Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-24 / 142. szám, péntek

Sajtóvita T. G. Masarylcról Aki figyelemmel kísérte a cseh sajtót, megállapíthatta, hogy az elmúlt hónapokban nem egy alkalommal közölt olyan híranyagot ós cikkeket, amelyek tartalmukban és formájukban eltértek az évek során megszokott sajtóanyagoktól. Szinte minden hétre jutott egy szenzációszámba menő esemény. Például az egyes személyek öngyilkossága körüli találgatások, a Hager-beszéd visszhangja, a Llteraturnaja Gazeta vitája Jan Procházka cseh íróval, Rudolf Barák büntetésének felfüggesztése, a telefonlehallgatások leleplezése, Rudolf Slánský özvegények cikksorozata a Literárni listyben, a külföldi rádióadások zavarásával kapcsolatos javaslatok stb. A múlt hibáinak felfedése sorén számos történelmi esemény és személyiség ls új megvilágításba került. Olvasóinkkal már ismertettük a Jan Masaryk, volt csehszlovák külügyminiszter halála körüli találgatásokat. Amint ismeretes, a TASZSZ szovjet sajtóiroda nyilatkozatban utasította vissza azokat a csehszlovák sajtóban megjelent találgatásokat és következtetéseket, amelyek szerint jan Masaryk halálához valami köze is lett volna a szovjet biztonsági szerveknek. Egyébként Jan Masaryk halálával kapcsolatos körülmények felderítésére hivatalos bizottság alakult. Mindjárt a demokratizálódási folyamat, kezdetén előtérbe került T. G. Masaryk, az első Csehszlovák Köztársaság elnöke történelmi szerepének átértékelése. A sajtóban elsősorban a humanista és a demokrata Masaryk emlékét elevenítették fel. Várható és törvényszerű volt tehát Masaryknak a köztársaság megalakításában vállalt szerepének felelevenítése és túlértékelése ls. Május 14-én a Szovjetszkaja Rosszija című szovjet lapban terjedelmes cikk jelent meg ezzel a címmel: „Ki érdekeit védte Masaryk elnök?" A cikk szerzője M. Sirjamov, aki az adatokat két könyvből — V. Ardamatovszki „A flzettségek" című regényéből [nemrég jelent meg a Szovjetunióban) és Václav Král cseh történész Masaryk és Beneš ellenforradalmi politikájával foglalkozó, 1953-ban megjelent könyvéből meritL A könyvismertetés jellegű cikkre szinte valamennyi cseh lapban elutasító válaszok jelentek meg. A Rudé právóban (május 16.) dr. Zdenék Sládek, Miloš Janda és Alois Roček történészek, a Lldová demokráciában Jaroslav Kflžik, a Večerný Prahában maga a Szovjetszkaja Rossziában idézett Václav Král, a Mladá frontéban pedig (május 16. j Vlastimil Vávra cseh történész szállt vitába M. Sirjamovval. Lássuk azonban, hogy miről folyik a vita! A Rudé právo május 16-án idézi a Szovjetszkaja Rosszija cikkéből azokat a részeket, amelyeket vitathatónak tart. A szovjet újság cikkéből kitűnik, hogy Szavinkov ellenforradalmár 1924ben a szovjet bíróságok előtt azt vallotta, hogy 1918-ban bizonyos Klecanda útján Masaryktól 200 000 rubelt kapott terrorista cselekmények végrehajtására, Lenin és a szovjet kormány több tagjának üldözésére. A lap szerint Masaryk, aki a burzsoá Csehszlovák Köztársaság elnöke lett, attól félt, hogy ezek a tények napvilágra kerülnek, és ezért mindenképpen titkolta, hogy valami összeköttetése is lett volna ezekkel a gyilkosokkal. A gyilkosok azonban továbbra is igénybe vették bűnös terveik támogatására az elnöki a pénztárt. Amikor pénzre volt szüksége Szavin"kovnak, gátlástalanul Masarykhoz fordult, és tovább zsarolta. Masaryk azzal mentette