Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-03 / 122. szám, péntek

TISZTÁZÁSRA VÁRÓ KÉRDÉSEK MOTTÓ: J szövetkezeti vállalkozás fejlesztésével kapcsolatban célszerűnek tűnik alaposan átdolgozni a tagok tulajdonjogát a szövetkezeti vagyonhoz." (A CSKP AKCIÔPROGRAMJABÓL) Kié o szövetkezet? A válasz kézenfekvő és egyszerű: a szövetkezet a szövetkezeti tagoké, azoké a földműveseké, akik annak idején vagyonukat társították azzal a szándékkal, hogy közös erővel a nagyüzemi gazdálkodás nyújtotta lehetőségek kihasználásával eredményesebb, magasabb szintű gazdálkodást folytathassanak. Az elgondolás helyes és reális volt. Hogy így Igaz, azt az eredmények bizonyítják. A szövetkezeti tagok — eltekintve néhány rosszul gazdálkodó szövetkezettől — jómódúak. Ezek azok az érvek, amelyek a szövetkezeti gazdálkodás mellett bizonyítanak. Viszont nem lennénk objektívek, ha nem látnánk azokat a visszásságokat, deformációkat, gátló körülményeket, amelyek bizonyos fokig fékezték, útját állták a még határozottabb, átütőbb fejlődésnek. Csak néhány ilyen dologra szeretnék most kitérni. Egy-egy hevesebb vita, szóváltás közben elég gyakran elhangzott már a kérdés: Tulajdonképpen kié a szövetkezet, kit illet meg a döntő sző, ha a közösség ügyéről tárgyalnak. A cikk elején a kérdésre már választ adtam. Igen ám, de a gyakorlati élet egy kicsit mást bizonyít. A szövetkezetek jelentős részében olyan helyzet alakult ki — legalább is a tagok úgy érzik —, hogy az egyszerűbb szövetkezeti tagnak az egyedüli joga és kötelessége a mindennapi munka. A látszólagos szövetkezeti demokrácia betartásának eszközei, statiszták a vezetők által eljátszott szerepben. Az ő joguk és kötelességük a kézfelemelés, a szó másokat illet meg. Ha netán mégis beleszólnának a dolgokba, különösen a fejesek" szája íze ellenére, vállalniuk kell a következményeket. Az ilyen szövetkezeti demokráciának viszont csak a neve szövetkezeti demokrácia. Azt állítottam, a szövetkezeti tagok előtt hovatovább kétessé vált, hogy tulajdonképpen kié a szövetkezet: ővék-e, valamennyiüké, vagy csak a vezetőségé, egyes járási szerveké? Egyelőre maradjunk a szövetkezeten belüli demokráciánál. Ezt azért teszem első helyre, mivel a szerkesztőségnükbe küldött panaszlevelek éppen ezt a kérdést érintik a leggyakrabban. A levelek és a személyes tapasztalatok alapján ítélve számos szövetkezetekben mást látnak a szövetkezet elnökében, mint ahogyan azt a szövetkezeti demokrácia alapján feltételezné az ember. Ennek legfőbb oka, hogy nem minden esetben azok az emberek kerültek a szövetkezet élére, akiket a tagság a legmegfelelőbbnek tartana erre a tisztségre, hanem azok, akiket a járáson bizonyos szervek, vagy egyének kiszemeltek. Igaz viszont, hogy az így kiszemelt elnökök „megválasztását" a látszat kedvéért a szövetkezet taggyűlésére bízták. Tudunk azonban esetekről, hogy a taggyűlés nem szavazott bizalmat a javasolt elnöknek, mégis elnök lett belőle itt, ugyanazon a helyen. Az így választott elnök „rájött" hogy a funkciót, a bizalmat nem a szövetkezet tagjaitól kapta, hanem a járástól. Hogy megmarad-e tisztségben — megérezte — nem a tagoktól függ, hanem a járástól. Kaptunk olyan levelet ls, amelyben az így „behelyezett" elnököt azzal vádolták, hogy úgy viselkedik, akár a hajdani földesúr. A szövetkezeti vagyon kizárólagos urának tekinti magát, a tagokat meg béreseinek, kocsisainak nézi, akiknek egyedüli Joguk, hogy dolgozzanak és úgy