Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-24 / 142. szám, péntek

A szakszervezetek és a kormány tanácskozása elé AZ ÁLLAMI TERVBIZOTTSÁG FURCSA VÉLEMÉNYE AZ EGÉSZSÉGÜGYRŐL Q A KULTÚRA FELÉPÍTMÉNY VAGY ALCSOPORT? © AZ SZKT TAGJAINAK NÖVEKEDIK A FELELŐSSÉGE @ MIT VALASZOL A KORMÁNY? Több üzemi szakszervezet és az SZKT tagjainak közvetlen Javaslatára május második felében elvi tárgyalásra kerül sor az SZKT elnöksége és a köztársaság kormánya között. Ezúttal a szakszervezetek voltak a kezdeményezők. Nem kizárt azonban, hogy nyitás következetes megvalósítása so- ,, rán rövidesen sor kerül hasonló tárgyalásokra a köridőben azonban rengeteg gyors megoldást váró probléma gyűlt össze. Az SZKT ezért Jól megalapozott anyagot készít elő a kormánnyal folytatandö tárgyalásaira, amelyeket konkrét tényekkel támaszt alá. Táragyalni kíván az ötnapos munkahét általános bevezetéséről s annak minden következményéről. A tárgyalás progmány kezdeményezéséből. Az SZKT elnöksége és a kormány első májusi közös ülésén mindenekelőtt a kölcsönös kapcsolatokat kell tisztázni. Egyelőre elég sok feltűnő nézetkülönbség tapasztalható. Az egyik ilyen drasztikus példa az Állami Tervbizottság magatartása az egészségügyi dolgozók szövetsége központi bizottságával szemben, amint arról Jaroslav Kolár e bizottság elnöke tájékoztatott bennünket: „Megállapodás Jött létre, hogy a folyamatos termelésben dolgozók a szabad szombatokon és vasárnapokon végzett munkáért bérpótlékot kapnak. Az egészségügyi dolgozóknak ezt a bérpótlékot nem ismerték el. Meghívtuk tehát az Állami Tervbizottság képviselőit, akik úgy érveltek, hogy a gyárak megkeresik a bérpótlékokra szükséges összeget, az egészségügyi dolgozók pedig nem. íme, mintha dolgozóink egészsége nem lenne a legértékesebb! Mintha a társadalom éppen produktív tagjainak egészségére nem keresne minden nap. Erre az Állami Teivbizottság képviselője már nem tudott mit válaszolni, hát kijelentette, velünk nem tárgyal, ez a szakszervezet neki nem partnere, ő már megállapodott a Szakszervezetek Központi Tanácsával. No, de én Is tagja vagyok a Szakszervezetek Központi Tanácsának és ott ilyesmiről nem tárgyaltunk." Nem kétséges, hogy a jövőben az SZKT egyetlen tagja sem hagy majd Jóvá olyan Javaslatot, amely nem alapszik megbízható elemzésen. Mindenki érzi a nagyobb felelősséget. Valamikor például beleegyeztek, hogy szűntessék meg a koronás hozzájárulást az üzemi étkezéshez, amit a szakszervezeti tagok sok üzemben még ma is Joggal kifogásolnak. Az utóbbi ramjára kívánja tűzni továbbá a dolgozók határozataiban szereplő leggyakoribb követelményeket. Így többek között az életminimum pontos meghatározását és annak szem előtt tartását az árak emelése és a legalacsonyabb fizetések, Illetve nyugdíjak közötti viszony szabályozásában. Biztosítékot kér a kormánytői arra vonatkozóan, hogy az árakat nem fogják Indokolatlanul emelni, s főleg nem úgy, hogy az a lakoság szociálisan leggyengébb rétegeit érintse. Ugyancsak felkészült arra, hogy a kormánnyal az üzemi étkeztetésről, a bértarifa mozgásáról, a kollektív szerződésekről, a szocialista vállalatok statútjáről, a munkatörvény novelizáciőjáről, a sztrájkjogról, a kormány szociális politikájának szempontjairól és a szakszervezetek kulturális tevékenységének tágabb lehetőségeiről tárgyaljon. A szakszervezetek e hagyományos tevékenysége az utóbbi években mostoha sorsra Jutott. Vlastimil Fišar, a kultúra és tudomány dolgozói szakszervezeti szövetségének elnöke erre vonatkozóan szárazon megjegyezte: „Lám, mennyi helyet szentel a párt akcióprogramja a kultúrának és a művészetnek. Nekünk a szakszervezetekben is azt mondogatták, hogy felépítmény vagyunk, most meg a kultúrával az alcsoportokba kerültünk!". A szakszervetekben megindult megmégújhodási folyamat eredménye még nem látható. Ám ötmillió szakszervezeti tag az SZKT elnöksége és a kormány első közös tárgyalásától már konkrét eredményeket vár. Ugyanakkor várja a miniszterelnökhelyettesek és a miniszterek állásfoglalását is. A szakszervezetek és a kormány előttünk álló tárgyalásai a szakszervezetek és az állam demokratizálódó viszonyának nyilvános próbatétele lesz. FRANTIŠEK RAVEN Megoldásra váró oktatásügy

