Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)
1968-05-18 / 136. szám, szombat
Állítólag... HOGYAN KELETKEZIK A SZÓBESZÉD? ® HA A VITA PLETYKÁVÁ FAJUL % A POLITIKÁI JÁRATLANSÁG BONYODALMAKÁT OKOZ BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Kétszázötven új üzemi bizottság Megújhodási folyamat a szakszervezetekben — Állítólag azt akarjátok, hogy a hivatalokban csupa ma gyar legyen. Ezt bizony nem helyesen írja az újságtok... — mondja Michal Priadka munkatársának, Zsigmond Józsefnek a fiileki Kovosmalt lemezvágó műhelyében. — Ugyan, menj már Michal, — válaszolja Zsigmond József — ki mondta ezt neked? Arról van itt szó, hogy ha a hivatalnok szlovák ember, értse meg a magyart is, ha meg magyar tudjon szlovákul is ... — Az már más — bólint Priadka és megcsóvalja a fejét. Azért csóválja a fejét, mert nem érti: vagy Józsi hazudik, vagy az újság. Akármelyik magyar munkatársától kérdez valamit, elfogadható választ kap, amelyen nincs miért felháborodnia, de amint kezébe veszi mondjuk a Predvoji, olyan válaszokat kap az öt érdeklő kérdésekre, hogy bizony méltán felháborodik a magyarok „oktalan" követelőzésén. Nem tudja, minek higyjen — a szemének és a fülének-e, vagy az újságnak? — Állítólag soviniszta vagyok — mondja Luky elvtárs, föleki zománcgyár igazgatójának kereskedelmi helyettese. — Csak azt nem tudom, hogy szlovák, vagy magyar soviniszta vagyok-e. Efelól elfelejtettek tájékoztatni. Luky elvtárs dilemmája érthető. Ogy beszél magyarul, hogy magyarnak nézik, s úgy beszél szlovákul, hogy mások megint szlováknak nézik. Emellett kevesen tudják, valójában mi a nemzetisége, mert nyelvtudását nem rejti véka alá. Hogyan lett ebből az emberből, aki mindig olyan nyelven beszél, hogy jól megértsék — „soviniszta"? Nos, nagyon egyszerűen: ha valakit megbírál, hogy selejtes munkát végzett, akkor a megbírált rendszerint ahelyett, hogy saját hibáját keresné, elkezd morfondírozni: „ez biztosan azért nyargal rajtam, mert más nemzetiségű vagyok". Az ilyen eszmefuttatás nem csoda, hiszen a sok félreértés és egyoldalú tájékoztatás felkorbácsolta a nemzetiségi kedélyeket. A fegyelmi bírálat legegyszerűbb elhárítása a selejtet készítő dolgozó részéről az, hogy sovinisztának bélyegzi a bírálót. Egyszerű, úgye? Egy kis hiba van csupán a dologban: nem tudja, milyen nem""•isépű Luky elvtárs. De ez íj. Természetesen más ségű mint a selejt elké. Elárulhatom, hogy Luky rs... Déhogy árulom ell Kellemetlen csalódást kívánok azoknak, akik igazságtalanul sovinisztának bélyegeznek valakit. « • • — Állítólag magyar iskolákat akarnak a magyarok — hallom Losoncon, Füleken. — De hiszen van magyar iskola. Mire jó ilyen követelés! Ez csak a kedélyeket korbácsolja feleslegesen'. .. Megnéztem a füleki magyar iskola nyilvános pártgyűléséről küldött állásfoglalást és a benne foglalt követelményeket, s bizony, volt benne jócskán olyan, amely első látásra felesleges. Utána igyekeztem járni, hogyan lehetséges, hogy a járásban nincs magyar tannyelvű szakiskola... De már az első lépések meggyőztek arról, hogy szakiskola igenis van. Sőt, a Kovosmaltban gépipari esti ipariskola is működik magyar nyelven. Ebbe az iskolába heten (71) jelentkeztek, de csak öten látogatják! Hol itt a jogos igény, amelyért határozatot érdemes hozni, követelményt fogalmazni? Ez bizony, túlkapás magyar részről. Meg is látogattam a határozat egyik társszerÚJ LAKÁSOK Kassán ez idén a terv szerint 2333 új lakást kellene az építőknek átadniuk. Ebből az első negyedévben 233 lakást adták át. Igyekeztek a Magasépítő Vállalat dolgozói az új lakások építésének megkezdésénél ls. Az első negyedévben 330 új lakás építését kezdték meg, bár a terv csak 206 lakás építésének megkezdéséi tfizte ki. MATŐ PAL zőjét, Somogyi elvtársat, a füleki iskola igazgatóhelyettesét. — Kérem, miért