Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-24 / 142. szám, péntek

A JÖ FÉRJ — Csakugyan olyan előzékeny az ura? — Végtelenül. A születésnapomról mindig megemlékezik és a koromról mindig elfeledkezik. U-dhŠHti A férj váratlanul érkezik haza. Az előszobában kopott férfikalap és kabát lóg. A hálószobában a feleségét az ágyban találja egy borotválatlan csavargó külsejű férfival. — No de . .. — kezdi el az ordítást. — Engedd meg, hogy megmagyarázzam — szakítja félbe az asszony. — Csengetett és megkért, hogy adjak neki egy darab kenyeret. Mondtam neki, hogy nincs itthon kenyér. Akkor egy tányér levest akart. Mondtam, hogy leves sincs. Akkor azt mondta, hogy adjak valamit, amire a férjemnek már nincs szüksége ... — Mikor vette észre, hogy a felesége elhidegült? — Egy évvel ezelőtt, amikor a létráról leestem és engyenesen a kazánházba zuhantam. Mi történt? — A feleségem odakiáltotta: Guszti, ha már úgyis lent vagy, tegyél néhány lapát szenet a tűzre! Két elefánt megy az erdőben. Egyiknek a hátára esik egy kókuszdió. — Ogy látszik, esni kezd — mondja az elefánt. Egy estélyen váratlanul szembetalálkozik a házaspár. — Egek ura! — mondja az asszony —, hat pohár konyak mennyire megváltoztatott! — De hiszen egy kortyot sem ittam — tiltakozik a férj. — De én igen — jegyzi meg a felesége. AZ OJ FEGYENC — Felügyelő úr, kérem, nem kaphatnám meg a 89-es számú zárkát? — Miért éppen azt? — Családi kegyeletből. Boldogult apám is abban töltött szépszámú napokat. PRAKTIKUSAN Pincér: Ön rendelte egyikét ennek a három rostélyosnak? Vendég: Ogy vanl Mégpedig a legnagyobbat! AZ ELŐÉLET Bíró: Maga már huszonnégyszer volt büntetve. Mondja, mit csináljunk most magával? Vádlott: Talán csinálhatnánk egy kis jubileumi ünnepélyt, bíró úr, kérem. MATEMATIKA — Negyvennyolc óra szabadságot adtam és ön nyolc nap múlva állít be? — Kérem: a munkaidő napi hat óra; hatszor nyolc az éppen negyvennyolc. SZOKASMONHAS — Mikor halt meg a kedves férje? — Három nappal az esküvőnk után. — Szegény, legalább nem sokat szenvedett. LELKIISMERETESEN — Pisti, itt van egy korona, szaladj a pékhez és vegyél 3 kiflit. Egy a tied belőle, azt megeheted. Pisti öt perc múlva visszajön és letesz 70 fillért. — Bácsi kérem, a péknél már csak egy kifli volt mindössze. Azt megettem. CSALÁDI KÜR Asszony: Én bizony nem szaladtam utánad, hogy feleségül végy. Férj: Az egérfogó sem szalad az egér után, mégis megfogja: ÉLETVESZÉLY Képzeld csak, Alfréd barátod autója elütötte az anyosódat. — Szent Isten! És él még szegény Alfréd? AMERIKAI AGGMISSZ: Micsoda gyalázatos hazugság, hogy itt Párizsban léptennyomon kalandjai akadnak az embernek! Már egy hónapja vagyok Itt és még senki meg sem szólított. EGOIZMUS — Van egy cigarettád

1? — Sajnos, nincs. — Kellemetlen! Akkor kénytelen vagyok a magaméból rágyújtani. KÖLCSÖNÖSEN Feleség: Milyen kedves tőled, férjecském, hogy olyan előzékenyen üdülni küldesz. Férj: Hát tudod, ami azt illeti, bizony rám Is fér némi üdüSZERELMES PÄR — Oh, Hermán, ülj ide mellém, és fogd meg a kezemet. — Melyiket: a jobbat vagy a balt? MIRE JÚ A FÉR) — Mivel tisztítod a szőnyegedet? — Már többfélével próbáltam, de a legalkalmasabbnak mégis a férjemet találtam. EZ AZTÁN TGLSAGOSAN SZERÉNY VOLT ... SÜLYOS ZSAROLÁS — Hogyan tudtál Interjút kapni a híres filmszínésznőtől? — Megfenyegettem, hogy közzéteszem a személyazonossági fényképét. BESZÉDES BIZONYSÁG Bíró: Miből következteti, hogy a vádlott a kérdéses alkalommal részeg volt? Tanú: Mert borzasztóan veszekedett egy sofőrrel. Bíró: No, azért még nem kellett részegnek lennie. Tanú: Igen ám, csakhogy ott nem volt semmiféle sofőr. 