táncoljanak, ahogyan ő fütyül. Mit gondolnak, honnan veszi az illető a bátorságot ehhez. Onnan, hogy felismerte, amíg nem húz újJat a Járással a tagoktól nem kell félnie. Cselekedeteiért nem a tagoknak, hanem a járásnak tartozik felelőséggel. Azokat viszont többnyire csak a gazdasági eredmények érdeklik, a terv teljesítése, nem az elnök és a tagok közötti viszony. Szerény véleményem szerint, ha tényleg valóra akarjuk váltani az akcióprogram célkitűzéseit, talán az ilyen alapvető torzulásokat kell mielőbb megszűntetni. Hogy lehetséges ez? Igen. Csupán azt kell elérni, olyan légkört teremteni, hogy a szövetkezetek elnökei ténylegesen érezzék, a tagok bizalmából kerültek tisztségükbe és szükség esetén ugyanazok az emberek a kölcsönzött bizalmát meg is vonhatják tőlük. Ezzel a kérdéssel — az alkciőprogram, szerint is — szorosan összefügg a tulajdonjog rendezése a szövetkezetekben. Ismert dolog, hogy hat, hét esztendővel ezelőtt több szövetkezet beolvadt az állami gazdaságokba. Ezt, vagy amazt a szövetkezetet kikiáltották gazdaságilag visszamaradottnak és máris kiadták az „ukázt": gyerünk az állami gazdaságba. A formalitások kedvéért az ilyen szövetkezet tagjaival aláírattak bizonyos nyilatkozatot, hogy a szövetkezetbe bevitt föld és gazdasági felszerelés tulajdonjogáról az állam javára lemondanak. Ezek megtörtént tények. Viszont számtalan olyan szövetkezet akadt, ahoi védték a vagyonukat, de hiába volt minden szó. Az erőszaknak engedelmeskedniük kellett. Előfordultak olyan esetek is, amikor a járás bizalmából lett szövetkezeti elnökök, a tagok akarata ellenére maguk szorgalmazták az „államosítást". Miért? Azért, hogy „szépek" legyenek a járás előtt, és a „jövendőbeli" állami gazdaságban is vezető helyet „érdemeljenek ki" maguknak. És ma egyesek mégis csodálkoznak, hogy a volt szövetkezeti tagok nehezményezik, hogy vagyonunk — jó néhány esetben minden ellenszolgáltatás, kártérítés nélkül — átment az-állam tulajdonába, és hogy ezt a meggondolatlan, törvényellenes cselekedetet, súlyos vétségnek tekintik. Ma már tudjuk, hogy ez hiba volt. A következményeivel viszont számolnunk kell. A beküldött panaszlevelek között van például egy, amelyet idős asszony írt Krasznahorkáről. Annak idején szövetkezetükkel együtt ő is „átkerült" az állami gazdaságba. Nyugdíjazásáig ott dolgozott. Most, hogy megszűnt dolgozni, az állami gazdaságtól még annyi földet sem kaphat, ahová egy kis krumplit vagy egy kis zöldséget ültethetne. Amikor kérését visszautasították azzal érvelt, hogy annak idején fűt, fát, Ígértek neki. 0 viszont nem mondott le a földjéről. Mégis odáig jutott, hogy ma már annyija sincs, ahol egy kapavágást tehetne. Vagy talán olyan nagy nyugdíjat kap, hogy erre ne lenne szüksége. És itt a következő, megoldásra váró probléma. Egyesek csodálkoznak azon, hogy a mezőgazdaságban dolgozók mennyire ragaszkodnak a földhöz. Vajon más nem ragaszkodik-e hozzá? Még a városi emberek többségének is az az óhaja, hogy egy kis kertet, vagy egy földdarabocskát szerezzen magának. Joga van hozzá? Igen! De vajon miért nincs joga a földhöz annak, aki egész életében — ha szabad így kifejezni magam — a földet túrta. És ami még nyomósabb ok: a városi emjjer töbnyire azért ragaszkodik a földhöz, hogy legyen hol elpepecselnie. Falun — különösen a szövetkezel tagoknál — viszont ez a földecske a létfenntartás egyik alapjának számít, mivel eddigi szociálpolitikánk bizonyos mértékig