Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-23 / 141. szám, csütörtök

Társadalmi fogyasztás és életszínvonal A žilinai Montáža termelőszövetkezet korszerűen berendezett au­tószervíszt nyitott. (Bakonyi felv.) Nem alszanak a Alaposan téved £s igazságtalan, aki mostanában semmittevéssel vá­dolja a szakszervezeteket. A fe­lületes blrálék bizonyára nem is­merik a politikai pártoktői telje­sen függetlenített, újjászervezett szakszervezeteink küldetését, me­lyek a dolgozók kizárólagos érdek­védelmét tartják szem előtt. En­nek keretében foglalkozik az SZKT ax Bzémek alapszervezetei­bftl eddig beérkezett több mint 3000 határozattal, melyeknek mind­egyike legalább 10—15 legkülön­félébb követelményt érvényesít. A határozatok puszta feldolgozása Is óriási munkát jelent. Jan Dúži, az SZKT elnökhelyet­• tese a prágai sajtóértekezleten szakszervezetek elöljáróban bejelentette, hogy a szakszervezetek alapszerveinek küldöttei június 18-20 között tart­ják meg országos értekezletüket Prágában. Az országos tanácskoxá­son több mint 1200 küldött vesx részt. Ext megelőzően május 27-én ax SZKT elnöksége és a kormány tárgyalásaira kerül sor, melyek folyamán az életminimumról, a la­káskérdésről, a szociális és nyug­díjbiztosításról és más hasonló égető prnblémákrúl lesz szó. A tár­gyalások eredményeit |avas!atok formájában terjesztik majd az SZKT VII. plenáris ülése és ax alapszervezetek küldötteinek or­szágos értekezlete elé. (km) Sok Jelentős pártdokumen­tum hangsúlyozza Szlovákia la­kossága életszínvonalának mi­előbbi kiegyenlítődését a cseh országrészek lakosságának élet­színvonalával. A kiegyenlítődés szükségességére mutat rá a SZLKP Központi Bizottságának akcióprogram-tervezete is, ame­lyet az SZLKP KB plénuma ezen a héten vitat meg. Az akció­program-tervezet kilátásba he­lyezi, hogy a két országrész la­kosságának életszínvonala alap­vető vonásaiban 1980-ig kiegyen­lítődik. Ez azt Jelenti, hogy a gazdasági és kulturális fejlő­désnek megfelelően a lakosság életszínvonalának emelkedése Szlovákiában gyorsabb ütemű lesz, mint a cseh országrészek­ben, és a kiegyenlítődés min­denekelőtt az alapvető élet­szükségletek kielégítése tekin­tetében történik meg. A lakosság életszínvonala mindenekelőtt az egy főre Jutó tiszta Jövedelemtől függ, amely két részből áll: a keresetből és a társadalmi juttatásokból (is­kolák, kulturális, egészségügyi és szociális berendezések, la­kásgazdálkodás stb. J. A cseh Csehszlovákia Cseh országrészek Szlovákia Prág a Azt az összeget, amellyel a kerületi vagy Járási nemzeti bizottság rendelkezik a költség­vetési beruházások közvetlen 1967-ben az átlagbér növekedési üteme a szocialista szektorban (EFSZ-ek nélkül) az elmúlt három év kétszeresére növekedett. Leg­nagynbb emelkedés mutatkozott a 4. negyedévben, amikor ax átlag­bér elérte ax 1723 koronát, és 8.9 százalékkal nagyobb volt, mint 1986 4. negyedében. országrészekben az egy lakosra eső évi kereset 1600—1900 ko­ronával (Prágában 3800—3900 koronával) nagyobb, mint Szlo­vákiában. A társadalmi alapok­bői származó egy főre Jutó Jö­vedelem a cseh országrészek­ben 300—400 koronával (Prágá­ban 1700—1900 koronával) na­gyobb, mint Szlovákiában. A kereseti különbségek eltá­volítása úgy valósítható meg, ha több munkaalkalmat terem­tünk, mindenekelőtt Szlovákia elmaradott területein. Ezzel a témával egy másik Írásomban kívánok foglalkozni. Ezért most arra akarok rámutatni, miként valósítható meg a kiegyenlítő­dés a társadalmi alapokból származó jövedelem tekinteté­ben. Az Alkotmány szerint köztár­saságunk minden lakosának egyforma Joga van a lakásra, művelődésre, egészségügyi és szociális ellátásra, szolgáltatá­sok és közlekedés igénybevéte­lére stb. E tekintetben nagyok a különbségek a kerületek és Járások között, amelyek