Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-24 / 142. szám, péntek

/ Ö

sztönösség, spontaneitás — e szavak negatív értelme figyelmeztető felemelt ujjként vésődött a tudatba. A spontaneitás a szocializmus számára merőben idegen Jelenség, csökevény, amely a tervezett irányítás rendszerében csak zavart okozhat. Jgy tudjuk, igy emlékszünk a kifejezés értelmére. Ha nem is látjuk mindig pontosan miért, hogyan, de valahol a tudat alatt érezzük, hogy az ösztönösség árt az ügyünknek. Eleve ellene szegülünk. A tudatnak ez az önkéntelen szembe szegülése egy-egy spontán megnyilvánulással az utóbbi időkben bizonyára sok embert zavarba ejt. Nem csoda — hiszen az ösztönös megnyilvánulások napjainkban napirenden vannak: viták dúlnak, követelmények záporoznak, itt-ott kisebb spontán sztrájkok ütik fel a fejüket. A spontaneitás vitathatatlan jelei. De, ha a spontaneitás idegen a szocializmus számára, akkor honnan kerülnek ide az ösztönösség jellemző Jelenségei? Elvégre szocializmus van. Vagy nincsen? Vagy helytelen az irányvételünk? Ismét felébred bennünk az éberségre intő mondás, amely a szocializmus számára veszélyt jelző asszociációt kelt: „Az ösztönösség ma mindent tönkre teheti" De valóban így van? Lenin 1902-ben Mi a teendő című művében a többi között arról írt, hogy az öntudatosság a konkrét történelmi lét és a tudat kölcsönhatásának ellentmondásos folyamata. A megismerés folyamatában az ellentmondás annak két elválaszthatatlan része között van: a spontaneitás és az öntudatosság között. A megismerésnek ez a két oldala dialektikus egységet alkot — az ösztönösség az öntudatra ébredés első lépcsőfoka. Arról van itt sző, hogy az öntudatos cselekvés felé az első lépés a konkrét valósággal való közvetlen érintkezés határvonaláról indul ki. Az ember ösztönösen reagál a valóságra, hogy azután tudatában felmérje, megértse és tudatosan irányíthassa a valóságot, befolyásolhassa annak további alakulását. Tehát nem másról, mint a megismerés folyamatának egyik elválaszthatatlan részéről van sző. S ha ez így van, akkor jogosan tehetjük fel a kérdést: a szocializmusnak nincs talán szüksége megismerésre? A konkrét valósággal való közvetlen érintkezésre? A konkrét • • gikus. Egy ellentmondás zavarja csupán: hazánkban szocialista termelési viszonyok uralkodnak, ám ugyanakkor tanúi vagyunk néhány sztrájknak is. Mármost e sztrájkok a fennálló termelési viszonyokból adódnak-e, vagy kívülről, mesterségesen szították-e őket? E kérdés megválaszolásán múlik, helyes-e okfejtésünk.- Mivel gyakorlati a kérdés, gyakorlati példával próbáljuk megválaszolni: más módot arra, hogy követelésüket — nyílt és igazságos gazdaságpolitikát — érvényre juttassák. Mint tapasztalták, az eddigi szabályos módszerek elégtelenek voltak: a szakszervezeti bizottság nem volt képes helyes gyakorlatra késztetni a gazdasági vezetést. Kétségtelen, hogy ellenőrzési jogát következetesen érvényesítő pártszervezet és munkáját jól végző szakszervezet megelőzhette volna a Ontudatosság és ösztönösség létre való Ösztönös reakcióra ahhoz, bogy a megismerés magasabb fokára Jussunk? Kétségtelenül szükség van a megismerésre. S mivel az ösztönösség ennek része, a spontaneitás sem oly tdegen a szocializmus számára, mtnt az előítéleteink révén az első pillanatban tűnhet. yakorlati kérdésekre fogékonyabb tudatunk e gondolatmenet kapcsán azonban így vetíti elénk a kérdést: az ösztönös megnyilvánulás jellegzetes formája például a sztrájk. Nyilvánvaló, hogy a szocializmusban a sztrájk társadalmi tulajdont károsít meg, tőkések hiányában szocialista szervezetek ellen fordulhat csupán. Tehát mégiscsak káros, a szocializmustól idegen jelenség. Az okfejtés loAz oraval Tesla TV-gyár szerelőrészlegén a vállalat közgazdászának gazdasági helyzetet elemző Jelentése kapcsán leállították a munkát, sztrájkbízottságot szerveztek, amely a vezetőséggel a vitás kérdéseket egyezteti. A munkásoknak nem tetszett a gazdasági Jelentés, amely sokak szemében megtévesztően hatott, egynémely Juttatás Jogosságának elkendőzésére törekedett. Ezért mozdultak meg