Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-24 / 142. szám, péntek

es az 1368. Y. 24. M

ostanában a legtöbb ember figyelme a napi eseményekre irányul. Többnyire csak azt tartjuk szem előtt, ami „friss", ami tegnap, vagy ma történt. Ám ha e magatartás több szempontból érthető ls, arról mégsem szabadna megfeledkeznünk, hogy a progresszió erői már a párt XII. és XIII. kongresszusán ls éreztették hatásukat. A kultúra demokratizálódásának a szükségességéről például a párt XII. kongresszusán ls sok szó elhangzott. A kérdést a párt XIII. kongreszszusú tovább taglalta és a szocialista kultúra továbbfejlesztésének sürgető kérdéseiről szőlő határozatában egyértelműen leszögezte: a párt „minden téren kialakítja a kultúra fejlesztésének kedvező feltété-' leit és hatványozottan ösztönzi az alkotó tevékenységet". Kifejezést nyert az is, hogyha a kultúra az emberi haladással összhangban teljesíteni akarja küldetését, akkor tömegjelleget kell öltenie, és nemcsak egy szűk társadalmi réteg, hanem a népi tömegek tulajdonába kell átmennie, sokrétűvé kell válnia, a lakosság eltérő szükségleteire és érdeklődési körére kell épülnie. Más szóval: a szocialista építés mai szakaszában elengedhetetlenül szükséges, hogy kultúránk lépten-nyomon demokratizálódjék. A kultúra demokratizálása tehát nem új fogalom. Érdemes azonban mellette mégis elidőzni, érdemes megvizsgálni, hogy milyen a kultúránk demokratizálódása ma. Mielőtt e kérdésről kissé részletesebben beszélnénk, szükséges megjegyezni, hogy kultúránk feladatának tartotta a múltban és feladatának tartja ma ls, a népi kultúra kincseinek feltárását, megőrzését és továbbfejlesztését. Nem azért, hogy a népművészet kultuszának ürügyén Idealizálja a régi paraszti világot. A népművészetet azért ápoljuk és fejlesztjük, hogy megőrizzük a nép alkotó kedvének tárgyi bizonyítékait és bizonyítsuk: íme, mennyi szépség, tehetség, erő, mennyi alkotó és mennyi harci kedv volt a népben az elnyomatás éveiben is. A folklórban sem az „élő ősiségét" látjuk, a hagyományőrzésnek nem az abszulutlzálására törekszünk. Szándékunk, hogy megőrizzük mindazt, ami érték, és ami a letűnt idők társadalmi, történeti és kulturális viszonyairól vall. Kultúránk harcos, pártos kultúra. A régi, az elavult ellen az újért, a haladóért küzdve nem mereng a múlton, hanem felhasználja a múlt tapasztalatalt, merít a múlt kultúrájából. Nem tagadjuk azt sem, hogy kultúránk politikai célok szolgálatában áll. Politikánk és kultúránk együttműködése azonban nem az álárandeltségen alapul, a kettő nem úgy igyekszik egységes lenni, ós nem úgy igyekszik egymáshoz viszonyulni, hogy az egyik diktáljon a másiknak. A politikát és a kultúrát — az emberi tevékenységnek e két szféráját — társadalmunkban egy cél és egy ideológia: az ember boldogulását, a demokráciát és a szabadságot szolgáló törekvések határozzák meg, hozzák egymással kölcsönhatásba. Társadalmunk tág teret biztosít a véleménymondásra, a fejlődést elősegítő és a szocialista társadalom érdekét szolgáló vitára, de elveti — és eszmei offenzíva keretében — visszaszorítja mindazt, ami egyoldalú, tudománytalan, a nihilizmusból ered és rombolni igyekszik a szocialista építés vívmányait. A szocialista kultúrától idegen a sablon, a merevség, a konzervatívizmus és a dogmatizmus. A szocialista kultúrának a széles körben kibontakozó alkotómunka a sajátja és az ismérve. A demokráciát szélesítjük, tökéletesítjük, de nem tesszük és nem ls tehetjük — még ba vannak is másirányú törekvések — parttalanná. A siker kultúrális életünk minden szakaszán szembeötlő és kézzelfogható. Művelődésünk demokratizálása azonban mégis körülményesebb, mint amilyennek régebben látszott. A kulturális forradalom első szakaszában Jelentős hibák történtek abban a vonatkozásban ls, hogy a művelődés irányitól leegyszerűsítették a közérthetőség fogalmát, és nem vették figyelembe az emberek Ízlésének differenciáltságát. Azt tartották, hogy ami nekem nem tetszik, az másoknak