Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-24 / 142. szám, péntek

SOK ASSZONY DOLGOZNI SZERETNE 1 PANASZ MAGYARÁZAT EGYENLET ÉS A CÍM MARGÓJÁRA A panasz Agócs Mária várgedei lakostól érkezett. Leveléből idézek: „Az idén is "mim kába szerettem volna állni a Domafalai Állami Gazdaságban (rimaszombati Járás), mivel családi körülményeim ezt megkövetelik. Az idén azonban kellemetlen meglepetés ért. Csank Zoltán, a gazdaság intézője azzal fogadott, hogy ebben az évben nincs rám szüksége ... Munkámat mindig becsületesen végeztem. Munkatársaim előtt kijelentette; „Nagy nyelve miatt nem veszem fel." Ez a kijelentése szerintem az egyik tavalyi összetűzésünkre utal. A szezon végén a bedolgozott cukorrépa után keveselltem a tizenhat kiló cukrot és nem fogadtam el. Reklamáltam nála, erre megígérte, hogy 16 kilót ad. Ezt szintén keveselltem, s a végén már 50 kilót ígért. Az elosztásnál azonban mégis csak 46 kilót kaptam. Szerintem ezt a reklamálást nem nézte jó szemmel, és azt kezdte hangoztatni a munkások előtt, hogy ne ls számítsak rá, hogy a 68-as évben munkába léphetek..." A magyarázat Csakis a helyszínen kereshető. Csank Zoltán, az állami gazdaság Intézője az esetre így emlékezik: — Sajnos-, a cukor elosztásánál valóban tévedés történt. A kimutatások egy része az ellenőrzések folyamán elkallódott, s amikor sor került a cukor elosztására, csak a könyvelésünkben meglévő kimutatásokra támaszkodtunk. Ezek szerint Agócs Mária csupán tizenhat kiló cukorra volt Jogosult. — Hogyan jöttek rá a tévedésre? — A panaszos felmutatta a kimutatások másolatát, s ezek szerint az igazgatóságon megtaláltuk az eredeti kimutatásokat is. — Vagyis? — A panaszos megkapta a neki járó negyvenhat kiló cukrot. Többet nem ígérhettem, csak amennyi járt... Agócs Mária követelése tehát jogos volt. De vajon mit kellett tennie, hogy e jogát elismerjék? — Kilincselni, de sokat ... Sokszor hiába. Az ügyben többször is kereste az intézőt. Nem találta. Az idő pedig haladt. A munkások nagyrészt már az itt kapott cukorral édesítettek. Egy lépés az ügy intézése felé — egy lépés az ügy elmérgesedése felé. A panaszos felháborodott. — Itt volt nálam a fiával — mondja az Intéző. — Követelődzött, hogy neki még negyvenhat kilónál ls több cukor Jár... Magyarázgattam, hogy több nem járhat, mint amennyit bedolgozott. Csakis olyan arányban, mint a többlek.,. De csak bajtogatta a magáét, s haragosan hagyta el az Irodát — Gyere fiam, rablókkal és cigányokkal nem tárgyalunk — Jelentette ki. így aztán az idén nem vettem fel munkába. Gondoltam: „Akkor rablók között ne dolgozzék". Az egyenlet Csank Zoltán számára a panaszos kellemetlen lett — az Idén nem szerződtette. Tisztsége Ilyen joggal ugyan felruházza, csakhogy... a tévedést nem a panaszos okozta, viszont a károsult 0, a panaszos lett: ma is munkanélküli. Ezt az egyenletet rosszul számították ki — a végeredmény nem stimmel. Nem jő az a számítás sem, amelynél az egyenletet Így álították fel: vezető vagyok, a munkások bekapálják a földemet, letörik a kukoricámat stb. Vagyis; a munkásokat az állam fizeti, a hasznot viszont az egyén vágja zsebre. Nem jó ez az egyenlet — a végeredmény nem stimmel. — Beismerem, a múltban ilyesmi előfordult... — mondja Csank Zoltán, de biztosltom, hogy az Idén nem kerülhet sor Ilyesmire. Földjeinket bevetettük ... Micsoda szerencsel Mindenesetre számukra lesz hasznos, ha a jövőben az egyenleteket becsületesen állítják fel — és a végeredmény ls kifogástalan lesz. A Jelen esetben nem az! Ezért nem tagadja a panaszos az Irodai Jelenetet S még ma ls az az érzése, hogy be akaiták csapni... A cím margójára „Remélem, hogy a szerkesztőség panaszomat Indokoltnak találja és segítségemre lesz annak kivzsgálásában — írja befejezésül Agócs Mária. — A panasz indokolt Az állami gazdaság vezetője a kifogásoltakat beismerte — kivéve azt, hogy a panaszosnak 50 kilő