0HI1 1968. Állati törtéketek 1. A KUTYA. A cirkuszigazgató irodájában cseng a telefon. — Szeretnék jellépni — mondja a telefonáló. — Mit tud? Mi csak elsőrendű erőket alkalmazunkl — Tízig tudok számolni! — Megörült? Ezzel akar jellépni? — Na igen ... de én egy kutya vagyok! 2. A FOKA. A jókamama így szól a gyermekeihez: — Ne feledjétek, hogy csak két lehetőségetek van: vagy megtanultok labdát egyensúlyozni az orrotokon, vagy bunda lesz belőletek ... 3. A MOLY. Egy kis moly lelkendezve meséli: — Az emberek igazán végtelenül aranyosak. Amint megjelenek a szobában, azonnal tapsolni kezdenek! O 00 O H-i < CO O < O 00 O H< l/) O VENDÉGLŐBEN — Hallja, pincér, ennek a halnak szaga van. — Igenis, kérem azonnal megindítom a ventilátort. ÓVATOSSÁG — Mielőtt hozzám jönnél feleségül, figyelmeztetnem kell. téged, hogy én rettentő féltékeny vagyok. — Helyes. Akkor majd kétszeresen fogok vigyázni, DIVATARÜHAZBAN — Az új segédnek olyan álmodozó tekintete van. — Helyes, majd a hálóingosztályba osztjuk be. MINDIG UGYANEZ Feleség: Vajon milyen kalapok lesznek az idén divatosak? Férj: Kedvesem, ugyanazok, amelyek tavaly. Két divatos kalapforma van: az egyik, amelyik neked nem tetszik és a másik, amelyiket én nem tudok megfizetni. RÉGI VICC Nevelőnő: Látod, Jancsika, én ha ásítok, mindig a szám elé tartom a kezemet. Mit gondolsz, miért teszem ezt? Jancsika: Hogy ki ne essen a hamis fogsora, kisasszony. PHILIP BLAIBERG ÉLMÉNYBESZÁMOLÓJA Azzal az érzéssel ébredtem, hogy minden úgy van, mint azelőtt. Rémlátomásként tűnt a műtét s az azt megelőző hosszú súlyos betegség. Nem gondoltam semmire, amikor felöltözködtem, csak élveztem a hűs reggeli levegőt és a napsugarak kellemes simogatását. Tavaly decemberben a halál küszöbén álltam. Beleegyeztem dr. Barnard szívátültetési ajánlatába. Más kiútat nem is láttam. A műtét előtt hónapokon át úgy éreztem magam mint a vízből kiemelt hal, amelyet időnkint visszavisszadugnak a vízbe, hogy meg ne ijedjen. Ez a hasonlat találóan jellemzi érzéseimet. Csak később értettem meg, mennyire elhasznált volt a szívem. Dr. Barnard megmutatta nekem — konzerválva. Én voltam a világ első embere, aki valóban a tenyerében tartotta szívét. Mit érez az ember, ha kiveszik a szívét és más szívvel pótolják? Fájt, nehéz volt kibírni? Az emberek szinte minden pillanatban feltesznek ilyen kérdéseket. Szeretném legalább egy kissé megnyugtatni szenvedő embertársaimat, akik egyszer talán ugyanilyen műtéten esnek keresztül. Az orvosok mindent megtettek, hogy megkíméljenek a fölösleges szenvedéstől. Nem éreztem elviselhetetlen fájdalmat. Azt hiszem, egy hasműtét sokkal fájdalmasabb lehet. Csak arra emlékszem, hogy mély álomba merültem. Égek a vágytól, hogy mielőbb befejezhessem megkezdett könyvemet. Ez jő; az orvos is azt mondta rá, hogy munkaterápia. Érzem, hogy erősödik az életkedvem, sokkal erősebb bennem a vágy, hogy küzdjek az életért, mint bármikor azelőtt. Soha sem éreztem magam jobban, sohasem nevettem ennyit. Minden nap új célt tűzök magam elé: a legutóbbiak közé tartozik, hogy igyekezzem megszabadulni a fölösleges kilogrammoktól. Minden mozgás — akár felkelek a székből, vagy visszaülök, néhány lépés, séta a lakásban, hozzájárul aránytalanul nagy testsúlyom csökkenéséhez. A lábam még egy kicsit gyönge, de ez természetes. Az emberek gyakran kérdik; mit érzek most, hogy idegen ember szíve dobog mellkasomban. Természetesen hálát. Az a tény, hogy idegen szív dobog bennem, egyáltalán nem kelt olyan érzést, mintha valamiben is különböznék másoktól. Elvégre a szív nem más, mint szivattyú. A régi elromlott, az orvos kicserélte. (FIGARO f O 00 O »— < CO o < > < CONTERGAN A LEPRA ELLEN Nemrég tartották Münchenben a nemzetközi dermatológus-kongresszust, amely ötévenként más és