sem lehet Jó. Pedig ha valaki nem ért mondjuk a kibernetikához, attól a kibersebb köre élvezze a művészet legnagyszerűbb eredményeit. A művészetet és az egész kultúrát társadalmunk úgy demokratizálja, hogy a hozzáértők szűk köréből, a hozzáértők széles körét igyekszik megteremteni. E törekvés — a józanul és reálisan gondolkodók körében mindenütt — megértésre és támogatásra talált. Az említett kongresszusokon született, a problémákat általánosságban érintő tételeket az akcióprogram többek között így konkretizálta: „A párt őrizni és biztosítani fogja mind a művészi alkotások szabadságát, mind pedig a művészi alkotáshoz való hozzáférhetés jogát. A kultúra társadalmi irányítása elsősorban azt jelenti, hogy kedveKultúránk akcióprogram netika még Igen hasznos tudomány. A személyi kultusz Ideje alatt, amikor többnyire az adminisztratív „Irányítás" uralkodott, a művek megítélésénél gyakran az volt a kritérium, hogy érthető-e az illető alkotás mindenki számára vagy nem. Az ilyen viszonyok között született művek legtöbbje ahelyett, hogy fejlesztette volna az ízlést, csupán az ízléstelenséget szolgálta ki. Az a gyakorlat, amely az alkotótól — a mi esetünkben az Íróktól, művészektől, népi együttesektől — azt követeli, hogy a nyilvánosság elé szánt mű mindenki számára közérthető legyen, valójában nem a művelődés demokratizálódását segíti elő, hanem az igénytelenség és a középszerűség kultuszára nevel. A művészeteknek nincs és nem is lehet csupán egyetlen megjelenési formája. A kultúra demokratizálódása, a művészi stílusok és módszerek sokaságát jelenti és igényli. A stílusok és irányok sokfélesége esetében azonban jobban, mint bármikor egy pillanatra sem hagyható figyelmen kívül az, hogy a szocialista társadalomhoz legközelebb az olyan művészet áll, amely saját eszközeivel, hatékonyan segíti a szocialista társadalom céljainak megvalósulását, amely az objektív tudományos ismeretek alapján az emberiség és az egyén szempontjából a humanizmus, a szabadság, a jogegyenlőség és a demokrácia megvalósítását tartja a legfontosabbnak. A múlt számos hibája és vele együtt a szellemi életet gúzsba kötő cenzúra, a sok-sok indokolatlan gyanakvás, gyámkodás és direktíva megszűnőben van. Néhány zavaró körülménytől azonban még ma sem mentes az életünk. Elég a közelmúlt eseményeire gondolni, hogy lássuk: a régi világ maradványai szívósak, tartósak, néhol a „hagyomány" értékével bírnak. A zavaró körülmények eltörpülnek eredményeink mellett. Utunk egyenes, célunk világos. Kulturális politikánkban mindenütt a múltnak és a jelennek, főleg azokat az értékelt emeljük kl, és mutatjuk be, amelyek megfelelnek a szocialista társadalom és a sokoldalúan képzett személyiség szükségletének. Arra törekszünk, hogy a művelődés mindenki számára elérhető legyen, a kultúra életűnk részévé, a széles tömegek tulajdonává váljék. A magyar vonalon megrendezésre kerülő kulturális seregszemléknek ls ez a célja, és ez az egyik legszebb hivatása. A kultúrát nem úgy demokratizáljuk, hogy a művészetet az átlagos ízléshez Idomítjuk. Arra törekszünk, hogy megteremtsük azokat az előfeltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy az emberek minél szélező feltételeket kell kialakítani a kultúra fejlődéséhez ... Hívei vagyunk a kultúra internacionalitásának éppúgy, mint nemzeti sajátosságának ... A nemzeti kultúrák egyenjogú helyzete megkívánja a nemzeti intézmények egyenjogú helyzetét Is. A szlovákiai nemzeti szervek hatáskörébe tartozik a nemzeti kultúra olyan döntő eszközeinek az irányítása, mint a rádió, a televízió, a film, a tudományos intézetek, a művészi szövetségek, a könyvkiadás, a műemlékvédelem stb. Feltétlenül biztosítani kell a szlovák nemzeti kultúra külföldi reprezentációját, bővíteni kell a tájékoztatást és kulturális értékcserét, a cseh és a szlovák nemzet között, biztosítani kell a cseh országrészekben élő szlovákok saját nyelvű kulturális életét és a csehekét Szlovákiában. Hasonló elveket kell