Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-19 / 137. szám, vasárnap

1E INI VADÁSZOKNAK HOGYAN LESZ VALAKIBŐL VADÁSZ? A költő születik, a szónok lesz ... állítja egy bölcs mon­dás. Am hogyan lesz valakiből vadász? „A vadásznak szület­nie kell" elvet mi, szocialista vadászok eleve elutasítjuk. Ma­rad tehát az a lehetőség, hogy miként a szónok, úgy a vadász is 1 e s z! Nemrégiben Dunaszerdahe­lyen jártam. Vasárnap volt, de az egyik középület folyosóján szokatlan nyüzsgés fogadott. Vadászvizsgákat tartott a Csehszlovák Vadász Szövetség járási bizottsága. Az izguló, né­ha bizony kissé ideges sereg a vizsgázók tábora volt. Gondol­tam, próbavizsgát tartok kö­zöttük a vadászati előírások­ból és törvényismeretből s megkérdeztem egyiküket, ho­gyan jutott el idáig, a vizs­gáztató terem küszöbéig. — Régi vágyam — válaszol­ta — hogy vadász lehessek. Végre tavalyelőtt ősszel a he­lyi vadásztársulat ajánlására a CSSZVSZ járási bizottsága fel­vett a vadászjelöltek névsorá­ba. November végétől március végéig tartott az elméleti elő­készítés. összesen 66 órás elő­adássorozatban a vadászvizs­ga mind a hét tantárgyát ala­posan elmagyarázták az elő­adók. — A hét vizsgatárgyat egy másik „szurkoló" sorolta fel: 1. politikai ismeretek; 2. vadászati állattan és biológia; 3. vadgondozás és a vadak be­tegségei; 4. vadászati módok; 5. vadászkutyák ismerete és azok betegségei; 6. vadászati előírások, rendeletek ismerete, természetvédelmi előírások, vadászati tervezés és statiszti­ka, vadászszokások; 7. vadász­fegyverek Ismerete és fegyver­kezelési gyakorlat. — Bizony, tekintélyes, anyagot ölel fel ez a hét tárgycsoport. — Elég sokat kellett tanulni, — teszi hozzá az első kérdezett, — de minket minden érdekelt. Az elmélet is elég színes, érdekes. Sose hittem volna például, hogy van emlősállatunk, amely tél közepén, a legnagyobb hi­degben ellik... — Feltámadt bennem a kíváncsiság, és talá­lomra teszem fel egynek a kérdést: — Melyik állatról van szó? — A medvéről... és a borzról — toldja meg kér­dezetlenül egy fiatalember. Az elméleti oktatás után a vadásztársulatunknál ez év február végéig gyakorlati ki­képzésünk volt — folytatják a magyarázatot. — Részt vettünk a vadászok minden akciójában. Sózőkat, etetőket ácsoltunk, fácáncsibéket neveltünk, csép­lés! brigádon voltunk és va­dásztunk is. Természetesen csak puska nélkül, mint haj­tók. A járási lőtéren lőgyakor­lataink is voltak. Kispuskával és rendes, sörétes vadászpus­kával is. Az egész előkészítésről kis könyvecskét vezettek, s rész­vételüket aláírásokkal igazol­ták az illetékesek. Most itt izgulnak, mint a vi­lág minden más vizsgázója. Nyolctagú vizsgáztató bizott­ság kéri számon tudásukat. A CSSZVSZ delegálta a bizottsá­got idegen járásból, hogy a részrehajlás lehetőségét is ki­zárja. Változó sikerrel és sze­rencsével veszik a „fiúk" az egyes tárgyakat. A vizsgák vé­gén a vizsgabizottság elnöke egybehívja a vizsgázókat és a vizsgáztatókat s a vizsgajegy­zőkönyvből ismerteti az ered­ményt s kiosztja a bizonyít­ványt. Bizony sokat kell tanul­ni. Komoly ismereteket kíván a vadászat, és nem lehet tudat­lanok kezébe lőfegyvert adni. — Mi lesz most, a vizsga után? — folytatom a kérde­zősködést. — A bizonyítvány