Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-24 / 142. szám, péntek

Sugaf András londoni riportja D

OMINE DIRIGE NOS — vezess minket Uram! Ez a latin jelmondat, a City mottója díszíti a szemben lévő falat, mellette fénytáblák jelzik a mai dollár-font árfolyamot: a londonit, a New York-it és a montrealit. Nem tudom, az Or vagy talán más vezeti-e őket, de a feketeruhás alkuszok és tőzsdeügynökök a szent mottó alatt rohangálnak a szélrózsa minden irányában, mint a bolondok. Innen, a vendégek karzatáról, üvegablak mögül nézve olyan ez a látvány, mint egy feltúrt hangyaboly számunkra érthetetlen, de szigorú törvények által szabályozott nyüzsgése. Néha megmegállnak valamelyik tábla alatt, néhány szót írnak jegyzetfüzetükbe, aztán rohannak tovább. Dlctum meum pactum — az én szavam kötvény! — ez a másik, büszke jelige díszíti a tőzsde aranycímerét. A mottó szóról szóra igaz. Itt, a Cityben sokmilliós üzleteket kötnek élőszóval. Malájföld egész évi óntermelése, sok ezer tonna zambiai réz, egy tízezer munkást foglalkoztató nagyüzem, kétezer kiló arany cserélt ma gazdát, s a megegyezést a levegő puszta rezegtetésével, emberi hangon, papír nélkül kötötték. Millió dolláros üzletek születnek tele fonbeszélgetések útján. A londoni City a Temze balpartján mindössze egy négyzetmérföldnyi területet foglal el. Már a rómaiak előtt város áilt itt, s 1192 óta nem nőtt a területe. Lakosainak száma mindössze ötezer: portások, éjjeli őrök, gondnokok Az itt felhalmazott érték egyszerűen megszámlálhatatlan; míg New Yorkban kétszáz külföldi bank működik, a Cityben négyszáz operál, köztük a csehszlovák Živnostenská Banka és a szovjet Moscow Narodnif Bank kirendeltsége." Itt van a világ legnagyobb aranypiaca, a nemzetközi biztosítási élet agyközpontja, a tengerhajózás centruma. Nem nélkülözi a City a pénz sajátos romantikáiét sem. Itt alakult meg a Canadian Pacific Railway vasúti társaság, amelynek nevéhez „a borzalmak k amrájának" alakították meg a Szuezi Csatorna-Társaságot, a Déli-sark Társaságot. Megszámlálhatatlan háború, gyilkosság, konfliktus fogant a Citv irodáiban KAVEHAZBAN KEZDŐDÖTT . Háromszáz évvel ezelőtt; 1666-ban borzalmas tűzvész pusztította el London nagv réALKUDOZAS A TŐZSDÉN szét. Az újjáépítés éveiben mindenki be akarta biztosítani házát, műhelyét újabb katasztrófa ellen: fellendült a biztosítási ügynökök szakmája. Helyiség híján a Lloyd-kávéházban gyülekeztek az ügynökök, míg végül valamelyikük megalakította a Lloi/d biztosító céget. És ma? A Leaddenhal Street-e n á lló Lloyd-házban, „a borzalmak -kamrájának" nevezett tágas szobában egyetlen nap alatt a következő szerencsétlenségeket regisztrálták: elsüllyedt a Wahine nevű új-zélandi komphajó, elégett a londoni repülőtéren egy Boeing 707-es óriásgép, Martin Luther Ktng halálát követően sok ezer amerikai ház égett le a fali zavargások miatt. Es még kilencven iszonyú katasztrófa, vagy ahogyan itt mondják: „biztosítási eset". A Wahine tulajdonosainak kétmillióhétszázhúszezer fontot fizettek ki a borzalmak kamrájában, a Boeing gépért 3 milliót kap a BOAC légitársaság. Nemrég a Betsy nevű amerikai hurrikán pusztításaiért 12 millió fontot fizettek ki, de