i problémák (ČSTK) — Dr. Vladimír Kadlec professzornak, az új oktatásügyi miniszternek nem lesz könnyű a feladata, mivel a hazánkban végbemenő demokratizálódási folyamat kapcsán nagyon sok problémát kell — éspedig minél rövidebb Időn belül — megoldania. Köztársaságunkban ugyanis állítólag 4000 pedagógus várja rehabilitálását, hogy azután Ismét szolgálatba léphessen. Ezenkívül több ezer olyan egyén ls pályázik majd tanári, vagy tanítói állásra, akiknek a múltban félbe kellett szakítaniuk tanulmányaikat. Az aggodalmaskodók úgy vélik, hogy a rehabilitáció stb., következtében sok fölösleges pedagógus lesz Csehszlovákiában. v A miniszter véleménye szerint erről nincs sző, sőt jelenleg nincs elegendő sokoldalúan szakképzett pedagógus, tehát nem kell attól tartanunk, hogy soraikban munkanélküliek is lesznek. Különösen vidéken, a határmenti községekben s a kevésbé vonzó városokban kevés a tanár és a tanító, amit az a tény is bizonyít, hogy az említett helyeken évről évre tucatjával akadnak be nem töltött pedagógusi állások. Mivel az Oktatásügyi Minisztérium a Jövőben fokozott mértékben szándékozik gondoskodni a szakoktatásról, s nagyon valószínű, hogy a Jövőbeli gimnáziumokon meghosszabbítják a kötelező oktatás éveit, ezenkívül a szakmunkás- és iparitanulő-iskolákon nagyobb súlyt helyeznek az általános művelődésre stb., inkább attól kell tartanunk, hogy nem lesz elegendő sokoldalúan képzett pedagógusunk. Lehetséges az ls, hogy iskoláinkon bevezetik az ötnapos hetet, szükség lesz tehát további tanítókra. A megoldás azonban a szükséges helyzetfelmérés és a tárgyilagos szakszerű tanácskozások eredményeitől íöggA pedagógusok és a szülők körében elterjedt az a hír, hogy a minisztérium a középiskolák reformját készíti elő, s ez elsősorban az általános középiskolákra vonatkozna. Dr. Kadlec professzor, oktatásügyi miniszter ezzel kapcsolatban közölte, bogy fokozatosan tökéletesíteni kell az oktatást az említett iskolákon. Nagyon valószínű, hogy a tanulmány idejét is meg kell hosszabbítani. Megfontolás tárgya a volt gimnáziumok felújítása, de úgy, hogy megfeleljenek korunk Igényeinek. Az iskolareformra azonban 1970 előtt aligha kerülhet sor, mivel a pedagógiai tudományos munkahelyekről előterjesztett javaslatok részletes áttanulmányozása, megvitatása hosszabb időt igényel. Alapvetően fontos feladat lesz az elsősorban nyelvoktatással foglalkozó gimnáziumok felújítása. Mostanában csaknem minden évben létesülnek olyan alapiskolák, ahol a szokásosnál több időt szentelnek az idegennyelvek oktatásának, ezenkívül az általános középiskolákon egyre több osztályban tanítanak egyes tantárgyakat idegen nyelven. Elhangzottak olyan vélemények is, hogy főiskoláinkon szabályozni kellene a hallgatók felvételét. Az ily értelmű rendelkezésnek nálunk nem lffhet létjogosultsága, mert minden fiatal ember, aki tehetséges és szorgalmas, főiskolákon folytathatja tanulmányait. Ennek az elvnek érvényesülését bizonyítja már az a tény is, hogy a csehszlovákiai főiskolákon most hétszer annyi diák tanul, mint a második világháború előtti években. Magától értetődő azonban, hogy a diákok felvételét az egyes szakmák szerint kell szabályoznunk. Ellenkező esetben fennállna annak a veszélye, hogy a tanulmányaikat végzett fiatalok nem tudnának képzettségüknek megfelelően elhelyezkedni. További, jelenleg nagyon sok szülőt érdeklő kérdés a hitoktatás. A felekezeti hovatartozás polgártársaink magánügye. Nyilvánvaló tehát, hogy a hitoktatásnak is ehhez az elvhez kell Igazodnia. Vitathatatlan azonban, hogy a vallás s a kereszténység kimagasló kulturális