Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-02 / 121. szám, csütörtök

Üjült erővel Fellendül • ' / r 1988. V. 2. a komáromi jaras kulturális élete L assan három éve, hogy Csallóközben óriási méretű pusztítást végzett az árvíz. A házak százai, sőt ezrei dőltek össze. Az ár a legsúlyo­sabban a komáromi járást érintette. Ezen a vidé­ken számos faluban hosszú időre megbénult az élet. S amikor elvonult a víz, és az emberek visz­szatértek otthonaikba, a kulturális életre kevés idő jutott. A nap minden percét az újjáépítésre fordították. Az igyekezet azonban csodát művelt. Az országos összefogás eredményeképpen a vi­dék lakói a vártnál hamarabb hozták rendbe ott­honaikat. Az újjáépítésben elért siker után a kul­turális munka is előtérbe került. A komáromi já­rás lakói ma már ott tartanak, hogy az építéssel és a termeléssel párhuzamosan fellendülőben van kulturális életük is. Az őszi-téli időszakban a járás területén mint­egy 30 színjátszóegyüttes dolgozott. Akadtak olyan csoportok, amelyek az évad folyamán két, sőt három darabot mutattak be. Munkájukat megkönnyítette, hogy a járási művelődési otthon a járás kulturális szerveivel karöltve ősszel mű­sortanácsadőt jelentetett meg, amelyben módszer­tani utasítással látta el a színjátszókati Az együt­tesek éltek a lehetőséggel. Időszerű, adottságaik­nak megfelelő darabokat tűztek műsorra. A leg­több csoport vígjátékot mutatott be. Az előadást azonban mindenütt úgy szervezték meg, hogy az kapcsolatban legyen az év legnagyobb eseményé­vel, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója megünneplésével. A régebbi évek gyakorlata sajnos még tavaly is kísértett. Több csoport azonos színművet tűzött műsorra. A ská­la Így nem mondható szélesnek. Az előadások azonban jónak bizonyultak, megnyerték a nézők tetszését és előbbre vitték a járás kultúráját. A legtöbb siker a martosi, a tanyi, a perbetei, az alsópéteri, az imelyi, a nemesócsai, a búcsi és a bátorkeszi együttesek munkáját övezte. Az eredményt kezdetinek tekintik. A járás ve­zetői minden tekintetben a sokrétű és tartalmas kulturális élet megteremtésén fáradoznak. Ennek érdekében szervezték át a dramaturgiai szakbi­zottságot, jelöltek a társadalmi és tömegszerve­zetek élére tapasztalt vezetőket és alakítottak új együtteseket. . A rendezők munkáját megkönnyítették a szak­iskoláztatások. Rövidlejáratú rendezőképzést és más körvezetői Iskoláztatást ez idén is több al­kalommal tartanak. Ezeknek az iskoláztatások­nak a sikere azonban nemcsak a szervezőktől függ. Igen sok múlik azon is, hogy milyen irán­tuk az érdeklődés. Az elmúlt időszakban többször előfordult, hogy a tanfolyamokat csupán azért nem tudták megtartani, mert nem voltak érdek­lődők. A kulturális munkát nehezíti, hogy a járásban viszonylag még mindig kevés a művelődési ott­hon. jelenleg 19 olyan épülettel rendelkeznek, amely kielégíti az Igényeket. Nyolc faluban a mű­velődési otthon csak részben felel meg a szük­ségletnek. Hét faluban a kultúrának még egyál­talán nincs hajléka. Ez bizony szomorú tény. A probléma megoldása fokozott erőfeszítést igé­nyel mindenki részéről. Az elmúlt idényben a járásban az öntevékeny kulturális munka súlypontját a színjátszás jelen­tette. Számottevő eredmény született azonban más vonalon is. Az örsújfaluban, az Aranyoson, a Karván, a Búcson, a Kolozsnémán és a Füssön működő esztrádcsoportok tavaly egész estét be­töltő műsorral például összesen harminc, keret­műsorral pedig százhúsz alkalommal léptek fel. A járásban igen sok az alkalmi együttes. Műsor tekintetében azonban mindegyik csoport igényes, és ha fellép, jót, emlékezeteset nyújt. Észreve­hetően elterjedt itt is az a nézet, hogy ma már a kultúra vonalán sem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg, a döntő. A