követelnek magyar nyelvű feliratokat, magyar szakiskolát, magyar óvodát, amikor mindez van? — tettem fel a kérdést. — Arról van szó — feleli az igazgatóhelyettes —, hogy a magyar óvoda például újra megalakult, az igaz, de helyszűkével küszködik ... Igaz, hogy Losoncon van építőipari iskola is magyar osztályokkal s a magyar első osztályok száma tavaly eggyel megnövekedett. De megtörténik, hogy néha a létszámtöbbletet átsorolják szlovák osztályba ... Faipari technikum nincs, pedig kellene, mert épül a nagy Béke üzem . .. Így már érthetők a követelmények. Csakhogy a határozatban nem így vannak megfogalmazva. A követelmények megfogalmazói, véleményem szerint, politikai járatlanságról tettek tanúságot, amikor általánosították a kőnkért javaslatokat. Így azután úgy festenek a követelmények, mintha feleslegesek, rég teljesítettek lennének. Nem csoda, hogy a városi pártbizottság nem tette magáévé őket. Az általános és első látásra már eleve teljesített követelményeket könnyű elutasítani. Sőt, könnyű ellenszenvet kelteni irántuk. Pedig ugyanazok a követelmények, például faipari szakiskola követelménye az épülő Béke üzem kapcsán, minden bizonnyal a szlovák elvtársak támogatását is megnyerték volna, ha konkrét formában kerülnek eléjük .. — Állítólag, állítólag, állítólag — a vegyes lakosságú vidékeken mostanában nagyon szárnyra kapott ez a szó a szlovák—magyar viszony kapcsán. Számos jóakaratú szlovák ember egyoldalú tájékozottsága révén igaza védelmében másra kénytelen hivatkozni, mert sajtója nem ad objektív választ kérdéseire. Egy Smena-cikk igazságos felháborodást kelt, sokan hivatkoznak rá, de a gyakorlatban egészen más valamivel találkoznak. És a hangulattól fűtve követik a félremagyarázás módszerét: Valaki ezt mondta egy aktiván barátjának: „Meg kell értenünk egymást, mint katona fiaink. A magyar fiú a gépjegyvert viszi, a szlovák a töltényeket és megértik egymást". A körülállók nem hallották az egész mondatot, csupán a „magyarok, szlovákok, gépfegyver, töltények" szavakat jegyezték meg. Negyedik-ötödik továbbadásnál már a mondat így festett: „Ha nem teljesítjük a magyarok követelményeit, halomra lőnek bennünket gépfegyverrel" ... Nos, az ilyen őrültség és hisztéria az egyoldalú tájékozottság következménye. Sajnos azonban magyar részről sem tökéletes a tájékozottság. Sok olyan követelmény hangzik el, amelyeket messzemenőben és kövekezetesebben megoldanak a pártszervek illetékes határozatai. A losonci járásban a magyar lakosság nem tudja, hogy 1967 decemberében a közép-szlovákiai kerületi pártbizottság határozatot fogadott el a nemzetiségi kérdés rendezéséről, amely nemcsak a kétnyelvűséget szorgalmazza, hanem nyelvpótlékot is kilátásba helyez a magyarul tudó szlovák tisztségviselők számára, és ami a legfontosabb, komplex módon gazdasági egyenjogúságot követel az elmaradott déli járások fejlesztésével... A losonci járási pártbizottság ugyancsak behatóan foglalkozott e kérdésekkel. De a határozatok ismeretlenek. Pedig e párthatározatok teljesítésének szorgalmazása eredményesebb lehet minden — gyakran általanításokkal elferdített — határozat és követelmény ügyetlen megfogalmazásánál. Eszébe jutott-e valakinek a nemzetiségi problémák megoldását elsősorban az idevágó helyt, járási, kerületi pártszervek határozata alapján keresni? Pedig ez járható és eredményesnek ígérkező út. Főleg azért, mert lehetetlenné teszi azt a bizonyos, sok bajt és félreértést okozó „állítólag" kifejezést VILCSEK GÉZA A szlovákiai aranyműves céhek A történelmi múlt s a ma jegyeit magán viselő pozsonyi vár lovagtermében mintegy másfélszáznyi alkotás beszél az egykor szabadművészetnek számító aranyművesség hazai termékeiről. Közép-Szlovákia bőven szolgáltatta a múltban a nemesfémeket s a féldrágaköveket és így* az ország területén 14 céh