az igények tovább érkeznek a Citybe. Bizony, ma Afrika már gazdagabb, mint Anglia, de a tőzsde, az aranypiac, a biztosítási szakma központja továbbra is a City. Erre a hagyománykon kívül az óriási szakértelem, a gyors ügyintézés és a szóbeliség korrektsége jogosítja fel a londoni pénzvilágot. TEA ROTSCHILDN ÁL A Rothschtldok világhírű pénzbirodalma a Waterloo közelében lezajlott ütközettel alapozódott meg, amikor a még alig Ismert, kis, londoni, zsidó bankár postagalambok útján hamarabb értesült Napoleon vereségéről, mint az angol kormány. Ma itt teázom a Rothschildházban. Egy órával ezelőtt így köszönt el az egyik üzletember: „Ne haragudjon, sietnem kell, mert zárás előtt még ötmillió fontot fel kell vennem a bankban. Ma egyébként nem ebédeltem, mert a feleségem nem adta ide a tíz schilling kosztpénzt — a múlt héten túlköltekeztem.",... Mr. feffery, az aranyrúdosztály vezetője köznapi unalommal kivesz táskájából egy kis, sárga fémdarabot és kezembe adja. A „dolog" meglepően nehéz, lehúzza a kezemet. Egykilós aranyrúd, pecséttel, sorszámmal, jelzéssel: 999,9 ezrelékes színarany. Az egy-tízezred valami más fém, kell az ötvözethez, mert különben kopnék a puha, sárga fém. KET DELELÖTTI ÜLES A londoni aranypiac öt gazdája, köztük a Rothschlldház minden délelőtt féltizenegykor ármegállapító tanácskozáson dugja össze a fejét ebben a teremben. A négy vendégbankot telefon- és telexvonalak kötik össze a kliensekkel: a dél-afrikai és más aranyeladó cégekkel. Gyors tanácskozás, majd közlik az aznapi aranyárat. Amióta az Egyesült Államok bevezette a kettős aranyárat, a hivatalos, unciánkénti 35 dolláros áron kívül szabad árat ls meg kell állapítani. Ezt a napi kereslet és kínálat dönti el, jelenleg 38—40 dollár körül mozog. A bankok negyed százalékot kapnak bizományi jutalék címén, s ez óriási összeg, ha meggondoljuk, hogy nemrég egyetlen napon 175 tonna arany cserélt itt gazdát. Lent, a pincében, az elek tronikus zárrendszerek mögött áhítatos csönfl honol: mázsálják, vizsgálják, csomagolják az aranyrudakat, a heti 15— 20 font fizetésért dolgozó munkások, akiknek lábát vaspántos cipő védi a véletlenül leejtett aranytól. Enélkül Arany őfelsége összezúzná lábfejüket. (Tollamra kívánkozik az olcsó párhuzam: hány emberéletet zúzott már szét a voltaképpen haszontalan sárga elem?) Fent közben megtartják a második ülést ls, amely a délutáni aranyárat rögzíti. |effe ry űr. miközben ezt meséli, szórakozottan játszadozik egy gyufaskatulya nagyságú, de alig négy milliméter vastag kis aranylapocskával. Ez az úgynevezett tíz tola súlyú aranyszllánk (a tola egy régi indiai súlymérték), körülbelül 140 dollárt ér és rendkívül népszerű a Közel-Keleten. Miért? Mert nagyon könnyű csempészni. Vannak csempészek, akik a nemzetközi légi járatokon különleges mellény be varrva negyven kiló aranyat is elvisznek testükön Indiába, Hongkongba s máshová. Jeffary úr ezt persze csak illusztrációként mondja el. Rothschildék ilyesmivel nem foglalkoznak. De tudják, hogv az arany ma, ha lehet, még szentebb és keresettebb áru cikk, mint bármikor a múlt ban. A tőkés világon minden felé szabadulni igyekeznek az óriási cégek és a kisparasz tok a