cukorra van Joga — viszont Agócs Mária munka nélkül maradt. — Érdeklődtem a földművesszövetkezetben. Elegendő a munkaerő, nem vesznek fel. Jelentkeztem az erdészetnél, nincs munka, nem vehetnek fel. Egyéb lehetőség? Talán visszavennék a Domafaiai Állami Gazdaságba ... — Nem Jöhet számításba — mondja Csank Zoltán— nem vehetek fel több munkaerőt, mint amennyire szűkség van. S nemcsak Agócs Máriát nem vettem fel. Többen ls szerettek volna itt dolgozni... Pár évvel ezelőtt toborozni jártunk, s örültünk, ha jöttek. Ma csak egy szóra, negyvenen-ötvenen Jelentkeznének ... Tehát így. Egy asszony panasza révén eljutottunk sok aszszony óhajához: dolgozni szeretnének, de kevés a munkaalkalom. Az Illetékesek tudnak róla, ismerik a rimaszombati járás helyzetét. Történnek lépések a helyzet Javítására? — Valószínű... Mindenesetre szaporább lépésekre lenne szükség. Ez biztosi KEREKES ISTVÁN Kassa északi részén, az Un. „Városi fürdő" közkedvelt kirándulóhely közelében új üdülőközpont létesül. A Hernád régi medrének rendezésével vízi sportokra és horgászásra alkalmas mesterséges ti keletkezik. A tó partfán álló „Ryba" nevű korszerű vendéglő halkülönlegességeket szolgál majd feL Ezzel is kellemesebbé teszt a vízparti üdülést. . (G. Bodnár — ČSTK felv.J I. A telefon A Literárni Listy [LLj című irodalmi hetilap prágai szerkesztőségében 1968. április 6-án berregni kezdett a telefon. — Itt a ruzynéi fegyház, 46-os számú cellájának foglya. Azt az orvost, aki kábítószereket adott a foglyoknak, Sommernek hívják. Néhány nappal a XIII. kongresszus előtt bocsátották el az Állambiztonsági Szolgálat kötelékéből és most valahol a Vysočanln dolgozik, mint üzemi orvos. Munkatársa s későbbi felettese Vratlslav Podzemsky mérnök, a mai napig is a prágai Állambiztonsági Szolgálat ezredese. Slánsky-per egyik vádlottjának a perről Irt emlékirata, amelyben dr. Sommer tevékenységével is foglalkozik. Húsvét után személyesen felkeresték Löblt. — Ha kitör a háború, mindenkit lelövünk, mondogatták nekünk előszeretettel. Ugyanis az volt az álláspont, hogy aki a legembertelenebb, az a legjobb párttag. A. London, amikor egyszer a fegyőr kíséretében sétált, váratlanul franciául kezdett beszélni, mert azt hitte, hogy a Riviérán van. Kábítószerl Kevics jugoszláv alkonzul megtámadta a fegyőrt, mert* úgy „látta", hogy az édesanyját ütlegeli. A látomás oka természetesen a levesbe kevert káblrőszer volt. Kevicset ezért Miért halt meg dr. Sommer? A szerkesztőség két dolgozója — Pert Chudožllov és Oldrich Unger megállapították, hogy dr. Sommer Prágában, a Krížiková utca 68. szám alatt dolgozik, mint körzeti orvos. Először a rendelőben Jelentkeztek. — Doktor úr a Belügyminisztériumban dolgozott? — Van valamilyen felhatalmazásuk arra, hogy engem kihallgassanak? Vagy azt akarják, hogy öngyilkos legyek? — Nem, ezt nem akarjukl — Kérem, én nem válaszolok, semmire nem adok választ. Elismerik, hogy nem vagyok köteles válaszolni? — Természetesen! — És ha valamire kényszeríteni akarnak, én meigteszeml — Mi egészen más okból keressük önt. — Ma valaki már felhívott.. és már igazán közel vagyok hozzá .. I — Sok névtelen telefonáló hívja önt? — Igen! — És fenyegetik? — Igen! — Ml elhlsszQk önnek és nem akarjuk, hogy Ismét megkezdődjék az emberüldözés. Egészen másról van szó. Mi nem akarjuk az embereket az öngyilkosságba, vagy a börtönbe hajszolni, csak egy bűnös rendszer lényegét szeretnénk leleplezni. Ezért szeretnénk önnel beszélgetni... — Kérem, ma nem. A mai fenyegetés után már nem... Őszintén, egész őszintén mondom önöknek, hogy már nincs hozzá erőml A két újságíró kérdezett, az orvos tiltakozott, minden választ megtagadott. Majd később, majd máskor, mert nem tud válaszolni, nincs hozzá ereje. Majd máskor ... II. Az első tanú Ezek után került a két újságíró kezébe E. Löblnek, a ájultra verték. Egyszerűen nem ve>ttek bennünket emberszámba. Sommer