáig Mannanin három lábán állni, s megőrizni az itt élt népek emlékeit, a pogány istenségeket, amelyek ^^^^ a szigetlakók hívására ködfüggönyt von- fjTíW tak a sziget köré, valahányszor ellenség ' fenyegette. Azt mondják a ködfüggöny még ma is leereszkedik, valahányszor az jggs. angol uralkodó a szigetre látogat, mirrt legutóbb VI. György látogatásakor tör- V. 3. tént. 1illlillll!!l!lllllíl!!llllli!il!i