rendezvényszemlé­let és a nagy számok tisztelete, amely rendsze­rint üres tartalmat takar, a múlté. A kultúra irányítóinak a munkáját egyre inkább a komá­romi járásban is — véleményünk szerint nagyon helyesen —, az a felismerés határozza meg, hogy rendezzenek az együttesek inkább kevesebb be­mutatót, az előadások azonban legyenek minden tekintetben korszerűek, előremutatók. Irodalmi színpad Komáromban, Búcson, He­tényben és Izsán működik. Az utóbbi úttörő. A já­rásban ez alakult meg elsőnek. Később vissza­esett. Munkája sajnos ma is egyhelyben topog. A fáklvavivő jelenleg a komáromi. A Petőfi Sán­dor Ifjúsági Klub mellett működő irodalmi szín­pad már kétszer részt vett az irodalmi színpadok országos fesztiválján, a Jókai-napokon, és több­ször látott vendégül más együttest. Munkája fo­lyamatos és számottevően meghatározza a komá­romi fiatalok szórakozását és alkotó tevékeny­ségét. Az említett irodalmi színpadok az elmúlt időszakban összesen 15 egész estét betöltő iro­dalmi összeállítást mutattak be. Most újabb te­matikus összeállítások bemutatására készülnek. Lelkesen végzik a haladó hagyományok ápolá­sát is. Tavaly Kiapka György szobrát hozták rendbe. Ez idén további műemlékeket restaurál­nak. Néhány faluban néprajzi gyűjtést és szocio­lógiai felmérést végeztek. Művelődéstörténeti és társadalomtudományi szempontból már az eddigi gyűjtés és kutatás eredménye is értékes. Az anyagból Hetényben néprajzi szobát rendeztek be. A vidék tárgyi és szellemi kultúráját bemu­tató néprajzi szobát, úgynevezett falumúzeumot készülnek nyitni Martoson, Izsán és mindenütt, ahol megfelelő anyaggal és helyiséggel rendel­keznek. Fellendült a haladó hagyományok ápolása, többek között Gútán, Búcson, Marcelházán és Per­betén. A gútaiak a „Pünkösdi sortánc"-járással, a búcsiak a szüreti ünnepségekkel szereztek elis­merést. Perbetén a népi citeraegyüttes munkáját övezi siker. Régebben elismerésre méltóan dolgoztak tánc­együtteseik és énekkaraik, az árvíz után azonban visszaestek. Most erőteljesen bontakozik ki a kulturális munkának ez a formája is. A járás területén a magyar vonalon jelenleg dolgozó 12 táncegyüttes, tavaly összesen 38 alkalommal lé­pett fel. A komáromi, a búcsi és a nemesócsai csoport a csallóközi dal- és táncünnepélyen, a martosi csoport a csehszlovákiai magyar dolgo­zók gombaszögi országos dal- és táncünnepélyén aratott megérdemelt sikert. Az énekkarok közül számottevő eredménnyel jelenleg csak a Komáromi Munkás Dalárda di­csekedhet. E gazdag múlttal rendelkező kórus, amely a dél-szlovákiai dalosok legjobbjai közé tartozik, rendszeresen fellép a helyi rendezvénye­ken és időnként vendégszerepelni is jár. Tavaly a Jókai-napokon, ez idén az emlékünnepségeken nyerte meg a közönség tetszését. Kibontakozóban van a közelmúltban alakult aranyosi énekkar munkája is. Jelenleg Búcson, Hetényben és Örs­újfaluban szervezik az énekeseket. Remény van arra, hogy a járásban rövidesen régi híréhez méltó szerepet kap a dalkultúra ls. Az együttesekkel párhuzamosan dolgoznak a különféle szakkörök és a népművelés minden vonalon fellendül. Irodalmi kör többek között Komáromban, Dunamocson, Perbetén és Búcson működik. A tavaly rendezett számos Irodalmi est köziil legjobban a perbetei, a búcsi és az ógyallai találkozó sikerült. Az író—olvasó összejövetele­ken klasszikus, csehszlovákiai magyar, cseh és szlovák, valamint szovjet írók egy-egy művét vi­tatták meg. A megbeszéléseken értékes megjegy­zések hangzottak el nemcsak a vitatott könyvek­ről, hanem a kulturális és a politikai élet kérdé­seiről is. A résztvevők az Irodalmi estek mind­egyikén gazdag tapasztalatokat szereztek. A szervezők az író-olvasó találkozókat — jobban előkészítve és gazdagabb tartalommal mint a múltban — ez idén is rendszeresítik. Viszonylag még