ösztönösen a munkások. (Érdekes mozzanat: a részlegen az átlagos életkor 22 év, tehát fogalmuk sem volt arról, ml a sztrájk. Sztrájkbizottságukat is „megújhodási bizottságnak" nevezték el. Saját bevallásuk szerint sztrájkot csak filmen láttak, és regényben olvastak róla.) A részlegen nem találtak \ ben kt kesek takargatása újabb, rség so- könnyen rossz irányba fajuló ünk, ne- bírálathullámot válthat ki. Ez örvény- pedig senkinek sem lehet érendják. deke, legkevésbé azoknak, :értege- akik tisztában vannak vele, emcsak mennyire fontos a rendőrség munkájában a tekintély. Tp^e- Éppen a tekintély az, ami hogy a az utóbbi hónapokban csorsg kell a polt•ították •lyeseltanánk yvonal hogy •endőrz ötveKizárttmeny•>lna a krétán, izsgálsán,és De a öntsük eggyőí többkelben k, besak a Üetben harcos íl s a lőrségl zaléka endőrrdeke, kona vét•I bát szenvedett. Am furcsa dolog ez. A tekintélynek akkor van Igazi értéke, ha rokonszenvre, bizalomra épül. Nos, amilyen könnyű csorbát ütni, annál nehezebb kiköszörülni. A rendőrség tagjai csak maguk szerezhetik vissza tekintélyüket, mégpedig úgy, hogy kulturált viselkedéssel, művelt fellépéssel, bátor magatartással Igyekeznek visszanyerni a lakosság bizalmát, rokonszenvét. Feltétlenül fel kell hagyniuk azzal a rossz szokással, hogy az erő pozíciófából indulnak kt. Illedelmes hangra rendszerint Illedelmes válasz érkezik. A szép szó sokkal hatásosabb, mint az ösztönöket Ingerlő dühös, fölényes magatartás. Nem lenne semmiképpen az ügy kárára, ha a rendőrök kiképzésébe a pszichológiai oktatást ts beiktatnák. A tekintély megszilárdítása szempontjából ugyanis nem hagyható figyelmen kívül a szakképzés kérdése. A rendőrök kiképzésében még sok fogyatékosság tapasztalható. Egy hathónapot tanfolyam nem nyújthat annyit, hogy a fiatal rendőr mindent megtanuljon, ami hivatása gyakorlásához nélkülözhetetlen, főleg nem elég a kriminalisztika és a krimonológla elsajátísához. Talán ezzel ts magyarázható a munkájukban előforduló szubjektivizmus, pl. hogy a vádlottak védekezését nem vizsgálják ki elég alaposan ... Az lletékesek már maguk ts látják, hogy a féléves tanfolyam kevés és keresik a megoldás módját. Addig is az a gyakorlat érvényesül, hogy a fiatal kezdőket idősebb, tapasztalt rendőrök mellé osztják be, akiktől szemléltető módon, az adott esetek példáin tanulhatnak. A demokratizálódási folyamat megteremtette a feltételeket a közbiztonsági és az állambiztonsági szervek szétválasztásához. Ugyanis az a vélemény alakult kt, hogy az állambiztonsági szerv, mint az államapparátus rendkívül fontos része a köztársaság védelmére hivatott a külső és a belső ellenséggel szemben, s mint ilyen, nem egyes személyek, hanem közvetlenül a kormány irányítása alá kellene tartoznia. Feltétlenül úf munkastílust kell elsafátítaniuk az állambiztonsági szerveknek. Elsősorban a kémek és azok belföldi segítőt ellen kell fellépniük, ahelyett, hogy azokkal az emberekkel törődnének, akik esetleg valamivel nem értenek egyet. Tény, hogy az állambiztonság szervei több esetben alkalmaztak törvénytelen eszközöket ls. Ennek a jövőben nem szabad megismétlődnie. Ezért fontos, hogy a kormány és a Nemzetgyűlés ellenőrzése alá kerüljenek. A törvénysértések leleplezése kapcsán olyan hangok ls hallatszottak, amelyek elvetik a technika használatát. Le kell szögezni, hogy a mi állambiztonsági szerveink nem végezhetnek jó munkát operatív eszközök nélkül. KémelhárítOaunk megbénulna a műszolt jelszereiéi hiányában. Nincs és a múltban sem volt olyan kémszolgálat, vagy kémelhárító szerv, amelyik műszaki felszerelés nélkül eredményes munkát végzett volna. Más kérdés, hogy ezeket a műszaki eszközöket tapintattal, a törvényes keretek között az ellenséggel szemben alkalmazzák és ne éljenek vissza az így szerzett értesülésekkel. Ugyanakkor mérlegelni kellene — éppen a kémelhárítás fontosságát hangsúlyozva —, nem szükséges-e az állambiztonsági szervek létszámát emelni, illetve fokozni szakképzettségüket. Természetesen változások várhatók a közbiztonsági szerveknél ts. Olyan szervezési feltételeket kell