birtokában — válaszolja új­donsült vadásztársam (mint kitűnt, civilben gépkocsiveze­tő) — kérvényt nyújtok be a JNB-hez a vadászjegy kiadá­sáért, belépek a falumbeli va­dásztársulatba, s tagja leszek a vadászszövetségnek. Már ki­néztem magamnak a fegyver­kereskedésben egy tizenhatos puskát is. Egyszerű dolog: feddhetetle­nül élni, egy évig szorgalma­san tanulni, vizsgát tenni, — s aztán vadat nevelni és va­dászni ... Hát í g y lesz az emberből vadász. K. K. MOTOROSOKNAK MEGFONTOLTSÁG ÉS TÁVKÖZ A közlekedési balesetek három közismert okának egyike a helyte­len előzés, a következő a megen­gedhetetlen gyorshajtás, a harma­dik pedig az egymást követő gép­kocsik közötti túlrüvid távköz. A legsúlyosabb következményekkel fárő közlekedési balesetek az emlftett szabálytalanságok rová­sára írhatók. Közútjainkon eddig még szombaton és vasárnap sem volt túl nagy a forgalom, igy hát az egyénieskedők tetszés szerint hajthattak. Ma már meg­változott a helyzet. Különösen az üdülésre, pihenésre alkalmas he­lyek felé vezető ntakon csaknem végeláthatatlanok a gépkocsiosz­lopok, s az előzés ezért nagyon kockázatos, sőt életveszélyes ls. Aki szabályszerűen vezeti gép­kocsiját, ilyenkor nem tehet egyebet, mint azt, hogy fegyel­BRATISLAVAI UTCA HÁROM EV MÜLVA mezetten „felsorakozik". Persze ügyelnie kell arra Is, hogy meg legyen a szükséges távköz kocsi ja és az előtte haladó kocsik kö­zött. Mindenkor elsősorban azt az elvet tartsuk szem előtt, hogy minél gyorsabban robog a gép­kocsioszlop vagy csak egyetlen előttünk haladó gépkocsi, — an­nál nagyob legyen a távköz. Leg­alábbis olyannak kell lennie, hogy szükség esetén bármikor fékezni lehessen. Talán nem hangzik eléggé reálisan az a figyelmez­tetés, hogy az, aki gépkocsik osz­lopában hajt, vagy pedig az előtte baladó autót követi, gon­doljon arra is, vajon az előtte vagy mögötte haladó kocsinak rendben vannak-e a fékjei, va­jon nem újdonsiilt-e a söfőr, aki néha nem viselkedik eléggé lo­gikusan, megfontoltan, például miközben cigarettára gyújt, las­sít stb. Más szóval annak, aki gépkocsi sorban bajt vagy autót követ, a szokásosnál sokkal fi­gyelmesebben, elővigyázatosab­ban kell vezetnie. Ilyenkor még jobban kell tudatosítania axt az elvet, hogyha cl akarja kerülni a karambolozást, feltétlenül gon­dolnia kell az 'előtte vagy a mö­götte haladókra is. Egy szó, mint száz: tartsa be minden gépkocsivezető a szüksé­ges távközt és ügyeljen arra, ami előtte történik. Persze gon­dolnia kell a mögötte haladó gépkocsi vezetőjére is. Ezért ha maga előtt észlel valamit, ami szabálytalan vagy egyébként fel­figyeltető, taposson néhányszor könnyedén a fékpedálra, hogy kigyúljon a stoplámpa, s a mö­götte haladó e figyelmeztetésre felkészülhessen az általa esetleg észre nem vett akadály elkerü­lésére. Ne feledkezzünk meg tehát ar­ról, hogy a megfontolt gépkocsi­vezető sohasem téveszti szem elől a szükséges távközt. HÁZTARTÁS Gombás rizzsel töltött csirke Hozzávalók: 1 csirke, 10 dkg vaj, 25 dkg gomba, 25 dkg rizs, 2 tojás, zöldpetrezselyem, egy kevés feketebors, só, 2 dl tejföl. A megtiszított csirkét besózzuk, és egy tűzálló tál­ba tesszük. A gombát megtisz­títjuk, apróra felvagdaljuk, és kb. 5—6 dkg vajon megpárol­juk. Amikor