mindig kevés a járás területén a szövetkezeti és az ifjúsági klub. Mezőgazdasági, pedagógiai, jogi és politikai vonatkozású előadást rengeteget tartottak, nem bizonyult azonban ele­gendőnek a téli Időszakban szervezett népi aka­démia. A régi, nyugodtan mondhatjuk úgy is, hogy el­avult népművelési formák iránt az érdkelődés mindenütt csökken. Az iskolánkívüll felnőttokta­tás azonban változatlanul szükséges. A komáromi járás vezetői a korszerű népművelés meghonoso­dását azzal támogatják, hogy újjáalakítják az előadói testülelet és a jövőben az emberek igé­nyeit jobban figyelembe véve szervezik majd mind az előadásokat, mind az akadémiákat. A kulturális és politikai nevelő munkában jeles segédeszköznek bizonyultak a könyvtárak. Járási méretben összesen mintegy 120 000 kötettel ren­delkeznek. A kiadványok jók, a lakosság szám­arányához viszonyítva azonban még mindig kevés a magyar nyelvű könyv. A hiányt most úgy igye­keznek kiküszöbölni, hogy fokozzák a magyar könyvek vásárlását. Az állományfeltöltésnél előnyben részesítik a csehszlovákiai magyar írók könyveit. Arra törekszenek, hogy a hazai magyar nyelvű kiadványok néhány példányával mind­egyik könyvtár rendelkezzék. Fontosnak tartják a többi magyar nyelvű könyv beszerzését is. A céljuk az, hogy a könyvtárak állománya rövid időn belül arányos legyen a lakosság nemzetiségi összetételével és mindenben megfeleljen az olva­sók érdeklődésének. A saját erőre épülő kulturális munka mellett a járás kulturális életét döntően meghatározza a Magyar Területi Színház tevékenysége és a csehszlovákiai magyar szavalók, előadók, szín­játszók és irodalmi színpadok Komáromban éven­te megrendezésre kerülő országos szemléje: a Jókai-napok. A Jókai-napokat eddig négyszer rendezték meg. A május 25 és június 2-a között sorra kerülő ez idei bemutatót az eddigieknél is jobban előkészí­tik, nagyméretű ünneppé, a város és a járás knlturális életének szerves részévé teszik. Ezzel is bizonyítani akarják azt, hogy a komáromi já­rás dolgozói viszonylag rövid idő alatt legyőzték az elemi csapás okozta károkat és nemcsak az építés, hanem a kultúra szakaszán is újult erő­vel, — az új helyzetnek megfelelően — egyre eredményesebben igyekeznek dolgozni. BALÁZS BÉLA Nem okoztak csalódást Ha riportomat azzal kezde­ném, hogy a falu, amelyben jártam, csupa új és átépített házból áll, nyilván semmi érde­keset nem mondanék, hiszen ezt ma már a legtöbb faluról állíthatjuk. Még akkor sem árulnék el semmi különöset, ha közölném, hogy az alig 700 lakost számláló községben az elmúlt négy évben 12 személy­gépkocsi-garázs épült. De vajon történt-e Hegysúron (galántai járás) valami említésre érde­mes ebben a választási időszak­ban? — Hegysúr fejlődésében a négy év alatt több terv vált valóra, mint a felszabadulás utáni években együttvéve — mondja Bitera János, a HNB elnöke, S hogy állításában ne kételkedjem, egy jegyzőköny­vet tesz elém, melyet a kép­viselők munkáját értékelő köz­gyűlésen írtak. A jegyzőkönyv­ből ls kitűnik, hogy a súri kép­viselők büszkén állhattak a vá­lasztók elé. Nézzük a konkrét eredményeket: — Még 1964-ben két autó­buszmegállót kapott a falu. A „Z"-akció keretében felépült egy nagy ravatalozó is. Egyelő­re kihasználatlan, mert a súriak szerint a megboldogult csak akkor kapja meg a végső tisz­teletet hozzátartozóitól, ha a halottat a háztól temetik... 