más városban ülésezik. A kongresszuson a bőrbetegségek több mint kétezer szakorvosa találkozott. Érdekes volt dr. J. Sheskin izraeli orvos felszólalása, aki már korábban egy barcelonai dermatológus értekezleten tájékoztatta kollégáit Izraelben és Venezuelában thalidomiddal elért eredményeiről a lepra-reakcióknál. Az Egészségügyi Világszervezet egyik képviselője a kezelések megfigyelése után javasolta, hogy világméretek! en alkalmazzák a thalidomidot (contergant) lepra-reakcióknáL Latapl mexikói professzor a thalidomiddal folytatott leprakezelést az utóbbi évtized egyik legnagyobb felfedezésének nevezte. Ami két évvel ezelőtt rövid hírként Járta, végig a világsajtót, időközben számos országban megerősítést nyert: a contergan altatószer segíteni képes a leprabetegeken súlyos rohamaik, az úgynevezett lepra-reakciók során. A contergan nem gyógyítja a leprát. Akiket a lepra elért, egész életükben hordozzák a leprások sorsát. Ma viszont már úgy látszik, hogy szenvedéseiket elviselhetőbbé lehet tenni. A krónikus megbetegedést már eddig is bizonyos fokig ellenőrzés alatt tudták tartani, és most úgy látszik, hogy a contergan a súlyos leprareakciók során nyújt segítséget. Világszerte több mint 13 millió ember szenved leprában. Ezeknek mindössze negyedrésze áll orvosi ellenőrzés alatt Nagy területek, ahol a lepra járványszerűen lép fel, gyakorlatilag kellő orvosi ellátás nélkül tengődnek, mindenekelőtt Indiában, Kelet-Ázsiában, Afrikában és Óceániában találunk Ilyen területeket. Európai országok egész sorában is előfordul a lepra: Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában, a Balkán országaiban és ezenkívül a Közel-Keleten ls. Ezeken a területeken viszont évek óta intenzív küzdelem folyik a lepra ellen és ugyanez a helyzet Latin-Amerikában és egyes kelet-ázsiai országokban. Néhány évvel ezelőtt a jeruzsálemi egyetem egyik klinikáján feltehetően fordulat állt be a lepra-reakciók kezelésében. Az egyik 44 éves betegnek, aki már 19 hónapja feküdt a klinikán és lepra-reakcióit alig tudták enyhíteni, dr. Sheskin, a kezelőorvos legalább néhány óra enyhülést és alvást akart nyújtani. Ezért nagy adag contergant adott neki. A beteg el is aludt. S már az első álomban töltött éjszaka után csökken a fájdalom, a láz, és a kiütések a következő napokban gyógyulni kezdtek. Amikor dr. Sheskin néhány napi megfigyelés után nem adott több contergant a betegnek, a lepra-reakciók ismét felléptek. Ojabb contergan-adagolás szemmel látható javulást eredményezett. Ez 1964 decemberében történt. Azóta nemcsak Izraelben és Spanyolországban, hanem a Föld tucatnyi más országában is újabb contergen-kísérleteket folytattak leprás betegekkel. A vizsgálatok során mindenütt bebizonyosodott, hogy a több országban a forgalomból egyébként kivont altatószer erősen enyhíti a lepra-reakciókat. AMI A RÓMAIAK UTÁN MARADT? A sors Iróniája, hogy most, az „aranyláz" idején régészek komolyan tanulmányozni kezdték az angliai Carmarthen grófságban betemetett aranylelőhelyeket. Valaha itt volt a római birodalom leggazdagabb aranybányája. A Times 1936-ban azt állította, hogy jó üzleti távlatok kecsegtetik a walesi aranybányászatot. A walesi aranyra azonban már 1939-ben „keresztet vetettek". A bányatársaság — geológusok tanácsára — 160 méteres mélységnél megállt, még mielőtt elérte volna a „nagy aranyat". Nem volt pénz, kitört a háború. A bányászok mégsem végeztek hiábavaló munkát, ötven méteres mélységben régi vájartra és római drénkerékre bukkantak. Most a walesi egyetem és a cardiffi múzeum munkatársai folytatják a kutatást. Az előző kutatások Igazolták, hogy a rómaiak már 33 méter mélységben aranyat találtak. A kutatók tovább ásnak. (TIMES) \