foglalkozott majdnem 500 évig ötvösművészettel. — Az egyház, a dúsgazdag főnemesség s később a módos polgárság bőkezű megrendelőknek bizonyultak. így a Jól szervezett besztercebányai, eperjesi, kassai, kézsmárki, lőcsei, pozsonyi, rimaszombati és rozsnyói céhek tisztes mesterei és legényeik kitűnő anyag-, és technikai ismerettel, s ügy buzgalommal, meg ízléssel készítettek műhelyeikben szebnél-szebb ezüst, vagy aranytárgyakat. A több hazai múzeumból és templomból kölcsönzött, szemléletesen rendezett anyag igazolja, hogy az idő múlásának s a történelem pusztító viharainak a kegyszerek jobban ellentálltak, mint a világi célokat szolgáló tárgyak. A templomi kelyhek és tányérok, a keresztek, szentségmutatók és ereklyetartók között akad egy-egy egyszerűbben fogalmazott, gótikus ízlésű példány. Zömben a 16—17 és 18 század termékeivel találkozunk, melyek a szenvedélyes érzésvilágú barokk pompakedvelő irányzatának hódalnak. A kecses vonalú helyheket a különböző méretű, csillogó dicsfénnyel övezett monstranciákaf, domborított, kalapált, vésett, alakos és növényi ornamensek, gyöngyök, ékkövek, bibliai je leneteket idéző zománcfestésű miniatúrák borítják el. Formáik, színhatásuk a patetikus jelenetek szuggesztivitásával szolgálták az ellenreformáció céljait. Az aranyműves céhek a 16— 17 században sokat dolgoztak a nemesek és a feltörekvő polgárság számára, akiknek társadalmi helyzetüket hangsúlyozó fegyvereket, fényes asztali készleteket, ragyogó ruhadíszeket és ékszereket készítettek. Ezek a tárgyak a szép szeretetén, otthonaik és a maguk és asszonyaik cicomázásán kívül jó tőkebefektetésnek is bizonyultak. A Szlovák Nemzeti Múzeum és a Városi Múzeum tulajdonát képező aránylag kevés fennmaradt tárgy közül van több harmonikus felépítésű, klasszicizáló és antik ízlésű is. A bemutatott anyag csupán ízelítő. S a kiállítás célja, hogy rámutasson a céhnek nevezezett ipari szervezet céltudatos működésére s szakmájának tökéletesítésére való törekvésére, s a munkájukkal a különböző korok kulturális színvonalának emelésére. BÁRKÁNV JENÖNÉ A szakszervezetekben a demokratizálódási folyamat nem korlátozódik kizárólag a szak szervezetek Központi Tanácsára, melynek elnökségéből az utóbbi időben Václav Koukol, a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság központi tanácsának elnöke és František Klíma, a mezőgazdasági dolgozók szakszervezeti szövetsége központi bizottságának elnöke is kivált, miután elvesztette a dolgozók bizal mát. Fokozódik az aktivitás a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom további szerveiben is, leváltják azokat a funk cionáriusokat, akik az utóbbi években nem váltak be, vagy a deformáció hívei, illetve kialakítói voltak. A szakszer vezeti gyűlések itt-ott viharos jelleget öltenek, több mint 250 szakszervezeti taggyűlés vonta meg bizalmát az alap szervezet üzemi bizottságától és új üzemi bizottságot választott. Am csak kivételes esetekben választanak az üzemi bizottságokba kizárólag új funkcionáriusokat. Többnyire az újonnan választott üzemi bizottságba mindig beválasztják az előző üzemi bizottság néhány tagját, azokat, akik áldozatkész munkájukkal megnyerték és megtartották a tagság bizalmát. Mindez arról is tanúskodik, hogy a szakszervezeti mozgalmon belül a megújhodási és demokratizálódási folyamat ésszerűen, megfontoltan és felelősséggel megy végbe. Most az a lényeg, hogy a forradalmi lendület lanyhulása nélkül a gyakorlatban demokratikusan olyan szakszervezeti politikát valósítsanak meg. amely igazságosan átfogná a szakszervezeti tevékenység minden területét és az ötmilliós szakszervezeti tagság érdekeit szolgálja. Egy ilyen hatalmas megmozdulásnál óhatatlanul melléfogások is történnek. Az említett 250 új üzemi bizottság megválasztásánál minden bi zonnyal nem egy tisztességes