érvényesíteni a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő valamennyi nemzetiség kultúrájával kapcsolatban is, azzal a tudattal, hogy külön kultúráról van sző, nem pedig a cseh és a szlovák kultúra másnyelvü tolmácsolásáról. A nemzetiségek kultúrája a csehszlovák szocialista kultúra szerves alkotó része de ugyanakkor kontextusban van a saját egyetemes nemzeti kultúrájával, amellyel elválaszthatatlanul összefügg. A nemzetiségi kultúrák további fejlődésének anyagi feltételeit és káderkérdéseit Intézményesen kell biztosítani, a nemzetiségi szükségletek szempontjából tudományos és kulturális intézményeket és munkahelyeket kell létesíteni. A nemzetiségek kultúrájának anyagi biztosításában a döntő szerep és feladat az állami szerveket és a nemzeti bizottságokat illeti, az egyes nemzetiségek kulturális szövetségeivel együtt... A kultúra egész területét — tekintettel annak jelentőségére — méltóképpen és felelősségteljesen kell gazdaságilag biztosítanunk, meg kell védeni a piac és a kereskedelem ösztönösségétől. A XIII. kongresszus határozata szellemében javasoljuk, hogy a kormány mielőbb fejezze be a kultúra ökonomlkája egész komplexusának tervezett megoldását. A kulturális célokra szánt eszközöket stabilizálni, és a nemzeti jövedelem fejlődésével összhangban progresszíven növelni kell." Az akcióprogram a kultúra demokratizálódásának a konkrét lehetőségét fejezi ki, és az elvégzésre váró teendőket határozza meg. A párt XIII. kongresszusának több döntései, így az ls, hogy „feladatunk kialakítani a művészi alkotómunka kedvező feltételeit" realizálódott. Szorgalmazzuk, hogy az akcióprogram elvei ls valósággá váljanak. BALAZS BÉLA Oj VERSEK SZITASI FERENC: KÖSZÖNTÉS Jó napot, kihűlt ágyamban megfagyott szerelem, to'!as-arcú álmok robognak végig a lépcsőházon. Jó napot csók, vártalak régen, kopogás nélkül jöttél, s elnyúlsz arcomon. Jó napot virágok, mert megfertőztök nyálkás illatokkal, s szirmaitok űrhajóit peigeti a szél a kertben. Jó napot munka, fejlődő értelmedre épül a holnapom, kirepülsz a parasztok kezéből, s végigsimogatod a határt. Jó napot reggel, felébresztettél, s az eget piros kövekkel díszítetted. Jó napot halál, ma ne várj, lobogó hajam a szél iránytűje, s von célom. Jó napot mozdulat, köszöntelek, mert azt akarod, amit én, elhullás ellen nevelsz bennem értelmet, nedvet, s idegeid huzalaiban feszülök gyönyörű sejtés gyanánt, s mert szeretlek, hát jó napot, jó napot vers, száp vagy, mert megszülettél, a gondolat vesszőin rügyek énekelnek, s én is dalolok velük: jó napot, jó napot. GYURE LAJOS: SZÁMBAN HORDOZLAK A távolságok apró szilánkokra hullva felsebzik idegsejtjeimet, és napjaim véres tubarózsája kitárja felhorzsolt gondolatait Mór magamban hordtalak, mikor még nem voltak csillagok; mikor rám szakadt a sárkányszájú s elárvult magamban ébredtek ájtatos, vinnyogó monológok; mikor rámszakadt a sárkányszájú bélpoklos éjszaka, s a Semmivel vitáztunk a lét, s nemlét felett. És nem volt senki, ki nyüszítő magányomban felém nyújtotta volna szilánkos, hasogató kezét, hogy sértve is érezzem közelségét Már nem szédít se magasság, se mélység. E vakhomályon átsüt valami messzi remegés, nem is fény, nem is nap. csak valami sugárzás, ideges, vibráló foghatatlan, nyugtató izgalom, jól eső semmi. Didergő fények hullottak messze, s én két pohár konyak közt vacogva vártam a messzi csillago

1meteoritját — bennem voltál. „Számban hordozlak, mint kutya a kölykét;" foggal-körömmel belédvájok, s így érzem, hogy életemben vagy. A lámpák alatt az esti félhomályban, a reggeli villamoscsengetésben ott van az alakod. Biccenve megállsz fölöttem. A mindenségfelé benned tárok ablakot Ts vagy a palló — rajtad futok át végtelen vizek felett az örökkévalóságba. Rám süt hideg fényével az Idő, s benne a szemed. GEDE PAL: NAGYMOSÁS ELŐTT Eg veletek Szennyesek Hazudjatok Csaljatok Érdemből Szobrot faragjatok Magatoknak Én megyek Vissza A milliomodik évbe Kelengyének Találkozunk A mosógépben