félig megpuhult, beletesszük az apróra vagdalt zöldpetrezselymet és a megmo­sott rizst. Megsózzuk, s fedő alatt még egy kicsit pároljuk. Azután levesszük a fedőt, s addig pároljuk tovább, amíg a rizs félig megpuhul. Azután hagyjuk kissé kihűlni, majd hozzákeverjük a 2 felvert tojást, s a félig puha rizzsel megtölt­jük a csirkét, rátesszük a ma­radék hideg vajat, és sütőben, tejföllel locsolgatva szép sárgá­ra sütjük. Fejes salátát adunk hozzá. Csokoládés sütemény 6 tojássárgáját 14 dkg cukorral habosra keverünk, azután hoz­záadunk 15 szem finomra tört vagy darált szemeskávét, egy szelet reszelt csokoládét, 14 dkg őrölt mandulát vagy diót. Az egészet jól összekeverjük, majd hozzáadjuk a 6 tojásfe­hérjéből vert kemény habot. Ujj­nyi vastagon tepsibe öntjük. Ha megsült, négyszögletes darabok­ra vágjuk. Ha meghűlt, hosszá­bari kettévágjuk a tésztát, és vajjal kikevert csokoládékrém­mel megtöltjük^ Az ízlésesen megterített asztal fokozza az étvágyat, s a há­ziasszony gondosságáról ta­núskodik. Ezért sohase sajnál­juk a fáradságot s azt a né­hány perces többletmunkát, amivel az asztal megterítésr jár. Ünnepélyesebb alkalmak­kor fehér abroszt használ­junk. Uzsonnához, egy csésze teához, feketéhez divatos alá­téttel terítsük meg az asztalt. A virág sohase hiányoz­zék az asztalról. Most, a nyári hónapokban nem jelent ko­molyabb kiadást a vágott virág beszerzése. — Saj­nos, a virágelrendezés művé­szete nálunk nem olyan köz­ismert dolog, mint pl. a japá­noknál. Azonban a jó ízléssel rendelkező háziasszony érzéke diktálja, hogy milyen alkalom­ra, milyen vázában tegye a vi­rágot az asztalra. Varrj magadnak... A „Szerkessze velünk az Új Szót" cí­mű felhívásunkra számos javaslat és ta­nács érkezett a Család — otthon ro­vatta! kapcsolatban is. Többek között sok olvasónk kérte, hogy közöljünk há­ziing megvarrható, egyszerű modelle­ket, szabásrajzzal vagy kisebb útbaiga­zítással. Most az ő kérésüknek igyek­szünk eleget tenni, s néhány héten ke­resztül közlünk majd ilyen modelleket, a szükséges rajzokkal együtt. Mni számunkban a rakott szoknya ké­szítését és bélelését mutatjuk be. A rakott szoknyát szélesebb vagy keskenyebb hajtásokkal készíthetjük. A szélesebb hajtásra 6—6 cm-t, a keske­nyebbre 4—4 cm-t számítunk. Például, ha a derékbőség 72 cm, s a hajtások egymás közötti távolságát 6 cm-re ter­vezzük, a derékbőség méretét elosztjuk a hajtások tervezett távolságával, s az eredmény megmutatja, hány hajtás lesz a szoknyán. Ha az egy hajtáshoz szükséges anyag mennyiségét megszo­rozzuk a hajtások számával, és ehhez hozzáadjuk a derékbőséget, meg a var­rásráhagyásra hozzászámított néhány centimétert, megállapíthatjuk mennyi kelnie szükséges a szoknyához. Azután centiméter segítségével egyenletes haj­tásokba rakjuk a szoknyát. A felső ré­szén a hajtásokat arasznyi szélességben levarrjuk, majd a két szélét öszegépel­jük; rávarrjuk az övszalaggal mereví­tett övet, s utána a felsőrészt kibélel­jük a képen látható módon vékony se­lyemmel vagy bélésanyaggal. A hasí­tékba tetszés szerint kapcsokat vagy villámzárat varrunk. Vasalás előtt a hajtásokat nagy öltésekkel leférceljük, azután nedves ruhán át kivasaljuk a szoknyát. A fércet csak akkor szedjük ki, amikor a szövet