Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-03 / 122. szám, péntek

i Napjainkban, a politikai és társadalmi életünkben bekövetkezett megújhodási folyamat rengeteg olyan problémát hoz felszínre, melyek rendezése élénken foglalkoztatja az embereket. A magyar iskolaügyet érintő, sérelmes deformációk kiküszöbölése érdekében számos magyar pedagógus hallatta már hangját illetékes Helyeken; s tett jószándékú javaslatokat. Tudomásunk szerint a Szlovák Nemzeti Tanács mellett működő nemzetiségi iskolák albizottsága is állást foglalt ezekben a kérdésekben. Az albizottság elnökével R á c z Olivér elvtárssal, a kassai magyar középiskola igazgatójával beszélgetett munkatársunk. Jogegyenlőséget az iskolaügy terén is Beszélgetés a nemzetiségi iskolák időszerű kérdéseiről # A magyar iskolaüggyel kapcsolatos problémák közül melyek rendezését tartja a legsürgősebbnek? — Nézetem szerint a kérdés megvizsgálásánál a messzi kezdethez kell visszatérnünk. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a magyar tannyelvű Iskolák hazánkban nemcsak a nemzeti kisebbségek ismert hátrányai miatt küzdenek nagyobb nehézségekkel, mint a cseh vagy a szlovák iskolák, hanem elsősorban azért, mert míg a cseh és szlovák iskolák a felszabadulás után lényegében — gyors tanerőváltozások és az eszmei irányítás felvázolásával — folytatni tudták a szakmai munkát, addig a magyar iskolák életéből, az ismert okok miatt öt súlyos esztendő nyomtalanul és pótolhatatlanul elveszett. Pedagógusaink nagy része a diszkriminációnak esett áldozatul, más részük — hogy mentse megélhetését — szlovák tannyelvű iskolákhoz került, s mire 1948 után ismét szóba kerülhetett a magyar iskolák megnyitásának kérdése, puszta ugaron kezdhettük el iskolahálózatunk felépítését. * tények ismerete után a magyar iskolák és a szlovákiai magyarság létérdeke sürgeti a magyar ^^ iskolaügy égető kérdéseinek megoldását. Elsősorban: be kell hoznunk a kezdeti lemaradást, pótolnunk kell az évek során beállott hiányokat és biztosítanunk kell a magyar Iskolák színvonalának gyors, tervszerű emelését. Ez részben káderkérdés, a magyar pedagógus-utánpótlás tervszerű, minőségi, szakképzettségi felkészültségének kérdése, de nem utolsósorban elvi jelentőségű probléma is. A magyar iskolák tanítói éveken keresztül sajnálatos pedagógiai félreértések és melléfogások áldozatai voltak. Hogy csak néhányat említsek: évekig az egyedüli kulcskérdésként a szlovák nyelv tanítása színvonalának emelését tárták elénk, ahelyett, hogy az összes tantárgyak — közöttük a szlovák nyelv! — színvonalára irányították volna a pedagógusok figyelmét. Voltak olyan korszakaink is, amikor főtantárgyakat a szlovák nyelv segédtantárgyaiként kellett tanítanunk, — a kétnyelvű irodalmi nevelésre gondolok — de voltak iskolák, ahol a történelmet, földrajzot, biológiát is szlovákul tanították... Beszélhetnénk még az Iskolák „közös Igazgatás" alá vonásáról is, aminek szintén az volt a célja, hogy a magyar gyerekek minél intenzívebben elsajátíthassák a szlovák nyelvet. Meg kell azonban mondanom: a szlovák nyelvet a magyar iskolákban olyan magas óraszámban tanítjuk, hogy ennek a tantárgynak a jó színvonala — és ezzel egyidejűleg a magyar gyere^ kek jó szlovák nyelvi tudása — csakis és kizárólag a tanító szakmai, metodikai képzettségén és a tanítás intenzitásán múlik, semmi egyében. De miért van az, hogy „öszvér-tantárgyakkal", iskolaösszevonásokkal stb. kísérletezünk ahelyett, hogy Jó szakképzett pedagógusokról gondoskodnánk, miért van az, hogy mi, akik képesek vagyunk messzi idegen országokba tanácsadókat, betanító szakembereket küldeni, képtelenek vagyunk a szomszéd községet jó tanítóval ellátni? Természetesen nem lehet azt állítani, hogy az említett és egyéb fogyatékosságok leküzdésére már az elmúlt 2—3 esztendőben nem történtek volna törekvések. Ez azonban még mind nem elég. Az SZNT mellett működő nemzetiségi iskolák albizottsága éppen az elmúlt napokban szögezte le állásfoglalását a legfontosabb tennivalókkal kapcsolatban. % Kérjük, említsen meg néhányat ezek közül. — Elengedhetetlenül fontos kérdésnek tartjuk a beiskolázás egyforma feltételeinek biztosítását a köztársaság egész területén. Ennek érdekében meg kell teremteni a feltételeket a magyar tannyelvű óvodák, alapiskolák és az általános középiskolák, de főképpen az iparitanuló-iskolák ós a szakközépiskolák hálózatának további bővítésére. A nemzetiségi iskolák tananyagában, a tanítás formáiban, valamint ezen iskolák irányításában kellőképpen érvényre kell Jutni a nemzetiségi szempontoknak is. A nemzetiségi iskolák irányításában lehetővé kell tenni, hogy a magyar iskolák specifikus kérdéseit a lenini önigazgatás elve alapján — magyar nemzetiségű és kultúrájú dolgozók rendezzék, az irányítómunka minden fokozatán — Egyebek között kifejezésre juttattuk az anyanyelven való oktatás és beiskolázás szükségességét. Annak érdekében, hogy a közép- és főiskolákon is megteremtsük a tanulás azonos feltételeit, szükségesnek tartjuk ezen iskolák tanulóinak nemzetiségi hovatartozásuk szerinti nyilvántartását is. Az albizottság kategórikusan elutasítja a magyar tannyelvű iskolák kérdéseibe való olyan bürokratikus, adminisztratív beavatkozásokat, mint például az irodalmi nevelésnek az anyanyelvtől elszigetelten, szlovák nyelven történő tanításának rendelkezése volt. •ílu. • 9 Milyen konkrét rendelkezés alapján került erre EÜJ sor? 19H8 — A CSKP K

B titkárságának 1961. június 5-i „szigorúan bizalmas" határozata alapján anélkül, hogy kiV. kérték volna akár egyetlen magyar pedagógusnak is 1 véleményét. Hasonló volt a helyzet a magyar és 7

szlovák Iskolák egy igazgatóság alá való vonásánál ls. Véleményünk szerint az összevont igazgatású iskolákat ezét kell választani. Bizottságunk a továbbiakban javasolta a nemzetiségi iskolaügyi titkárság vezetőjének, hogy az illetékes szervekkel sürgősen tárgyalja meg a magyar tanszék létesítésének lehetőségét az Eperjesi Pedagógiai Fakultáson, az SZTA Magyar intézete megvalósításának lehetőségét, mely a nemzetiségi iskolaügy szociológiai és politikai vonatkozásaival is foglalkozna, továbbá a magyar tannyelvű iskolák pedagógusainak posztgraduális képzését biztosító intézmény létrehozásának, valamint a Pedagógiai Kutatóintézet nemzetiségi tagozata bővítésének lehetőségét. # A magyar közvéleményt nagyon érdekli, mi az álláspontja a magyar iskolaügyek rendezése terén a Szlovák Nemzeti Tanács oktatásügyi bizottságának, melynek nemrég lezajlott ülésén — annak tagjaként — Ún is részt vett és jelszólalt? — Miután az oktatásügyi bizottság legutóbbi ülésén az iskolaügy központi akcióprogramjának megbeszélése érdekében kénytelenek voltunk minden más napirendi pontot — köztük az albizottság állásfoglalásának ismertetését is levenni a napirendről, szükségesnek tartottam legalább a vitában ismertetni állásfoglalásunk érdemleges részét. Felszólalásomban többek között bíráltam a Szlovák Nemzeti Tanácsnak azt a késlekedését, hogy még mindig nem nyilatkozott a nemzetiségek ügyében. Bíráltam azt a helytelen magatartást is, hogy a szlovák nyelvű sajtó következetesen kitér a nemzetiségek problémáinak Ismertetése elől, s kifejeztem azt a nézetemet, hogy ezzel nem tesz jó szolgálatot a szlovák közvéleménynek, elsősorban a szlovák ifjúságnak. Érezzük, az emberekben bizonyos türelmetlenség is él, szlovák és magyar részről egyaránt. Ezt a türelmetlenséget nem lehet, nem okos dolog hallgatással, halogatással kiparírozni. Tudjuk, még a cseh és szlovák nép államjogi viszonya sincs tisztázva, ez azonban nem zárja ki azt, hogy a tárgyalások menetében ne lenne szükséges következetesen napirenden tartani a nemzetiségek ügyét is. # Felszólalása félreértésre adott okot, mit mondana erről? — Sajnos, az ülésről — a CTK által kiadott — néhány újságban, a rádióban és a televízióban ls közölt száraz tudósítás — felszólalásom mondanivalóját nem tudom milyen elgondolás, vagy „célzatosság" érdejsében teljesen elferdítve — mindössze valami ilyesféle kitételt közölt: „... Je predsa nemysliteľná požiadavka, aby sa na Slovensku otvorili macfarské vysoké školy." Magyarra fordítva ez így hangzana: ... elvégre elképzelhetetlen követelés, hogy Szlovákiában magyar főiskolák nyíljanak Holott én nem ezt mondtam. Amit én mondtam az kb. így hangzott: Az adott helyzetben, sorrendben a legfontosabb a magyar iskolákat — a már említett és álláspontunkban is kifejezett követelések megvalósítása útján — a többi Iskolák színvonalára emelni. Ezt a kérdést, magyar főiskoláknak minden áron vaktában történő létesítésével, az ehhez szükséges feltételek megteremtése nélkül (az anyagi ellátottságtól az előadók biztosításáig) nem lehet eredményesen megoldani. Az első feltétel mindenesetre az, hogy a magyar középiskolákból olyan képzettséggel, tudással rendelkező érettségizők kerüljenek kl, akik főiskolai szinten sikeresen megállják a helyüket. Ellenkező esetben hiába lennének magyar tannyelvű főiskoláink, ha a hallgatók tudása, színvonala alacsonyabb lenne a többi főiskc ik hallgatóinak tudásánál. Ez alapot adna arra, hogy a magyar főiskolák létjogosultságát megvétózzák. Ez az, ami degradáláshoz vezetne. Ogy vélem, ezt egyetlen becsületes magyar ember sem szeretné. A félreértések elkerülése végett ehhez hozzá kell fűznöm még azt ls, hogy éppen a helyes kiépítési folyamat szem előtt tartásával, ugyanennek az oktatásügyi bizottságnak tavaly októberi ülésén vetettem fel azt a javaslatot, hogy Eperjesen nyíljék meg a magyar nyelv és irodalom tanszéke. Ezt a javaslatomat akkoriban Lúčan oktatásügyi megbízott, a már létező magyar katedrák javaslatára hivatkozva megvalósíthatatlannak tartotta, miután a pozsonyi és nyitrai katedrák úgy nyilatkoztak, hogy a magyar pedagógusképzést