papírpénztől, amelyet minduntalan, a devalváció fenyeget. A matracba varrott, vagy szuperbiztos pincében tartott aranyrudat legfeljebb felértékelik. KAVE, KAKAO, KAUCSUK A Cityben székel a sokféle nemzetközi nyersanyagpiac. Itt dől el, mennyit kap a brazil paraszt a nyomorúságos parcellán megtermett kávéjáért, itt dől el egy-két kakaótermelő ország politikai jővője, egy-két évtizedre. Közismert, hogy pl. Nkrumah kormányát Ghanában végső so ron a nemzetközi kakaópiac urai döntötték meg, amikor az ország legfőbb exportcikkének árát aránytalanul alacsonyan állapították meg. A londoni nyersanyagpiacok nagy előnye, uram az, hogy előre, esetleg hat hónapra is megállpított fix áron lehet eladni, vagy vásárolni, s így kiegyenlítődnek az Ingadozások. Csak nálunk vásárol jon kávét, kakaót, kaucsukot — mondja mosolyogva Norman úr, a szóvivő, s én a múlt héten vett tíz deka kávéra gondolok. Nevetünk. Aztán meghívom Norman urat a sarki kávézóba egy hígduplára. Egy schilling a kávé ára, s Norman úr elmagyarázza, hogy ebből három pennybe került a kávé, hat penny az adó és három penny a különböző kereskedelmi láncszemek haszna. Már délután van, öt órát ül a Big Ben. A köcsögkalapos, esernyős City-gentlemanek autóba szállnak, de legtöbbje buszon, földalattin megy ha za. A Cityben óránként két shilling a parkolás, s ezt lehetetlen megfizetni. Hajjal, nehéz az élet. ia^sesaHmoaHMaHBM DAN JEHUDA IZRAELI RIPORTJA IJ'tazás közben ösztönszerűen felfigyelünk a jelzőtáb Iákra. Különösen arra érdemes pillantást vetni, amelyik ott áll a Holt-tenger partján. Azt olvassuk le róla, hogy a világ legmélyebb pontján vagyunk, 394 méterrel a tengerszint alatt BIBLIAI HELYEKEN Szudoma a Holt tenger déli csücskén terül el. Kiszállunk és körülnézünk. A tenger vize kékes színű, mint a többi tengeré, de enyhébben hullámos, s végtelennek lát szik. De csak látszik. Közel 80 kilnméterre van innen a tenger északi vége, szélessége azonban nem éri el a húsz kilométert. Csak nagysága miatt nevezik tengernek, mert valójában tó. A tengerre jellemző, hogy összefügg más nagy vizekkel, a Hűlt tengerről viszont ezt nem lehet el mondani csak a vlzszegény Jordán folyó „táplálja". Forró napsütésben fehéren ragyog a tenger partja. Fe héren ragyog, inert a hullámok nyomán ottmarad a só. A tengervíz sótartalma általában 3,6 százalékos, a Holt tengeré ennek többszöröse. A tengerpartot Só-hegynek nevezett dombok szegélyezik. Itt könnyen megszerezhető a lakosság sószükséglete. A Holt-tengeiben lehet ugyan fürödni, de fUrdés után alaposan le kell zuhanyozni a fürdőző testére lerakódott sál. A Holt-tenger vize nagy sótartalma miatt sűrűbb mint általában a tengervíz, nehéz elmerülni, háton fekve nyugodtan el lehet nyúlni. Akinek szemét nem bántják a hullámokon megtörő napsugarak, még újságot is olvashat. Ha azonban valaki egyszer alámerült, nehéz felküzdenie magát, hogy legalább a fejét kidughassa a vízből. Fontos vegyianyagok egész sora található a Holt-tengerben. Bányászásukal már akkor megkezdték, amikor a vidék angol mandátumterület volt. A két világháború közötti években azonban a nemzetközi nagytőke nem volt érdekelt abban, hogy intenzíven kiaknázzák a Holt-tenger