meg politikai hírnevét a botrányos leleplezéstől, hogy Szavinkovnak és bandájának magas „lelépést" fizetett. A cseh burzsoázia és a nemzetközi reakció — amelyet Masaryk hűségesen kiszolgált — az elnököt „Csehszlovákia felszabadítója" és „felvilágosult demokrata" érdemtelen jelzőkkel ruházta fel. Nem tennénk erről említést ma — Írja a Szovjetszkaja Rosszija —, ha a baráti Csehszlovákiában nem emelnék fel hangjukat azok, akik bizonyos céllal vagy tévedésből a „Vissza Masarykhoz" jelszót hirdetik, és felújítják a rég elfelejtett reakciós legendákat a „demokrata elnökről". A cikkben a továbbiakban ez áll: „A fellázadt csapatok (a csehszlovák légiók) mélyen behatoltak országunkba, és a fiatal szovjet köztársaság aranykészletét zsákmányul ejtették, ami aztán Masarykot annyira megszédítette, hogy már „Szibéria és fél Oroszország uraként" emlegették. Masaryk véres kalandja sok ezer szovjet ember és félrevezetett csehszlovák katona életébe karült." A Szovjetunióval szembeni gyűlöletében Masaryk mindenre kapható volt — hangoztatja a Szovjetszkaja Rosszija —, még az állam nemzeti érdekeinek elhanyagolására is. 1938-ban az ő népellenes irányzatának követői kőnyű szfwel feláldozták országuk függetlenségét, csak azért, hogy a fasiszta Németországnak lehetővé tegyék a Szovjetunió tönkretételét... íme, ezek azok a mondatok, amelyek kiváltották a cseh történészek és a Szovjetszkaja Rosszíja közötti polémiát. Milyen ellenérveket sorakoztatnak fel a cseh napilapok? Jaroslav Kŕížek a 200 000 rubellel kapcsolatban a Večerný Prahában (május 15.) megállapítja: „Az az állítás, hogy ezt az összeget közvetlenül a Lenin elleni merénylet céljából adták át, számomra nem tűnik bizonyíthatónak. Ismernünk kell ugyanis azt a tényt, hogy az összeg átadása után (kb. 1918. .március közepe) a Lenin ellen elkövetett merényletig (1918. augusztus 30) több mint fél év telt el. Ebben az Időszakban Szavinkov csoportját más, elsősorban francia forrásokból támogatták." A cseh történészek szinte egyöntetűen annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy a cseh blokk szovjetellenes fellépésére 1918 májusban T. G. Masaryk beleegyezése és tudomása nélkül került sor. 1918 tavaszán Masaryk arra kérte a szövetségeseket, hogy Szovjet Oroszországot legalább de facto ismerjék el, és a csehszlovák légiót irányítsák át a nyugati frontra. A Rudé právóban Zdenék Sládek történész megállapítja: „Ahhoz nem fér kétség, hogy T. G. Masaryk az Októberi Forradalomhoz negatívan viszonyult, és annak ellenségeivel rokonszenvezett. Az Is világos, hogy nem hitt a szovjet rendszer Jövőjében. A probléma azonban ott kezdődik, amikor választ kell adni arra a kérdésre: milyen jellegű volt ez a negatív álláspont, és hogyan valósult meg a gyakorlati politikában? ... Masaryknak a szovjet kormánnyal kapcsolatos politikája a nyugati nagyhatalmakénál sokkal realisztikusabb volt. Mielőtt Oroszországból elutazott volna, az amerikai kormány részére emlékiratot dolgozott ki (1918. április 10), amelyben egyértelműen és szkeptikusan nyilatkozott az intervenciós politikával, különösképpen a jobboldali szovjetellenes erőkkel kapcsolatban. Rokonszenvezett Oroszország demokratikus erőivel, és szerette volna, ha ezek az erők együttműködve a szocialista csoportokkal az orosz társadalom élére kerültek volna." Masaryk még a Wllsonnál tett látogatásakor (1918. június 