1964-ben szervezték meg az alacsony nyugdíjjal rendelkező öregek étkeztetését is, amely­re azóta minden évben 18 000 koronát fordítanak. Még ugyan­abban az évben megkezdték az új élelmiszerbolt építését és egy éven belül be is fejezték. Ezerkilencszázhatvanötben ezenkívül bekerítették az óvo­dát, megjavították a községi híradó külső vezetékeit, az is­kolához fáskamrát és új WC-t épíiettek. Átépítették a ven­déglőt, melyben művelődési otthont is létesítettek. A következő két évben elvé­gezték az óvoda, az iskola, a tűzoltószertár és a HNB épüle­tének fő javítását. Sokat fejlődött a falu szö­vetkezete is az elmúlt négy év alatt. Elsősorban malacnevelés­re és tejtermelésre rendezke­dett be. Tavaly például egy anyakocától átlagban 17,8 ma­lacot választottak el, és tehe­nenként 2360 liter tejet fejtek. Figyelemreméltóak a növényter­mesztésben elért eredményeik is. A tömegszervezetek közül a közel száztagú CSEMADOK munkája számottevő; színját­szóköre jelenleg is sikerrel szerepel odahaza és a környe­ző községekben egyaránt. CSISZ-szervezet nincs a falu­ban, ezért az ifjúság a CSE­MADOK-ban és a művelődési otthonban tevékenykedik. A fiatalok minden második szom­baton teadélutánt rendeznek. Két zenekaruk is van, egy fú­vós és egy dzsessz, amelyek felváltva fújják a talp alá va­lót. A felsoroltakból valóban a& derül ki, hogy a hegysúriak jó munkát végeztek az elmúlt négy évben. FÜLÖP IMRE KÉPÜNKÖN: BALRÓL A7. ÜJ ÉLELMISZERBOLT, JOBBROL A HNB ÉPÜLETE. Putz Tibor felvétele. Közszükségleti iparunk kirakata MA NYÍLIK MEG AZ 1. BRNÓI TAVASZI VÁSÁR ITudósítónktól! A brnói vá­sárterületen negyven évvel ez­előtt tartották meg az első ki­állítást — a korabeli kultúra bemutatóját —, amelyet közel 2 millió 700 ezer látogató tekin­tett .meg. Az eszményi helyen fekvő kiállítási területen azóta egyre fokozódó a tevékenység. Ez év őszén tarlják meg — egyebek között — a jubileumi, 10. gépipari árumintavásárt, holnap pedig a közszükségleti cikkek első tavaszi vására kez­dődik. Nem fölösleges, fényűző ren­dezvény ez, hanem nagyon is indokolt és felettébb szükséges. Elvégre nem lehetünk maradék­talanul elégedettek azzal, amit az ipar kínál mindennapi éle­tünk kényelmesebbé és kelle­mesebbé tétele számára: sok kí­vánnivalót hagy az áruk minő­sége, ára és választéka, a gyár­tó vállalatoknak nyilvános po­rondon is össze kell hasonlíta­niuk gyártmányaikat, tudniuk kell, ki vásárolja készítményei­ket és ki nem, kinek tudják el­adni árujukat és kinek nem, az emberek miért vásárolják vagy nem vásárolják gyártmányaikat, fel kell deríteniük, honnan sze­rezhetnének a leghatékonyab­ban és leggazdaságosabban leg­több vásárlót s — nem utolsó­sorban — meg kell ismerniük a fejlődési irányzatokat is. Minderre most nagyszerű alka­lom nyílik Brnőban. A szövetkezeti vállalatok, a helyi gazdálkodás üzemei, va­lamint az állami szektor is el­hozta icie a legújabb lakástex­tilt, gyermek-, női és férfi fe­hérneműt, háztartási cikkeket, világítótesteket, játékszereket, hangszereket, víkendházakat, ékszereket és órákat, bőrárut, szőrméket, bútort, cipőket, ru­hákat, kozmetikai és piperecik­keket, kötöttárut, élelmiszere­ket, sporteszközöket ós vadász­szereket, textilipari gyártmá­nyokat, vegyipari készítménye­ket, kertészeti szerszámokat stb. Csupán a bemutatott áru­csoportok megnevezése is hosz­szú sorokat igényelne, nem még a sok-sok újdonságnak az Is­mertetése. Nem kétséges, az idén 'is százezrek látogatják meg az A­pavilon rotundájában az egye3 kerületek és a legnagyobb vá­rosok reprezentatív kiállítását, az ezerszámra msnő résztvevő vállalatok és üzemek remekeit, és fognak gyönyörködni köz­szükségleti iparunk ssregszem­léjében, mindhatnók kirakatá­ban. Tizenkét napig a látogatóké lesz a vásár, hogy az ezt köve­tő napokban a gyártók és a ke­reskedelmi vállalatok megkezd­hessék — a piackutatás ered­ményei alapján — az üzletkö­tést. Mert nemcsak a propagá­ció, a reklám, az érdeklődés fel­keltésének a fóruma a brnói ta­vaszi vásár, hanem egyik első­rendű küldetése az, hogy olyan áruféleségek és választék kere­sésére ösztökélje az ipart és a kereskedelmet, amilyet a vásár­lóközönség szívesen megvesz. —__- ' ' ' Jdll

Next

/
Thumbnails
Contents