diszkriminálta a földműves embert. Miért sajnáltuk hát tőlük még azt a kis lehetőséget is, hogy legalább a legszükségesebbet megtermelhesse magának. Most viszont a fő kérdés mégis csak az, hogyan lehetne Jóvátenni a múlt hibáit. Szerintem két dolgot kellene mielőbb tisztázni, illetve rendezni: azt, hogy a szövetkezet valóban a szövetkezeti tagoké legyen, ezek az emberek igazában gazdának érezzék magukat a sajátjukban. A szövetkezeti demokrácia tudatos megnyirbálásával ne adjunk életteret a kiskirályoknak. Teremtsünk olyan légkört, hogy a vezetők ls érezzék: a tisztséget a tagoktól kapják és szükség esetén ezt tőlük meg is vonhatják. Másodsorban, ha végre már elismerjük, hogy a társadalmi, gazdasági életünkben a szövetkezeti parasztságnak kiemelkedő szerepe van, talán megérdemelné azt is, hogy ennek megfelelően értékeljük. Ne legyenek ők sem kevesebbek másoknál. Ezek a sorok nincsenek ellentétben az akcióprogramban lefektetett elképzelésekkel, amelyekkel jómagam ls a legmesszebbmenően azonosítom magam. Ezért is mondom: most már a szót mielőbb a tettek kövessék. SZARKA ISTVÁN m 1968. V. 3. A

CSEMADOK Központi Bizottságának beadványa a helyzet valóságos felméréséből Indult ki. Ezzel magyarázható, hogy szinte majd minden többségében magyar lako-iú falu és színtiszta magyar falu egyetértett Jogos és egyértelmű Igényünkkel, a magyar nemzetiségi kérdés igazságos megoldásával. Nagyfokú öntudatról, politikai érettségről és a kommunista párt iránti hűségről tesz tanúbizonyságot félreérthetetlenül az a tény, hogy a CSEMADOK Központi Bizottságára érkező levelek, állásfoglalások százai kivétel nélkül a beadvány leglényegesebb pontjaiból indulnak ki, s ha a levelekben, illetve az állásfoglalásokban másról is szó van, akkor az helyi vonatkozású dolog, amelynek azonnali megoldását sürgetik. A CSEMADOK Központi Bizottságának beadványát a köztársaság iránti hűség jellemzi, minden sorát ez hatja át, nevetséges lenne másképp magyarázni, akik megpróbálkoztak ezzel, gyerekesen naiv feltételezésekbe bocsájtkoztak érvek nélkül. Egyáltalán nem nehéz megérteni, hogy csak a teljes és tényleges egyenjogúság vezethet a még szorosabb egységhez, csak a teljes és tényleges politikai, gazdasági és kultuSzorosabb egységhez fl TÉNYLEGES EGYENJOGÚSÁG VEZETHET rális egyenjogúság lehet a köztársaság iránti hűség előfeltétele. Minden más okoskodás rosszmájúság és értelmetlen gyanú szüleménye ... De lapozzunk csak vissza az eseményekbeni A csehszlovákiai magyarság döntő többsége kezdettől pozitívan viszonyult a szlovák progresszivitáshoz. Megértette és felfogta, hogy a szlovák népnek joga van a teljes nemzeti élethez. És szívből örült, amikor a CSKP KB akcióprogramjában kimerítő részletességgel megismerkedhetett a szlovákságra vonatkozó tézisekkel. Az akcióprogram felöleli és magába foglalja mindazt, ami a szlovák nemzet legsajátabb nemzeti érdeke. Az akcióprogram szerkesztőbizottsága nagyvonalúan és konkrétan építette bele az országos programba a szlovák nemzet törekvéseit, sőt a CSEMADOK KB beadványából is beépítette a legfontosabb részeket. Ez megnyugtatta a szlovákokat, de megnyugtatott bennünket is. T