a tör­ténelmi körülményekből ls szár­maznak. A társadalmi fogyasztási alap­ból származó, egy lakosra jutó évi jövedelem (koronában) 196 1 1965 2853 3135 2947 3269 2638 2836 397 7 4574 finanszírozására és célszubven­cíók nyújtására, objektív is­mérvek alapján kellene megha­tározni. Fő ismérvként a lakos­Az átlagosnál magasabb átlag­bér-növekedést mntattak kl az építőiparban (5,9 száxalék), ax ál­lami gazdaságokban (5,9), a ko­munális szolgáltatásokban (7,2). A fizetésrendezés következtében az egészségügyi dnlgnzók kerese­te 10, az iskolaügyi dolgozóké 8,7 százalékkal emelkedett. ság szükségleteinek egyforma kielégítését kell elfogadni. Sző van itt elsősorban a lakásépí­tésről, Iskolák és kórházak épí­téséről, szociális berendezések létesítéséről, a vízvezeték és kanalizációs rendszer fejleszté­séről, útépítésről stb. E tekin­tetben a jelenlegi helyzet az or­szág egyes területei szerint nagy különbségeket árul el. E különbségeket kell alapul ven­ni a pénzügyi eszközök elosz­tásában. A költségvetési eszközök el­osztásánál ezért tekintetbe kell venni az állóalapok nagyságát kerületek és járások szerint. Ebből a célból felül kell vizs­gálni az állóalapok műszaki és társadalmi-használati értékét koronában, egy főre számítva is. A beruházási keretet úgy kellene felosztani az egyes ke­rületekre és járásokra, hogy a tervezett időszakban (1980-ig) az egy lakosra jutó nem ter­melői állóalapok értéke minden kerületben kiegyenlítődjön. A jelenlegi időszakban minde­nekelőtt azt kell elérni, hogy a kerületek és járások között „az olló" ne nyíljék még jobban szét. Az új államjogi elrendezés­ben a szlovák nemzeti szervek fogják felállítani, jóváhagyni és megvalósítani Szlovákia költségvetését, amely a honvé­delmen és külügyön kívül érin­teni fog minden Szlovákiában székelő szervet és szervezetet. Véleményem szerint 1980-ig elérhető, hogy az állami költ­ségvetésből finanszírozott álló­eszközök egy lakosra számított értéke Szlovákia és a cseh or­szágrészek között kiegyenlítőd­jék. Itt arról van szó, hogy az állam milyen részt vállaljon a lakásépítés, az Iskola és kór­házépítés stb., finanszírozásá­ban. Szlovákiának azonban minden esetben egy lakosra számítva többet kell kapnia az állami költségvetésből, mint a cseh országrészeknek. Kerüle­tek és Járások szerint az össze­get a Szlovák Nemzeti Tanács osztaná fel. Ügy gondolom, hogy a társa­dalmi fogyasztási alapból szár­mazó jövedelem kiegyenlítésé­nek ez a módja marxista eljá­rás, mivel biztosítja a két nem­zet és a nemzetiségek egyfor­ma részvételét a nemzeti jöve­delem felhasználásában. Alexander Belovič mérnök, az SZLKP KB dolgozója Építőanyag-ellátás 1967-ben Tavaly — 1966-hoz viszonyítva — az építőanyag-ellátás valame­lyest javult. Ennek ellenére 1967­ben sem elégítették ki a megren­delők, elsősorban a belkereskede­lem igényeit. Ax építőanyagok hiánya kedvezőtlenül hatott ax egyéni lakásépítkezésre és a la­káskarbantartásra. Nem elégítet­ték ki a mezőgazdaság igényeit sem (a mezőgazdaság például a megrendelt falazúanyagnak csak a 63 százalékát kapta meg). A ter­melők adósak maradtak a nem­zeti bizottságok által irányított vállalatoknak is. Kétségtelen, hogy az építőanya­gok termelését fokozni kell. Ezért már az idén 2,3 milliárd korona beruházást valósítanak meg ax építőanyag Iparban. Ex az Bssxeg 3,5-sxör nagyobb, mint az 1965. évi beruházás ebben az iparágban. Átlagb ér-alakulás a múlt évben láň. valamelyik fanatikus szlo­vák provokációjáról van szó." Érsekújvárról a komáromi já­rásba érkezett egy vasúti teher­kocsi, amelyre egy huligán kré­tával felírta: „Magyarok a Du­na mögé!" — Vasutas ismerő­söm csaknem elsírta magát, egész éjjel nem alhatottl — közölte velünk, Lábszky József, marcellházai magyar nemzeti­ségű lakos. Igen, egyetlen