teremteni, amelyek a bűncselekmények és a kihágások leleplezésekor és kivizsgálásakor a polgárjogok és a szabadság tiszteletbentartását is biztosítanák. A kivizsgáló szerveket függetleníteni kellene az operatív szervektől. Egyre több híve van annak a szemléletnek, amelyik a kivizsgáló bírák intézményének megalakítását szorgalmazza. Taglal főiskolát végzett, müveit emberek lennének, olyanok, akik ellenséget az erőszaknak. A tervek szerint a biztonsági szervek hatásköréből kivonják a fogházakat és a kivizsgálásokat. Olyan javaslatokról ls hallani, amelyek szerint a fegyverviselési engedélyek, az útlevelek kiadását, stb., a nemzeti bizottságok hatáskörébe utalják át. A közbiztonsághoz így háromfajta alaptevékenység tartozna: a közrend, a közlekedés és a kriminológiai szolgálat. Meggyőződésünk, hogy igy ts hatalmas munka vár a rend őreire. Azért, mert vissza kell szerezniük a már-már elvesztett bizalmat, a nép rokonszenvét, de azért is, mert tudtul kell adniok a demokratizálódás hamis értelmezőinek, hogy rá tudják kényszeríteni őket a törvények megtartására. Szerintünk a kettő között Összefüggés van. S.t K. spontán megmozdulást. Ha azonban a volna nem volnaI A szakszervezet jogai megnylrbáltan érvényesülhettek csupán, a pártszervezet formális munkát végzett. A tökéletesen működő szocialista rendszer az elmélet, a jogait érvényesíteni nem tudó szakszervezet a gyakorlat. Elméletben valóban nem kerülhetett volna sor spontán sztrájkra. Csakhogy a valóságban élünk. Az eszményi szocializmustól valóban idegen az ösztönös megnyilvánulásnak az a formája, melyet sztrájknak nevezünk. A hibáktól távolról sem mentes gyakorlatban azonban — mint látszik — ez a fogalom mégsem olyan idegen. Sőt, nem ls szükségszerűen negatív: elvégre kérdés, mi okoz nagyobb kárt a szocializmusnak, a rosszul dolgozó gazdasági vezetés-e, vagy e vezetés leváltását követelő sztrájk? Lám, nem olyan egyszerű a dolog. Ha eszményi viszonyok uralkodnának, rosszul dolgozó ember nem is kerülhetne a vezetésbe... Csakhogy, ilyen eszményi a helyzet valóban? Távolról sem. Elképzelhető egyáltalán olyan rendszer, amely tökéletesen működik? S, ha létre ls Jönne ilyen eszményi rendszer, nem természetes-e, hogy idővel elavul, s az újabb követelményeknek már nem feleli meg? Ez a fejlődés útja: az ösztönös ellenszegülésből az elavulttal szemben kinő a társadalmi, termelési, gazdasági folyamatok tudatos irányítása, amely irányítás ismét elavul... A

z oravai Tesla munkásai, természetesen, nem ismerhetik a nagy vállalat minden gazdasági ügyét, minden összefüggését. De a rájuk vonatkozó részek helyességét közvetlenül megérzik, s közvetlenül, spontánul reagálnak rá. Hogy ez a reagálás sztrájkban, vagy másképp mutatkozik-e meg, az már más kérdés. A reagálás formája (az ösztönösség formája j leggyakrabban azoktdl függ, akik a szükséges ismeretek birtokában vannak — lényegében a vezetőségtől és munkastílusától. Attól, hogy a vezetés csökönyösen titkolózó, parancsolgató, vagy nyílt, a dolgozók bevonásával csiszolódó módszerhez folyamodik-e. S ezzel nem mondtunk újat Régen tudjuk, hogy a szocialista termelés irányítását a dolgozók bevonásával kell csiszolni, Javítani, fejleszteni. Nyilvánvaló, hogy ahdl spontán megnyilvánulásokra — sztrájkra — kerffl sow, ott ezt a régi szabályt sem váltották valóra. H

ogy azért az ösztönösségnek mégsem kellene pont sztrájkokban megnyilvánulnia? Nos, valóban nem. De ez nem mindig múlik a munkásokon. A sztrájkot a szocializmusban mindig meg lehet előzni: az elavult idejében történő felszámolásával, az új (tökéletesebb rendszer, gazdasági mechanizmus, érdekeltségi előírás, norma stb.) létrehozásával. S ekkor a spontaneitással — ezzel az évtizedekig rémítő kifejezéssel — csupán a megismerés, az útkeresés kapcsán találkozunk, mint pozitív fejlődési folyamat részével, jól működő szocialista rendszerben nincs szükség a fejlődés erőszakos — sztrájkkal történő — kiharcolására. De ehhez a tudományos felismerés gyors és rugalmas alkalmazására van szükség a gyakorlatban. V1LCSEK GÉZA TÖTHPÁL GYULA FELVÉTELEI