udjuk azonban, hogy az SZLKP KB most dologozik a szlovákiai akcióprogramon és mi azt várjuk a szerkesztőbizottságtól, hogy a ránk vonatkozó részek újszerűek, az eddigi gyakorlattól eltérőek legyenek, vagyis hogy ne csak néhány mondatban és általános megállapításokban, esetleg kijelentő mondatokban érintse legsajátabb érdekeinket, hanem konkrétan és részletesen foglalja bele a szlovákiai akcióprogramba a CSEMADOK KB beadványának minden alapvető tézisét. Ugyanis, az akcióprogramot a megvalósulás és főleg a megvalósítás követi majd, ez pedig szinte teljességgel lehetetlen a konkrét elképzelések rögzítése nélküli Mit lehetne megvalósítani abből, ami velünk kapcsolatban csupán általánosságokra szorítkozik? Ogy gondoljuk valamennyien, hogy a szlovákiai akcióprogram megvalósításában a 600 000 magyarnak is fontos szerep jut. Sokat várunk a szlovákiai akcióprogramtól. Mélységesen hisszük, hogy a párt elhatárolja magát a szélsőséges nézetektől, a magyarokkal szemben még mindig megnyilvánuló rosszhiszeműségtől, hogy a párt saját szlovákiai akcióprogramjában egyértelműen állást foglal a CSEMADOK Központi Bizottsága beadványa melletti Tehát: míg a CSKP KB akcióprogramja velünk kapcsolatban csak a legalapvetőbb szempontokat rögzítette, a szlovákiai programnak már a konkrét elképzelésekkel, a lehetőségek konkrét megjelölésével kell kitűnnie, hiszen a programot Szlovákia minden egyes polgára olvassa, tárgyalja, vitatja majd, és elképzelhetetlen, hogy a 600 000 magyar csupán csak az építőfeladatokon lelkesedjen... hogy a csehszlovákiai magyarság őszinte és becsületes törekvését (helyzete megjavítására) ne koronázza sikerl I

dén júliusban lesz talán a legnépesebb a gombaszögi népünnepély, amelyen nyugodtan számolni lehet legalább ötvenezer emberrel és nem lehet senki számára közömbös, hogy a lelkesedés, vagy a lehangoltság jellemzi-e majd a népünnepélyt? Mi azt akarjuk, hogy a gombaszögi dalés táncünnepély a csehszlovákiai magyarság hatalmas manifesztációja legyen a csehekkel, a szlovákokkal és a többi nemzetiséggel való testvéri együttélés melletti Ha a köztársasági elnök és az SZLKP KB vezetői jelenlétében fejezhetnénk ki egyetértésünket az akcióprogramba foglaltakkal, ha jelenlétükben biztosíthatnánk őket teljes támogatásunkról. Mert — és ezt a legvérmesebb publlcisztáknak ls el kéne ismerniük — a demokrácia, illetve a demokratizációs folyamat után nekünk kell feltenni a pontot. Nekünk, a magyar, az ukrán, a lengyel és a német kisebbségnek. Mert az igazi, a tulajdonképpeni demokráciát nem a többség hanem a kisebbség helyzete, lehetősége fejezi kii A CSKP KB akcióprogramja ránk vonatkozó részeiből pontosan ez olvasható kl, a szocialista demokrácia Ilyetén értelmezése (hazánk nemzetei és nemzetiségei), és el sem képzelhető ez másképp. Ezt szeretnénk kiérezni, kiolvasni az SZLKP KB akcióprogramjából is, hiszen ez Szlovákia programja lesz, Szlovákiában pedig mi is élünk, mi is vagyunk, több mint félmillióan I Ügy képzeljük el, hogy a szlovákiai akcióprogramban részletesen kapjuk vissza a CSEMADOK KB beadványát, vagyis, hogy az SZLKP KB most és így fejezi kl a nagy nyilvánosság előtt állásfoglalását az ügyünk mellett. Ugyanis — és ezt kellene testvérlapjaink szerkesztőségeiben ls megérteni — nem nekünk kellene itt a mellünket verni, hogy a köztársaság egységéért vagyunk, nekik kellene az érdekünkben olyan értelemben cikkezniük, hogy mi érezzük végre: ők vannak azért, hogy mi a köztársaság egységéért legyünkl M

i is a modern kor emberei vagyunk, mi is korszerűen gondolkozunk, hasonlítani is tudunk, éppen ezért mondjuk, kapjunk meg mindent a magyar nemzetiség sokoldalú felvirágoztatásához. Ez a reális feltétele hűségünknek, együvétartozásunknak. MACS JÓZSEF