ilyen uszító Jelszó is az 1946—47-es évekre emlékezteti a magyarokat, ami­kor, a „Forradalmi igazság" lég­körében kopaszra nyírták őket, amikor katonák zárták körül a falut és Csehországba Induló vagonokba rakták nemcsak a nyilasokat, hanem a magyar kommunistákat ls, akik közül sokan talán éppen akkor tértek vissza koncentrációs táborok­ból. Egyetlen uszító röplap ar­ra az idSkre emlékeztet, ami­kor a nyilasok a szlovákok kör­me alá gombostűket szúrtak, amikor kis batyuval kergették ki őket otthonaikból... Rendkívül sürgősnek tartjuk, hogy a nemzetiségi problémák nagyon következetesen, az ér­vényes törvények értelmében nyerjenek megoldást. Senki sem várhatja azt, hogy Dubček leplezze le a röplap szerzőjét, hogy Dubček oldja meg az apró-cseprő helyi problémák ezreit. Lehetetlennek tartjuk azonban azt ls, hogy a helyi jellegű provokációk és garáz­dálkodások mételye tovább is mérgezze a légkört, és elkedv­telenftse az embereket. A ki­utat abban látjuk, hogy az il­letékes szerveket rá kell kény­j szerítenünk a szeriózis mun­kára. Ha akad bújtogató, aki I. uszítő röplapokat sokszoroz, kényszeríteni kell a rendőrsé­get, hogy nyomozza ki a szer­ig zőt, hiszen ezt a múltban nem­' egyszer meg is tette. Ha pedig bebizonyosodik, hogy a hiszté­rikus hangú, szlovákellenes röplapot magyar vagy szlovák tanító írta, a szerzőnek tekin­tet nélkül a nemzetiségére — repülnie kelll Ha az elárusító­nő más nemzetiségű vevőnek nem hajlandó ritkán kapható árut eladni, jóllehet a pult alatt dugdossa, — repülnie kell! Nem azért, mert más nem­zetiségű, hanem azért, mert szolgálati kötelessége ellen vé­tett, s az ilyen dolgozó elbo­csátása nem Dubček sem pedig a járási pártbizottság dolga, ha­nem a Kereskedelmi Szervezet igazgatójáé, akit erre kénysze­ríteni lehet, és kell is. Ha a HNB vagy más intézmény funkcionáriusa nem a törvény szellemében, nem az érvényes előírások értelmében, hanem igazságtalanul, az ügyfél nem­zetisége szerint dönt, — kény­szeríteni kell, hogy rendesen teljesítse kötelességeit, ellenke­ző esetben le kell váltani stb., stb. Ügy véljük, hogy a problé­máknak legalább negyedrésze már ezzel ls megoldódik. Véleményünk szerint a prob­lémák kétharmadát az adja, tudnak-e vagy nem tudnak ma­gyar polgártársaink szlovákul, mert ebből ered az alacsonyabb­rendűség, a „Jogtalanság" ér­zése. És itt a bökkenő: a szlo­vák nyelv ismerete az oktatás színvonalától függ, ami egy­aránt vonatkozik a magyar s a szlovák tannyelvű alapfokú iskolákra. Ha ugyanis magyar polgártársunk nem beszél szlo­vákul vagy csehül, akkor köz­társaságunknak csak amolyan formális polgára. Mivel a nyel­vi sorompó meggátolja a to­vábbtanulásban, az érdeklődése és tehetsége szerinti érvényesü­lésben, s lehetőségeit csupán Szlovákia kis részében tanítós­kodásra vagy mezőgazdasági foglalkozásra korlátozza, — úgy tekintet nélkül a csehszlovák hazafiságot hangoztató virágos szólamokra — aligha érezheti magát nálunk otthonosan! IGAZAT kell adnunk a ma­gyar tanítóknak abban, hogy ha a gyermek családi körben nem hall szlovák szót, sem az utcán (Szlovákia 452 községe lakosságának több mint 50 szá­zaléka magyar) úgy a szlovák nyelv számára épp olyan ide­gen nyelv mint például az an­gol. Ha az iskolában szlovákul és oroszul tanul, úgy két Ide­gen nyelvet kell tanulnia. A gyermekek szlovákul általában tűrhetően beszélnek, de oroszul alig valamit. Ezért sürgősnek tartjuk, hogy a magyar tan­nyelvű általános kilencéves is­kolákon meg kell szüntetni az orosz nyelvet mint kötelező tantárgyat, s a gyermekek az így megtakarított órákon szlo­vákul társaloghatnának. Ez és egyéb intézkedések ugyanis mindenképpen kedvezően befo­lyásolhatnák a gyermekek jö­vőjét. A CSEMADOK ugyancsak segíthetne abban, hogy a ma­gyar gyermekek tökéletesítsék szlovák