ugyanúgy nem tudja indokolni magatartásit, ahogy én nem tudom megmagyarázni, miért tettem beismerő vallomást. Efelett lehet sajnálkozni, megdöbbenni, de az akkor teljesen természetes volt. Sommernek az volt a kötelessége, hogy egészségesen Juttasson minket az akasztófára. III. Az ismeretlen úira jelentkezik Tizennégy nap telt el a Sommer-LL párbeszéd óta, amikor a Večerní Praha című esti lap szerkesztője hívta fel a két kollégát. Közölte, hogy a „46-os cella foglya" őt ls értesítette (névtelenül és telefonon) és azt állította, hogy „dr. Sommer tulajdonképpen — dr. Mengele" és öngyilkosságot akar elkövetni. Az LL munkatársai nyugtalanok voltak és felhívták Sommernét, aki közölte velük, hogy a család elutazik. Később, április 25-én este, dr. Sommer vette fel a kagylót — Doktor úr eddig tanulmányoztuk mindazt, ami ÖN ellen szól. Azt szeretnénk, hogy mondjon valamit védelmére! — Sajnálom, a szolgálati titoktartás kötelez! Ekkor a belügyminisztériummal léptek összeköttetésbe, szerették volna, ha dr. Sommert feloldják a titoktartás alól. A két újságíró április 26-án tárgyalt erről a belügyminiszterrel — és dr. Sommer ebben az Időpontban öngyilkosságot követett el. — Vádolom magukat a férjem haláláért! — kiáltotta a telefonba Sommer özvegye 1968. április 30-án. Már két hónapja örökös félelemben élt. Ártatlan! Hlgyjék el, hogy becsületes ember volt. 1946 óta vagyok párttag. Ha egy év múlva ismét változás lenne, mindnyájan kőpenyeget fordítanak. Nem hfszek maguknakl Nem akarom magukat az emberek ellen izgatni, de miért nem foglalkoznak dr. Prouzovával, aki a férjemmel együtt dolgozott a ruzynéi fegyházban és még m« is a belügyminisztériumban van? Amikor férjemet kizárták a pártból, fellebbezett, de Tondt és Uhllf, a CSKP Központi Bizottságán azt mondták neki; örülj, hogy nem zárunk bes, A férjem jó ember volt, a háborúban védte a zsidókat, • bátyját a koncentrációs táborban végezték kl... IV. Milyen is volt dr. Sommer? Dr. Aleš Sallch nyugalmazott orvos: — Sommer? 1938-ban haladó volt, a prágai orvostársadalom baloldali szárnyához tartozott Azután egy időre eltűnt és később már az Állambiztonsági Szolgálatnál dolgozott. 1955~ 56-ban a politikai foglyok elmondták, hogy a nyomozók és dr. Sommer módszerel között nem volt különbség. PhMR. Helena Petráková: — Űgy hívtuk, hogy „állatorvos". Néha adott orvosságot; máskor megtagadta. Sző nélkül bejött a cellába, adott egy Injekciót, de nem mondta mej milyet. Ha kérdeztem, egy szóval sem válaszolt, nem vett bennünket emberszámba. De sokkal rosszabb volt a ruzynöí fogház Use Kochja, egy magas orvosnő. Az egyetlen rendes ember a fogorvos volt. Egy tanú, aki nem óhajtja, hogy közöljék a nevét: — 1949. november 1-én, « megnyitás napján, kerültem « ruzynéi fogházba. Négy évet töltöttem ott. Sommert úgy Ismertem, mint a nyomozók munkatársát. — Tegyen vallomás); akkor kap orvosságot — szokta mondani a betegeknek. Visszaélt a beosztásával, orvosi kötelességét elhanyagolta. Én három napig ordítottam a kíntól (eperoham, hólyaggyuliadá^, vérzés), de nem törődött vele. Máskor két napig hagyott feküdni tüdővérzéssel az árnyékszéken. Tudott eperohamalmrőü ls és előírta a hírhedt „Sommer-dletát": reggel: egy kis pótkávé, 5 dkg kenyérrel, délben: vízben főtt hideg gríz, este üres leves. Eredmény: 21 kg-ot fogytam. A negyedik évben éhségsztrájkot kezdtem, öt nap után három fegyőr lé* pett a cellába, lefogtak és orromba nyomták a gumicsövet, nehogy szétharaphassam. A cső vastag volt és súlyosan megsebesített. Sommer a folyosóról nézte, hogyan ömlik a vérem. • • • Az öngyilkosság nem bűnhöz dés, csak megfutamodás. — Nem — dr. Sommer nem volt azonos dr. Mengelével, az auschwitzi náci koncentrációs tábor diplomás tömeggyllkosával, ez csak fantazmagória, képtelen feltételezés ... Sajnos azonban a ruzynél fogház volt orvosának esete Mengelére emlékeztet. P. GY. 1968. V. 24.