már teljesen meg­száradt. A MŰSZÁLAS HOLMI TISZTÍTÁSA A műszálas anyagból (ny­lon, szilon, dederon, poliész­ter stb.) készült fehérne­műk, női blúzok nagyon ked­veltek, mivel jól mosódnak, könnyen száradnak, és nem kell őket vasalni. Sokan még­is panaszkodnak, hogy a mű­szálas fehér ingek, blúzok, kombinék gyorsan megsárgul­nak, az inggalér és a kézelő merevítője összetöredezik, sőt többszöri mosás után gyűrő­dik. Ennek természetesen a hely­telen kezelés az oka. A nylon, szilon, dederon stb. blúzokat, LAKBERENDEZÉSI TANÁCSADÓ A lakás helyes megvilágításá­nak kérdésével ma már szakem­berek foglalkoznak, s az ő kísér­leteik alapján tervezik a külön­féle korszerű világítótesteket. Ezek mind szakszerűségi, mind esztétikai szempontból kifogásta­lanul illenek a modern lakásba. A mennyezeti csillárok, függő­lámpák konstrukciója olyan, hogy azokat a szoba bármely ré­szén felfüggeszthetjük, ahol ép­pen szükség van rájuk. Ma már nem követik szigorúan azt az el­vet, hogy a csillárnak pontosan a mennyezet közepén kell fel­függesztve lennie, hogy az alat­ta levő asztalt megvilágítsa, amely szintén a szóba közepén áll. A különféle polcos (alakkal vagy térmegusztó ráccsal elhatá­rolt szobarészeket külön-külön világítótestekkel látjuk cl. Ezek a szükségnek megfelelően lehet­nek mennyezeti függőlámpák, ka­ros falilámpák vagy állő hanga­latlámpák. Ez mindig attól függ, hogy a szoba egyes részeiben mi­lyen tevékenység folyik, vagyis más lámpát használunk a dolgo­zósarokban, és mást a pihenősa­rokban stb. Kényelmes pihenéshez, olvasás­hoz a képünkön látható kettős bangulatlámpát használhatjuk. Ugyanis e mellett egyszerre két személy olvashat, kézimunkázhat, A lámpaernyők bármely irány­ban elfordíthatók. ingeket nagyon óvatosan kell mosni, langyos vízben, lúgmen* tes mosószerekkel. Legalkal* masabb erre a célra a Silona, Saponit vagy a „Toto" mosó' szer. A műszálás holmit nem szabad kézzel dörzsölni, fa­csarni. A fehérneműt bő vízbe áztassuk be, (lehetőleg kád^ ban vagy teknőben mossuk, hogy teljes hosszában elfektet­hessük) majd színtelen szi­vaccsal dörzsöljük át a gallért, a kézelőt, azután az elejét, az ujját és a hátát. Az anyag le* gyen mindig kisimítva. Mosás után a holmit ne csa­varjuk és ne centrifugázzuk, hanem facsarás nélkül, vize­sen tegyük át az öblítővízbe. Bő vízben többször öblítsük ki, és szintén facsarás nélkül akasszuk vállfára. Simítsuk ki, Igazítsuk el a varrásokat, egyenesítsük ki a gallérját, ké­zelőjét, és hagyjuk lecsepeg­ni róla a vizet. A habgumi és It minált anya­gokból készült kiskabátokat, köpenyeket, kosztümöket aján­latos vegytisztítöbaa tisztíttat­ni. Azonban magunk is kimos­hatjuk, ugyanúgy, mint a mű­szálas holmit, azzal az eltérés­sel, hogy a kabátbélést alul, és az ujja szélén fölfejtjük, hogy össze ne húzza a kabátot, ha esetleg összeugrik a mosás­ban. Többszöri öblítés után a kabátot egy nagy frottir lepe­dőre tesszük, egy másikkal le­takarjuk, s óvatosan kiprésel­jük belőle a vizet. Majd fel­akasztjuk, kisimítjuk a varrá­sokat, kihúzogatjuk a bélést, és vállfán megszárítjuk. Vasalni nem szabad. Esetleg a bélését vasalhatjuk úgy hogy a felfejtett részénél ráhúzzuk a vasalódeszkára. 1968. V. 19, 6

Next

/
Thumbnails
Contents