nyelvismeretüket. Eset­leg nyomást gyakorolhatna oly értelemben, hogy a magyar gyermekek szünidőben szlovák környezetben táborozzanak. A legsarkalatosabb azonban a ta­nítóság problémája. A pedagó­giai iskola Jóval több magyar tanítót indít pályájukra mint amennyire a magyar iskolák­nak szükségük van. Ezért le­hetséges, hogy nem szlovák ta­nító oktatja magyar iskolákon a szlovák nyelvet, sőt az is elő­fordul, hogy magyar tanítók oktatják egyes szlovák iskolá­kon a szlovák nyelvet és más tantárgyakat is. Nem csodál­kozhatunk tehát azon, hogy a Matica lévai tagjai következe­tesen követelik: a szlovák isko­lákon oktassanak kizárólag szlovák tanítók! Ámde a szlo­vák iskolákon oktató magyar tanítók nem végeznek önkéntes társadalmi munkát, tehát nem lehet őket elbocsátani. Ellenke­zőleg, az oktatásügy továbbra is felvesz magyar tanítókat, mivel délen kevés a szlovák ta­nító. Körükben ugyanis rendkí­vül nagy a munkaerő-vándorlás _ észak felé A CSEMADOK járási bizottsá­gain ezzel kapcsolatban ilyen ellenvetések hangzottak el: „Mi nem tehetünk a szlovák nyelv oktatásának alacsony színvona­láért! Iskoláinkat szlovák álla­mi szervek irányítják. Arról nem is beszélve, hogy a magyar tanítóknak a csehszlovák állam ad diplomát és teszi lehetővé, hogy államvizsgát tegyenek szlovák nyelvből. Helyezzék ha­táskörükbe a magyar Iskolákat — és akkor felelősséget vállal­hatunk a magyar gyermekek szlovák nyelvismeretéérti" Ma­gyar barátaink fején találták a szöget. Ha a magyar iskolások nem tudnak szlovákul, ez a ml hibánk is, nemtörődömségünk, türelmességünk, közömbössé­günk következménye. Ogy vél­jük, hogy a Matica slovenská klubjai, de elsősorban az okta­tásügyi illetékesek e téren je­lentős feladatokat teljesíthet­nek, fontos küldetésnek tehet­nek eleget. A CSEMADOK egyik leg­gyakrabban hangsúlyozott kö­vetelménye a még következete­sebb kétnyelvűség. Alkalmunk volt ilyen véleményt hallani: Az első köztársaságban érvé­nyes törvény szerint az eset­ben, ha az adott község lakos­ságának több mint 15 százalé­ka magyar volt, az állami jegy­zőnek államvizsgát kellett ten­nie magyar nyelvből, mert ez volt minősítésének automatikus feltétele. Miért nem szándék­szik szocialista hazánk ehhez hasonló törvényt kiadni? A vegyes lakosságú községek­ben rendezett társadalmi akció­kon többnyire magyarul beszél­nek. A Magyarországról áttele­pültek tudnak magyarul, a fel­vidékről odatelepftetteknek pe­dig vagy meg kellett tanulniuk magyarul, vagy pedig el kel­lett költözniük. Az emberek nem akarnak időt veszíteni pél­dául a felszólalások formális lefordításával, így tehát a szlo­vákok is magyarul beszélnek. Különös tehát, hogy a kétnyel­vűség éppen a magyarok prob­lémája. A CSEMADOK határo­zata talán a magyarok két­nyelvűségét célozza? Ebben ké­telkedünk! Egy azonban biztos: Ebben a köztársaságban épp­úgy, mint a földkerekség min­den más országában a'hivata­lokban, s a közszolgáltatások terén alkalmazott egyéneknek kizárólag olyanoknak kellene lenniük, akik bírják az állami nyelvet. El sem képzelhető, hogy köztársaságunk polgára ne értesse meg magát valame­lyik elárusítónövel, vagy a 1INB titkárával csupán azért, mert Dél-Szlovákiába jött. Szép számban akadnak Ilyen és ha­sonló problémák. Beszéljünk például a hivatalos űrlapokról. Juhaniak Arpád, a párkányi VNB elnöke elmondotta: Ma­gyarok jöttek be hozzám, ke­zükben az adóbevallási űrlap­pal. „Lám, lám, ha pénzt akarsz tőlünk, akkor kétnyelvű űrlapot küldsz. Máskülönben nem. Miért?" Véleményünk szerint ezt a problémát minél előbb elvileg, tehát nyelvi törvénnyel kellene megoldani. Igazságosan, úgy, hogy az államalkotó nemzetek­nek s a kisebbségi nemzetisé­geknek egyaránt megfeleljen. Feltétlenül gondolni kell arra (Folytťtés a 6. oldalon.J;

Next

/
Thumbnails
Contents