és áldozatkész lunkcionárius is kiesett. Arra kellene pedig törekednünk, hogy mindenUtt alaposan értékeljék a volt üzemi bizottságok mi.nden egyes tagjának tevékenységét és nyilvános elismerésben részesítsék azokat a munkatársaikat, akik becsületes, jó munkát végeztek. A szakszervezeti munkára soha nem volt és a jövőben sem lehet egyrészt az igazságtalanság, másrészt a sértődöttség a jellemző. Ellenkezőleg, arra kell törekedni, hogy becsületes embereket bántó melléfogás minél ritkábban forduljon elő. A demokratizálódás az emberek közötti őszinte kapcsolatokat is feltételezi. Érdekes esetet mesélt ezzel kapcsolatban Vojtech Daubner, a Szlovák Szakszervezeti Tanács el nöke, aki 2iarban részt vett egy szakszervezeti gyűlésen. Röviden ez történt: Többek között egy boríték került az elnöki asztalra, amelyben egy kisebb boríték volt, ezzel a felirattal: „Ebben a boríték ban van vitafelszólalásunk Daubner elvtárs tevékenységével kapcsolatban. Kérjük olvassák fel. Figyeljük és ellenőrizzük, hogy kérésünket teljesítik-e." A gyűlésen elnöklő elvtárs ezt hangosan felolvasta és hozzátette: „Tárgyalásunk nyilvános és demokratikus, mindenkinek jogában áll szemtől szembe elmondani a véleményét. Jöjjön tehát ide egy a szerzők közül és olvassa fel a levelet maga". Senki sem jelentkezett. A boríték ott maradt leragasztva az asztalon. Csak a gyűlés végén nyitották fel és olvasták el. A névtelen szerzők szemére vetették Daubner elvtársnak, hogy az elmúlt esztendőkben exponálta magát és hogy Novotný elvtárs, a volt köztársasági elnök Munkaérdemrenddel tüntette kl. Aláírás helyett azt írták oda, hogy ez az alumínium gyár több üzemrészlege dolgozóinak a véleménye. Az egyik karbantartó kárt szót. Kijelentette, hogy az ő nevében így senki se beszéljen, náluk semmi ilyesmiről nem tárgyaltak, és ő ezzel semmi közösséget nem vállal. Nagy tap&ot kapott. Utána többen is felszólaltak. Rámutattak, milyen szerepet töltött be az FSZM a Novotný-korszakban és hogy a volt köztársasági elnök taktikai okokból kénytelen volt olyanokat is kitüntetni, akik nem tartoztak kedvencei közé. Daubner elvtárs a felszólalások után meghatottan csak ennyit mondott: „Elvtársak köszönöm, hogy igazságosak vagytok hozzám." A demokrácia nélkülözhetetlen vonása a becsületesség, a bátorság, a tisztesség, mások nézetének méltányolása. E téren is előfordulnak téves nézetek. Erről tanúskodik például az a határozat, amelyet az egyik üzemből küldtek a Szakszervezetek Központi Tanácsának. „Váltsátok le járásunkban a járási szakszervezeti tanács elnökét, különben a JSZT határozatait nem tartjuk kötelezőnek." Az elmúlt időszakra jellemző gondolkodás ez, egészségtelen feudális, felülről történő leváltás, tekintet nélkül a választók többségének véleményére. A járási szakszervezeti tanács elnökéről nem az SZKT dönt, hanem az egész járás szakszervezeti tagsága demokratikus mfidon határoz felőle. Azt hiszem nem lenne szerencsés, ha a demokratizálódást csak dicsérnénk. Némelykor szükséges rámutatni az esetleges deformációkra is, hogy tanuljunk belőlük. Hiszen az a fontos, hogy megtanuljuk demokratikusan vezet ni a ránk bfzott szakaszt, átérezve a választóink Iránti nagy felelősséget. FRANTIŠEK RAVEN A Magas-Tátrába vezető főútvonal sok bosszúságat okozott Kassa külvárosában az autósoknak. A Magyarország felé utazó idegenek kénytelenek voltak keresztülhajtani a város történelmi középpontján. Most egy új külső kőrút megépítésével akarják tehermentesíteni a város legforgalmasabb részeit. A közúti forgalom folyamatosságát biztosítja a város északi részében épülő felüljáró is, amelyet már szeptemberben át akarnak adni rendeltetésének. A felüljárót a Kassai Hídépítő Vállalat B. sz. eperjesi üzeme építi nagy fesztávolságú előregyártott elemek felhasználásával ( Bodnár felv. — CSTK)