19), amikor a csehszlovák légiók már három hete harcban álltak a szovjetekkel, követelte, hogy a csehszlovák légiókat csoportosítsák át Franciaországba. Csak a későbbiek folyamán adta beleegyezését abba, hogy a csehszlovák dandár maradjon Oroszországban — Írja Jaroslav Kíížek. — Az a megjegyzés, hogy Masaryk a csehszlovák hadsereget nem az állam védelmére, hanem a Szovjetunió ellen készítette fel, — úgy gondolom, pontatlan — írja J. Kŕížek. Ezt nemcsak a húszas évek tényei, hanem az 1934—35-ös időszak eseményei is bizonyítják. A Szovjetunió elismerésének és a Csehszlovák—Szovjet Szövetségi Szerződés megkötése időszakának tényei. Az is letagadhatatlan tény, hogy a CSSZK az 1934—1938-as időszakban jelentős előkészületeket tett az ország védelmére". Láthatjuk tehát, hogy T. G. Masaryk személyiségét és életművét különbözőképpen ítélik meg. Azt hiszem, hogy M. Janda és A. Roček a Rudé právo május 17-i számában közölt cikkükben közelitik meg a legjobban és a legtárgyilagosabban a vita lényegét, amikor megállapítják: „természetes tehát, hogy a nézetkülönbségek, — amelyek főleg a ml és a Szovjetunió történeti kutatómunkája közötti módszertani eltérések miatt merültek fel — bizonyos ellentétekhez vezettek, amelyeket a marxizmushoz elválaszthatatlanul hozzátartozó dialógus formájában kell megoldani, de felesleges hisztéria nélkül, mindkét részről egyarőnt. Tudatában kell lennünk annak, hogy a történelem nem minden tettünket ítéli meg pozitívan. Annái is inkább el kell kerülnünk az elhamarkodott ítéleteket, a múlt eseményeit kritikusan kell vizsgálnunk, és az egyes álláspontok megértésére kell törekednünk. Ez érvényes mind a csehszlovák, mind pedig a szovjet múltra. T. G. Masaryk személyiségének és életművének értékelésekor nagy hiba lenne az egyoldalú dicsőítés hibájába esni. Ugyancsak egyetérthetünk azokkal a nézetekkel, amelyek szerint a történelmi személyiségek életműve körüli vitát elsősorban a történettudományi folyóiratokban kell közölni, mert mi értelme van annak, ha a nyilvánosság előtt téves és tényekkel alá nem támasztott érveket és ellenérveket szellőztetnek, olyanokat, amelyeket aztán nehéz eltüntetni a köztudatból. SOMOGYI MÁTYÁS Várjuk az új törvényeket MIKOR? Ez a „mikor", vagy „meddig" elsősorban a rehabilitációs, a választó és sajtótörvényre vonatkozik, a csoportosulás! és gyülekezési Jog új törvényes rendezésére, arra a törvényre, amely meghatározná a felelőst a törvényellenes döntésekértés megállapítaná a kártérítéseket, a büntetőtörvénykönyv és büntetörend átértékelésére és — természetesen — a cseh és szlovák nép helyzetének államjogi rendezésére s az abból eredő változtatásokra az alkotmányban. Kétségkívül ezek a legégetőbb problémák, amelyek mielőbbi megfontolt megoldásra várnak. Ami a büntetőjogi rehabilitációt illeti azt az Igazságügyminisztérium — amely már eddig is háromféle törvényjavaslatot dolgozott kl erre vonatkozóan — más intézményekkel karöltve készíti elő. A kulcskérdések itt a következők: meg kell állapítani, milyen bűncselekményről van szó, s azt ls melyik időszakból származik a rendkívüli bírósági eljárást igénylő perújítás szempontjából számbajöhető elmarasztaló ítélet. Meg kell határozni továbbá a perújítás kérvényezésének módját, az e pereket letárgyaló bírói szenátusok létesítésének körülményeit, a kártérítés kérdé seít, mégpedig olyan formában, hogy a