kincseit. A Holt tenger kincseit ugyanis nagyon olcsón lehet kitermelni, da a Lord Melchett vezette nemzetközi monnpftlium ngy vélte, hogy előbb a másntt, kedvezőtlenebbül beruházott tókét kell gyümölcsöztetni, a Holt-tenger meaBamBSBMnMEUURm pedig hadd maradjon ..talonban", mert olcsó nyersanyaga letörné a nemzetközi kartell magas árait. A második világháború kitörése után akadályokba ütközött a hajóforgalom. A nemzetközi monopólium emialt kénytelen rult megkezdeni a Holt tenger kincseinek kiakUtazás a H oťt-te.-ny e r vidékén názását. ami különösen a háború ntán, az angol mandátum megszüntetése ntán bnntakozott kl. 1948-ban, Izrael állam megalakulása ntán Izrael a nyugati tengerparton, Jordánia a keletin kezdte meg a tenger gazdaságának hasznosítását. Az izraeli vegyimüvek ma már évi 600 ezer tonna fnszfátot termelnek ki, s ebből exportálnak is. Szeretek elbeszélgetni helybeliekkel, akiktől olyan érdekességekről hallhatok, amilyeneket az útikalauzok és a térképek nem tüntetnek fel. Szodomában azonban neu akadtam ilyen nem hivatalos vendégkísérőre. Szodoma ma nem várns, hanem kerület, amely a hírhedt bibliai város nevét őrzi. A sorsában osztozott testvérvárosnak, Gomorrának még a neve sem maradt fenn. A két városnak még a romjai sem maradtak meg, elpusztultak úgy, ahogy a legenda állítja. Lakót is odavesztek. A legenda szerint csak Lót és családja menekülhetett el azzal a feltétellel, hogy nem néznek hátra. A kíváncsi feleség azonban nem állhatta meg, hátranézett és sóbálvánnyá meredt. Emberi testra emlékeztető sóbálványokat láthatunk itt. AZ OSI FOLD JELENE A lakusság elpusztult, s azóta sincs itt népesebb település. Az említett vegymfivek munkásai a hét végén túlnyomó többségükben hazautaznak. Van itt üdülőház, meri a tó vize több betegségre gyógyítóan hat. Néha erre vonulnak el a Negev-sivatag beduin törzsei. Ez minden, amit a környékről és lakosságáról elmondhatunk. Turisták gyakran felbukkanak, kedvükért rövidesen bevezetik a rendszeres hajókirándulásokat a Holt-tenger vizén. A régészeti kutatások a feltárt emlékek alapján bebizonyították, hogy mintegy ezer évvel a bibliai idők előtt fejlett civilizáció volt a Holt-tenger partján. Ma persze nehéz elképzelni, miből éltek az emberek ott, ahol semmi sem terem, ahol sem hal, sem más élőlény nincs, még a fű sem növi be a domboldalakat. Évezredekkel ezelőtt bizonyára mások voltak a földrajzi viszonyuk. A sivárság látványa és a kellemes fürdőzés után tovább megyünk északra. Nem Jutunk messzire, ismét megállít egy tábla: „Vendéglő Lót feleségéhez". Ide aztán be kell térni. A vendéglő a Lótné szikla alatt van, a terem klímáját légkondicionáló berendezés szabályozza és teszi kellemessé. Még ebben a hűvösben is jól esik a jégbe hűtött narancs lé vagy sör. Ez a vendéglő a világ legmélyebben fekvő vendéglője, de árai elérik a magasabban fekvő vendéglők szintjét. Megyünk tovább, elhagyjuk a partot, az út emelkedik. Már nem érezzük a Holt tenger vizének kénszagú klgőzülgését. Mintha enyhülne a nagy hőség. Pálmák és más zöld fák szegélyezik az utat. Helyenkint fű zöldell a dombokon. Egy újabb tábla eszünkbe juttatja, hogy elértük a tengerszint magasságát