értékekkel gazdagította az emberiséget, így tehát ezt nagyjában Ismertetni kell a tanulóifjúsággal is, amire a történetoktatás ad legmegfelelőbb alkalmat. Tízezrek parlagon a Csallóközi Múzeumban Q Az ígéret szép szó... # Évi látogatottság — nulla! ® Négy éve tartó huzavona £ Az igazgtató: „A helyzet tarthatatlan!" Múzeum vagy lomtár Ha nem a saját szememmel látom, alt gha hiszem... Dunaszerdahely szívében, egy jó kőhajításnyira a Járási Nemzeti Bizottság korszerű épületétől áll a Fehér Kastély, amelynek sajnos csupán a neve őrzi már az egykori büszke rangot ...Ma málladozó vakolat, roskatag falak, a rendezetlen udvaron pedig a „kastélyban" lakó két ctgány család ritkán tisztogatott baromfiketrecei, egy sertésól s egyéb rendetlenség fogadja az alkalmi látogatót a neve szerint esetleg pompásnak vélt épület körül. A múzeumba szú- és egérrágta, nyikorgó-csikorgó múlt századbeli falépcsök vezetnek, arról nem is szólva, hogy a „lépcsőházba" érkezőt szinte mellbe vágja az ódon falak nehéz, áporodott füstszaga .. Az első emeleten, három helyiség összesen alig száz négyzetméternyi területén szorong a dunaszerdahelyt járás, a Duna- és az Alsó-Garam vidék egyetlen tájjellegű múzeumai A Csallóközi Múzeum a Ny ugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság Jóváhagyásával 1964. Július elsején alakult azzal a küldetéssel, hogy szakemberek irányításával tervszerűen földolgozza és rendszerezze Csallóköz s az AlsóGaram vidékének történelmi, néprajzi, művészeti, valamint természetrajzi sajátosságait, Jellemzőit. A kezdeményezés a csallóköziek között nem remélt lelkesedésre, nagyon termékeny talajra talált. Naponta újabb és újabb adományozók jelentkeztek, akik értékesebbnél értékesebb tárgyakkal gazdagították az alakuló múzeum egyre bővülő leltárát... Csallóköz lakossága valahogy kötelességének érezte, hogy a dunaszerdahelyt múzeum valóban ékessége legyen szülőföldjének ... Sajnos, hiba csúszott a számításba! A dunaszerdahelyi városatyákat s a többi illetékes hivatal felelős vezetőit nem ragadta magával a lakosság lelkesedése ... Az elmúlt négy esztendő tapasztalatait mérlegelve akarva-akaratlanul erre a következtetésre Jut az ember. Csak egy, de talán a legkézenfekvőbb ok: a Csallóközi Múzeum ügyében várt döntést alkalomról alkalomra elnapolták ... De ne vágjunk az események elé! A múzeum alapításánál a további célkitűzések egyike az volt, hogy színvonalas művelődési lehetőséggel szolgáljanak a környező lakosság, illetve Idegenforgalmi érdekességgel az arra utazó kül- és belföldiek számára. A dunaszerdahelyi VNB döntése értelmében hát ideiglenesen a Fehér Kastélyt szemelték ki erre a célra, egy teljes rekonstrukció, az ott lakó családok mielőbbi kiköltöztetése, vagy pedig a sokkal jobb karban lévő Sárga Kastélyba való átköltözés százszázalékos ígéretével! Eleinte csak hosszú hetek, aztán hónapok, s most már az évek múlnak, de misem történik a múzeum érdekében ... Vajon miképpen vélekedik erről a Csallóközi Múzeum alapítója és igazgatóza: Marczell Béla? Barátságosan fogad, egy percig sem kertel; kimutatásokat, halomnyi kérvényt tesz elém, hogy aztán rögtön az elevenbe vágjon: — Múzeum vagyunk ugyan, de csupán papíron ... A gyakorlatban, ha nem szégyelleném, azt mondanám — lomtár! Nézzen körül... Az igazgatónak Igaza van. A közel háromezer különféle értékes emléktárgy egymás hegyén-hátán, minden áttekinthetőség és rendszer nélkül fölhalmozva a szekrényekben és a polcokon. Természetesen nem rendetlenségből, vagy nemtörődömségből kifolyólag! Egyszerűen azért, mert ha nem akarják kirakni az udvarra például az értékes kelta edénygyűjteményt; a somorjai fazekasok világhírű, New York-ot is megjárt készítményeit; a régi céhleveleket; a germán népvándorlás néhány értékes emlékét; a magyar etnikum területén egyedülálló, egy tápéi halász készítette fafaragásokat; a Vasárnapi Ojság eredeti, bekötött példányait; a múzeum