kártérítés az eddiginél teljesebb legyen. Ugyanakkor le kell szögezni azoknak a felelősségét, akik a deformációt okozták és le kell vonni velük szemben a következtetéseket. E problémák mindegyike külön külön is bonyolult, megoldásuk sem lesz egyszerű. Itt van például annak a kérdésnek a pontos körülhatárolása, melyik az az Időszak, amelyiknek ítéletei a rehabilitációs törvény alapján perújítás szempontjából számításba Jöhetnek. Viszonylag erős a nyomás olyan irányban, hogy általánosan rehabilitálják az 1948. februárja utáni időszakban, a forradalmi hatalom intézkedései alapján végrehajtott, az egyes egyének érdekeit sértő beavatkozások következményeit is. Ennek a koncepciónak az elfogadása azt jelentené, hogy elvetjük a februári forradalom létjogosultságát. 1948 februárja nem volt idill, hanem az antagonista erők találkozása, az annak megfelelő következményekkel. Hasonlóképpen elfogadhatatlan az általános rehabilitáció követelménye az abban az Időben bizonyos törvények alapján elítélt emberek számára, olyan Indoklással, hogy a szóban forgó törvény nem volt demokratikus, nem volt igazságos, stb. A rehabilitáció lehetősége azok számára nyílik meg, akiket a törvényesség betartásának deformációi érintették, mégpedig az egyes esetek egyéni elbírálása alapján. Így kell erre a dologra tekintenünk. Ferde elképzelésekkel találkozhatunk a rehabilitáció végrehajtásának időbeni lehetőségeivel kapcsolatban ls. Egyesek úgy képzelik, hogy a rehabilitációs törvény megszavazásával rövidesen megoldódik a rehabilitáció is, minden összefüggésében. Véleményünk szerint a rehabilitáció következetes végrehajtása legkevesebb 2—3 évet vesz majd igénybe. A rehabilitációs törvény körüli problémák teljes megoldása és a kormányjavaslat kidolgozása minden valószínűség szerint e hó végéig befejeződik, úgy hogy június folyamán a törvényjavaslat már a Nemzetgyűlés elé kerülhet megtárgyalásra és jóváhagyásra. A Nemzetgyűlés alkotmányjogi bizottsága az új választótörvényen dolgozik. Uj választótörvényről van szó, tehát, nem az eddigi novelllzálásáról. A régi ellen több tartalmi kifogás merült fel: így pl. kifogásolják annak a sorrendnek befolyásoló erejét, ahogyan a szavazólapon a képviselőjelöltek neve szerepel, elutasítják a pótjelöltek Intézményét és érveket hoznak fel a többmandátumos választókörzetek ellen. Ezekhez további logikusnak tűnő követelmények is kapcsolódnak: át kell értékelni a Nemzeti Front feladatkörét, tisztázni kell a föderatív államjogi rend következményeit a nemzeti bizottságok eddig meglévő fokozataira, világosabban kell fogalmazni kl, és az adott kollektíva milyen részvétele mellett javasolhatja a jelölteket, stb. Az sem világos, mikor legyenek a választások a nemzeti bizottságokba — sor kerül-e erre a föderatív államforma törvénybeiktatása előtt vagy pedig csak az után. A föderációs javaslat kidolgozása ugyanis az állam két részében nem halad egyenletesen, és ezért helyénvaló az a követelmény, hogy a kormány mellett mielőbb alakítsák meg a föderáció központi bizottságát, és azzal egyidőben a föderáció cseh bizottságát ls, hogy a köztársaság megalakulásának 50. évfordulójára kihirdethessék az új államjogi rendszert. A törvényellenes ítéletek által okozott károkért viselt felelősségről, valamint a gyülekezési és egyesülési szabadságról szóló új törvények előkészítésének befejezése nem jelenthet