maguk is meg tudják oldani. Az albizottság legutóbbi ülésén ugyancsak javaslatomra — ismételten felvetettük az eperjesi magyar tanszék létesítésének követelményét. A történelmi hűség kedvéért meg kell Jegyeznem, hogy a nyitrai főiskola javaslatomat ezúttal ls élesen megtámadta. Ez azonban nem Jelenti azt, mintha érettségizetteink főiskolai tanulmányi lehetőségeinek és érvényesülésének kérdéseivel nem kellene továbbra ls a legkörültekintőbben és a legmesszebbmenően foglalkoznunk. Ennek a gondolatmenetnek a szellemében szólaltam fel az említett bizottsági ülésen és nemcsak félrevezetőnek, de kifejezetten károsnak tartom, hogy a Csehszlovák Sajtóiroda felszólalásomból egy olyan, a kontextusból kiragadott és tévesen beállított gondolatot közölt, amely nemcsak személyemmel, hanem a magyar Iskolaügyek rendezésével kapcsolatban is ferde híresztelésekre adott okot. feljegyezte: KULIK GELLÉRT ÚJ VERSEK CSONTOS VILMOS: ÚJ DOLGOK TÖRTÉNNEK VÉGRE Oj dolgok történnek végre: Törvény írásba kezdünk. Sorsunknak szűkült medrébe Tágító árt eresztünk. Szívünkben tüzel a szándék: Eszme, te légy a forrás, Mely önön partján is át lép, Tenger, hogy fusson hozzád. Ébredünk, — vége a télnek. A tavasz bennünk hajt ki, S örülünk minden levélnek, Mely zöldet tud akarni. S örülünk annak a fának, Mit dönteni akartak, Gyümölcs-ígérő virágnak. Hogy újra szirmot adhat. A meddőség kárhozatát Ideje már le vetni, Hozzá értéssel ezt a fát Termővé kell nevelni. Nemesre oltott, - tudja az, Ki már gyümölcsét ette, S állja a telet — s a tavasz Idején ébresztette. - Oj dolgok történnek végre: Törvény írásba kezdünk. Sorsunknak szűkült medrébe Tágító árt eresztünk. TÓTH LÁSZLÓ: TAVASZ A csillagok lejárnak esténként fürödni a harmatos rétre. Tisztítgatják a rovarok álmukat. A Napot valamikor labdázó gyerekek dobhatták fel az égre. Maszírozzák a törpék zsibbadt lábukat. A halak kivetik magukat a vízből, talán a zöld partokat kívánva. Izzik a tenyérbe helyezett értelem. Az újszülött körülnéz, titkot rejtő ujjaival rátapint a világra: Ez így legyen, csak így, hogy szép legyen. GYÜRE LAJOS: TŰNŐDÉSEK Homokóránk napjai elcsorognak, s míg borzas eszméinket simára fésülgetjük korszakok hullatnak egymásra sűrű halotti leplet. Sorvadó ínyünket már régen nem sérti az őshüllők dárdás uszonya, és szuvas fogaink is elpuhult izmokat rágnak s ím mégis bennünk él a hordák íratlan törvénye, visszasír bennünk az ősgyűjtögető; gyökerek, bogyók tudója, vermek ásója, hurkok vetője, a megtöltött has szeretője. Gyűjtögetünk, összehordunk új házat, gerincferdülést, autót, és gyomorfekélyt, hatalmat, és gyufaskatulyákat, tisztességet és idült vérbajt, nyugdíjas hozzászólásokat, és mily jellemző: tudatunk mélyéről - virgonc halacska — földobja magát a fügefalevél. Igy hull le rólunk a szavak simára csiszolt vakolata, ránk vicsorítja fogát az első ős, és kihull az idők finomra állított rostáján ötezer év. A Vénuszon, lehet, ez csak a pillanat tört része; szóváltás, mozdulás az elektronok ezernyi bokraiban, cseppkőképződés milliméterje. Nekünk — fog alatt homokszem — csikorgó izületek a vágyak csúcsain, és sejtek megbolydult rákja a rezignáció lankáin jelzik homokóránk napjait, ohogy kimért edényükben lassan elcsorognak.