kuruckorabeli ruhái' és a többit, akkor bizony nem marad más választásuk, mint mindezt öszszezsúfolva porosodni hagyni, örülve annak, hogy az időjárás vasfoga helyett „csupán" molyok és a szú rágjál — Pillanatnyilag mintegy tíz-tizenkét teremre való anyagunk van, de a körülmények nem engednek egyetlen helyiségnyi kiállítást sem nyitni — mondja az igazgató. Nem véletlen hát, hogy a Csallóközi Múzeumban nem is vezetnek látogatási naplót, hiszen az év végi kimutatásokban már „hagyományosan" a látogatottságot Jelölő szakaszba egy komoly figyelmeztetés erejével bíró nullát kénytelenek beírni!) ^ Marczell Béla magyarázatképpen el- N meséli, hogy a múzeum alakulása óta hány beadvánnyal, kérvénnyel fordultak már a legkülönbözőbb hivatalokhoz. Bizonyításul egy vaskos iratköteg kerül az asztalra. A címzettek listáján a városi nemzeti bizottság szerepel a leggyakrabban, de ott találtam a JNB-re, a kerületi nemzeti bizottságra, a Járási Pártbizottság ideológiai osztályára, a Szlovák Nemzeti Múzeum és egyéb Illetékes hivatalokba küldött levelek másolatát. Az iratköteget — megtekintés után — vendéglátóm egy sokat mondó kézlegyintés kíséretében zárja ismét íróasztalába. Arckifejezése mintha tükrözné, hogy ő már-már föladta ft harcot... Baiátságos hangja most ércesre válik: — A mai helyzet tarthatatlan! Azt a munkát, amit most mi végzünk itt kollégámmal a múzeumban, kis ügyességgel egy raktáros is elvégezhetné ... A múzeum feladataiból alig tudunk csak egy töredéknyit is megvalósítani. Hiába kapunk újabb és újabb anyagot, ha nincs hol földolgoznunk azokat, hiába járjuk a vidéket népszokásokat, népi mondásokat és más néprajzi- anyagot gyűjtve, ha azt sincs módunk kamatoztatni. A Csallóközi Múzeum körül máinégy éve tart a huzavona. Az eddigi tapasztalatokon okulva, őszintén szólva, nem is várok a közeljövőben javulást. Ellenérvként felhozom az illetékes hivatalok legutóbbi pozitív ígéreteit. Az igazgató száján könnyed, ironikus mosoly suhan át. — ígéretek eddig is voltak. Ha csak a fele igaz lett volna, ma már szebb épületünk és talán jobb szakberendezésünk lenne, mint a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeumnak ... i A helyszínen járva, természetesen, nem csupán Marcell Bélával beszéltem, de több érdekelt helyi és járási dolgozóval. A véleményeikből: Kulcsár Lajos, a járási Pártbizottság ideológiai titkára: „A legkülönbözőbb gyűléseken több ízben tárgyaltuk ä Csallóközi Múzeum ügyét. Határozat ls több született, a megvalósításuk — sajnos — valahogy mindig elmaradt. Értesüléseim szerint ellenben a jövő esztendőben a múzeum céljaira véglegesen kiürítik a Sárga Kastélyt és akkor megoldódik ez az évek óta húzódó kellemetlen probléma ..." Rehák László, VNB-elnök: „1969-ben föltétlenül orvosoljuk a Csallóközi Múzeum jogos panaszát! Mérhetetlen lakíshiánnyal küzdünk, ez a magyarázata annak, hogy legalább az ott lakó két családot nem tudtuk eddig onnan kiköltöztetni. A Sárga Kastély nagy részét pillanatnyilag a Kartográfiai és Geodéziai Vállalat birtokolja, de már megkapták az építkezési telket, s így jövőre a saját épületükbe költöznek. Vállalom, magam ügyelek majd arra, hogy az építkezés ne késsen!" Lengyel László, a JNB dolgozója: „Nekünk nem áll módunkban közvetlenül segíteni a múzeum ügyét, annak ellenére, hogy pénzzel javarészt mi látjuk el. Áz épületek elosztása kizárólag a VNB hatáskörébe tartozik." Távol áll tőlem, hogy most bűnbakot keressek a Csallóközi Múzeum évek óta vajúdó ügyében. A helyszíni szemle álapján úgy vélem, bizonyos mértékig a felsőbb hivatalok mindegyike „ludas" az esetben. Lezárásképpen csak anynyit szeretnék megjegyezni: az igazgatónak igaza van, a mai helyzet tényleg tarthatatlan .. .t Bs a mielőbbi „pálfordulás" nem csak Marczell Bélának és munkatársának, de egész Csallóköznek az érdeke. Ígéretek, távlatok helyett konkrét, gyors tettekre van szükfég. MIKLÓSI PÉTER m 1968 V. 2