nehéz problémát, mert ezeknek az eléggé progresszív tartalmú törvényjavaslatoknak előkészítő munkálatai már a múlt évben igen előrehaladott stádiumban voltak, s éppen progresszív tartalmuk miatt nem kerülhettek a Nemzetgyűlés elé. Ami pedig a sajtótörvényt Illeti, törvénybe iktatják az előzetes cenzúra megszüntetését és a Nemzetgyűlés elnökségének törvényes intézkedését a szükséges titoktartás tartalmát illetően azzal, hogy a további problémákat az új törvény oldja majd meg. Az új törvények előkészítése jelenlegi időszakának dillemáját így fejezhetjük kl: szükségesek e törvények akár a só, annál is inkább, mivel a valóság egyes területeken már túlhaladott a jogi helyzeten. De jó törvényekre van szükségünk, hogy 2—3 év múlva ne kényszerüljünk ismét e törvények novellizálására s Így előkészítésük — mint minden igényes munka — nem megy máról holnapra. Az érthető türelmetlenség ellenéra tehát hagyjunk időt az új törvények előkészítésére, hogy a túlzott sürgetéssel ne csökkentsük e törvények minőségét. MEZŐ JÁNOS A

kimutatások szerint csupán az építkezések és a fatermelés céljaira mintegy 32 000 hektárnyi termőföldet vettek igénybe. A rekultivélással nyert kb. 21 000 hektár földterület ellenére ls a mezőgazdaság vesztesége meghaladja a 27 000 hektárt. Érthető, hogy a mezőgazdasági szakemberek nem hajlandók tudomásul venni ezt a nagyon is aggasztó jelenséget, melynek még a termőföld védelmét szábolyozó, másfél évvel ezelőtt hatályba lépett törvény sem vetett gátat. Mi tehát a teendő a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a kutatóintézetek dolgozóinak véleménye szerint? A károk megelőzésének biztosítékát elsősorban a termőföld védelmét szabályozó tőrvény intézkedéseinek módosításában látják. Az előírások megszegését követő megtorló rendszabályok nem eléggé hathatósak. A hibákért és a mulasztásokért azonban — melyeknek kiküszöbölése nemcsak a már készüld Rehabilitdljuk a termőföldet ALAPOT LÉTESÍTENEK A TALAJ TERMÉKENNYÉ TÉTELÉBE új intézkedések feladata — mindenekelőtt a nemzeti bizottságok marasztalandók el. Az 0 kötelességük, a törvényes intézkedések megtartásának szakszerű ellenőrzése és a megtorlások foganatosítása. Ha a nemzeti bizottságok pénzügyi osztályai az előírások értelmében 14 napon belül behajtanák a bírságokat, akkor nem fordulhatott volna elő, hogy a beruházó vállalatok ezen a címen csupán tavaly 43 millió koronával maradtak adósai az állampénztárnak. A helyzet lényeges javulását a szakemberek részben a termőföld védelmére létesítendő állami inspekciótól várják. A mezőgazdasági Szemek jogkörének kibővítéséről is folynak már tárgyalások, úgyhogy a jövőben ők maguk döntik ei, milyen sorsra jusson a használatukban levő termőföld. Ezentfil a földek rekultiválására is nagyobb súlyt keU fektetni. A jelenlegi helyzet szerint kb. 700 000 hektárnyi rét és legelő igényel felújítást, 900 000 hektárnyi földterület pedig lecsapolásra és 680 000 hektár mesterséges öntözésre vár. Mindez természetesen a pénzügyi lehetőségektől, a munkákat végrehajtó vállalatok (állami traktorállomások) kapacitásától függ. Mindezen követelmények kielégítésére a talaj termékennyé tételére létesítendő alap fog szolgálni. Amint látjuk, anyagi áldozatok nélkül aligha érhetők el eredmények. Ám ugyanilyen fontos, hogy az Illetékesek ezentúl jobban megbecsüljék ét rehabilitálják a termőföldet —km—